Forrás: Ratingworld |
Tesztelés időpontja:
2011. június 9., Tallinn (üveges)
Nem kezdek most bele a sör történeti áttekintésébe, ez olvasható alant. Most a sör üdeségét emelném ki, és az óriási szénsavtartalmat. Sokáig küzdöttek a fejlesztők, mire ez a speciális sör létrejött, de megérte, állíthatom. Nincs még egy ilyen aranysárga ale, amelynek az erejét (8,5 %!!!) így elrejtené az ízkompozíció. Vigyázzon vele mindenki, főleg ha mókás belga ismerősei csőstül próbálnák belédönteni egy vacsora alkalmával. Szinte mindenkivel megjátszák, hogy ők isszák a legzsengébb Jupiler-t, esetleg egy Hoegaardent, a gyanútlan vendéget pedig itatják a kétszer erősebbel...
2010. január 16., Brüsszel
Nem ilyen ízre emlékeztem! (Egyszer már teszteltem a történelem előtti időkben.) Savanykás íz élt bennem, de ezt most nem éreztem. Méltó kísérőnek bizonyult a csirkéhez, szinte itatta magát. Tartalmas és tartós hab képződött a kehelyben. A pilzeni típust idéző szín nem realizálódott az ízben, és az alkoholfok sem volt érezhető. Érett 7-es.
Forrás: 'West of' |
Egy két érdekesség: A sör a Moortgats sörfőzde terméke, és eredetileg nem Duvel volt a neve, hanem Victory Ale, az I. világháborús győzelem után. Az 1920-as években azonban egy idült alkoholista elnevezte „nen echten duvel”-nek, ami a brabanti dialektusban „igazi ördögnek” vagy gonosznak fordítható. Az elnevezés tán az alkoholfok miatt van, és a név szépen átváltozott Duvellé. Sokan ezt a sört tartják az erős belga arany ale definíciójának, nemzetközi szinten ismert, az biztos. Plizeni maláta van benne, fehér cukor, Saaz komló, az élesztő pedig eredetileg skót származék. Albert Moortgat hozta be Belgiumba az I. világháború után, amikor tanulmányúton járt az Egyesült Királyságban. Bővebbet majd akkor, ha egyszer rászánom magam egy Moortgat sörfőzdei röpke tanulmányra…
És hogy mennyire lehet szeretni a Duvelt? Én azt hiszem szeretem, de ezzel a csajszival azt hiszem nem kelhetek nagyon versenyre:
Forrás: Stance / Works |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése