Café Saint Petersburg

Látogatás időpontja:

2014. június 16.

2014 júniusában meglátogattuk pár napra Szentpétervárt, s míg ott voltunk, néhány vendéglátóipari egységben is megfordultunk. Első este ez a hely volt a szimpatikus kívülről, felemás érzésekkel távoztunk...

Előételnek kértünk egy kaviáros palacsintát, ez volt a felemás rész rosszabbik fele. Igen, jól látjátok, két csupasz palacsinta, a mellé adott kaviár mennyisége finoman szólva nem elégséges ahhoz, hogy kellőképpen ízesítse vele az ember az ételt...

A kezdet tehát nem volt valami bíztató, de bíztunk a második fogásban... A mennyiség itt sem verte az egeket, de legalább a minőségre nem lehetett panasz, én ezt a zöldséges disznóhúst rendeltem:

A többiek szerint ez úgy nézett ki, mint egy "lecsós szelet", mindenesetre ízre azért nem olyan volt, annál sokkal "zöldségesebb" ízt kell elképzelni. A másik két fogás mártásos cucc és kijevi jércemell volt, ez utóbbi némileg úgy tűnt nekem, hogy fagyasztott "késztermék", de mindenesetre a lányom elégedett volt vele...

A sörválaszték nem volt a topon, abból a pár sörből amit találtam az étlapon, a Baltika 7 tűnt a legkevésbbé rizikósnak, s a többi tételt is ismertem már korábbról:

Külön tesztet most nem fogok írni róla, a belinkelt oldalon korábban közölt véleményem érdemben nem változott.

A helyről néhány szó. Aznap este a sétát a "Vérző Megváltó Templománál" fejeztük be, ami egy igazán impozáns építmény, mind kívülről, mind pedig belülről:

Utána még hajókázást terveztünk a Néván, így úgy döntöttünk, hogy előtte vacsorázunk, és így találtuk ezt a helyet a csatorna túlpartján, átellenben a templommal. A legfelső képen látható kapun egy "kerthelyiségbe" jutunk, azaz inkább egy udvarra. Itt van körülbelül öt-hat asztal, odabent meg még kb kétszer annyi, szóval viszonylag nagy a hely. A pincérek kedvesek, bár leginkább csak oroszul értenek, az angollal voltak gondok...

Mindazonáltal összességében egy könnyű nyáresti vacsorához ideális hely, és nem is kimondottan drága szentpétervári viszonylatban. Sajnos az egységnek weboldala és egyéb más elérhetősége nincs (legalábbis én nem találom), oldalt a térképen (Hely) meg tudjátok találni.

Балтика Разливное

Tesztelés időpontja:

2014. január 6., Tallinn (üveges)

A Baltika sörei már nem először kerülnek itt terítékre, s általában nem voltak eddig kedvezőtlen tapasztalataim. Mindenesetre ennek az üvegnek a láttán a várakozásaim egy kicsit nőttek, s ezt erősítette az is, hogy a gyártó ennek az anyagnak a promózására egy külön weboldalt is szentelt, ami azért ritkaság...

Természetesen megjelenik az alapoldalon is, ahol az az információ szűrhető le, hogy kvázi "csapolt" sör jellegű tételről van szó. Igazából háromféle sör fut a Razlivnoe brand név alatt 2010 óta, az egyik a jelen tesztalany, a második a "Nonfiltered", a harmadik pedig a "Fresh". Közös bennük, hogy egyik sem esik át pasztörizáláson, s nagyjából 4 hónapig bírják ki a polcon. Ezzel ugye az lenne a gyártói cél, hogy a fogyasztók otthonukban élvezhessék egy "csapolt" sör ízvilágát, azaz próbálkoznak ők is elébe menni a mostanság kialakuló trendnek (szinte minden gyártónak vannak már ilyen tételei).

Mindenesetre a sör habja tényleg kellemes arculatot mutat, s ízre is teltebb a sör, mint egy átlagos Baltika. Nem mondom, hogy olyan lenne, mintha csapolt lenne, mindenesetre a komlózás lágyabb, picikét tán édeskésebb is, határozottan kellemes inni, és mintha több lenne a szénsav is. A 0,44 literes kiszerelésű szokatlan üvegméret mellett létezik belőle 0,75-ös (dobozos is!) és 1,5 literes változat is...

S ha már itt a bejegyzés végén tartunk, csak egy halk megjegyzés, bár biztos van aki észrevette már: szép lassan átléptem a 600. sör teszteléséét (legalábbis ami a posztokat illeti, ennél már jóval előrebb járok egyébként...)

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	32

Baltika 0

Forrás: Carlsberg

Tesztelés időpontja:

2013. október 29., Saku (üveges)

Senki nem fogja elhinni, de ezt a sört a Saku sörgyár látogatása során kóstoltuk meg (normális, aki egy sörgyárban alkoholmentes sört kóstol???). Lesz majd erről a látogatásról is poszt természetesen, de azt még kicsit érlelni kell... Szóval nem igazán a mi választásunk volt, a látogatás végén felajánlottak egy hat üvegből álló kollekciót kóstolásra, ahol az erősebb sörök felé haladva ez volt az első a sorban (mily meglepő...)

Abban sincs semmi meglepetés, hogyan kerülhetett bele a sorba. A Saku a Baltika termékek kizárólagos forgalmazója Észtországban, s a Saku saját portfóliójában nincs saját alkoholmentes sör. Nekem az alkoholmentes sör nagyjából olyan sűrűn jut eszembe, mint hogy nagyon meg kéne zsírozni a villanykörtéket, mert erős a fény a szobában, szóval szinte semmikor. Akkor van otthon ilyen sör, ha valami végzetes hiba folytán bekerül a kosárba, egyébként csak ilyen alkalmakkal "jutok hozzá" az ilyen élményekhez.

Érdekes módon mondjuk legutóbb (2011-ben volt utoljára ilyen szerencsére...) sem volt nagyon rossz, amit ittam, ez a Baltika 0 pedig kimondottan jó. Pohárba kitöltve kimondottan emlékeztet egy sörre, és kiállja az illatpróbát is: nyoma sincs az alkoholmentes italokra jellemző tipikus illatnak, aromának. A gyártási folyamat egyébként olyan, hogy a már elkészült "normál" sörből vonják ki az alkoholt, amit ők csak "dialízisnek" neveznek. Mindenesetre a végeredmény meggyőző, sörre emlékeztető illat és íz, mint említettem.

Az első kortyok kimondottan édesek, aztán a finis elkeseredik, de olyanformán, amilyet alkoholmentes sörnél még nem éreztem. Először volt olyan érzésem, hogy nem is hiányzik az alkohol. Lehet, hogy fogok ilyet tartani otthon? Juj, ez már ijesztő...:) Mindenesetre először is veszek egy üveggel visszakóstolásra, mert ezen alkalommal csak 2-3 centiliter jutott (sokan voltunk)...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	12
Összesen	30

Sörgyártók bemutatása #13 - Baltika

Forrás: Baltika

A Baltika számos söre előkerült már a blogban (lásd alant a belinkelt söröket), s ha jól emlékszem, akkor meg is ígértem korábban (azt a legkönnyebb...), hogy majd egyszer egy átfogó poszt is lesz itt a gyártóról. Hát most elérkezett az idő...

A Baltika sörgyárat Szentpéterváron alapították, a történet 1978-ban kezdődött. Idősebbek emlékeznek rá, akkoriban a várost másképp hívták, akkor még Leningrádként szerepelt a térképeken és az évkönyvekben. A gyár tervei a Gipropishcheprom-2 intézet közreműködésével készültek el, s egy volt azok közül a gyárak közül, amely része lett a Lenpivo-nak (Sört és alkholmentes italokat gyártó vállalatopk leningrádi egyesült trösztje).

Az új gyár létesítése tehát 1978-ban indult meg, de érdekes módon az első 12 évről csak a homály található a hivatalos oldalon is, bár nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a gyár építése 12 évig eltartott volna. No mindegy, az a mondás, hogy az első 27.000 liter sörük 1990 novemberében érkezett a piacra, s a Baltika brand mint olyan, akkor még nem létezett.

Akkoriban a jól bevált neveket alkalmazták: Zhigulevskoye, Rizhskoye, Admiralteiskoye és a Prazdnichnoye. A cég még állami tulajdonban volt, de aztán 1992-ben a vállalatot privatizálták. Ezt követően a cégnek 28 (!) jogi személy volt a tulajdonosai között (jó nagy részben a Carlsberg, lásd alant promontor megjegyzését), s mindemellett ott volt még több, mint 2000 magánszemély is...

Forrás: Fastdates

Akkoriban merült fel a "Baltika" nevű brand ötlete, s már a kezdetektől olyan minőségű söröket álmodtak itt, amelyek felveszik a versenyt a legmagasabb minőséget képviselő európai sörökkel is. Ennek megfelelően a vállalatirányítás sok fejleztést eszközölt, átalakították a céget is. Ennek a programnak köszönhetően a Baltika lett az első olyan sörgyártó Oroszhonban, amely a legmodernebb európai eszközrendszerrel volt felszerelve....

1997-ben kezdte meg a gyár a regionális terjeszkedést, látrehozták a saját holding cégüket, amely azzal kezdte tevékenységét, hogy megvásárolta a többségi tulajdonrészt a  Donskoye Pivo gyárban (Rostov-on-Don). 2000-ben a Tula főzde következett, s a Baltika szakértői kidolgoztak egy beruházási, fejlesztési programot, amellyel a megvásárolt gyárak termelését kívánták felfuttatni, s lecserélték az elavult gyártósorokat is. 1998-ban közben a Baltika régionális irodákat is nyitott, s a hálózat a sörök további értékesítését segítette elő.

1999-ben Szentpéterváron befejeződtek egy "automatikus raktár" munkálatai a gyár területén, ennek az épületnek hála a teherautóval, illetve vasúttal történő szállítást, rakodást szignifikáns mértékben sikerült felgyorsítaniuk.

2000 novembere újabb mérföldkő a cég életében, ekkor nyílt meg a Soufflet-St Petersburg, Oroszország legnagyobb malátagyártó kapacitása. Ehhez már szükség volt külső segítségre is, az üzletbe a francia Soufflet csoport száltt be. A francia partner 35 millió dollárt tett be a projektbe, s ennek fejében 70 %-os részesedést kért a termelésből, a maradék a Baltikáé. Nem kis mennyiségről van szó, az üzem 105.000 tonna malátát ont minden évben...

A szamarai gyár (Forrás: English Russia)

2004-ben még modernebb maláta előállító nyílt Tula-ban, ahol kiváló minőségű árpákat dolgoznak fel (például Scarlett, Prestige és Barque), ez már a legkényesebb európai előállítók minőségi követelményeinek is megfelel.

2006 volt a következő fordulópont a cég életében: március 7-én a a cég 7 tulajdonosa arra voksolt, hogy Baltika egyesüljön a Vena, Pikra és Yarpivo konszernekkel. A fúzió az orosz üzleti életben is kuriózumnak számított, egy igazi óriásvállalat jött ezzel létre. A folyamat elég hosszú volt, az új vállalat végül 2007-ben alakult meg. 2008 óta a Baltika a Carlsberg birodalom része, az anyacégnek 89,01 %-os részesedése van.

Néhány tény a vállalat jelenlegi helyzetéről:

A szentpétervári gyár (Forrás: Baltika)

• piacvezető pozíció Oroszországban (37,4 %)
• 11 sörgyár Oroszországban (Szentpétervár, Jaroszlav, Tula, Voronyezs, Rostov-on-Don, Szamara, Cseljabinszk, Krasznojarszk, Kabarovszk and Novoszibirszk)
• 5,2 millió hektoliter sör havonta (!)
• 1 főzde Azerbajdzsánban is
• több mint 30 brand tartozik hozzájuk (Baltika, Arsenalnoye, Nevskoye, Yarpivo, Tuborg, Carlsberg, Kronenbourg 1664, és számos helyi brand), ezenkívül 11 nem sör brand is az övék, amelyek Oroszország területén szinte mindenütt kaphatók (98%-os lefedettség...) 
• a Baltika brand egyike a három legértékesebb orosz brandnek a nagyvilágban, Európában ebből adnak el a legtöbbet
• több, mint 70 országba exportálják a söreiket
• a Baltika söröket licensz alapján gyártják Azerbajdzsánban, Ukrajnában, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is.
• a Baltika brand külföldi eladásai több mint 270 millió literre rúgtak 2009-ben.

A Baltika brand név alatt számos sör van a piacon:

•  Baltika No. 0 (alkoholmentes)
•  Baltika 1 (Light), 4,4% abv
•  Baltika 2 (Pale Beer), rizs is van benne
•  Baltika 3 (4,8%-os világos sör, Klassicheskoe (Classic) néven is simert.)
•  Baltika 4 (5,6%-os, amber színű lager karamel és rozs malátából. Oroszországban Originalnoe (Original) néven fut.)
•  Baltika 5 (Gold Beer): 5,3%-os sör, karamell malátát is tartalmaz.
•  Baltika 6 (alsó erjesztésű 7 %-os barna sör, igazából egy alsóerjesztésű, balti tíusú porter)
•  Baltika 7 (Export Beer), 5,4%-os normál lager.
•  Baltika 8 (Pshenichnoe): szűretlen búza ale (5,0%)
•  Baltika 9 (Krepkoe): strong lager (8%), brand legerősebb söre
•  Baltika 20 (Jubilee), jubileumi sör, 5,2% alkohol.
•  Baltika Kuler (Cooler)
•  Baltika Lite
•  Baltika Kuler Lime

 Elérhetőségek:

JSC Baltika Breweries,
6 Verkhny per., d. 3
194292 St Petersburg
+7 (812) 325-93-25

Asahi Super "Dry"

Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 26., Tallinn (üveges)

Jó régen vettem ezt a sört, s oly sikeresen elbújt a sörösládámban, hogy csak most, egy hónappal a lejárat előtt került újra a kezembe... Közel volt tehát a lejárathoz, s kicsit féltem, hogy milyen is lesz... Szerencsére azonban nem kellett csalódnom...

Észtországban a Baltika forgalmazza, de mint a képeken is látható, előre borítékolható volt már a boltban a távol-keleti eredetet. Valóban, a sör Japánból ered, egész pontosan az Asahi Breweries felelős érte. A cég törtéente viszonylag régi, a XIX. századig nyúlik vissza, de róluk majd később. 1987-ben jelentek meg a Super "Dry" nevű sörrel a piacon, s ezzel ez lett japán első "dry" (száraz) söre. Hogy ez a kategória pontosan mit takar, nem tudom, eleddig nem találkoztam ilyen sörkategóriával. Mindenesetre a leírás szerint ez egy különlegesen "száraz", "ropogós" ízt jelent. Hmmm....

Annyi bizonyos, hogy tényleg egy új egyedi íznek kellett lennie '87-ben, mert nagyon gyorsan nőtt a népszerűsége Japánban, a mennyiséget évről-évre növelni kellett. Jellemző adat, hogy 1987 előtt az Asahi részesedése a japán piacból alig volt 9 %, ez az adat manapság majdnem 50%. Mindemellett, ez a volt a világ kilencedik legnépszerűbb brand-je 2006-ra...

De további fényezés helyett vessünk inkább vigyázó tekintetünket a palackra. Pohárba kiöntve a színe élénksárgás, hab szinte semmi nem jelentkezik. Ezt nagylelkűen tudjuk be annak, hogy már régóta tárolom a sört.... Tán az is ennek köszönhető, hogy miután kinyitottam, a sör egyszerűn kibuggyant az üvegből, meg sem akarta várni a fotózást...

Az ízére enyhén zavarólag hat a túl erős komlózás, de ez inkább illattá válik pár perc után, s a negyedik kortynál ez már szinte kellemes. Nem túlzottan keserű tehát, szénsav pedig szinte alig van jelen. Bár ez megint lehet, hogy a túl kései felfeszítés mellékhatása, nem tudom. Az összbenyomás mindenesetre inkább pozitív.

Most nézem, hogy ez volt rövid eddigi életem első japán söre. Csak remélni tudom, hogy nem ez volt az utolsó is egyben...

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	27
Régi értékelés szerint	5,4

Невское Имперское

Tesztelés időpontja:

2012. május 6., Tallinn (üveges)

A Невское nem ismeretlen gyártó már számomra, szerencsére már két sörüket is kipróbálhattam, az Имперское volt a harmadik. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez volt a harmadik ilyen sör otthon, amit érdemben sikerült megkóstolnom. Az elsőnek oly mértékben lejárt a szavatossága (elfeledkeztem róla), hogy azt már bátorság (vagy inkább botorság...) lett volna megkóstolni is, kiöntöttem. A másodikkal is majdnem hasonló képpen jártam, akkor a lejáratból két nap volt vissza, azt a tesztet sem éreztem túlzottan relevánsnak ahhoz, hogy itt megjelenjen, de a tapasztalatokat természetesen feljegyeztem.

Harmadjára azonban biztosra mentem, és vásárlás után pár nappal fel is bontottam az üveget... Sajnos a hivatalos honlap nem tesz erről a sörről említést, más forrásokból kellett utánajárnom a sör hátterének.

A sör nevében az Имперское szó "birodalmi" hátteret sejtet, s a gyártó nem titkoltan a XVIII. és XIX. századi Orosz Birodalom értékeivel próbálja a sörét párhuzamba hozni. A sör egy klasszikus, könnyen iható lager lett, s a csomagolása valóban elegáns, prémium minőséget sugall, mind az üvegkialakításban, mind a címkében. Az alkoholtartalom viszonylag visszafogott, mindössze 4,6 %, az extrakttartalom 11%. A sör 2010 áprilisában jelent meg (viszonylag új sör tehát a piacon).

Számomra legfőbb karaktere a kicsit édeskés íz, kinézetre aranysárgás, mérsékelt hab jellemzi. Majdhogynem testesnek nevezhető, de ehhez valahogy minden kortynál hiányzik valami. Korrekt.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Žatecký Gus

Forrás: Pivo Poisk

Tesztelés időpontja:

2012. február 14., Tallinn (üveges)

Ebből a sörből egy dobozos verzió régóta itthon pihent, csak elfeledkeztem róla. Aztán valahogy - "hogy-hogy nem elvtársak..." (No ki mondta ezt? Az első helyes megfejtőnek postázok egy ilyet...) - hazakerült egy üveges verzió is, és azt sikerült legelőször felbontani.

Az üveges változattal kimondottan elégedett voltam, korrekt hab, kellemes, nyáresti sörözőket idéző illatfelhő, s mindemellett telt, békebeli pilzeni íz, amivel egy alsóerjesztésű sörökön szocializálódott egyed, mint én is, bármikor kiegyezne.

Visszakóstolás:

2012. február 21., Tallinn (dobozos)

Ez már egy másik történet. Tekintve, hogy ez a sör már régóta kint állt a garázsban, elszenvedte e téli hideget, amikor bizony sokszor 0 fok alatt, vagy ahhoz közel volt a hőmérséklet. Sajnos odabent nem tudom elhelyezni a sörkészletemet, s csak egy ládát tudok nekik odakint felajánlani, s ez nem túl ideális tárolás, tudom én azt. Sűrűn ellenőriztem őket, megfagyva egyik sem volt hála az égnek, de azért ez biztos befolyásolja az ízt. Elég az hozzá, hogy ez a verzió sokkal édesebbnek tűnt, mint az üveges, mintha nem is ugyanazt a sört ittam volna. Fémíznek szerencsére nyoma sem volt, a habképződés pedig kisebb mértékű (várható volt).

De milyen sör ez a Žatecký Gus? A probléma ott kezdődik, hogy van egy cseh weboldal, cseh domain-nel, csak érdekes módon ororsz nyelvű. Ugyanakkor a sörtesztes oldalakon egyértelműen úgy van beazonosítva ez a sör, mint a Baltika terméke Szentpétervárról... Velük már lehetett itt találkozni a blogon, nem ez az első teszt a márkáikról.


Az ő angol nyelvű weboldalukon sem derül ki egyértelműen, hogy ez most saját márkájú sörük, vagy csak bevettek a protfólióba egy cseh sört. Mindenesetre annyi ott kiderül, hogy a sör neve "Žatecký liba" lefordítva... A készítés során Žatecký komlót használnak, amelyet a hasonló nevű város környékén termesztenek, immáron több, mint 700 éve. Az évszázadok során ez a fajta nem csak a város környékén lett népszerű, hanem világszerte, a várost gyakran a komlóvilág "fővárosaként" is emlegetik. Annyi bizonyos, hogy a sörnek megfelelően kellemes ízt biztosít.

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

Baltika №7

Tesztelés időpontja:

2011. november 2., Tallinn (üveges)

Forrás: Popsop

Évközben ahol jártam, mindig betettem egy-egy sört a kosárba, s egy idő után szép nagy mennyiség gyűlt fel otthon különböző sörökből. Elhatároztam hát, hogy kicsit leállok a dologgal, és "végigtesztelem" az otthoni ellátmányt, mert a végén még szégyenszemre le fog járni valamelyiknek a szavatossága. Ez a Baltika sör is otthon pihen már egy ideje, szerintem fél éve is van. Mindenesetre aznap jófajta vacsorát sikerült rittyenteni, amihez egy sör is dukált, nem lehet mindig vizet inni...

Volt már rá példa, hogy Baltika sört teszteltem, a linken az összes ilyen tesztet nyomon lehet követni. Így azzal tán nagy újdonságot nem árulok el, hogy ez a sör is orosz gyártmány, az egyre globálisabbá váló Baltika brand egyik eleme, saját weboldala is van neki.

A sör piacra vitelét a cég a '94-es Jóakarat Játékokra időzítette (emlékszik még valaki erre a rendezvényre?), amelyet akkoriban Szentéterváron rendeztek meg. Azóta a Baltika №7 piacvezető a prémium szegmensben Oroszországban (2008-ban a piac 24%-át uralta)...

A sör gravitása 12%, alkoholtartalma pedig 5,4%. Ez utóbbi adatból annak kéne következnie, hogy egy tartalmas pilzeni sörrel van dolgunk, de én inkább a könnyű sörök közé sorolnám, bár igaz, hogy abban a mezőnyben viszont fajsúlyos. A habja egész korrekt, minimálisan érezhető ízleléskor csak vizesnek. Érződik az alapanyagok gondos kiválasztása, de különösebb élmányt nem nyújt. Korrekt pilzeni.

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Nevskoe Ice Premium

Tesztelés időpontja:

2011. szeptember 5., Tallinn (üveges)

Forrás: Baltika

A Nevskoe brand (a Baltika-hoz tartoznak) már nem újkeletű vendég itt a blogban, volt már egy teszt az alapsörükről (Nevskoe Classic)... Arról a sörről annak idején nem alakult ki bennem túl mély benyomás, ez a nedű azért egy kicsit jobb. A gyártó nem volt rest, s egy saját weboldalt is kreált a sörnek, amely csak orosz nyelven érhető el mostanság, bár az angol nyelvű linkek bíztatók a nyitóoldalon.

2005-ben jelent meg a piacon, s a gyártó egy ún. "kristályozó technológiát" alkalmaz a gyártás során. Ez azt jelenti, hogy a sört lehűtik alacsony hőmérsékletre, és eltávolítják a képződő jégkristályokat. Ezáltal szerintük a lágy ízvilág megmarad, a sör megőrzi frissességét. Az új technológiához új üvegforma dukál: az üveg úgy néz ki, mintha valaki jégkockákból pakolta volna össze...

Érdekes egyébként, hogy a tesztelési naplómba a teszt során pont az üdeségét emeltem ki, tehát ebben a frissességben lehet valami. Könnyed sör, a színe nagyon halvány citromsárga, teljesen transzparens. Habja kevés van, s kissé komlós az utóíze. A gravitása 11%, alkoholtartalma pedig 4,7 %. Részemről ajánlott.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	32
Régi értékelés szerint	6,4

Baltika Cooler

Tesztelés időpontja:

2011. május 6., Tallinn

Forrás: Carlsberg Group

Egy újabb verseznyő a Baltika vonulatból... A Baltika Cooler 2006 áprilisában jelent meg a piacon. A nevéből is látszik, hogy a gyártó ezzel a sörrel a fiatal generációt célozta meg, olyasmi próbálkozás tán, mint a Saku Rock. A analógiát erősíti, hogy ennek is van saját weboldala...

A Cooler volt az első olyan sör a Baltikánál, amely nem kapott szériaszámot, ebben is kuriózum tehát. Speciális élesztőket válogattak össze hozzá, így az eredmény egy könnyen értelmezhető lágy sör lett. Az élesztők állítólag Kamcsatkáról és a Kurill szigetekről származnak... A kiszerelés és az üveg itt is egyedi és igényes, de az orosz söröknél ez lassan már nem is lep meg. Alkoholtartalma 4.7%, a szárazanyagtartalom pedig 11 %.

2006-ban a sör elnyerte az "Innovation of the Year" djíat, és megkapta a BRAND OF THE YEAR/EFFIE 2006 fődíját is. A 2006-os és 2007-es hozott még pár díjat: két ezüstérem az Australian International Beer Awards versenyen a lager kategóriában, valamint egy bronzot a European Beer Star Awards versenyen Németországban. 2008 decemberében a Baltika pelőször vett részt a világ legnagyobb múltú sörversenyén, a  World Beer Championships rendezvényen az USA-ban. Ezen a versenyen hagyományosan képviseltetik magukat a zsűriben a profi szakértők, és a lelkes amatőrök is. A teszt minden esetben vakteszt, s itt a Baltika Cooler elhozta az ezsüstérmet a Pale Lager kategóriából. Tán ennek az eredménynek is köszönhető, hogy az eladások 2008-ban 22%-al megnőttek...

Ilyen előzmények után nagy várakozással tekintettem a teszt elé, amely nem lett olyan jó, mint vártam. A Cooler teljesen szokványos pilzeni ízvilágot képvisel, semmi extra, sehol semmi meglepetés... Közepes habot produkál, ízre pedig tényleg nagyon lágy, kesernyésség elig érezhető, az utóíze pedig nagyon száraz.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	32
Régi értékelés szerint	6,4

Baltika No. 5 Premium Golden Lager

Tesztelés időpontja:


2011. április 9., Tallinn

Forrás: The Finest Tastes of Russia

Érdekes, hogy ez a sör teljes mértékben hiányzik a gyártó cég honlapjáról, pedig elevenen létező dolog, két hete sincs, hogy ezt a palackot megvettem. No sebaj, ezúttal kénytelen vagyok más forrásokra hagyatkozni a tényeket illetően, de annyi baj legyen. 2002 óta gyártott sörről van szó, Oroszországban állítják elő. A gyárról majd későbben lesz szó részletesen, most nem vesztegetném erre az időt, majd a portfólió lezárása után sort kerítünk rá (szerencsére szinte minden sörüket lehet kapni Észtországban...)

5,3 % alkoholtartalmú élénksárga lagerről van szó, amelyet teljesen színtelen palackba zártak, a Saku on Ice-hoz hasonló módon. A hasonlóság itt véget is ér, ez a sör teljesen más karakter. Könnyedtség mondjuk ebben is van, de az íze teljesen más. A komló ebben a sörben nagyon érződik, de hála az égnek az is világos már az első korty után is, hogy jó minőségű alapanyagot használtak, így a kesernyésség egyáltalán nem tolakodó, és nem csap át kellemetlen ízhatásba. Igazából én általában falra mászok attól, amikor egy teszt során azt olvasom egy bor vagy sör leírásában, hogy "megtalálhatók a késő júniusi vadalma és koranyári cseresznye ízei mellett az utóízben a darált datolya alkotóelemei is", így az ilyenektől tartózkodni szoktam. De ezúttal olyan érzésem volt eme lager kortyolgatása közben, hogy valamilyen aszalt keleti gyümölcsöt érzek, fügét, vagy tán datolyát... Nem, nem őrültem meg. A teszt után elolvasott anyagok alapján az összetevők között szerepel a karamellizált maláta, és az elkészült sör nem kevés nem fermentálható cukrot tartalmaz.

Sajnos a habja ennek sem kolosszális, sőt. Ettől a hibától eltekintve feltétlenül megér szerintem egy kóstolást. Ígéretes tétel, kíváncsian várom a Baltika további versenyzőit is...

Megjelenés	6
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	36
Régi értékelés szerint	7,2