Le Magellan (Hotel Bedford, Brüsszel)

Látogatás időpontja:

2020. január 27-30.

Sokszor szálltam már meg a Bedford Hotelben (minimum tízszer, de lehet, hogy többször...), de vacsorázni még egyszer sem volt szerencsém az éttermükben. Mindenesetre most kaptunk egy kis kedvezményt, így kétszer is a héten meglátogattam...

Az ételválaszték egy oldalon elfér, így nem kell nagyon elmélkedni. Első nap bárányt ettem, a következó napon pedig steak-et, ez utóbbi volt a jobb választás...

A sörválaszték sem egetverő, de jól van összeállítva, ott van mindjárt az egyik kedvencem, a Chimay Bleue...

Ez pedig a bárány, gazdagon beborítva fűszerekkel, amiben durván dominált a só... Nem mondom, hogy ehetetlenül sós volt, de tény, hogy el vagyok ettől szokva, így kértem lezárásképp egy desszertet is, de hiba volt...

A desszert egy brownie különlegességnek volt írva, de olyan száraz volt, hogy alig bírtam darabolni és megenni...

A második alkalommal már sokkal jobban jártam, bár a sörre akkor sem lehetett panasz, a Westmalle Dubbel még mindig nagyon jó...

A steak-et mediumra sütve kértem, és kivalóra készítették el, nehéz lett volna benne hibát találni...

Elérhetőségek:

Cím: Rue du Midi 135, 1000 Bruxelles, Belgium
Web: https://www.hotelbedford.be/
Tel: +32 2 507 00 00

Nyitvatartás:

Minden nap:

12:00 - 14:00
19:00 - 21:30

Chimay Bleue

Tesztelés időpontja:

2009. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beer Uvinum

Brutális lezárása volt a napnak, pakolás után letaglózott rendesen. 9% az alkoholtartalma ennek a ritka sötét sörnek! Emlegetik még Grande Réserve néven is egyébként. Az íze kicsit kesernyés, a habja meg olyan kemény és krémes, mint egy Guiness-nek. Az sem árt neki (sőt), ha pár évig érlelik, nem véletlen, hogy Belgiumban ez az egyik legnépszerűbb sör. Nálam elért a 8-as szintre. 1,55 eurót kérnek érte, de meg is éri a 33-as palackért, annyi szent.

Visszakóstolás:

2011. szeptember 24., Tallinn (üveges)

Egy évvel ezelőtt Tallinnban ez a sör könnyen fellelhető volt, de mostanában elég nehéz beszerezni. Szerencsére volt még egy odahaza, így meg lehetett kóstolni a Chimay sajttal együtt, amit előtte pár nappal Belgiumból hoztam:

Ugyanis a barátok nem csak sört készítenek, hanem sajtot is. Ez nem egyedi dolog természetesen, mindössze annyi az újdonság, hogy én most kóstoltam először Chimay sajtot. Kétféle volt az üzletben (ennél többfélét gyártanak), ahol jártam, az egyiknek a címkéjén kék volt a felirat, a másikon bordó. A képek az utóbbiról készültek, legközelebb majd veszek kéket is... Ezt a bordót úgy hívják, hogy Chimay à la Bière, s a készítése során a sajt külső kérgét Chimay sörrel mossák át.

Lágy, félkemény sajt, kellemes aromával, a héja nem mindenhol ehető, de nem kellemetlen ízű. A sörrel együtt nagyon jól csúszik... S hogy milyen volt a sör? A Chimay Bleue továbbra is egy tartalmas, sűrű sör benyomását kelti. Méltó lezárása egy étkezésnek (főleg ezzel a sajttal), de egész estés sörözéseket építeni rá teljesen meddő vállalkozás. 8-asnál rosszabb osztályzatot nem kaphat:

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	17
Összesen	43
Régi értékelés szerint	8,6

Chimay Tripel

Tesztelés időpontja:


2009. május 28., Brüsszel (üveges)

Forrás: Smoke and Booze

Haladjunk hát tovább a jól kitaposott ösvényen, melynek már korábbi alkalmakkor a Chimay barna (Brune) csapolt és üveges változata már megágyazott. Az előbbi mondatborzalomból nehéz jól kijönni, de azért megkísérlem.

Valahogy ebben a 2009-es májusi tesztidőszakban túlsúlyba kerültek a vége felé a tripel kategóriába eső sörök, de a fene bánja. Pláne, ha ilyen jól sikerült tételekkel találkozom, mint ez is. A címke büszkén hirdeti, hogy trappista sörrel van dolgunk, de megtudhatunk róla mást is. Szép kis piktogrammal adják tudtunkra például a hátoldalán, hogy szentségtörés számba megy, ha valaki pilzeni pohárba akarja tölteni (erre nézvést javaslom áttanulmányozni a sörkalauzom korábban közzétett részét), így csak remélni tudom, hogy senki nem dob rám követ, ha megtudja, hogy én a szállodában egyszerű vizespohárba töltöttem ki…

A többi trappista sörhöz hasonlóan természetesen ez is a kehelyszerű poharakban érzi jól magát. Aztán még azt is meg lehet tudni a címkéről, hogy huncut az, aki ezt a sört fekve tárolja…. De térjünk rá a nedű elemzésére. A pohárba kiöntve halványabb színt kapunk a tripelek átlagához mérten, de ez ne tévesszen meg senkit, jelen esetben nem arról van szó, hogy agyonvizezték volna az italt. A sör habja nem lehengerlő, de ezt nem is vártam. Ízre harmonikus, egyben van, de nagyon. Szerencsére nem estek túlzásba az erjesztésnél, így megálltak szépen 8 % alkoholnál, elég is. Főleg ha megvizsgáljuk a palackot, ami 33 cl-es, egy elég is belőle. Az ára 1,02 euró, az osztályzat pedig 9-es.

Chimay Brune (Rouge, Red Cap, Première)

Tesztelés időpontja:


2008. május 5., Brüsszel

Forrás: Bossa Nova

Csoda, hogy még nem került elő itt egy Chimay tétel sem, de ennek ezennel vége. A Chimay is a trappista sör védjegy használatára jogosult exkluzív klub tagja, és azok között is elég előkelő helyen szerepel (legalábbis nálam). Amikkor ez a sör a kezember került, éppen egy felejthető kagylót ettem Brüsszel híres éttermes utcájában, amelyet hentesekről neveztek el. De nézzük az akkori jegyzetet:

"Ennek a sörnek az volt az egyetlen bűne, hogy egy pocsék kagyló mellé sikerült elfogyasztani. Nem tudom, hogy mennyi alkoholt sikerült beleerőszakolni, de rendesen megnyomta a fejem, még most is érzem. Sűrű, szinte fekete sört adnak a borsos árért (4 eurót kértek érte), de az íze mégsem borzasztó, sőt. Egyszerűen jó. Azt azért nem ajánlom, hogy erre építsetek fel egy nyolckorsós estét, mert még másnap délután is engem fogtok emlegetni. 9-es!!!!"

Azóta azért még egyszer már sikerült belefutnom ebbe a nedűbe, csak nem tudom, hogy napra pontosan mikor (valamikor 2010-ben), de az élményre konkrétan emlékszem. Akkor egy üveges verzió került a kezembe, amit hárman osztottunk el egymás közt az este lezárása képpen, már senki nem tudott volna belőle egy teljes üveggel meginni. Nem is nagyon lehet, azóta utánanéztem, a sör 8 % alkoholt tartalmaz (egyesek szerint 7). Létezik belőle 33-as és 75-ös palack, ez utóbbinak állítólag teljesen más íze van, és leginkább ez szokott bekerülni mindenféle válogatásokba, top 100-ba és hasonlókba a sörszakíróknál. Fájdalmas módon nekem ahhoz még nem volt szerencsém...

Érdekes tapasztalat, hogy a csapolt és az üveges verzió megjelenésben eléggé elüt egymástól, a csapolt, amelyet én ittam nagyon sötét volt, majdnem fekete. Az üveges változat színe korántsem volt ilyen markáns, már-már vöröses színvilágot is felfedezni véltem. Ezt a sör neve és címkéje, valamint a fenti kép is alátámasztja, a vörös szín nem csak az én agyam szüleménye.  A Chimay "Première" (ahogy a neve is mutatja), az első sör volt a Notre-Dame de Scourmont trappista apátság történetében, 1862 óta készítik. A jelenlegi recept Théodore atya nevéhez fűződik, aki magára vállalta a nehéz feladatot a II. világháború után, hogy újrateremtse az életet az apátság falai között. A mai recept természetesen az ősi kezdeményezésen alapszik... Az apátság e sör mellett még készít másik kettőt is, de ezekről majd később. Sajtkészítéssel szintén foglalkoznak, de ez szinte mindegyiknél apátságnál jellemző...