Kolkja Kala-sibula restoran (Kolkja, Észtország)

Látogatás időpontja:

2012. július 10.

Ebben az étteremben sem manapság jártunk, de legalább most felidézem újra, jó ezekre az élményekre visszaemlékezni...

Az étterem neve tehát Kolkja Kala-Sibularestoran, ami "hal és hagyma" éttermet jelent. A környék nagyrészt óhitű lakosságának érthető módon éltető eleme a hal, a hagymáról korábban nem volt tudomásom. Mivel azonban a környéken nagy mennyiségben megterem, kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy a környék gasztronómiájában nagy szerephez jut. (Az éttermet egyébként egy kolléganőm ajánlotta...)

Kívülről nem túl jellegzetes az épület, s nem is látszott túl nagynak. Az előzetes hírek szeriint viszonylag kevés asztal van odabent, így hétvégén vagy szabadnapokon állítólag nem árt előre helyet foglalni. Mi hétköznap érkeztünk, s mi voltunk aznap az első vendégek. Időközben, amíg az ebédet fogyasztottuk, megjelentek mások is, az egyik asztalra pedig kikerült a foglalt tábla is. Amíg viszont nem jött senki, körül tudtam sétálni odabent, s próbáltam fotókat is készíteni.

A sokszor jól "bevált" Saku sör, de nem volt más...

A falakat a régmúlt emlékei foglalják el, szőttesek, megsárgult fényképek, különböző művészi és nem művészi alkotások. Az asztalokon elmaradhatatlan volt a szamovár, mindegyiken központi helyet foglalt el. Díszesebbnél díszesebb szamovárokat képzeljetek magatok elé, néhányról képet is varázsolok ide...

Legnagyobb meglepetésemre a pincérlány, aki fogadott minket, magyar mintás hímzésű blúzban dolgozott. Megemlítettem neki, hogy tud-e róla, de meglepődött. Mélyebb beszélgetésbe nem bocsátkoztunk, elkezdtük tanulmányozni az étlapot. Sajnos az étterem az internet elég korlátozottan jelenik meg (szinte sehogy), így erre korábban csak korlátozottan volt lehetőség. Kértünk levest is, én "halerőlevest", a többiek sima hallevest. A kettő között az volt a különbség, hogy az enyémben úszott némi hagyma és főtt tojás is volt benne. Egyébként meg élek a gyanúperrel, hogy  a két leves ezt leszámítva tök ugyanaz volt... (Ja, én kaptam pirított fekete kenyeret is hozzá...)

Második fogásnak már nem ugyanazt kértünk:

Palacsinta hallal töltve, ha jól emlékszem...

Főtt hal "óhitű" stílusban

A lányomnak csirkét kértünk, amit részben meg is evett. A második fogás nekem különösebben nem ízlett, de a leves megért egy misét, már azért érdemes volt oda bemenni. Mindkét második fogáshoz egyébként adtak bőségesen hagymát, amint látszik...

Elérhetőségek:

Cím: Kolkja, 60306 Tartu County, Észtország

Tel: +372 504 9908

Nyitvatartás:

Minden nap: 12-18



Mäetaguse mõisa hotell & SPA

Látogatás időpontja:

2013. június 27.

Abban az évben nyáron eltökéltük, hogy körbejárjuk Narvát és környékét, de előbb a Peipsi tó környékén töltöttünk egy-két napot, ahol ezt a szállást találtuk.

Megérkezéskor ebédeltünk, majd látogatást tettünk a Selisoo mocsárban, ami mondhatni elég emlékezetesre sikeredett: életemben nem áztam még el annyira, mint akkor, gyakorlatilag minden ruhaneműnkből facsarni lehetett a vizet, mintha beültünk volna egy mosógépbe...

De térjünk vissza a hotelre. Mint a nevéből látszik, van egy medencés része, amit jól kis is használtunk az elázás után, de van egy jó étterme is, ami nem túlzottan drága.

A fokhagymás kenyerük egész kiváló és a gombakrémleves is (a lányom kérdezte is a receptet, de a felszolgálók nem nagyon voltak közlékenyek a témában...), ami akkora adag volt, hogy hárman is tudtunk belőle kanalazni...

A lazac tán kicsit sós volt és a tésztát egy kicsit tán meg is égették, de összességében az is elfogadható volt. Sörben nem nagyon volt azonban választék: az A. Le Coq üveges normál és barna söre volt, és vége. Valószínűleg most már más lehet a kínálat, Észtországban is kíméletlenül végigsöpört a sörforradalom az elmúlt években...

Elérhetőségek:

Cím: Pargi 1 Mäetaguse, 41301, Mäetaguse vald, Ida- Virumaa

Telefon: +372 333 1150 és +372 53035436

E-mal: info@moisahotell.ee

Fax: +372 333 1177

Web: http://moisahotell.ee