Látogatás időpontja:
2013. november 11-15.
Sokáig gondolkodtam, hogy mit kezdjek a madridi utazásom során felgyülemlett élményanyaggal, mert az az igazság, hogy akkoriban nem fektettem még elégséges hangsúlyt a kellő dokumentálásra, s még olyan hiánypótló alkalmazások sem álltak rendelkezésre, mint az
Untappd. Mindenesetre most úgy döntöttem, hogy mivel a helyszíneket a La Revuelta, a Los Claveles, a Cerveceria La Pequena, a Montaditos és a La Pulperia kivételével nem nagyon tudom már beazonosítani (már aznap sem tudtam volna...), így készül egy általános poszt is a spanyol főváros élményvilágáról, a fenti öt helyről pedig majd külön posztban igyekszem számot adni. Ugyanez vonatkozik a jegyzetekkel ellátott helyben végrehajtott (Madrid) sörtesztekre is, azokról külön emlékezem meg...
Hát akkor csapjunk bele! Az első megálló a Calle Gran Via utcán volt, sajnos a hely nevére egyáltalán nem emlékszem. Itt egy
Estrella Damm sört ittam csapolva lengyel barátommal karöltve, amely érdekes módon azért sokkal jobb formát mutatott, mint ez üveges verzió, elfogyasztani pedig ezt sikerült mellé:
 |
| Csirkemellfalatok és padlizsán... |
Estrella Damm (csapolt)
A hab szinte már jó (szerkezetre biztosan), ízre pedig a light sörtől erőteljesebb érzület az uralkodó.
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 6 |
| Aroma és jellegzetességek | 6 |
| Összhatás | 13 |
| Összesen | 32 |
Másnap ebédidőben (munka miatt voltam a spanyol fővárosban...) kimentünk a szállodából enni, s rögtön a szállodával szemben találtunk egy kis bárt, aminek az volt a neve, hogy Cafiteria Bibey, s a Calle de Claudio Coello nevű utcán található, ezt még épp megtaláltam a Google térképen, de azért külön poszt nem lesz... Az volt a terv, hogy megiszunk egy pohár sört, meg max bekapunk egy szendvicset. Akkor ért e meglepetés, mert Madridban a következő a standard:
A pohár Mahou tehát nagyjából két deci, meg jár hozzá egy kis nasi is. S ez az esetek 90 %-ban így van! Néstor barátom elmondása szerint az ország déli vidékein ezen is túlmennek a kocsmárosok. Ezt a kis izét (szendvics, hal, chips, olajbogyó, rántott kombájnalkatrész, bármi) a spanyolok tapas-nak híjják. Hogy mennyire változatos is lehet ez a dolog, arról
itt lehet bővebben olvasni meg képeket nézni, de majd én is teszek be később képeket. Szóval Néstor barátom szerint délre némely helyen manapság is a tapas konkrét kaját jelent, amit az első sörhöz vagy pohár borhoz adnak. Itt Madridban viszont inkább étvágygerjesztőnek van szánva, illetve arra, hogy megkönnyítsék a döntést, akar-e az ember még egy sört (pohár bort) inni, vagy sem...
Mahou Clasica
| Megjelenés | 5 |
| Íz | 4 |
| Aroma és jellegzetességek | 4 |
| Összhatás | 10 |
| Összesen | 23 |
Mindenesetre mi átvonultunk egy másik helyre is még, s ott is megismételtük a dolgot, ebédelni már nem is kellett... Ez a másik hely valahol a Calle de Gral Oraá és a Calle de Lagasca sarkán volt, szintén tipikus tapas bár, kellemes kínálattal (Cerveceria La Pequena, lesz majd külön poszt):
 |
| Igen, újabb sör, részletek majd az egységről szóló külön posztban:) |
Este egy másik barátommal találkoztam, nagyon rendes volt, eljött értem kocsival. Kérdeztem is tőle, hogy akkor ő nem iszik ma semmit, nézett rám furán. "Egy pohár sör itt belefér", mondta ő, hát ne firtassuk inkább, mennyi lett a vége. Amikor megérkeztünk a belvárosba, megkérdezte, hogy mit szeretnék, hogy leüljünk valahova séta után enni, vagy vegyünk spanyolosra a figurát, és járjunk végig néhány helyet. Naná, hogy az utóbbit választottam... Letettük a kocsit a főtér mögé (Plaza Mayor), majd körbejártuk a környékbeli utcákat, ahol nagy volt az élet. Egymás nyakába értek a tapas bárok, csak néhány kép az ott kapható dolgokból, természetesen a teljesség igénye nélkül:
 |
| Igen, lasagna van a tetején... |
 |
| Fűszeres kolbászkák krumpliszeletbe csomagolva, rajta fürjtojás tükrösen... |
 |
| Tőkehal sörtésztában |
Nekem ez utóbbi volt a kedvenc, a La Revuelta nevű helyre, ahol ezt adták, s a következő napokban oda többször is visszatértem. Szóval a spanyol módi az, hogy bemegyünk egy tapas bárba, megiszunk egy sört (max kettőt), eltöltünk adott helyen 15-20 percet, aztán irány tovább...
Másnap előadást is kellett tartanom ebéd után, szerencsére csak tíz perc volt az egész, hamar túlestünk rajta. Ebédre ezúttal egy másik helyre mentünk (Los Claveles), de most konkrétabbat ebédeltem, megkóstoltam a helyi pacalt, amit ők füstölt kolbásszal főznek igen csak finomra, s úgy hívják, hogy callos:
Szinte minden helyen ott van a "sonkavágó" eszköz, de ezt a Serrano sonka hazájában nem is lehet csodálni: olyan hely nincs is Madridban, ahol ne lehetne megkóstolni a helyi sonkákat és kolbászokat, szalámikat:
Aznap este egy magyar barátommal jártuk kicsit a várost változatosság kedvéért, ezúttal busszal mentünk be. Ő még annyira se ért rá, mint a többiek, úgyhogy egy idő után már csak egyedül bolyongtam, bár pár dolgot megmutatott, amit addig még nem láttam. Például a turistáknak szánt "piacot", ahova a helyiek a "tapas túra" vége felé térnek be reggel felé:
 |
| Kb másfél méter tömény randaság |
 |
| Tengeri sün, nem pedig "szőrös kagyló", ahogy én gondoltam... |
 |
| Elkészítve.... Kissé borsos az ára |
Voltunk a főtéren is, no meg betévedtünk a "Sonkamúzeum" nevű étteremlánc (Museo del Jamón) egyik egységébe, ahol aztán minden tényleg a sonka körül forog:
Mint látszik, az árak nem alacsonyak... Sokáig húzzák egyébként ezek a sonkák (évekig is), de ha ebből a hálóból kikerül, akkor enni kell. Ezért aztán a spanyolok többnyire azt csinálják, hogy megvesznek egészben egy teljes sonkát, és a személyzettel felszeleteltetik géppel. Utána a szeleteket kívánság szerinti csomagméretben hermetikusan lefóliázva becsomagolják, s ha valaki akarja, viheti a csontot is... Ezután a kész csomagokat többnyire lefagyasztják. Ha sonkát akarnak enni, akkor elővesznek egy adagot, ami elég a családnak, majd beraknak egy nagy tányért a mikróba melegedni. A sonkaszeletek (hajszálvékonyak persze) mennek a forró tányérra, s pár perc múlva lehet falatozni...
A következő képek pedig már a Montaditos nevű helyen készültek (szintén lesz majd poszt...), itt nagyon olcsón ehet szendvicseket enni, illetve sört inni:
Hazafelé menet betértem még arra a helyre, ahol a callos-t ettem délben, s a tulaj megismert, kézfogással üdvözölt. Kértem egy sört, ő meg sorra hordta nekem a tapasokat, már-már zavarba
ejtő kedvességgel:
 |
| Ez például egy kis kolbász... |
De kaptam ezen kívül egy adag tortillát, egy adag chipset, stb. Angol-spanyol keveréknyelven társalogtunk, s végül megkérdeztem tőle, hogy vehetek-e egy poharat, mert nagyon tetszett:
Azt mondta, hogy egy euróért megszámítja, de aztán a végén odaadta ajándékba... Hát ilyennel sem találkoztam még.
November 14.
Aznap megnéztem a Prado-t, s Néstor barátommal a Sol téren találkoztam, addigra ott megint kibontakozott egy szép kis tüntetés, akkor éppen Franco ellen (!), aki már elég régóta hallott.
Vele is a tapas báros túramódszert követtük, s először is elmentünk a piacra, amiről már meséltem. Itt aztán volt alkalmam néhány tengeri dolgot kóstolni, a középső újdonság volt. Sajnos nem jegyeztem meg a nevét, de Néstor szerint nem volt túl friss (nekem azért ízlett):
A következő megállónk a La Pulperia nevű hely volt, a szó polipra utal, s erről majd bővebben is lesz majd külön posztban szó. S tényleg, ott minden a polipokról szól, lehet nézni, ahogy elkészítik. Érdekes mód nem késsel vágják, hanem ollóval... Néstor szerint nem szabad sokáig főzni, mert akkor kemény és gumis lesz, akkor jó, ha még picikét roppanós még a húsa. Mindenesetre soha ilyen jó polipot nem ettem még:
Ezek után éhesek már nem voltunk, s hogy ne menjünk messzire, rögtön az utca túloldalán lévő ír kocsmában folytattuk, de ott kissé túl hangos volt a zene, s végül egy hangulatos kiskocsmában fejeztük be az estét.
Ezek a képek pedig utolsó nap készültek, az Atletico Madrid stadionjának büféjében (első nap voltam a Bernabeu-ban is, de ott nem tértem be a büfébe...)
Itt érdemes egy pillantás a mellékhelyiségre is vetni... Találós kérdés: mi a csapat klubszíne?
No persze így nem lehet befejezni ezt a posztot, így még két kép az utolsó megállóról, ismét a Los Claveles-ben:
 |
| Ez ököruszály pörkölt... |
