A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alken-Maes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alken-Maes. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 8., csütörtök

Grimbergen Rouge

Tesztelés időpontja:

2025. december  21., Tallinn (dobozos)

Azt hittem a teszt előtt, hogy már összefutottam korábban ezzel a sörrel, de kiderült, hogy nem, pedig már sokféle Grimbergen sörrel volt dolgom...

A Grimbergen Rouge nem lesz zázslóshajó a Brouwerij Alken-Maes kínálatában: nagyon vizes, gyümölcsízt alig lehet érezni, még üdítőitalnak is vékonyka. Pedig akár jó is lehetne, 6 % alkohol van benne és a leaírás alapján erdei gyümölcsökből készül.

Részemről többet nem...

Megjelenés3
Íz3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás6
Összesen16


Before the test, I thought I had come across this beer before, but it turned out that I hadn't, even though I've had many different Grimbergen beers...

Grimbergen Rouge won't be the flagship of Brouwerij Alken-Maes's range: it's very watery, you can barely feel the fruit flavor, it's too thin even for a soft drink. It could be good, though, it has 6% alcohol and according to the description is made from forest fruits.

I won't try it again...

Appearance (1-10)3
Taste (1-10)3
Aromas and other characteristics (1-10)   4
Overall (1-20)6
SUM (1-50)16


2019. február 19., kedd

Grimbergen Ambrée

Tesztelés időpontja:

2019. február 14., Laagri (üveges)

Meg mernék rá esküdni, hogy már kóstoltam ezt a sört régebben a Grimbergen portfóliójából, de azt mutatja az adatbázisom, hogy mégsem,. Így aztán nem volt más hátra, le kellett fedni ezt a fehér foltot...

A Grimbergen Ambrée egy normál belga amber ale a Grimbergentől (Brouwerij Alken-Maes), rengeteg országban (így itt Észtországban) is kapható. Némileg kandiscukros beütésű, édeeskés, és a mostani ízlésemnek némileg vékonyka. (Valószínűleg 2006-ban, vagy 2007-ben, amikor megkezdtem ismerkedésemet a belga sörökkel, jobban ízlett volna...)

Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás11
Összesen27






A little bit sweet and thin Belgian Amber Ale from the Brouwerij Alken-Maes (Grimbergen)



Appearance (1-10)6
Taste (1-10)5
Aromas and other characteristics (1-10)   5
Overall (1-20)11
SUM (1-50)27


2015. július 6., hétfő

Maes Radler Grapefruit


A színe inkább citromos...
Tesztelés időpontja:

2014. április 19., Tallinn (dobozos, 0,33)

Mostanában (az elmúlt két évben) tett megfigyeléseim szerint szubjektíve a grapefruit ízesítésű sörök kicsit jobban ízlettek nekem, mint a citromos sörök, ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a gyártók úgy néz ki, hogy a legtöbb energiát a citromos verziók fejlesztésébe ölik bele, s ennek áldozatul esnek az esetlegesen más gyümölcsökkel készített sörök...

Ez a helyzet sajnos a Maes grapefruitos italával kapcsolatban is: minden technikai paraméterben ugyan megegyezik a korábban már ismertetett citromos testvérével, de minőségben sajnos nem hozza még azt a közepest éppen meghaladó szintet sem. Grapefruit íze alighogy van, színre sem oly tetszetős, sajnos lejjebb kell mennem a pontokkal...


Nem lennék meglepve, ha megszűnne a gyártása.


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás9
Összesen23

2015. június 19., péntek

Maes Radler Citron

Tesztelés időpontja:

2014. április 19., Tallinn (dobozos)

Mons-ból hoztam talán ezt a sört, ha jól emlékszem... A Maes Pils alapsörről annak idején nem voltam valami nagy véleménnyel, az akkori alappontozás szerint a tízes skálán sikerült elérnie nálam egy hármas osztályzatot.

Mondhatjátok erre joggal, hogy akkor minek is invesztáltam be ebbe a dobozba, de a válasz roppant egyszerű: majdhogynem betegesen vonzódom a citromos sörökhöz, s ha látok valami újat, akkor muszály levennem a polcról... Az alkoholtartalom az Alken-Maes üdvöskéje esetében is az iparági standard 2 %, s a névvel ellentétben számos forrás azt állítja, hogy nem citromszirup, hanem lime kerül bele, ami nem baj, ha így van, mert a lime tapasztalataim szerint még karakteresebb ízt ad...

Nos, általában a sörök túlnyomó részénél nem tapasztalható feljavulás, ha keverik valamilyen gyümölcsös sziruppal, de a Maes Radler Citron esetében ez nincs így, a keverés kimondottan jóttesz, elnyomja az alapsör gyengeségeit, és egy egészen iható italt eredményez. Természetesen nem egy mindent elsöprő katarzis a végeredmény, de mindenképpen ajánlom egy kóstolás erejéig a figyelmetekbe...


Megjelenés5
Íz5
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás10
Összesen26

2013. május 21., kedd

Sörgyártók bemutatása #18 - Alken-Maes


Az Alken-Maes név elöször 1988-ban bukkant fel, amikor két kisebb főzde egyesült Belgiumban (Waarlos): a Maes és az  Alken. Mindkettő pilzeni típusú sörökre specializálódott elsősorban, a Maes gyártotta a Maes pils nevű sört, az Alken pedig a az Alken Cristal pils-t. (A Maes esetében azért ez nem telejsen igaz, ők korábban (1978) megvásárolták a Jumet-ben székelő Grimbergen főzdét, így volt azért ott már más irányú tapasztalás is...)

Ezt követően a cég tovább folytatta a vásárlásokat, s 1989-ben megvették a De Keersmaeker főzde felét, amely akkoriban spontán erjesztésű sörökre specializálta magát (például Mort Subite). 2000-ben, folytatva a sort, megvették a Ciney-t és a Brugs Witbier-t is, majd a De Keersmaeker másik felét is. Még abban az évben a brit Scottish & Newcastle brit cég megvette őket tokkal-vonóval, s majd őket is bekebelezte egy nagyobb hal, a Carlsberg/Heineken konzorcium 2007-ben. 2002-ben történt az Alken-Maes utolsó expanziója, akkor vették meg a Louwaege főzdét (Kotemark), akik a Louwaeges Kriek és Hapkin nevű söröket gyártják. Ezzel a lépéssel a belga piac második szereplőjévé léptek elő...

De nézzük őket részleteiben még egy kicsit...

No persze a történet nem ennyire rövid keletű, ha a
z igazi gyökereket keressük, vissza kell mennünk egészen 1880-ig, illetve 1881-ig, a történet ugyanis két független szálon indult el. 1880-ban élt egy Egied Maes nevű úriember, akinek nem volt jobb dolga, mint megvenni a Sint-Michaël nevű főzdét Waarloos-ban. 1881-ben egy másik úriember, Arthur Boes megalapította a hagyományos alapokon működő főzdéjét (Sint-Aldegondis) Alken-ben, egész konkrétan 100 km-re onnan...

A következő dátum, amire feltétlenül tekintettel kell lenni, 1923. Ebben az évben találkozott Arthur Boes és Jozef Indekeu elképzelése egy közös főzde megalakításáról, ez lett az Alken nevű főzde. Akkoriban még a pilzeni sörök nem voltak nagyon népszerűek Belgiumban, így az Alken főzde lett az első, amely ilyen típusú sört gyártott az országban: 1928-ban piacra került a Cristal nevű sör.

Közben a másik szálon is zajlott az élet, s az időközben Maes névre keresztelt főzde 1946-ban jelentette meg a maga pilzeni sörét, amit meglepő módon Maes Pils-nek hívtak. Sokáig nem történt semmi különösebb, aztán elkövetkezett az 1969-es esztendő, s a Maes főzde beintegrálódott az angol Watney Mann csoportba.

Ezt követte a Union (Jumet) nevű főzde megvásárlása 1978-ban, akik a felsőerjesztésű sörökre specializálódtak, például a Grimbergenre. 1988-ban futott össze a két szál: egyesült az Alken és a Maes főzde, s létrejött az Alken-Maes. 1989-ben követekezett be az első expanzió, a cég megvásárolta a De Keersmaeker nevű cég 50 %-át Kobbegem-ben. 1994-ben a cég csatlakozott a Danone birodalomhoz, majd 2000-ben jelentősen erősítve pozícióikat megszerezték a Ciney és a Blanches de Bruges márkákat, majd teljesen átvették a De Keersmaeker irányítását.

Még ugyanebben az évben az Alken-Maes a Scottish & Newcastle csoport része lett. 2002-ben újabb márkanévre szert téve megvették a Louwaege nevű főzdét, s ezzel lett egy erős blonde sörük is, a Hapkin.

2008-ban következett be az utolsó nagyobb változás a cég életében, akkor csatlakoztak a Heineken csoporthoz. Tán még azt érdemes megemlíteni a történeti hűség kedvéért, hogy 2013-ban dobták piacra a Maes Radler-t, érdekes, hogy addig nem volt hasonló termék a portfóliójukban..

Ha szigorúan vesszük, akkor az Alken-Maes sörökhöz csak a Cristal (Alken), a Maes Pils, illetve az előbb említett Maes Radler tartozik, de a cégcsoport portfóliója mondhatni elég gazdag:


Ezeknek a többsége volt már tesztelve is, ami meg nem, azoknál a linkek a gyártó webhelyére mutatnak. A Maes Radler a fent belinkelt leírás szerint 100%-ban gyümölcslé alapból készül, az alkoholtartalma pedig a standardnak mondható 2 % körül van. A Cristal söre már volt emlegetve feljebb, ez volt Belgium első lagere 1928-ban, 4,8 % alkoholtartalma van. Még egy saját weboldala is van a fenti linken kívül...

Elérhetőségek:


Központ:

Brasseries Alken-Maes SA
Blarenberglaan 3C – b2
2800 Malines
Email info@alken-maes.com
Telefon: +32 (0)15 30.90.11
Web: http://www.alken-maes.be

Főzdék:

Brasserie Alken
Stationsstraat 2
3570 Alken

Brasserie Affligem
Ringlaan 18
1745 Opwijk

Brasserie Mort Subite
Lierput 1
1730 Kobbegem



A posztban szereplő képek a gyártó weboldaláról származnak.

2013. április 11., csütörtök

Crazy House (Kaunas, Litvánia)

Forrás: Virtual Tourist
Látogatás időpontja:

2013. augusztus 10.

Nyáron, amikor átutaztunk Litvánián, ezúttal nem a szokott irányt követtük, hanem Kaunas felé vettük az irányt. A szorosan vett "óváros" nem túl nagy, viszont az élet eléggé pezsgő arrafelé. A kis utcák rengeteg éttermet, sörözőt rejtenek, s ami még meglepőbb: minden terasz az utcán legalább 80 %-ig tele volt. Tán az lehetett az ok, hogy még néhány hétig élvezhetik ezen az éghajlaton bizton a mediterrán életérzést, amikor az ember elmehet barátaival, kedvesével este úgy szórakozni, hogy a szabad levegőn nyújtóztathatja a lábát, szeptembertől már kellemetlen hideg éjszakák jöhetnek ugyanis...

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy melyik helyet válasszuk a vacsoránkhoz, végül az nyomott sokat a latban, hogy a Crazy House kiírásai kétnyelvűek voltak, s a kínálatban szerepeltek rókagombás ételek is... Az egység nyáron rendelkezik terasszal is, bár mivel közelgett már az ősz előszele, takarók is ki voltak készítve, s ahogy elnéztem, sokan használták is. Hozzáteszem, mi se vetettük le a kabátot...

No mindegy, nem vitt rá a lélek, hogy bemenjünk a sötétségbe. Kértünk négyféle ételt (éhesek voltunk), s még jól tettük, mert az egyik rókagombás étek eléggé csekély méretű volt:








Az első képen látható étel tulajdonképpen egy rókagombamártás volt, bár az angol fantázianevéből némileg másra lehetett következtetni. Szerencsére kértünk a másik rókagombás fogásból is, ami körettel szintén nem nagyon volt megtámogatva. A harmadik dolog az utánozhatatlan litván zeppelin, ezúttal pirított szalonnával (Vilniusban előtte nem kaptam hozzá.). Ezen a három fogáson ketten osztoztunk (a lányom nem volt hajlandó megkóstolni ezekből semmit, maradt a szokásos bundázott csirkefalatoknál, még szerencse, hogy ez az étek szinte mindenütt megtalálható az étlapokon a Baltikumban...)

S ha ugye már Litvánia, akkor litván sör, bár kissé meglepődve tapasztaltam, hogy van az itallapon Grimbergen sör is (azóta máshol is láttam Litvániában), így majdnem elcsábultam. De aztán erős maradtam (egy darabig), így ezzel próbálkoztam elsőre:

Švyturys Baltijos (csapolt)

Kiváló memóriával rendelkező olvasók felsikoltanak most, hogy "De hát ez már volt!", s tök igazuk van: kóstoltam ezt a sört már szép emlékű Forto Dvaras-ban (Vilnius) 2011-ben. "A Švyturys Baltijos egy átlagos erősségű (5,8%) barna sör", írtam le akkor, de ízében semmiképpen sem átlagos. Akkor meglehetősen magas pontszámot kapott (38), s semmi okom rá, hogy jegyzeteim alapján ezt most lerontsam, sőt. A Švyturys tehát a múltkori átlagrontás után újra megkezdi a felzárkózást a legnagyobbakhoz...:)


A sör színét legutóbb a mélybarna és a vöröses borostyán közé helyeztem, de akkor egy gyertyafényes pincében ücsörögtem, most meg a lemenő nap fényében vizsgálhattam a poharat. A kérdés eldőlni látszik, inkább hajlik a vörös felé:



A színe áttetszőnek tűnhet, de ez megtévesztő: sűrű mélységek jellemzik a sört, ízében pedig olyan ízhullámzás van, hogy az nem mindennapi. Olykor medvecukor, néha kávés étcsokoládé, néha pedig mindent visz a pörkölt maláta. El lehet vele időzni, annyi szent, igazán jó lenne egyszer egy többórás beszélgetést ráépíteni, közben elfogyasztva belőle jópár pohárral...

Megjelenés8
Íz9
Aroma és jellegzetességek   9
Összhatás17
Összesen43
Régi értékelés szerint8,6



Amikor az étkek nagyjából elfogytak, akkorra már a Baltijos-nak már sajnos se híre, se hamva nem volt. Mit volt mit tenni, visszatértem az előbb vázolt kísértéshez:

Grimbergen Optimo Bruno (csapolt)

Régebben nagy barátságot ápoltam ezzel a sörrel, de sajnos régen nyílt rá alkalmam, hogy újra kóstoljam, pláne nem csapoltan. (Utoljára ilyet Brüsszelben tettem legalább négy évvel ezelőtt...). Kicsit tartottam tőle, hogy állott lesz a hordóban lévő sör, de a jelek szerint Kaunas-ban is népszerű ez a sör, mert az íze kifogástalan volt. Nem győzöm hangsúlyozni ennél a sörnél, hogy az alkoholtartalma ellenére (10 %), nem érződik alkoholos íz, egy olyannyira egyben lévő barna sörről beszélünk, aminek az egységét maximum jégcsákánnyal lehetne megbontani...

Megjelenés9
Íz8
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás16
Összesen40
Régi értékelés szerint8


Desszertet nem kértünk, mivel másnap hajnalban tovább kellett autózni, s jó lett volna nyugodt gyomorral nyugovóra térni... Kicsit még sétáltunk az óvárosban (a főtérre és a folyópartra feltétlen nézzetek el), de aztán visszatértünk inkább a szállásunkra.

Elérhetőségek:

http://www.crazyhouse.lt/

Cím:


Vilniaus g. 16
Kaunas

Telefon:
+370 (37)221182

Email:
rumsai@takas.lt

2011. szeptember 19., hétfő

Maes Pils

Tesztelés időpontja:


2009. szeptember 27., Brüsszel (dobozos)

Forrás: Triple Bee
Ritka dolog Belgiumban, hogy egy sört fél littyós dobozzal is gyártsanak, de ez is olcsó tömegtermék a Jupiler-hez hasonlóan, úgyhogy van ilyen változat is belőle. A Jupiler-hez képest ugyan több komlót érzek ki belőle, de nem igazán jött be ez sem. Valószínűleg sokkal jobban teljesített volna, ha nem egy Hoegaardent követett volna aznap este a sorban, így most csak 3-as.

De hogy kicsit művelődjetek is: a Maes pils az Alken-Maes sörfőzdéhez kötődik. A főzde eredete 1930-ra nyúlik vissza. A sör „jogelődje” úgymond a Prima Maezenbier, amelyet ebben az évben főztek először az Antwerpeni „Universal Exposition” nevű rendezvényre. 2008-ban az Alken-Maes felett átvette az uralmat a holland Heineken. 2009 áprilisában az Alken-Maes megváltoztatta a Maes Pils receptjét, ennek eredményeképpen az íz egy kicsit megváltozott, az alkoholfok pedig 4,9 %-ról 5.2 %-ra nőtt. Innentől kezdve van az új logó is, új az üveg is, no meg a marketingnek hála a szlogen is: „Extra Mout/Extra Malt” (Extra malátás? Elég borzasztóan hangzik…). No de majd később lesz részletesebb tájékoztató az Alken-Maesről is...

2011. szeptember 1., csütörtök

Mort Subite Framboise

Tesztelés időpontja:

2009. május 28., Brüsszel (üveges)

Forrás: flickr
A L’Aca-ban (Rue de Midi 125) jutottam hozzá ehhez a sörhöz, hiába üveges. Sajnos, évek óta ott van a Kriek a sörcsapnál, de valahogy csapolva soha nem tudnak adni, csak Maes-t, meg Grimbergen-t. Szerencsémre kellemesen lehűtötték, így nem kellett csalódni. A spagettihez kértem étvágygerjesztőnek, a célnak tökéletesen megfelelt. Nem tagadom, ez az egyik kedvenc gyümölcsös söröm, ezúttal egy 7-est érdemel.

Érdekes, hogy az alkoholtartalma viszonylag magas (legalábbis ebben a kategóriában), 4,5 %...

2011. július 18., hétfő

Mort Subite Pèche

Tesztelés időpontja:


2008. október 1., Brüsszel (csapolt)

Forrás. Flickr
Ezt a versenyzőt még üveges kivitelben nem is láttam. Csapoltan meg pláne, naná, hogy ki kellett próbálni. Valószínűleg üveges verzió egyébként nem is létezik, legalább is a gyártó honlapján (Alken-Maes) utalás sincsen rá. Ugyanakkor a söröző honapján lévő itallap szerint továbbra is kérheti csapoltan a megfáradt vándor ezt a nedűt, szóval ki érti ezt... Hogy végképp zavaros legyen az ügy, a neten van fent néhány kép az üveges változatról is...

A sör maga jó kis iparos munka, mondhatni teljesen rendben is van, de a Lindemans féle nirvánát ne is várjuk tőle. A színe a kocsmai világításban mélyarany, és szerencsére nem veszettül édes. Jól megkomponált 6-os ez.

2011. július 13., szerda

Mort Subite Oude Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: Bierproef
Ez a sör a nevéből adódóan elméletileg hagyományos lambic technológiával készült, de akkor sem fog egyelőre a kedvenceim közé tartozni. Az én ízlésemnek túlságosan savas, azt az ízt idézte fel bennem, amit 2006-ban a Cantillon sörfőzdében éreztem, s egyelőre úgy néz ki, hogy erre érnem kell. Nem tudom mi lehet a gond, tán túlságosan fiatal lambic-ok háziasítása, vagy bennem kell keresni a hiba okát, ki tudja.... A sör színe még csak rendben van, de e téren nyomába sem ér a Belle-vue és a Lindemans képviselőjének. Persze, mondhatnánk erre, hogy ebben viszont nincs hozzáadott kandiscukor, ami ezen segíthetne.

37,5 cl-es palackba teszik, a gueuze-ok között átlag feletti, 7 %-os alkoholtartalommal bír. Az ára 1,5 euró, az osztályzata pedig egyelőre 5-ös, de egy visszakóstolással ez természetesen a jövőben változhat...

2011. június 27., hétfő

Grimbergen Goud 8° (Dorée)

Forrás: Belgian Beer Board
Tesztelés időpontja:

2008. május 5. (Brüsszel)


Az egész biztos, hogy nem a megfelelő hőfokon fogyasztottam ezt a sört akkortájt, lehetett vagy 15 fokos. 8 % alkohol van benne, így a hőfok elvileg majdnem jó volt, az ilyen típusú söröknél a „pincehideg” hőmérséklet az ajánlott, de az akkor nem volt meg. Ráadásul ki is futott, ahogy megnyitottam. A színe a blonde stílust idézi, bár sajnos a címkéjéről sok sajnos nem derült ki. Élesztős ízt hagyott maga után, nem volt olyan érett szerkezete, mint egy jó blonde-nak, nálam a 7-esnél megállt egyelőre. 33 cl-es palackban adják, az ára pedig 0,97 euró.

Visszakóstolás:

2010. január 13. (Brüsszel)


A Grimbergen portfólió méltatlanul keveset emlegetett tagja. Természetesen kóstoltam már, de sose árt régi ismerősöket újra köszönteni. Igazából úgy emlékeztem, hogy egy félbarna sör (2008 májusában teszteltem, régiek az emlékek…), de nem, ez egy felső erejesztsű blonde, halványsárga színű költemény. Az íze nem tendál a tripel felé, nem is igazi blonde (bár a gyártó szándéka szerint az…), a pilzeni ízvilág meg pláne nem köszön itt vissza, ne keresse benne senki sem… Akkor milyen? Dorée. Nem tudom elmondani, tessék megkóstolni, megéri. 7-es. Szokták egyébként Goud-ként, vagy Gold-ként is emlegetni…

Forrás: Saveur Biére

2011. június 20., hétfő

Mort Subite xtreme Framboise

Tesztelés időpontja:


2008. május 3, Leuven (csapolt)

Forrás: Beer and Cider Co
Egy korábbi tesztben már esett szó a Mort Subite xtrem Kriek-ről, ott a visszakóstolási jegyzetben szerepelt már a fenti dátum, május 3-dika, 2008-ból. Akkortájt egy kellemes söröző teraszán üldögéltem Leuven-ben, és az első elfogyasztott pohár sör után nem akarózott még nagyon felkelni. Így aztán a kóstolás helyszíne nem változott, és nem bírtam ki, hogy meg ne kóstoljam a címben jelzett tételt is... Még soha nem láttam itallapon, még a Mort Subite-ban sem… Azt a szintet azért nem éri el, amit a Lindemans ebben a kategóriában alkotott, de azt nehéz is. Ennek is megvan a saját pohara természetesen. Azért nagy bajban lennék, ha egyszer a fejembe venném, hogy ilyeneket akarok gyűjteni.

Szépen érezni a málna ízét, és nincs benne annyi alkohol, hogy megzavarjon. Elvileg ez is lambic sörből készül, alkoholtartalma 4,2 %. Legyen 8-as.

2011. június 17., péntek

Hapkin

Tesztelés időpontja:


2008. január 17., Brüsszel

Forrás: The Belgian Beer Odyssey
Nem sok mindent lehet ennek a sörnek előnyére elmondani, mondjuk a hátrányára sem. 1877 óta főzik, akkor még a Brouwerij Louwaege főzde készítette Kortemarktban. Azóta a helyzet kicsit változott, 2002-ben az Alken-Maes ezt a főzdét is felvásárolta. Azóta a termék az ő zászlójuk alatt készül... 8,5 % alkoholt tartalmazó blond ale, az íze valahol a Hoegaarden-t is idézi, ami jót is jelenthetne, de ez az idézi kifejezés tényleg csak emlékeztetést sugall a részemről. A gyártó szerint 8 fokon érdemes szervírozni, egy palack 1,06 euróba kerül, tehát nem a legolcsóbb választás.

Ugyanakkor kagyló mellé feltétlenül jó, érdemes kipróbálni. Az utóíze kicsit előtérbe hozza a komlót, de nem zavaró. Részemről egy 7-es kijár neki...

2011. május 18., szerda

Mort Subite Kriek Xtreme





Forrás: Ratebeer
A Brouwerij De Keersmaeker terméke ez is a többi Mort Subite sörhöz hasonlóan, bár a helyzet kissé ellentmondásos. Más források szerint az Alken-Maes a tulajdonos, majd megpróbálok igazságot tenni valamikor... Alkoholtartalma 4,3 %, lássuk az értékeléseket...

Tesztelés időpontja:
 
2007. szeptember 18., Brüsszel

Egy fokkal jobb, mint a sima változat, de 6-osnál azért többet ez sem ér. Ez is 25 cl-es palackban érkezik, mint a testvére, és hasonló paraméterekkel is rendelkezik. Csapolva szerintem ez a változat nem létezik, de nem is indokolja semmi, csak a gyümölcstartalma nagyobb, mint a másiknak. (Mégis csak van, ahogy az egy évvel későbbi teszt bizonyítja...)

Visszakóstolások:

2008. május 3., Leuven (csapolt)


Hát ez tényleg extrém, de szerencsére nem az ára. Palackozva már volt szerencsém ehhez a sörhöz, de ez a csapolt egész más. Szerencsére promótált termék volt, így olcsón meg lehetett kóstolni Leuvenben. Úgy vágytam egy hideg sörre, mint aki még sose ivott. Olyan jól esett leülni és kortyolgatni, hogy attól félek, túl sok szubjektív tényező megy bele az értékelésbe. De hát az egész szubjektív, úgyhogy mindegy. Nagyon gyümölcsös sört kapunk a két eurónkért, és a habja is megfelelő. De sokáig nem nézegettem… Erős 7-es.

2008. május 5., Brüsszel (üveges)


Ezt a sört már kóstoltam 2007. szeptemberében ampullásan Most igazán jónak éreztem, így megajánlok neki egy 7-es osztályzatot.

2011. május 10., kedd

Grimbergen Tripel

Forrás: Slijterij
Tesztelés időpontja.


2007. szeptember 16., Brüsszel

Újabb kísérlet a Grimbergen kínálat teljes koverálására, azt hiszem ezúttal sikerrel is jártam, de ezt majd legközelebb még validálnom kell. (Hát nem, van még néhány versenyző...) Ez egy nagyon erős apátsági sör, bizony 9% alkohol van benne, ami azért nem egy kuriózum ebben a kategóriában. Sajnos kicsit így az üdeség odavész, de azért nem kell panaszkodni, komoly beszélgetésekhez ez az ital teljesen ideális.

A színe az amberhez áll a legközelebb, az íze pedig egy kicsit édeskés. Ugyanakkor megjelennek a komlós ízjegyek is, ízlelgetni kell. A palackban végbemenő harmadik erejedés mondhatni tökéletes ízt alakít ki, aperitífnek is ideális. 33 cl-es palackban van, az én skálámon egy 7-est ér. (csak azért 7, mert a testvérei egy kicsit tán jobbak...)



Forrás: Flickr

Forrás: Bunderbrau

2011. május 6., péntek

Grimbergen Cuvée de l’Ermitage

Forrás: Beershop
Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 15.

Folytattam a Grimbergen portfolió lefedését, de sajnos még mindig nem vagyok 100%-os. Ez a sör szintén az apátsági vonulatot viszi tovább, félbarna kivitelben. Alkoholfoka nem nagyon veszélyes, „mindössze” 7,5%, ajánlott fogyasztási hőmérséklete 10-12 Celsius. Kellemesen iható sörrel van dolgunk, a sűrűsége nem vág földhöz, ugyanakkor nincs az az érzet sem, mintha langyos lábvizet fogyasztanánk, erős 7-es nálam.

De hogy kicsit konkrétabb legyek ez után a zanzásított értékelés után: a színe tehát félbarna, de nagyon közelít a vöröshöz is, ez már ízlés és színlátás dolga, no meg a megvilágításé. Az íze majdnhogynem gyümölcsös, de átbukik ezen a vonalon a karamella is, alig észrevehetően. Mindezek mellett jön a kesernyésség is, harmonoizálva a többi ízzel. Részemről ajánlott kategória, jó lenne még hozzájutni...

Forrás: Flickr

Forrás: Flickr

2011. április 7., csütörtök

Mort Subite Faro

Tesztelés dátuma:

2007. január 23., Brüsszel

Forrás: Zelkova
Hát akkor teszteljünk egy újabb faro-t. Érzésem szerint ez a sör a Lindemans verziónál sokkal jobb, bár lehet, hogy ez a csapolt voltának köszönhető. Egyre jobban hajlok arra, hogy a csapolt belga sörök klasszissal jobbak az ampullás verzióknál. A pohárban a színe mélybíbor és félbarna között játszik, az ízében pedig finoman köszön vissza a kandiscukor édessége. Ugyanakkor savanykás is, nagyon finom. Alkoholtartalma 5 %, de ennél sokkal több információt nem is lehet kideríteni róla. Elméletileg ez a sör is az Alken Maes portfóliójába tartozik, de a honlapjukon a Morte Subite csoportból hiányzik (2011.04.07.), elképzelhető, hogy megszüntették a gyártását... Mindenesetre a Ratebeer-en az utolsó vélemény 2010 júliusából származik, ami nagyon gyanús...

Az alapkiszerelés csapoltan a 2,5 dl-es pohár, de ez elég is. Árban húzós, 2,95 euró. Az osztályzat 8-as.


Visszakóstolás:


2008. október 1., Brüsszel

Üvegesen már teszteltem, és egy alkalommal már majdnem megkóstoltam csapoltan is, de nem jött össze. Ez a találkozás viszont most örömteli volt, különösen úgy, hogy most már tudom, hogyan készül a Faro. A pohárban a színe valahol a mélybíbor és a barna között játszik, az íze pedig a kandiscukrot idézi, nem is véletlenül (van benne). Továbbra is 8-as.

2011. április 6., szerda

Ciney Brune

Forrás: Passion biere
Tesztelés időpontja:


2007. január 22., Brüsszel (csapolt)

Aznap éjszaka ez volt az utoljára tesztelt sör. Igazából üvegesen már régen szemezek vele, de nem mertem venni (most már fogok). Ízre talán a Leffe Brune áll hozzá a legközelebb, alkoholfokra is közel azonosak, a Ciney Brune 7 %-os. Nem a nehezen iható sörök kategóriája, inkább félbarna ízvilágot idéz, nem túl sűrű. Pedig elméletileg apátsági dubbel a lelkem... Ha arra vágytok, hogy egy félkönnyű sör mellett jót beszélgessetek, kitűnő választás, és mégsem lesz az az érzésetek, hogy amit rendeltetek, jobb lett volna lábvíznek. Az ára csapoltan ennek sem az alsó kategória, 3,65 euró. Természetesen itt is, mint mindenhol, ahol nem hangsúlyoztam ki, a 25 cl-es űrmérték az irányadó. Ez is megér egy 8-ast.


Próbáltam a gyártójának is utánajárni természetesen. A hírek sajnos elég ellentmondásosak, elméletileg az
Alken Maes a gyártó, de a honlapjukon erről egy hírmorzsa sincs...


Nos, ki tartana velem egy ilyenre?:) (Forrás: Flickr)

2011. április 2., szombat

Judas

Forrás: Beer Pongs
Tesztelés időpontja:

2007. január 21., Brüsszel


Ez a sör egy korrektül fermentált erős ale típusú sör, nagyon jól össze van rakva. Különleges élményt azért nem ad, de csalódást sem fog senkinek okozni, próbáljátok ki. A palack 33 cl-es, alkoholtartalom 8,5%. Viszonylag drága, 1,05 euró egy palack. A gyártója az Alken-Maes, de érdekes módon a weblapjukon mostanság nem lehet erről a sörről olvasni. Lehet, hogy nem gyártják már?

A névválasztás érdekes egyébként, beleillik abba a vonulatba, melynek során mindenki szeretne valami hasonló vad elnevezést kitalálni, mint a Duvel (az ördög...). Lassanként minden belga sörgyártónak meglesz az ilyen stílusú söre (az alant látható reklám is ezt a marketingfogást támasztja alá...)

Erős 7-es.

2011. március 31., csütörtök

Grimbergen Blonde

Tesztelés időpontja:

2007. január 20., Brüsszel (üveges)

Ezt a sört először egy Optimo Bruno után sikerült megkóstolni, ami nem volt egy bölcs döntés, mert teljesen más karakter a kettő. Ezen a sörön már nagyon érződik az apátsági íz, kicsit zavaró lehet annak, aki nem szereti a felső erjesztésből adódó ízvilágot. Alkoholfokban elmarad a barna változattól, de sajnos ez sűrűségben is visszaüt. 33 cl-es a palack, 6,7% az alkoholfok. Az ár visszafogott, csak 0,77 eurót kérnek érte. Az osztályzat a kritikai észrevételek figyelembevételével erős 6-os.

Visszakóstolások:

2007. január 23., Brüsszel (csapolt)

Rossz az, aki erre a sörre rosszat mond! Ezt is 2,5 dl-es saját poharába csapolják, mint a barna testvérét.  Alkoholban gyengébb, mint a Bruno (érződik is), de sokkal jobb, mint az üveges Blonde. Azért arra a katarzisra ne számítsatok, mint a Bruno-nál, de feltétlenül megéri megkóstolni. Legyen egy 7-es.

Forrás: Beer me!
2008. május 4., Brüsszel (csapolt)

Ezzel legalább nem lehet befürödni. A nap végén a sok séta után jól esett legurítani, annyi szent. Én most egy kicsit feljebb srófolom, megértem az ízére, legyen 8-as. Egy bajom van szegénnyel, kicsit magas az ára, de hát ha nincs hűtő, akkor menekvés sincs…

2008. május 6., Brüsszel (csapolt)

Eddig mindig a Bruno volt nekem a meggyőzőbb, ezen az estén viszont egyértelműen a Blonde pártjára hajlottam. Biztosan számít az is, hogy az adott hordó mennyi ideje került a csapra, és elképzelhető, hogy ez volt a frissebb. Így most erre én egy erős 8-ast adnék, ami majdnem 9-es, de nem.

Egy kis vizuális kényeztetés az arra fogékonyaknak: