2012. november 23., péntek

Trixx Malina

Tesztelés időpontja:

2012. november 2., Tallinn, dobozos

Volt egy teszt nemrég a V.I.P. Piwo Mocne nevű sörről, ez a sör ugyanakkor s ugyanott lett véve Lengyelországban. S hogy tovább folytatódjon az analógia, ugyanaznap került sor a tesztjükre is. Ennek csak egy oka volt egyébként: ez a sör annyira nem jött be nekem, hogy muszály volt valamivel feledtetni, úgy jött a képbe a V.I.P. Piwo Mocne...

Már tán ennyi bevezetőből is világos, hogy ez a sör nem volt nálam nagy kedvenc, s akkor még finoman fogalmaztam. A gyártó nem egy híres sörgyár, a Browary Lodzkie neveztesen. Nem rendelkeznek saját honlappal, s szigorúan véve saját portfólióval sem saját brandnév alatt. Ha hinni lehet a fent belinkelt wikipedia-s oldalnak, egy rakás sör gyártásáért felelősek, de leginkább szupermarket láncok részére gyártanak. Így van ez a Trixx Malina esetében is, de nem csinálok itt reklámot a láncnak...

A malina magyarul málnát jelent (a Trixx brand névvel létezik almás verzió is, a Jabłko), s így könnyű kitalálni, hogy a Trixx Malina egy málnás sör. Kinézetre semmi baja nincs vele, viszonylag a színe is rendben van, a habja pedig hasonlatos a világos rózsaszínben pompázó söréhez. Érdekes, hogy a képen ez nem köszön vissza, kinézetre olyan, mintha normál sör lenne, pedig a valóságban nem ilyen volt... Rengeteg szénd-dioxid fejlődik, de az illatban megjelenik a mesterkéltség, kissé édesítőszeres, üdítő italos jelleg domborodik ki.



Ízre olyan, mint egy édesítős málnaszörp, bűnrossz. Ez az íz elnyom mindent, se komló, se maláta, semmi... A sör alkoholtartalma 4,5 %, ami duplája annak, amit általában egy normál ízesített radler jellegű nedű tartalmazni szokott. Gondolom azzal sem árulok el nagy titkot, hogy ez se érződik. A végét meg sem ittam, ott árválkodott órákig a pohárban...

Azt hiszem az ilyenre szokták azt mondani, hogy kétszer vettem: először és utoljára.

Megjelenés 7
Íz 2
Aroma és jellegzetességek 3
Összhatás 8
Összesen 20
Régi értékelés szerint 4

2012. november 22., csütörtök

Sörgyártók bemutatása #12 - Van Honsenbrouck (Kasteel)

Xavier Van Honsenbrouck, s az ő üdvöskéje
Amikor nekiálltam az információgyűjtésnek ez előtt a poszt előtt, természetesnek tűnt legelőször is a gyártó webhelyét meglátogatni. Rákattintottam a sörfőzde hátterét firtató linkre, s mélyen megérintett, amit ott olvastam.

Bemutatkozásként Xavier Van Honsebrouck hitvallása olvasható ott ugyanis az élethez s a munkához való viszonyáról, különös tekintettel természetesen a sörfőzésre. Végtelenül szimpatikus, amit ezekről a dolgokról ír, mindenkinek érdemes szerintem vetnie rá egy pillantást, s azt hiszem egész más szemmel fog a továbbiakban a Kasteel sörökre tekinteni...

Egy kis történelem...

Emil Van Honsebrouck
A főzde történetében az 1811-es évszámhoz kell legelőször visszamennünk, ugyanis ebben az évben született meg az alapító atya, Amandus Van Honsebrouck Werkenben, ahol életét is leélte, s idővel egy sörfőzdét is alapított.

Sajnos ő nem volt túlságosan hosszúéletű, s tragikusan hirtelen halálából kifolyólag fiának, Emilnek 21 évesen kellett átvennie a családi üzletágakat. 1900-ban ő elhagyta Werkent, s feleségének (Louise) szülőhelyére költözött Ingelmunsterbe. Itt alapították meg saját főzdéjüket, mely a Sint-Jozef nevet kapta.

1922-ben jött a harmadik generáció, Emil Van Honsebrouck a helyét fiainak adta át, Paul-nak és Ernest-nek. Ők nagy beruházásokba kezdtek a '30-as években, 1939-re a főzde új sörfőző helyiséggel bővült, az erjesztés és a tárolás szintén új helyet kapott. Kialakítottak egy palackozót is, s a két testvér áthelyezte a gyártás fókuszát az alsóerjesztésű sörökre, leginkább bock és lager típusú söröket gyártottak.

Luc Van Honsebrouck, Paul fia sörfőző iskolában végzett, tanulóidejét pedig Németországban és Vallóniában töltötte. 1953-ban készen állt arra, hogy átvegye a családi vállalkozást, s ő volt az, aki a főzde nevét Van Honsebrouck-ra változtatta, a főzde azóta ezt a nevet viseli.

Luc Van Honsebrouck korszaka nem csak ezért jelentős: ő volt az, aki szakított a bock-lager világgal, s elsőként a flamand barnák felé kormányozta a főzdét. Ennek első jele volt a Bacchus nevű sör 1955-ben. 1958-ban aztán kipróbált egy újabb irányzatot: a méltatlanul háttérbe szorult lambic sörökre irányította a figyelmét, első próbálkozása ezen a téren egy kriek volt a Saint-Louis brand név alatt.

1969-re a Van Honsebrouck lett a másdik legnagyobb gueuze gyártó Belgiumban (700,000 kg malátát dolgoztak fel akkor). Beszálltak a Club Brugge szponzorálásába is 1978-tól, s három év alatt a Saint-Louis áttörte az 1 millió kg-os határt....


1980-ban, meglovagolva az erős blond sörök iránti keresletet a Van Honsebrouck piacra dobta a  Brigand nevű sörét, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Hát nem tudom, el tudtam volna képzelni valami jobb marketingfogást is, még akkor is, ha csak ez az egyetlen helyi legenda...


1986-ban a Van Honsebrouck család megvásárolta a képen látható kastélyt Ingelmunsterben, s három év múlva megszületett a Kasteelbier Donker, ez volt az első Kasteel sör. 1995-ben a brand portfoliója bővült, megszületett a Tripel, majd 2007-ben Kasteel Rouge, egy évvel később pedig a Blonde változat.


A 2009-es év fontos eseménye volt, hogy a második bekezdésben már említett úriember, Xavier Van Honsebrouck átvette a cég irányítását, az ő személyében már az ötödik generációt tisztelhetjük. Áldásos tevékenységét azzal kezdte meg, hogy piacra került a már korábban tesztelt Cuvée du Château, amely egy 10 éves Kasteel Donker sör tulajdonképpen...

 Sörök...

Hát akkor nézzük, mi is készül itt, bár a többségükről korábban már volt teszt (ezeket be is linkeltem ide). Legelébb is lássuk a Kasteel családba tartozó söröket, valószínűleg ezeket ismerik a legtöbben:

Kastel Donker

Különleges barna sör, szigorú, 11 %-os alkoholtartalommal, és gazdag ízzel. Bővebb információ róla a linken.

Forrás: Belgian Beverage Asia
Kasteel Rouge

Egy nagyon jó kis blend, az előző Donker és egy meggylikőr háziasítása. Az eredmény mondhatni kiváló. Édeskés, ugyanakkor érződnek a Donker erényei, az alkoholtartalom 8 %. Ha választanom kéne, nekem ez a kedvencem a kínálatból...

Forrás: SBB Vietnam

Kasteel tripel

Ezzel a sörrel még sajnos nem futottam össze, de egyszer majd csak szerencsénk lesz egymáshoz. Hagyományos tripel-ről va szó, s a Donkerhez hasonlóan ez is brutálisan erős (11 %).

Forrás: Pubeiie


Kasteel Blond

A sorozat legkönnyebben emészthető söre, gond nélkül beleillik egy egészeestés sörözés kezdő harmadába, bár azért tán nem az első helyre kell tenni. Alkoholtartalma "csupán" 7 %, bővebb információ a tesztnél.

Forrás: Les Moules

Cuvée de Chateau

A főzde külön kategóriaként kezeli, s ez bizonyos szempontból így is van. Én mégis a Kasteel sorozatba teszem, számomra ezekkel rokon. Ha hinni lehet a leírásnak, amit a honlapon közzétesznek, akkor ez egy évjáratos sör, s az éppen tíz éves hordókban érlelt Donkerből készítik. Így az alkoholtartalma szintén 11 %. Kiváló sör.

Forrás: Algorithm Happy Hour Beer Blog
A következő nagy csoport a sörfőzdénél a St Louis brand, ez alá szintén tartozik néhány nedű, némelyik szintén szerepelt már a blogban:

St Louis Premium Kriek

Oblacinska meggyből (szerb eredetű gyümölcs) készült kriek, amely 6 hónapig készül, remélhetőleg tényleg lambic-ból. A végső alkoholtartalma 3,2 %. Amikor kerestem egy jó képet az üvegről a neten (úgy hallottam, hogy új az üveg mostanság, s lőn...), találtam egy érdekes oldalt. De lássuk elébb az új üveget:

Forrás: Food Pairing
Szóval a kép forrásaként oldalon meg lehet tekinteni, hogy ez a sör milyen ételekhez hogyan illeszkedik, sőt még recepteket is lehet ott találni.

De folytassuk a sort a többi sörrel...

St Louis Premium Framboise

Forrás: Food Pairing
25% gyümölcsszirup van a sörben, Willamette nevű málnából. Nem tudom, ki mennyire tájékozott málnafronton, de annyi tán itt elég róla, hogy egy meglehetősen ellenálló fajta, s ha szerencsénk van, akár nyár végén másodszor is bőven terem. Az alkoholtartalma ennek 2,8 %, s a linken a régebbi teszt olvasható.

St Louis Premium Pêche

Sajnos ez még kimaradt az életemből (a link is a gyártó oldalára mutat). Nevéből kitalálható, hogy őszibarackos. Ebben is gyümölcslé van, s az alkoholtartalom már csak 2,6 %. Úgy látszik egyre lefelé megy, ahogy haladunk a branden belül.

Forrás: Beers of Europe


St Louis Premium Gueuze

Ez is nagyon mozgatja a fantázimát... Ennek az alkoholtartalma immáron 4,5 %, bár ebben nincs ugye gyümölcs, csak a fiatal és "öreg" lambic-ok egyvelege...

Forrás: Astonex


St Louis Kriek Lambic

Igazából számomra nem derül ki, hogy ez a sör miben és hogyan különbözik a Premium Kriektől, mert a leírásában ennek is az olvasható, hogy 6 hónapig érlelődik a lambic-al, s akkor lesz kész. Az alkoholtartalom 4 %.

Forrás: De Brouwketel
St Louis Fond Tradition Gueuze Lambic

Ezt aztán végképp meg kéne kóstolni! Sajnos sehol nem láttam még... Kicsit magasbb alkoholtartalommal bír, mint az előbb citált gueuze, s tán magasabb minőséget is képvisel.

Forrás: Food Pairing
Brigand

Eleddig ez a sör is kimaradt sajnos az életemből, így a link "csak" a cég weboldalára mutat ismét. Mint már említettem, 1980-ban jelent meg ez a sör, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Akkoriban a Duvel nagy sikerét látva sok gyártó állt be a sorba, s próbált valami hasonlót gyártani, aztán adni neki valami kellően extrém nevet. Ez a Brigand... (Az alkoholtartalma 9 %.)

Forrás: Dingsbeerblog
Bacchus Old Flemish Brown

Amióta a Rodenbach-ot ismerem, vadászok a flamand barnákra, de eleddig csak kevéshez volt szerencsém. Ha minden igaz, akkor Tallinnban fellelhető némelyik Bacchus, így nem adtam fel a rövidtávú reményt, tán karácsony előtt sikerül majd szert tenni egyre... A Bacchus termékvonalból ez az alapsör, a másik kettő ízesített. Alkoholtartalma 4,5 %.

Forrás: Quick Beer Reviews
Bacchus Cherry Beer (Kriekenbier)

Érdekes, hogy az alap jelen esetben az előző sör, s az alkoholtartalom mégis magasabb, 5,8 %. Holott ez fordítva szokott lenni, bár lehet, hogy a gyümölcs cukortartalma indukál némi plusz erjedést.

Forrás: Ocen-Piwo
Bacchus Raspberry Beer (Frambozenbier)

Szintén a flamand barna az alap, de ez már nem rejed annyira, tán a málnában kevesebb a cukor.:) (5 %)
Forrás: A Arte da Bebida
Ha esetleg valaki meg szeretné látogatni a főzdét, akkor sajnos rossz hírem van: a főzde és a kastély nem látogatható. Nem tudom, hogy ez ideiglenes jellegű-e vagy sem...

Cím:

Brewery Van Honsebrouck
Oostrozebekestraat 41
8770 Ingelmunster

A térképen:


Nagyobb térképre váltás

Telefon: +32(0)51 33 51 60
Fax: +32(0)51 33 51 60

2012. november 21., szerda

Černá Hora Kvasar

Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 2., Tallinn (üveges)

Kedves barátom, Pimpa ajándéka volt ez a sör, ezúttal is köszönet érte. Méltatlanul sokáig nem került feldolgozásra az akkori tesztelési jegyzet, de hát ez van, sajnos nem tölthetek annyi időt ezzel a hobbimmal, mint szeretnék...

A sör nevéből én először Monte Negro szláv nevére asszociáltam (Crna Gora), s a párhuzam nem véletlen, mert a Černá Hora a cseh nyelvben szintén fekete hegyet jelent. A főzdét, amely a sörért felelős, szintén így hívják, a terméknév jelen esetben tehát a Kvasar, ami magyarul kvazárt jelent (mily meglepő...). A gyártó történetére ezúttal nem térnék ki, mert igencsak hosszadalmas történetet kéne levezetni, ugyanis egészen 1298-ig kell visszamenni.

Azt gondolom senkinek nem kell bizonygatni, hogy a cseh sörök milyen fontos szerepet töltenek be az egyetemes söruniverzumban, de a Kvasar még ebben a gazdag világban is különleges. Főzése során mézet is adtak hozzá, így a színe még inkább aranysárgás, mint egyébként a cseh sörök színe úgy általában. Érdekes módon a méz íze nem érződik a sörben, kicsit tartottam tőle, hogy nagyon zavaró lesz. Érezhető némi édeskés íz, de éppen csak jelzésképpen, számomra ez a megfelelő arány.


Emellett a sör tartalmas lager, nem kifejezetten sűrű, de érezni, hogy nem spóroltak ki belőle semmit. Ezt jelzi az alkoholtartalma is, ami nem gyenge a kategóriában: 5,7 % (!). Nem marad más hátra, mint újfent köszöntet mondjak lezárásképpen Pimpa barátomnak, s hogy ajánljam fogyasztásra és kipróbálásra mindazoknak ezt a sört (persze mindenki másnak is...), akiket kicsit is megérintett korábban a cseh sörkultúra.

Na zdraví!

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 14
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2012. november 19., hétfő

Brewdog Dogma

Forrás: Brejas
Tesztelés időpontja:

2012. október 17., Tallinn (üveges)

Aznap egész sokféle sört sikerült végigkóstolni egy többórás Skype session alkalmával, s a sorban ugyan nem ez volt az első (megelőzte néhány lager típusú sör, amelyekre most nem térek ki, mert számos alkalommal tesztelődtek már), de ez volt az egyik legemlékezetesebb sör aznap.

Ez már a harmadik Brewdog sör egyébként, amit kóstoltam, így lassanként kezdem már megismerni a portfóliójukat. A Dogma egy barna változat, ezúttal tehát nem ale vagy világosabb szinezetű sör került a poharamba...

Alkoholtartalma a Brewdog palettáján közepesen szerénynek mondható, "mindössze" 7,4 %. A maláta tekintetében a sörmesterek szinte tobzódnak: München, "Crystal", csokoládé, barna, illetve étcsokoládé maláta található a sörben. Komlóból is többféle természetesen (Saaz és First Gold), s hogy ne legyen az élet véletlenül sem egyszerű, adnak hozzá mézet is.




Hogy milyen íz jön ki mindebből? A méz nem igazán érződik, s a színben igen csak visszaköszön a rengeteg sötét színű maláta. A hab is majdhogynem fekete, tartalmas sör. Ahogy öntöttem kifelé az üvegből bőszen, egyre sötétebb és sötétebb lett, az illata pedig olyan kesernyés volt, mint egy 70%-os étcsokoládé. Ízre is kellemesen kesernyés, de semmi esetre sem édeskés. Ismét ajánlott kategóriába tartozó sör...


Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2012. november 14., szerda

V.I.P. Piwo Mocne Jasne

Tesztelés időpontja:

2012. november 2., Tallinn (dobozos)

Sajátmárkás termékként vásároltam egy lengyel üzletláncban, akiknek most nem csinálnék reklámot. Ha esetleg Lengyelországban jártok, akkor keressétek azt a céget, akiknek egy katica a jele, többet nem segítek...:)

Szóval ezt csak később tudtam meg Tallinnban, hogy az üzlet saját neve alatt készül, vásárláskor csak arra figyeltem, hogy ne kerüljön a kosárba olyan sör, ami már rajta van a tesztelési listámon. (Igen, már ilyen is van, lassanként képtelen vagyok fejben tartani, mit kóstoltam már és mit nem.) Nos, mivel ez kiderült, kicsit elcsempült a szám, ugyanis odahaza nem sok jó tapasztalatra tettem eleddig szert a sajátmárkás nedűkkel, rosszra annál többször...

Próbáltam nyomozni, hogy ki az igazi gyártó. A Ratebeer szerint a Van Pur felelős érte, de az ő honlapjukon persze ezt nem említik. Mások szerint a Browar Lonza, szóval nehéz igazságot tenni. De mi is áll a dobozon? Sajnos onnan még ennyi sem derül ki, csupán annyi, hogy a Carlsberg csoport a felelős első fokon.



Erős sör (Mocne) tulajdonképpen, s alkoholtartalma még ebben a kategóriában is egész magas: 7,2 %. Pohárba kitöltve a dobozos sörökhöz elvárható habot produkált, némileg hólyagos szerkezettel, egyáltalán nem tömör. A színe visszaigazolja a magas alkoholtartalmat, majdnem félbarna sör. Nagyon szép borostyánhoz közeli aranyszín, az illat pedig kissé aszaltgyümölcsös. Ízre eléggé tartalmas, nyoma sincs a sajátmárkás söröket jellemző igénytelenségnek. A gyümölcsösség nem köszön vissza, és nincs édes íz sem. Megkockáztatom (nagyot nem tévedhetek) simán veri bármelyik odahaza kapható sajátmárkás sört. Respect a Van Pur-nak.


Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 30
Régi értékelés szerint 6

2012. november 12., hétfő

Zelta Radler Citrona

Tesztelés időpontja:

2012. augusztus 12., Tallinn (üveges)

A Zelta alus sem bízta a véletlenre a nyári újítást a gyümölcsös sörök szegmensében, a grapefruit mellett piacra dobták a citromos radler verziójukat is. Ez a sör szinte klónja az előzőnek, szinte mindenben hasonlatosak, külcsín, dizájn, alkoholtartalom, és még sorolhatnám.

Nem nagyon akarom hát az ott leírtakat ismételni, csak részben. Pohárba töltéskor ennél is megfigyelhető a nagymennyiségű szénsav, de hasonlóan a grapefruit-os verizóhoz, itt is csak az üdítőital jelleg domborodik ki ebből, az italnak gyakorlatilag nem keletkezik habja. A rendes hab ugye némileg utalhatna arra, hogy az alap egy jó sör, de sajnos ez a nedű más szempontból sem mutat fel sörös jellegeket.



Itt mégjobban dominál a citrompótlós, édesítőszeres íz, de legalább a "szín" itt harmonizál ezzel az összhatással. Ezt a sört sem tudom az ajánlott kategóriába emelni...

Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 10
Összesen 23
Régi értékelés szerint 4,6

2012. november 9., péntek

Saku Kuld Filtreerimata

Tesztelés időpontja:

2012. október 15., Tallinn (üveges, 0,33)

A Saku ismét csavart egyet a kínálaton, és piacra dobta a zászlóshajónak számító Saku Kuld két új verzióját, ezúttal 0,33-as kiszerelésben. Az egyik verzióban sok újdonság nincs, ez a normál Kuld, csak új a dizájn. A másik már annál érdekesebb, erről szól a teszt.

A Filtreerimata szó ugyanis azt jelenti, hogy szűretlen. Hogy mennyiben más, mint a normál Kuld? Illatban tán egy kicsit édeskésebb, mint a normál verzió, s mintha sokkal több habja is lenne. A szűretlenség külcsínben nem igazán látható, bár az üveg ürítésekor realizáltam, hogy a megmaradó pár korty mintha enyhén zavaros lenne.

Ízre nagyon kellemes sör, bár nagy különbséget én nem igazán tudok tenni a másikkal összehasonlítva.

A teszt végére két érdekesség. Régen látogattam el a Saku honlapjára, ennek a sörnek a kapcsán most megtettem. Sajnos különösebben nem emlegetik ezt a sört ott, egy sajtóközleményt (észt nyelvű) lehet olvasni a sör megjelenéséről. Ebben a cikkben viszont kitérnek arra is, hogy a Saku Kuld egy vakteszten elnyerte a fődíjat a német szigorú sörfőzési szabályozást betartó nedűk között. A teszt itt volt Tallinnban, s sajnos nem tudom, milyen sörök szerepeltek még rajta...

A másik érdekesség, hogy az általam is nagyra becsült Saku Porter elnyerte Londonban a WBA (World Beer Awards) fődíját a Strong Porter kategóriában. Úgy látszik, nem méltatlan a 26. hely sem, amit nálam a Top 50-ben jelenleg bitorol...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2012. november 7., szerda

Zelta Radler Greipfrūta

Tesztelés időpontja:

2012. augusztus 12., Tallinn (üveges)

Tallinn felé haladva, amikor átsuhantunk Lettországon, akkor vettem ezt a sört a citromos kollégájával egyetemben, hamarosan arról is megosztom majd az élményeimet. A Zelta alus (a sör gyártója) sem immáron ismeretlen fogalom a blog olvasói számára, elég csak visszalapozni az első velük kapcsolatos sörtesztre...

A cég honlapja továbbra is csak lett nyelvű, de jelen esetben ez mindegy is, úgyis csak marketingszöveget lehet ott olvasni, tényleges információt sokat nem. A tesztben szereplő sör egy grapefruittal ízesített radler, 2 % alkoholtartalommal, amellyel hozza a kategória átlagát. Minden másban is igyekszik hasonulni a nemzetközi trendekhez, az üveg formája, valamint a sör külső kinézete is erőteljesen hajaz az élenjáró riválisokra, hogy neveket most ne említsek...



Pohárba kitöltve mérsékelt habképződés indul meg, rengeteg szénsav jelenlétében. A hab egyhamar eltűnik, marad a savanykás illatú ital, opálos színnel, a XX. század első felének női alsóneműit idéző színben. (Joggal kérdezhetné bárki, hogy ezt most honnan veszem, amikor akkoriban viszonylag ritkák voltak a színes felvételek...) Ízre is savanykás elsőre, de aztán a harmadik kortyban mindent elnyom az édesítőszer, és az édes íz. Grapefruit szerű kesernyésség nem nagyon jelentkezik, inkább alma és citrom (abból is a pótlós íz), sör meg végképp nem.



Nem tudom tiszta szívből ajánlani...

Megjelenés 6
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 10
Összesen 24
Régi értékelés szerint 4,8

2012. november 5., hétfő

Vilniaus Kvietinis

Tesztelés időpontja:

2012. október 8., Tallinn (üveges, 0,33)

Mielőtt nagyon belemerülnénk a részletekbe, szögezzünk le gyorsan valamit, mielőtt valaki nagyon félreértene: kifejezetten szeretem a (jó) búzasöröket, még azt is nyugodtan ki merem jelenteni, hogy némelyiknek kimondott rajongója vagyok. Úgyhogy ha esetleg kritikai hangvételűvé fordulna ez a poszt (erős esély van rá...), az nem a búzasörökkel szemben lévő esetleges (jelen esetben tehát nem létező, mint kifejtettem fent) előítéleten alapszik...

Na szóval... A Vilniaus Alus számomra október 8. előtt teljesen ismeretlen litván főzde volt. Lassan egy éves ismerkedéssel a hátam mögött a litván sörkultúra irányában számomra ez meglepő volt, nem csoda hát, ha legelőször is a főzde hátteréről kezdtem el vallatni a cég honlapját. Sajnos ami ott van, relatíve szűkszavú... A leírás szerint a Vilniaus alus az egyetlen főzde Vilniusban, az ország fővárosában. Ezzel helyből vitatkoznék, én belefutottam még néhányba Vilniusban, de sebaj. Fő a marketing. Megemlítik még, hogy a cég független, helyi alapítású, s természetesen csak természetes módszerekkel fermentált italokat készítenek... Nagyon büszkék rá, hogy évről-évre növelik a termelékenységüket, s megkezdték az expanziót kifelé is: most már például Észtországban is be lehet szerezni a söreiket.

Fontosnak tartják megjegyzeni, hogy minőség terén náluk nincs megalkuvás, s ami a külcsínyt illeti, ebben egyet is tudok érteni. Másban azért már annyira nem... Két palack került eddig tesztelés alá tőlük, ez volt az első. Mint tán sejthető, egy búzasörről van szó. A színe pohárba öntve narancssárgás színű, opálos, ami nem csoda, mert az 5 % alkoholtartalmú ital egy szűretlen búzasör.

Az íze kifejezetten gyümölcsös, sörre egyáltalán nem emlékeztet (búzára sem), leginkább egy teljesen szénsavtalan vérnarancslére hajaz. Kicsit olyan az íze, mintha megbuggyant volna, illetve az erjedés nem teljes mértékben ment volna végbe. Sajnos számomra értékelhetetlen volt, s még arra sem foghatom, hogy lejárt volna a szavatossága.

Megjelenés 5
Íz 2
Aroma és jellegzetességek 3
Összhatás 7
Összesen 17
Régi értékelés szerint 3,4

2012. november 1., csütörtök

Saku

Látogatás időponja:

2012. augusztus 18. (szombat)

Ezen belül van a múzeum...
Még nem tudom kristálytisztán, hogy mikor tegyem közzé ezt a bejegyzést, de azt hiszem, megvárom vele a konkrét gyárlátogatást, mert ezúttal csak a múzeum és az étterem/söröző volt megcélozva... (Nem várom meg, mint látszik.  A gyárlátogatásról majd lesz egy külön poszt...)

Hirtelen ötlettől vezérelten indultunk el Saku-ba augusztusban, ahol Észtország egyik legnagyobb sörgyára leledzik. A Saku sörgyár sörei közül már számos bekerült a blogba (az egyik legjobban lefedett portfólió az övék...), s már arra is volt alkalom korábban, hogy pár gondolat erejéig foglalkoztam a sörgyár történetével. Így erre most bővebben nem is akarnék kitérni, érdeklődőknek katt oda...

Szép napos délelőttöt sikerült választani a látogatásra, s szerencsére nem is kellett hozzá sokat utaznunk, tekintve, hogy Tallinn déli részén lakunk. Saku a városhatártól délre van, alig negyedórányi autózással onnan elérhető, de a városközpontból sem kell félóránál sokkal több, tán 40 perc. Tömegközlekedéssel sajnos nem igazán lehet odajutni...

A város maga nem nagy, de a gyár szomszédsága egész elviselhető: a közvetlen telekszomszéd ugyanis egy park kastéllyal a közepén, a látogatás végeztével oda is átnéztünk, s tettünk egy kisebb sétát.

Szóval a gyár nem volt látogatható, s úgy tűnt, hogy nem is nagyon dolgozik a gyárban senki, legalábbis kívülről nem volt semmi mozgás. A gyár udvarán gigantikus halmokban álltak a sörösrekezsek, illetve az üvegek, mindenféle címkékkel... A gyárlátogatás egyébként egyénileg nem is lehetséges, legalább 10 fő kell hozzá, minimum három héttel előbb bejelentve. Azt hiszem, ezt mindenképp meg kell szerveznem...:)

A parkból...



A gyár kerítésén kívül van a "látogatóközpont", jelenleg kissé átalakítás alatt áll. Az alagsorban lesz majd az új múzeum, sajnos augusztusban nem volt látogatható. A fent belinkelt honlapon erről sajnos nem írtak semmit, így ebből a szempontból kissé potyára mentünk. Nagy valószínűséggel generális átalakítások folyhatnak, mert a múzeum egyes anyagai a felső szinten lévő sörözőben vannak. Élek a gyanúperrel, hogy régebben az épületnek az a része lehetett a múzeum, s most próbálják a földszinten berendezni újra.







Így aztán nem maradtunk le teljesen mindenről, pár dolgot azért láttunk. Például láttunk rengeteg régi sörösüveget és címkét, néhány tablót a sörgyár történetéből, illetve a sörözőt díszítőelemként díszíti néhány sörfőzéshez használt eszköz. Kóstolni kétféle csapolt sört lehet, én a "házi sört" választottam, amely nagyban hasonlított a Saku Legend-re, amit a reptéren lehet kapni:

Saku házi sör

Színében és ízében is félbarna sör. Alkoholtartalmáról sajnos az étlap nem árult el semmit, de valahol 5 % körül lehet, erősebb biztos nincs. A habja majdhogynem krémes, de sajnos a bíztató kezdet után korán elillant. Az íze egy cseppet tán édeskésebb, mint a Saku Legend-é, de én azt gondolom, hogy ez mégis csak az... Ha erre jártok, akkor mindenképp ezt javaslom kipróbálásra a mindenhol kapható Originaal-al szemben.

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 13
Összesen 31
Régi értékelés szerint 6,2

Az ételek minősége sajnos nem veri az eget, az egyik például ehetetlenül sósra sikeredett...

Ez volt nagyon sós...
Szerencsére gondoltak a hely kiötlői a gyerekekkel érkező családokra is, egy komplett játszósarok van számukra kialakítva a söntéstől jobbra. Az italpult egyébként érdekes megjelenésű felettébb. Tán látszik a képről, hogy hol dolgoznak a csaposlányok, hát ilyet sem láttam még soha... A múzeumnak és a sörözőnek otthont adó épület egyébként a XX. század elején a főzde épülete volt, úgyhogy ez a dolog tán nem véletlen...


A sör után jól esett egy kávé is, amit itt egész jól főznek. (Sajnos Észtországban többnyire eléggé gyengédre főzött kávékkal találkozni, vagy csak én szeretem túl erősen, nem tudom...) Egész sok időt töltöttünk el odabent, kicsit meg is lepődtem, mikor kijöttünk, hogy hogyan ment el két óra.... Utána, mint már említettem, tettünk egy rövid sétát a szomszédos parkban, oda is érdemes betérni szerintem:


A kastély a parkban

Néhány hasznos információ a látogatás előtt:

Nyitvatartás:

Vasárnaptól – Csütörtökig: 12.00 – 23.00
Péntek - 12.00 – 03.00
Szombat - 12.00 - 01.00

A konyha 12.00 – 22.00 között üzemel, és este 9 után csak 18 éven felüliek tartózkodhatnak az épületben...

Cím:

Tallinna mnt 2,
75501 Saku, Észtország

Elérhetőségek:

Telefon:                  +372 650 8338
Mobil:                      +372 50 92 395
Fax:                          +372 672 8600
E-mail:                     saku@pruulikoda.ee
Weboldal:                http://www.pruulikoda.ee/

Térkép:


Nagyobb térképre váltás