2011. július 22., péntek

FAXE Royal Strong

Forrás: BC Liquorstores
Tesztelés időpontja:


2011. július 21., Tallinn (dobozos)

Újabb sör Dániából, ezúttal az erősebb kategóriából. Nem viccelnek, 8 % alkohol van ebben a nedűben, gyengédnek tehát nem nevezhető. A színe amber, ízre inkább édeskés. Nagyon rendben van, nem alkoholos, véleményem szerint sokkal jobban iható sör, mint a kisebbik testvére, amelyhez nemrégen volt szerencsém.

Ha lehet valamit javasolni: ne hűtsétek le eszement módon. Az aromája leginkább 12-14 fokon jön ki.



Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6

Sörgyártók bemutatása #3 - Belle-Vue (Belgium)

Forrás: desras.com
Sajnos, amennyire nagynevűnek tűnik a gyártó, fordítottan arányos a róla található anyag mennyisége a neten és a rendelkezésremre álló szakirodalomban. Viszonylag fiatal sörfőzdéről van szó, 1913-ban alapította Philémon Vandenstock Brüsszelben, jelenleg pedig ez is az InBev tulajdona, fő profilja a lambic sörtípusra épülő gyümölcsös sörök. A cég ezen lambic típusú sörök piacvezetője az egész világon, a spontán erjesztésű sörök hordókban érlelődnek.

 A sörök spontán erjedéssel készülnek tehát, nagyjából mindegyik 5,5 % körüli alkoholtartalommal bír. Jelenleg három alapsört készítenek, ezek a Gueuze, a Kriek és a Framboise. Vannak még „Extra” fantázianévvel kiegészített változatok is a Kriek-ből és a Framboise-ból, de ezeket nem kell teljesen külön változatként kezelni szerintem. Lényegében annyi a változtatás a készítési módban, hogy az alapanyagként szolgáló lambic fiatalabb, és több benne a gyümölcs. Így az íz üdébb lesz, elvileg, de én leginkább édesebbnek találtam őket.

2006-ban még találkoztam egy elvetélt próbálkozással is, amit csak dobozos formában készítettek: „Pamme-Cerise” fantázianéven futott, azaz meggy és alma ízesítése volt.

Ez a legismertebb belga márkanév széles e földön, ha valaki ízesített sörökre kíván assziciálódni. Nálunk is kapható, így első utam alkalmával én is ezt teszteltem először természetesen. Ahogy haladtam előre a belga sörök megismerésének rögös útján, le kellett szűrnöm a tanulságot: ennek az édes íze köszönő viszonyban sincs a hagyományokkal, ez bizony nem egy tradicionálisan készített ízesített száraz lambic. Azért ne essen senki kétségbe, finomak ám ezek is… A Belle-Vue egyetlen tradicionálisnak aposztrofált terméket készít, ez a Selection Lambic. Ez egy limitált széria, sajnos még nem volt hozzá szerencsém.

Egy kis érdekesség a sörfőzde történetéből: Amikor a Willebroek csatorna melletti épület már nem nagyon volt használatban, élelmes emberek elloptak némi réznemű anyagot acélból, hogy a feketepiacon értékesítsék. Ez inspirálta a Belle-Vue főnökét arra, hogy az épületből múzeumot csináljon, ami sajnos elég limitált formában látogatható csak.


A bezárt gyár épülete... (Forrás: Panoramio)

Fogyasztási jótanács: minden Belle-Vue terméket 2-3 fokon hűtve fogyasszunk. Garantált az ízélmény… Végezetül az eddigi tesztjeim összesítve:


Név
Alkoholfok
Ár
Pontszám
Űrméret
Időpont
2,90%
1,24
4
25 cl
2008. szeptember
4,30%
0,63
9
25 cl
2006. szeptember
4,30%
0,7
7
25 cl
2008. szeptember
2,40%
0,95
7
25 cl
2006. szeptember
5,50%
0,84
7
25 cl
2008. szeptember
5,10%
0,64
9
25 cl
2006. szeptember
5,10%
1,09
7
33 cl
2008. május

2011. július 21., csütörtök

Lindemans Apple

Tesztelés időpontja:


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Forrás: Grape & Grain
A palack kibontása némi nehézségbe okozott, valószínűleg időtlen idők óta ott állt a bolt polcán. Legalábbis én még nem láttam senkit ilyet venni. Amikor végre sikerült a dugót kihúzni (a Lindemans többi termékéhez hasonlóan ez is kupakos-dugós megoldású), rögtön érezni lehetett a gyümölcsös illatot. A pohárba öntve nem olyan tiszta, mint a barackos változat, olyan, mintha nem lambic-ból, hanem búzasörből készülne. Az íze nekem túlságosan édes, de ez a bajom általában az almalékkel is. Gyümölcstartalmáról sajna nincs információm. Megmondom őszintén, nem is vártam túl sokat ettől a sörtől, így nem is tudok neki 6-osnál jobbat adni. Ezt is a szokásos Lindemans űrmétékkel szállítják (37,5 cl), az alkoholtartalma 3,5%, az ára pedig 2,59 euró.

Maredsous Tripel

Forrás: The Beer Wrangler
Tesztelés időpontja.


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Haladjunk hát tovább a Maredsous apátság vonalán, legutóbb a barna változat esett áldozatul. Ez a tripel nem viccel, 10 % alkoholt rejteget magában. A teszt közepén, miután megittam az üveg felét, éreztem, hogy nehezedik a fejem...

A pohárban aranyszínű nedűt látunk, a habja nem túl erőteljes, az összhatás ízleléskor szinte krémes jellegű. Az íze teljesen rendben van, érettségének kellő fokán lévő palackot fogtam ki. Ez is tovább fermentálódik egyébként az üvegben, barna testvéréhez hasonlóan. Az ára kicsit magasabb viszont, 1,01 euró. Ennek is megajánlok egy 8-ast.

Forrás: Bierbuik
Visszakóstolás: 

2009. szeptember 30., Brüsszel

Azt hittem, hogy ezt még nem kóstoltam, pedig de. Próbálok mindig olyan söröket venni, ami még nem került fel a palettámra, de néha elkövetem azt a hibát, hogy nem viszem magammal a kóstoló listámat. De térjünk rá a sörre. Erőteljes ízvilág, egy ilyen elég egy estére, tartalmas, sűrű, 8-as. A palack 33-as, az ára pedig 1,56 euró.

2011. július 20., szerda

Schöfferhofer Hefeweizen

Tesztelés időpontja:


2011. július 19, Tallinn (üveges)

Forrás: The Kaiser's Beer Review
Újabb  német búzasör. Sajnos a gyártóról magáról sokat nem sikerült kiderítenem, annál inkább a sörről, a cég a honlapjára egy komplett adatlapot tett fel róla. Annyi bizonyos, hogy a Schöffenhofer sörök a frankfurti Radeberger birodalomhoz tartoznak, a honapjukon is leginkább az anyacégről találni információkat...  Sajna csak németül, angol verzióval nem vesződnek.

De térjünk inkább rá a sörre. Kezdjük az adatokkal. A német törvények szerint a vollbier kategóriába esik ez  a sör is, de ez nem csoda, a német sörök 99 %-a ide esik. Ez egyébként csak gravitás alapú kategória, semmi több, az átlagos szárazanyagtartalmú sörök tartoznak ide. Jelen sör esetében ez az adata 11,6 %, az akoholtartalom kereken 5. Az adatlapról  a kalóriaadatokon kívül a nátriumtartalomig minden leolvasható, egy átlagos sörfogyasztónak, mint amilyen én vagyok, a többsége irreleváns...

Kissé túlzottan lehűtöttem ezt a sört, s mikor belekóstoltam, alig éreztem az ízét, inkább csak vizes volt. A színe először elég haloványnak tűnt, opálosság szinte semmi, és majdnem sárga. Hagytam pihenni kicsit a nedűt, és szépen kibontakozott. Még a színe is mélyült egy kicsit aranyba hajlott már, de ez tán csak a megvilágítás miatt volt így (színváltó sörről azért nem nagyon hallottam még...). Az ízének viszont garantáltan jót tett a pihentetés és a kicsit melegebb hőmérséklet. Nem mondom, hogy ez volt éltem legjobb német búzasöre, de így már egész értékelhető volt az aroma. Fűszereknek sajnos sok nyomát nem éreztem...


Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás12
Összesen31
Régi értékelés szerint6,2


Végezetül egy kis vizualitás az arra fogékonyaknak:

Rodenbach Grand Cru

Tesztelés időpontja:


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beer Geek Nation
Nyissák ki füleiket a flamand barnák rajongói! Az egyik legjobb versenyző az általam eddig kóstolt flamandok közül. Simán veri a „sima” Rodenbach-ot, de azt előre megmondom, hogy hangulat kell hozzá. Ha olyan lelkülettel ülünk le, hogy most pedig iszunk egy jó kis „sörízű sört”, akkor ki se bontsuk, mert a magyar sörízlésnek egyáltalán nem fekszik. Akkor feszítsük fel, ha felfedező hangulatban vagyunk, és el tudjuk fogadni, hogy amit kóstolunk, annak semmi köze a „sörízhez”, értem ez alatt most a pilzeni ízhatást. A 33 cl-es palackban adott csoda minimum (!) két évig érlelődik, mielőtt kiadják a kezükből a gyártók, így aztán letisztult, erőteljes anyagot kapunk, 6 %-os alkohollal. Olyan sűrű, hogy lámpával nem lehet átvilágítani, a színe pedig a korosodó cabernet-ket idézi. Kicsit savasnak mondanám, de nem zavaró. Az ára kemény, 1,32 euró, az osztályzata pedig 8-as.

2011. július 19., kedd

Belle-vue extra framboise

Tesztelés időpontja:


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Forrás: Two travelling
Azt már rég megtanultam, hogy a nevektől nem kell hasra esni. Amikor 2006 januárjában először tévedtem erre a vidékre, számomra a Belle-vue kriek volt az alfa és omega. Mit tudtam én akkor még a többi sör mikéntjéről! Sajnos, ahogy a Belle-vue portfóliót egyre jobban sikerült lefednem, tapasztalnom kellett, hogy nem mindegyik van a topon. Ezek közé tartozik ez a tétel is, hiába a nagy név, 4-esnél jobbat nem ér. Pedig sokat vártam tőle, mert a framboise ízesítésű sörök lettek a kedvenceim az ízesített lambic kategóriában. Mondjuk, legalább nem fényezik magukat, és nem kezdenek össze-vissza vagdalkozni 25%-os gyümölcstartalomról a címkén, szerényen csak 10-et írnak, de jelzem, ez annyi sincs, úgy éljek. Fiatal lambic-ból készítik, így az alkoholtartalma még a 3 %-ot se éri el, csak 2,9. A palack 25 cl-es. Az ára mindezekhez képest ölég magas, 1,24 euró.

Puls Extra Lager Export

Tesztelés időpontja:

2011. július 16., Tallinn (dobozos)

Forrás: Eesti Õlletootjate Liit
Úgy tűnik, Pärnu környékén sem szeretnék a sörgyár jövőjét egy termékre alapozni, bőséges portfólió kialakítására törekszenek. Ennek következő példája ez a tesztalany, amelyet a nevéből következtetve nem a belső piacnak szánnak, nekem mégis sikerült megszerezni valahogy. Utána járva kissé a dolognak, az "export" szó itt egy kicsit mást jelent, mint én vártam. Érdekes módon ez a sör nem Észtországban készül a gyártó honlapja szerint, hanem Németországban...

Pilzeni típusú sör, bár a pohárba kitöltve kissé elbizonytalanodtam. Sötétebb tán még a tíz évvel ezelőtt Pilsner Urquellnél is, majdhogynem kicsit vörösbe hajlik az árnyalata, de az amber egészen biztos nem túlzás. Nem csak a szín meggyőző, szerencsére ezúttal az aroma is, amely egyrészt könnyed ízvilágot közvetít, másrészt viszont nem kelt fajsúlytalanságot: a sör egyszerre könnyű és kezelhető sűrűségű. Pedig az alkoholtartalma 5,2 %, ami nem is oly kevés.

Egy hibája azonban ennek a doboznak is volt, sajna csak 0,33-as...


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás15
Összesen37
Régi értékelés szerint7,4

2011. július 18., hétfő

Mort Subite Pèche

Tesztelés időpontja:


2008. október 1., Brüsszel (csapolt)

Forrás. Flickr
Ezt a versenyzőt még üveges kivitelben nem is láttam. Csapoltan meg pláne, naná, hogy ki kellett próbálni. Valószínűleg üveges verzió egyébként nem is létezik, legalább is a gyártó honlapján (Alken-Maes) utalás sincsen rá. Ugyanakkor a söröző honapján lévő itallap szerint továbbra is kérheti csapoltan a megfáradt vándor ezt a nedűt, szóval ki érti ezt... Hogy végképp zavaros legyen az ügy, a neten van fent néhány kép az üveges változatról is...

A sör maga jó kis iparos munka, mondhatni teljesen rendben is van, de a Lindemans féle nirvánát ne is várjuk tőle. A színe a kocsmai világításban mélyarany, és szerencsére nem veszettül édes. Jól megkomponált 6-os ez.

Harboe Bear Beer Lite

Tesztelés időpontja:

2011. július 16., Tallinn (dobozos)

Ez a sör egy jófajta marketingfogásnak tűnik a Harboe részéről, tudvalevőleg a medvék ugyanis nem nagyon isznak sört... Az elmúlt években a sör kisebb evolúción esett át, kezdetben 5 % alkoholtartalom volt benne, és kissé tartalmasabb is volt állítólag. Az idén 4,2 % alkoholtartalmú változat van forgalomban, és a "lite" szó is sejtet valamit a dobozon...

Színvilágban is újítottak, a korábbi fekete helyett ez a doboz már halványzöldes, tán jobban asszociál a fogyasztó ebből a könnyed sörre. Nos, a Harboe üdvöskéje valóban könnyed, savanykás ízvilággal lepi meg a doboz felfeszítőjét. Sajnos a lágyság abban is tetten érhető, hogy a sör az általam vártnál is vizesebb, különösebben nagy élményt sajnos nem nyújtott.


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek5
Összhatás10
Összesen26
Régi értékelés szerint5,2

2011. július 15., péntek

Maredsous Bruin

Forrás: The Thinker
Tesztelés időpontja:


2008. október 1., Brüsszel (üveges)

Ez a sör a Duvel Moortgat cégcsoportot erősíti... Valaki a cégnél kitalálta, hogy ki kéne alakítani a sikeres világos ale mellett egy apátsági brandet is, és ha már a döntés megszületett, egy egész sörportfóliót gyűrtek be a Maredsous márkanév alá. Mindenki megtalálja a kedvenc apátsági stílusát garantáltan, van bruin, blonde és  tripel is... Nekem pedig nem lehet más feladatom, könyörtelenül végig kell kóstolnom mindet. kezdjük hát a barna versenyzővel.


A Maredsous egy bencés apátság helye az Ardennekben, s mily meglepő, a barátok sörfőzéssel is múlatták idejüket. Maredsous Namurtól délre található, nem messze Denée városkától. Az apátság jelenleg is működik, az alapítása valahol a VI. században történt, ma is élnek ott szerzetesek...

A Maredsous apátsági sörök az eredeti receptek szerint készülnek, a gyártás folyamatát az apátság közössége felügyeli, élen a főapaáttal, Bernard Lorent-el. A nyereség jelentős részét karitatív célokra fordítják.

De térjünk most már rá a tesztalanyra, az apátsággal majd egyszer bővebben fogok foglalkozni. Mint mondottam volt, barna apátásgi sör, és eredetileg karácsonyi sörnek készítették. A fermentálás a palackban fejeződik be tehát itt is, a palackba kerülés után két hónapon belül pedig az ajánlás szerint meg kell inni. Testes, kis Grimbergen palackhoz hasonlatos üvegben adják. A pohárba kiöntve meglepően sötét színű, majdnem olyan sötét, mint a Charles Quint, mélybíbor vörösborra emlékeztet leginkább.

Ízre telt, érezni a karamellizálódott cukrot. A habja nagyon kemény, még percek után sem roskadt magába. A magam részéről csak ajánlani tudom ezt a 33 cl űrmértékű italt, az ára 0,8 euró. Alkoholtartalma 8 %, az osztályzat pedig 8-as.

Forrás: Flickr

Olvi Export

Tesztelés időpontja:


2011. július 14., Tallinn (dobozos)

Forrás: Eesti Õlletootjate Liit
Lélekben kiránduljuk ismét a Finn-öböl túlpartjára... Az Olvi Finnország egyik legismertebb brandje, és ehhez a sörükhöz eléggé mehezen sikerült hozzájutnom. Tartuban kirándultunk két hete, és a boltban a pénztárnál problémák adódtak vele. A pénztáros ide-oda rohangált, és csak nagy nehézségek után jutottam hozzá...

Az Olvi söröket Észtországban az A. Le Coq forgalmazza, s a finn honlap tanúsága szerint a viszony kölcsönös: Finnországban ők pedig forgalmazzák az A. Le Coq termékeit. Az Olvi Export egy kellemes pilzeni típusú sör, 5,2 % alkoholtartalommal. A gravitása 11,8... Pohárba kitöltve a színe már majdnem hogy amber, nem sok köze van a citromsárga színvilághoz. Színre a legutóbb tesztelt tételek közül leginkább a Dębowe Mocne színére emlékeztetett. Ízre sajnos nem tart ott, mint az idézett nedű, talán a középszerű kategóriánál kicsit feljebb van. Érződik, hogy a komló jó minőségű (Bavaria), de az összhatás mégsem az igazi. Kicsit vizesnek érzem, komplexitásnak sajnos nincs nyoma.

Megjelenés7
Íz5
Aroma és jellegzetességek5
Összhatás13
Összesen30
Régi értékelés szerint6

2011. július 14., csütörtök

Dębowe Mocne

Tesztelés időpontja:

2011. július 13., Tallinn (dobozos)

Forrás: alkohole.iso.pl
Szerencsére még tart a lengyel ellátmány, bár azt hiszem, lassan a végére járok. Rögtön tegyük hozzá, hogy sajnos... Néhányszor már kijelentettem a blogban, hogy eleddig ez meg az a lengyel sör volt a legjobb. Újabb revízióra fog sor kerülni, eddig ez a legjobb... A doboz szerint a sör a Tyskie Browary gyártmánya, azaz itt is a Kompania Piwowarska jön a képbe. A sör neve magyarul erős tölgyet jelent, tehát nem véletlenül van a tölgyfa a címkén...

Erős sörhöz van szerencsénk, 7 % alkoholt tuszkoltak bele, 14,5% szárazanyagtartalommal. Ennek megfelelően sűrű is, majdnem sötét színnel bír. Az íze olyan komplex, amennyire egy pilzeni hagyományokon építkező sör csak lehet, tudnám sorolni az ellenpéldákat, de ezzel most ne foglalkozzunk. Számomra ismét csak a sajnálkozás marad: hol fogok ilyen sört szerezni legközelebb? Azért a lengyeleknek elég jó...


Megjelenés8
Íz9
Aroma és jellegzetességek9
Összhatás18
Összesen44
Régi értékelés szerint8,8

Ramée blonde

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: All about beer
Az aznap lefuttatott tesztsor legjobb versenyzője... Apátsági sörről van szó, és ha hinni lehet a címke francia leírásának, akkor a palackban fejeződik be az érlelése ennek is (meglepő, mondhatom). Nagyon letisztult ízű sörre számítsatok, amit 7 fok környékére kell lehűteni. A palack szerencsére 33 cl-es, így ellensúlyozta mennyiséggel is az előző két csalódást keltő sört aznap.

A pohárban aranysárga színű, kicsit tán pilzenire hasonlít. Szerencsére illatban és ízben nem. Amint a számhoz emeltem a poharat, és megéreztem az illatot, tudtam, hogy nem fogok csalódni. Erős 7-es nálam. Az ára is elviselhető, 97 centet kérnek érte.

A sört a La Ramée apátság készíti, ahol a sörkészítésnek már évszázados hagyományai vannak... Az apátság maga Brabant vallon részében található, közel a flamand területekhez. A sör receptje állítólag Hesbaye-ből származik.... A sör szinte amber szerű színéért a maláta és a pörkölt búza együttesen felelős, no meg a fűszerek, amelyeket persze nem árulnak el. Az apátság kifejezetten digestifnek ajánlja, még jó, hogy pont vacsora után ittam meg...


Apostel Bräu

Tesztelés időpontja:


2011. július 8., Tallinn (dobozos)


Egy újabb német sör a laborban... A doboz külseje nem ígért túl sok jót, igazából azt sugallja nekem, hogy megpróbálják a sört a csomagolással eladni, ami pedig belül van, az tán másodlagos. De foglalkozzunk először egy kicsit a múlttal. A termék honlapja szerint a sör eredete 1713-ig nyúlik vissza, akkor kezdték el főzni Worms városában a tizenkét apostolnak ajánlott nedűt ( "Zu den Zwölf Apostel")... Ezt követően aztán nem győzik említeni, hogy a sör azóta csak javult, hisz a felhasznált alapanyagok minősége csak jobb lett, a gyártási techológia finomodott, bla-bla-bla... De ezen nem kell csodálkozni, mindenki erre helyezi a hangsúlyt... Végülis ki mondaná azt, hogy "emberek, a sörünk az elmúlt háromszáz év alatt csak romlott..." Na ugye. Érdekes dolog egyébként, hogy a fenti honlapon még utalás sincs a gyártóra, de az egyéb források szerint a gyártó a Privatbrauerei Eichbaum GmbH & Co. KG nevű cég, akiknek a honlapján viszont erről a sörről szó sem esik...
 
A dobozon nagy betűkkel hivatkoznak a híres német sörtörvényre is, de ezen sem csodálkozom... A sör maga egy tipikus német sör, annak minden ismérvével. Megbízható, átlagos minőséget nyújt, közepes, hamar összeomló habbal. Ízre nem túl komplex, sűrűnek semmiképpen nem mondanám, de ezt a 4,8 % alkohol nem is biztosíthatja. Összességében egy megbízható középszert kapunk a pénzünkért, nagy csalódás nem érhet...


Forrás: Sixton Maximus Trading

Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 26
Régi értékelés szerint 5,2

Vieux temps

Tesztelés dátuma:

2008. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: Passion biére
Akkoriban még csak kialakulóban volt a francia tudásom (bár az elmúlt két évben csak felejtettem belőle gyakorlás híján...), de még így is megfejtettem, hogy a sör neve „régi időket” jelent. Ha ezzel arra akarnak utalni, hogy egy hagyományőrző sörrel állunk szemben, akkor mélységesen félrevezetik a fogyasztót. Az AB InBev óriásvállalat tömgterméke ugyanis nem más, mint egy korunk „ízlésének” megfelelő tucatsör, se több, se kevesebb. Ez még akkor is így van, ha nem egy tucatlagerről beszélünk, hanem egy felsőerjesztésű ale-ről. Ugyanis lehet valamit jól csinálni, meg lehet így is...  Tán még a színére lehetne egy dícsérő szót mondani (sötétebb amber), de ennyi a maximum. Vizes, gyenge komlózás, az utóíze meg kicsit fémízű...

A bosszantó csak az, hogy még a Palm, Jupiler, Maes szintet se hozza, a Stella Artois-ról meg már ne is beszéljünk. (Bár egyes források szerint ez a sör a Stella-hoz köthető. Hát nem tudom...) Még az a szerencse, hogy csak 25 cl-es palack volt, így a vacsorához épp elfogyott. Az alkoholtartalma csupán 4,5 % (2011-ben a fenti honlap tanúsága szerint már 5,2), az ára pedig 55 cent, de annyit se ér. Az osztályzat gyenge 4-es. Jó lenne ma már egy jó sört is inni, ami túllendül az 5-ös számon…

2011. július 13., szerda

Harboe Dansk Pilsner

Tesztelés időpontja: 

2011. július 10., Tallinn (dobozos)

Forrás: Jo-hansen.dk
Hát erről a sörről fellelni valamit... Először is ez a jó kis általános név, Dansk Pilsner. Ilyen néven több gyártó is készít valamit, de szerencsére a doboz alapján rátaláltam a gyártóra, legalábbis arra, akit annak gondoltam, a Wiibroes Bryggeri nevű főzdére. A képek alapján még ez emlékeztetett rá leginkább, csak hát a jelek szerint a cég 1998-ban bezárt... Most akkor mi van? Időutazok? Tovább nyomoztam hát, és végül ráleltem az igazi gyártóra, a Harboe Bryggeri főzdére, a dán nyelvű oldal tanúsága szerint ők exportálják ezt a sört....

Nem volt tehát egyszerű: a problémát az okozza, hogy több élelmiszerlánc is él ezzel a fantázianévvel, és sok gyártó ad el ilyen néven sört, például a Carlsberg is, hogy csak az ismertebb nevet említsem. Ez a sör egy sima hétköznapi pilzeni, 4,6 % alkoholtartalommal, az olcsó sör kategóriából. Szerencsére azért az olcsóságra rácáfol, iható sört kapunk a pénzünkért. Vizesnek nem mondható, bántóan kiugró ízhatások sincsenek, költséghatékony estét varázsolhatunk belőle...

Varázslásról jut eszembe, az alábbi reklám sem semmi:


Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 12
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4

Mort Subite Oude Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: Bierproef
Ez a sör a nevéből adódóan elméletileg hagyományos lambic technológiával készült, de akkor sem fog egyelőre a kedvenceim közé tartozni. Az én ízlésemnek túlságosan savas, azt az ízt idézte fel bennem, amit 2006-ban a Cantillon sörfőzdében éreztem, s egyelőre úgy néz ki, hogy erre érnem kell. Nem tudom mi lehet a gond, tán túlságosan fiatal lambic-ok háziasítása, vagy bennem kell keresni a hiba okát, ki tudja.... A sör színe még csak rendben van, de e téren nyomába sem ér a Belle-vue és a Lindemans képviselőjének. Persze, mondhatnánk erre, hogy ebben viszont nincs hozzáadott kandiscukor, ami ezen segíthetne.

37,5 cl-es palackba teszik, a gueuze-ok között átlag feletti, 7 %-os alkoholtartalommal bír. Az ára 1,5 euró, az osztályzata pedig egyelőre 5-ös, de egy visszakóstolással ez természetesen a jövőben változhat...

2011. július 12., kedd

Belle-Vue Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 29., Brüsszel (üveges)

Forrás: Brejas
Végre egy cuvée! Nem olyan erőteljes, mint a Lindemans üdvöskéje, de azért ne essünk kétségbe. Azt sajnálom csak, hogy 25 cl-es palackkal bosszantanak, de majd túlteszem magam rajta. Elméletileg ez is kétféle spontán erjesztett lambic keveréke, de kifejezetten élvezetes inni. Palackja 0,84 euró, így drágának se mondhatnám. Alkoholfoka a spontán erjedésnek megfelelő 5,5 %, az osztályzat 7-es.

Egy kis kesergésnek tán azért van helye: ez a gueuze sem a tradicionális vonalat képviseli, azaz nagy valószínűséggel kapott egy kis cukoradagot az erejesztéshez. Az ízből ez világosan látszik, egy oude gueuze ettől jóval savanykásabb, illetve szárazabb. De elég az ünneprontásból: ettől ez még egy jó sör.

FAXE Premium

Tesztelés időpontja:

2011. július 10., Tallinn (dobozos)

Forrás: Hop vín
Úgy látszik, ezen a hétvégén sikerült dán sörhétvégét tartani, mert nem ez volt az egyetlen dán sör a hétvégén, de majd szép sorjában... Elöljáróban egy kis olvasnivalóra hívnám fel a figyelmet, az oldal ajánlott mindenkinek, aki szeretne egy kicsit ismerkedni a dán sörkultúrával...

Erről az oldalról derül ki az is, hogy a címben említett sör a Faxe Bryggeri A/S terméke, amely manapság már nem független cég, a Royal Unibrew ezt is magába olvasztotta... A Faxe főzdét 1901-ben alapította Fakse városában Nikoline és Conrad Nielsen, s leginkább az exportra termelt erős söreik tették őket híressé. (Manapság is van olyan sörük, amelyik 10 % alkoholtartalommal bír.) A függetlenség 1989-ig tartott, akkor jött először a fúzió a Bryggerigruppen nevű céggel, amely később a Royal Unibrew nevű vállalattá fejlődött...

A FAXE Premium egy klasszikus láger, nincs benne semmi extra. A felhasznált komló nagyon sima ízt biztosít, és valószínűleg a víz is nagyon jó minőségű lehet, amit felhasználtak hozzá, mert nyoma sincs a dobozos mellékíznek. Az alkoholtartalom kerek 5 %.

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4

2011. július 11., hétfő

Palm Royale

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 29., Brüsszel (üveges)


Forrás: Editiepajot
Ha tréfásan akarnám kezdeni ezt az elemzést, akkor valahogy így kéne nekilátni: Aki erre a sörre rosszat mond az alapján, hogy az alap Palm sörök nem hozzák a Belgiumban megszokott magas színvonalat, az szálljon magába! Mert ez a sör bizony jó. Története is van: Alfred Van Roy (Roy-ale, nagyon vicces...) 90-dik születésnapjára komponálták annak idején 2003-ban....

Kicsit sötétebb színre számítsunk (amber) a Palm-nál "megszokott" világos szín helyett, az íze ennek az ale-nek pedig jóval tartalmasabb. Alkoholfoka 7,5%, amely elveszik a sűrűségben (16,5 Plato), de még a vacsorám kisérőjeként is ellazított végül. A kialakuló hab üveges verziót tekintve elég tekintélyparancsoló, s a sört nagyon szépen kialakuló utóíz is jellemzi. 33 cl-es palackba teszik, és Belgiumban 0,9 eurót kérnek érte.

Nálam egy erős 6-ost megér. Akit bővebben érdekel a sörgyár, klikk ide.

Guiness Draught

Tesztelés időpontja:

2011. július 10., Tallinn (dobozos)

Forrás: Sucks or Rules
A világ egyik legkultikusabb sörmárkája a Guiness, ebből adódóan oldalakon keresztül lehetne elemezgetni a söreik összetételét, a gyár történetét, stb. Ebben a bejegyzésben most csak erre a sörre szeretnék koncentrálni, de akik hűségesen visszatérnek ide olvasgatni, egyszer csak majd elnyerik méltó jutalmukat, egy kimerítő elemzést a cégről...

Tehát a Guiness draught... Ez a gyár egyik külföldön könnyen elérhető márkája, alkoholtartalma mindössze 4,3 %. Érdekes dolog, hogy viszonylag hosszas hűtés után is pohárba kitöltve éppen hogy csak hűvös, semmi esetre sem jéghideg. A színe mélyfekete, de ahogy grillezés közben a nap felé fordítva vizsgálgattam a poharat, ez nincs teljesen így mégsem... Inkább mélyvörösnek mondanám, amely fény hiányában hajlik a feketébe. Habja a Guinessnél megszokott krémes hab, igazi stout. Az íze teljesen speciális, pilsneren szocializálódott sörivóknak elsőre döbbenetes, megszokni csak lassanként lehet. Ha viszont valaki megszerette, a szerelem örök marad, ez maga a bizonyosság...

Most tényleg nem vesződnék az össztevőkkel és hasonlókkal, csak annyit jegyeznék meg érdekességképpen, hogy a komló esetében a gyár megkülönböztetést alkalmaz a növény nemek szerinti felhasználásában. Bizony. Az erősebb nemnek ebben a sörben nincs helye, csak a gyengébbnek, tán ettől olyan sima az íze... Még egy különlegesség: ha valaki szintén dobozos sörhöz fog jutni, mint én, észre fogja venni, hogy "zörög" benne valami. Van benne ugyanis egy műanyag golyó (widget), amelynek a habzásban van szerepe. A sörök nagy részével ellentétben a Guinessnél a habért nem csak a szén-dioxid, hanem a nitrogén is felelős. "Palackozás" előtt a sörhöz folyékony nitrogént adnak, és belerakják ezt a középen lyukas golyót is, amely a dobozban a sör felszíne alatt lebeg. Amikor a dobozt kinyitjuk, a nitrogén elkezd munkálkodni, s a hab ki is futhat a lyukon. Ahogy elkezdjük a pohárba tölteni, a golyó felfelé igyekszik, és a sör keresztül is folyik rajta. A folyamat végén egy a csapolthoz (draught) majdnem hasonlatos sör lesz az eredmény. Akit ez a technológia bővebben érdekel, katt ide.


Megjelenés 9
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 16
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8

2011. július 6., szerda

Tripel Karmeliet

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 28., Brüsszel (üveges)

Forrás: 1001 Cervezas
A karmelita apátok kedvenc söre! No persze ez csak azt jelenti, hogy marketingfogásos apátsági sörrel van dolgunk, és az sem biztos, hogy egyetlen karmelita az életben is ivott ebből a 8,4 % alkholtartalmú nedűből. A gyártó jelen esetben a Boostels (róluk még garantáltan lesz szó...). Állításuk szerint a sör alapja egy 300 éves recept, amelyet a karmelita barátok 1679-ben a dendermondi apátságban kezdtek el készíteni. Az eredeti recept szerint a sörben nem csak árpa és búza van, de az összetevők között szerepel a zab is... A '90-es években a cég számos tripel változattal kísérletezett, végül ez lett a befutó.

Tripelhez mérten a végső fermentáció itt is a 33 cl-es palackban megy végbe. Az íze nagyon sima, megjelenésében tiszta, világos színű, az íze pedig egyértelműen kordában tartja a magas alkoholt. Az ára 1,06 euró, az osztályzat pedig 9-es. Fanfár!!!

2011. július 5., kedd

Tongerlo Bruin

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 28., Brüsszel (üveges)

Forrás: peternederstigt
Két Tongerlo változat már górcső alá került, most következzen a bruin. Alkoholtartalma csupán 6 % (2008), de ez a fejsúlyosságban nem érhető szerencsére tetten. Az alkoholtartalom mellett jól érvényesül a harmónikus íz, a sör színe kellemesen vörös és barna közötti. Sajnos, a többi belga sörhöz hasonlatosan az üveg űrmértéke itt is 33 cl, túl hamar elfogy...

A sör vége felé már édeskés ízt is lehetett érezni, az utóíze pedig már kifejezetten karamellás. Az alkoholtartalma manapság egy kicsit magasabb, most 6,5 %-ra főzik, a sűrűsége pedig 15.6 Plato. Ideális esetben a gyártó szerint 10 fokon kéne szervírozni, én inkább a 6-8 fokra szavazok...

Nálam 8-ast kap.

Blanche de Bruxelles

Tesztelés időpontja:

2011. július 4., Tallinn (üveges)

Forrás: Bierkraft
Ezt a sört Tallinnban láttam először, egy számomra ismeretlen főzde terméke. A céget úgy hívják, hogy Lefèbvre, és Queanst-ban van a székhelyük. A főzde történelme 1876-ig nyúlik vissza, tehát nem az ősidőkbe, de nem is ez a legfiatalabb főzde Vallóniában... Nem csak a teszt alapjául szolgáló búzasör tartozik hozzájuk, szerepel a kínálatban szinte minden belga sörtípus, de sajnos egyiknek sem ismerős a neve...

A Blanche de Bruxelles nevéhez méltóan búzasör, az opálosságát a 40 % feletti búzatartalomnak köszönheti. Ízesítésnek a már szokásos koriandert és narancshéjat alkalmazzák. Szűrés nincs, palackozás előtt élesztőt és cukrot adnak még hozzá, hogy beinduljon a palackos erjedés is. A minőségére panasz nagyon nem lehet, ízlelésnél rögtön előjön a citrusos jelleg. Alkoholtartalma 4,5 %.


Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 37
Régi értékelés szerint 7,4

Forrás: Chicagoist

2011. július 4., hétfő

De Konninck

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 28., Antwerpen (csapolt)

Forrás: pivo.blog.hu
Hogy mit kell erről a sörről tudni? Érdekességképp annyit mindenképp, hogy ez a sör nagy kedvence volt Michael Jackson-nak, no nem a popsztárnak. Annyi igaz, hogy ő is amerikai, és nagy rajongója a belga söröknek. Olyannyira, hogy renegeteg cikket és könyvet írt a témában, többek között a Great Beers of Belgium címűt, amit ezen utazásom alkalmával volt szerencsém megvásárolni. Átalában a belga sörök nagy hatást tettek rá, de ezek közül is kiemelkedik a De Konninck.

A könyvben elmesélt egy történetet, amikor Angliában egy olyan helyen, ahol nem is számított rá, meglátta, hogy csapolnak ebből a fajtából. Az üvöltő zenén keresztül rákérdezett a csaposnál, hogy valóban így van-e, és tényleg. Meg is kapta a sört, csak nem abban a pohárban, ahogy itt a képen látszik, hanem egy teljesen másban. Az öröme abban a pillanatban elpárolgott, mert addigra teljesen magáévá tette azt a belga nézetet, mely szerint minden csapolt sört a saját poharában kell megkóstolni és inni. A sör ára egyébként 2,3 euró, tán 3 dl a pohár, de ez nem tuti. (Az alkoholtartalom 5 %.) A könyv felvezetése alapján erőteljesebb ízt várhatnánk, de emlékeim szerint elmaradt a katarzis (akkor még nem volt meg a könyv egyébként…). Számomra inkább csak 7-es szintet üt meg ez az ale..

A híres bolleke (Forrás: Ajediam)

Valószínűleg, ha ezt a véleményt Antwerpenben olvasnák, igen csak elküldenének valahová, de legalábbis utána dobnának, egy bolleke-t, amit persze nem lennék rest elkapni...:) Ez a sör ugyanis arrafelé egyfajta szent tehén, a helyi lokálpatrióták nem nagyon tudnának meglenni nélküle. A bolleke pedig a sör emblametikus pohara, már a külseje is egyfajta szimbólum. Nem akarok most mélyreható ismertetést tartani a főzdéről, most elég annyit tudni, hogy Joseph Henricus De Koninck a felelős a főzde megalapításáért, s az időben 1827-ig kell visszatekintenünk. Nem csak ez az egy sör alkotja a cég kínálatát, tán a többiekre is sor kerül egyszer...