2011. május 27., péntek

A. Le Coq Pils

Tesztelés időpontja:


2011. május 23., Tallinn

Forrás: Taevas
Az A. Le Coq sörportfóliójával a helyzet bizony nem mindig konzekvens. Ott van például a Pilsner, amely már szerepelt az egyik tesztben. Oké, legyen. Ott van még persze a Premium, meg a Premium Extra, ezek is pilzeni típusú sörök (szintén már tesztelt verziók...), de itt legalább a marketingesek találtak egy kissé elütő elnevezést. De ez a Pils név hogy jön a képbe? Ha már mindenáron akartak alkotni egy kicsit erősebb sört a Pilsnernél, de nem a prémium kategóriában, akkor mi a bánatos lómadárért nem lehetett neki találni valami értelmesebb nevet? Ennyi etimológiai háborgás után akár át is térhetünk a sör kritikai elemzésére...

Az A.Le Coq ezzel a Pils nevű könnyű sörrel nem tette túl magasra a mércét. Kicsit feljebb srófolták az alkoholfokot a Pilsnerhez képest, ebbe már akár 4,8 % is került, de ez nálam még mindig a gyengéd ingerlés kategóriája. A főzésnél állítólag "cseh tradíciókhoz" folyamodtak, de ez ebben a szegmensben aztán tényleg baromi nehéz, cseh tradíciókra hivatkozni egy pilzeni típusú sörnél... A meglepetés netovábbja. A színe kicsit aranysárgább, mint a nagyon lötyke lötyiknek, és szerencsére az ízével semmi baj nincs. Sőt. Ízlelésnél nagyon kellemes komló ízjegyek jönnek elő, így ezzennel a háborgást be is fejezem. Majdnem még habja is van, de azért túlzásokba ne essünk. A komló, amit felhasználhattak hozzá, valószínűleg átleg feletti minőségű, tán mégis csak volt értelme megalkotni ezt a márkát is...


Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6

Végezetül egy kis illusztráció, mennyire is vannak megveszve észt "rokonaink" a reklámok szerint a sörért:)

2011. május 26., csütörtök

Valentins weissbier

Tesztelés időpontja.


2011. május 22., Tallinn

Forrás: Nándika sörnaplója
Ezúttal egy olyan búzasör kerül terítékre, amely otthon is kapható. Odahaza is az egyik kedvencem volt, most sincs ez másképp.

Állítólag 1516 óta készítik Mannheimben (bár egyesek szerint máshol...), , alkoholtartalma 5,3 %, a szárazanyagtartalom 11,8. Szűretlen sörrel van dolgunk, amelynek élettartama nagyjából egy év, az érlelődés pedig a palackban fejeződik be, azaz jelen esetben a dobozban... 

A színe már majdnem vörös, olyannyira sötét aranyszínű, jó ránézni. Az ízében citrusos üdeség köszön vissza, a szénsavtartalma az átlagosnál kicsit magasabb. Egy dolog azonban sajnos itt is jellemző: ennek is mgevan kicsit a dobozíze, de szerencsére nem tarthatatlan mértékben. Habfejlődése az átlag alatt van, de ez sem zavaró. Az már annál inkább, hogy nem nagyon tudok több információt fellelni erről a sörről (a cég fent belinkelt honlapja német nyelvű),  pedig próbálkoztam...

No mindegy, majd tán legközelebb, értékelni így is tudok azért:


Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen33
Régi értékelés szerint6,6

Pootsman - Kange

Tesztelés dáutma:

2011. május 21., Tallinn

Forrás: Beers of Estonia
Hiszitek, nem hiszitek, ez a sör is az A. Le Coq nevéhez fűződik, bár erre vonatkozólag semmilyen információ nincs a cég honlapján. Még az a kész szerencse, hogy azért a Beers of Estonia megemlékezik róla, így nem kell teljesen a sötétben tapogatóznom. Mondjuk az ott talált információk annyiban kiigazításra szorulnak, hogy a sör alkoholtartalma immáron nem 8 %, hanem csak 7.

Mondjuk majdnem mindegy egy pilzeni esetében, hogy 7 vagy 8, nagy különbség a karakterben ebben a tartományban általában nincs. "Lágy" sörnek van beállítva a leírás szerint, amely ilyen alkoholtartalom mellett meglepő, de ez így is van, tanúsíthatom. Sajnos a mérsékelt szárazanyagtartalom érezteti hatását, nem ad a sörnek kellő sűrűséget, hab meg nem is fejlődik a pohárban egyáltalán. Az alkholos íz nem érződik, de semmi test, semmi viszonyítási alap, olyan, mint egy 3,2-es vizes fűnyírósör. Ízről sem nagyon tudunk értekezni, az átlagosnál is gyengébb ingereket ébreszt. Nem is csoda, hogy az értékelés is olyan lett, amilyen:


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás7
Összesen20
Régi értékelés szerint4

Még egy dologról lészen nevezetes ez a poszt. Immáron ez a századik leközölt poszt, amely egy sör tesztelésére vonatkozik. Töretlen erővel dolgozom a továbbiakon...:)

Forrás: Techanimous

2011. május 19., csütörtök

Puls Extra Lager

Tezstelés időpontja:

2011. május 17., Tallinn

Forrás: Toidukohad
Egy újabb versenyző a Puls-ok közül. Sima pilzeni sörről van szó, de annak teljesen kiváló. Kiegyensúlyozott íz jellemzi, selymesen viselkedik a az ember nyelvén, bár habja alig van. Alkoholtartalma átlagos (5 %), szárazanyagtartalmáról sajnos nincs pontos információm. A sűrűsége átlagos, így 10 fölé saccolom. Pohárba kitöltve a színe a doboz színére hajaz, majdnem ugyanolyan aranysárga. Ne hagyjátok ki, ha Észtországban jártok.


Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás14
Összesen32
Régi értékelés szerint6,4

Saku Originaal (csapolt)

Tesztelés dátuma:


2011. május 18., Tallinn

Teljesen friss élmény, mindössze tegnapi. Az a helyzet, hogy a csapolt verzió alig emlékeztet az üveges verzióra, sajnos ennek volt egy kis mellékíze. Hogy pontosan milyen, nehéz meghatároznom, de egy savanykás gyümölcsre emlékeztetett. Nem tudom, hogy maga a sör volt-e ilyen ízű, vagy a tárolóedény, mindenesetre fura volt. Csak egy módon derülhet erre fény: sajnos újra kell majd tesztelni...


Megjelenés4
Íz5
Aroma és jellegzetességek5
Összhatás13
Összesen27
Régi értékelés szerint5,4

Old Speckled Hen

Tesztelés dátuma:


2008. január 13., London

Forrás: Blog & White

Az "Old Speckled Hen" sört először az MG (Abingdon, Oxfordshire) gyár 50 éves évfordulójára főzték, a nevét pedig egy régi MG kocsiról kapta. Ez az autó állandóan festékpöttyös volt, így ‘Owld Speckl’d Un’ néven emlegették, ebből lett valahogyan "Old Speckled Hen"...


Fél literes palackban árulják, 5,2 %-os alkoholtartalmú ale. Az íze valahol az édeskés és a keserű között mozog, de inkább édeskés, a színe mélyvörös. Egyelőre az én ízlésemnek nem jön be, megpróbálom pár év múlva. Érdekes szöveg van a címkén. „Please take as much care enjoying our beers as we do brewing them.” Ez magyarul nagyjából annyit tesz, hogy igyekezzünk annyira élvezni a gyártó söreit, mint amennyi örömet nekik a főzés okozott. Sajnos ez nekem nem sikerült, így az osztályzat egy 4-es. Az ár 1,8 font.

Hansa export

Tesztelés dátuma:

2011. május 15., Tallinn

Forrás: Ismeretlen...
Számomra ez a sör első ránézésre az a kategória volt, amiket odahaza a kisebb üzletláncok polcain (bár vannak ilyenek a nagyobbakban is...) lát az ember, soha nem hallott gyártótól (néha fel sem tüntetik), az áruk bitang olcsó, a minőségük meg... Jobb nem is róla beszélni. Szóval a doboz nem valami igényes, és a neve sem volt valami ismerős. Jobban megvizsgálva a dobozt észrevettem, hogy a DAB, azaz a Dortmunder Actien Brauerei a gyártó, ez már annyira nem rossz ajánlólevél. Az alkoholtartalom 5 %, a a szárazanyag 12, hát nosza, teszteljünk.

Szerencsére nem csalódtam akkorát, mint vártam, sőt, tualjdonképpen nem is csalódtam. Egyáltalán nem az a kategória, amit az előbbi bekezdés elején felvázoltam. Jó, azt sem lehet rá mondani, hogy a Pilsner Urquell megalkotása óta ez a következő mérföldkő, erős közepes, kissé tán vizes, de meg lehet inni. Semmi extra ízre nem kell azonban számítani, tömegterméknek ez is tömegtermék...

Megjelenés4
Íz5
Aroma és jellegzetességek5
Összhatás13
Összesen27
Régi értékelés szerint5,4

Corsendonk Agnus Tripel

Tesztelés időpontja:


2008. január 13., Brüsszel

Forrás: Rock Café Asgard
A Corsendonk viszonylag új szereplő a belga sörpalettán, 1938-ig datálják magukat vissza. Természetesen ők is gyártanak egy rakás féle sört, a tesztben szereplő Agnus egy tripel, természetsen felső erjesztéssel, majd újra fermentálásal készül. Viszonylag erőteljes, valószínűleg ezt a 15,4 százalékos szárazanyagtartalomnak köszönheti, amit büszkén hirdetnek a címkéjén. Alkoholfokban csak 7,5 %-ig merészkedik, így nem válik tolakodóvá, inkább az ízre koncentrálódik a figyelem (kissé fűszeres, az utóíze kesernyés). Bármikor meg tudnám inni! 33 cl-es palackban adják, és az ára sem vészes, mindössze 0,79 euró. Kapjon egy 7-est.

Tuborg Lime Cut

Tesztelés dátuma:

2011. május 14., Tallinn

Forrás: Ratebeer
Kicsit már szkeptikus vagyok, ha a kezembe kerül egy citromos vagy lime-os pilzeni keverék. A Tuborg sem bírt magával, hát rátette a szalagra ezt a receptet. Sok ízesítés nem került bele a szándékuk szerint, csupán egy szelet lime, aminek nem lenne más szerepe, mint egy kicsit felrissíteni a megfáradt lagert. Nyári frissesség, vagy mi a szösz a szlogen. Szerencsére cukorral meg édesítőszerrel nem bombázták agyon, így csak nagyon halványan a lime íze érződik, ebből adódik egy kis savasság. De ennyi. Sajnos az alapsör jelen esetben nem üti meg az ingerküszöbömet, így hiába az igényes csomagolás, hiába a nagy marketingduma, ez az alig habzó valami nem lesz a kedvencem. (Az alkoholtartalom 4,5 %.)

Megjelenés5
Íz3
Aroma és jellegzetességek5
Összhatás8
Összesen21
Régi értékelés szerint4,2

Charles Quint Ruby Red Beer

Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 18., Brüsszel (csapolt)

Forrás: Haacht honlap
Érdekes egy sör, elvileg V. Károlyról (1519) van elnevezve, aki spanyol király volt, de vannak "némi" vonatkozásai a mai Belgium területén is...  Mély, vörösesbarna színe van, sűrű, ahogy kell. Alkoholtartalma nem túl tolakodó, 7 % (a mai változa 8,5 %-os), de azért nem ajánlanám, hogy betoljatok belőle éhgyomorra 5-6 korsóval. A Haacht terméke ez is. Egy 7-est bőven megér.

Visszakóstolások:

2008. január 12., Brüsszel (csapolt)


A mai napra csak egy visszakóstolás fért bele, ezt a sört már tavaly szeptemberben teszteltem. Akkor 7-est ért el a tízes skálán, és ezt a véleményemet ezúttal nem érzem szükségesnek revidiálni. Így marad az eredeti osztályzat...

2008. október 1., Brüsszel (csapolt)

Sokadszor kóstolom már ezt a sört, de még nem sikerült csalódnom. Ezúttal sem éreztem úgy, hogy rosszul választottam volna. Döbbenetes, hogy legalább fél órán keresztül beszélgettünk felette, de a habját teljesen a végére sem vesztette el. Az osztályzat 8-as, bárcsak itthon is lehetne kapni!

2009. május 23., Brüsszel (csapolt)

V. Károlyban nem lehet csalódni! Továbbra is korrekt ez a sör, bárcsak sose innék rosszabbat! Sajnos idehaza nem nagyon látom, hogy forgalmaznák, ahhoz meg azért messze van Belgium, hogy oda mindig kimenjek érte. 8-as!

2009. október 2., Brüsszel (csapolt, Le Fiacre)

Ez a sör valahogy mindig a Fiákerben kerül elém, egyszerűen kihagyhatatlan. De jó is volna, ha végre idehaza is lenne egy olyan forgalmazó! Egész biztos, hogy a törzsvásárlói körbe tartoznék! Ezúttal legyen egy 7-es.

2010. január 11., Brüsszel (csapolt)

Sokadjára, de hogy nem utoljára, az is bizonyos. Ezzel a sörrel nehéz betelni, és kagyló mellé egyszerűen zseniális. Ezúttal fokhagymás kagylót ettem, de úgy látszik mindegy, ehhez is passzol. 7-es.

A. Le Coq Premium Extra

Tesztelés időpontja:

2011. május 13., Tallinn

Forrás: A. Le Coq
Észtország két legnagyobb sörgyártója, a Saku és az A. Le Coq igyekszik egymással tartani a versenyt, és mindig újabb és újabb ötletekkel előállni. A tartui cég egyik legújabb fejlesztése ez a sör, kimondottan az igényes fogyasztókat megcélozva. A sört a készítés során háromszor szűrik, és zöld üvegbe teszik, amely ezen a tájon ritkaság: Észtországban az A. Le Coq volt az első, aki ilyenre vetemedett. Az üveg is speciális természtesen, külön ennek a sörnek lett tervezve...

A többszörös szűrésnek köszönhetően a sör íze és állaga teljesen letisztult, és valószínűleg a szűrésnek abban is szerepe van, hogy a habja sokkal stabilabb, mint a többi sörüknek. Mindazonáltal a sűrűsége nem üti meg egy karakteresebb pilzeni szintjét, de az ízére nem lehet semmi panasz. (Alkoholtartalma 4,7 %.)


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás15
Összesen37
Régi értékelés szerint7,4

2011. május 18., szerda

Brugge Tripel

Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 18., Bruges

Forrás: Belgian Beer Board
Hogy hogyan is kéne hívni ezt a várost, eléggé megoszlanak a vélemények, én a magam részéről maradok a Bruges-nél, a flamand név nekem túlságosan is kemény hangzású. Az a helyzet, hogy manapság Bruges már nem nagyon bővelkedik helyi sörökben, pedig nem volt ez mindig így. A tesztben szereplő sör is csak nevében kötődik Bruges-höz, a Palm gyártja. Állítólag hagyományosan Bruges-höz kötődő fűszereket használnak fel hozzá, de ki tudja... Felső erjesztésű sörről van szó, amely végleges formáját a palackban nyeri el még egy erjedéssel, de ez majdnem minden tripel esetében így van.

Kóstoláskor nem érzékelhető, de 8,2 % alkoholt tartalmaz. Egy étterem teraszán futottam össze vele a város főterén, és a hirtelen jött nagymelegben kimondottan jól esett. Meg voltam vele elégedve, legyen 7-es.

A Brugge Tripel három alkalommal is aranyérmet nyert a "Monde Sélection Brussels" versenyen...

Saku Presidendi Pilsner

Tesztelés időpontja:

2011. május 10., Tallinn

Forrás: Saku
Lassan haladok előre a Saku teljes portfóliójának lefedése irányába, de még koránt sem értem a végére. Döbbenentes, hogy ebben a kis országban mennyi sör van! Néha eszembe jut, hogy nálunk odahaza ugyanúgy három-négy sörgyártó van, de egyszerűen nem tudok felidézni egyikőjük kinálatából sem pár sörnél többet. Itt meg legalább tízféle sör készül minden gyártónál, ha nem több.

De kesergés helyett beszéljünk erről a sörről. A Saku is felismerte, hogy a világban megindult egy érdekes tendencia. Van egy olyan fogyasztói csoport, amelynek elege van egy ideje a pilznei típusú sörök egyeduralmából, és vágyik valami másra. A helyi marketingesek tehát realizálták, hogy ennek a csoportnak az ízlése elfordult a pilzeni söröktől egy kissé, márpedig a Saku kínálata főként erre a típusra épül. Valahogy ezt a csoportot vissza kell hozni a pilzeni táborba, s ezt az elgondolást még igényesebb pilzeni sörök kreációjával kívánják elérni. Így született meg ez a sör, s az elnevezés arra utal, hogy akár egy elnök igényeinek is meg kell, hogy feleljen. Az elgondolás ötletes és szép, de a megvalósításba valahol hiba csúszott, mert ez a 4,2% alkholtartalmú lágy pilzeni sör sajnos nem a legjobb a cég sörei között. A Saku Kuld egy klasszissal jobb, de megkockáztatom, hogy az Originaal is. Hát ízlés dolga, de az én verdiktem al alábbi:


Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás13
Összesen30
Régi értékelés szerint6

Mort Subite Kriek Xtreme





Forrás: Ratebeer
A Brouwerij De Keersmaeker terméke ez is a többi Mort Subite sörhöz hasonlóan, bár a helyzet kissé ellentmondásos. Más források szerint az Alken-Maes a tulajdonos, majd megpróbálok igazságot tenni valamikor... Alkoholtartalma 4,3 %, lássuk az értékeléseket...

Tesztelés időpontja:
 
2007. szeptember 18., Brüsszel

Egy fokkal jobb, mint a sima változat, de 6-osnál azért többet ez sem ér. Ez is 25 cl-es palackban érkezik, mint a testvére, és hasonló paraméterekkel is rendelkezik. Csapolva szerintem ez a változat nem létezik, de nem is indokolja semmi, csak a gyümölcstartalma nagyobb, mint a másiknak. (Mégis csak van, ahogy az egy évvel későbbi teszt bizonyítja...)

Visszakóstolások:

2008. május 3., Leuven (csapolt)


Hát ez tényleg extrém, de szerencsére nem az ára. Palackozva már volt szerencsém ehhez a sörhöz, de ez a csapolt egész más. Szerencsére promótált termék volt, így olcsón meg lehetett kóstolni Leuvenben. Úgy vágytam egy hideg sörre, mint aki még sose ivott. Olyan jól esett leülni és kortyolgatni, hogy attól félek, túl sok szubjektív tényező megy bele az értékelésbe. De hát az egész szubjektív, úgyhogy mindegy. Nagyon gyümölcsös sört kapunk a két eurónkért, és a habja is megfelelő. De sokáig nem nézegettem… Erős 7-es.

2008. május 5., Brüsszel (üveges)


Ezt a sört már kóstoltam 2007. szeptemberében ampullásan Most igazán jónak éreztem, így megajánlok neki egy 7-es osztályzatot.

Karjala

Tesztelés dátuma:


2011. május 9., Tallinn

Forrás: Typhophile
Egy újabb finn sör a laborban... A Hartwall nevű cég terméke, 5,2% alkoholtartalommal bíró lager. Pohárba kitöltve a színe aranysárga, ízre egy testes, erős pilzeni érzetét kelti. Érdekes, hogy csak 33-as dobozzal találkoztam belőle, bár tán árulnak belőle nagyobbat is. Ajánlott kategória....

Egy kis érdekesség: a '60-as évek alatt a Karjala népszerűsége halványulóban volt, de az eladásoknak újabb lökést adott a Szovjetunió Finnországba akkreditált nagykövetének, Andrej E. Kovalevnek 1968-ban a sajtóban is megjelent kijelentése, mely szerint a Karjala címkéje ellentmondásos érzeteket kelthet a háborús időkre visszavonatkoztatva. A Karjala név Karéliára utal, arra a történelmi területre, amely a mai napig vitatott, ezen a területen, illetve területért folyt a szovjet-finn háború. A sör címkéjén a terület finn ihletésű címere látható. A nagykövet kijelentése felkorbácsolta az állóvizet, és a sajtóban többek között megjelent egy 14 (!) oldalas cikk is az ügyről, így a sörmárka új erőre kapott... Később még szállóige is társult hozzá, amely magyarul körülbelül így hangzik: "Visszavesszük Karéliát, ha kell üvegenként..."(Karjala takaisin, vaikka pullo kerrallaan.). A sör beceneve "kitelepített sör" (evakkokalja), különösen Kelet-Finnországban, ahová a háború során és után szovjet uralom alá került finn területek lakosait áttelepítették...


Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás13
Összesen32
Régi értékelés szerint6,4

Cuvée des Trolls

Forrás: Bel Bev
Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 17., Brüsszel

Amikor először megláttam az egyik üzlet polcán, arra gondoltam, hogy ez a sör egy vicc, már az is, ahogy kinéz. A címkén egy nevetséges erdei manó van, ha Tolkien mester meglátná, sírva fakadna, nem így képzelte el ő a trollokat. Mindenesetre a sör maga sem nagy szám szerintem, bár nagyon sok sörszakíró jó véleménnyel van róla.

Azok közé a sörök közé tartozik, amelyeket sokan csak "vad" meg egyéb extrém jelzőkkel illetnek, az első ilyen sör a Duvel volt a belga piacon. Igazából a gyártóik nem akarnak sehova sem betagozódni, az engedékeny belga törvényeknek hála kitalálnak valamilyen különleges receptet, aztán elnevezik a sört "speciálsinak", legalábbis a kategória szerint. Mindenesetre ennek a sörnek már komoly kultusza kezd kialakulni, saját weboldala is van immáron három nyelven, saját fan clubbal...

Forrás: Sasseigne
A Cuvée des Trolls egy blonde sör tulajdonképpen, nem túl erős alkoholtartalommal, 7 %. Ez a Dubuisson Brewery esetében majdhogynem alacsonynak számít. A főzés során szárított narancshéjjal ízesítik, ez adja meg a speciális karakterét. A sör egyszerre savanykás és kesernyés, de az ízlelés közben számomra nem nagyon állt össze az egyensúly a két íz között. Valahogy olyan érzésem volt, mintha lágy sört innék, a 7 % alkohol nem tolakodott elő az ízek mögül. Elsőre legyen egy 5-ös, de tesztelni kell még ezt...










A. Le Coq I

Tesztelés időpontja:


2011. május 7., Tallinn

Forrás: Eesti Olu
Ez a sör az A. Le Coq "leggyengébb söre", s ez nem csak az alkoholfokra vonatkozik. (Bár tán korai még ilyet kijelenteni, hisz a teljes portfólió lefedése még várat magára...). Állítólag ez a sör a teljes észt piac legkevesebb alkoholtartalmú söre is egyúttal, mindössze  2,9 % alkohol található benne. Kóstoláskor sajnos mindent visz a fémíz, a sör karaktere egyáltalán nem bontakozik ki, ha egyáltalán van neki ilyen. Még fűnyírósörnek is nehezen megy el, a grillparázs előkészítése során még csak-csak jó volt...

Megjelenés3
Íz2
Aroma és jellegzetességek3
Összhatás7
Összesen15
Régi értékelés szerint3

2011. május 17., kedd

Hoegaarden Rosée

Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 17., Brüsszel

Forrás: Een-Huis
Az előző Hoegaarden tesztek óta némileg vádolható vagyok elfogultsággal ezzel a márkával kapcsolatban, van is benne némi igazság. Ezúttal nagy dicshimnuszokat nem tudok zengeni, ez egy egyszerűen megkomponált gyümölcsös sör, semmi több. Málna van benne, attól rózsás a színe. Igazából nem tettek semmit szerintem az erjesztési folyamatban, valószínűleg a búzasörhöz hozzáöntöttek némi szirupot, és kész.

Ez a sör a Hoegaarden család legfiatalabb versenyzője egyébként, 2007-ben került a polcokra. Ebben is van koriander, és hasonlóan a nagytestvérhez, ezt sem szűrik, így a színe kissé opálos pirosas. Sajnos csak a Benelux államokban lehet hozzájutni...

4,5% alkohol, és 25 cl-es palack jellemzi ezt az 5-ös minősítésű sört. Ez mondjuk a 2007-es állapot, a mai változat 3 % alkohollal bír, tán újra kéne kóstolni...

Baltika Cooler

Tesztelés időpontja:

2011. május 6., Tallinn

Forrás: Carlsberg Group
Egy újabb verseznyő a Baltika vonulatból... A Baltika Cooler 2006 áprilisában jelent meg a piacon. A nevéből is látszik, hogy a gyártó ezzel a sörrel a fiatal generációt célozta meg, olyasmi próbálkozás tán, mint a Saku Rock. A analógiát erősíti, hogy ennek is van saját weboldala...

A Cooler volt az első olyan sör a Baltikánál, amely nem kapott szériaszámot, ebben is kuriózum tehát. Speciális élesztőket válogattak össze hozzá, így az eredmény egy könnyen értelmezhető lágy sör lett. Az élesztők állítólag Kamcsatkáról és a Kurill szigetekről származnak... A kiszerelés és az üveg itt is egyedi és igényes, de az orosz söröknél ez lassan már nem is lep meg. Alkoholtartalma 4.7%, a szárazanyagtartalom pedig 11 %.

2006-ban a sör elnyerte az "Innovation of the Year" djíat, és megkapta a BRAND OF THE YEAR/EFFIE 2006 fődíját is. A 2006-os és 2007-es hozott még pár díjat: két ezüstérem az Australian International Beer Awards versenyen a lager kategóriában, valamint egy bronzot a European Beer Star Awards versenyen Németországban. 2008 decemberében a Baltika pelőször vett részt a világ legnagyobb múltú sörversenyén, a  World Beer Championships rendezvényen az USA-ban. Ezen a versenyen hagyományosan képviseltetik magukat a zsűriben a profi szakértők, és a lelkes amatőrök is. A teszt minden esetben vakteszt, s itt a Baltika Cooler elhozta az ezsüstérmet a Pale Lager kategóriából. Tán ennek az eredménynek is köszönhető, hogy az eladások 2008-ban 22%-al megnőttek...

Ilyen előzmények után nagy várakozással tekintettem a teszt elé, amely nem lett olyan jó, mint vártam. A Cooler teljesen szokványos pilzeni ízvilágot képvisel, semmi extra, sehol semmi meglepetés... Közepes habot produkál, ízre pedig tényleg nagyon lágy, kesernyésség elig érezhető, az utóíze pedig nagyon száraz.

Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás13
Összesen32
Régi értékelés szerint6,4

Westmalle Dubbel

Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 17., Brüsszel

Hogy milyen is ez a sör? 1856 óta főznek a fiúk, úgyhogy nagyon rossz nem lehet, gondoltam én.

Forrás: I love homebrew
A Westmalle Dubbel egy barna, vöröses színű sör, egyike Belgium trappista söreinek, a második erjedést a palackban kapja. A habja elég szép krémes, ahogy öszeroskad, érdekes nyomot hagy maga után a poháron. Az íze nagyon komplex, nehéz néha eldönteni, hogy inkább gyümölcsös-e, vagy fűszeres, egy biztos: az utóíze frappánsan kesernyés. Alkohollal nincs nagyon eleresztve, mindössze 7 % van a pohárban.

Mint említettem, a trappista barátok 1856 óta főzik a barna sörüket (van nekik gyengébb asztali sörük is), s a recept csak 1926-ban változott, azóta a sör kissé erősebb. A mai Dubbel akkor nyerte el mostani formáját. Sok trappista sörrel ellentétben ezzel a nedűvel lehet találkozni csapolt formában is, több mint 300 helyen Belgiumban, úgyhogy érdemes próbálkozni. Van belőle 33 -as és 75-ös üveg is, én csak az előbbivel futottam még össze.

Forrás: Westmalle
Kicsit visszatérve a személyes élményekre. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim, de igazából különleges élményt nem nyújtott. Barnának világos, félbarnának túl sötét, de ez csak a színek játéka, ezzel a megállapítással sokkal messzebb nem jutunk, de tény ami tény: kissé fura a színe. Szerkezetileg nem mély, nem oly sűrű, mint amennyire egy 6,5-7 % alkohol tartalmú sörtől vártam volna. Kóstolásra azért mindenképpen érdemes, de 6-osnál többet nem tudok most adni. Kíváncsian tekintek elébe egy majdani 75-ös tesztnek, az tán sokkal jobb lesz...

Kaiserdom Weizenland Hefetrüb Weissbier

Tesztelés dátuma:


2011. május 2., Tallinn

Forrás: Ismeretlen...
Egy újabb elveszett madárka, azt hiszem tán az utolsó, a bosszúságnak tehát vége... Német búzasör a jelenlegi tesztalany, szűretlen, kellemes aromával rendelkezik. Picit tán savanykás, de ez csak szőrözés. A színe szürkés sárga, opálos, a hab rendben van. A Stockmann áruházban jutottam hozzá, valamiért éppen akciózták a széles választékú italboltban, nem tudom miért...

A Kaiserdom sokféle sört gyárt Bambergben, búzasörből sem ez az egyetlen a kínálatban. Ez a "normál" búzasör a palettán, de létezik Dunkel (barna) és Kristall (szűrt) verzió is. A szárazanyagtartalmuk 11 és 14 % között mozog, az alkoholtartalom mindannyiuk esetében 5,4 %. A készítés során legalább 50 % a búza aránya...

Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás15
Összesen36
Régi értékelés szerint7,2

Wiru Palmse

Tesztelés időpontja:

2011. április 30., Tallinn

Forrás: Jumalate jook
Ez is egy utólagosan pótolt bejegyzés, az eredeti sajnos elveszett a Viru Õlu terméke esetében is. Egy visszafogott barna sörrel kerültem közelebbi ismeretségbe a teszt során, amely nem túl sötét színű, és nem is túl sűrű, inkább olyan, mint egy pilzeni. Akár azt is mondhatnám, hogy lágy, de ez az érzet nem kellemetlen, leginkább a felfrissítő jelleget próbálom ezzel itt hangsúlyozni.

Alkoholtartalma egy barna söhöz mérten visszafogott, 5,6 %. Habja sajnos nem sok van, és nem is éri el azt a keménységet, amelyet egy erőteljes barna sörtől várhatnánk. De mint említettem, ez nem az a kategória...


Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás12
Összesen30
Régi értékelés szerint6

Tongerlo Blonde


Ezt a sört többnyire a kedvenc brüsszeli éttermemben sikerült fogyasztani, a Le Fiacre nevű intézményben, a tőzsde épülete mellett. A Haacht főzde terméke, egy egész sor Tongerlo sört készítenek. A cégen belül ez a márkanév fedi az apátsági vonulatot, ugyanis Tongerlo egy régi, 1128-ban alapított apátság neve, ahol viszont sört már nem készítenek... A visszakóstolási jegyzetek jelen sör esetében sokat nem mondanak, inkább pillanatnyi hangulatjelentések, de sebaj.


Forrás: Wikipedia

Tesztelés időpontja:

2007. szeptember 16.

Forrás: Smakpiwa
2007 januárjában a barna változathoz már volt szerencsém, szintén csapoltan. Hozta a januári elvárásaimhoz mért minőséget, megüti a 7-es szintet ez is, de lássuk a részleteket. Sűrű blonde sörről van szó, ami a terjedelmes pohárban nagyon jól néz ki. Szárazanyagtartalma meglepően magas, 14.4° Plato, amihez jelenleg 6 %-os alkholtartalom párosul, de akkor (2007) még 6,5 % volt benne. Jó hidegen ajánlott fogyasztani, 8-9 fokot ajánlanak a hozzáértők, de ez adódik az alkoholfokból is. Egy könnyed vacsora kimért kísérőtársa lehet, semmiképpen nem tolakodik előtérbe gasztronómiailag, a kagyló mellé ideális volt. 7-es.

Visszakóstolások:

2008. január 15., Brüsszel


Sok újat nem tudok elmondani, továbbra sem rossz sör ez. Marad 7-es.

2008. október 1., Brüsszel

Forrás: 40 beers at 40
V. Károly után ez egy kicsit visszalépés, lássuk be. (Aznap este egy Charles Quint-el indítottam, teszt később...) Pedig aztán semmi rosszat nem lehet rá mondani, egyszerűen nem annyira fajsúlyos és kész. De ettől még ez is erősen javasolt továbbra is a Belgiumba látogatóknak. Erős 7-es.

2009. május 26., Brüsszel

A bor mellett a kagylóhoz azért egy ilyen is lecsúszott, hiába no, ez is itatja magát. Különösebben újabbat nem tudok róla elmondani, ez alkalommal is hozta a jó formát, legyen 7-es. Érdekes, hogy sok helyütt az ideális szervírozási hőmérsékletként a 8 fokot jelölik meg. Hát én ettől még csak hidegebbet kaptam szerintem…

Старый Мельник, barna üveges

Tesztelés időpontja:

2011. április 30.

Forrás: Calorizator
Hát akkor nosza, veselkedjünk neki újra, ez volt az egyik bejegyzés, amit a blogger megsemmisített legutóbb. Nem igazán tudom, hogy valóban így van-e, de úgy tűnik, hogy a Pivovar csak egyféle sört gyárt, viszont azt számos köntösbe bújtatva. Egy zöld üveges tesztalannyal már összefutottam, ez a barna üveges verzió, de van belőle átlátszó üvegű is... Sör kerül majd arra is természetesen. Ez a barna üveges verzió, ha még lehet, akkor még igényesebb kivitelű, mint zöld üveges társa, az ilyen dolgokra a Pivovarnal úgy látszik nagyon odafigyelnek. Nagyon szép a kupak (gyűjtők ne hagyják ki), az üvegen pedig ott formálódik a szélmalom, a sör jelképe.

Kritikai részrevételem újabb a sörrel kapcsolatban nincs, továbbra is az ajánlott plizeni kategóriában tartom számon.

Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás14
Összesen34
Régi értékelés szerint6,8

2011. május 16., hétfő

Marke Clausthaler Classic

Tesztelés időpontja:


2011. április 25., Tallinn

Forrás: Getränke EPP
Mint pár napja említettem, egy rakás bejegyzésem elveszett... Ezeket természetesen újragondolva pótolni fogom, bár azok az örökbecsű megállapítások sajnos örökre elvesztek. Most még nincs hozzá kedvem, így kissé káosz fog itt kialakulni, de tán mindegy is, a kronológia úgyis csak nekem számít... De térjünk rá a post tárgyára:

A magam részéről hajlok azon megállapítás igazságtartalmának elismerésére, mely szerint az alkholmentes sörök fogyasztása a férfiak körében az első szignifikáns lépést jelenti a guminők alkalmazásának irányába. Így aztán a magam részéről ilyen szörnyűségre csak végszükségben szoktam folyamodni, inkább iszom vizet... Sajnos elkövettem azt a hibát majd egy hónappal ezelőtt, hogy nem nagyon figyeltem oda az egyik boltban, és alkohol nélküli üveget sikerült leemelnem a polcról. Mivel a lejárati idő közelebb volt annál, minthogy esély mutatkozott volna valakinek felajánlani, így egy meleg napon úgy döntöttem, magamat áldozom fel, ha kell, ha már ilyen balga voltam...

Meglepetésemre ez a sör sokkal jobb volt, mint a Buckler és társai, egész iható: no persze ezt sem kerüli az a mindent átitató, csak az alkoholmentes nedűknél jellemző mellékíz, erre lehet számítani. Az osztályzatoknál kéretik figyelembe venni a bevezetőben leírt előítéleteimet, amelyektől nem szeretnék megválni, kemény tapasztalatok árán tettem rájuk szert...


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek4
Összhatás12
Összesen25
Régi értékelés szerint5

2011. május 14., szombat

Dubuisson Bush Blonde

Tesztelés időpontja:


2007. szeptember 16., Brüsszel

Forrás: Pintley
Aranysárga, narancsba hajló szín, a búzamezők illata a kőkemény habon keresztül… Nem, nem vagyok szentimentális barom, ez a Bush Blonde. Ha még lehet fokozni egy blonde típusú sör sűrűségét a Grimbergen Blonde mellett, akkor ez az.

A sör eredete 1998-ra nyúlik vissza, akkortájt a Dubuisson csak az Ambrée-t és a karácsonyi sört gyártotta, de egy évforduló jó alkalmat nyújtott a rajongók vágyainak kielégítésére. Abban az évben volt ugyanis 65. éve annak, hogy Hugues Dubuisson nagyapja elkészítette az első Ambrée-t.... Természetesen ez is egy felsőerjesztésű sör, szűretlen, a készítése során elsőosztályú Saaz komlót használnak fel.

25 cl-es palackban gyártott, 10,5%-os alkoholtartalmú csoda. Szerintem sokkal jobb, mint barna testvére, erős 8-as.

2011. május 13., péntek

Szünet

Egy darabig nem írok ide semmit, kissé mérges vagyok. Ma leállt a szolgáltatás a blog mögött, és úgy sikerült visszaállítani, hogy egy rakás munkám elveszett. Elvették a kedvem.

2011. május 10., kedd

Kasteel Blond

Tesztelés időpontja:

2011. április 29., Tallinn

Forrás: Venenum
Nem az első Kasteel sör, amely a kezembe került (2009-ben már kóstoltam egy Brune-t), de nem tartok még ott, hogy az összes belga sörös jegyzetemet feldolgoztam volna (távolról sem, tán majd az év második felére...), úgyhogy türelem... A történethez az is hozzátartozik, hogy itt Tallinnban a Kasteel szinte teljes portfóliója kapható, így vettem egy Brune-t is. Az előző jegyzetet pedig azzal együtt szeretném közzétenni, amit most tapasztalok majd. A teszt viszont kicsit várat magára, meg kell találni azt a kellő pillanatot, amikor majd kedvet érzek arra, hogy egy 11% alkoholt magának tudó palackot legurítsak...

De visszatérve a Blond-ra. Igazából már vettem egy palackkal valamikor az év elején, de arról botor módon nem készítettem feljegyzést... A brune-el ellentétben az alkohol sokkal visszafogotabban érződik ebben a sörben, bár ebben csak 7 % van. A színe kitöltve nem mélysárga szín, az apátsági sörökre jellemző ízjegyek pedig halványabban érződnek. Pilzeni sörökhöz szokott toroknak is sokkal jobban emészthető, arra mindenképpen jó szerintem, hogy valaki elkezdje a belga sörökkel való ismerkedést. Korszakalkotónak tehát nem mondanám, ha nagyon eszperente akarnék ma lenni, akkor úgy sommázhatnám a véleményem, hogy kellemes, semleges...

Már esett szó a Brouwerij Van Honsebrouck főzdéről korábban, ők felelősek a Kasteel termékcsaládért. A későbbiekben róluk is készül majd egy bejegyzés, most csak annyit, hogy ez a kasteel szó nem véletlen: a sörök egy kastély pincjében pihennek... A gyártó szerint az ideális fogyasztási hőfok 12 fok, én ennél pár fokkal hidegebbet javaslok...



Forrás: Reinheitstage blog


Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás14
Összesen34
Régi értékelés szerint6,8