Waldert "Citrom Ízű"

Forrás: Ratebeer

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 13., Tolna (dobozos)

Nem is olyan régen esett meg a blog hasábjain, hogy némileg kifakadással éltem azzal kapcsolatban, hogy miért is jó a Dreher-nek az, hogy beszáll az olcsó sörök bizniszébe. Illetve rögtön javítom is magamat, értem én, persze hogy értem. Pénzt keresni jó, de szerintem még jobb ragaszkodni ahhoz, hogy a portfólióban csak igényes termékeket tartunk, mert esetleg az ilyen sörök miatt a jó minőségű termékek megítélése is romlik, de ennek eldöntése nem az én dolgom természetesen, én csak megérzéseimet tolmácsolom itt...

Szóval Waldert, s abból is a citromos. A doboz hátoldalán már az első mondat is tanulságos: "Az opálosság és az esetleges üledékképződés az ízesítő anyag jellegéből adódik." Az ilyen fajta söröknél szinte mindig előjön ez a jelenség, de ez volt az első alkalom, ahol ezt kihangsúlyozva láttam a dobozon... Ugyanitt az olvasható, hogy a származás EU, s csupán a forgalmazást végzi a Dreher. Így aztán nem jutottam teljesen közel a megoldáshoz, de úgy tűnik, nem magyar gyártósorról gördül le maga a nedű.

Alkoholtartalma a szokásos 2.0, mi is lenne más. Színre világosabb a világosabb sárágánál is, opálosság valóban van, illat az édesítőszeren kívül nincs, citrusos jelleg, pláne citrom, nem nagyon van. Ízre gyümölcsösség nincs, mesterséges ízvilág annál inkább, kicsit olyan, mint egy nem túl édesre sikerült jól felhigított citrompótlós tea, amibe valamiért szénsav is került. Nem nagyon javaslom...

Megjelenés	3
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	3
Összhatás	7
Összesen	16

Ch'ti Ambrée

Tesztelés időpontja:

2014. április 6., Tallinn (üveges)

Viszonylag kevés francia sörrel volt eddig dolgom, de általános tapasztalatként elmondható, hogy ahogy egyre északabbra megyünk francia területen, egyre jobb sörök készülnek. Magamban vélek felfedezni némi összefüggést azzal, hogy közeledünk a francia határ felé, de ez persze csak megérzés...

A Castelain főzde gyakorlatilag majdnem Belgiumban van, Benifontaine már majdnem átesik a túloldalra. Az üveg meg aztán végképp belgás, így amikor megvettem, én teljesen abban a hitben voltam, hogy belga sört vettem...

A főzde viszonylag fiatal, mindössze 1966-ban alapította Roland Castelain és kedves felesége. Maga az Ambrée nevű sör a nevéhez méltóan félbarna, borostyán színezetű sör, majdhogynem inkább vörösréz. A habja és szerkezete kifogástalan, illata pedig a tavaszi mezőket idézi, s mellette ugyanakkor azt az illatot lehet érezni, amit egy tipikus belga apátsági sör pohárba öntögetésekor tapasztalhatunk.

Mindössze 5,9 % alkohol van benne, ránézésre a szerkezete alapján, jóval többet mondtam volna. Michael Rudolf, aki írt egy "Die 100 Besten Biere der Welt" című könyvet, beválasztotta a legjobb százba. Bevallom, hogy nálam is ott van a helye, legalábbis az eddig teszteltek között bizonyosan. Hamburger készítés közben ízlelgettem, s mivel közben a készülő húspogácsa anyagát is tesztelgettem, kijelenthetem, hogy húsételek mellé tökéletes párosítás.

Kicsit még tán malátabor jellege is van, de leginkább egy jó double felé hajlik, mármint belga értelemben. Az viszont teljesen bizonyos, hogy a legjobb francia sör, amit eddig ittam...

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	17
Összesen	43

Vana Villemi Pubi (Tallinn, Tartu mnt)

Látogatások időpontja:

2014. március 7., 14., 19. és 21.

Amint látszik, rövid időn belül négyszer is ellátogattunk erre a helyre, s az ismétlődés nem vált a hely javára, minden alkalommal egy kicsit több hibát követtek el, mint az előző alkalommal.... Én azt hittem, hogy teljesen egyedi helyről van szó Tallinn központján kívül (Tartu mantee), de a honlapon olvasgatva, ami sajnos csak észt nyelvű, realizálnom kellett, hogy a Vana Villem (Öreg Vilmos, vagy mi...) egy nyolc hasonló egységből álló csoport tagja...

No sebaj, attól még egy ötlet lehet jó, s ahogy beléptem először az egységbe, a külcsín szempontjából nem is láttam semmit, amibe bele lehetne volna kötni. Kíméletlen összegű pénzt tolhattak bele a belső enteriőr kialakításába, egy igazi pub van a modern épületben, s ebből a szempontból tán csak azt lehet zavaró tényezőként felróni, hogy a közlekedés az asztalok között néhol elég körülményes, minden praktikumot beáldoztak annak oltárán, hogy jól megtekert korlátok és lépcsők kerüljenek mindenhová. De ez nem nagy gond, együtt lehet ezekkel élni...

A csapolt sör kínálat mondhatni elég impozáns, s ezeken kívül természetesen akadnak ampullás tételek is az itallapon nyilván:

• Vana Villem Old Ale 
• Saku Originaal
• Saku Kuld 
• Staropramen Premium Lager 
• Paulaner Hefe Weissbier
• Newcastle Brown Ale 
• London Pride 
• Guinness Irish Stout
• Leffe Blonde 
• Belle-Vue Kriek

Ha délidőben tévedünk be ide, akkor a legutóbb emlegetett Traveller's pubhoz hasonlóan (csak tíz méterre van tőle egyébként...) itt is lehetőség van aznapi menü fogyasztására, bár általában csak egyféle étel van kiírva, s még nem sikerült olyan alkalmat kifogni, amikor az ajánlatra lecsaptunk volna. (Egyszer például "magyar" gulyás volt kiírva, de ilyet inkább nem eszem az eddigi tapasztalatokból kiindulva, Észtországban (is) ugyanis teljesen mást értenek "gulyás" alatt, mint mi...)

Első alkalommal egy Belle-Vue Kriek és egy lazackrémleves párosítást próbáltam ki, mindkettő hozta az elvárt szintet, a levest különösen javaslom kipróbálásra:

A kriekről a képet csak az élvezet kedvéért tettem be ide, mivel már számtalan alkalommal kóstoltam, nem fogok róla most külön értekezni... Ebédlőtársaim rántott sajtot, illetve a sajtos csirkét zöldséggel és curry-s majonézzel (kanafilee juustus wokitud juurviljadega) próbálták ki. A szósz különösen jóízű, a sajthoz meg van keverve tojás, kicsit olyan, mintha bundázva lenne: legalábbis alul és felül is van matéria, oldalról mintha hiányozna, tehát nem teljes bunda... Ezt azóta teszteltem én is, meg voltam vele elégedve...

Fagyasztott sajtnak tűnt...

Közelebbről...

A rántott sajt fagyasztott sajt volt szerintem, se íze, se semmi, sokat ne várjatok tőle... A következő alkalommal már kipróbáltam a "helyi" sört is, ami nagyon gyanús, hogy valamelyik helyi nagy gyártó terméke, nekem ez a tippem van, név nélkül..

Vana Villem Old Ale

Pohárnak ugyanazt használják, mint amit a Peppersack-ban már megcsodáltam pár éve: szép-szép, de miért nem lehet egyedi pohár? Ha már ennyi pénz elfolyt a dizájnra, igazán telt volna szerintem arra a párszáz saját pohárra is, na mindegy...

A sör maga tipikus ale, bár érződik rajta, hogy nem a szigetországban készítették. Kicsinykét hiányzik nekem belőle a gyümölcsösség, de meg lehet inni azért, s akár egy jó kis sörözésnek is alapja lehet, akár kizárólagos jelleggel is.

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	27

Harmadik alkalommal este tértünk be, s nagyrészt snack és sör volt soron. Snack sörökhöz egész sokféle van, viszont a minőség nem egetverő, s sokat is kellett rá várni. A pincéreknek aznap este néha fogalmuk sem volt, ki kért mit és mikor, össze-vissza hoztak ki mindent, ez volt a leggyatrább teljesítményük a háromból. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy kétszeri érdeklődésre sem bírtak érdemben reagálni arra, hogy a lefoglalni kívánt asztal tv közelben lesz-e, ugyanis BL meccset akartunk volna nézni...)

Akkortájt volt St. Patrick nap, s ír barátainkra tekintettel a Guiness akciós volt azokban a napokban, így

A Guiness mellett csúszott ilyen is...

eleinte azt pusztítottunk, s igazából nem is kóstoltam meg semmi újdonságot aznap este. Összességében a harmadik alkalom számomra csalódás volt, jobban össze kéne szedniük magukat, ha valóban el akarnak csábítani fizetőképes vendégeket az óvárostól, ugyanis azért onnan nézve ők eléggé kiesnek...

Negyedszerre szintén ebédre vágytunk, de aznap sem volt olyasmi a napi ajánlatban, ami megdobogtatta volna a szívemet, így az első alkalommal már partnereim által tesztelt sajtos csirke mellett törtem lándzsát. De legalább kóstoltam egy új sört:

Paulaner Weissbier

A Paulaner legutóbbi blogos vendégszereplése éppen a szomszédban lévő már megénekelt egységhez köthető, ott akkor a barna búzasört kóstoltam meg, ez pedig a normál búzasör volt. A barnánál a hab viszonylag hamar összeroppant, érdekes mód a normál változatnál ettől nem kellett tartani: ahogy mondani szokták, a békebeli kétforintost is akár megtartotta volna a hab. No persze nem próbáltam meg, inkább gyorsan belekortyoltam...

Régebben egyszer már volt szerencsém ehhez a sörhöz, s igazából csak arra emlékszem, hogy mire még egyszer kértem volna belőle (fél óra múlva), a hordónak annyi volt, s kénytelen voltam valami mást választani, de az íze nem maradt meg a fejemben.

Ennél a tesztelődésnél egy kellemesen savanykás búzasörrel volt dolgom, amely időnként átment egy árnyalatnyi édességbe néha. Citrusos jellegű, gyümölcsösség más értelemben nem jön elő.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	33

Elérhetőségek:

Vana Villem OÜ
Tartu mnt. 50 Tallinn 10115
Telefon: +372 601 07 82
Email:  vanavillem@gmail.com

Nyitavtartás:

H - Cs: 11:00-24:00
P - Szo 11:00-02:00
V: 11:00-24:00

Union Svetlo pivo

Forrás: Tesco

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 11., Tolna (dobozos)

Se szeri se száma az olcsó világos söröknek, és sorra jelennek meg az olyanok is, amelyekről korábban nem nagyon hallottunk. A Union Szlovéniából azonban itt már nem újdonság (két ízesített sör is volt már a blogban: vérnarancs és citrom-grapefruit), nézzük meg a "normál" sörüket is.

Az összetételt böngészve egy érdekes tételre bukkantam, "maláta mentes gabonafélék", ez van ráírva a dobozra. Tudatlan vagyok, mert ilyennel korábban nem találkoztam, de egy kis kutakodást végezve rá kellett jönnöm, hogy ez nem egyedi eset. Hát akkor ezzel is meg kell barátkoznom, mint a komlókivonattal, sebaj. Az alkoholtartalom erős közepes, 4,9 %, azaz egy fokkal magasabb, mintha light kategóriáról beszélnénk...

Pohárba kitöltve feltűnő az áttetszőség, s most nem arra gondolok, hogy jellemhibák nélküli opálosság nincs jelen. Olyan értelemben értem most itt a tisztaságot, hogy a sör olyan szinten világos citromsárga színű, hogy az már szinte vizezett hatást kelt, s mindezen nem segít az sem (sőt...), hogy külsőre viszonylag kevés szénsav látszódik. Hab gyakorlatilag nem képződik, illatot nem lehet azonosítani. Ízre várakozáson felül teljesít, korrektnek mondanám az árkategóriájában, enyhén édeskés, komló nincs.

Mindenesetre nem az a típus, amire még egyszer beneveznék...

Megjelenés	3
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	20

Brewdog Libertine Black Ale

Tesztelés időpontja:

2014. április 6., Tallinn (üveges)

Mivel már régen nem volt Brewdog sör, épp itt volt az ideje, hogy beáldozzak egyet a gyűjteményből. Milyen sör is a Libertine Black Ale? Képzeljünk el egy jól megkomponált Indian Plae Ale-t (a Brewdog esetében ugye ez nem lehet nagy kihívás...), amit a változatosság kedvéért nyakon öntenek egy sűrű ír stout szerű fekete sörrel, és már készen is vagyunk.

A folyamat persze ennél nyilván sokkal bonyolultabb (bevallom, nem tudom, hogyan készítik...), de a végeredmény nagyjából ezt sugallja. Pohárba kiöntve a sör sűrű mint egy jófajta kávé, illatra pedig egy érdekes komlós illat, amely nem teljesen IPA jellegű, de határozottan kellemesen ingerli az ember orrát.

Utólagosan utánanézve azt találtam, hogy egy Simcoe nevű komló van benne, ami eddigelé számomra

teljesen ismeretlen volt. Viszonylag fiatal komló a piacon, mindössze 2000-ben jelent meg, de a belinkelt oldal szerint a házi sörfőzőmesterek előszeretettel alkalmazzák. Mindenesetre ízre is kellemeset nyújt, nem olyan vadul keserű, mint egy brutális stout, s nem csak illatban jön az IPA jelleg, de ízben is: a barna fanyarság keveredik a gyümölcsösséggel, amelyet a 7 % feletti (egész konkrétan 7,2) alkohol szorít be masszív keretek közé, s nem enged meg semmi könnyedséget. A képen látható hab viszonylag tartósnak bizonyul, a szerkezete semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után.

Az egyik legmaradandóbb tesztélmény az elmúlt hetekből, éljen a Brewdog! Egyébként saját készítésű hamburger mellé történt a fogyasztás (pulykahúspogácsa almával, saját buci, nem folyatom tovább...), kiváló párosítás volt.

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	16
Összesen	41

Hofbräu München Grapefruit

Forrás: Tesco

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 9., Tolna (dobozos)

Ez a sör a Hofbräu márka hazai forgalmazójának, a Dreher kezei közül kerül ki, s mikor megláttam a polcon, rögtön tudtam, hogy nekem ezt meg kell kóstolni. Nem csak azért mert irtó meleg időszak volt, hanem azért is, mert a grapefruit és sör párosítása régóta a gyengém, és kíváncsian várom, hogy mikor fog születni ebben a műfajban valami korszakalkotó.

Az eddig tesztelt ilyen típusú sörök közül a Borsodi Friss Grapefruit és a Union próbálkozása (bár abban citrom is van...) "emelkedik ki", de azért ez nem véletlenül van idézőjelben, mert egyik sem érte el a 30 pontot sem.

Sajnos a Hofbräu verzióról nincs saját képem, mert mire a grillezés olyan szakaszába értünk, hogy a kóstolásra sor került, nem volt elég természetes fény. A színe ennek is enyhén opálos volt, ízre pedig kesernyésebb volt, mint az eddigiek, tán kevesebb a hozzáadott cukor. Ugyanakkor sajnos van egy zavaró mellékíz, amely a tesztelőtársak némelyike szerint leginkább szappanos jelleget kölcsönzött ennek a sörnek. Én ezt azért nem merném kijelenteni, de tény ami tény, én is éreztem ezt a mesterséges mellékízt, ami eléggé zavaró, és nem tudom mi okozhatja.

Az alkoholtartalom a kategóriában szokásos 2 %.

Megjelenés	6
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	10
Összesen	24

Królewskie

Tesztelés időpontja:

2014. március 24., Tallinn (dobozos)

Hát akkor jöjjön ismét Lengyelország... Februárban Varsóban jártam, s ha már ott voltam, meglátogattam néhány érdekes helyet (ezekről poszt később), no meg vettem emlékbe néhány doboz sört is, hogy legyen mit kóstolgatni, ha hazajöttem. Ennek a sornak az első tétele ez a sör...

Kis nyomozással kiderítettem, hogy a sört a Warka készíti, őket úgy sejtem már nem kell nagyon bemutatni, ez a harmadik sörük immáron a blogon. A sör nevének jelentése magyarul királyi, így arra gondoltam, hogy minőségben meg fogja haladni az alap Warka ízét, de nem így van.

Egy sima, kellemes lagerről van szó, amelynek a színe viszont kimondottan szép. A habjáról ugyanezt a pozitívumot nem lehet elmondani, a fotó például a töltés után két másodperccel esett meg, s elmondhatom, hogy még három másodperc elteltével megszűnt létezni. Ízre inkább közelít egy light sörhöz, de végül is elmegy: a komló megbújik a háttérben, inkább egy lágy édeskés íz a  jellemző, néha-néha bock szerű ízre váltva.

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	12
Összesen	28