2015. augusztus 31., hétfő

Leffe Royale

Tesztelés időpontja:

2014. április 28., Tallinn (üveges, 0,75)

A tavalyi évben tavasszal többször is megfordultam a brüsszeli repülőtéren és örömmel szembesültem egy érdekes akcióval: ha valaki minden veseproblémát figyelmen kívül hagyva vállalkozott az egyik bárnál arra, hogy ledönt két csapolt Leffe-t, akkor kaphatott ajándékba egy 0,75-ös palackot a Leffe egy új fejlesztéséből, a Leffe Royale-ból.

Túl azon, hogy a sör ára minden reptéren borsos (bár Brüsszelben búcsúzóul azért mindig meg szoktam inni egy pohárral...), két sör elfogyasztása az említett okok miatt mindenképpen nem necces, így gyanítom ezt az akciót csak párban, vagy csapatban utazók tudták kihasználni, magányos farkasként tengődő sörfetisiszták, mint például én, nagyon nem.

Elképzelhető hát, mily szomorú is voltam elsőre, de aztán a kérdésre, hogy lehet-e az akció igénybe vétele nélkül is vásárolni, igen volt a válasz, így csak sikerült szert tennem egy palackra. Azóta ismét jártam Belgiumban, de a Charleroi-ban lévő reptéren ezzel a kérdéssel nem mentem semmire, a sört ott csak az akciós feltételekkel adták oda, venni nem lehetett belőle...


Az említett teszt végül babgulyás elfogyasztása után került végrehajtása, s előtte némileg utánaolvastam az összetevőknek. 7,5 % alkoholtartalmú ital, ezzel nagyon nem lóg ki a Leffe szortimentből, bár a leginkább elérhető blonde és brune is "csak" 6 % körül mozog. Három különböző komlóval készítik, de arra vonatkozólag, hogy pontosan milyenekkel, sehol nem találtam információt. Az üveg nagyon tetszetős, teljesen elrejti a sör színét. Természetesen ez is felsőerjesztésű, illatra elsőre valahol a blonde és tripel között helyezkedik el, textúrára könnyedebbnek tűnik, mint a Leffe család többi tagja.


Szerencsére ízre ez nincs így (véletlenül sem vizes), színre kissé haloványabb képet mutat, mint vártam. Ízre kellemesen letisztult, nem túl kesernyés, igazából úgy tűnt nekem, hogy szerettek volna alkotni egy olyan sört, amelyet egy olyan fogyasztó is maradéktalanul tud élvezni, aki a lager sörökre esküszik. Mindenesetre azért nekem ízlett, ha az apátsági íz nem is volt olyan erőteljes, mint például a blonde esetében...

S még egy szolgálati közlemény a végére: sikerült nagynehezen (két év után...) ápdételni a toplistát is, ahol immáron 100 sör van már, mert kicsit túl sok sört kóstoltam az elmúlt pár évben...

Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek     8
Összhatás13
Összesen35


2015. augusztus 30., vasárnap

Bernard Cerný Ležák

Tesztelés időpontja:

2015. május 15., Modra (Szlovákia, üveges)

Találkozhattatok már Bernard sörökről szóló tesztekkel a blogban már korábban, s kimondottan jó benyomást tettek rám, így kíváncsian vártam a tesztet. Azt csak később tudtam meg, hogy ez a barna sör egy halom díjat nyert már különböző megmérettetéseken, így különösen jó, hogy a saját értékelésem is a pozitív irányba tolódott el... Úgy látszik nincs teljesen deformált ízlésem ezek szerint.:)

Már az üveg is kimondottan tetszetős: csatos üvegbe töltik, s ahogy kiemelték számunkra a hűtőből, fél perc múlva gyöngyözött róla az izzadság, hát hiába, Szlovákiában is tud meleg lenni... Mielőtt megkóstoltuk volna, túl voltunk már egy helyi durvulaton (Tátratea - Tatranský čaj), nem vitás, hogy valami korrekt itallal kellett lekísérni, a Bernard barnája tehát jó választásnak tűnt.

Nem túlzottan erős (5,1 %), így a pohárba kitöltve meglepett, hogy milyen korrekt félbarna habja
van. Illatra enyhén komlós és kávés, aztán szökik bele valami édeskésség. Állagra nem meredeken sűrű, vizesnek azonban semmi esetre sem mondanám. Aromára és ízre is jön a komló, főleg utóízben, nem szimplán édeskés és pörköltes, mint a barna sörök többsége. Nyugodtan el lehet belőle fogyasztani akár négyet-ötöt is egy este alatt, persze nem feltétlenül úgy, ahogy mi tettük (nem kell minden tételhez feltétlenül egy Tatranský čaj:)


Azt hiszem, ez volt tán az egyik legjobb cseh barna sör, amit életemben kóstoltam!


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás15
Összesen37

2015. augusztus 25., kedd

Hiiu Vaskne

Tesztelés időpontja:

2014. június 24., Tallinn (üveges)

Az egyik utolsó kirándulásunk Észtországban 2014 júniusában Hiiumaa szigetére vezetett, ahol előtte még soha nem jártunk. Akkoriban az észt sörforradalom még igen csak bimbózó állapotban leledzett, akkoriban jelentek meg az első kézműves sörök, manapság persze se szeri se száma az új söröknek ott sem.

Hiiumaa-t persze nem csak a sörök miatt érdemes meglátogatni, én mindenképp javaslok egy-két napos időzést minden arra tévedőnek, minimum az egyenként is egyedi világítótornyokat érdemes felkeresni. Persze végig lehet rohanni rajtuk egy nap alatt is, ahogy mi tettük, de érdemes tán akár biciklit is bérelni, és úgy bebarangolni a szigetet...

A Kõpu világítótorony melletti büfébe pedig mindenképp érdemes betérni, s nem csak a sörök miatt, hanem a füstölt halak miatt is, ha nem leszek nagyon lusta, akkor ennek a büfének majd egy külön posztot is szentelek majd. Szóval ott találkoztam három sörrel, amit meg lehetett kóstolni a büfében is, illetve a tíz méterre lévő ajándékboltban szintén meg lehetett vásárolni. Mivel akkor épp nem akartam már több sört kóstolni, így a boltban szereztem be mind az összes kapható tételt (jönnek majd hamarosan), azokból az első ez a sör volt...


Érdekes módon a készítő főzde honlapja (Hiiu Käsitööõlu) csak észtül érhető el, ez engem olyan szinten meglepett, mintha holnap a kínai tőzsde a négynapos zuhanás után talpra állna. Arrafelé ugyanis ez egyáltalán nem divat, egy cégnek miniumum három (észt, orosz, angol), de általában négy (finn még pluszban) nyelvű honlapja van. No sebaj, értek még annyit észtül, hogy kibogarásszam, amire szükségem van... Először is a vaskne szó rézt jelent, s ez a sör színében jól tetten is érhető, nem egy világos sörről van szó. Rengeteg féle malátával készítik, köztük van a karamellmaláta is, amely kellemes színt ad neki.

Alkoholtartalma 6,1 %, pohárba kitöltve pedig stout szerű illata van, habja pedig egészen elképesztő: tartós és erős, amilyennek lennie kell. Ízre egy színvonalas porter és stout keveréke, de nem is nagyon lehet igazából ilyen kategóriákba besorolni. Keveredik a kávé a fekete csokoládéval, ugyanakkor keményen érkeznek az aszalt gyümölcsös riffek, és közben azt sem lehet eldönteni, hogy most akkor kesernyés-e inkább vagy édes. Ahogy kortyolgatja az ember, olyan, mint egy jó bor, minden pihenéssel töltött perccel más arcát mutatja.


Megjelenés9
Íz7
Aroma és jellegzetességek     8
Összhatás15
Összesen39



2015. augusztus 24., hétfő

Pécsi Radler Licsi

Forrás: Office Depot
Tesztelés időpontja:

2015. július 21., Budapest (dobozos)

Amikor először találkoztam a licsivel, mint gyümölccsel, szimplán csak rondának találtam, amikor meg megkóstoltam, azt gondoltam elsőre, hogy ezt jól megfizetett génsebészek állították össze marketingesek által leadott alapkövetelmények alapján, ami kb. így nézhetett ki: "Kinézetre ne legyen szokványos, az se baj ha ronda. Ha egy gyerek ránéz, akkor rögtön kezdje kérni a szüleit, hogy neki kell ez a rücskös ladba. Kicsit legyen küzdős kinyitni, belül meg legyen lédús, édes, karaktereres felismerhető íz meg véletlen se legyen." Nagyjából ez teljesült is, no persze azóta rájöttem, hogy létezett egy alapgyümölcs is, nem teljesen mesterséges izé ez.

Azóta többszöri kóstolásra meg már hajlok azt is elfogadni, hogy létezik "licsi íz" is, de amióta a konzervet is kóstoltam, újra elbizonytalanodtam. No persze erre lehet mondani, hogy a konzerv ananásznak is teljesen más az íze, de... No nem fejezem be, térjünk inkább rá a sörre. A pécsiek már letették a névjegyüket az ízesített sörök piacán, így előálltak egy újabb ízzel, ez sem túl akoholterhelt sör, van benne majdnem másfél százalék (1,4 %).

Illatra édeskés, sör nem fedezhető fel. Színre az '50-es évek bugyivilágát idézi (XX. század), enyhe opálos jelleg, kiötnve illatra továbbra sincs semmi különös. Hab zéróközeli, ízre pedig szimplán édes, gyümölcsös íz eleinte nem érződik. Pár másodpercnek el kell telnie, míg realizálódik, hogy nem csak cukorral kevert buborékot kaptunk a pénzünkért, hanem van ám ennek íze is, de ha nem tudnám, hogy milyen ízt keressek, fel nem ismertem volna soha, hogy ez licsi.

Üdítőital, sörjellege sajnos nincs.


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek     4
Összhatás8
Összesen19

2015. augusztus 19., szerda

Rocky Cellar

Tesztelés időpontja:

2014. augusztus 16., Budapest (dobozos)

Emlékszem, megboldogult sörfogyasztással terhelt ifjúságom bimbózó időszakában is létezett egy ilyen nevű sör, s meglehetősen kuriózumnak számított annak idején a megszokott márkanevek mellett. Nem mellékesen az első szó pedig erőteljes asszociációt indított be Rocky Balboa irányába, akit akkoriban megnyúlt VHS szalagokon sűrűn lehetett látni, dehát mindez már a múlt ködébe vész...

Nem is nagyon emlékszem már, hogy jó volt-e az a sör vagy sem, mindenesetre kíváncsi szemmekkel hajoltam le hozzá a polcon tavaly, mit veszíthetek, gondoltam én. Az árképzés természetesen gyanakvóvá tehetett volna, no meg az alkoholfok is (4 %), nem is beszélve az össztevőkről, a Dreher ebbe is tett kukoricagrízt, miért is ne.

Nem kesergek ezúttal azon, hogy minek is kell ezt meg azt beletenni a sörbe, inkább azt a témát melegíteném fel ismét, hogy miért nincs a nagy gyártókban igény arra, hogy ne csak a tömegeknek szánt olcsó söröket állítsák elő? Miért nincsenek nálunk limitált szériában gyártott, különleges sörök magasabb árcímkével? Észtország (bár mondhatnám bármelyik balti országot is) nem nagy piac, ott sem bír az ország 2-3 nagy gyártónál többet eltartani, de mégis mindegyik úgy alakította/alakítja ki a szortimentet, hogy minden réteg megtalálja a számítását: van tömegsör is, de vannak különlegességek is. Nálunk egyelőre csak az megy, hogy vannak fantázianeves olcsó sörök az alapbrand mellett, no meg a rakás ilyen-olyan ízesített sör. De majd tán vátozik ez is, ahogy a sörforradalom továbbeszkalálódik...

De térjünk vissza a Rocky Cellar mezsgyéjére. Nem teljesen világos nekem, hogy a Dreher mi a túrót akar ezzel a sörrel. Van már a tarsolyban számos olyan náluk, ami megüti és nem is haladja meg ezt a szintet, ezért igazán kár megméretni magukat még egy névvel. Ugyanis a fent vázolt predesztináló tényezők maradéktalanul bejöttek: habtalan, íztelen, jellegtelen, hiába a fellengzős marketingszöveg.

Ettől rosszabb sört ettől a gyártótól még nem sikerült begyűjtenem...


Megjelenés4
Íz4
Aroma és jellegzetességek     3
Összhatás8
Összesen19