2011. március 31., csütörtök

Sörgyártók bemutatása #1 - Cantillon (Belgium)



2006 szeptemberében történt, hogy másodmagammal meglátogattuk a Cantillon nevű sörfőzdét Brüsszelben. Ez volt éltem első "sörgyári üzemlátogatása", ha a Szegeden eltöltött egy hetes söripari diákmunkát nem számítjuk...

A "pince"
A "gyár" a Rue Ghaude utcában van, nem messze a Midi Boulevardtól,  kábé húsz perc sétára onnan. Még odahaza interneten néztem ki, hogy nincs messze a szállodától, gondoltam utolsó napra simán beütemezhető... Igazából akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi az, hogy spontán erjesztésű sör, így akkori jegyzeteimet fogadjátok megértéssel:

Nem akartunk kerülni, így megpróbáltam a térkép szerint a legrövidebb úton menni. Ez viszont megint egy bizonytalan nyócker szerű vidéken vitt át, "társam a bajban" meg is jegyezte, hogy egyedül már visszafordult volna. Amikor a Midi Boulevardot elértük, kicsit tisztultabb lett a kép. A Ghaude egy jellegtelen kis utca, kis küzdéssel megtaláltuk.

"Ahogy beléptünk, megcsapott valami furcsa illat. Nem sörgyári illat, valami más. A bejáratnál egy sörözőszerű helyiség volt berendezve, és volt egy jól felszerelt ajándékpult is. A látogatókat fogadó néni két másik emberrel volt elfoglalva, így volt alkalmunk körülnézni. A pulton felfedeztem a Cantillon bio-t, amit tegnap láttam egy boltban. Érdekes, itt jóval drágábban árulták. A falon az alapító atyák fényképei voltak. Pár perc után a hölgy franciául hozzánk fordult, mi gyorsan angolra tereltük a beszélgetést. Rögtönzött egy kis ismertetőt, de adott füzetet is, amiben mindez le volt írva. Kiderült, hogy ezeket a lambic típusú söröket legalább három évig érlelik, hordóban. Némelyiket persze sokkal tovább. A piacon sok lambic típusú sört lehet kapni, de természetesen ezek többsége hamisítvány, nem átallják két-három hét erjesztés után ilyen néven forgalomba hozni őket. Ennél a pontnál látszott rajta, hogy elragadja az indulat. Természetesen ebből a fajta sörből is készítenek gyümölcsös változatokat. Megígérte, hogy ha megnéztük mind az öt termet, akkor megkínál minket egy sima és egy kriek változattal. Megnéztük a 2500 literes tartályokat, a szárítókat, a gépeket, no és a hordókat. Sajnos nem sok látnivaló van, tán húsz perc alatt végeztünk is. (Ma már több érekes dolgot tudnék felfedezni...) Visszatérve a kiindulási pontra, a nénit nem láttuk sehol, pedig most már nagyon kíváncsi lettem volna, milyen ez a lambic. Nagy nehezen előkerült, és hozott két pohár sört. Már az első tájékoztató alatt felhívta a figyelmünket, hogy ne úgy kóstoljuk, mint egy sört, egész más ízvilágra számítsunk. Hát nem volt valami lenyűgöző. Mintha erjesztett citromlevet ittam volna, és a barátom már az elején átöntötte hozzám az ő adagjának kétharmadát. Márpedig ott nem hagyom, az udvariatlanság. Mentünk volna kifelé, de jött a néni a kriek változattal. Nem volt képünk visszautasítani, de jóval kevesebbet kértünk. Nem igazán érte meg, ráadásul a kollégát a lendületes öntéssel sikerült is beterítenie, cipőt, kabátot, és legfőképp a kezét. Sajnos ez sem volt jobb, megköszöntük és eljöttünk. (Ejh, ha még egyszer eljutnék oda, és megkóstolhatnám...)"
Szóval így alakult ez az első látogatás, kellő tapasztalat híján. Azóta már szerencsére több spontán erjesztésű sörhöz is volt szerencsém, és egész más már a véleményem róluk, mint akkor. De térjünk rá magára a "gyárra"...

A Cantillon egy igazi családi sörfőzde, ahol 1900 óta a tradicionális belga sörtípusok készülnek, a lambic, gueuze, faro, illetve a kriek. A főzde a Van Roy-Cantillon családé, de ez tán nem meglepő. Büszkék rá, hogy itt 1900 óta semmi nem változott: ugyanazokat a módszereket, és ugyanazokat az eszközöket használják. Ha a látogatónak szerencséje van, akkor betekintést nyerhet a sörkészítés rejtelmeibe, senkit nem hajtanak el. Ha éppen a látogatás pillanatában valamit készítenek, azt meg is lehet nézni.

Minden sör alapja a lambic, amit itt készítenek, így egy kis ismétlés:

A hagyományos lambic az alábbi szabályok alapján készül:

1. Hozzávalók:

  • nyers búza 35%
  • árpamaláta 65%
  • szárított komló (3 éves!) : 5 g per liter 

2. A készítés folyamata:

  • főzés (45°c-ról 72°c-ra)
  • szűrés
  • forralás, komló hozzáadása
  • lehűtés, a sör érintkezik a levegővel
  • természetes és spontán erjedés megindulása (baktériumok és élesztő)
  • a matéria átpumpálása 18°c fokon tölgyfa és mogyorófa hordókba
  • spontán erjedés, először látványos, később lassú
  • 3 éves érlelés, ez idő alatt minden cukor átalakul

3. A Lambic külső megjelenése:

Nevében sör, igazából gabonabor. Az erjedés során a hordóból az összes széndioxid megszökik...

Egy kis ízelítő a sörfőzdéről, és a sörfőzés mikéntjéről, videó formájában:







Szóval ez az alap, ebből készül a Cantillon-nál minden, de nézzük meg közelebbről, hogy micsodák...


A címke Raymond Goffin és
André Mollekens alkotása, 2003

Gueuze 100% Organic Lambic

Ez a sör hiteles megtestesítője annak, amit a Cantillon tulajdonosai vallanak: a sört természetes alapanyagokból kell és szabad csak előállítani! Egyrészt védeni szeretnék ezzel a régi tradíciókat, azáltal, hogy spontár erjesztésű söröket állítanak elő. Másrészt pedig azt szeretnék, hogy a gasztronómiában előtérbe kerüljön a hagyományos sörök íze úgy, hogy csak a legjobb nyersanyagok közül választanak a sörkészítés során... Ennek eredménye a Gueuze 100% Lambic Bio is.

Ezen okokból döntött úgy 1999-ben a cég, hogy onnantól kezdve csak  hagyományos módszerekkel termesztett gabonát fog felhasználni. Mivel a gueuze-hoz három különböző évjáratú lambic-ot igényeltetik (ugye ezt már mindenki tudja?), a folyamat beindítására 2003-ig kellett várni e sör esetében, ekkor kerültek a polcokra az első "ecolabel" címkéjű palackok az Ecocert tanúsítványával. Sajnos ez a címke a gyümölcsös sörökre nem kerülhetett rá, mert nem tud a sörfőzde elégséges mennyiségű természetesen nevelt gyümölcsöt beszerezni sem cseresznyéből, sem málnából. 


Gueuze 100% Lambic


A XVIII. században egy bencés barát, Dom Pérignon, felfedezte a pezsgőgyártás mikéntjét, amikor összeöntött többféle fehér habzóbort. Egy évszázaddal később egy brabanti sörfőző mester hasonlót cselekedett különböző lambic-okkal, és spontán erjesztéssel érlelte őket palackban. Ez lett ugye a Gueuze...

A XIX. századig a Brüsszelben és Brabantban lakó népesség meglehetősen egysíkú volt sörfogyasztás terén: a többség lambic-ot ivott, vagy faro-t, mint ahogy mostanság a pilzeni a népszerű. A Gueuze azonban rövid idő alatt nagyon népszerű lett, a brüsszeli sörfőzők büszkeségévé vált...


A Cantillon tölgyfahordóiban érlelt lambic sör egy év konzerválás után kerül be a "fiatal" kategóriába, de a teljes érést három év után éri el. A fiatal sörök rendelkeznek azzal a cukorpotenciállal, amely ahhoz kell, hogy a második erjedés a palackban megindulhasson. A három éves sörök már teljesek, mind ízben, mind pedig aromában...


Raymond Goffin, 1986

De mi a nehéz dolog a gueuze készítésénél? Egyszerű, meg nem is: kóstolni kell hozzá, méghozzá sokat. Legalább tíz lambic végigkóstolása szükséges ahhoz, hogy a sörfőző mester kiválassza azt az ötöt vagy hatot, amely a gueuze készítésénél később szóba jöhet.


Az "elkészült" üvegeket szépen ledugózzák, a tetejére hasonló zár kerül, mint a pezsgőkre, majd jön a nagyjából egy éves érlelődés a pincében, vízszintes helyzetben. Ebben a helyzetben a cukrok könnyebben alakulnak szén-dioxiddá (ez a második erjedés a palackban...). Az átalakulás lassú folyamat, és amikor a matéria elérkezik a habzó fázisba, akkor beszélhetünk gueuze-ról. 


Szinte hihetetlen tűnik, de a gyártók szerint az így előállított gueuze egy jó pincében akár 20 évet is simán kibír. A Cantillon termékek közül ez adja a termelés felét. Van belőle 37,5 cl-es (1/2) és 75 cl-es (1/1) kiszerelés is. 


Hogy mi a véleménye másoknak erről a sörről? Megnézhetitek itt:








Kriek 100% Lambic

Raymond Coumans, 1989

Manapság egy menőbb belga söröző (vagy bárhol máshol a világon) többszáz féle sört tart. No persze ez nem volt mindig így, régebben csak helyi söröket lehetett kapni. Hogy a helyzet kicsit változatosabb legyen, Belgiumban a sörfőző mesterek elkezdték alkalmazni a helyben megtermett gyümölcsöket. Ezek közül a leghíresebb vitathatatlanul a Kriek lett.


Hogy hogyan történik a Kriek készítése a Cantillon esetében? Egy meleg nyári napon kezdődik, amikor egy teherautó Sint-Truiden-ből (van ott focicsapat is, de rendre kikapnak az Anderlechttől...) négy tonna friss Kellery meggyel begördül a főzdébe. No azért nem ez nem teljesen váratlan, a sörfőzde alkalmazottai már készülnek erre, és megtisztítottak néhány 650 literes hordót már napokkal korábban, amelyekbe most hordónként 150 kg gyümölcsöt tesznek. 


Ezután jön a "beöntés" (no nem az a kellemetlen forma...), a hordókba nagyjából másfél éves lambic sört öntenek, nagyjából 500 litert mindegyikbe., a hordókat pedig nyitva hagyják, csak egy papír kerül a lyukra. Öt nappal  később megindul az erjedés. A lambic-ban és a gyümölcsben lévő cukor elkezdi stimulálni ugyanis azokat az élesztőgombákat, amelyek a fában, illetve a gyümölcshéjon vannak. Az öreg hordókat ellepi a szép rózsaszín hab...

Normál esetben az erjedésnek augusztus 10. körül vége van, a hordókat ekkor lezárják. A savas lambic eztán elkezdi megdolgozni a gyümölcsöt, mind az aroma, mind pedig a szín szépen átvándorol a sörbe. Sajnos ekkor megjelennek a legyek és moszkitók, amelyeket vegyi úton lehetetlenség kiirtani, de egy sörös pincében ilyen módszerrel nem is szabad élni. Marad tehát a természetes ellenség, a pókok, akik a pincében nagy becsben vannak tartva.  


Az üvegben erjesztést rendszerint októberben kezdik meg, két hordó az első adagból, illetve kettő a másodikból bekerül egy hatalmas hordóba. (A második adag itt azt jelenti, hogy egy gyümölcsadagot kétszer használnak fel.) Egy másik lehetséges módszer, hogy a krieket egy bizonyos mennyiségű fiatal lambic-al öntik össze, és azzal indítják be a második erjesztést a palackban. Ezt követően 3-5 hónap következik a palackban, de a kriek-et nem érdemes tartogatni ez után: egy éven belül tanácsos elfogyasztani.

Az erjedés határozza meg elsődlegesen az ízt, így a Kriek íze főképp a hozzáöntött lambic karakterétől függ. Az eredeti vörös szín egyre opálosabbá válik. A Kriek tipikusan nyári sör, frissítő jellegű, barna kenyérel és sajttal kiváltképp finom. De jól megy hozzá a retek és a hagyma is...


Évekkel ezelőtt a Kriek-et a kocsmákban cukorral kísérve atták, mert nem mindenki szerette a savanykás ízt, de ma már ez nem jellemző, én nem találkoztam ilyennel. 


A kiszerelések ugyanazok, mint az előző sörnél.






Rosé de Gambrinus

Raymond Coumans, 1986

A Kriek már minden bizonnyal létezett a XIX. század elején, de a helyzet sokkal bonyolultabb Framboise-Lambic megjelenését illetően... Bár végülis, ez majdnem mindegy, az biztos, hogy a XX. század elején már készítették. Ha a Cantillon históriáját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy Paul Cantillon könyvelése szerint 1909 és 1910 között több Framboise volt, mint Kriek. Az I. világháború alatt aztán szépen kiürült a raktár, és csak 1922-től beszélhetünk újra rendszeres Kriek gyártásról. Ami a Framboise-t illeti, a '30-as években újra készleten volt, de aztán megint eltűnt a könyvek szerint...

Az újabb gyártás 1973-ban indult meg, amikor a család barátja, Willy Gigounon, beállított 150 kg málnával a sörfőzdébe, amivel hirtelen kezdeni kellett valamit. Negyven év telt el... Egy hordó készült belőle, a színe pedig a hagymahéjhoz lett hasonlatos. A '80-as évekre a málnás ízesítésű sörök alatt mindenki egy édes, mesterségesen ízesített sört értett, így a sört átnevezték, hogy még véletlenül se azonosítsa senki ezt a terméket azokkal a löttyökkel. Raymond Coumans a rosé elnevezést javasolta, Gambrinus-nak ajánlva.

A sör készítése módja megegyezik a Kriek készítési módszerével (nem részlezetem). Amikor a sör még fiatal, a gyümölcsös íz dominál benne, de az irányítást szép lassan átveszi benne a lambic, és dominálni kezd a gyümölcs felett...

A Rosé de Gambrinus kiszerelése megegyzik a fentiekkel.




Forrás: Flickr

Forrás: Pintley






Grand Cru Bruocsella
Raymond Goffin, 1998

A Grand Cru Bruocsella Cantillon egy különleges  lambic, amely három éven át tölgyfahordóban érlelődik, majd az ilyen típusú sörökből válogatva kerülnek ki azok a tételek szín és íz alapján, amelyeket ezzel a címkével látnak el. (A név Brüsszelre utal, ahogy a címkén is látszik...)

A színe aranysárga, az íze pedig kissé almás, illetve mézes, de ha sokáig tartogatjuk, akkor akár pirított kenyérre jellemző aromák is előjöhetnek, ahogy az a Chardonnay esetében is elő szokott fordulni. Nem titkoltan ez a sör a Cantillon "arisztokratikus" söre, igyekeznek ennek minőségét a legmagasabban tartani.

Halakhoz és tengeri herkentyűkhöz párosítva nagyon jól érzi magát, de állítólag a savanyú káposztás étkekhez is nagyon passzol. A készítés során nincs hozzá adva semmi, amit a spontán élesztők elvégeznek, az van. Ízében inkább borra emlékeztet három év után, mint sörre...


Pieter Brueghel



Iris

Julie Van Roy, 1998
A Cantillon sörfőzde erős szálakkal kötődik Brüsszelhez, az írisz pedig, mint virág, Brüsszel szimbóluma. A dolognak az a háttere, hogy a város történelmi központja mocsárra épült, ahol ez a virág nagyon elterjedt volt.


A brüsszeli Gueuze múzeum 1998-ban ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. A Cantillon úgy döntött, hogy erre a jeles alkalomra készít egy új spontán erjedésű sört, ez lett az Iris. 


Ez a sör, ellentétben a főzde többi termékével, nem tartalmaz búzát, színtisztán malátából készül. A komlózás is másképp megy. A lambic sörökhöz adott komló mindig teljes mértékben szárított komló, de az Iris esetében ez csak 50 %, a másik 50 friss növény. Ez utóbbi adja az ital savasságát, az előbbi pedig azt biztosítja, hogy a benne lévő tanninoknak hála a sör megőrizze hosszú ideig a minőségét.

Két év érlelés után az Iris esetében jön a második komlózás: két héttel a palackozás előtt jön még egy kis friss komló. Ez úgy történik, hogy egy zacskót lógatnak be a sörbe két hétre. Ezzel az eljárással ("hideg komlózásnak" is hívják) a sör íze és illata még intenzívebb lesz, növekszik a kesernyésség is. 


Az Iris egy szezonban csak egyszer készül, és minden felhasznált sör ugyanabból a főzésből van. Ezért aztán ez a sör évjáratos sör. Bár ez is egy spontán erjedéssel készülő sör, a fentiek alapján nagyon különbözik a lambictól. Csak 75-ös kiszerelésben létezik.




 Vigneronne

Raymond Goffin, 1989

A lambic sörfőzdék nem csak a Senne völgyében jöttek létre, hanem az Yssche völgyében is. Ez a kis folyó a Soignes erdőben ered, és keresztül folyik számos településen, mint például Hoeilaart, Overijse és Huldenberg. Ebben a völgyben számos söfőző mester élt, akik remek lambic-ot készítettek.


Ők nem adtak cseresznyét vagy málnát a söreikhez, inkább szőlőt használtak, amit üvegházban termesztettek. Ennek a sörfajtának volt egy speciális neve, úgy hívták, hogy "druivenlambik" (szőlő lambic).

1973-ban Jean-Pierre Van Roy, miután sikeresen felélesztette a málnás lambic gyártását, fehér szőlőt vásárolt, és betette egy lambic-os hordóba. Ez a kísérlet is sikerrel járt, a gyümölcsben lévő fruktóz olyan eredményt produkált, amely egy gueuze vagy más gyümölcsös sör esetében addig nem volt tapasztalható.

Forrás: Shelton Brothers

A sör a Vigneronne Cantillon nevet 1987-ben kapta, amely a fehérboros jellegre utal. A sör nagyon sikeres, ennek ellenére csak a termelés 5 %-át teszi ki. Hogy minél nagyobb cukorfokú gyümölccsel dolgozhassanak, mindig a szezon végén vásárolnak, minden évben egy tonna fehér olasz szőlőt, október elején. Hiába nagy az igény, a sör készítése nem egyszerű, mert minden fürtöt kézzel leszemeznek, az idő pedig sürget: október végén indul a sörfőző szezon.

A második erjedést cukros likőrrel indítják be a palackban (ez így van ez előző sör esetében is). A hatágú csillag a címkén alkimista jelkép, de jelen esetben a sörfőzés négy fő elemét jelképezi a négy háromszög.  


Saint Lamvinus
Julie Van Roy, 1998


Ez a "sör" bizony egy házasítás, mégpedig nagyon különleges: Saint Emillion and Pomerol.-ból származó bor, és Cantillon sör.  A bor merlot és cabernet-franc szőlőkből készült bor, amelyet két és három év közötti lambic sörbe öntenek bele. A palackozás előtt ehhez is likőrt adnak (ez indítja be az erjedést itt is, illetve ez generál habot).

A Saint-Lamvinus Cantillon nagyon ritkán készül, és csak 75-ös palackba teszik





Forrás: Another beer




Fou' Foune

Julie Van Roy, 2000

A sör eredetének története 1998-ba nyúlik vissza, egy baráti vacsoráig. François Daronnat, egy sárgabarack termesztő is részt vett ezen a vacsorán, akinek a beceneve "Foufoune".

Ő nagyon büszke volt a barakcjaira, szerinte a "Bergeron" sárgabarackok a legszebbek, legfinomabbak, legédesebbek és legsavasabbak egyszerre, majdhogynem integrálni is tudnak...

Ezt hallgatva a Cantillon jelen lévő tulajdonosa azt javasolta, hogy tán sört kéne készíteni ezekből a barackokból. Ahogy ezt kimondta, azzal a lendülettel el is felejtette az egészet, de nem úgy a másik fél:
Foufoune, az egyik reggel odaállított a Cantillon főzde elé 300 kg barackkal.

Innen már a főzdén volt a sor, valamit kezdeni kellett a gyümölccsel. Az eredmény egy tökéletes sárgabarackos lambic lett, amely limitált szériában készült, és a francia piacon talált vevőre. A sikeren felbuzdulva azóta minden évben 1200 kg barackból készül sör. A gyümölcsöt kézzel magozzák, majd két éves lambicba teszik. A sör gyorsan kiszipolyozza az aromákat a gyümölcsből, két hónap után már lehet palackozni. Az elkészült termék inkább savanykás, mint édes, a színe pedig kissé opálos. Nem készül belőle sok, mindössze 3000 liter évente. A sör nagyobbrészt visszavándorol abba a régióba, ahonnan a barack származik, s a helyiek lokális termékként tekintenek rá.

A Fou'Foune Cantillon-nak csak 75-ös palackja van.




Lou Pepe
Prolo des Marolles, 2001

A hagyományos Lambic sör olyan sörfajta, amelynek spontán erjedésére a sörfőző mesternek nincsen teljes mértékben befolyása, s akkor még finoman fogalmaztam. A sör erjedésébe számos tényező szól bele, így minden egyes főzés íze más más lesz. 


Egy lambic főzdében minden palackozás (a Cantillon esetében ez szezononként kb. 50 palackozást jelent) más és más söröket eredményez. Ezek a különbségek megjelennek a Gueuze-nál, Krieknél  és a Framboise-nál is

A Lou Pepe sörök ezektől a jellemzőktől egy kicsit elütnek. A Gueuze Lou Pepe olyan két éves lambic sörökből készül, amelyeket olyan hordóban érleltek, amelyekben előtte rendszerint bor volt. Júliusban hasonló elvek alapján készül a Lou Pepe Kriek és Framboise. Ezen sörök esetében is a gyümölcs olyan hordókba kerül, amelyek egyenesen Bordeaux-ból jönnek.

A második erjedés ezen sörök esetében nem úgy indul meg, hogy a sörhöz fiatal lambic-ot adnak: édes likőrt alkalmaznak helyette: az élesztő a cukrot szén-dioxiddá alakítja. Minden felhasznált lambic sör ugyanabból a szezonból származik, s a likőr a sört még intenzívebbé és gyümölcsösebbé teszi.  A Kriek és a Rosé de Gambrinus 200 g gyümölcsöt tartalmza literenként átlagosan, ez a Lou Pepe sörök esetében nagyjából 300 g. Ez a gyümölcsös íz, kombinálva a boros ízjegyekkel, amelyeket a bordeaux-i hordók biztosítanak különleges jelleget adnak ezeknek a söröknek a Cantillon palettáján belül. 


A Lou Pepe sörök szintén csak 0,75-ös palackban érhetők el. 

Cantillon Lou Pepe Framboise, 2004

Cantillon Lou Pepe Kriek





A posztban felhasznált képek nagy része a gyártó webhelyéről, illetve saját archívumomból származik. Ahol ez nem így van, igyekeztem feltüntetni mindenhol a forrást, de sajnos némelyik képnéz ez enm sikerült, túl régen mentettem le őket magamnak...

Végezetül néhány hasznos információ azoknak, akik szeretnék meglátogatni a sörfőzdét. Sokszor van "nyílt nap" (meg lehet nézni a főzés folyamatát, vagy más mozzanatot), erről leginkább ezen az oldalon lehet tudomást szerezni. A dolog nem túl drága, 6 euró fejenként. Hogy miről is van szó, egy kis kedvcsináló:





Lehetőség van csoportosan, szervezett vezetéssel megtekinteni a sörfőzdét, de mehetünk egyedül is, ekkor nem kell bejelentkezni. A szervezett túrákról bővebben itt olvashattok.


A nyitvatartásról: hétközben reggel 8:30-tól délután 5-ig, szombaton csak 10-kor nyitnak. Vasárnap és ünnepnapokon ne próbálkozzatok... Ha egyénileg megy valaki, a belépő 6 euró jelenleg, amely magában foglal egy kóstolót is. Az elérhetőségek és a térképi elhelyezkedés rajta vannak a következő képen (katt rá, kinagyítva élvezhetőbb, vagy katt ide):


Bár az email címük nincs rajta, íme: info@cantillon.be

Grimbergen Blonde

Tesztelés időpontja:

2007. január 20., Brüsszel (üveges)

Ezt a sört először egy Optimo Bruno után sikerült megkóstolni, ami nem volt egy bölcs döntés, mert teljesen más karakter a kettő. Ezen a sörön már nagyon érződik az apátsági íz, kicsit zavaró lehet annak, aki nem szereti a felső erjesztésből adódó ízvilágot. Alkoholfokban elmarad a barna változattól, de sajnos ez sűrűségben is visszaüt. 33 cl-es a palack, 6,7% az alkoholfok. Az ár visszafogott, csak 0,77 eurót kérnek érte. Az osztályzat a kritikai észrevételek figyelembevételével erős 6-os.

Visszakóstolások:

2007. január 23., Brüsszel (csapolt)

Rossz az, aki erre a sörre rosszat mond! Ezt is 2,5 dl-es saját poharába csapolják, mint a barna testvérét.  Alkoholban gyengébb, mint a Bruno (érződik is), de sokkal jobb, mint az üveges Blonde. Azért arra a katarzisra ne számítsatok, mint a Bruno-nál, de feltétlenül megéri megkóstolni. Legyen egy 7-es.

Forrás: Beer me!
2008. május 4., Brüsszel (csapolt)

Ezzel legalább nem lehet befürödni. A nap végén a sok séta után jól esett legurítani, annyi szent. Én most egy kicsit feljebb srófolom, megértem az ízére, legyen 8-as. Egy bajom van szegénnyel, kicsit magas az ára, de hát ha nincs hűtő, akkor menekvés sincs…

2008. május 6., Brüsszel (csapolt)

Eddig mindig a Bruno volt nekem a meggyőzőbb, ezen az estén viszont egyértelműen a Blonde pártjára hajlottam. Biztosan számít az is, hogy az adott hordó mennyi ideje került a csapra, és elképzelhető, hogy ez volt a frissebb. Így most erre én egy erős 8-ast adnék, ami majdnem 9-es, de nem.

Egy kis vizuális kényeztetés az arra fogékonyaknak:

Grimbergen Optimo Bruno

Tesztelés időpontja:

2007. január 20., Brüsszel (csapolt)

Forrás: Turatello Italia
Létezik egy Grimbergen nevű hely Brüsszel közelében, de ha információim nem csalnak, a Grimbergen söröket nem ott palackozzák, hanem Waarlos-ban. Ez a sör rendesen itatja magát, a nevéből következően barna sör. Apátsági típusú, úgyhogy erre fel kell készülni. Csapoltan 2,8-ba került, üvegesen már meg lehet kapni 96 centért. Alkoholtartalma kicsit brutális, 10 %. Kíváncsi vagyok majd az üveges változatra, itt figyel a hűtőben. A csapolt mindenesetre nálam 9-es.

2007. január 23., Brüsszel (üveges)

Hát sör került erre a sörre is, üveges változatban… A csapolt változatnál az adatokra már kitértem, itt már csak azt említeném meg a technikai részletekkel kapcsolatban, hogy 33 cl-es palackba kerül. Sok sörrel ellentétben a Grimbergen Optimo Bruno-ra nem mondható el az, hogy üvegesen gyengébb lenne: ez bizony így is korrekt, testes sör, és nem üti át az ízek tömör védfalát a 10% alkohol sem. Ez sem ússza meg bizony 9-es alatt, de nem ám!

Forrás: Cerveza Fresca
Visszakóstolások:

2008. május 7., Brüsszel (csapolt)

Békés üldögélés egy söröző teraszán, nem lábvízmeleg sör, kell ennél több? Igen kell, a pohárba jó sör kerüljön! Jelen esetben ebben sem volt hiba, bár az emlékeim szebbek voltak erről a sörről, most némileg éreztem az alkoholost ízt. De hogy mennyire enyhén, arról árulkodjon a 7-es osztályzat.

2010. január 13., Brüsszel (üveges)


Forrás: Flickr
Már jó régen került a kezembe ilyen tétel... Erőteljes sör, bár a pohárba kiöntve túlságosan áttetszőnek tűnik. Őszintén szólva csak ezért nem adok neki 10-est, mert tán kicsit szőrős szívű vagyok. A fokhagymás brassói után tökéletes volt… De nem voltam lusta, utána is néztem korábbi tesztelési jegyzeteimnek. Szóval 2007 januárjában már sört kerítettem erre a tételre, mind csapolt, mind pedig üveges változatban. Akkor is osztatlan sikert aratott nálam, szóval az ízlésem ebben a tekintetben nagyon nem változott. Ami ebben az esetben is meglepő volt, az az, hogy a 10% alkohol egyáltalán nem érződik! A sör kimagasló teste úgy elrejti, mint a pinty! Mestermunka.

Zubr Gold

Forrás: Summit Beverages
Tesztelés időpontja:

2011. március 30., Tallinn

Első cseh sör a tallinni tesztlaborban... Ez is csak azért, mert éppen akciósan meg lehetett venni, egyébként észre sem vettem volna. Nagy hiba lett volna, mert egy jó sörtől fosztottam volna meg magamat. A vélemények megoszlanak vele kapcsolatban, ha az ember a netet böngészi, sokan abba a kategóriába sorolják, hogy rendesen összerakott sör hatását kelti, azonban kissé unalmas. Ezt nem tudom alátámasztani, szerintem egész izgalmas tétel. Túl azon, hogy a pohárba kitöltve nevének megfelelően szép aranysárga színe van, dobozos létére egész korrekt habot sikerül belőle gerjeszteni. Illata is intenzív, erősen érezni a komlót, amely az ízben is visszaköszön. Telt, nem vizes, a csekélyebb alkoholtartalom (4,6 %) ellenére ki tud bontakozni. Az összetétel már érdekesebb, van benne "komlókivonat" is, a magam részéről jobban szeretem a csak az "eredeti" komlóval készült söröket. No meg azt se nagyon értem, minek kell bele antioxidáns és aszkorbinsav, de spongyát rá.

Részemről ajánlott.

Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 16
Összesen 39
Régi értékelés szerint 7,8

Belle-Vue Extra Kriek

Tesztelés időpontja:

2006. szeptember 21., Brüsszel

Forrás: GastroProfessor
Hogy mitől is extra? Hát a gyümölcstartalomtól, elvileg. Ebben a típusban minimum 13,5% a gyümölcs, a másikra (Beel-Vue Kriek) okosan nem írják rá, nehogy ellenőrizni lehessen. Persze mindez sehol sincs a korábban már tesztelt Lindemans Pecheresse (Pêches Lambic)-hez képest. Összességében nem érzek nagy különbséget a két sör között (Belle-Vue Kriek, alapváltozat), mert a biztonság kedvéért azért egyszerre kóstolom a kettőt, nehogy bárki is komolytalansággal vádoljon. Talán az extra kicsit édeskésebb. Ebben egy kicsit kevesebb az alkohol is egyébként, csak 4,3 %. Kicsi sajnos maga a palack is, mindössze 25 cl-es, bár ez az alap Kriek-nél is így volt. Megajánlom ennek is a 9-est, annyit egész biztosan megérdemel. (Az ára 63 cent.)

Visszakóstolás:


2008. szeptember 27., Brüsszel (dobozos)

Ez a sör már ismerős, volt már alkalmam megkóstolni, 2006. szeptemberében. Akkoriban mély benyomást tett rám, ezt jelzi az akkori 9-es osztályzat. Azóta vagy az én ízlésem mozdult el, vagy ez a két év okozott a cégnél minőségbeli visszaesést, de egyre kevésbé ízlenek a Belle-vue termékei. Erre a sörre is most csak egy erős 7-oes osztályzatot tudok ráaggatni, mert erősen műízűnek éreztem. Nem fedeztem fel benne a gyümölcs frissességét, inkább az édesítőszer dominált. És most még arra sem lehet hivatkozni, hogy nem volt eléggé lehűtve, mert a hűtőből vettem ki a dobozt. A doboz egyébként 25 cl-es, 4,3% az alkohol benne, az ára pedig 0,7 euró.

2011. március 30., szerda

Leffe 9°

Forrás: Belgian Beer Cafe
Tesztelés időpontja:
2006. szeptember 21., Brüsszel

Nomen est omen, ahogy az ujgurok mondják. A sör nevében a 9-es nem arra utal, hogy 9 sörfőző mester dolgozott volna rajta, nem. Ez bizony a benne lévő alkohol mennyisége... Ízre hozza a Leffe-től várható színvonalat, de ez az alkoholfok nagyon kemény. Egyszerre kesernyés és gyümölcsös is egyben, felszínre hozva a felső erjesztésű sörökre jellemző ízjegyeket, ugyanakkor a komplexitásból előtör az alkohol is, de szerencsére jelen esetben nem zavaróan.

A színe egy kicsit valahol az opálos vörös és a mélysárga között van. Gyártanak belőle hordós kiszerelést is (lásd alant), mit meg nem adnék egy ilyenért... Nálam 8-as...

Itt éppen opálos... (Forrás: Beeroverip)

Itt meg mélysárga (Forrás: Nieufsblad)


Ez nagyon kéne... (Forrás: dÉsencyclopedie)

A. Le Coq Saaremaa X

Tesztelés időpontja:

2011. március 15. és 29.

Forrás: Buks
Emez sör nevében hordozza Észtország legnagyobb szigetének nevét,a melyet úgy hívnak, hogy Saaremaa. Hogy pontosan miért is kapta eme nevet, nem tudom, de tán egyszer lesz sok időm, és ki fogom nyomozni. Világos sörről van szó, amelynek készítéséhez nagyon tiszta vizet használnak fel, s készítése során a régmúlt hagyományait követik. Az eredmény egy könnyen iható sör, dacára annak, hogy ez Észtország egyik legerősebb söre. Világos sör létére 7 % (!!!) alkoholtartalommal bír, számomra méltó társa a belga gonosznak, a Duvel-nek. Mind színben, mind pedig aromában ahhoz hasonlatos. Számomra nagyon meglepő volt a kóstolásnál, hogy milyen "selymes" az állaga, nyoma sincs annak a vízszerű érzésnek, amelyet sajnos sok pilzeni típusú sörnél tapasztalhatunk. Félúton van a skót barnák lágysága felé, aki nem hiszi, kóstolja meg.

Azt hiszem, ez eddig a legjobb világos sör, amit Észtországban ittam...


Megjelenés 9
Íz 9
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 18
Összesen 45
Régi értékelés szerint 9


2011. március 29., kedd

Saku Porter

Tesztelés időpontja:

2011. március 13., Tallinn

Forrás: Kamron
Az egyik legerősebb észt sörök egyike (7,5 % alkohol), így a kibontásához mindenképpen nyugodt pillanat szükségeltetik, csak úgy hirtelen felindulásból ne rohanjon a nyitóért senki sem. Leginkább úgy érdemes tán elfogyasztani, ha van hozzá segítőtárs, és meg lehet vitatni az élet dolgait komótosan... Ha ez nem adatik meg, akkor kézbe kell venni egy jó könyvet, irány a kanapé vagy a karosszék, és helyezzük kényelembe magunkat... Különösen jó ötlet ez itt a hosszú téli "éjszakákon", amikor már fél négy körül minden világosság megszűnik...

Forrás: Flickr
Testes sör, de nem krémes jellegű, és nem is kávés, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak erős, hozzáadott cukrot sem lehet érezni, pedig karamell az van benne. A habja erőteljes, nem fehér, van némi barnás beütése, egyszerűen jó ránézni. Ideális sült húsok mellé, de simán el tudom képzelni desszertekhez is. Ne hűtsük le eszement módon, ha pincében tartottuk, akkor onnan felhozva pont ideális lesz. Mire kiöntjük a pohárba, épp el fogja érni a kívánatos 14 °C fokot. Egy hiba van csak ezzel a sörrel: csak karácsonyra készítik, így hamarosan le fog kerülni a polcokról. El is határoztam, hogy veszek belőle pár üveggel, amíg ez a szomorú esemény be nem következik...


Megjelenés 9
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 18
Összesen 43
Régi értékelés szerint 8,6

Lindemans Pecheresse (Pêches Lambic)

Forrás: Cervezas Especiales
Tesztelés időpontja:

2006. szeptember 21., Brüsszel

Előző nap az egyik brüsszel Delhaize-ben (egy élelmiszerbolt) magyar szóra lettem figyelmes. Egy nagyhangú magyar lány egy fiúnak ajánlgatta ezt a sört, hát úgy gondoltam, nekem is meg kell kóstolnom. Igaza volt, ez a sör tényleg nagyon finom. Azon azért gondolkodom, hogy jobb-e a Belle-Vue Kriek-nél, de azt hiszem, hogy nem. Őszibarackos ízesítésű, és kissé trükkös a palackja... Jól kiszúrt velem, mert a kupakon kívül dugó is rejtőzik a palackban, így nem tudtam elsőre kibontani, vennem kellett másnap egy dugóhúzót. Mondjuk addigra a dugót szépen kilökte a szekrényben... 2,5% alkohol van benne, és egyáltalán nem szabvány üveg, 37,5 cl-es. Ha hinni lehet a szűkszavú leírásnak, akkor a gyümölcstartalma minimum 30%, ami kiemelkedőnek számít (még a Belle-Vue extrákban sincs 14-nél több). 5 fokon érdemes fogyasztani, és leginkább desszertek mellé ajánlott. A színe mélysárga, és úgy gyöngyözik, akár egy pezsgő. Az íze is inkább ahhoz hasonlatos, bár a lambic azért átüt rajta. De az nem baj. Az ára egy kicsit húzós (1,86 euró), de megéri. Nálam 9-est kap.


Visszakóstolás:

2007. szeptember 18., Brüsszel

Forrás: Belgian Beer Magazine
Kóstoljuk hát vissza ezt az őszibarackos csodát! Továbbra is 5 fokon érdemes fogyasztani (a címke szerint 2-3 lenne az ideális…), de ez most nem jött össze, nem volt kellőképpen lehűtve. Így bizony nem is olyan jó, így most csak 7-est kap. Azért persze ezt ne tekintsétek mérvadónak, de egy tesztnek az aktuális állapotot kell tükröznie, függetlenül attól, hogy ideálisak voltak-e a körülmények, vagy sem.

Saku Tume

Forrás: Carlsberg
A tesztelés időpontja:

2011. március 9., Tallinn

Nem egy szokványos sör ez. Barna sörről van szó, azok közül is a kevésbbé brutálisak közül való vonulatból. A pohárba kitöltve az illata magával ragadó, keveredik benne a karamell, a jól megpörkölt maláta, és valami olyan fűszer, amit nem tudok meghatározni. A színe nem túl mély barna, de kiegyensúlyozott, az íze pedig már majdnem lágy, pedig 6,7 % alkohol figyel benne. Nem érezni, így könnyen meglepődhet aki már a harmadiknál tart belőle...:) Van benne pilzeni típusúra pörkölt maláta, müncheni és karamellizált maláta vegyesen, no és persze egy kis cukor is. Az elkészítés után hosszú lagerelés következik, hogy konkrétan milyen hosszú, arról sajnos nem találtam semmi információt.
Forrás: Gruuz blog
Az ajánlott fogyasztási hőmérséklet 11–15 °C fok, de ez az alkoholtartalom miatt adódik...

Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 17
Összesen 41
Régi értékelés szerint 8,2

A. Le Coq Pilsner

Forrás: A. Le Coq
Tesztelés időpontja:

2011. március 9., Tallinn

Ez a sör a lágyabb vonulatú pilsnerek csoportjába tartozik. Úgy látszik, a sör készítői arra gondoltak, hogy a pilsner mint márkanév a könnyű sört kell, hogy megtestesítse. Nincsen benne túl sok komló sem, éppen hogy csak annyi, hogy az ember ne kiáltson fel, hogy "hé, hát ebbe nem is szórtak komlót?". Nagyon fura dolog ez egyébként. Régen nem nagyon tettek komlót a sörbe, de anélkül ma már szinte elképzelhetetlen. Voltak rá kísérletek a közelmúltban, hogy egy célcsoportot egyre kevesebb komlótartalmú itallal itattak, de a teljesen "szűz" ital senkinek nem nyerte el a tetszését...

De visszatérve erre a nedűre. A pohárba kitöltve a szokásos pilzeni tiszta sárga szín még markánsabb, mint általában, nagyon halovány színre számítsunk. Jól lehűtve kell fogyasztani, 4-6 fokon az aromája egész kellemes, semmiképpen sem tolakodó, az a fajta sör, amiből egy baráti beszélgetés alkalmával bármennyit elfogyaszthatunk anélkül, hogy irgalmatlan nagy hülyeségeket beszélnénk. A habjával nem voltam megelégedve, amíg volt is neki (nagyon rövid ideig), az is inkább csak pezsgő buborék volt, pár másodperc alatt elillant. Alkoholtartalomban nem éri el a pilsnerek felső kategóriáját (4,2 %), de hát ez egy könnyű sör, mint mondottam.


Megjelenés 5
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 30
Régi értékelés szerint 6