Látogatás időpontja:
2013. február 19.
A tavalyi évben eltöltöttem bizonyos okok folytán két hetet Oberammergauban (Németország, közelebbről Bajorország), s bármily hihetetlenül is hangzik, ez volt életem második látogatása csupán ebben az országban (korábban már Kölnben eltöltöttem egy napot). Bajorországban meg végképp nem jártam sose, úgyhogy ez egy jó alkalomnak látszott a bajor sör- és kulináris kultúra feltérképezésére. Ennek örömére számos poszt várható ezzel a két héttel kapcsolatban, csak győzzétek kivárni...
Kezdetnek tán pár szó Oberammergauról... Mint említettem, Bajorországban van a hegyek között, Münchenből akár vonattal is elérhető, csak át kell szállni Murnau-ban, erről a településről egy későbbi posztban majd lesz még majd szó. Oberammergau nem túl nagy, inkább nevezhető falunak, mint a városnak, de a településen található NATO iskola kétségkívül emeli a jelentőségét, és ebből kifolyólag számos külföldi megfordul itt.
Szóval, kedves kis falu, tipikus bajor házakkal, faragott erkélyek tele leszakadásig virágokkal, kívülről gazdagon dekoráltak, némelyik ház külseje dokumentáltan még a XVIII. századból ered... Ezeket a freskókat a germánok úgy hívják, hogy
Lüftlmalerei, s többnyire vallásos vagy mese témákat dolgoznak fel. (Ez nem csak itt divatos, az Alpok övezte régióban nagyon gyakoriak az ilyenfajta mázolmányok...) A szó onnan ered, hogy
Franz Seraph Zwinck, az egyik nagyon híres piktor a ‘Zum Luftl' nevű házban lakozott itt évekig... A szó eredete állítólag az, hogy gyorsan (luftig) és a levegőn (luft) dolgoztak a művészek...
A második napra estére azért kellőképpen lefáradtam, így mire visszaértem a szállodába a séta után, teljesen kiürült az agyam. A kollégák levelei vártak a gépemen, így lehetett folytatni a munkát. Azért este nyolc felé elmentem vacsorázni (mindennek van határa...), s ezúttal a poszt címében említett helyet választottam, amit az öreg postáról neveztek el (
Hotel Alte Post). Ilyen jó sertésszeletet már régen ettem, ezeket a barna mártás szerű szószokat nagyon jól csinálják a bajorok, de ne rohangáljunk feltétlenül ennyire előre...
Az épület maga kívülről így fest:
|
Gazdagon díszített portál... |
Németül tudóknak azt hiszem nagy titkot nem árulok el, ha elmondom, hogy a hotel neve régi (öreg) postát jelent magyarul, ám arról sajnos a fent belinkelt honlap sem tájékoztat kellőképpen, hogy vajh mire is utal a név, tán régen itt tényleg posta működött? Minden elképzelhető, akár ez is...
Mielőtt a hely elemzésére rátérnék, pár fénykép a környezetről, hogy milyen helyen is járunk:
Szóval tipikus helyi épület az Alte Post épülete, s odabent nem csak étterem, hanem hotel is működik. Engem momentán csak az étterem hozott lázba, s a szállodai ellátásnak nem is nagyon néztem utána. Amikor én ott jártam, bőven akadtak szabad asztalok, így azt hiszem foglalással nagyon nem kell bajlódni. Az étlap elemzése során nem lehetett nem észrevenni, hogy a helyiek a sertéshús szeretetében nőttek fel, s kiemelt szerepet kap a csülök és a párolt káposzta is, nem beszélve a gombócokról...
Mivel előző nap délután sikerült megbirkóznom egy teljes csülökkel (erről poszt majd később), ezért most nem akartam hasonlót enni, így maradt ezúttal a barna mártásos sertésszelet, gondoltam azzal sem járhatok rosszul. Sörök vonatkozásában kikértem a nagyon barátságos pincér tanácsát az étek ismeretében, ő pedig az Ettaler barnát ajánlotta, gyorsan meg is rendeltem.
Amíg kihozta, nézelődtem egy kicsit... A falon faborítás, rajta tipikus alpesi tájképek, néha vadakkal, néha anélkül, illetve régi fotók. Az asztalok nem túl intim közelségben vannak, és többségben helyi (legalábbis német) vendégek vannak, akik a magyar átlag ingerküszöb feletti hangerővel társalognak, de azért nem zavaró mértékben. Több helyiség van, nagyjából 15-20 asztallal, s mire mindezt végigtanulmányoztam, meg is jött a sör:
Ettaler Kostel Dunkel
Mindig némileg viszolygással hallgatom, amikor a német sörökbe szerelmes barátaim előjönnek az univerzális érvvel, amivel mindent meg lehet dönteni (legalábbis úgy gondolják), s ha valahol megrekedünk a vitában, hogy egy sör jó vagy sem, mindig ez lesz az utolsó: a nevezetes tisztasági törvényről beszélek, amelyről már több alkalommal is említést tettem. Nem mennék bele most semmilyen értekezésbe ezen a téren, de azt mindenképp meg kívánom említeni, hogy csupán az, hogy egy sör készítése során bármilyen szinten is ragaszkodtak ehhez a törvényhez vagy sem, számomra az égvilágon semmit nem jelent. Ha mindenki ragaszkodott volna a kőbe vésett szabályokhoz az elmúlt pár ezer év során, még mindig abban a hitben élnénk, hogy a Föld széléhez érve belehullunk a nagy semmibe, pl...
No de miért is mondom ezt? Na már csak azért, mert ennek a sörnek a készítői is
megemlítik ezt hivatkozási alapként, holott erre az ég adta világon semmi szükség. Ez a sör ennek a ténynek az ismeretétől függetlenül nagyszerű, s bár biztos voltam benne, hogy bajor sör lévén azoknak az elveknek a mentén készült, amit a törvény lefektet, ez az én szememben nem osztott és nem is szorzott... Már amikor belekóstoltam, egész biztos voltam benne, hogy fogok még egyet rendelni, ha kell dolgozni még aznap, ha nem.
Mint látható, a színe egyszerűen csodálatos, ez még akkor is érzékelhető, ha nem is volt túl sok fény. Nem mélybarna, hanem vöröses, illatra pedig mezei virágok illata és enyhén kandiscukor rémlik fel, kávé és csokoládé nincs. Habja egyszerűen érzéki, alkoholtartalma pedig moderált, 5,5 %, ami egy közepes érték. Nem úgy az íz, amely elsőre fenséges, még ha középtájra meg is fárad egy kissé. A habja viszonylag gyorsan vész el, mint ahogy a szénsavasság is, s ezáltal némi vizesség azért felfedezhető, ha mindenáron szőrszálat kívánok hasogatni. Utóízében pedig van némi fémhordóíz, de azért erősen közepes felé pozicionálnám őkelmét...
Megjelenés | 9
|
Íz | 6 |
Aroma és jellegzetességek | 6 |
Összhatás | 14 |
Összesen | 35 |
Ahogy a sört kortyolgattam, körbenéztem még egyszer, s akkor vettem észre, hogy a törzsközönség zöme az idősebb korosztályból kerül ki, egyedül én voltam a "fiatalabb" korosztályból, mindenki már hetvenen vagy azon is túl, beleértve a kedves pincér urat is, aki hamarosan megérkezett a hússzelettel, aminek a látványára most is összefut a nyál a számban:
Kaptam egy szép nagy gombócot (burgonya az alap, knédliszerű...), először kevésnek tűnt, de nem az. Volt hozzá természetesen párolt káposzta, és a szósz, hát az valami zseniális volt. Nézzük csak meg közelebbről, hogy mindenki totálisan legyen kínozva, nincs kegyelem:
Kiadós vacsora volt tehát ez is, így a munka folytatása előtt kicsit elmentem sétálni, hogy lejárjam legalább a 32 %-át... Búcsúzáskor a pincérnek nem győztem dicsérni a feltálalt étket, látszott rajta, hogy nagyon jólesik neki.
Elérhetőségek:
Hotel Alte Post
http://www.altepost.com
Dorfstraße 19
82487 Oberammergau
Tel.: 0 88 22 / 91 0-0
e-mail: info@altepost.com