2014. március 31., hétfő

Soproni Meggy

Forrás: Ital & Gyros
Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 8., Tolna (dobozos)

Vajh mi maradt még ki a Soproni gyümölcsös vonulatából? Nem merem mondani, hogy semmi, mert mire leírnám, úgyis kirukkolnak megint valami újdonsággal... Nyári tesztelés ez is, s mivel akkor is 40 fok körül tanyázott a hőmérő, igazán jó ötletnek tűnt valami gyümölcsöset inni...

Volt már szerencsém a Sopronitól gyümölcsös sörökhöz korábban bőven (grapefruit, körte, citrom és narancs), s ha őszinte akarok lenni, a tapasztalatok eleddig nem voltak valami meggyőzőek. Hát gondoltam talán majd most, eljött az idő, hogy valami lehengerlőt mutassanak nekem.

Amikor töltöttem, még nem lehetett panaszkodni semmire, maximum a vége felé, amikor már az illataromák is megérkeztek, s inkább tűnt az illat mesterségesnek, mint természetesnek. Kicsikét opálos színezetű a sör, de ezzel gond nincs, hát lássuk az ízt. Sajnos az ízvilág a bon-bon meggy jelleg mellett sem tűnik természetesnek, olyan mintha felvizezett üdítőitalport inna az ember, sörjellegre pedig nem is érdemes számítani. Sajnos nálam ez a próbálkozás sem jött be.

Az összetétel azért árulkodó (a teljesség igénye nélkül): almalé, szőlőlé, körtelé, meggylé, feketerépalé sűrítmény. Ebből az ötből én négyet bátran kihagynék, s valószínűleg az íz teljesen más lenne. Az alkoholtartalma ennek is pontosan 2 %.

Megjelenés 5
Íz 3
Aroma és jellegzetességek  2
Összhatás 8
Összesen 18

2014. március 28., péntek

Piast Mocne

Tesztelés időpontja: 

2014. március 26., Tallinn (dobozos)

Ezt a sört egy kedves olasz barátomtól kaptam, aki tudja, hogy szeretek új söröket kóstolni, és meséltem neki a blogomról is. A felesége lengyel, így sűrűn járnak Lengyelországban, ahol betévedve egy boltba, leemelt nekem egy sört a polcról. Tekintve, hogy elég tisztességes már a lengyel tesztlistám, jó esélye volt rá, hogy olyat hoz, amit már ittam, de nem.

Ez az erős lager még nem járt nálam, így kezdjünk is rögtön egy kis nyomozásba. Némely források a a Bosnan főzdét azonosítják a sör mögött, de az ő honlapjukon erről említése sem történik. Egy másik forrás az Okocim főzdét jelöli meg, amely jelenleg felelős érte szerintük, s hajlamosabb vagyok inkább ezt elhinni, ugyanis az első forrással ellentétben ez legalább lengyel nyelvű. Ezt a vonalat elfogadva azt is el kell fogadnom, hogy a Piast márkanév eredetileg a Piastowski főzdéhez köthető (Wroclaw), amely manapság már nem létezik, mert 2004-ben a Carlsberg a 2001-es felvásárlást követően szépen bezárta, s a termelést átvitte az Okocim főzdébe. Abban mindkét forrás megegyezik, hogy a sör a Carlsberg csoporthoz tartozik, s ebben a doboz is megerősít...

Ennyi történeti vizsgálódás tán elég is lesz, térjünk rá a nedűre. Lengyelországban előszeretettel veszem le a polcokról a Mocne típusú söröket, arrafelé ezzel a típussal az erős lagereket lehet azonosítani ugyanis. Például a Dębowe Mocne nagy kedvenc, de ne kalandozzunk el. Ez a sör is rendesen erős (6,7 % alkohol...), a színe pedig az ennél a típusnál már megszokott mélyebb sárga, majdhogynem félbarna.



Illatra enyhén kandiscukor szerű édesség érződik, habra rendben van. Ízre elsőre picikét gyümölcsös (aszalt szilva?), de aztán az első kortyok kezdenek alkoholossá válni, ami nem jó jel, hiszen azért még mindég 7 % alatt vagyunk ugye... Középtájon az édeskés érzet fokozódik, amely a sör végére csöppet fáradtságba torkollik, s némi kesernyésség csak akkor érkezik meg.

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás 12
Összesen 29

2014. március 26., szerda

Ritterkönig

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 7., Tolna (dobozos)

Leporolva a tavalyi jegyzeteimet, először inkább azt jegyezném meg, hogy az egyik kedves barátom lakásfelújításán dolgozó mesterembernek ez a kedvenc söre. Végül is miért ne... Elsőre a doboz kinézete acélosan németes, bár szembe kell azért tűnjön mindenkinek a veretes magyar felirat is a doboz tetején körben... Ettől függetlenül azért nagy tétekben nem mernék rá fogadni, hogy mindenkinek leesik elsőre, hogy ez egy "magyar" sör...

Annyi bizonyos, hogy a Dreher készíti, s az is erősen valószínű, hogy nem a jól bejáratott söreinek kíván konkurenciát teremteni vele, hanem szimplán csak ki szeretne hasítani magának egy szeletet abból a tortából, ahol azok az árérzékeny fogyasztók tülekednek, akik azért némileg adnak az alapvető minőségre is, és nem hajlandók a nyári nagy melegben (pláne nem kőműves és egyéb munkák közepette) szimplán vizet inni.

Az alkoholtartalom 4,09 % (Miért nem 4,1? De hát fő a precízség...), szóval eltökélten light világos sör, s az összetevőkben sincs semmi csoda, benne van a "kedvenc" kukoricagrízem is a komlókivonattal együtt. Habja a megcélzott piaci szegmenshez képest meglehetősen erőteljes, szénsavban dús a pohárban, különösen ebben a békebeli korsóban kellemes nosztalgikus emlékeket gerjeszt...

No de nagyjából itt fejeződik be a történet. Lényeges hibákat nehéz lenne mondani, mint ahogy plusz pontokat sem lehet bőkezűen szórni: megfelelőn íztelen sör, amelyből nem lóg ki a komló, se nem savanykás, és szerencsére a kukorica sem tülekszik. Szóval nincs semmi olyan, amitől ne lehetne meginni, de a baj igazából ott van, hogy semmi olyat sem tudnék mondani, amiért bárkit buzdítani tudnék, hogy nosza, rendeljünk be gyorsan egy tálcával...

Kicsit olyan ez tehát, mint a Monthy Python híres jelenete a féllábú Tarzanról, amikor a magyar verzióban Galla Miklós ezt mondja: "Semmi sincs a jobb lába ellen. Az a baj, hogy mellette sem!"


Ebből kifolyólag aztán az értékelés sem szárnyal az egekig...

Megjelenés 6
Íz 3
Aroma és jellegzetességek    4
Összhatás 8
Összesen 21

2014. március 24., hétfő

Švyturys Stipriausias

Tesztelés időpontja:

2014. március 9., Tallinn (dobozos)

A Švyturys már oly régi motoros ezeken a hasábokon, hogy nem is emlékeznék meg róluk különösebben, meg egyébként is lesz róluk is egy részletes poszt valamikor a téridőben, úgyhogy ugorjunk rá rögtön a konkrét seritalra...

A stipriausias szó litvánul nem túl körmönfont, szó szerint azt jelenti, hogy legerősebb, s ezt készséggel el is tudom hinni, mert ennél erősebb Švyturys sörrel nem hozott még össze a jó sors: 7,5 % alkoholt préseltek a dobozba. Bock típusú sör, amely telt mélysárga színnel indít, enyhén édeskés illattal. Szerkezetre tiszta, áttetsző, opálosságnak nyoma sincs. Habja közepes szerkezetű, alkoholosság az ízben szerencsére nem fedezhető fel, de az édeskés illat az aromába is átmegy: ízre is halványan édeskés.

Kicsikét tán túlzottan dominál a komló és egyfajta gyümölcsös (vagy egyéb virág?) íz, amit sajnos nem tudtam azonosítani. Az erős sörök kedvelőinek ajánlott tétel szerintem, s ha esetleg a Baltikumon kívül keresné valaki, akkor esetleg Maximum fantázianévvel is rá lehet akadni.



Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás 14
Összesen 34

2014. március 21., péntek

Dreher Summer Moment

Forrás: Dreher
Tesztelések időpontja:

2013. augusztus 4., Várpalota (dobozos)
2013. szeptember 17., Tallinn (dobozos)

Bizony, kétszer is teszteltem ezt a sört, nem tévedés... Egyszer nyáron odahaza, s még egyszer Tallinnban, mert az első teszt nem győzött meg arról, hogy ennek a sörnek valóban olyannak kell lennie, mint amilyennek elsőre éreztem.

Többféle komlóval készül a sör, ami azért ritkaság, s az egyikről azt állítják, hogy "citrusos" ízű, ami nyáron azért nem annyira hátrányos. A Dreher is nyári sörnek szánta, s a piacra történő bevezetést segítendő még egy érdekes kampányt is indítottak.

Nem tudom, hogy lehet-e még kapni, mert eredetileg a Dreher Summer Moment egy limitált kiadású nyári sörnek készült, 4,5 % alkoholtartalommal. A citrusos jelleg valóban érződik, a magam részéről elképzelhetőnek tartottam a doboz megfordítása előtt némi aroma hozzáadását is (citrom), ez be is igazolódott. Sajnos nem maradhatott el a kukoricagríz sem, mint összetevő, de ezen már meg se lepődök.

Színre szép, habról sajnos ne beszéljünk, a frissítő íz viszont ül. Kellemes light sör grillezéshez, ugyanakkor az egyenízt, amit a kukorica "biztosít", sajnos ez a sör sem tudja levetkőzni...

Megjelenés 6
Íz 4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 9
Összesen 23


2014. március 19., szerda

Thüringer Premium

Tesztelés időpontja:

2014. március 15., Tallinn (dobozos)

Még valamikor a tavalyi év végén vagy az év elején került a várakozási sorba, így éltem a gyanúperrel, hogy itt az ideje a fogyasztásnak, mielőtt nem kívánt minőségromlás következne be a dobozban, s így érdemben veszélyeztetve lenne a korrekt értékítélet...

Érzek némi bizonytalanságot az erőben annak tekintetében, hogy honnan is van ez a sör... Sajnos a dobozát már nincs alkalmam újra megvizsgálni, mert pár napja csúnyán összezúzta egy üvegvisszaváltó masina, én meg elkövettem azt a hibát, hogy nem készítettem fotót a leírásos feléről. Mindenesetre a Ratebeer szerint a az Oettinger német főzde a gyártó, de az ő honlapjukon erről nem történik említés. Úgyhogy ez az információ csak feltételes ebben az esetben...


A sör alkoholtartalma 4,3 % (felső korlátos light tehát első blikkre), a doboz felpattintásakor pedig enyhén savas illat jelentkezik. Színre egy jól felkészült light, megfelelően szénsavas korrekt habzással, pohárba töltve a savanykás illat megszűnik. Jellegzetes ízvilága sajnos nincs neki, egy közepesen felépített lager, jó iparos munka, semmi több.

No meg míg el nem felejtem: ha jól számolom, akkor ez volt a blogban az 500. sörteszt (már mint ha a különböző söröket számítom csak...) Úgyhogy fanfár!!!:)

Megjelenés 6

Íz 5
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 9
Összesen 24


2014. március 18., kedd

Sörgyártók bemutatása #23 - Utenos alus

Az Utenos főzde viszonylag fiatal litván főzde, mindössze 1970-ben alapították. Manapság a Carsberg birodalmat gyarapítják, de haladjunk szépen sorjában...

Helyileg a főzde Utena-ban alakult meg, annak is egy Kloviniai nevű részében, mivel ott állítólag jó minőségű víz található, az ugye meg a minőségi sörgyártáshoz elengedhetetlen. Jelenleg a gyár elég közel helyezkedik el az Aukštaitija nemzeti parkhoz, s a víz így kiváló minőségű: 207 méter mélyről hozzák fel...Maga a beruházás levezénylése Gediminas Jackevičius nevéhez köthető, aki a későbbiekben a cég első vezetője is lett, s ezt a pozíciót egészen 1993-ig őrizte.

A projekt megvalósításához külső segítséget is igénybe vettek Csehországból, a TechnoExport nevű cég érkezett segítségül, ők szerelték be a hagyományos rézüstöket, s ennek emlékét a mai napig őrzik az Utenos Pilsner címkék, ugyanis Jerzy Tomášek mérnök aláírása mindegyiken ott díszeleg.

Az első sör lefőzésére 1977-ben került sor, s ha a történeti hűséghez teljesen ragaszkodunk, akkor a napot is érdemes megemlíteni, a nevezetes dátum január 14. volt. A sör neve roppant fantáziadús volt: Žigulinis. Már volt róla szó korábban többször, de sose árt az ismétlés: a "Zsiguli" a Szovjetunióban nem csak autómárkát jelölt, hanem egy "sörtípust" is, ezzel a névvel számos tagköztársaságban készítettek sört.


A cégnek nem csak a sörfőzés tartozott bele a profiljába a kezdetektől, hanem az üdítőitalok is, így itt készültek a korszak jelentős italai is, mint például a Citrina, Sajanai, Tarchūnas vagy a Šaltukas. Az élet békésen folyt a tervgazdálkodás mentén egészen 1991-ig, amikor a szovjet hatalom széthullása után a vállalatot a többi nagy szocialista vállalathoz hasonlóan át kellett szervezni.

Az új cég neve Utenos Gėrimai AB lett, majd a litván függetlenség helyreállítása után az Utenos Alus új típusú söröket kezdett el gyártani: Lietuviškas, Aukštaitijos, Studentiškas, Gaudeamus, Sartų, Bočių, Baltų, Utenos, Utenos Premium, GJ, Turbo beer és a Porteris. 1997-ben az Utenos Gėrimai AB megkezdte a kacsingatást a külföldi piacok és befektetők felé, ebben az évben indult meg a kooperáció a Baltic Beverages Holding (BBH) nevű konzorciummal, amely svéd, norvég és finn befektetőket tömörített magába. 2001-ben a BBH a Švyturys-t (róluk is lesz majd egyszer bővebben szó...) és az Utenos Alus-t egy cégbe gyúrta össze, így jött létre a Švyturys-Utenos alus AB. Ez a közös cég pedig 2008 óta a Carlsberg csoporthoz tartozik...

S hogy milyen méretekben kell gondolkodni az Utenos kapcsán? 2011-ben az Utenos Alus 102 millió liter sört gördített le a gyártósorokról (emellett 31 millió liter egyéb italt is...), s a sör több, mint 20 (!) országba megy tovább exportra.

2012 ősze tán az tuolsó nevezetes dátum, amiről érdemes említést tenni: akkor adták át a modern "tudásközpontot", amelyben mindenki bővítheti a tárgyi és történelmi ismereteit. Helyileg Utena-ben van a Pramonės utca 12 szám alatt...

Végezetül egy rövid lista, milyen sörök készülnek a gyárban:


A poszt képei a cég webhelyéről származnak.

2014. március 17., hétfő

Arany Ászok Citromos

Forrás: Tesco
Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 1., Várpalota (dobozos)

A legutóbbi Arany Ászok posztban a vérnarancsos nyári különlegesség tesztélményeit taglaltam, s még ugyanaznap sor került a citromos verzióra is, amin nagyon nem lehet csodálkozni, hisz eléggé meleg volt abban az időszakban...

A citromos verzió alkoholfokban egy tapodtat sem különbözik a Vérnarancsostól, ezt is pontosan 2 %-ra lőtték be, úgy néz ki ez már szinte standard lesz. Kinézetre egy leheletnyit ez is opálos, de nem oly mértékben, mint a vérnarancs ízű verzió, de mondjuk ezzel a halványsárga színnel nehéz is lenne azt az opálosságot hozni. Ízre kissé mesterkéltnek tűnik, kevésbé hihető el a gyümölcsös jelleg, mint az előző sör esetében, s további gyenge pont, hogy ennél a tételnél rendesen éreztem fémes ízt is.

Tovább nem is ragozva a történetet: vannak ettől jobbak még a magyar piacon is.

Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek        3
Összhatás 8
Összesen 20

2014. március 13., csütörtök

Hotel Alte Post (Oberammergau, Németország)

Látogatás időpontja:

2013. február 19.

A tavalyi évben eltöltöttem bizonyos okok folytán két hetet Oberammergauban (Németország, közelebbről Bajorország), s bármily hihetetlenül is hangzik, ez volt életem második látogatása csupán ebben az országban (korábban már Kölnben eltöltöttem egy napot). Bajorországban meg végképp nem jártam sose, úgyhogy ez egy jó alkalomnak látszott a bajor sör- és kulináris kultúra feltérképezésére. Ennek örömére számos poszt várható ezzel a két héttel kapcsolatban, csak győzzétek kivárni...

Kezdetnek tán pár szó Oberammergauról... Mint említettem, Bajorországban van a hegyek között, Münchenből akár vonattal is elérhető, csak át kell szállni Murnau-ban, erről a településről egy későbbi posztban majd lesz még majd szó. Oberammergau nem túl nagy, inkább nevezhető falunak, mint a városnak, de a településen  található NATO iskola kétségkívül emeli a jelentőségét, és ebből kifolyólag számos külföldi megfordul itt.

Szóval, kedves kis falu, tipikus bajor házakkal, faragott erkélyek tele leszakadásig virágokkal, kívülről gazdagon dekoráltak, némelyik ház külseje dokumentáltan még a XVIII. századból ered... Ezeket a freskókat a germánok úgy hívják, hogy Lüftlmalerei, s többnyire vallásos vagy mese témákat dolgoznak fel. (Ez nem csak itt divatos, az Alpok övezte régióban nagyon gyakoriak az ilyenfajta mázolmányok...) A szó onnan ered, hogy Franz Seraph Zwinck, az egyik nagyon híres piktor a ‘Zum Luftl' nevű házban lakozott itt évekig... A szó eredete állítólag az, hogy gyorsan (luftig) és a levegőn (luft) dolgoztak a művészek...

A második napra estére azért kellőképpen lefáradtam, így mire visszaértem a szállodába a séta után, teljesen kiürült az agyam. A kollégák levelei vártak a gépemen, így lehetett folytatni a munkát. Azért este nyolc felé elmentem vacsorázni (mindennek van határa...), s ezúttal a poszt címében említett helyet választottam, amit az öreg postáról neveztek el (Hotel Alte Post). Ilyen jó sertésszeletet már régen ettem, ezeket a barna mártás szerű szószokat nagyon jól csinálják a bajorok, de ne rohangáljunk feltétlenül ennyire előre...

Az épület maga kívülről így fest:

Gazdagon díszített portál...
Németül tudóknak azt hiszem nagy titkot nem árulok el, ha elmondom, hogy a hotel neve régi (öreg) postát jelent magyarul, ám arról sajnos a fent belinkelt honlap sem tájékoztat kellőképpen, hogy vajh mire is utal a név, tán régen itt tényleg posta működött? Minden elképzelhető, akár ez is...

Mielőtt a hely elemzésére rátérnék, pár fénykép a környezetről, hogy milyen helyen is járunk:





Szóval tipikus helyi épület az Alte Post épülete, s odabent nem csak étterem, hanem hotel is működik. Engem momentán csak az étterem hozott lázba, s a szállodai ellátásnak nem is nagyon néztem utána. Amikor én ott jártam, bőven akadtak szabad asztalok, így azt hiszem foglalással nagyon nem kell bajlódni. Az étlap elemzése során nem lehetett nem észrevenni, hogy a helyiek a sertéshús szeretetében nőttek fel, s kiemelt szerepet kap a csülök és a párolt káposzta is, nem beszélve a gombócokról...

Mivel előző nap délután sikerült megbirkóznom egy teljes csülökkel (erről poszt majd később), ezért most nem akartam hasonlót enni, így maradt ezúttal a barna mártásos sertésszelet, gondoltam azzal sem járhatok rosszul. Sörök vonatkozásában kikértem a nagyon barátságos pincér tanácsát az étek ismeretében, ő pedig az Ettaler barnát ajánlotta, gyorsan meg is rendeltem.

Amíg kihozta, nézelődtem egy kicsit... A falon faborítás, rajta tipikus alpesi tájképek, néha vadakkal, néha anélkül, illetve régi fotók. Az asztalok nem túl intim közelségben vannak, és többségben helyi (legalábbis német) vendégek vannak, akik a magyar átlag ingerküszöb feletti hangerővel társalognak, de azért nem zavaró mértékben. Több helyiség van, nagyjából 15-20 asztallal, s mire mindezt végigtanulmányoztam, meg is jött a sör:

Ettaler Kostel Dunkel

Mindig némileg viszolygással hallgatom, amikor a német sörökbe szerelmes barátaim előjönnek az univerzális érvvel, amivel mindent meg lehet dönteni (legalábbis úgy gondolják), s ha valahol megrekedünk a vitában, hogy egy sör jó vagy sem, mindig ez lesz az utolsó: a nevezetes tisztasági törvényről beszélek, amelyről már több alkalommal is említést tettem. Nem mennék bele most semmilyen értekezésbe ezen a téren, de azt mindenképp meg kívánom említeni, hogy csupán az, hogy egy sör készítése során bármilyen szinten is ragaszkodtak ehhez a törvényhez vagy sem, számomra az égvilágon semmit nem jelent. Ha mindenki ragaszkodott volna a kőbe vésett szabályokhoz az elmúlt pár ezer év során, még mindig abban a hitben élnénk, hogy a Föld széléhez érve belehullunk a nagy semmibe, pl...

No de miért is mondom ezt? Na már csak azért, mert ennek a sörnek a készítői is megemlítik ezt hivatkozási alapként, holott erre az ég adta világon semmi szükség. Ez a sör ennek a ténynek az ismeretétől függetlenül nagyszerű, s bár biztos voltam benne, hogy bajor sör lévén azoknak az elveknek a mentén készült, amit a törvény lefektet, ez az én szememben nem osztott és nem is szorzott... Már amikor belekóstoltam, egész biztos voltam benne, hogy fogok még egyet rendelni, ha kell dolgozni még aznap, ha nem.



Mint látható, a színe egyszerűen csodálatos, ez még akkor is érzékelhető, ha nem is volt túl sok fény. Nem mélybarna, hanem vöröses, illatra pedig mezei virágok illata és enyhén kandiscukor rémlik fel, kávé és csokoládé nincs. Habja egyszerűen érzéki, alkoholtartalma pedig moderált, 5,5 %, ami egy közepes érték. Nem úgy az íz, amely elsőre fenséges, még ha középtájra meg is fárad egy kissé. A habja viszonylag gyorsan vész el, mint ahogy a szénsavasság is, s ezáltal némi vizesség azért felfedezhető, ha mindenáron szőrszálat kívánok hasogatni. Utóízében pedig van némi fémhordóíz, de azért erősen közepes felé pozicionálnám őkelmét...

Megjelenés9
Íz6
Aroma és jellegzetességek      6
Összhatás14
Összesen35

Ahogy a sört kortyolgattam, körbenéztem még egyszer, s akkor vettem észre, hogy a törzsközönség zöme az idősebb korosztályból kerül ki, egyedül én voltam a "fiatalabb" korosztályból, mindenki már hetvenen vagy azon is túl, beleértve a kedves pincér urat is, aki hamarosan megérkezett a hússzelettel, aminek a látványára most is összefut a nyál a számban:


Kaptam egy szép nagy gombócot (burgonya az alap, knédliszerű...), először kevésnek tűnt, de nem az. Volt hozzá természetesen párolt káposzta, és a szósz, hát az valami zseniális volt. Nézzük csak meg közelebbről, hogy mindenki totálisan legyen kínozva, nincs kegyelem:


Kiadós vacsora volt tehát ez is, így a munka folytatása előtt kicsit elmentem sétálni, hogy lejárjam legalább a 32 %-át... Búcsúzáskor a pincérnek nem győztem dicsérni a feltálalt étket, látszott rajta, hogy nagyon jólesik neki.

Elérhetőségek:

Hotel Alte Post 
http://www.altepost.com
Dorfstraße 19
82487 Oberammergau
Tel.: 0 88 22 / 91 0-0
e-mail: info@altepost.com

2014. március 12., szerda

Gubernija Tamsusis Elis

Tesztelés időpontja:

2014. február 22., Tallinn (dobozos)

Kifogyhatatlannak tűnnek a Litvániából beszerzett tételek, no persze ez nem így van, lassanként a vége felé járok. A Gubernija főzdével az eddigi élményeim változatosak, de megmaradtunk eddig csendes pengevillogtatás szintjén, s a söreik általában nagyjából a közepes kategória szintjét haladták meg. Kíváncsian vártam hát, hogy mi lesz ezúttal, ráadásul most egy barna sör jutott vége.

Azt tudom már egy ideje, hogy a tamsusis azt jelenti litvánul, hogy barna, de mi a bánat lehet ez az elis? Ha hinni lehet a Google fordítónak, akkor ez rőföt (angolul ell jön ki a gépből...) jelent, amivel én kicsikét szkeptikus vagyok: valahogy nem illik bele abba képbe és szóvilágba, amit egy sör brand nevében el tudok képzelni. De ezen ne is elmélkedjünk tovább...

Utánajárva a sörnek azt találtam, hogy büszkélkedhet egy díjjal is, elnyerte a World Beer Championships Award aranyérmét, ami azért mégis csak egy olyan tény, amelyre akkor is illik felkapnia a fejét egy sörbarátnak, ha éppen egy kényelmetlen nyakmerevítő fityeg a csigolyáin momentán.

Nekem leginkább a színe tetszett meg elsőre, inkább vöröses mint barnás, nem is barna sörre hajaz, hanem egy brit jófajta barna ale-re, a habja pedig több, mint korrekt (főleg, hogy dobozos...). Illatában picikét kávés, és édeskés, majdhogynem csokoládés. Ízre telt, s jön szépen a csokoládés íz is, nem csak illatábránd tehát. Igazán iható sör, sőt... A készítéséhez egyesek szerint speciálisan előkészített vizet használnak, bár hogy ez az előkészítés maga pontosan miben áll, nem tudtam kideríteni. Még egy érdekesség: az összetételben nagy újdonság nincs (van benne azért búzamaláta is), de az élesztőt a szokásos hőfoknál magasabb hőmérsékleten adják a sörhöz valamiért (14-25 fokkal), de ennek miértjére sincs egyelőre válasz...

Az alkoholfok 5,9 %, eddig a legjobb Gubernija sör a praxisomban.

Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek      7
Összhatás 13
Összesen 34


2014. március 10., hétfő

Arany Ászok Vérnarancsos

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 1., Várpalota (dobozos)

Az Arany Ászok sem maradhat ki a "cukrot és bubit a népnek" össznépi mozgalomból, és miért is maradna ki? Vannak már gyümölcsös sörök ezen a frontvonalon is, és hoppá, mily véletlen, az alkoholfok itt is kereken 2 %.

Egyelőre citromos és vérnarancsos ízek léteznek, nekem a nyáron először ez jutott, s komolyan kíváncsi voltam, hogy mit sikerült itt alkotni. Van már narancsos próbálkozás odahaza egy másik gyártótól, de vérnarancs még nem került elém, s ha őszinteségi rohamot tartunk: gyakorlatilag ez volt csupán a második vérnarancsos sör a praxisomban, de az első külföldi származék volt.

A dobozt felbontva az illat olyan, mint a '90-es évek narancsos üdítőinek illata (akkor még ittam ilyeneket...), de távolról sem emlékeztet sörre. Pohárba kiöntve a szénsavmennyiség elég ütősnek tűnik, színre pedig hajlik picit az opálba, de ugyanakkor szépen leképezi azt a képet is, amit egy vérnarancstól az ember úgy nagyjából elvárna. Ízre üdítő jellegű, édeskés, s nem csupán narancsos íz van, olyan általános (multi) ízvilág vár ránk, a vérnarancsot én nem tudom azonosítani. Sörre nem hasonlít...

Megjelenés 6
Íz 4
Aroma és jellegzetességek     4
Összhatás 8
Összesen 22

2014. március 7., péntek

Valmiermuiža ziemas alus

Tesztelés időpontja:

2014. március 2., Tallinn (üveges)

Ez a nap nem csak arról volt nevezetes, hogy sikerült két sört is megkóstolni (az egyikről már olvasható a teszt itt), hanem leginkább arról, hogy ezen a nevezetes napon született az én legjobb barátom, Csongi bácsi, hát ajánlom figyelmébe mindenképpen ezt a posztot...:) Szegény objektív okok miatt éppen úgyis sörelvonási tünetekkel küzd, úgyhogy ez az iromány számára is serkentően hat majd remélhetőleg....)

De térjünk rá az üzletre, ahogy mondani szokás. A Valmiermuižas alus már szintén nem ismeretlen a blogban, de téli sört most készítettek először, úgyhogy ez egy teljesen új dolog most. Én a magam részéről a tallinni idegenforgalmi kiállításon szereztem be, s olyan jó íze volt (lehetett kóstolni), hogy mindjárt kettőt vettem, s egy még van is belőle.





A sör főzése érdekes előzményekkel indult... Még tavaly találta ki a cég, hogy októbertől márciusig lesz egy ilyesfajta sör a portfólióban, de a recept mikéntje érdekes módon dőlt el. Három recepttel tesztelték a potenciális közönséget, s szavazással dőlt el, hogy melyik is kerül a gyártósorra. A söröket a cég rigai boltjában lehetett vásárolni, s mindegyikből 3000 üveg készült. A sörbarátok november 29-től január 31-ig szavazhattak, s végül 472-en vettek rész a tesztben (én sajnos nem hallottam róla időben). Végül a 3-as verzió lett a befutó.



Aigars Ruņģis, a cég egyik vezetője elégedetten nyugtázta a többség döntését, szerinte is ez volt ugyanis a legösszetettebb tétel a három közül. A nyertes sör egy fűszeres, félbarnából barnába hajló erős sör, amely kemény habbal, megfelelő sűrűséggel és 7 % alkoholtartalommal bír. Nem túl keserű, nem túl édes, pontosan egy olyan sör, amilyennek én egy téli időszakban iható sört elképzelek. A legjobb próbálkozás eleddig a lettországi főzdétől, s még szerencse, hogy van belőle még egy...

Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek    9
Összhatás 17
Összesen 42


2014. március 5., szerda

Arany Fácán

Forrás: Viharsarki kattintós
Tesztelés időpontja:

2013. július 31., Várpalota (dobozos)

Úgy sejtem már a poszt címe alapján is nyilván sokan felkapták a fejüket, hogy mi is ez tulajdonképpen, no meg hogy egyáltalán hogyan jutott eszembe ilyesmit megkóstolni? Nem mondom, hogy minden előítélettől mentesen fogtam kezembe ezt a dobozt, de ha már közelebbi kontaktusba kerültünk, úgy gondoltam, hogy teszek egy próbát, legfeljebb még egy rossz élménnyel leszek gazdagabb.

No már most, mielőtt felnyitottam volna a dobozt, elkezdtem nézegetni, hogy ki a felelős ezért a sörért. Aki idejár olvasgatni, annak nyilván nem kell magyarázni mily respektje lehet nálam a szlovák Zlatý bažant-nak, s tán azt sem kell nagyon taglalni, hogy amit idehaza a Soproni (Heineken) licensz alapján gyárt ugyanolyan néven, az nem pont az a minőség, mint amit a határ túloldalán lehet kapni. Tegyük kezünket a szívünkre, s valljuk meg, mint mondanának erre a licensz verzióra odaát? Azt hiszem jobb, ha nem tudjuk meg...

Na már most, ha ez a kiindulási helyzet, akkor mi szükség van még erre is? Ezzel a tudattal nézegettem a dobozt, s azt hittem, dobok egy hátast, amikor megláttam, hogy ez is a Heineken csoporthoz köthető, de hogy konkrétan ki gyártja, az nem derül ki. Hát én itt vesztettem el teljesen a marketinges fonalat... Mi a túróért kellett ez és főleg kinek? Megvan már az aranyfácán klón, annak kell még konkurencia is? Minek? S ha már igen, akkor még az ebbe a szegmensbe szánt (éppen iható és olcsó) Sárkány sör pozícióit is gyengíteni kell? Komolyan nem értem...

Az értetlenséget aztán félretettem, fél szemmel megnéztem, hogy az alkoholtartalom 4 %, kukorica "természetesen" van benne, hát akkor feszítsük fel. Illatra kapásból jön a tengeri, pohárba öltve a színe a semmilyen és a jelentéktelen sárga között mozog. Habra viszonylag korrekt, főleg ha a kategóriát nézzük. Ízre pedig egy fokkal jobb, mint amilyenre számítottam. Akinek bejön a Sárkány sör olcsósága és ízvilága, az ezzel is ki fog békülni, s személy szerint én élek a gyanúperrel, hogy a két sör gyártósora között van némi átfedés. Persze könnyen lehet, hogy nincs igazam...

Mindenesetre a pénzt megéri, amit kérnek érte, de eszerint is támasszunk elvárásokat.

Megjelenés 4
Íz 4
Aroma és jellegzetességek   3
Összhatás 8
Összesen 19


2014. március 3., hétfő

Utenos DARK

Tesztelés időpontja:

2014. március 2., Tallinn (dobozos)

Az Utenos (Litvánia) kínálatában ez a barna sör viszonylag fiatal termék lehet, mert nem találkoztam még vele, de érdekes módon a cég weblapján is kiválóan el van rejtve egyébként, mert csak a keresőmotorok segítségével sikerült ráakadnom. Érdekes, hogy a leírásban ott 4,2 % alkoholt emlegetnek, az igazság ezzel szemben az, hogy az általam decemberben beszerzett doboz tanúsága szerint a jelenlegi szint 4 %.

Ez mondhatni elég karcsú, így meg is lehet tán érteni első blikkre a Ratebeer és egyéb tesztoldalak fanyalgását, valahol épp, hogy csak eléri az alsó kategória szélét. Szerencsére nem ellenőriztem ezeket az oldalakat a teszt előtt, így mentes voltam mindenféle prekoncepciótól. Azt a hibát azonban elkövettem, hogy a teszt előtt egy elég erős minőségű barna sört kóstoltam (arról majd később), így félő volt, hogy erős kezdés után erős visszaesés jön, de szerencsére nem teljesen lett így.

A fentebb belinkelt céges oldalon a marketingszövegen kívül semmi értelmes nem olvasható, mindössze tán annyi, hogy karamell malátát használtak a készítés során, mily meglepő. A 4 % alkohol után azt vártam, hogy sűrűségben nem fog a földhöz vágni, nagyjából arra számítottam, mint egy német barna búza esetében, s az opálosságot leszámítva külsőségben meg is kaptam. Habbal jobban teljesített mint vártam, s az első kortyok könnyed szórakozást ígértek.

Az Utenos DARK nem fog senkit letaglózni tehát, de nem is kelt csalódást: egy könnyen iható és pozicionálható barna sör: szépen illik egy könnyed húsételhez, illetve egy tartalmas leves után is kiválóan fogyasztható. Nem visel magán markáns ízjegyeket, így a kesernyéssége nem visz mindent, illetve a karamell visszafogottan jön elő, s ezért tán desszertekhez nem nagyon ajánlanám. Kávés, vagy ehhez hasonló érzet nincs. Ha valaki visszafogott élményre vágyik ugyanakkor elege van a light lagerekből, jó opció lehet.

Megjelenés 5
Íz 5
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 10
Összesen 24