2013. január 30., szerda

Faxe Amber

Tesztelés időpontja:

2013. január 27., Tallinn (dobozos)

Való igaz, hogy a tesztelésre magára Tallinnban került sor, de a történelmi hűséghez az is hozzátartozik, hogy Rigában tettem szert erre a sörre, Tallinnban ilyesmit még nem láttam egyik üzletben sem. A Faxe nem ismeretlen brand a blogban (jelen pillanatban is az egyik sörük vezeti a blogban a látogatottsági listát, toronymagasan...), de erről a sörről a hivatalos honlap sokat nem árul el.

A doboza is sugallja, hogy mire is lehet számítani, szép borostyánbarna színt kevertek ki hozzá. Pohárba kitöltve a színe bizony igézi a szemet, a látványt egy cseppet lerontja a mérsékelten képződő hab, amely nem sokáig képes tartani az állásait.



Félbarna sör tehát (5 %-os alkoholtartalom), az íze elsőre picikét aszalt gyümölcsös a félbarnás jelleg mellett, az első kortyok kimondottan kellemesek. Utóízében azonban enyhén fémízű, pont akkora mértékben, hogy már kissé zavaró. Ott egy kicsit le kell húznom...

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 10
Összesen 27
Régi értékelés szerint 5,4


2013. január 29., kedd

Sörgyártók bemutatása #14 - Browary Łódźkie


Forrás: Wikipedia
A főzde első neve "Browar Anstadtów" volt, a nevét pedig Karl Gottlob Anstadtról kapta. Karl Gottlob Anstadt, mint a nevéből is látszik, német úriember volt, Plauenben született 1801-ben, de Łódź-ban halt meg 1874-ben. Méltán tekinthető a lengyel söripar egyik megalapozójának, aki az 1830-as években érkezett lengyel földre, s először érdekes mód nem sörrel foglalkozott. Pár év lengyelországi tartózkodás után tette át csak székhelyét Łódźba, ahol 1840-ben megalapította a kalikógyártó vállalatát. A változást, mint sok minden más esetben, nála is egy válság kényszerítette ki, ami az 1860-as évek elején a kalikó ipart sújtotta.

Elhatározta, hogy belép a sörgyártásba, s a gyár 1866 - 1867 között készült el a Średniej utcában (manapság Pomorskiej utca). Ez volt az első modern főzde Łódź-ban, s a  Gehlig testvérek főzdéje mellett ez volt a másik nagy főzde a városban.

Karl Gottlob Anstadt síremléke (Forrás: Wikipedia)
Karl Gottlob Anstadt 1874-ben bekövetkezett halála után fiai vették át a vállalat irányítását: Karol Ludwik Anstadt, Fryderyk Anstadt és Zenon Anstadt. 1888-ban a cég nyílt társasággá vált, s a cégnév hosszú lett és hangzatos: Towarzystwo Akcyjne Browaru Parowego Sukcesorów Karola Anstadta.Az üzelet szépen beindult, a vállalat vagyona és érdekeltségi köre gyarapodásnak indult. 1900-ban ez odáig fajult, hogy
Karol Ludwik Anstadt Radogoszcz-ban egy újabb főzdét alapított, majd Zenon Anstadt 1892-ben szintén megalapította saját főzdéjét a Zduńskiej Woli-ban (manapság Browar Staropolski).

Forrás: Wiadomosci24
Az első világégés után a cég újra nevet változtatott. Valószínűleg nem az vezérelte őket, hogy a nép egy közérthetőbb névvel barátkozhasson (akkor még nem volt túl sok marketinges...), mert az új név ez lett: Browar i Fabryka Kwasu Węglowego Sukcesorów Karola Anstadta S.A. A II. viláháború után az államosítást ez a cég sem kerülhette el, akkor kapta a Browar Nr 1, ami aztán megint nem túl nagy fantáziára vall. Manapság Browary Łódźkie S.A. a cég neve, tán mostanságra sikerült a kellő letisztultságot elérni ezen a téren...

S hogy milyen söröket főz a cég? Manapság kimagasló, a céghez köthető brand nem nagyon van, bár jónéhány sör készülget itt:

Lager típusú sörök:

  • Champion
  • Eurogold Light
  • Eurogold Strong
  • Eurogold Premium
  • Fasberg
  • Glob
  • Glob Premium
  • Junak Premium
  • Junak Strong
  • Karlsquell
  • Keniger
  • Lodwar
  • Lodwar Mocny
  • Łódzkie Mocne
  • Sarmackie Mocne
  • Ułańskie
  • Ułańskie Mocne
Forrás: Wikipedia
Baltik porter kategória:
  • Porter Łódzki
Barna sörök:
  • Cork
  • Irishgold
  • Junak Ciemne
  • Piwo Karmelowe
  • Gold Caramel Classic
  • Chat Karmelowe
Ízesített sörök:
  • Chat Malina
  • Chat Tequila
  • Chat Imbir
  • Trixx Jabłko
  • Trixx Malina
Különösen felhívnám a listából a figyelmet a 2010 óta kapható porterre. Sokak szerint az egyik legjobb balti típusú porter a piacon (manapság csak dobozosan kapható állítólag), sajnos nem volt még hozzá szerencsém. A paraméterei mindenesetre tekintély parancsolókat: sűrűsége 22 Plaot, alkoholtartalma 9,5 %, s nem mellékesen az sem randa, ahogy kinéz:

Forrás: Smaki Piwa
Webes elérhetőséget a főzdéhez nem találtam, mindössze egy telefonszámot, ami vagy jó, vagy nem: +48 42 633 90 55.

Jó kóstolgatást!

2013. január 28., hétfő

Karksi Tume Eripruul

Tesztelés időpontja:

2012. október 5. (üveges, Tallinn)

Oly régen volt már észt sör a blogban, hogy már nem is emlékszem, melyik volt az... De legalább most egy teljesen új szereplő lép újra a színre, nem pedig egy újdonság valamelyik nagy játékostól a piacon. A Karksi Tume Eripruul nevű sört valamikor a nyár végén láttam meg először a boltokban, de a dolog nyilván csak az én hibám, léteztek ilyen sörök már korábban is...

A főzet az AS Karme nevű főzde nevéhez fűződik, akik Észtország Viljandi megyéjében űzik az ipart. Ők azt írják magukról, hogy már a XV. században is fellelhetők nyomai a levéltárban a sörfőzésnek, de igazából a gyár csak 1975-ben kezdte meg a működést.




A gyártó Tume söre a honlap szerint 4,6-os, de mint a címkén is látszik, nekem egy 4-es verziót sikerült kifognom. Ez persze lehet, hogy egy másik verzió (az eripruul különlegességet jelent), de az is érdekes, hogy egy későbbi tesztben szereplő csatos tume verzió meg 5 %-os... No sebaj, ez lesz a legkevesebb probléma, gondoltam a teszt előtt. Bár, hogy eláruljak valamit az előítéleteimről: nem igazán kedvelem azokat a barna söröket, amelyeknek az alkoholtartalma bezuhan az 5,5-ös vagy 5-ös határ alá. Igazából ez már azt jelzi, hogy a sör a light sör kategóriába van szánva, de számomra ez egy barna sör esetében értelmezhetetlen szándék, ha már őszinteségi rohamnál tartunk... Ha csak nincs ízesítve, de az már külön történet, ugye...



Na szóval mikor kitöltöttem, nem is nagyon hittem el az első deci után, hogy a végeredmény barna sör lesz, inkább nézett ki félbarnának, de tényleg. Aztán ez persze változott, a végére kinézetre egész korrektnek tűnt, hab is lett szépen. A hab ráadásul kellemesen barnás színezetű volt, kimondottan jó volt ránézni, s rögtön tudtam, hogy ebben a kategóriában kimondottan jó pontokat fogok osztogatni.

Első ízlelésre egyből a félbarnás jelleg ugrott ismét előtérbe, s próbáltam keresni a sűrűséget, ami nálam egy barna sör sajátja. Nem volt sehol. Vékonyka a szárazanyagfelhozatal, s nem tudnék kiemelni semmilyen különösebb ízfaktort sem. Utóíz nem jellemző, eltűnik az íz a számban az ízlelést követően, s vissza sem tér. Jellegtelen tehát, egyedül a szomjoltó képességét lehet kiemelni. De ennyi erővel akár vizet is ihatnék...

Megjelenés 8
Íz 4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 9
Összesen 23
Régi értékelés szerint 4,6


2013. január 26., szombat

Aldaris Gaišais

Forrás: Groza
Tesztelés időpontja:

2013. január 21., Riga (dobozos)

Az elmúlt hetet Rigában töltöttem, s a munka mellett próbáltam természetesen a hobbimnak is élni valamelyest, s újabb söröket megkóstolni. Mondhatni egész hatékony voltam ezen a téren, s a bőröndömben is hazavitettem tizenvalahány tételt... Ennek eredménye képpen aztán most teljesen tele van a sörösládám megint, immáron egy darabig csak a tesztelésre lehet koncentrálni...

Nos, az a helyzet, hogy az Aldaris számomra teljesen új játékos, még nem volt szerencsém egy sörükhöz sem. Most azonban annál inkább, s vannak függő tételek is. Rigában több helyen is megfordulva realizálnom kellett, hogy meglehetősen népszerű a brand, sok helyütt ezt csapolják. Manapság ők is a Carlsberg csoport részét képezik, de persze nem volt ez mindig így. A történetükre a szokásos indokokkal (Ejh, ráérünk arra még...) most nem térnék ki, elöljáróban csak annyit, hogy 1865-ig kell visszatekintenünk, s a gyökerek most is Németország irányába mutatnak...

Gaišais mint szó angolra fordítva light-ot jelent, azaz egy könnyű sörrel van dolgunk (akik esetleg szeretik szabadon értelmezni a dolgokat, akár azt is gondolhatják, hogy eljött életükbe a fény...). Nem újdonság a piacon, s egy díjjal is büszkélkedhet: 2005-ben besöpörte az Australian International Beer Awards bronzérmét...





De térjünk rá, hogy milyen is volt... Az alkoholtartalma 5 %, így nekem fura volt, hogy a light kategóriába sorolták be, de a doboz felbontása, és a pohárba öntés közben már kezdett érthetővé válni a dolog. Nagyon mérsékelt illataroma jellemzi, a színe halovány, kristálytiszta. A habja erőteljes, nagyon korrekt, s még csak össze se akar dőlni egy perc elteltével. Ízre tán kicsit vizes, de a light kategóriában mindenképp elfér, nem lóg ki onnan. Ízhibáktól teljesen mentes, tán egy picikét édeskésebb a vártnál, ha mindenképp fanyalogni akarok valamin. Enyhén emlékeztet a Balatoni világosra (a klasszikusra). Jó lenne, ha tavasszal majd, amikor először lenyírom a füvet, lenne ilyen itthon... De erre kevés az esély.

Az ár-érték aránya szintén jó, ugyanis nem kell mélyen a zsebünkbe túrni a boltban. Ajánlott tétel.

Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4


2013. január 17., csütörtök

Biesy - Montownia Smaku

Látogatások időpontja:

2012. július 21. és augusztus 9.

Mint a dátumokból könnyen kiderül, kétszer is voltunk ezen a helyen a nyár folyamán. Lublin belvárosában igazából elég nehéz dolga van egy éhes turistának, az éttermek és sörözők egymás nyakába érnek ugyanis. Megtalálható minden nemzetközi irányzat, de ha kifejezetten lengyel konyhára vágyik az ember, akkor már azért nehezebb dolga van...

Estefelé érkeztünk meg ide, s egy kisebb séta után egyre inkább sürgetőbbé kezdett válni, hogy találjunk egy helyet, ahol kényelmesen le lehet ülni falatozni, s lehetőleg ragaszkodtunk volna a helyi gasztronómiához. Mindehhez még hozzájött az is, hogy a lengyel nyelvnek egyikünk sem volt túl nagy ismerőse, így jól jött volna egy angol nyelvű étlap...




Mindezen feltételek nehezen akartak tehát teljesülni, de aztán végül csak kikötöttünk a Biesy - Montownia Smaku (Piwnica Restauracyjna - "pinceétterem") nevű helyen, ami a Rynek utcában található, egészen a központban. A városnak ez a része kissé kétarcú: sok épületet nagyon szépen felújítottak, sok másikra viszont látványosan nincs pénz, különösen így van ez, ha bevesszük magunkat a központi részből induló kisebb mellékutcák valamelyikébe...

A választott étterem/söröző mellett az döntött elsősorban, hogy itt már az utcán szembesítettek angolul is a kínálattal, mi több: sikerült is rögtön választanunk valamit. Nem vacakoltunk sokáig, mivel a lista nem volt hosszú, s végül kikötöttünk egy kétszemélyes tálnál, aminek az angol fantázianeve óriáskerék volt. Végignézve a fenti linken lévő lengyel nyelvű étlapot (az angol opciónál is lengyelül jön be...), ez a fogás mintha már nem lenne a listán. No sebaj, azért elmesélem, milyen volt: volt benne két szeletke tengeri hal párizsi bundában, pár szelet (inkább csík) csirkemell bundázva, egy nagyobb tál erdei gomba párolva füstölt hússal (kissé tokányszerűen), no meg párolt zöldségek és sültkrumpli.

Még szerencse, hogy a rendelés után eszembe jutott, hogy tán van nekik a híres lengyel levesből, a Żurek-ből, amit tavaly már volt alkalmam megkóstolni. Aki esetleg nem ismerné, nyugodtan kattanjon a linkre, de leginkább meg kell kóstolni, az a biztos.

Az "óriáskerék"

Żurek
Szerencsére mindkét fogás megütötte a mércét. Olyannyira, hogy amikor legközelebb Lublinban jártunk pár hét múlva, akkor is itt álltunk meg vacsorázni. Természetesen nem csak jókat lehet enni itt, azért inni is van mit. Csapolt sörből nincsenek nagyon eleresztve (Pilsner Urquell illetve Tyskie), s mivel mindenképp lengyel csapolt sört akartam inni, nem volt alternatíva. Nem mintha rossz választás lett volna, a Tyskie már régi ismerős... Egyetlen probléma a mennyiség volt, mire az étkezés végére értünk, kénytelen voltam még egy pohárral kérni, a füstölt húsos szósz egy kicsit sós volt...Fotó sajnos ezúttal a sörkóstolásokról nem készült.

Tyskie

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 37
Régi értékelés szerint 7,4

A következő alkalommal az üveges szekcióból választottam egy régi ismerőst, a Dębowe Mocne nevű sört. Sajnos nem volt túlságosan behűtve, de csalódást most sem keltett:

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek   9
Összhatás 16
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8


Ha Lublinban jártok, ezt a helyet mindenképp ajánlom figyelmetekbe.

2013. január 16., szerda

Černovar Světlé

Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 30., Tallinn (dobozos)

Ismét egy olyan sör, amely valószíűnelg csak exportra készülhet Csehországban. Több forrás is megerősíti, hogy a Pivovar Protivín (Pivovary Lobkowicz) készíti, de érdekes módon erre vonatkozólag a cég honlapján még csak utalás sem található. Pedig nem voltam rest igazán, végignéztem mind az öt nyelvhez tartozó tartalmat...

A sör alkoholtatalma 4,9 %, ami általánosnak tekinthető a pilzeni kategóriában. Viszonylag olcsón hozzá lehet jutni, így számomra az elsődleges kérdés a teszt előtt az volt, hogy ezért a moderált árért vajon megfelelő minőségű sört kapunk-e.

Pohárba kitöltve a színe egészen biztató mondhatni, már-már Pilsner Urquell szerű színe van, félig meddig még a borostyán felé is elhajlik. Intenzív illat nincs, hab alig van. Ízre malátára emlékeztető keskeny ízvonal van, komló a cseh sörökhöz mérten minimális mértékű. Zavaró ízhatás szerencsére nincs, szénsav szerény mennyiségben van jelen.


Mit mondjak? Leginkább átlagosnak mondható, kicsivel tán az alatt...

Megjelenés 6
Íz 4
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás 10
Összesen 25
Régi értékelés szerint 5

2013. január 14., hétfő

Leżajsk Niepasteryzowane

Forrás: alma 24
Tesztelés időpontja:

2012. október 23., Tallinn (dobozos)

Nagy divat mostanság visszafordulni azokhoz az évekhez, amikor még általános jelleggel lehetett kapni pasztőrizálatlan söröket. Én még emlékszem arra, amikor a középiskolai évek során (vendéglátós suliba jártam...) nem kevés percet töltöttünk el azzal, hogy majdani üzletvezetőként hogyan kell megbecsülni a berendelni kívánt sör mennyiségét, hogy ne rohadjon ránk, mert akkortájt 8 napos idővel kellett számolni minőségromlás nélkül...

Mindez mondhatni már a múlté, a manapság piacra dobott és különféle módokon kezelt sörök jó sok ideig tartják magukat, s csak a magamfajta megszállott tesztelők kerülhetnek olyan helyzetekbe, hogy egy sör megromlik egyszerűen azért, mert túl sok féle van éppen otthon.

A Leżajsk főzdének (Żywiec csoport), nem ismeretlen versenyzők már a blogban)  is van tehát ilyen fajta söre, még a nyáron sikerült beszerezni Lengyelországban, s egész sokáig tartja magát a dobozba zárva. Pedig maga a doboz nem egy minőségi darab, illeszkedik a manapság használatos papírvékony dobozok mezőnyébe. Pohárba kitöltve a sör nem túl látványos, habja gyakorlatilag eltűnik.




Az íze megfelelően telt, második és harmadik kóstolásra egyre erőteljesebb, kimondottan jó érzés inni. A komló finom lágyságban érződik, nem gyilkolta meg az ízét a konzerválás. A színe aranysárga, az is teljesen rendben van, szénsavassága azonban nem túlzottan erőteljes. Alkohol 5,5 %, ajánlott tétel.

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4


2013. január 11., péntek

Soproni Meggy Démon

Tesztelés időpontja:

2012. december 30., Tolna (üveges)

Újra magyar sör a blogban, erre is már régen akadt példa. Mentségemre szolgáljon, hogy ritkán járok odahaza, de az ilyen alkalmakat természetesen igyekszem kihasználni.

Tesztben még nem szerepelt (így a blogban sem), de nagy barátja vagyok a Soproni Démonnak, szerintem az egyik legjobban sikerült barna sör odahaza, bár erről pár emberrel már lefolytattunk néhány kisebb vitát:) Így mikor értesültem róla, hogy a Soproni piacra dobott két ízesített barna sört, rögtön találgatások indultak meg bennem, vajon milyenek is lehetnek majd...

Úgy döntöttem, hogy ezeket nekem látnom kell.

Már csak azért is, mert a barna sörös kreációkat - bevallom - nagyon kedvelem. Különösen a meggyes izgatott, hiszen ezen a téren vannak már tapasztalataim, bár mind a Puls Észtországban, mind pedig a Kasteel brand Belgiumból eléggé magasra tette a lécet. (Mindkét sör 41 pontot ért el nálam ebben a kategóriában...) Szóval volt egy ki nem mondott várakozás bennem, s mit ne mondjak, némileg tartottam attól, hogy irgalmatlan nagyot fogok csalódni.

Vettem egy-egy üveggel mindkét télre időzített termékből (szilvás a másik, teszt később), s a meggyessel kezdtem. Szerencsémre találtam üvegeset is, így némileg nyugodtabb voltam a korrekt értékítéletet illetően. Az első dolog, ami meglepett, az az alkoholtartalom. Radlerrel és egyebekkel sűrűbben találkozom, így a szinte mindenütt alkalmazott 2 % körüli szintre számítottam. Ehelyett a meggyes verzió 4 %, a szilvás pedig még több (4,7 %) alkoholt tartalmaz, s ez alapján nyugodtan nevezhetjük sörnek. (Az új terminológiát még majd nekem is tanulnom kell, de most maradjunk ennél...)

Az összetevők között nem a szokásos szirup szerepel, ha hinni lehet a leírásoknak, akkor ebben a sörben valódi meggyből (illetve a másik esetben szilvából) készült gyümölcsital van. Pohárba kitöltve a sör színe simán megüti azt a szintet, mint a fent belinkelt versenytársak, a szín mélybordó, a hab is mondhatni mesés, külcsínben nem állunk rosszul. Egyetlen kötözködni való ezen a téren: a hab színe nincs teljesen kontrasztban a sörrel, kicsit jobban vártam a színek átütődését a hab színében is. Mindenesetre panaszra nincs ok, a hab színe a legjobb belga kriekeket idézi.

Illatra a sör olyan szintet produkál, mint egy jobbfajta gyümölcsből készült desszertbor, igazából sörre utaló illatfelhők nem borzolták a csillószőreimet az első szippantáskor. Ebben semmi rossz nincs, kifejezetten kellemes volt beszívni ezeket az illatokat, s pár másodperc késleltetéssel megjött a barna sör jellegzetes illata is. Szerencsére viszonylag hideg volt (tél volt, vagy mi...), így a tesztet egy viszonylag hűs tartományban tudtam elkezdeni. Az alkoholfok nem tolakszik, elsőre leginkább aszalt meggyes ízvilág jött elő nekem, ami folyamatosan bomlott tovább egy bonbonmeggyes édességbe, s a hőmérséklet pár fokos emelkedésével törtek elő belőle először a malátás gócpontok. Ekkor jött végül némi savanykássság is. Mire most ezeket a feljegyzett szempontokat bevertem a gépbe, megnéztem, mások mit írnak. Többnyire közepes, vagy annál kicsit rosszabb kritikákat találok, amit nem nagyon értek.

Részemről kipróbálásra ajánlott tétel. Számomra egy különleges élményt adott ez a sör, s ha egy Kasteel Rouge szintjét nem is éri el, mindenképp érdemes szerintem arra, hogy a cég szándéka ellenére ne csak "limitált" széria legyen. Őszintén remélem, hogy sokáig találkozom még vele. A szilvás változatról majd később lesz szó, de elöljáróban annyit, hogy az sem okozott csalódást...

Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek      7
Összhatás 14
Összesen 35
Régi értékelés szerint 7



2013. január 9., szerda

Mahou Cinco Estrellas

Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 4., Tallinn (dobozos, 0,33 l)

Spanyol barátomnak hála ismét lehetőségem nyílt megkóstolni egy spanyol sört. Mondjuk nem győzött elnézést kérni, hogy csak ezt az egy dobozt hozta, elmondása szerint egy rakás félét vásárolt össze nekem Madridban, csak aztán ottfelejtette a hűtőben... No sebaj, majd tán legközelebb.

A cég honlapja sajnos nem örvendezteti meg nagyon azokat, akik az angol nyelvet preferálnák, ott csak annyi van, hogy "coming soon...", s valljuk be, a mai világban nem túl dicséretes. Az én spanyol tudásom meg továbbra is limitált, így kénytelen voltam más források után nézni.


Nem akarok most itt nagyon részletekbe bocsátkozni, csak néhány érdekesség a cégről magáról. A Hijos de Casimiro Mahou nevű főzdét Madridban 1890-ben alapították. A franciás név nem véletlen, de erről majd egy részletesebb posztban, ha majd lesz rá egyszer időm.

A cég meglehetősen befolyásos volt, a névadó Casimiro Mahou García például elnökölt a sörgyártók szövetségében akkortájt. Nagy változás volt a cég életében a San Miguel cégcsoporttal kötött üzleti kapcsolat, róluk korábban már volt szó.

A főzde gazdasági pozíciói folyamatosan erősödtek, aztán 1979-ben a Danone csoport megvette a cég egyharmad tulajdonrészét. Újabb és újabb gyárak nyíltak meg országszerte, aztán a Danone megkezdte a San Miguel felvásárlását is. Innetől a történet kissé kuszává kezd válni, 2000-ben a Mahou ugyanis megvette a San Miguel 70%-át a Danone-tól. Ezt követően a cég nevet váltott (Grupo Mahou-San Miguel (Mahou-San Miguel Group)), s létrejött a legnagyobb söripari vállalat Spanyolországban. 2005-ben a Mahou-San Miguel lett a leginkább spanyol kézben lévő söripari cég, ugyanis a Danone eladta a részét. A továbbiakról majd szintén később.

Manapság a cég számos sört készít (szám szerint tízet), ezek között a Cinco Estrellas (öt csillag) 1969-re datálódik vissza. Ennyi bevezető után akár rátérhetnénk a sörre is. Mivel spanyol barátom kedvenc söréről van szó, voltak némi elvárásaim...




Sajnos ezek nem nagyon realizálódtak, a Mahou Cinco Estrellas elég gyengécske. Egyrészt alig van habja szegénynek 10-20 másodperc után (a fenti képek csalókák nagyon): az első látásra lehengerlő habtenger ugyanis látványosan összeomlik. Másrészt a színe, olyan, mint a víz. Gondoltam akkor biztos egy tuti jó light pilzeni lesz, de az se. Alig van benne szénsav, vékony test, nagyon halvány malátára emlékeztető íz, komlózás sehol. Sajnos nem tudok jobb osztályzatokat megajánlani:

Megjelenés 4
Íz 4
Aroma és jellegzetességek  3
Összhatás 7
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8

2013. január 8., kedd

Valentins Dunkel

Forrás: Rei dos Whisky's &Vinhos
Tesztelés időpontja:

2012. október 18., Tallinn (dobozos)

Először is boldog új évet mindenkinek! Hosszú hallgatás után visszatértem a tettek mezejére, s ígérem, hogy ebben az évben is megpróbálok minél több időt szentelni ennek a nemes hobbinak, s mellesleg megpróbálom magam utolérni is. Ez jellemzően nem könnyű, ez a jegyzet is valamikor tavaly októberben íródott, ideje hát letisztázni...

Azt hiszem nyugodtan elmondhatom, hogy rajongója vagyok a búzasöröknek, s kevés rossz élmény van a hátam mögött ebben a szegmensben szerencsére. Így aztán különösebb aggodalom nélkül fogtam bele ebbe a tesztbe, mi rossz történhetne, gondoltam én...

A Valentins nem teljesen ismeretlen név előttem, odahaza és Tallinnban is kóstoltam már a sima búzasörüket, azzal nem volt semmi hiba. Most, hogy kicsit átnézegettem a neten leírt tapasztalatokat, meg kell állapítanom, hogy nem igazán csengenek egybe azzal, ami nekem jutott osztályrészemül. Kezdek rá hajlani, hogy a tesztet tán meg kell majd valamikor ismételni, de most nem írhatok mást, mint amit októberben megtapasztaltam...


Na szóval a legfőbb bajom az volt ezzel a sörrel, hogy az ízvilága nem vezetett sehová. Nem lehetett eldönteni, hogy mit is akart tulajdonképpen létrehozni a sörfőzőmester, a búza és a barna sör jellegzetességei felületesen érezhetők, s a végeredmény egy savanykás ital lett. Ez az egyetlen íz, ami megmaradt bennem, utóíz pedig szinte semmi nem volt. Habja gyakorlatilag értékelhetetlen, de még ez lett volna a legkisebb gond. Alkoholtartalma 5,2 %.

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8