2013. január 8., kedd

Valentins Dunkel

Forrás: Rei dos Whisky's &Vinhos
Tesztelés időpontja:

2012. október 18., Tallinn (dobozos)

Először is boldog új évet mindenkinek! Hosszú hallgatás után visszatértem a tettek mezejére, s ígérem, hogy ebben az évben is megpróbálok minél több időt szentelni ennek a nemes hobbinak, s mellesleg megpróbálom magam utolérni is. Ez jellemzően nem könnyű, ez a jegyzet is valamikor tavaly októberben íródott, ideje hát letisztázni...

Azt hiszem nyugodtan elmondhatom, hogy rajongója vagyok a búzasöröknek, s kevés rossz élmény van a hátam mögött ebben a szegmensben szerencsére. Így aztán különösebb aggodalom nélkül fogtam bele ebbe a tesztbe, mi rossz történhetne, gondoltam én...

A Valentins nem teljesen ismeretlen név előttem, odahaza és Tallinnban is kóstoltam már a sima búzasörüket, azzal nem volt semmi hiba. Most, hogy kicsit átnézegettem a neten leírt tapasztalatokat, meg kell állapítanom, hogy nem igazán csengenek egybe azzal, ami nekem jutott osztályrészemül. Kezdek rá hajlani, hogy a tesztet tán meg kell majd valamikor ismételni, de most nem írhatok mást, mint amit októberben megtapasztaltam...


Na szóval a legfőbb bajom az volt ezzel a sörrel, hogy az ízvilága nem vezetett sehová. Nem lehetett eldönteni, hogy mit is akart tulajdonképpen létrehozni a sörfőzőmester, a búza és a barna sör jellegzetességei felületesen érezhetők, s a végeredmény egy savanykás ital lett. Ez az egyetlen íz, ami megmaradt bennem, utóíz pedig szinte semmi nem volt. Habja gyakorlatilag értékelhetetlen, de még ez lett volna a legkisebb gond. Alkoholtartalma 5,2 %.

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8

2 megjegyzés:

  1. Ezúttal én is azok közé fogok tartozni, akik nem igazolják vissza a teszteredményedet. Vagy legalábbis csak részben.

    Én viszonylag gyakran fogyasztok ilyen sört (értsd évente 3-4-szer, leginkább olyankor, amikor a Spar akciósan árulja: http://jozsefbiro.blog.hu/2012/12/18/csupa_szerencsetlen_veletlen ). Az én tapasztalataim a következőek: a savanykás íz tagadhatatlan, de szerintem ez amolyan kovászos-citrusos üde savanykásság, amit egy búzasörnél egyáltalán nem bánok. Bőven van benne a barnákra jellemző kicsit pörkölt, kicsit karamelles ízekből és az egész szerintem egész jól összeáll, egy messze nem világrengető, de Magyarországon nagyon jó ár-érték arányú sörré: vannak ennél sokkal jobb búzák (Weihenstephaner, Schneider Weisse), de itthon kb. háromszoros vagy még magasabb áron...

    Habja nálam mindig nagy, finom és illatos volt, ahogy az egy búzánál dukál is.

    Amit viszont tapasztalataim szerint érdemes "használati utasításként" figyelembe venni. Nem érdemes sokáig tartogatni, a fémdoboz nem tesz jót neki (na jó, ez elég nagy közhely, de talán erre a sörre az átlagnál jobban igaz) illetve érdemes a "jól behűtött" lágerhőmérsékletnél valamivel melegebben fogyasztani. Mind a hideg, mind az idő pont azokat az ízeket öli meg, amik egyensúlyt teremthetnek a savanykássággal szemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen az észrevételeket. Immáron egyértelmű, hogy a tesztet meg kell ismételni, már csak fel kéne hajtanom mégy egy kvantumot valahol. Sajnos nem emlékszem, honnan került hozzám...

      Törlés