Humalakoda Pub Restaurant Brewery (Tallinn)

Látogatás napja:

2019. júlikus 5.

Aznap érdekes módon esős nap volt Tallinnban, így szinte meggondolandó volt, hogy hideg csapolt sörrel kínozzuk-e magunkat, de mint ahogy erre a történelem már sok bizonysággal szolgált, erős akarattal bármi megvalósítható...

Eltöltöttünk itt pár órát tehát, annak ellenére, hogy a pincérlányok nem voltak túl kedvesek (sőt, inkább flegmák), de ez annyira nem meglepő errefelé, így ettől rögtön vonatkoztassunk is el...

Összességében a helyben főzött sörök eléggé átlagosak voltak (tesztek lentebb)  egy nagyszerű kivétellel, és csapon nem csak azok vannak, akad néhány nemzetközi anyag is, például a lenti fotón látható Belle-Vue kriek...

Humalakoda Kolm Ja Poolainsus

A Humalakoda nyári frissességet sugalló söre, a Kolk főzde gonodzásában, elvileg egy Session IPA. Ennek ellenére nem is olyan vékonyka...

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33

Light summer feeling but not too thin.

Appearance (1-10)	6
Taste (1-10)	7
Aromas and other characteristics (1-10)	7
Overall (1-20)	13
SUM (1-50)	33

Az étlap nem túl hosszú, de a sörkorcsolyák és előételek választéka viszonylag nagy, ha csak sörözés a cél, itt bőven lehet találni olyan apróságokat, amelyekkel akár jól is lehet lakni, némelyik pedig egész finom. A fenti kép bal felső sarkában a "mini" fish and chips van, mellette egy csirkefalatok tálacska, sajnos itt nyakon öntötték a tálat egy borzasztó ízű szósszal. Alant töltött jalapeno paprikák láthatók, ezt viszont szívből tudom ajánlani a másik japaeno-s előétellel egyetemben...

A kínálat...

Humalakoda Punane Buddha

A Humalakoda vörös IPA-ja inkáb ale jellegű, némi gyógynövényes háttérrel. Nem rossz...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33

Ale like IPA with some herbals in the back. Not bad.

Appearance (1-10)	7
Taste (1-10)	6
Aromas and other characteristics (1-10)	7
Overall (1-20)	13
SUM (1-50)	33

Humalakoda Mango Tango

Ez volt az este legjobb söre, igazi mangós íz a háttérben és savanykás és komlós egyszerre. Itt nem tudtam fukarkodni a pontokkal....

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	9
Összhatás	18
Összesen	44

The best beer of the night, real mango taste in the back, sour and hoppy. Great!

Appearance (1-10)	9
Taste (1-10)	8
Aromas and other characteristics (1-10)	9
Overall (1-20)	18
SUM (1-50)	44

2022. július 18.

Aznap új sört nem próbáltam ki, de a steak-et igen:

Elérhetőségek:

Cím: Kopli 1, 10149 Tallinn
Web: https://www.humalakoda.ee/
Tel: +372 699 9960

Nyitvatartás:

Hétfő - Szombat: 12:00 - 24:00
Vasárnap: 11:00 - 21:00

Grill Saint Paul (Liége)

Tesztelés időpontja:

2009. május 24.

Hát ez aztán egy extrém régen elfekvő poszt az ősidőkből, amikor még csak kósza ötletként létezett a fejemben ez a blog... Aznap Liége-ben jártam, és az egész napos séta után megéheztem, gondoltam eszem valami tipikusan belgát, és itt ültem le...

A főtér szélénél sétáltam, ott aztán tobzódni lehetett az éttermekben, viszont nem nagyon volt hely sehol. Nagy nehezen találtam egy asztalt és lerogytam. A pincér pár perc múlva jött csak, és miután kértem az étlapot, közölte, hogy ma nincs konyha. Kicsit olyan érzésem volt, mintha minden összeesküdött volna ellenem, de mit volt mit tenni, felálltam, és mentem tovább. A főtérről nyíló egyik kis utcában találtam egy „Potato Grill” nevű helyet (ma a fenti a neve), itt próbáltam szerencsét. Kedves, fiatal lány jött oda hozzám először itt is, és végre nem hajtottak el, volt étlap is. Eltökélt voltam ama tekintetben, hogy valami helyi specialitást fogok enni, így árgus szemekkel kerestem a város nevét az étlapon. Találtam többet is, végül a Boulets sauce lapin à la liègeoise mellett döntöttem. Hogy mi a túró ez? A boulets gombócot jelent, a lapin pedig nyulat. Többet én sem tudtam, amíg ki nem hozták.

A tálalás egész igényes volt, csak az volt a fura, hogy a köretet (sült krumpli) nem a tányérra tették,
hanem egy külön porcelánedénybe, ami akkoriban idehaze még nem volt szokás... Az edény alakja olyan volt, mint egy sültkrumplis tasak, amilyenekbe az utcai árusok csapolják ezt a matériát. A gombócok egy másik tányérban ladoltak, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Az étel lényegében egy laza állagú nyúlfasirt, amihez készítettek egy paprika alapú édeskés mártást. Nem mondom, hogy pocsék volt, de nem kifejezetten az én ízlésem. A krumplit viszont egyrészt eláztatták az olajban, másrészt meg némileg fekete volt a széle helyenként, kicsit megégették.

Természetesen sört is kértem hozzá: nem akartam bekómázni (még szerettem volna sétálni délután is), így két Belle-vue extra frambois-t fogyasztottam el, hűsítóleg hatott a majdnem nyári melegben. A pincérek ebéd közben többször is odajöttek, hogy minden rendben van-e, nagyon a szívűkön viselték a sorsomat. Rajtam kívül még egy asztalnál ültek a teraszon, sok vendég itt nem volt. Nem
csodálkozom rajta, nem volt egy világszám, a helyiek meg biztos ismerik az itt fellelhető minőséget. Nem vagyok benne biztos, hogy ha még egyszer erre járok, akkor is meglesz ez a vendéglátóhely…

Miután a falatozást befejeztem, még üldögéltem vagy tíz percet a második sörömmel, és nézelődtem. Járókelőkből most sem volt több, de néhányan közülük a meleg ellenére piros-fehér sállal közlekedtek, ami kissé fura volt. Azt tudtam, hogy a városnak van első osztályú focicsapata
(Standard Liège), de az út előtt direkt leellenőriztem, hogy a bajnokságnak már vége, meccs már nem
lehet.

Szóltam a pincérnek, hogy fizetnék, elintéztük, amit kellett, majd odavetett valamit félvállról, amit nem értettem. Később esett csak le, hogy ezt mondta:

- Bon dimanche…

Hozzáteszem, végig franciául kommunikáltunk, gondoltam megpróbálom. Eddig egész jól is ment, de miután elismételte még egyszer, és újra nem értettem, mondtam neki, hogy ismételje már el angolul is:

- Have a good day…

Á, nem égtem nagyot. Akkor jött le, hogy dimanche volt az első mondatban (vasárnap), és a pali nem akart mást, csak jelezte, hogy legyen egy jó napom a továbbiakban is. Elvörösödtem, mint a rák, és elindultam inkább, hogy ne is lássa, mennyire égő ez nekem....

Elérhetőségek:

Cím: Rue St Paul 39, 4000 Liège, Belgium
Tel: +32 4 221 02 02

Nyitvatartás:

Minden nap: 11:30-14:00
             18:00 - 22:30

Vana Villemi Pubi (Tallinn, Tartu mnt)

Látogatások időpontja:

2014. március 7., 14., 19. és 21.

Amint látszik, rövid időn belül négyszer is ellátogattunk erre a helyre, s az ismétlődés nem vált a hely javára, minden alkalommal egy kicsit több hibát követtek el, mint az előző alkalommal.... Én azt hittem, hogy teljesen egyedi helyről van szó Tallinn központján kívül (Tartu mantee), de a honlapon olvasgatva, ami sajnos csak észt nyelvű, realizálnom kellett, hogy a Vana Villem (Öreg Vilmos, vagy mi...) egy nyolc hasonló egységből álló csoport tagja...

No sebaj, attól még egy ötlet lehet jó, s ahogy beléptem először az egységbe, a külcsín szempontjából nem is láttam semmit, amibe bele lehetne volna kötni. Kíméletlen összegű pénzt tolhattak bele a belső enteriőr kialakításába, egy igazi pub van a modern épületben, s ebből a szempontból tán csak azt lehet zavaró tényezőként felróni, hogy a közlekedés az asztalok között néhol elég körülményes, minden praktikumot beáldoztak annak oltárán, hogy jól megtekert korlátok és lépcsők kerüljenek mindenhová. De ez nem nagy gond, együtt lehet ezekkel élni...

A csapolt sör kínálat mondhatni elég impozáns, s ezeken kívül természetesen akadnak ampullás tételek is az itallapon nyilván:

• Vana Villem Old Ale 
• Saku Originaal
• Saku Kuld 
• Staropramen Premium Lager 
• Paulaner Hefe Weissbier
• Newcastle Brown Ale 
• London Pride 
• Guinness Irish Stout
• Leffe Blonde 
• Belle-Vue Kriek

Ha délidőben tévedünk be ide, akkor a legutóbb emlegetett Traveller's pubhoz hasonlóan (csak tíz méterre van tőle egyébként...) itt is lehetőség van aznapi menü fogyasztására, bár általában csak egyféle étel van kiírva, s még nem sikerült olyan alkalmat kifogni, amikor az ajánlatra lecsaptunk volna. (Egyszer például "magyar" gulyás volt kiírva, de ilyet inkább nem eszem az eddigi tapasztalatokból kiindulva, Észtországban (is) ugyanis teljesen mást értenek "gulyás" alatt, mint mi...)

Első alkalommal egy Belle-Vue Kriek és egy lazackrémleves párosítást próbáltam ki, mindkettő hozta az elvárt szintet, a levest különösen javaslom kipróbálásra:

A kriekről a képet csak az élvezet kedvéért tettem be ide, mivel már számtalan alkalommal kóstoltam, nem fogok róla most külön értekezni... Ebédlőtársaim rántott sajtot, illetve a sajtos csirkét zöldséggel és curry-s majonézzel (kanafilee juustus wokitud juurviljadega) próbálták ki. A szósz különösen jóízű, a sajthoz meg van keverve tojás, kicsit olyan, mintha bundázva lenne: legalábbis alul és felül is van matéria, oldalról mintha hiányozna, tehát nem teljes bunda... Ezt azóta teszteltem én is, meg voltam vele elégedve...

Fagyasztott sajtnak tűnt...

Közelebbről...

A rántott sajt fagyasztott sajt volt szerintem, se íze, se semmi, sokat ne várjatok tőle... A következő alkalommal már kipróbáltam a "helyi" sört is, ami nagyon gyanús, hogy valamelyik helyi nagy gyártó terméke, nekem ez a tippem van, név nélkül..

Vana Villem Old Ale

Pohárnak ugyanazt használják, mint amit a Peppersack-ban már megcsodáltam pár éve: szép-szép, de miért nem lehet egyedi pohár? Ha már ennyi pénz elfolyt a dizájnra, igazán telt volna szerintem arra a párszáz saját pohárra is, na mindegy...

A sör maga tipikus ale, bár érződik rajta, hogy nem a szigetországban készítették. Kicsinykét hiányzik nekem belőle a gyümölcsösség, de meg lehet inni azért, s akár egy jó kis sörözésnek is alapja lehet, akár kizárólagos jelleggel is.

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	27

Harmadik alkalommal este tértünk be, s nagyrészt snack és sör volt soron. Snack sörökhöz egész sokféle van, viszont a minőség nem egetverő, s sokat is kellett rá várni. A pincéreknek aznap este néha fogalmuk sem volt, ki kért mit és mikor, össze-vissza hoztak ki mindent, ez volt a leggyatrább teljesítményük a háromból. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy kétszeri érdeklődésre sem bírtak érdemben reagálni arra, hogy a lefoglalni kívánt asztal tv közelben lesz-e, ugyanis BL meccset akartunk volna nézni...)

Akkortájt volt St. Patrick nap, s ír barátainkra tekintettel a Guiness akciós volt azokban a napokban, így

A Guiness mellett csúszott ilyen is...

eleinte azt pusztítottunk, s igazából nem is kóstoltam meg semmi újdonságot aznap este. Összességében a harmadik alkalom számomra csalódás volt, jobban össze kéne szedniük magukat, ha valóban el akarnak csábítani fizetőképes vendégeket az óvárostól, ugyanis azért onnan nézve ők eléggé kiesnek...

Negyedszerre szintén ebédre vágytunk, de aznap sem volt olyasmi a napi ajánlatban, ami megdobogtatta volna a szívemet, így az első alkalommal már partnereim által tesztelt sajtos csirke mellett törtem lándzsát. De legalább kóstoltam egy új sört:

Paulaner Weissbier

A Paulaner legutóbbi blogos vendégszereplése éppen a szomszédban lévő már megénekelt egységhez köthető, ott akkor a barna búzasört kóstoltam meg, ez pedig a normál búzasör volt. A barnánál a hab viszonylag hamar összeroppant, érdekes mód a normál változatnál ettől nem kellett tartani: ahogy mondani szokták, a békebeli kétforintost is akár megtartotta volna a hab. No persze nem próbáltam meg, inkább gyorsan belekortyoltam...

Régebben egyszer már volt szerencsém ehhez a sörhöz, s igazából csak arra emlékszem, hogy mire még egyszer kértem volna belőle (fél óra múlva), a hordónak annyi volt, s kénytelen voltam valami mást választani, de az íze nem maradt meg a fejemben.

Ennél a tesztelődésnél egy kellemesen savanykás búzasörrel volt dolgom, amely időnként átment egy árnyalatnyi édességbe néha. Citrusos jellegű, gyümölcsösség más értelemben nem jön elő.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	33

Elérhetőségek:

Vana Villem OÜ
Tartu mnt. 50 Tallinn 10115
Telefon: +372 601 07 82
Email:  vanavillem@gmail.com

Nyitavtartás:

H - Cs: 11:00-24:00
P - Szo 11:00-02:00
V: 11:00-24:00

Hell Hunt (Tallinn)

A látogatás időpontja:

2011, október 21., október 24. és december 10.

Bizony mondom néktek, ezt a helyet Tallinnban járva vétek kihagyni. Nem csak azért, mert tán ez az egyetlen hely a városban, ahol csapolt Hoegaardent lehet inni (ráadásul elég baráti áron), hanem a hely atmoszférája miatt is. Ha minden igaz, akkor 1993-ban nyitották a helyet, és úgy aposztrofálják magukat a honalpjukon, hogy ez volt Észtország első pub-ja. Nem tudom, hogy így van-e, de hogy most is a legjobbak között van, az bizonyos...

Az itallapjuk egyenesen impresszív, tele jobbnál jobb sörökkel, itt most csak a csapolt söröket sorolnám fel csábításul:

(Az árak a jelnelegi állapotot tükrözik, 33/50 cl-es kategóriák vannak)

• Hell Hunt Hele (Lager, 4,6%): Észtország, € 2.25 / 2.90
• Hell Hunt Tume (Barna, 5,0%): Észtország, € 2.25 / 2.90
• Saku Kuld (Lager, 5,2%): Észtország, € 2.60 / 3.20
• München Vaskne (Amber Ale, 6,7%): Észtország, € 2.60 / 3.20
• Budweiser Budvar (Lager, 5,0%): Csehország, € 2.90 / 3.55
• Hoegaarden (Búzasör 4,9%): Belgium, € 2.90 / 3.55
• Newcastle Brown Ale (Ale, 4,7%): Anglia, € 2.90 / 3.55
• Bass Pale Ale (Ale, 5,1%): Anglia, € 2.90 / 3.55
• Belhaven St. Andrews Ale (Ale, 4,6%): Skócia, € 2.90 / 3.55
• Guinness (Stout, 4,2%): Írország, € 2.90 / 3.55

Az elnevezés felettébb érdekes... Angol nyelvben jártas olvasók rögtön felkapják a fejüket rá, hogy micsoda agyalágyult marketingesnek kell ehhez lenni, hogy valaki ilyen nevet kiötöljön. Azonban ez a név nem angol, ez biza észtül van... Nem tudom mennyire szándékos, hogy olyat nevet választottak, haol minden szónak angolul is van értelme, de ez tán mindegy is. Észtül a hell villámlást, mennydörgést jelent, a hunt szó pedig farkast...

A poszt megírásának pillanatáig háromszor jártam ezen a helyen, az első alkalommal (október 21.) kizárólag csak italozás céljából. Akkor nem volt ingerenciám újdonságokra, így egy csapolt Hoegaarden (már rég nem volt hozzá szerencsém...), egy Palm Royale és egy Orval csúszott le. Mindhármat saját poharában állították elém, ezért mindenképpen plusz pont jár...

Második alkalommal (október 24.) már belekóstoltunk az étlapba is, és akkor már leteszteltem az első újdonságot is. Mivel vannak saját sörök is, így egy ilyennel kezdtem a sort, de eltökélt szándékom, hogy mindent le fogok tesztelni, ami még nem volt...

Hell Hunt Tume

A söröző barna söre, saját korsóban szervírozva. Az itallap tanúsága szerint az alkoholtartalma mindössze 5 %, de annál erősebbnek tűnik. Színe mélybarna, kicsit átlátszó. Az íze a belga apátsági barnákat idézi, mondhatni nagyon kellemes. Az áttetszőséggel ellentétben az állaga inkább a sűrű irányba tendálódik. Tipikusan az a sör, amire fel lehetne építeni egy nyolckorsós beszélgetős estét.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	34
Régi értékelés szerint	6,8

Hogy milyenek az ételek? Az ételválaszték nem rúg oldalakra, de dícsérendő a változatosság. A "snack" kategória, amelyeket a sörökhöz leginkább fogyasztanak itt, külön oldalon szerepelnek, az egytálételek szintén külön oldalt kaptak. Az étlap észt és angol nyelvű, így nagy probléma nem adódhat... Három ételt teszteltünk le eddig a második és harmadik alkalom során:

• Deep fried cheese (Juustupallid)
• Fish´n´Chips
• Pork chop with baked potatoes (Seakarbonaad viskimarinaadis)

A második mondhatni eléggé konvencionális... Az első tulajdonképpen rántott sajt, golyó alakú sajtokból, a harmadik pedig sertésszelet, olvasztott sajttal a tetején, grillzöldségekkel és némi steak burgonyával.

Fish 'n' chips

A sertésszelet...

Méretre és ízre nagyon nem lehet panasz, a steak burgonya különösen finom. A hússal adódtak kicsit gondjaink, kicsit rágósabb volt a kívánatosnál. Harmadik alkalommal szintén nem teszteltem új sört, oly nagyon vágytam már egy csapolt kriekre:

Sajnos ezt a sört nem a neki dukáló pohárban adták, de ez ezúttal az élvezeti értéken mit sem rontott. Mivel a vágyakozás nálam már szinte eposzi méreteket öltött, akár adhatták volna teáskannában is...

Végezetül pár szó a berendezésről... A helyre belépve akár lehetne a helyszín Brüsszel is, vagy bármelyik kozmopolita világváros, ahol a pubok és sörözők feltűnése a szokványos jelenségek körébe tartozik. A bútorok és egyéb sallangok kiválasztása ugyanakkor eléggé vegyes, olyan érzése  van az embernek, hogy minden otthon maradt, kiszórásra ítélt, de még viszonylag jó állapotú bútordarabot betoltak a tulajok a bizniszbe. A plafon különösen megkapó, használaton kívüli öreg ajtók fityegnek a mit sem sejtő sörivók feje felett:

Visszatérve egy pillanatra a bevezető gondolatokra: ha Tallinnban jártok, feltétlenül látogassátok meg ezt e helyet. Esténként, különösen a hétvége felé haladva érdemes asztalt foglalni, de a déli vagy koradélutáni órák nem annyira zsúfoltak.

Asztalt foglalni a +372 6818333 számon, vagy a hellhunt@hellhunt.ee címen lehet. Maga a söröző a Pikk utcában taláható, a 39-es szám alatt, a főtértől öt perc séta. A nyitvatartás eléggé rugalmas, bár a honlapról ez nem derül ki. Délben már biztos nyitva vannak, a záróra pedig elég bizonytalan, szerintem amíg van vendég, nyitva vannak...

Belle-vue Kriek La

Forrás: Ratebeer

Tesztelés időpontja:


2009. május 27., Brüsszel (üveges)

A hagyományos krieknél sötétebb a színe, de nem jobb annál, kicsit savanykás, kb 6-os osztályzatot ér el a tizes skálán... . Az alkoholtartalma viszont nagyon csekély, a papír szerint mindössze 1 %, más források szerint 1,2 %. Nagy élményt nem hagy maga után… A palack 25 cl-es, az ára pedig 1,04 euró. Egy élménynek jó volt, de erős kétségeim vannak azirányban, hogy még egyszer pénzt kéne áldozni rá...

Sörgyártók bemutatása #3 - Belle-Vue (Belgium)

Forrás: desras.com

Sajnos, amennyire nagynevűnek tűnik a gyártó, fordítottan arányos a róla található anyag mennyisége a neten és a rendelkezésremre álló szakirodalomban. Viszonylag fiatal sörfőzdéről van szó, 1913-ban alapította Philémon Vandenstock Brüsszelben, jelenleg pedig ez is az InBev tulajdona, fő profilja a lambic sörtípusra épülő gyümölcsös sörök. A cég ezen lambic típusú sörök piacvezetője az egész világon, a spontán erjesztésű sörök hordókban érlelődnek.

 A sörök spontán erjedéssel készülnek tehát, nagyjából mindegyik 5,5 % körüli alkoholtartalommal bír. Jelenleg három alapsört készítenek, ezek a Gueuze, a Kriek és a Framboise. Vannak még „Extra” fantázianévvel kiegészített változatok is a Kriek-ből és a Framboise-ból, de ezeket nem kell teljesen külön változatként kezelni szerintem. Lényegében annyi a változtatás a készítési módban, hogy az alapanyagként szolgáló lambic fiatalabb, és több benne a gyümölcs. Így az íz üdébb lesz, elvileg, de én leginkább édesebbnek találtam őket.

2006-ban még találkoztam egy elvetélt próbálkozással is, amit csak dobozos formában készítettek: „Pamme-Cerise” fantázianéven futott, azaz meggy és alma ízesítése volt.

Ez a legismertebb belga márkanév széles e földön, ha valaki ízesített sörökre kíván assziciálódni. Nálunk is kapható, így első utam alkalmával én is ezt teszteltem először természetesen. Ahogy haladtam előre a belga sörök megismerésének rögös útján, le kellett szűrnöm a tanulságot: ennek az édes íze köszönő viszonyban sincs a hagyományokkal, ez bizony nem egy tradicionálisan készített ízesített száraz lambic. Azért ne essen senki kétségbe, finomak ám ezek is… A Belle-Vue egyetlen tradicionálisnak aposztrofált terméket készít, ez a Selection Lambic. Ez egy limitált széria, sajnos még nem volt hozzá szerencsém.

Egy kis érdekesség a sörfőzde történetéből: Amikor a Willebroek csatorna melletti épület már nem nagyon volt használatban, élelmes emberek elloptak némi réznemű anyagot acélból, hogy a feketepiacon értékesítsék. Ez inspirálta a Belle-Vue főnökét arra, hogy az épületből múzeumot csináljon, ami sajnos elég limitált formában látogatható csak.

A bezárt gyár épülete... (Forrás: Panoramio)

Fogyasztási jótanács: minden Belle-Vue terméket 2-3 fokon hűtve fogyasszunk. Garantált az ízélmény… Végezetül az eddigi tesztjeim összesítve:

Név	Alkoholfok	Ár	Pontszám	Űrméret	Időpont
Belle-vue extra framboise	2,90%	1,24	4	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue extra Kriek	4,30%	0,63	9	25 cl	2006. szeptember
Belle-vue extra kriek (dobozos, visszakóstolás)	4,30%	0,7	7	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue extra Pamme, Cerise	2,40%	0,95	7	25 cl	2006. szeptember
Belle-vue gueuze	5,50%	0,84	7	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue Kriek	5,10%	0,64	9	25 cl	2006. szeptember
Belle-Vue Kriek (dobozos, visszakóstolás)	5,10%	1,09	7	33 cl	2008. május

Belle-vue extra framboise

Tesztelés időpontja:


2008. október 2., Brüsszel (üveges)

Forrás: Two travelling

Azt már rég megtanultam, hogy a nevektől nem kell hasra esni. Amikor 2006 januárjában először tévedtem erre a vidékre, számomra a Belle-vue kriek volt az alfa és omega. Mit tudtam én akkor még a többi sör mikéntjéről! Sajnos, ahogy a Belle-vue portfóliót egyre jobban sikerült lefednem, tapasztalnom kellett, hogy nem mindegyik van a topon. Ezek közé tartozik ez a tétel is, hiába a nagy név, 4-esnél jobbat nem ér. Pedig sokat vártam tőle, mert a framboise ízesítésű sörök lettek a kedvenceim az ízesített lambic kategóriában. Mondjuk, legalább nem fényezik magukat, és nem kezdenek össze-vissza vagdalkozni 25%-os gyümölcstartalomról a címkén, szerényen csak 10-et írnak, de jelzem, ez annyi sincs, úgy éljek. Fiatal lambic-ból készítik, így az alkoholtartalma még a 3 %-ot se éri el, csak 2,9. A palack 25 cl-es. Az ára mindezekhez képest ölég magas, 1,24 euró.

Belle-Vue Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 29., Brüsszel (üveges)

Forrás: Brejas

Végre egy cuvée! Nem olyan erőteljes, mint a Lindemans üdvöskéje, de azért ne essünk kétségbe. Azt sajnálom csak, hogy 25 cl-es palackkal bosszantanak, de majd túlteszem magam rajta. Elméletileg ez is kétféle spontán erjesztett lambic keveréke, de kifejezetten élvezetes inni. Palackja 0,84 euró, így drágának se mondhatnám. Alkoholfoka a spontán erjedésnek megfelelő 5,5 %, az osztályzat 7-es.

Egy kis kesergésnek tán azért van helye: ez a gueuze sem a tradicionális vonalat képviseli, azaz nagy valószínűséggel kapott egy kis cukoradagot az erejesztéshez. Az ízből ez világosan látszik, egy oude gueuze ettől jóval savanykásabb, illetve szárazabb. De elég az ünneprontásból: ettől ez még egy jó sör.

Belle-Vue Extra Kriek

Tesztelés időpontja:

2006. szeptember 21., Brüsszel

Forrás: GastroProfessor

Hogy mitől is extra? Hát a gyümölcstartalomtól, elvileg. Ebben a típusban minimum 13,5% a gyümölcs, a másikra (Beel-Vue Kriek) okosan nem írják rá, nehogy ellenőrizni lehessen. Persze mindez sehol sincs a korábban már tesztelt Lindemans Pecheresse (Pêches Lambic)-hez képest. Összességében nem érzek nagy különbséget a két sör között (Belle-Vue Kriek, alapváltozat), mert a biztonság kedvéért azért egyszerre kóstolom a kettőt, nehogy bárki is komolytalansággal vádoljon. Talán az extra kicsit édeskésebb. Ebben egy kicsit kevesebb az alkohol is egyébként, csak 4,3 %. Kicsi sajnos maga a palack is, mindössze 25 cl-es, bár ez az alap Kriek-nél is így volt. Megajánlom ennek is a 9-est, annyit egész biztosan megérdemel. (Az ára 63 cent.)

Visszakóstolás:


2008. szeptember 27., Brüsszel (dobozos)

Ez a sör már ismerős, volt már alkalmam megkóstolni, 2006. szeptemberében. Akkoriban mély benyomást tett rám, ezt jelzi az akkori 9-es osztályzat. Azóta vagy az én ízlésem mozdult el, vagy ez a két év okozott a cégnél minőségbeli visszaesést, de egyre kevésbé ízlenek a Belle-vue termékei. Erre a sörre is most csak egy erős 7-oes osztályzatot tudok ráaggatni, mert erősen műízűnek éreztem. Nem fedeztem fel benne a gyümölcs frissességét, inkább az édesítőszer dominált. És most még arra sem lehet hivatkozni, hogy nem volt eléggé lehűtve, mert a hűtőből vettem ki a dobozt. A doboz egyébként 25 cl-es, 4,3% az alkohol benne, az ára pedig 0,7 euró.