A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pasztőrizálatlan. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pasztőrizálatlan. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 17., csütörtök

Chios IPA

Tesztelés időpontja:

2024. október 6., Tallinn (dobozos)

Májusi krétai látogatásom alkalmával vettem ezt a sört, és sajnos elkerülte a figyelmemet, hogy ez nem egy pasztőrözött sör, kész szerencse, hogy hűtött helyen volt, és nem történt így vele nagyobb baleset...

Egy kis ütődéstől még így is nekiállt szivárogni, így nem volt mese, meg kellett inni, nem láttunk más megoldást.:) A gyártó a Chios Microbrewery főzde (Χίος, 82100 Greece, nem kóstoltam tőlük sört korábban), a sört típusa pedig hivatalosan amerikai IPA.

Kicsit savanykás íze volt, karakteres komlózást annyira nem éreztem, így nagyon keserűnek sem éreztem. Viszont tagadhatatlan, hogy friss íze volt...

Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás14
Összesen36

I bought this beer during my visit to Crete in May, and unfortunately it escaped my attention that it was not a pasteurized beer, it was lucky that it was in a refrigerated place and no major accident happened to it... It still started to leak from a small bump, so it wasn't a fairy tale, we had to drink it, we didn't see any other solution.:) The manufacturer is Chios Microbrewery (Χίος, 82100 Greece, I haven't tasted beer from them before), and the type of beer is officially American IPA. It had a bit of a sour taste, I didn't feel much characteristic hops, so it didn't feel very bitter either. However, it was undeniably fresh tasting...


Appearance (1-10)8
Taste (1-10)7
Aromas and other characteristics (1-10)   7
Overall (1-2014
SUM (1-50)36


2017. december 11., hétfő

Skol Nepasteurizat

Tesztelés időpontja:

2017. november 24., Budapest (üveges)

Ittam már sok gyenge sört életemben, de ez a "sör" ezek közül is "kiemelkedik": ritkán lehet inni ennyire íztelen italt, az egyetlen "pozitív" dolog (kissé már sok az idézőjel ebben a mondatban, de megérdemli...), amit ezzel a sörrel kapcsolatban el lehet mondani, hogy zavaró ízhibáktól nem hemzseg...

No persze könnyű neki, mert íze nincs. Habja legalább mondjuk igen, a Carlsrom (United Romanian Breweries)  legalább erre oda figyelt. No mindegy, Skype sörözés közben egynek elment, de élvezeti értéke zéró. Sose próbáljátok ki, ha jót akartok magatoknak...

Megjelenés3
Íz2
Aroma és jellegzetességek 2
Összhatás3
Összesen10




Waterlike tasteless lager. Disaster, not recommended.







Appearance (1-10)3
Taste (1-10)2
Aromas and other characteristics (1-10)   2
Overall (1-20)3
SUM (1-50)10


2017. november 23., csütörtök

Timișoreana Nepasteurizată


Tesztelés időpontja:

2017. november 20., Budapest (üveges)

Volt már sör a temesvári gyártótól korábban, sajnos az sem volt a szakma csúcs, mint ahogy ez sem. Kicsit azt vártam, hogy a pasztőrözetlen változatnál kibukik majd némi igényesség, de csalódnom kellett...

A Timișoreana Nepasteurizată a SABMiller Romania tömegterméke lett tehát, rendkívül gyenge minőséggel: gyakorlatilag olyan light, hogy követhetetlen az ízében és tartalmában az alkohol jelenléte, íz pedig egyszerűen nem létezik.

Kipróbálásra sem ajánlom.


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek 3
Összhatás7
Összesen19




Poor quality, too light and tasteless.







Appearance (1-10)5
Taste (1-10)4
Aromas and other characteristics (1-10)   3
Overall (1-20)7
SUM (1-50)19


2015. november 6., péntek

Latgales Latgale


Tesztelés időpontja:

2014. június 8., Tallinn (üveges)

Hát lássunk újra egy lett sört, s ezúttal egy új gyártó által (legalábbis a blogban új), nevesen a Latgales alus-tól. Sajnos a belinkelt oldalon ennek a sörnek a leírása nem található meg, aminek két oka lehet: kivonták a forgalomból, vagy egyszerűen nem szerepeltetik...

Mivel a honlap kialakítását én viszonylag igényesnek ítélem meg, ezért az előbbire szavazok, s így úgy tűnik, megint csak egy történelmi pillanatnak lehetünk tanúi: visszatekintünk a múltba, hogy milyen is volt egy ígéretes lett sör, s mégis eltűnt...

A Ratebeer-en lehet egyébként olvasni róla, bár az is igaz, hogy ott nem ért el túl nagy pontszámokat a sör, s az utolsó vélemény ezévből származik júliusból, úgyhogy ha kivonták a rendszerből, az nemrégen dőlhetett csak el. A sört nem pasztőrözik (pasztőrözték?), alkoholra pedig 4,5 %-os volt, amit én ittam, bár az előbb említett tesztoldal 4,8-at emleget.

Színre citromsárgás, opálosság zéró, ízre és illatra pedig jól összerakott sör érzetét kelti. Egyáltalán nem light sör, kellemes malátás íz, amit enyhe komló kísér némi gyümölcsös édességgel, ami nekem leginkább gesztenyére hasonlított, abból is leginkább a minőségi püré ízvilágához.

Innám még szívesen, ha létezne, és hozzájutnék...


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek     6
Összhatás12
Összesen31

2015. március 23., hétfő

Балтика Разливное

Tesztelés időpontja:

2014. január 6., Tallinn (üveges)

A Baltika sörei már nem először kerülnek itt terítékre, s általában nem voltak eddig kedvezőtlen tapasztalataim. Mindenesetre ennek az üvegnek a láttán a várakozásaim egy kicsit nőttek, s ezt erősítette az is, hogy a gyártó ennek az anyagnak a promózására egy külön weboldalt is szentelt, ami azért ritkaság...

Természetesen megjelenik az alapoldalon is, ahol az az információ szűrhető le, hogy kvázi "csapolt" sör jellegű tételről van szó. Igazából háromféle sör fut a Razlivnoe brand név alatt 2010 óta, az egyik a jelen tesztalany, a második a "Nonfiltered", a harmadik pedig a "Fresh". Közös bennük, hogy egyik sem esik át pasztörizáláson, s nagyjából 4 hónapig bírják ki a polcon. Ezzel ugye az lenne a gyártói cél, hogy a fogyasztók otthonukban élvezhessék egy "csapolt" sör ízvilágát, azaz próbálkoznak ők is elébe menni a mostanság kialakuló trendnek (szinte minden gyártónak vannak már ilyen tételei).




Mindenesetre a sör habja tényleg kellemes arculatot mutat, s ízre is teltebb a sör, mint egy átlagos Baltika. Nem mondom, hogy olyan lenne, mintha csapolt lenne, mindenesetre a komlózás lágyabb, picikét tán édeskésebb is, határozottan kellemes inni, és mintha több lenne a szénsav is. A 0,44 literes kiszerelésű szokatlan üvegméret mellett létezik belőle 0,75-ös (dobozos is!) és 1,5 literes változat is...

S ha már itt a bejegyzés végén tartunk, csak egy halk megjegyzés, bár biztos van aki észrevette már: szép lassan átléptem a 600. sör teszteléséét (legalábbis ami a posztokat illeti, ennél már jóval előrebb járok egyébként...)


Megjelenés8
Íz6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás12
Összesen32

2015. március 1., vasárnap

Argus Niepasteryzowane

Tesztelés időpontja:

2014. január 7., Tallinn (dobozos)

Az év kezdetén az "egészséges" ételekkel súlyosbított karácsonyi időszak után illő volt egy gyöngédebb sörrel nyitni az évet, bár mindjárt hozzá kell tennem, hogy nem ez volt az első sör 2014-ben...:) Csupán csak az első azok közül, amelyeknek a feldolgozása januárból elmaradt, de még mindig van számos azon a szűkített listán is.

Nem tagadom, fejben az Argus sörökről nekem egy egész kezelhető kép állt eddig össze, jók az emlékeim, s ezt tovább erősítették szinte kivétel nélkül a közelmúlt tesztjei is, így nem voltak negatív averzióim a tesztelés megkezdése előtt. Kicsit attól tartottam azért, hogy lesz némi gond a szavatossággal, hisz pasztörizálatlan tétel (lengyelül tudók előnyben), s még 2013 nyarán Lengyelországban történt a beszerzés...

Szerencsére minden félelmem alaptalan volt, a sör szépen habzott, kellően opálos szerkezettel nyitott. Itt most nem durva homályosságot kell ez alatt érteni, a színe szép mélysárga, s csak némi homályosság volt felfedezhető. A Browar Lomża (vagy inkább Van Pur) söre, s a jelzett
áttetszőségi "probléma" jelzi, hogy valami nem szokványos módon történt. (Hogy konkrétan hogyan is készül, arról nem találtam információt...) Alkoholfokban egész tisztességeset alkottak (5,7 %) Illatában picit maláta és mezei virágok keverednek, ízben picikét felsejlik az alkohol, meg némi fémes íz, de összességében átlagosan rendben van.


Megjelenés8
Íz6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás12
Összesen32



2014. október 2., csütörtök

Kasztelan Niepasteryzowane

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 22., Tallinn (dobozos)

A Kasztelan főzde teljesen új entitás a blog hasábjain, de a velük való ismerkedéshez elengedhetetlenül szükséges a lengyel nyelv beható ismerete, ami nekem még mindig csak az alapszavakra korlátozódik. Úgyhogy a Sierpc nevű városkában székelő főzde előéletének részletes taglalásától engedelmetekkel most eltekintek, erre majd később térnék vissza... Mindenesetre nem a rendszerváltás környékén létrejött vállalkozásról van szó, a XVI. századig nyúlhatunk vissza, manapság pedig ők is a Carlsberg birodalmat erősítik...

Az alapszavak közé tartozik számomra a lengyel sörkultúrával való intenzív többéves ismerkedés eredményeképpen a niepasteryzowane szó is, ami (mekkora csoda), pasztörizálatlant jelent, szép magyarsággal... Kellemesen indít az illata, a doboz ellenére friss komlós illat érkezik, habban pedig még túl is teljesítette, amit vártam tőle. Színre enyhén opálos, bár a sárga szín elég halovány, úgyhogy ezt inkább tegyük közepesre. Végül, mikor a pohár tele lett, az opálosság nagyrészt eltűnőben volt, s mondhatni teljes lett az átlátszóság.

Ízre sajnos nem nagyon tudok sok jót mondani, nem igazán hozta az átlag jó lengyel színvonalat. A frissesség és üdeség az egyetlen jó pont, s az utolsó kortyok enyhén alkoholos jelleget (5,7 % az irodalmi érték) is kibontakoztattak.


Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás11
Összesen26



2014. január 20., hétfő

Scheldebrouwerij Mug Dryhop Speciaal

Tesztelés időpontja:

2014. január 16., Tallinn (üveges)

Azért nem mindig az északi régió sörei kerülnek itt terítékre, ránduljunk át egy poszt erejéig Hollandiába (vagy Belgiumba?), ott úgyse nagyon szoktam sörtesztelésileg járni. Ennek a mondatförmedvénynek annyi lenne az aktuális üzenete, hogy Hollandia (ellentétben a szomszédos Belgiummal) hovatovább eléggé fehér folt nekem Rejtő Jenői értelemben. Mint ahogy oldalt is látszik, nem sok teszt van még felvésve ide, de még tán van időm ezt a csorbát kiköszörülni...

Január 16. azért volt számomra emlékezetes, mert ismét alkalmam nyílt Pimpa barátommal némi eszmecserére virtuálisan (Skype), s mindeközben mindkét oldalon elfogyott néhány üveg sör tartalma, hisz ennek a nedűfajtának mindketten esküdt ellenségei vagyunk (pusztítjuk, ha csak lehet). Az első tétel az este folyamán a Scheldebrouwerij főzde söre volt, s álljunk is itt meg egy pillanatra.

Számomra a Scheldebrouwerij teljesen ismeretlen volt, így elsőre a honlapjukkal próbáltam ismerkedni, de az sajnos csak hollandul kommunikál a gyanútlan sörbarátokkal. Sajnos a belinkelt sörlista a Mug Dryhop Speciaal-t nem is említi, így kénytelen voltam tovább kutakodni. Egyáltalán nem volt hiába, mert hamar kiderült, hogy a főzde némileg határmezsgyén mozog... Eredetileg ugyanis ezt a sört a Braai Tapperij főzte Middelburgban, saját recept szerint. Ezt követően, 1988. augusztus 17-én jelent meg a piacon a a következő változat, majd 1997 óta a Scheldebrouwerij készíti. Miután ezt kiderítettem, rájöttem arra is, hogy a főzde akkortájt még Hollandiában székelt, manapság viszont Meer-ben (Belgium), csak néhány kilométert jöttek át a határon.

Flamand nyelvtudásom erősen limitált, így sajnos a főzdéről sok mindent ott nem tudtam kideríteni. Annyi bizonyos, hogy az indulás 1994-re datálódik, s az eredeti helyszín Hollandia volt (Bergen op Zoom), s onnan költöztek a szomszédba, s az első lépéseket a főzde létrehozásában Kees van Loenhout és Peter van der Eijnden tették meg. Mivel a főzde viszonylag korán sikeres lett, 1999-ben új beruházások történtek, s változások voltak a mendezsmentben is. Mivel a további bővülés a hollandiai telephelyen a 2000-es évek felé már nem volt lehetséges, ezért mozdultak a határ túloldalára 2007-ben, de a holland gyökereket nem felejtették el...

No de térjünk végre a sörre. Sajnos antiszociális belga üvegbe teszik, s nem egy tipikus belga blonde vagy valami hasonló. Nincs pasztőrözve, szűretlen, s a második erjedés a palackban megy végbe. Nevéből adódóan van némi komlózás a gyártási folyamat derekán is, s az ízben ez érződik is. Az uralkodó íz számomra a kicsikét savanykás ízvilág volt, de még éppen nem zavaró mértékben. Erős közepes, egy próbálkozást szerintem feltétlen megér (alkoholtartalom 5,3 %).

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás 12
Összesen 31

2013. július 10., szerda

Cēsu Nefiltrētais

Tesztelés időpontja:

2013. július 4., Tallinn (üveges)

Kedves barátaink nemrégiben Lettországban jártak, s visszatérve megleptek engem néhány üveg lett sörrel, ez volt az egyik. Mivel a Cēsu alus néhány terméke már terítékre került nálam, nem voltam benne teljesen biztos, hogy teszteltem-e már ezt a sört vagy sem. Hamar kiderült, hogy nem, úgy hogy a függetlenség napján is sikerült valami újat tölteni a pohárba otthon...

Kezdek már a lett sörzsargonnal képbe jönni, így a nevéből rögtön lejött, hogy egy szűretlen sör került az asztalra ezúttal.  Ebből adódóan aztán sokáig nem is lehet eltartani, gyorsan ki is bontottam pá nap után, nehogy baj legyen...

Az alkoholtartalma 5,4 %, de valószínűleg a folyamatos palackos erjedés miatt a végére ez több is lehet. A színe kimondottan megnyerő, már-már vörösbe hajlik. Az illat picikét gyümölcsös, ízre elsőre pedig kimondottan komlós. Kellems lágy íz, amely a szénsav távozásával édeskés, a végén már majdnem szirupos lesz, rontva némileg az összképen.



Szénsav viszonylag kevés van jelen egyébként már a kezdetektől (a hab sem túl terjedelmes), de attól még jó ez a sör...

Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 11
Összesen 30



2013. július 9., kedd

Vilkmergės Gyvasis

Tesztelés időpontja:

2013. január 6., Tallinn (üveges)

Mindig azt hiszem, hogy lassanként kifogyok a tavaly beszerzett litván sörök tesztelési jegyzeteiből, de aztán mindég felbukkan egy-egy a várakozási sorból, s ha jól nézem, még van néhány tétel.:) Sebaj.


A Vilkmergės alus még nem szerepelt a blogban, de a belinkelt oldalon található információk eléggé részletesek, csupán az a baj, hogy mindez csak litván nyelven érhető el. Érdekességképp csak annyit jegyeznék most meg, hogy a nevüket állítólag egy XIII. századi papnőről kapták, úgyhogy majd érdekes lesz tán velük később részletesen is megismerkedni.

A söreik készítése során használják a felsőerjesztésű módszereket is, ez is kifejezetten érdekessé teszi őket, ebben a régióban ez ritkaság. A  Vilkmergės Gyvasis egy szűretlen és pasztörizálatlan sör, amelyet litván alapanyagokból készítenek, s a főzés után a pincében négy hétig érlelnek vízszintes tartályokban.



Mivel nem szűrik, a színe és állaga enyhén opálos, már első látásra "tömörnek" tűnik, mikor kiöntjük a pohárba. Rögtön látszik, hogy nem éppen pilzeni típusú sör, ízre tán egy kicsit komlósabb és édesebb. Szárazanyagtartalma viszonylag magas (14,6), alkoholtartalma 5,6 % a címke szerint, bár egyes források szerint csak 5-nek kéne lennie. A színe kifejezetten kellemes aranysárga, és jót tesz neki az enyhe opálosság is. Külcsínre viszont az üvegük megér egy misét, az elmúlt időszakban az ő üvegeik (lesz még teszt...) tetszettek a legjobban.


Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 32

2013. január 14., hétfő

Leżajsk Niepasteryzowane

Forrás: alma 24
Tesztelés időpontja:

2012. október 23., Tallinn (dobozos)

Nagy divat mostanság visszafordulni azokhoz az évekhez, amikor még általános jelleggel lehetett kapni pasztőrizálatlan söröket. Én még emlékszem arra, amikor a középiskolai évek során (vendéglátós suliba jártam...) nem kevés percet töltöttünk el azzal, hogy majdani üzletvezetőként hogyan kell megbecsülni a berendelni kívánt sör mennyiségét, hogy ne rohadjon ránk, mert akkortájt 8 napos idővel kellett számolni minőségromlás nélkül...

Mindez mondhatni már a múlté, a manapság piacra dobott és különféle módokon kezelt sörök jó sok ideig tartják magukat, s csak a magamfajta megszállott tesztelők kerülhetnek olyan helyzetekbe, hogy egy sör megromlik egyszerűen azért, mert túl sok féle van éppen otthon.

A Leżajsk főzdének (Żywiec csoport), nem ismeretlen versenyzők már a blogban)  is van tehát ilyen fajta söre, még a nyáron sikerült beszerezni Lengyelországban, s egész sokáig tartja magát a dobozba zárva. Pedig maga a doboz nem egy minőségi darab, illeszkedik a manapság használatos papírvékony dobozok mezőnyébe. Pohárba kitöltve a sör nem túl látványos, habja gyakorlatilag eltűnik.




Az íze megfelelően telt, második és harmadik kóstolásra egyre erőteljesebb, kimondottan jó érzés inni. A komló finom lágyságban érződik, nem gyilkolta meg az ízét a konzerválás. A színe aranysárga, az is teljesen rendben van, szénsavassága azonban nem túlzottan erőteljes. Alkohol 5,5 %, ajánlott tétel.

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4