2011. június 30., csütörtök

Lindemans Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. május 7., Brüsszel (üveges)

Forrás: Grape & Grain
Nagy hibát követtem el, hogy ezt a sört egészen a tesztelési sor végéig tartogattam. Megvettem már szombaton Leuven-ben, aztán beraktam a „hűtőbe”. Vártam vele napokig, hogy csak-csak beköltözik a tundra a frigóba, de erre csütörtökön kíméletlen módon döbbentettek rá, hogy annyi esélyem van, mint a jegesmedvéknek a Dakar-rally legjobb navigátori címének elnyerésére a kamionos kategóriában.

Szép nagy palack, így csak akkor mertem már csak megkockáztatni a kinyitást, amikor a bőröndöm már be volt pakolva. Addigra már agyilag is úgy leépültem, mint egy jól sikerült workshop után. Megbontottam hát, és vártam a csodát. Lindemans-ban még nem csalódtam, de hát ezt is le kellett volna hűteni. Érdekes íze van ennek a „sörnek”, nem is tudom, mihez tudnám hasonlítani. Leginkább arra a cider-re emlékeztetett, amit a svédek a törpemálnából készítenek, és 2006-ban kóstoltam Stockholmban.

Nem volt olyan édes persze, de az utóíz mégis erre emlékeztetett. Pohárba öntve egy kristálytiszta, aranysárga folyadékot kapunk, rég láttam ilyen szép színű sört. Úgy gyöngyözik, mint egy pezsgő, így a dugó sem véletlen a kupak alatt, de ezt ettől a cégtől már kezdem megszokni. Egyébként az illata is a száraz (milyen más is lehetne…) champagne-hoz hasonlatos. Na persze ezt is ugye 3-4 fokon kéne inni, de erről annyit, mint fent írtam. Az alkoholtartalma 5,5 %, de ez csalóka, sokkal jobban fejbe vágja az embert. Persze ez tán az állapotomból is következett, így erre ne vegyetek mérget. A palack 0,33-as, az ára 0,97 euró, az osztályzata pedig 8-as.

De hogy kicsit a gyártási folyamatról is szó essék, ne csak az én szubjektív asszociációmról... A gueuze, mint típus eredete azokba a történelem előtti időszakokba nyúlik vissza, amikor valakinek a fejéből kipattant, hogy jó lenne a lambic söröket palackozni. A gueuze (tán már volt róla szó, de ismétlés a tudás jó édes anyja...) tulajdonképpen egy házasítás, kétharmad részben fiatal lambic, egyharamada pedig öregecske. Néha ez az arány akár változhat is, érettségtől függően. Az így előállított matériát egy darabig pincében érlelik. Az ízvilág 6 hónap elteltével alakul ki nagyjából. A Lindemans kétféle gueuze-t gyárt, az egyik kommerszebb és édesebb (ezt kóstoltam én), és van egy oude változat, amelyhez sajnos még nem volt szerencsém. Ezt úgy hívják, hogy Gueuze Grand Cru "Cuvée René", de előbb vagy utóbb sört fogok rá keríteni... A kommersz ital ideális fogyasztási hőmérséklete 2-3 fok, a Grand Cru 5 fokon érzi jól magát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése