2013. május 31., péntek

Lāčplēsis Gaišais

Tesztelés időpontja:

2013. május 26., Tallinn (dobozos)

A május vége már Tallinnban is a grillező szezon kezdetének tekinthető (bár jelzem, a hó utolsó morzsái május 10. után tűntek el...), így aznap egy kisebb grillpartit tartottunk, amelynek ez volt a befejező tétele, konkrétan már az asztalnál ülve, nem sütögetés közben. Egyszóval, a sütést letudva, koncentráltan tesztelve::)

A doboz formavilága erőteljesen hajaz pár már korábban tesztelt termékre a baltikumi régióból, úgy tűnik ez a zöldes dizájn errefelé is nagy népszerűségnek örvend. Átlagos (5 %) alkoholtartalmat rejt a sör, s megjelenésre egy tipikus lager, korrekt állagú (nem csak méretű) habbal. Többféle gyártó "gaišais" sörét kóstoltam már Lettországból, a többségnél eddig mindig megfigyelhető volt valamilyen plusz ízanyag, ami elvitte a sört a pilzeni átlagból valamerre, a Lāčplēsis esetében erről nincsen szó. Nincs semmiféle elhajlás, korrekt pilzeni sört kapunk ebben a dobozban, s ennyi. A magam részéről a fél doboz elfogyasztása után, s a hőmérséklet emelkedésével a komlózás selymességét tudtam kiemelni: lágy kesernyésséggel indít a sör ugyanis, de aztán nagyjából öt-hat perc után ez az íz a gabona frissességébe csap át, s ha valakinek élénk a fantáziája, menten ott találhatja magát a Zalai-dombságban valahol az egykori nagykanizsai sörgyár közelében, napsütésben, a komló közelében. Ejha, ez még rímelt is majdnem. De ne álmodozzunk, pontozzunk:

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6

Egy kis technikai segítség két év után...

Tudom, a többség számára evidens, hogy mi a túrót is lehet a blog jobb meg bal paneljén barkácsolni, de két dologra azért (na jó, három...) felhívnám a figyelmet így két év elteltével.:) Az egyik a követés emailben (jobb oldalon). Csak be kell írni egy jól hangzó e-mail címet, bőszen nyomni a submit gombot, s lássatok csodát: hamarosan jön majd egy spam-nek tűnő levél a feedburner.google.com-tól, amiben meg lehet erősíteni a feliratkozást. Ebben az a jó, hogy ha engem megszáll a grafománia, akkor minden poszt után ott fog csilingelni a mailboxotokban a levél róla, hogy van mit olvasni...

A másik roppant okos dolog a feliratkozás (száműztem alulra a jobb oldalon). Ha valaki rendelkezik Google vagy egyéb más nagyon hasznos fiókkal, amivel ott authenkiálódni lehet, és kedve is van hozzá, akkor taggá válhat az oldalon. Nekem ez csak jó, mert jólesik, hogy látom, ha növekszik az állandó olvasók tábora.:) (Örvendetes hír nekem az is, hogy a blog olvasottsága állandóan növekszik, ebben a hónapban például a havi oldalletöltés nyolcvanszorosa volt az indulási hónapnak...) Szóval hajrá, én csak örülni fogok minden új tagnak!

A harmadik (utolsó) dolog a megjegyzések írogatása. Mindenkit csak biztatni tudok erre is, írjatok minél többet... Ez a kedvenc témáim egyike, úgyhogy szívesen elbeszélgetek róla, másrészt meg némileg úgy érzi az ember olyankor, hogy tényleg olvassa is valaki, amit ír.:) A megjegyzések továbbra is moderáltak, reklámokat továbbra sem szeretnék közölni...

További jó olvasgatást mindenkinek, estére valami normális poszt is lesz, ígérem.

2013. május 30., csütörtök

Khpykeion étterem (Athén)

Látogatás időpontja:

2012. november 28.

A bolhapiac főutcája
Az Akropolisz lábánál elterülő néhány utcában bolhapiac működik egész nap (tényleg az, ki is van írva, hogy flea market...), ahol aztán tényleg mindent lehet kapni. Először akkor jártam arra, amikor már konkrétan sötét volt, de az ókori romok zöme éjszaka is ki van világítva, sajnos nem nagyon sikerült róluk jó fotókat készíteni...

A környéken bóklászva több órán keresztül bámészkodtam, aztán egyszer csak nagyon megéheztem... Betértem hát erre a helyre, amely sajnos nem olyan nagy világcég, hogy felkerüljenek az internetre. Az alant lévő helymeghatározás is egy kicsit esetleges, pedig próbáltam precíz lenni. A lenti linkre kattintva úgy tűnik, mintha az étterem a Kirikiou utcában lenne, pedig nem így van, kicsit visszább kell jönni, a bolhapiac főutcájáról már látszik is az étterem, kb. így:

Ez a kép persze másnap készült...
Akkor persze nem volt ilyen világos, ezt a képet másnap készítettem az utcafrontról. Elkezdtem böngészni az étlapot odakint, s hamar odajött hozzám persze egy pincér, pedig a kinti asztaloknál nem ült senki...

Az étlapot böngészve végül egy hagyományosnak tűnő görög ételt választottam ki, úgy hívták, hogy pastitsio. Kicsit hasonlít a lasagna-ra, azzal a különbséggel, hogy teljesen más tésztát használnak hozzá, s a szósz is kicsit más ízű. A teteje meg van szórva parmezán sajttal:



Akit bővebben érdekel a recept, annak katt ide. Szerencsére volt Mythos sör a kínálatban, ejha de rég ittam ilyet! Úgy hírlik a kommentekből, hogy odahaza is lehet kapni már a CBA-ban. Mondjuk a komment az exportált verzió minőségétől nem volt elragadtatva. Sebaj, szerintem Görögországban még mindig ez az egyik legjobb sör...

Mythos Lager (üveges)

Ezúttal tehát üveges verzió, a hozzá való korsóval. Természetesen fele olyan jól sem nézett ki ez a sör, mint az a verzió, amit tavaly csapoltan Krétán ittam, de nincs ok panaszra. Leginkább egy jól sikerült Soproni palackozáshoz tudnám hasonlítani, most sem lesznek túl rosszak az érdemjegyek:

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás 13
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4




Rendesek voltak, a végén még kaptam egy sütit is, amit érdekes módon grízből készítettek, de nem volt rossz.


Tán látszik a képekből, hogy végül odabent ültem le. Akkor még ültek odabent (nem volt annyira meleg...), de mire a sört megkaptam, tök egyedül üldögéltem odabent. (Látszik a fenti képen is.) A személyzet nagyon barátságos, nem tolakodó, ebben a görögök tapasztalataim szerint egész jók... Az ételek minősége szerintem az átlagos mércénél tán kicsit jobb, nincs miért fanyalogni, s az elébb említett vendégcentrikusság mindenképp pozitívba billenti a mérleget.

Sajnos elérhetőségi és egyéb adatokkal most nem szolgálhatok...

2013. május 29., szerda

Karlovačko

Forrás: Dag
Tesztelés időpontja:

2012. december 31., Szálka (dobozos)

Az óév végóráira készülve került a kezembe ez a sör, Pocak barátomnak hála, aki nálamnál sokkal jobb ismerője a horvát söröknek, s ez az ő egyik kedvence. A Karlovačka Pivovara gyártja, s ez a főzde is, mint sok másik még a régióban, a Heineken birodalmát gazdagítja. A főzde az 1854-es évig datálódik vissza, s leteszem velük kapcsolatban is a szokásos esküt: eljön majd a pillanat, amikor majd részletesen fogok velük foglalkozni, a türelmetlenek addig nyugodtan kattintsanak ide.

Most foglalkozzunk pusztán a sörrel... Mivel kedves barátom kedvence, ezért fokozott figyelmet szenteltem neki. Kedves Pocak barátom tekintélyes méretű sörhasát részben annak köszönheti, mert ifjúkora óta a soproni sörökön szocializálódott, így éltem a gyanúperrel, hogy tán azért kedveli ezt a sört, mert ízvilágban közel van ahhoz. (Erősíthetném ezt a teóriát azzal is, hogy jelenleg mind a két cég a Heinekent gyarapítja...) A valóság azonban kicsit más. Manapság a Soproni (szerintem) az egyik leginkább eltalált pilzeni típusú sör a magyar piacon, mérsékelt komlózással. Megboldogult bohó fiatalkoromban nagy barátja voltam a soproni söröknek szintén, s volt néhány kedvencem, ami azóta eltűnt a palettáról.

Ezek a sörök sokkal nagyobb mértékű komlózást kaptak akkoriban, s ezek képzeletemben megőrzött íze mondhatni közel van a Karlovačko ízéhez. Tán ezért kedveli kétszer is citált barátom annyira, de igazából tudja ezt a mocsári ordas... No de milyen is volt? A komlózást már említettem, viszonylag friss komlóíz jellemzi a sört. Magas szén-dioxid tartalom jelentkezik a kibontásnál, ezzel szemben a habképződés szerényebb. Színre világosabb az általam preferáltnál, de ezt bánja a kánya. Az íze harmonikusnak mondható, kilógó extremitások nincsenek. Mindazonáltal azért eléggé középszerűre sikeredett, kicsikét a sűrűségével is baj van szerintem.

Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás 10
Összesen 24
Régi értékelés szerint 4,8


2013. május 24., péntek

Alhambra Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2013. május 18., Tallinn (dobozos)

Lassanként elfogynak a készletek, amelyek spanyol barátomnak hála januárban jutottak el hozzám. Igazából még mindig várok arra az érzésre, hogy egy igazán jó spanyol sört igyak, bár spanyol barátaim azzal riogatnak, hogy üveges és dobozos verzióban ne is várjak csodát, ha igazán jót akarok inni, akkor el kell mennem Madridba, s például ott megkóstolni a Mahou-t, vagy egy másik sört csapoltan. Hát erre mostanság nem sok esély mutatkozik...

A Cervezas Alhambra felelős ezért a sörért, akik a fent belinkelt Mahou-hoz hasonlóan szintén a Carlsberg birodalmat gyarapítják. Azért még független weboldaluk van, s szerencsére elérhető angolul is. Történetükbe most nem mennék bele, 1925-ben alakult a cég Granadában (Andalúzia). A portfóliójukba jelenleg hét sör tartozik, ezek közé tartozik a Premium Lager, néhol Extra néven fut. A sorból a legújabb tudomásom szerint az Alhambra Reserva 1925, amely az alapításnak állít emléket.



A Premium Lager moderált alkoholtartalommal bíró sör (4,6 %), viszonylag tisztességes habbal és kinézettel. Az íze enyhén komlósabb, mint a spanyol átlag (természetesen csak azokhoz a spanyol sörökhöz tudok viszonyítani, amiket már volt szerencsém kóstolni...), s sajnos itt is felfedezhető az a jelenség, hogy a 10,8 szárazanyagtartalom nem elég: a sör bizony tartalmatlan és vizesnek tűnik. Inkább indítanám harcba a light kategóriában, mint a Preimumban...

Mindenesetre azért ehhez elég jó volt:


Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek      4
Összhatás 9
Összesen 25
Régi értékelés szerint 5





2013. május 23., csütörtök

Szalon Barna

Forrás: Pécsi Sörfőzde
Tesztelés időpontja:

2012. december 24., Budapest (üveges)

Hát azt hiszem, erre nyugodtan lehet mondani, hogy karácsonyi sör.:) Tudom, volt (tán még van is) a Pécsi Sörfőzdének karácsonyi söre (Három királyok), de évek óta nem látom... Sajnos a Pécsi Sörfőzde nem árasztja el a honlapján az odatévedőket információkkal, a mellékelt képen kívül csak annyit lehet megtudni, hogy a sör alkoholfoka 5,8 %.

Pohárba kitöltve a sörnek nagyon szép színe van, közelebb van a vöröshöz, mint a barnához, s pár perc habzás után az amber irányába tolódik el. Ízre nem egy tipikus barna, inkább mondanám félbarna ízvilágnak, nem túl fűszeres jelleggel. Igazából, ha eltekintünk a színétől, nem nagyon lehetne megmondani szerintem, hogy barna sörről van szó. Enyhén érződő kandiscukor jelzi csak, hogy nem egy lager van a pohárban... Mindenesetre mindenféle ízhibától mentes, könnyedén iható sör a Szalon Barna. Számomra kellemes volt...


Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás 12
Összesen 32
Régi értékelés szerint 5,4

2013. május 22., szerda

A. Le Coq Strong Lager

Tesztelés időpontja:

2013. május 18., Tallinn (üveges)

Nem is nagyon tudom már, mikor volt utoljára A. Le Coq teszt a blogban, mindenesetre ez a sör még a múlt évi beszerzésekből származik. Mint nevéből is kitűnik, a gyártó megpróbálkozott a Strong Lager szegmensbe betörni, holott ehhez hasonló sörük már van a piacon (Double Bock). De hát lelkük rajta...

No persze az egy bock típusú sör, ez meg egy lager, a vak is láthatja. Hát látom én is, de mégis úgy gondolom, hogy a potenciális fogyasztói csoport körülbelül azonos, s ezzel a próbálkozással kellőképpen sikerült is őket összezavarni azt hiszem. Mindenesetre az elmúlt hónapokban azt látom, hogy a polcokról mindkettő hátrébb szorult, tán nem fogynak annyira...

A Strong Lager alkoholtartalma 6,5 %, egy kicsivel tehát alacsonyabb a Double Bock 7 %-nál. Annak idején attól a sörtől nem voltam elragadtatva, a Strong Lagernél így aztán alacsonyabbra tettem a mércét. A pohárba kitöltve egy sima lager színét vette fel, mondhatnám úgy is (mondom is...), hogy egy light sörre asszociáltam leginkább. Illatra pedig a Premiumra emlékeztet teljesen.

Ízlelésre sem különbözik sokban tőle, tán egy árnyalattal sűrűbb és nincs semmi olyan "vizes" érzet, amelyre a Double Bock esetében volt "szerencsém" panaszkodni. Közepesnél kicsit jobb, de mégis csak light sör ez is, hiába van ráírva, hogy strong...

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek    6
Összhatás 12
Összesen 31
Régi értékelés szerint 5,2

2013. május 21., kedd

Sörgyártók bemutatása #18 - Alken-Maes


Az Alken-Maes név elöször 1988-ban bukkant fel, amikor két kisebb főzde egyesült Belgiumban (Waarlos): a Maes és az  Alken. Mindkettő pilzeni típusú sörökre specializálódott elsősorban, a Maes gyártotta a Maes pils nevű sört, az Alken pedig a az Alken Cristal pils-t. (A Maes esetében azért ez nem telejsen igaz, ők korábban (1978) megvásárolták a Jumet-ben székelő Grimbergen főzdét, így volt azért ott már más irányú tapasztalás is...)

Ezt követően a cég tovább folytatta a vásárlásokat, s 1989-ben megvették a De Keersmaeker főzde felét, amely akkoriban spontán erjesztésű sörökre specializálta magát (például Mort Subite). 2000-ben, folytatva a sort, megvették a Ciney-t és a Brugs Witbier-t is, majd a De Keersmaeker másik felét is. Még abban az évben a brit Scottish & Newcastle brit cég megvette őket tokkal-vonóval, s majd őket is bekebelezte egy nagyobb hal, a Carlsberg/Heineken konzorcium 2007-ben. 2002-ben történt az Alken-Maes utolsó expanziója, akkor vették meg a Louwaege főzdét (Kotemark), akik a Louwaeges Kriek és Hapkin nevű söröket gyártják. Ezzel a lépéssel a belga piac második szereplőjévé léptek elő...

De nézzük őket részleteiben még egy kicsit...

No persze a történet nem ennyire rövid keletű, ha a
z igazi gyökereket keressük, vissza kell mennünk egészen 1880-ig, illetve 1881-ig, a történet ugyanis két független szálon indult el. 1880-ban élt egy Egied Maes nevű úriember, akinek nem volt jobb dolga, mint megvenni a Sint-Michaël nevű főzdét Waarloos-ban. 1881-ben egy másik úriember, Arthur Boes megalapította a hagyományos alapokon működő főzdéjét (Sint-Aldegondis) Alken-ben, egész konkrétan 100 km-re onnan...

A következő dátum, amire feltétlenül tekintettel kell lenni, 1923. Ebben az évben találkozott Arthur Boes és Jozef Indekeu elképzelése egy közös főzde megalakításáról, ez lett az Alken nevű főzde. Akkoriban még a pilzeni sörök nem voltak nagyon népszerűek Belgiumban, így az Alken főzde lett az első, amely ilyen típusú sört gyártott az országban: 1928-ban piacra került a Cristal nevű sör.

Közben a másik szálon is zajlott az élet, s az időközben Maes névre keresztelt főzde 1946-ban jelentette meg a maga pilzeni sörét, amit meglepő módon Maes Pils-nek hívtak. Sokáig nem történt semmi különösebb, aztán elkövetkezett az 1969-es esztendő, s a Maes főzde beintegrálódott az angol Watney Mann csoportba.

Ezt követte a Union (Jumet) nevű főzde megvásárlása 1978-ban, akik a felsőerjesztésű sörökre specializálódtak, például a Grimbergenre. 1988-ban futott össze a két szál: egyesült az Alken és a Maes főzde, s létrejött az Alken-Maes. 1989-ben követekezett be az első expanzió, a cég megvásárolta a De Keersmaeker nevű cég 50 %-át Kobbegem-ben. 1994-ben a cég csatlakozott a Danone birodalomhoz, majd 2000-ben jelentősen erősítve pozícióikat megszerezték a Ciney és a Blanches de Bruges márkákat, majd teljesen átvették a De Keersmaeker irányítását.

Még ugyanebben az évben az Alken-Maes a Scottish & Newcastle csoport része lett. 2002-ben újabb márkanévre szert téve megvették a Louwaege nevű főzdét, s ezzel lett egy erős blonde sörük is, a Hapkin.

2008-ban következett be az utolsó nagyobb változás a cég életében, akkor csatlakoztak a Heineken csoporthoz. Tán még azt érdemes megemlíteni a történeti hűség kedvéért, hogy 2013-ban dobták piacra a Maes Radler-t, érdekes, hogy addig nem volt hasonló termék a portfóliójukban..

Ha szigorúan vesszük, akkor az Alken-Maes sörökhöz csak a Cristal (Alken), a Maes Pils, illetve az előbb említett Maes Radler tartozik, de a cégcsoport portfóliója mondhatni elég gazdag:


Ezeknek a többsége volt már tesztelve is, ami meg nem, azoknál a linkek a gyártó webhelyére mutatnak. A Maes Radler a fent belinkelt leírás szerint 100%-ban gyümölcslé alapból készül, az alkoholtartalma pedig a standardnak mondható 2 % körül van. A Cristal söre már volt emlegetve feljebb, ez volt Belgium első lagere 1928-ban, 4,8 % alkoholtartalma van. Még egy saját weboldala is van a fenti linken kívül...

Elérhetőségek:


Központ:

Brasseries Alken-Maes SA
Blarenberglaan 3C – b2
2800 Malines
Email info@alken-maes.com
Telefon: +32 (0)15 30.90.11
Web: http://www.alken-maes.be

Főzdék:

Brasserie Alken
Stationsstraat 2
3570 Alken

Brasserie Affligem
Ringlaan 18
1745 Opwijk

Brasserie Mort Subite
Lierput 1
1730 Kobbegem



A posztban szereplő képek a gyártó weboldaláról származnak.

2013. május 20., hétfő

Oak Barrel (Helsinki)

Forrás: SSP Finland
Látogatás időpontja:

2012. december 23.

Aznap elég sok időt el kellett töltenünk Helsinki-ben, már reggel 6 óra körül bőven ott voltunk, Tallinnból indulva. Ezt követően majdnem 11 órát kellett várnunk a következő járatra, s mivel útitársaim kevés hajlandóságot mutattak a városba való beutazásra, így alkalmunk nyílt sokkal behatóbban megismerni a repteret, mint amennyire egy átlagos halandónak erre feltétlenül szüksége lehet...

Miután minden elképzelhető helyen jártunk nagyjából ötször, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, megpróbálom megdönteni azt a rekordot, amely a vendéglátóhelyeken egy korsó sörre eleddig kifizetett összeget jelenti. Mivel Finnországban voltunk, ráadásul egy reptéren, erre jó esély mutatkozott. (Néhány kollégámnak vannak finn barátai, ők minden nyaralás előtt széles mosollyal szoktak választani a prospektusokból úti célt, hisz szinte minden hely olcsóbb Európában, mint Finnország...)

Betévedtem hát a fenti helyre a 22-es kapu mellett a nemzetközi terminálon, ami a honlapjuk szerint nem más, mint egy ír kocsma, változatos sörkínálattal. Van nekik sokféle, csapolva is néhány, én ezt választottam:

Stallhagen Celebration

Mivel Finnországban vagyunk, a sör is onnan való, egész pontosan a Stallhagen főzdéből, hogy valami meglepőt is mondjak..:) 6 % alkoholtartalmú barna lager sör, amelynek mind illata, mind külső megjelenése szívet-lelket melengető, így a horrorisztikusnak tűnő árat (le sem merem írni, mennyibe került, de maradjunk annyiban, hogy rendes körülmények között egy kétszemélyes esti sörözgetés kitelne belőle...) hamar el is feledi az ember...

Illatában tehát némi édes mandula és fanyarabb pörkölt dió jön elő, utána némi kandiscukor. A színe a barna és a vörös között játszik (a hab szintén), ami aztán nem is akar nagyon hamar megszűnni...

Az íze egy középkategória fölé pozicionált barna söré, ilyen jó finn sört őszintén szólva még nem ittam. Kicsikét aszalt gyümölcsös ízek is jöttek, de nem sikerült definiálni, melyik gyümölcsre hasonlít leginkább. Kértem hozzá sós mogyorót is egy idő után (ha már bűnözünk, legyen az élmény teljes...), így abban sem tévedhetek nagyot, hogy sós hal és húsételekhez is kellőképpen jól passzolna.



Tudnék örülni neki, ha máshol is hozzá lehetne jutni ehhez a sörhöz...

.



Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6


Sajnos a hely nyitva tartása eléggé antiszociális, de ez igaz a reptér teljes egészére. Amikor estefelé jártam arra, soha nem volt nyitva, mint ahogy semmi más sem.

2019. október 25.

Hét év elröppent, én meg épp zárás előtt aznap tudtam itt kérni egy sört, rám is fért a hosszú út után..


Hartwall Lahden Erikois IPA (üveges)

Brutálisan friss és komlós IPA, pont erre volt szükségem, hogy egy kicsit felébresszen...


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás17
Összesen40





Quite fresh and brutal hoppy IPA.






Appearance (1-10)7
Taste (1-10)8
Aromas and other characteristics (1-10)   8
Overall (1-20)17
SUM (1-50)40


Szerencsére az antiszociális nyitvatartás az elmúlt években változhatott (régebben csak 7 lörül nyitottak és fél kilenckor (hát kocsma az ilyen????), már be is zártak...

Nyitvatartás:

Vasárnaptól péntekig:: 05:30–23.00
Szombat:  05:30 – 21:00

2013. május 17., péntek

Aldaris Pilzenes

Tesztelés időpontja:

2013. január 22., Riga (üveges és csapolt)

Az Aldaris sörei már visszatérő vendégek a blogban, tán nem kell már őket bemutatni... Aznap kétszer is volt szerencsém ezt a változatot tesztelni, a sorban először az üveges változat következett. Viszonylag igényes a külcsín, s a sör pohárba kitöltve is egész kellemes képet mutat. A címkét böngészve azt találtam, hogy mindössze 4,2 % alkohol van benne, így egy könnyed ízvilágra készültem fel.

A hab teljesen rendben volt, már-már meglepően sokáig tartotta magát. A cég hivatalos honlapja is light sörnek aposztrofálja egyébként, s büszkén hirdetik hogy a sör aranyérmet kapott a European Beer Star versenyen. Ízre tán egy kicsit édeskés, bár tipikusan elemezhető íz nem figyelhető meg. Enyhén szólva jellegtelen...



Megjelenés 6
Íz 4
Aroma és jellegzetességek      4
Összhatás 8
Összesen 22
Régi értékelés szerint 4,2


Ezt a tesztet követte este egy csapolt verzió. Kíváncsi voltam, mennyivel lesz ez jobb, bár a választás nem volt teljesen önkéntes... (Egy protokollrendezvényen voltam, ahol volt ez a sör, meg más se.) Rögtön szembetűnt, hogy a csapolt verzió jóval vizesebb, a habja is kevesebb. Nem érződik az az enyhén édeskés, malátás íz sem, ami az üvegesnél némileg előjött, itt teljesen zéró, amit ki tudok emelni.

Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek     3
Összhatás7
Összesen19
Régi értékelés szerint3,8


2013. május 16., csütörtök

Αλεξάνδρα Εστιατόριο - Alexandra Restaurant (Athén)

Látogatás időpontja:

2012. november 27.

A tavalyi év vége felé Athénban jártam, ahol a tallinni téllel ellentétben az ősz végét járta az időjárás, s többnyire bizony még kabát sem kellett (különösen nekem, aki a - 15 fokos hidegből érkeztem...). Egy hetet töltöttem el majdnem a görög fővárosban, s ha már ott jártam, betértem néhány helyre. Ezek közül ez az étterem volt az első, s mindjárt le is kell szögeznem rögtön az elején, hogy sörteszt ezúttal nem lesz. Ugyanis csak a már sokszor tesztelt Mythos-t tartották üveges verzióban  görög sörök közül...


Munka miatt jártam Athénban, s este hat óra felé mentem el vacsorázni ebbe az étterembe, mert a recepciós csajszi még előző ezt javasolta, ha valami igazán autentikus görög kajáldára vágynék a közelben. A fenti linken kívül az étterem honlapján be lehet tekinteni a belső elrendezésbe itt, ezen kívül a nyári hónapokban van egy nagy külső teraszos rész is, ahol jó rálátás nyílik a parkra. Akkor már elég éhes voltam mondhatni, mert az ebédet kihagytam. Kinéztem magamnak a térképen az útvonalat, menet közben csak ritkán pillantottam rá. Napközben eshetett az eső, mert minden nagyon vizes volt, s sajnos már egyáltalán nem volt világos. Az Aleksandras sugárút eléggé forgalmas út, ezen kellett haladnom vagy negyedórát, utána pedig fel kellett menni jobbra egy kis utcába. Nem pont ott volt az étterem, ahová a csajszi belőtte nekem tollal a térképre, de azért kis keresgélés után megtaláltam... Egy kis zöldes terület sarkán fekszik, s mivel sok étterem nincs a környéken, elrontani sem lehet.

Csak görögök ültek odabent eleinte, de aztán az egyik asztalnál ismerős arcok beszélgettek angolul, nem voltam benne biztos, hogy annak az ülésnek a résztvevői-e, ahol én is egész nap ültem. Mindenesetre, a téma, amiről a társalgás folyt, nem volt összeköttetésben azzal, amiért Athénban voltunk, így inkább az étlapnak szenteltem a figyelmemet. Először is kértem frissen sült kenyeret olívabogyókrémmel, ezt nagyon jól csinálják a görögök. Kaptam hozzá egy másik szószt is, körözötthöz hasonlított (úgy hívják, hogy tyrokafteri, és feta sajt az alapja). A kenyér még forró volt, alig lehetett enni, s a pincér elmondása szerint helyben sütik...




Mint látszik a képekről, a berendezés elég visszafogott, ugyanakkor nagyon hangulatos és otthonos. A hangszórókból moderáltan halkan szólt valami tipikusan görög zene... A személyzet nagyon udvarias, nem tolakodóak, s mégis mindig ott voltak, amikor éppen valamire szükségem lett volna.

Mire a kenyérrel végeztem, megjött a második fogás is, tőkehal fokhagymaszósszal és zöldségekkel. Régen ettem ilyen finom halat, omlós volt és jóízű. Kértem mellé még egy fél liter helyi bort (literből és fél literből lehetett választani az étlapon), a pincércsaj nézett egy nagyot. Ezt egyedül akarom meginni? Körülnéztem az asztalnál, nem volt ott senki, mondom igen, miért baj? Nem, csak tud ő nekem pohárral is hozni. Megnyugtattam, hogy el fog ez fogyni... Mire a kenyeret elcsipegettem, a fele el is tűnt...





A végére kértem egy sütit is (mogyorós süti vanília fagyival, irtó tömény...), azt már nem kellett volna feltétlenül, túlságosan jóllaktam. A pincér letett egy pohár rakit is nekem az asztalra, de abba már csak belekóstoltam. Még jó, hogy a szállodáig nagyjából 20 percet sétálni kellett, addigra úgy ahogy magamhoz tértem...

Elérhetőségek:


Cím: 8a Argentinis Dimokratias & 21 Zonara (a sarkon)
(A Neapolis, Panathinea Park és az Alexandras sugárút közelében)
Tel. (+30) 210.6420874  (+30)210.6434367
Fax: (+30) 210.6425704
Weboldal: http://www.alexandra-restaurant.gr/en/


Nyitva tartás:

Minden nap: 12.30 - 01:00

2013. május 15., szerda

Fortas Ekstra

Forrás: Ushaha-pub
Tesztelés időpontja:

2012. december 18., Tallinn (üveges)

Hát lassanként végére érek a tavalyi jegyzeteknek, de már itt is az ideje, lassan június van ugye... Egy ideje azt a módszert követem, hogy egyet a legújabbak közül veszek elő, egyet meg a legrégebbiek közül, s naivan azt várom, hogy a két skála egyszer csak középen összeér. Ehhez vagy valószerűtlenül kevés sört kéne meginnom (bár mostanság nem nagyon iszom, csak elvétve...), vagy sokkal több időt kéne fordítanom a blogra, de ez (fájdalom...), nem megy...

Szóval újra Litvánia, a vilnius-i út hozadéka. A Fortas brand a Volfas Engelmann-hoz tartozik, nekik volt már néhány sörük itt a blogban. Jó pár sör fut ezzel a névvel a kínálatban (Ekstra, Export, Brandus, Stlprus némelyik PET palackban is kapható...), az Ekstra ezek közül a legáltalánosabb sör. 5 % alkohol van benne, a megcélzott minőség egy átlagos light pilzeni stílusú sör, s ezt sikerült is megvalósítani.

Ízre egy cseppet jobban érződik a komló, mint a light sörök többségénél, s túlzottan tartalmas testtel sem vádolható meg ez a főzet. Habja illékony (nem is vártam többet), színében semmi különleges, utóízben pedig egy kicsit édeskés a kezdeti kesernyésség után.

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás 10
Összesen 26
Régi értékelés szerint 5,2



2013. május 13., hétfő

Murphy's Irish Stout

Tesztelés időpontja:

2013. május 1., Tallinn (dobozos)

Az ünnepi grillparti utolsó tesztalanya, egyúttal valószínűleg a relatíve "leggyengébb" versenyzője. No persze ezt csupán annak köszönheti, hogy viszonylag két erős versenyzővel sikerült összefutnia a Praga Dark Lager, és különösen a Saku Koduõlu személyében.

Ez volt idén az első stout, szóval meg kell becsülni. A Murphy's Irish Stout (leggyakrabban csak Murphy's néven emlegetik), a Murphy's Brewery terméke Cork-ból (Írország). A gyárat 1856-ban alapították, s amíg 1983-ban a Heineken fel nem vásárolta, Lady's Well Brewery néven futottak. 1906 óta örökösen a második helyen vannak loikálisan a Guiness mögött, s ezen még az a tény sem változtatott, hogy a '80-as és a '90-es években a Heineken irgalmatlan pénzeket ölt abba, hogy a világpiacon a Murphy's márkanevet bevezesse. A Guiness ott is uralja a stout piacot, s nem is látszik semmiféle trend, ami ezt megváltoztatná a jövőben.

A Heineken tehát belátva tévedését, más márkák reklámozásába öli a pénzt azóta, de a Murphy's azért ott maradt importban sok helyütt, így Észtországban is. Érdekes az ügy egyébként, mert szigorúan nézve a két sör nem vethető össze teljes mértékben, mert különböző ízvilággal rendelkeznek teljesen. A Murphy's-t nem főzik olyan erősre, mint a vetélytársat, az alkoholtartalma mindössze 4 %. A Guiness-el összevetve sokkal kesernyésebb, ez az ízjegy már-már letaglózóan domináns. Mondjuk azért tán nem annyira, mint a Mikkeller Jackie Brown esetében, de azt a szintet nehéz is lenne überelni.

Összességében nem egy rossz sör, ha még nem próbáltátok, feltétlen megér egy kört.

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek      6
Összhatás 13
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

2013. május 10., péntek

Tauras Dvigubo Salyklo

Forrás: Modesto blogas apie kolekcijas ir alų
Tesztelés időpontja:

2012. december 18., Tallinn (dobozos)

Tavaly decemberben kezdtem meg a Vilniusból hozott készletek "felszámolását", de még mindig jócskán van belőlük (remélem nem fognak rám romlani...) Amikor a neten források után kutattam, érdekes módon a cég honlapján nem találtam meg a listában. Pedig már nem először futottam vele össze litván boltokban...


Az senki ellőtt nem titok (főleg azok előtt nem, akik ide járnak olvasgatni...), hogy a maláta az egyik fő összetevője a söröknek, ez adja a jellegzetes ízt és aromát többnyire. A Dvigubo Salyklo azért különleges, mert kétszer annyi malátát használnak a főzéséhez, mint egy átlagos lagerhez, a dvigubo salyklo is azt jelenti, hogy dupla maláta... Normál esetben száz liter vízhez nagyjából 12-18 kg malátát adnak, ennél a sörnél ez 30 kg. Ez a fajta stílus nem ismeretlen Európában, elég a belga dubbel-re vagy a német doppelbock-ra gondolni...

A dolgok ilyetén alakulásának ellenére a sör alkoholtartalma így is viszonylag elég alacsony, "mindössze" 6,5 %. Ebből következően aztán a malátából adódó többletíznek kéne dominálnia (nem az alkoholnak), de az eredmény mégis egy cseppet vizes... A színe legalább jó, s sokaknak sikerült egészen borostyán színig elmenő sört fotózniuk. Nekem nem volt ilyen szerencsém, az enyém volt inkább citromsárga, mint amber, de fotót sajnos nem készítettem ezúttal...

Az íze elsőre egy sima plizenit idéz, folyamatosan bomlanak ki a részletek. Mint írtam, cseppet vizes hatású, de aztán a dupla maláta azért bontogatja a szárnyait, először az édeskés gyümölcsös ízek vezetődnek fel, majd a szénsav folyamatos elhalásával a vizesség érzése is tompul, s a végére egy egész tartalmas sör kerekedik ki belőle.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek    6
Összhatás 13
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,2

2013. május 8., szerda

Saku Koduõlu

Tesztelés időpontja:

2013. május 1., Tallinn (üveges)


A Saku Koduõlu a régmúlt házi főzésű söreire próbál hasonlítani, s ezáltal némileg kifogni a szelet a kisebb főzdék vitorlájából... A koduõlu szó maga is, "házi főzésű sört" jelent, amelyhez a gyár árpa és búzamalátát egyaránt felhasznál. Nagyon kevés komló kerül hozzá, így az íze egyszerre édeskés és savanykás, ugyanakkor érezni lehet az élesztőt is, ami nem hagyományos sörélesztő, sokkal inkább közelebb van a pékek által használt élesztőhöz. Utolsó adalékként adnak hozzá egy kis sötétebb malátát is, hogy kapjon egy kis pörköltebb ízt is...

Az elkészült sört nem szűrik, természetszerűleg így egy opálos sört kapunk eredményül, fantasztikus habbal, s némi zavaró tényezőként úszkáló élesztődarabkákkal. De ez legyen a legnagyobb probléma. Be kell vallanom, ez a leginkább házi búzasöröket idéző sör a legjobb Saku sör, amit valaha ittam. Számomra leginkább már egy jó kézműves sör minőségét üti meg, ha nem tudnám, hogy a Saku gyártósoráról gördült le, el se hinném, hogy egy nagy gyár terméke. (A sör alkoholtartalma 4,8 %.)



Feltétlenül nélkül fogyasztásra ajánlott tétel!

Megjelenés 9
Íz 8
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás 16
Összesen 41
Régi értékelés szerint 8,2

2013. május 7., kedd

Kohvik Must Puudel

Forrás: Lomography
Látogatás időpontja:

2012. október 4.

Tavaly hallottam először erről a helyről, s ha le akarom fordítani a nevét (már pedig miért ne akarnám...), akkor érdekes névhez fogunk eljutni, a must puudel ugyanis fekete pudlit jelent magyarul. A puudel szó nem keverendő össze a pudel-el, ami egyébként üveget jelent, s hogy tovább fokozzuk az összezavartságot, létezik egy bár ezzel a névvel is Tallinnban (jártam is ott, majd csak lesz róla iromány is...), nem messze a már megénekelt F. Hoone nevű helytől.

A Must Puudel a Müürivahe utácban található, nagyon közel a Virui kapuhoz, az óvárosban. Ez a kis utca eléggé el van dugva, de sörszeretőknek kötelező ide elzarándokolni, bár nem feltétlen emiatt a kávézó miatt csak. Ebben az utcában található ugyanis Tallinn egyik legjobb sörszaküzlete, csaknem átellenben ezzel az egységgel.... A kávézónak nincs normális weboldala, ők is beálltak abba a sorba, akik csak Facebook lájkokat szeretnek gyűjteni, s létrehoztak maguknak egy Facebook oldalt, ahol a címen kívül szinte semmilyen érdemi információ nincs... (Étlap azért van itt észtül...)

Az utcafront (ez saját fotó...)

Forrás: Facebook hivatalos oldal

Forrás: Another Trvael Guide
A "fekete uszkár" hamar népszerű lett Tallinnban, leginkább a művészek körében. A tulajdonosok egyike szintén művész (Vaiko Eplik), aki zenés estéket is szervez a helyszínen időnként. Eplik húga, Eike Eplik alakította ki a dekorációt, s az ő szobrait lehet látni mindenütt. Maga a színvilág Kristi Kongi nevéhez fűződik, aki szabadjára engedte a fantáziáját rendesen, legalábbis a kompozíciók eléggé egyediek...

Forrás: Like a local...
A berendezés maga überretró, két egyforma szék vagy kanapé még véletlenül sincs szinte, s itt is olyan érzése van az embernek, hogy a tulaj végigjárt három kilakoltatást, s megvette öt centért a legstrapabíróbb (nem feltétlen a legszebb...) darabokat. Úgyhogy valószínűleg nem erre ment el a kezdeti költségvetés nagy hányada, de az eredmény egész hangulatos lett.

Az étlap és itallap nem egy Háború és béke, mondhatni pár perc alatt át lehet böngészni. Egy szóval nincs sok minden, de azok legalább nem a kaptafára felfűzhető dolgok, a desszertek között például van gyömbéres sárgarépa torta is, de bevallom, gyáva voltam megkóstolni... (Egész jók a tésztaételek is.) Sokak szerint érdemes kipróbálni a forró csokit is itt, s nem mellékesen a kávéjuk is elég jó (Tallinnban nem is olyan egyszerű jó kávét inni egyébként...)

No de térjünk a bizniszre, hisz elsősorban a sörök miatt tértünk be ide, még ha nincs is nagy választék. Az adekvát észt kínálat mellett (elsősorban érdekes mód Puls sörök vannak) volt ilyen is:

Brewdog Trashy Blonde

Már említettem nem olyan régen, hogy a Brewdog tekintetében kezdek márkaorientált lenni, lassanként nem is hónap egy hónap Brewdog teszt nélkül... Sajna a honlapjukon nem lelhető fel a sör leírása, lehet, hogy nem készítik már? Pedig egész jó volt... Van benne Maris Otter, Caramalt és Müncheni maláta, Motoeka (belga Saaz) és Amarillo komló. Az alkoholja nem túl magas, mindössze 4,1 %. S hogy milyen? Hát nem egy tipikus ale... A színe nagyon szép aranysárga, néha vörösbe hajlik. Az íze édeskés, de kesernyésebb, mint egy átlagos ale.

Sajnos elkövették szervírozásnál az a hibát, hogy az üveget nem hozták ki (simán kitöltötték a pohárba), de legalább a pohár az saját pohár volt.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek    6
Összhatás 14
Összesen 35
Régi értékelés szerint 7

S hogy mi az összbenyomás a helyről? Én nagyon élveztem az atmoszférát és a különleges ízeket, mindenképp ajánlom látogatásra mindenkinek...


Nyitva tartás:

Hétfő - Kedd: 9:00 - 23:00
Szerda: 9:00 - 1:00
Csütörtök - Szombat: 9:00 - 2:00
Vasárnap: 9:00 - 23:00