Lāčplēsis Kastaņu

Tesztelés időpontja:

2013. június 12., Tallinn (üveges)

Bizony, még mindig van a lettországi ellátmányból is...:) A Lāčplēsis egy olyan területre nyúlt ezzel a sörrel, ahova sokan nem mernek, de gondolom a sör nevéből sokak számára ez már ki is derült. Igen, gesztenyés sörről van szó... Nosztalgiával gondolok vissza a 2000-ben Korzikán eltöltött hétre, akkor alkalmam volt a helyi gesztenyés söröket megkóstolni, ízük emlékét a mai napig őrzöm...

Ezzel aztán együtt jár az is, hogy valami hasonlót vártam ennél a palacknál is, amikor kinyitottam. Amikor kinyitottam, a hab majdnem kifolyt belőle, semmi gond, ez néha előfordul. Próbáltam az illatokat beazonosítani, de hiába: szinte semmi illata nincs gykorlatilag, gesztenye meg pláne nem. Pohárba kitöltve a kinézetével különösebb gond nem volt, szépen habzott, a színe kissé félbarnás volt, valami ilyesmire számítottam...

4,8 % alkohol figyel benne, tehát nem túl erős, de mondhatni semmit nem lehet belőle érezni, olyan mintha egy enyhén szénsavas, édeskés malátszörpöt inna az ember, ami kissé fel van higítva. S hogy mennyire érződik a gesztenye? Semennyire. Sajnos ez a helyzet... Jó sokáig kóstolgattam, próbáltam megtalálni benne (s egyáltalán valami élvezhetőt az enyhe karamella mellett), de nem jött elő. Igazából azzal is kétségeim vannak, hogy láttot-e egyáltalán gesztenyét ez a sör, mert könnyen lehet, hogy soha az életben.

Sajnos a Lāčplēsis-nek ez a terméke sem lép ki a középszerből, s a hivatalos honlapon sem nagyon emlegetik...

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	25

Lāčplēsis Gaišais

Tesztelés időpontja:

2013. május 26., Tallinn (dobozos)

A május vége már Tallinnban is a grillező szezon kezdetének tekinthető (bár jelzem, a hó utolsó morzsái május 10. után tűntek el...), így aznap egy kisebb grillpartit tartottunk, amelynek ez volt a befejező tétele, konkrétan már az asztalnál ülve, nem sütögetés közben. Egyszóval, a sütést letudva, koncentráltan tesztelve::)

A doboz formavilága erőteljesen hajaz pár már korábban tesztelt termékre a baltikumi régióból, úgy tűnik ez a zöldes dizájn errefelé is nagy népszerűségnek örvend. Átlagos (5 %) alkoholtartalmat rejt a sör, s megjelenésre egy tipikus lager, korrekt állagú (nem csak méretű) habbal. Többféle gyártó "gaišais" sörét kóstoltam már Lettországból, a többségnél eddig mindig megfigyelhető volt valamilyen plusz ízanyag, ami elvitte a sört a pilzeni átlagból valamerre, a Lāčplēsis esetében erről nincsen szó. Nincs semmiféle elhajlás, korrekt pilzeni sört kapunk ebben a dobozban, s ennyi. A magam részéről a fél doboz elfogyasztása után, s a hőmérséklet emelkedésével a komlózás selymességét tudtam kiemelni: lágy kesernyésséggel indít a sör ugyanis, de aztán nagyjából öt-hat perc után ez az íz a gabona frissességébe csap át, s ha valakinek élénk a fantáziája, menten ott találhatja magát a Zalai-dombságban valahol az egykori nagykanizsai sörgyár közelében, napsütésben, a komló közelében. Ejha, ez még rímelt is majdnem. De ne álmodozzunk, pontozzunk:

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Lāčplēsis Dzīvs

Tesztelés időpontja:

2013. február 10., Tallinn (üveges)

A gyártó jelen esetben sem ismeretlen már, lassan már fel sem tudom sorolni, mennyi sörüket kóstoltam már. Eleddig egy 33,66-os pontátlagot hoztak, ami nem rossz teljesítmény, mondhatni... Ezt a sört legutóbbi lettországi kalandom során találtam, Rigában jártam január végén ugyanis, ez a sör abból a csomagból származik, amit még ott sikerült beszereznem.

A fent belinkelt leírás alapján egy szűretlen és pasztörizálatlan sörrel kerültem szembe, a balti országokban ezek a sörök jelenleg reneszánszukat élik. Az alkoholtartalma 5,5 %, ami ebben a szegmensben nem is olyan rossz... Ezek alapján azt vártam, hogy majd egy kicsit tompult, opálos ital fog kicsorogni az üvegből, de ez tévedés, a színe és áttetszősége egy pilzenit, illetve lagert idéz. A dzīvs szó egyébként, ha hinni lehet nagy barátomnak, a Google fordítónak, magyarul "élőt" jelent, tán arra akarnak ezzel utalni, hogy nem szűrték, és nem is pasztörizálták a sört.

A színe tehát olyan, mint egy lager, bár habja nem sok van (nulla). A szénsav mennyisége számomra kicsit zavaróan magas, s a kelleténél jobban erőltetett a komlózás is. Mindemellett a végén azért mindez egy harmonikus ízzé áll össze, s pár perc múlva már a szénsavasság sem zavaró. Mindenesetre a fenti átlagot ez a sör nem éri el.

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	26
Régi értékelés szerint	5,2

Līvu Tradicionālais

Forrás: Sajnos ismeretlen

Tesztelés időpontja:

2012. július 27., Várpalota (dobozos)

Hát akkor legyen még egy lett sör, s lassan vége a sornak... (Legalábbis egy időre, a tervek szerint januárban Rigába utazom ismét, úgyhogy lesznek újabb tételek bizonyosan.)

A Līvu is előkerült már egyszer a blogban, ez immáron a második sör, s ez valószínűleg azt jelenti, hogy ez a gyártó sem fogja elkerülni a sorsát, hamarosan egy részletes poszt elé is néznek majd. Említettem már a múltkor, hogy a gyártó honlapja nem büszkélkedhet azzal, hogy a dizájnelemekben és tartalomban túlzásokba esne a hivatalos weboldalon, de aki mégis ingerenciát érezne rá, lett és/vagy orosz nyelvtudással felvértezve körülnézhet itt.

A Tradicionālais egy erős lager sör, 6 % alkohollal bír. Ebből is készült kétliteres kiszerelés is, nekem a dobozos verzióval sikerült találkozni. Felbontás után az illata egy jó pilzeni típusú sört idéz, habja viszonylag van, bár hamar el is tűnik. Ízlelésre erős, tartalmas sör bontakozik ki, bár a komló kesernyésségét kicsit azért hiányoltam. Mert az szinte nincs is. Mégis kialakul valamiféle harmónia a sokadik korty után, úgyhogy nincs szívem lehúzni...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2

Lāčplēsis 3 Iesalu

Forrás: kampari18

Tesztelés időpontja:

2012. július 27., Várpalota (dobozos)

Folytassuk tehát a Lāčplēsis portfolió lefedését, lassanként egész jól haladok vele. Előrebocsátanám rögtön, hogy ha eddig úgy tűnt volna, hogy fanyalgok a Lāčplēsis söreivel kapcsolatban, akkor ennél a sörnél most ennek vége szakad, ugyanis ez igen csak megüti a mércét.

Félbarna sör a 3 Iesalu, nagyjából 5 % alkoholtartalommal (az 5,0 és hasonló pontosságú adatokat valahogy mindig kétkedve fogadom...). Az iesalu szó egyébként a lettben malátát jelent, s a hármas szám pedig (minő meglepő) arra utal, hogy a sör készítésekor három különböző féle malátát sikerült a serfőző mestereknek felhasználni. A fent belinkelt leírás szerint egész pontosan egy light maláta (valószínűleg pilzeni malátára gondolhatnak...), egy karamellmaláta, s egy úgynevezett Müncheni maláta került bele a nedűbe.

Nyilván sokan összeborzolták a szemöldöküket erre a Müncheni malátára pillantva, mitagadás, én sem voltam ezzel másképp. Mivel német vonalon úgyis kellőképpen tájékozatlan vagyok még, gondoltam épp itt az ideje, hogy ennek most utánajárjak. Szóval a Müncheni maláta állítólag leginkább bock és doppelbock sörök készítésénél használatos, de megjelenik sötét lagerekben és Märzen (márciusi) sörökben is, csak ott kisebb mennyiségben. A karamell- és Müncheni maláta karakteresebbé teszi a söröket általában, s alkalmazásukkor többnyire kisebb mennyiségben adnak komlót a sörléhez, hogy a megfelelő egyensúly kialakuljon. Ezáltal a lepárlásnál, nem tolul előtérbe a komló illata és íze...

Nekem ízre kicsit édeskésnek tűnt ez a sör, de ezt távolról sem hibaként említem itt meg. A színe gyönyörű, valahol az amber és a vöröses szín között játszik. Összhangban vannak az összetevők, a háromféle maláta jó egyveleget alkot, kimondottan jó volt inni.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Lāčplēsis Dzintara

Forrás: Royal Unibrew

Tesztelés időpontja:

2012. július 26., Várpalota (dobozos)

Térjünk vissza kicsit ismét a nyárba, amikor is lehetőségem nyílt jópár lett sört megkóstolni. A Lāčplēsis alus nem volt számomra ismeretlen gyártó, igazából az ő kezükből került ki az első lett sör életemben, a Lāčplēsis Dižalus 7.3 nevű sört tavaly nyáron sikerült megkóstolnom.

Akkor az egy igen csak erős sör volt (7,3 %), ez a tesztalany viszont nem egy ilyen fajta, csupán 4,8 % alkohol van benne. Pohárba kitöltve feltűnően szép színe volt, a legszebb baltikumi borostyánok színére hasonlított. Korrekt hab fejlődött, illata édeskés volt, s intenzíven támadta az érzékeimet az orromban. Kicsit az az élmény kerített hatalmába, mint amikor először láttam csapoltan a Borsodi Borostyán nevű sörét...

Ízlelésre az illatokból várható sűrűség nem köszönt vissza, inkább kicsit vizesnek mondanám. Ugyanakkor még se mondanám rá azt, hogy tartalom nélküli, s a kicsit édeskés íz sem annyira zavaró. Kipróbálásra érdemes.

Megjelenés	8
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	32
Régi értékelés szerint	6,4

Līvu Senču

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos)

Forrás: Royal Unibrew

Lett sör is már régen volt, de most lesz néhány... A Līvu a honlapjának csiszolgatását nem viszi túlzásba, s amennyire az ott lévő lett és orosz nyelvű oldalak nyelvezetének megértéséből tőlem telik, próbáltam információkat szerezni a főzdéről, de vajmi kevés sikerrel. Máshol kellett hát kutakodnom, s kiderült, hogy a Royal Unibrewhez tartoznak ők is. Az ő oldalukon annyi derül ki, hogy a főzde Liepāja-ban van, s a Lāčplēsis 2008-ban vásárolta fel, amikor ők már a Royal Unibrew-hez tartoztak. Az akvizíció után aztán a kapacitásgondokkal küzdő Lāčplēsis egy rakás pénzt fektetett be Liepāja-ban (több millió eurót), s így hozott létre megfelelő mennyiségű gyártókapacitást a Lāčplēsis és Līvu brand-ek számára.

Annyi bizonyos, hogy a gyártó elkötelezett a mennyiségi eladás mellett, de ezzel nincs egyedül a régióban: minden söréből létezik ugyanis kétliteres PET palackos változat is. A senču szó valószínűleg a hagyományok tiszteletére akar utalni, ugyanis amennyire limitált lett nyelvtudásomból telik, próbáltam lefordítani, s arra jutottam, hogy őst vagy ősit jelenthet.

A sör 5,2 % alkoholt tartalmaz, pohárba kitöltve az illata komlós, a habja dobozoshoz mérten jó. A színe kicsit sötétebb egy átlag pilzeninél, az íze viszont semmi extrát nem nyújt, az illatban először megjelenő komló az ízben nem köszön vissza. Egy kellemes pohár sör egy jó ebéd előtt, semmi több.

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8

Lāčplēsis Dižalus 7.3

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 9., Tolna (dobozos)

Forrás: LABS ALUS

Egy erős sör Lettországból, tulajdonképpen az első lett sör, amit életemben kóstoltam... Ahogyan már a címkéje is hirdeti, egy 7,3 %-os strong lager csücsül a dobozban. Némelyik Lāčplēsis sörnél a boltban látottak szerint divat a doboz tetejének befóliázása, de ennél a doboznál sajnos ettől eltekintettek. A gyár elég nagy múltra tekinthet vissza, ennek elemzésébe most nem mennék bele. A hírek szerint viszont, amelyek a lett fórumokban olvashatók, az utóbbi időben kissé elkényelmesedtek, és nem igazán jöttek ki jó sörök a gyárkapun...

Sokak szerint ez a sör már egy régen várt jó lépés a helyes irányba, és már-már megközelíti az elvárt minőséget. A magam részéről a következőket tudnám ehhez hozzátenni: a pohárba kitöltve a habképződés átlagon felüli, színre is látszik, hogy erős sör van a pohárban. A szén-dioxid képződés szintén átlagon felüli, és az első kortyoknál a magas alkoholtartalmat elrejti a számomra kellemes, enyhén malátás aroma. Sajnos a szén-dioxid a vártnál hamarabb tűnik el, s az utóíz kissé unalmas, leginkább semmilyen. Mást nem lehet érezni akkor már, csak az alkoholt...

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2