A látogatás időpontja:
2011. október 8.
Pár hónapja Rigában kirándultunk, és vacsorázás céljából, semmiféle előismeret birtokában látogattuk meg ezt a
helyet, amely a "Fekete fejűek" házától nem messze található. Kívülről nem mutat annyit, mint belülről, a bejárat előtt egy nagy tábla díszeleg, rajta néhány fogás képével.
 |
| A bejárat előtt... |
Belépve az étterembe egy szépen felépített belső tér fogad, látszik rajta, hogy nem kevés pénzt öltek bele a berendezésbe. A kitett mindenféle
oklevelek tanúsága szerint Riga egyik nívós éttermébe sikerült csöppennünk, s ettől kezdve az elvárásaim meg is kettőződtek. Az étterem történetéről dióhéjban:
A legenda szerint az étteremnek otthont adó épületben nagyon régen egy kereskedő lakott feleségével és három gyermekükkel. Az alsó szinten taverna üzemelt, a második szinten folyt a családi élet, a harmadikon pedig a kor szokása szerint bolt üzemelt, ahol a messzi földről szállított portékákat kínálták eladásra. Azért ez a prioritási sorrend érdekes: először is kiszolgáljuk a szomjas embereket (első szint), családi életet élünk (középső szint), aztán valamiből majd csak megélünk (felső szint)...
A kereskedő sorrendje kicsit más volt... Gyakran utazott a világban, s amikor hazatért, első útja a legfelső szintre vezetett, lerakta az újonnan beszerzett cuccokat. Utána ment csak puszilkodni a családtagokhoz, majd rögtön ezt követően bevette magát az ivóba, hogy elbeszélgessen a haverokkal és jó ismerősökkel... Ők már várták őt teli borospoharakkal és söröskorsókkal, s már csak egyetlen dolog volt hátra, hogy mikor meglátják őt, elüvöltsék magukat, mint a fájós lábú bengáli tigrisek:
"Salve!!!!!!!" Ez magyarul annyit tesz, hogy
"Isten hozott!", s állítólag e legenda inspirálta a névadást...
Helyet foglaltunk hát, s közben kérdeztem a pincért, akivel először összefutottunk, hogy beszélnek-e angolul. Azt mondta, hogy persze, de a későbbiekben azért akadtak problémáink... Nagyjából kiválasztottuk, hogy ki mit kér, s közben én átfutottam a sörös szekciót az
itallapon:
| Zelta Premium (draught) 0.33l |
1.50 |
| Zelta Premium (draught) 0.5l |
2.00 |
| Valmiermuiža Light 0,5l |
2.15 |
| Valmiermuiža Dark 0,5l |
2.30 |
Az árak itt lett latban értendők, amit kicsit jobban jegyeznek a piacon, mint az eurót... A választásom a legutolsó versenyzőre esett, s nem bántam meg...
Valmiermuiža Dark (Valmiermuiža Tumšais)
A gyártó
honlapja igényes kialakítású, bár kicsit több információ azért elférne rajta... A névből sok minden nem derült ki számomra az itallapról (lett nyelvtudásom erősen limitált...), sajnos többletinformációt nem közöltek. Amit viszont kihoztak, az elbűvölt. Már maga a pohár is szép kialakítású volt, de ami leginkább mefogott, az a sör színe volt:
Sokak müncheni stílusú barnának írják le azt a sört, számomra azonban nem tiszta a kép. Nekem bizony kacsintgat ez a nedű az ale kategória felé is, és inkább arrfelé tendálok szívem szerint. A színe a barnától jócskán elrugaszkodik, valami olyan gyönyörű rubint árnyalat, hogy az maga a csoda. A habja viszonylag hosszan tartott, és csak kattintgattam a géppel, mielőtt belekóstoltam volna, nem tudtam betelni a látvánnyal:
Hogy milyen volt az íze? Azért nem volt annyira lehengerlő, mint a látvány, de nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy csalódás volt, erről távolról sincs szó, sőt... Szén-dioxid viszonylag kevés volt benne, s inkább édeskés volt, mint keserű. Utóíz nem maradt utána sok, a rendelt csülök mellé viszont kellemes kísérőnek bizonyult.
| Megjelenés |
10 |
| Íz |
7 |
| Aroma és jellegzetességek |
7 |
| Összhatás |
15 |
| Összesen |
39 |
| Régi értékelés szerint |
7,8 |
Az ételekkel sajnos már nem voltam ennyire megelégedve. Az étlapról az alábbi tételeket sikerült kiválasztani: roston sült pisztráng, sült főtt füstölt csülök tormával és valami szószos husi, de arra már nem emlékszem, hogy az konkrétan mi volt (valószínűleg Stroganoff, vagy valami ilyesmi). A pisztránghoz sok fűszert nem használtak, még az a szerencse, hogy a lányomnak ízlett... A szószos hússal volt a legkevesebb problémánk, de a legnagyobb csalódást számomra a csülök jelentette. Túl azon, hogy a kinti táblán nagyon úgy tűnt, hogy nem füstölt csülökről van szó, az étlapon sem volt róla különösebb említés, hogy a csülök ilyetén módon kezelve van.
Félreértés ne essék, nagyon is szeretem a füstölt csülköt (sőt, imádom), de nem mindegy, hogy az ember az ízlelőbimbajait mire készíti fel, s a két fajta csülök kulináris szempontból nem egy halmazba sorolandó entitások, de nem ám!
Ezen még csak túltettem magam, de roppant gyanús volt, hogy az ételek alig negyedóra alatt megérkeztek, ennyi idő alatt rendesen megmelegíteni sem lehet egy csülköt, nem hogy megsütni... De én pozitívan állok mindenhez, úgy gondoltam hát, hogy egész biztosan most sülhetett ki egy rakás csülök, s én akkora mázlista vagyok, mint ide a Vlagyivosztok rendező plyaudvar, s mi pont most tévedtünk be ide...
Hamar ki kellett ábrándulnom, több okból is. A csülök külsejét az étterem által biztosított kés alig tudta áttörni, a bőrt nem nagyon tudtam vele vágni. Sebaj, felkészült ember vagyok, elővettem a saját késem, de azzal is igen csak meg kellett szenvednem. Hamar realizáltam, hogy nem csak a bőr kemény, a hús is. Nem tudom, ki hogyan van vele, én a füstölt csülköt úgy szeretem, ha minimum el lehet rágni, de a favorit számomra a meleg, omlós hús... Hát ez nem az volt. Ezt a csülköt sajnos nem főzték meg. Mindezek tetejébe valószínűleg a hűtőből vehették elő tíz perccel korábban, és bevágták a sütőbe 200 fokra, tíz percre.
Mindezeknek az volt a következménye, hogy kaptam egy totál nyers csülköt, aminek jól meg volt kérgesítve az amúgyis kemény bőre, a bőr alatti fél centi hús meleg volt, a közepe meg jéghideg. Csak az tartott vissza attól, hogy visszaküldjem, hogy egyrészt nagyon éhes voltam, másrészt a hús meg maga ízletes volt. Ebből a kettőből egyik sem az étterem érdeme (a füstölt csülköt valószínűleg készen vették...), így ezt a produkciót értékelhetetlenné kell minősítenem...
Ezt leszámítva a hely maga tényleg impozáns és felkapott, tán megérne még egy próbálkozást majd egyszer. A sör miatt azonban mindenképpen érdemes betérni...
Az elérhetőségi és egyéb adatok:
Nyitvatartás: 12-23
Cím: Ratslaukums 5, Riga, LV-1050
Telefon: +371 67044317, +371 29111346
e-mail:
salverestaurant@e-apollo.lv
