FAXE Draught

Tesztelés időpontja:

2014. július 14. (Tallinn)

A FAXE sörökkel úgy általában jól megvagyok, a dán sörök nagy általánosságban nem rosszak. Ennek a dobozoán viszont azt fedeztem fel, hogy a Kalnapilis (Royal Unibrew) gyártja, azaz Litvániában készül. Mindezt tovább erősíti a mellékelt kép is, dobozos söröknél ezzel a megoldással csak az említett országból származó söröknél találkoztam, s ez a módszer nem nagyon nyerte el a tetszésemet...

Semmiképp nem jön ugyanis szóba az, hogy az ember kint üldögél a kertben baráti körben kellő lustasággal felvértezve azirányban, hogy a sör megbontása után poharat is hozzon, s egy jót kortyoljon a sörből. Meg lehet persze próbálni, de garantált a sörös ruhadarab, ami már nem annyira kellemes...

Ezt leszámítva sem voltam kibékülve ezzel a sörrel. A 4,8 % alkohol miatt még épp lehetett volna akár jó is, de egy habnélküli édeskés illatú sör jött ki a dobozból, pedig a név elméletileg ugye azt sugallná, hogy ez a sör olyan, mintha frissen csapolták volna, de nem. Ahhoz semmi köze nincs, zavaró mellékízektől tobzódó valami ez, az édeskésség mellett némi alumíniumos beütés, aztán meg abszolút a képbe nem illő savanykásság. Borzalom.

Megjelenés	3
Íz	2
Aroma és jellegzetességek	2
Összhatás	5
Összesen	12

Kalnapilis Lite Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2013. december 20., Tallinn (dobozos)

Litvániai bevásárlás eredménye volt ez a sör (mily meglepő), de sajnos nem a nyári időszakban sikerült tesztelni. A nevéből tán az is kiderül, hogy egy light sört vegyítettek a sörvegyészek grapefruit sziruppal. Érdekes módon volt korábban egy Kalnapilis Ice Grapfruit nevű sör is, s könnyen elképzelhető, hogy ez a sör annak az utóda, ezt valószínűsíti az alkoholtartalom is...

A vegyítés ellenére az alkoholtartalom 4 % lett, ami legalábbis kétségbe vonja a fele-fele arányokat. A másik meglepő dolog volt a sör intenzív rózsaszín színe, ami pohárban kitöltés után egy kicsit rágógumira emlékeztető illattal párosult. Hab nem nagyon keletkezett, szénsav viszont annál több, ízre pedig az alkoholtartalom dacára messze volt a sörtől. Nem lehet sörös szempontból igazából semmiféle hasonlóságot felfedezni, azt kell mondanom, hogy nem más ez az ital, mint egy grapefruitos üdítő, némi alkohollal vegyítve...

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	19

Kalnapilis Grand Select

Tesztelés időpontja:

2014. január 25., Tallinn (dobozos)

Csak remélni tudom, hogy tavalyi decemberi utam Vilniusba nem az utolsó volt, ugyanis mindig találok ott valami érdekeset, amit korábban nem (természetesen nem csak a sörre gondolok). Momentán ez alkalommal vagy hét-nyolc dobozzal lettem gazdagabb (tán többel is, de ki emlékszik már arra...), s ezek közül való ez a Kalnapilis üdvöske is.

Volt egyszer egy olyan sör a Kalnapilis kínálatában, hogy Grand, de úgy tűnik, hogy már nincs a cég ajánlatában, amit nem egészen értek, mert még az volt az egyik legjobb sörük eleddig. Most vagy az történt, hogy lecserélték, vagy a másikról egyszerűen megfeledkeznek mostanság a cég honlapján... Sajnos ennek a kérdésnek az eldöntéséhez az internetes forrásaim sem nyújtanak túl nagy segítséget, így marad a szokásos elemzés ezúttal...

Ennek a verziónak az alkoholtartalma 5,3 % (az előzőnek is pont ennyi volt), így némileg ez azt valószínűsíti, hogy csupáncsak ráncfelvarrásról lehet szó, nem pedig érdemi változásról. A dobozt kibontva a sör színe kicsit más, mint amilyen emlék bennem a Grandról élt: ez a sör majdhogynem félbarna, nem pedig lager. Ízre azonban ez nem igazolódik vissza, továbbra sem látok itt különösebb fantáziát. Nem nyújt különlegeset, semmi extra nem domborodik ki, ugyanakkor látványos hibák sincsenek. Az egészben a legjobb a hab és az utóíz: ott némi gyümölcsösség figyelhető meg, definiálhatatlan formában.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	30

Kalnapilis Lite

Tesztelés időpontja:

2013. február 15., Tallinn (üveges)

Jó régóta nem volt update a blogon, de azt hiszem elfogadható indokaim vannak: kéthetes tanulmányúton jártam Németországban, amelynek elsődleges célja nem a sörök irányában történő ismeretszerzés volt, de természetesen ebben az irányban is történt pozitív irányú előremozdulás, erre majd a blogban is ki fogok térni, of course.

Most azonban térjünk vissza egy korábbi élményre, amely egy olyan főzdéhez köthető, amely nem ismeretlen szereplő már. A Kalnapilis söreivel kapcsolatban eleddig vegyes érzelmeim vannak. Van két viszonylag kiemelkedő sör (a Grand és a 7-30), a többi viszont meglehetősen középszerű, vagy egy kicsit rosszabb. Így aztán nem voltak különösebb elvárásaim a Lite sörükkel kapcsolatban sem, lássuk, mire mentünk egymással...

Ahhoz képest, hogy lite, a palackon ott figyel az 5 %-os alkoholtartalom, képesek ezt a sört light-ként eladni a népnek, ez már magában is fura. A palack más kuriózummal is szolgál, ami azért ebben a régióban már nem is megy annyira ritkaságszámba: ezt is azzal a trükkös kupakkal szerelték, amitől egy tisztességben megőszült söröskupakgyűjtő elkáromkodja magát becsülettel. Csak egy mozdulat, s máris letéphetjük vagy az ujjunkat, vagy a kupakot, de nyilván utóbbira van a legnagyobb esély. A végeredmény a kupakgyűjtő számára mindenképp siralmas: egy darab deformált alumínium, ami még arra se jó, hogy egy széklábat kitámasszunk vele, nem hogy a gyűjteményünk dísze legyen. Praktikusnak azonban praktikus, a következő mozdulattal már dönthetjük is a sört a pohárba.

Mivel az üveg totálisan átlátszó (ice sörök divatja...), így a színben sok meglepetés nem fog érni senkit. Körülbelül a normál lagerek színvilága ez, semmivel sem árnyaltabb. A hab nagyjából félcentis-ötmásodperces kategória, nem túl izgalmas buborékmérettel, krémességről meg ilyenekről ne is álmodozzunk. Illata gyakorlatilag nincs, ízlelés előtt teljesen semleges (értsd inger nélküli) állapot a jellemző. S hogy milyen az íze? Nem nőtte túl magát a gyártó közepes gyártmányain, sőt, nem sikerül megugornia a lélektani 25 pontos szintet sem. Nincs nagyjából semmilyen egyedi ízhatás, tipikusan az a lager, amit egy erősebb fizikai aktivitás után (normál esetben túrázás, extrém esetben mondjuk sífutás) ledönt az ember a torkán, s másnap nem emlékszik semmire. Ha valamit feltétlen ki kell belőle emelni, akkor tán a maláta íze marad meg legtovább, amire felfigyelni tán érdemes, de az is csak a letompult utóízben...

Megjelenés	4
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	10
Összesen	23
Régi értékelés szerint	4,6

Kalnapilis Ice Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2012. október 21., Vilnius (üveges)

Kapcsolatom a Kalnapilis főzdével nem újkeletű, de ízesített (gyümölcsös) sörrel még nem volt dolgom velük kapcsolatban. Nem az első grapfruit-os sör a praxisomban, s gondoltam azzal kezdem, hogy utánanyomozok mindennek a holnapjukon, hogy készül, mi van benne, stb.

Ebben a szándékomban mélységesen csalódnom kellett, mind a litván, mind pedig az angol hivatalos honlap mélyen hallgat erről a sörről. Érdekes módon a Ratebeer-en is csak egyetlen vélemény olvasható róla, úgy látszik nem keltette fel még sok ember érdeklődését eddig.

Mit lehet hát tenni, elemezzük azt, amit tapasztaltam. Szokatlan módon a sör alkoholtartalma 4 %, így nagy valószínűséggel nem 50-50 %/-os keverék, mint a radler típusú sörök többsége. Ebből következően én azt valószínűsítettem, hogy sokkal közelebb lesz a sörhöz, mint egy üdítőitalhoz, de ez nem így van. Már kiöntéskor szembeötlő és sokat eláruló a szín, ami nem pilzenit idéz, hanem egy üdítőitalt ezzel a bugyirózsaszín felé hajló árnyalattal.

Ízre aztán végképp megzavarodik az ember... Nem tudom, mi a készítési metódus (hiába próbáltam nyomozni utána...), de ennek a nedűnek semmi söríze nincs. Leginkább egy ízesített cider-re hasonlít, amibe túl sok mesterséges színezéket tettek. Ha igazi grapefruitléből készült volna, a színe sem ilyen lenne, s nem is lenne ilyen áttetsző. S az igazság az, hogy az íze is csak messziről emlékeztet a grapefruitra. S hogy teljes legyen a kép, kissé túl édes is. Azt hiszem a hab az egyetlen, ami többé-kevésbé megütötte egy gyümölcsös sör szintjét...

Megjelenés	4
Íz	3
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	8
Összesen	19
Régi értékelés szerint	3,8

Tvirtovėje prie Didžiulio (Vilnius közelében...)

Látogatás időpontja:

2012. július 20.

Nyáron jártunk ezen a helyen hazautazás közben, s meg is szálltunk itt. Vilniustól nagyjából 15 km-re van, viszonylag közel van Trakai-hoz is, Litvánia másik nevezetes helyéhez. A hely neve ("Tvirtovėje prie Didžiulio") mint látszik eléggé nyelvtörő nekünk, aki gondolja, nyugodtan megpróbálkozhat a kiejtésével, nekem nem nagyon ment. A magyar fordítása valami olyasmi, hogy "valami masszívat(an) tartson", aminek az égvilágon semmi értelme nincs, de lehet, hogy ez a Google fordító hibája... A cég fent belinkelt honlapja a fordítás inkább ez: "Fogadó a masszív erődhöz", vagy ilyesmi.

Kívülről az épület olyan, mintha egy várat mintáztak volna meg vonalzóval, kissé kockásra sikeredett, ha tényleg ez volt a cél. Masszívnak masszív, az bizonyos. Az épület mellett van egy kis tó, amiről már megérkezésünkkor is tudtam, hogy mi végre van ott (csak tájékozódik az ember egy kicsit, mileőtt lefoglal egy szállást...) A tónál horgászni lehet, s a kiírás szerint többféle hal él benne. Mi eltökéltünk, hogy halaat fogunk vacsorázni, ha a fene fenét eszik is, így nekiálltunk horgászni. nekünk "csak" pontyot sikerült fognunk, de nem voltunk elkeseredve, azt is nagyon finoman el lehet készíteni (gondoltuk mi).

Megvolt a pontyunk hát, a másikat (többet is fogtunk) pedig a láynom visszadobta a vízbe (ezt élvezte ezúttal az egész horgászásban a leginkább). Bementünk a gigantikus méretű épületbe, és felkerestük a pincérlányt, akivel megérkezésünkkor megismerkedtünk anno.

Szóval leadtuk a halat, kértünk még ezt-azt (sört is...), és leültünk egy asztalhoz. Hamarosan megjelent a "szakács", felszította a tüzet a tűzhelynél egy hajszárítóval, s beöntött oda egy rakás faszenet. Idézőjeles a szakács, mert csak a ruhájában volt az. Valószínűleg ő is csak belecsöppent a családi bizniszbe, mert a konyhaművészethez annyit értett, mint Svejk az atomfizikához. Nagyon frankó munkaruhája volt, de tényleg. Még egy mesterszakács is megirigyelhette volna, de amit ezzel a szerencsétlen ponttyal művelt, az borzasztó. Odáig rendben volt a dolog, hogy berakta egy speckó halgrillezőbe, de ki hallott már olyat, hogy a halnak csak azt a felét fűszerezi be, ahol a bőr van?

Naná, hogy a halhúsba a fűszerek íze nem szívódott át, s más kérdés, hogy idő se lett volna rá, mert elég hamar késznek nyilvánítota a halat. Kaptunk hát egy tök ízetlen pontyot, ízesíthettünk magunk. Még szerencse, hogy a sör (Kalnapilis Grand) jó volt, csapoltan még úgyse ittam:

Kalnapilis Grand (csapolt)

Érdekes módon csapoltan kissé vizesebbnek tűnt nekem elsőre, mint amilyen élémnyeket a fejemben hordoztam erről a sörről. No persze ez csak az első benyomás volt... A habja korrekt volt, az íze úgyszintén, kellemes komlós, kesernyés íz, semmi zavaró jelleg. Pár korty után már a sűrűséggel sem volt problémám, olyannyira, hogy megittam belőle még egyet is. (Ha már az étekkel nem sikerült jóllakni normálisan...)

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2

Még szerencse, hogy kaptunk köretet is, bár abból is csak a hasábburgonya esett az értékelhető kategóriába. Kértünk "friss salátát" is, hát az is hiba volt. Igazából az egész Baltikumban a saláta a fenti képen látható dolgot jelenti: összevágnak firss zöldségeket, aztán kész is van.

Jót tehát nem ettünk, s ez előrevetítette a reggelit is. Nem volt kétségem affelől, hogy reggelig a szakács a helyén marad, és nem vesznek fel helyette senkit...

Vacsora után kimentünk kicsit sétálni, és körülnézni a játszótéren. Ez utóbbi messziről jobban nézett ki, közelről eléggé lestrapáltnak tűnt. Az épületet körbevevő kertben aztán mindenféle stílus megtalálható... Egymásra van hányva az összes szépnek gondolt tárgy (némelyik felújítva) amit valószínűleg a vállalkozás megalapításakor a közösbe beadtak az alapítók a kertet díszítendő, mindehhez járul egy csomó kovácsoltvas dísz. Az egészet nyakon öntötték összehangolatlan virágrengeteggel és tujadömpinggel.

A reggelinél aztán beigazolódtak a félelmeim. Megkérdezték még előző este, hogy mit kérünk, teát vagy kávét. Kaptunk három nagy ibrikkel, de egyik ihatatlanabb volt, mint a másik. Különösen a kávé. Én még szerintem így nem jártam, ott kellett hagynom egy korty után az egészet... Sütött a szakács rántottát is, ezt megettük, bár nem nézett ki túl bizalomgerjesztően: volt annak mindenféle színe, csak sárga nem...

Odapakolt nekünk még egy rakás nyers uborkát meg tán paradicsomot, felvágott gyanánt meg valami gépzsírból és ipari szalonnából készült mócsingos disznósajt remake-t paprika nélkül. Bocsánat, ez az összehasonlítás sértő bármilyen disznósajtra nézve. Ez a valami sem ízében, sem illatában nem emlékeztetett rá, maximum kinézetében, de abban is csak nagyon távolról.

Összességében: nagyon jó csapolt Grand-ot lehet itt inni, de enni valami mást kell itt kipróbálni, mint mi...

Telefon: +37061140222
Weboldal: http://www.tvirtovepriedidziulio.lt
Cím: A1/E85, Dėdeliškės, Trakai district, LT

Cento Alus

Forrás: Alaus Klubas

Tesztelés időpontja:

2012. május 28., Tallinn (dobozos)

Aznap gulyást főztem a kertben, és kedves litván barátom hozta ezt a sört ajándékba. Azt mondta, hogy ez az egyik kedvence, én meg csak néztem a dobozt, ilyen litván márkáról, hogy "Cento", sosem hallottam korábban. Nem nagyon volt alkalmunk megbeszélni a sör részleteit, így kénytelen voltam most magam utánajárni.

A dobozról annyi derül ki, hogy az UAB (Kalnapilis) felelős a gyártásért, de erről a saját honalpjukon nem nagyon tesznek említést. Olybá tűnik, hogy ez egy olcsó brand, amelyet tán valamelyik áruházlánc forgalmazhat, de még a litván fórumokban is érzek némi tanácstalanságot ezirányban. Van belőle egy erősebb verzió is egyébként, ez az "Alus" mindössze 4,2 % alkoholt tartalmaz.

Ez különösebben sok mindenre nem is predesztinálja, egy light-os sör várható felbontás után. Többek szerint az íze mindig meglepetés, hullámzó minőség jellemzi az egyes szériákat. Nekem egy egész semleges jutott, zavaró mellékízektől mentes, sima sör volt. Különösebben jó sem volt persze, de valószínűleg az ára sem érhet az egekbe Litvániában. Ha esetleg a kezetekbe kerül, arra a szerepre tökéletesen alkalmas volt, amire én használtam: ha az ember izzad a napon egy bogrács mellett órákig, és folyamatosan pótolnia kell a folyadékveszteséget, akkor ez a sör mindenképp felüdülést hoz...

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	8
Összesen	22
Régi értékelés szerint	4,4

Kalnapilis Grand

Tesztelés időpontja:

2012. február 17., Tallinn (dobozos)

Sokan felhívták már a figyelmemet korábban erre a sörre, mondván ez az egyik legjobb litván sör. Így aztán mikor Vilniusban jártam, nem volt kérdéses egyáltalán, hogy az egyik célpont ez a sör lesz. Elképzelhető, hogy ilyen felvezetés után kissé nagy várakozásokkal tekintettem a teszt elé, de az ember nem csukhatja be a fülét...

Pohárba kitöltve a Grand kellemes látványt nyújt, kiegyensúlyozott színvilága van. Az íze elsőre lágy és kellemes, simogatóan kelleti magát. Próbáltam kielemezni az ízeket gondosan, az érződik, hogy korrekt komló van az alapanyagok között. Tovább? Nincs tovább. Korrekt pilzenit kapunk a pénzünkért, aminek semmi kimondott hibája nincs, de különlegessége se nagyon. (A habja a dobozos verzióhoz mérten még szépnek is mondható, alkoholtartalma 5,3 %.)

A legnagyobb pozitívum tán az, hogy ez volt eddig a legjobb Kalnapilis, amit ittam.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	14
Összesen	34
Régi értékelés szerint	6,8

Kalnapilis Pilsner

Forrás: PolarBeer

Tesztelés időpontja:

2012. február 7., Vilnius (dobozos)

A litvániai tesztek nem fogják kronológiailag követni az eseményeket, de ez tán nem is baj. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy a kocsmakultúrai élmények taglalására mostanság nincs időm, pedig meglátogattam Vilniusban több érdekes helyet is.

De térjünk rá erre a sörre. Nem az első Kalnapilis sör, amivel dolgom van, a gyártóról némi információ található az előbbi linken. Szóval két sört már kóstoltam tőlük, s hogy teljesen őszinte legyek, még nem sikerült elkápráztatniuk, és azt gondoltam, hogy talán majd most. De nem. Igazából ez volt a cégtől a legrossszabb próbálkozás eleddig, nagyon erőlködnöm kéne, ha bármi pozitívat ki akarnék emelni.

Tucatpilsner ez a doboz ugyanis, semmi több. Jellegtelen ízvilága van sajnos, és igazából csak az vitt rá, hogy megigyam, mert nagyon szomjas voltam egy fárasztó nap után. Egy árnyalattal van csak a gyenge kategória felett, s csak a harmónikusnak mondható utóíz miatt nem húztam le nagyon. Ott mintha éreztem volna némi finoman komponált kesernyésséget. Azt hiszem csapoltan is meg kéne kóstolni, aztán újra véleményt formálni...

Megjelenés	4
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	22
Régi értékelés szerint	4,4

Kalnapilis 7-30

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 21., Tallinn (dobozos)

Forrás: Matthumbard

Folytassuk hát a litván sörkultúra felfedezését... Nem tudom már pontosan merre vettem ezt a sört, de valamelyik benzinkúton történhetett ez is... Nem nagyon néztem a jellemzőit (teljesen ismeretlen előttem még az ország sörkultúrája), csak leemeltem egy szimpatikusnak tűnő dobozt a polcról.

Kibontás előtt realizáltam, hogy ez bizony nem piskóta, egy erős lager került a kezembe. Mondjuk a neve már gyanús lehetett volna, a "7-30" jelen esetben az alkoholszintre utal, amely így 7,3 %. Pohárba kitöltve feltűnően mély a színe, de sűrűség nem látszik belőle kívülről. A kapott instrukciók szerint 2-20 fok között érdemes fogyasztani a gyártó szerint, de a felső szélsőérték számomra azért kicsit necces. Ízre telt, de nem az alkoholfokból predesztinálható mértékben. Érdekes, hogy komlónak nyomát sem éreztem. Ennyire berozsdásodtak volna az ízlelőbimbóim?

A gyártó az "UAB Kalnapilio-Tauro grupé", amely elvileg egy Panevėžys nevű városban székel. Tallinn felé autózva sokszor láttuk kiírva a város nevét különböző táblákon, de még nem jártunk arra. De minek is ragozom itt én ezt a dolgot, amikor az előzőleg tesztelt litván sör is ettől a cégtől került ki, annál a posztnál olvashatók róluk részletek.

Megjelenés	7
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	31
Régi értékelés szerint	6,2

Kalnapilis Original

Forrás: freeweb.com

Tesztelés időpontja:

2011. augusztus 8., Tolna (dobozos)

Hát litván sörhöz még nem volt szerencsém, ez az első alkalom... A Kalnapilis maga a főzde neve, amelyet egy germán úriember alapított (Albert Foight) egy Panevėžys nevű városban 1902-ben. Mivel nem volt echte litván, így a főzdét ő úgy nevezte el, hogy "Bergschlösschen", amely kis hegyi kastélyt jelent. A név csak 1918-ban változott meg, a Kalnapilis a német név tükörfordítása.

Manapság ez a főzde sem helyi kézben van, a Kalnapilis felett először a Baltic Beverages Holding (a Pripps svéd és a finn Hartwall cég uniója) vette át az irányítást 1994-ben, de hamar tovább is adta (2001) a Royal Unibrewnek, amelynek első dolga volt, hogy a főzdét egybeolvassza a főváros (Vilnius) Tauras főzdéjével. Így jött létre a mai litván cégcsoport, amely a keresztségben az  AB Kalnapilio-Tauro Grupė nevet kapta...

A cég portfóliója meglepően gazdag, s az egyik zászlóshajó éppen a tesztben szereplő sör. (A legjobb sörük állítólag Grand névre hallgat...) A hírek szerint Saaz komlót használnak hozzá, és sikerül minden főzésnél úgy belőniük, hogy 5,00 % alkohol legyen benne. Hiszi a piszi. Ami engem viszont meglepett, az az átlagon felüli habképződés. Dobozos lévén erre igazán nem számítottam, de mindig érhetik az embert kellemes meglepetések. A komló inkább a kesernyés irányba viszi el, de ezen kívül az ízértől semmi extrát nem lehet mondani.

Forrás: Sanitex

Kinézetre a doboz idén nyáron elég speciális volt, a cég szereti támogatni a sportot, különösen a litván kosárlabdát...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	12
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8