2013. február 15., Tallinn (üveges)
Jó régóta nem volt update a blogon, de azt hiszem elfogadható indokaim vannak: kéthetes tanulmányúton jártam Németországban, amelynek elsődleges célja nem a sörök irányában történő ismeretszerzés volt, de természetesen ebben az irányban is történt pozitív irányú előremozdulás, erre majd a blogban is ki fogok térni, of course.
Most azonban térjünk vissza egy korábbi élményre, amely egy olyan főzdéhez köthető, amely nem ismeretlen szereplő már. A Kalnapilis söreivel kapcsolatban eleddig vegyes érzelmeim vannak. Van két viszonylag kiemelkedő sör (a Grand és a 7-30), a többi viszont meglehetősen középszerű, vagy egy kicsit rosszabb. Így aztán nem voltak különösebb elvárásaim a Lite sörükkel kapcsolatban sem, lássuk, mire mentünk egymással...
Ahhoz képest, hogy lite, a palackon ott figyel az 5 %-os alkoholtartalom, képesek ezt a sört light-ként eladni a népnek, ez már magában is fura. A palack más kuriózummal is szolgál, ami azért ebben a régióban már nem is megy annyira ritkaságszámba: ezt is azzal a trükkös kupakkal szerelték, amitől egy tisztességben megőszült söröskupakgyűjtő elkáromkodja magát becsülettel. Csak egy mozdulat, s máris letéphetjük vagy az ujjunkat, vagy a kupakot, de nyilván utóbbira van a legnagyobb esély. A végeredmény a kupakgyűjtő számára mindenképp siralmas: egy darab deformált alumínium, ami még arra se jó, hogy egy széklábat kitámasszunk vele, nem hogy a gyűjteményünk dísze legyen. Praktikusnak azonban praktikus, a következő mozdulattal már dönthetjük is a sört a pohárba.
Mivel az üveg totálisan átlátszó (ice sörök divatja...), így a színben sok meglepetés nem fog érni senkit. Körülbelül a normál lagerek színvilága ez, semmivel sem árnyaltabb. A hab nagyjából félcentis-ötmásodperces kategória, nem túl izgalmas buborékmérettel, krémességről meg ilyenekről ne is álmodozzunk. Illata gyakorlatilag nincs, ízlelés előtt teljesen semleges (értsd inger nélküli) állapot a jellemző. S hogy milyen az íze? Nem nőtte túl magát a gyártó közepes gyártmányain, sőt, nem sikerül megugornia a lélektani 25 pontos szintet sem. Nincs nagyjából semmilyen egyedi ízhatás, tipikusan az a lager, amit egy erősebb fizikai aktivitás után (normál esetben túrázás, extrém esetben mondjuk sífutás) ledönt az ember a torkán, s másnap nem emlékszik semmire. Ha valamit feltétlen ki kell belőle emelni, akkor tán a maláta íze marad meg legtovább, amire felfigyelni tán érdemes, de az is csak a letompult utóízben...
Megjelenés | 4 |
Íz | 5 |
Aroma és jellegzetességek | 4 |
Összhatás | 10 |
Összesen | 23 |
Régi értékelés szerint | 4,6 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése