2013. március 1., München (csapolt)
Ez még olyan friss teszt, hogy szinte ropog. Fittyet hányva az analógiának, ez a teszt volt az utolsó a németországi kalandból, immáron a müncheni reptéren. Van ott egy hely valahol a G09-es kapu környékén, amit úgy hívnak, hogy Adelholzener. Észtországban el vagyok kényelmesedve a kártyás fizetéssel, ha tehetem, mindig azzal fizetek. Chipes kártyával legtöbbször gyorsabb, mint a készpénz, itt is így akartam fizetni. Hát régen néztek már ilyen hülyének, hogy négy eurót kártyával akarok kipengetni...
Na de félre a felvezető negatív élményeket. Volt már dolgom Erdinger sörrel, de még csak barnával, épp itt volt az ideje, hogy más vizekre is evezzek náluk. A cég alapvetően búzasörök főzésére specializálódott, így azt hiszem joggal várhatjuk el, hogy ezen a téren alkossák a legmaradandóbbat. Az alkoholtartalom ennél a sörnél is 5,3 % (a szárazanyag 12,6 Plato), úgy látszik ez afféle standard ott.
Maga a gyártó webhelye nem sok újdonságot árul el a sörről magáról, a szokásos üzeneteken kívül: a sör a német szigorú törvények betartásával készül, folyamatosan ellenőrzik a minőségét, a palackos érlelés három-négy hét, stb. Nagyon hamar kész lettek a csapolással, ami persze nem a sör hibája, leginkább a kártyaellenes csaposé. Külcsínre még sem tudnék különösebb hibát megemlíteni, persze ebben nagyban közrejátszik a dekoratív pohár is.
Az íze nekem egy kicsit mesterkéltnek tűnt, nem igazán volt olyan, mint egy echte búzasör. Se nem savanykás, se nem édes, picikét opálos és vizes, konkrét ízvilág nélkül. Arra éppen jó volt, hogy az emailek elolvasgatása és megválaszolása húsz perces űrt megtámogassa, de maradandó élményt nem hagyott maga után.
Megjelenés | 6 |
Íz | 5 |
Aroma és jellegzetességek | 5 |
Összhatás | 10 |
Összesen | 26 |
Régi értékelés szerint | 5,1 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése