Saku Radler Sidruni

Forrás: Beers of Estonia

Tesztelés időpontja:

2012. május 29., Tallinn (üveges)

Talán úgy tűnhet, hogy hanyagolom a blogot, pedig nem így van. Csupán csak egy nagyobb lélegzetű poszton dolgozom, jó munkához pedig idő kell (a rosszhoz meg még több...). Söröket azonban valóban nem teszteltem nagyon újakat a múlt héten, csupán egy litván sör van a tesztjegyzetek között, hamarosan az is sorra kerül majd.

A nyár közeledtével a Saku két újdonságot is piacra dobott, az egyik a jelen tesztalany, a másik pedig a Saku Stuttgart, amely egy szűretlen búzasör. Még csak messziről láttuk egymást, de előbb utóbb vele is közeli ismeretséget fogok kötni...

A névben a sidruni szó citromot jelent (mily meglepő), de ezt a radler szóból is elég jól ki lehet következtetni. Mivel már jópár citromos sör volt a tesztek között, elérkezettnek érzem az időt, hogy némi történelmi és egyéb betekintést nyújtsak a söruniverzum eme szegletébe. Általában ezek a sörök alacsony alkoholtartalommal készülnek (jellemzően 2 % körül), elnevezésük pedig a nemzetközi színtéren igen csak változatos: a német név a radler, az angolok shandy-nek is nevezik, az olaszoknál a bicicletta név dívik, a spanyoloknál clara, a franciáknál pedig panaché.

A radler szó maga a német nyelvben biciklistát jelent, vájtfülűek a fenti felsorolásban felfedezhetnek némi párhuzamot az olasz név kapcsán. A név 1922-ből származik, Deisenhofnerből. Abban az időben egy helyi jellegű bicikliversenyt rendeztek, s maguk a biciklisták nevezték el az italt ilyen néven. Egy helyi vendéglős, Franz Xaver Kugler ajánlotta nékik fogyasztásra ezt az italt. Nevezett úriember sörének tárolását nem a legjobb módszerek szerint végezte, így kénytelen volt a sört egy jó nagy adag citromos ital segítségével fogyaszthatóbbá tenni. A bickilistáknak azonban nagyon bejött a dolog, s a "termék" népszerűsége azóta mondhatni töretlen...

A magam részéről a legjobban sikerült próbálkozásnak a Gösser üdvöskéjét tartom, a Saku újdonsága pedig kifejezetten erre a sörre hajaz. Alkoholtartalma ugyanannyi (2 %), az üveg és a címke is hasonlatos, a sör külső megjelenéséről már nem is beszélve. Pohárba kitöltve ez is opálos (ha nem is annyira, mint a Natur Zitrone), habja ennek is alig-alig képződik. Ízre édeskésen fanyar, inkább üdítőital jellege van. A címke szerint a gyümölcstartalom mindössze 4 %. Az alkohol szinte egyáltalán nem érződik, a sörjelleg meg nem hogy nem dominál, sehol sincs.

Sajnos fotót elfeledtem róla készíteni (később pótolom), s mivel még nagyon új termék, a neten sem található róla nagyon, a gyártó webhelyén meg lehet nézni.

Update: Sikerült fotót találnom (hála a Beers of Estonia-nak), de le fogom majd cserélni a későbbiekben, ha újra tesztelem ezt a sört...

Megjelenés	5
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	10
Összesen	26
Régi értékelés szerint	5,2

Kaiserdom Kellerbier

Forrás: Ratebeer

Tesztelés időpontja:

2012. május 19., Tallinn (dobozos)

No kérem, kicsit bajban vagyok. Nem készítettem fotókat a kóstolásról némi lustaságból, mondván ott van a dobozon a gyártó weboldala, majd csak találok én ott valamit. Nem ez volt az első Kaiserdom sör a kezemben, és emlékeimben egy igényes honlap élt. Ez igaz is, de sajnos a sör ott nem nagyon szerepel, valamilyen okból. Így kénytelen vagyok a Ratebeer-ről belinkelni ide gy képet, talán nem bánják...

A Kellerbier egy szűretlen sör, amelynek már a színe is ígéretes. Sötétebb jóval, mint a mélyarany, sőt én megkockáztatom, hogy az amberen is túltesz. Valahol már a vörösréz felé hajlik, a habja ennél egy kicsit tán világosabb. A habot dobozoshoz mérten egész jól tartja, a színe egy csöppet opálos, de jelen esetben ez nem hiba, sőt. Az íze egy haloványat édeskés a kezdeteknél, aztán átcsap telt malátásságba, és ezt tartja a finisben is, igen csak sokat kellett várnom az első kortyok után, hogy valami kesernyésség megjelenjen a szájpadlásomon. Félreértés ne essék, véleményem szerint ez a sör nagyon egyben van, úgy harmonikus ahogy van, s kövezzenek meg, de én érzek némi újfahordós ízt is, de ez már tényleg csak képzelődés.

Egy szóval, kóstolásra fel!

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Очаково Жигулевское светлое

Tesztelés időpontja:

2012. május 17., Tallinn (üveges)

Immáron ez a negyedik "Zsiguli" típusú sör, ez volt az az orosz sör, amit legutóbb említettem. (Szintén baráti ajándék volt, ezért is köszönet.) Készítője a moszkvai Очаково, akik érdekes módon a saját honlapjukon az angol verzión valamiért nem emlékeznek meg erről a sörről, csak az oroszon. De legalább itt megtudtam azt, amit máshol nem: a szovjet időkben a Жигулевское név nem volt kisajátítva egyetlen sörgyártó által sem a hatalmas országban, a cég honlapja szerint legalább 20 sörgyár kínálatában jelen volt.

Természetesen állításuk szerint csak az Очаково söre felel meg az eredeti receptnek... A sör szárazanyagtartalma 11%, alkoholtartalma 4 %, az egyik leglájtosabb az eddigiek közül. Sajnos ez nem csak az alkoholtartalomra igaz, amik miatt az eddigi Zsiguli söröknél panaszkodtam, azok itt is állnak, de itt végképp feltűnő, hogy nincs igazán karaktere a sörnek. A sűrűsége szinte a vízéhez hasonlatos sajnos, ízre pedig még csak kiemelni sem tudok semmit. Az előző Очаково sör sajnos sokkal jobb volt...

S ezen még az sem segített, hogy lazacos pitéhez lett felfeszítve, ami különösen jól sikerült aznap (ha valakit érdekel a recept, katt ide, észtül tudók előnyben... Én kicsit mondjuk másképp csinálom...)

Megjelenés	5
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	9
Összesen	23
Régi értékelés szerint	4,6

Жигулевское светлое

Tesztelés időpontja:

2012. május 5., Tallinn (üveges)

Ehhez a sörhöz kedves barátaim révén jutottam, ajándékként, ezen a fórumon is köszönet érte! Tán emlékeztek rá, volt már alkalom a blogban "Zsiguli" tesztekre... Sokak elmondása szerint, a szovjet időkben a жигули sör az ország területén mindenütt kapható márka volt, de abban vannak azért véleménykülönbségek, hogy ez egy egységes brand volt-e, vagy csupán a helyi sörgyártók mindannyian legyártottak egy átlag minőségű sört, s azt felcímkézték hasonló módon.

Az biztos, hogy a Szovjetunió felbomlása után a sör Észtországban és sok más helyütt szinte teljesen eltűnt, de az utóbbi időben reneszánszát éli a márkanév megint, számos országban gyártanak ilyen néven sört az utódállamokban. Az első általam tesztelt ilyen sör egy orosz próbálkozás volt valószínűleg, de aztán kezembe került egy észtországi verzió is, azt a Viru õlu gyártotta. Hogy őszinte legyek, ezek közül egyik sem ajándékozott meg soha el nem múló lelki s testi örömökkel, így kíváncsian bontottam fel ezt az üveget...

Ez a sör egy harmadik helyen, Fehéroroszországban készült, így újabb ország lépett be a képbe. (Van otthon még egy, ha jól emlékszem, az is orosz...) Gyártója a Брестское пиво, vagy ha angolosan akarja leírni valaki, akkor Brestskoye Pivo. A név láttán biztos sokan a fejükre (leginkább homloktájt, de kinek-kinek ízlés szerint...) csapnak, hogy ez a Brest (vagy magyarosan Breszt) ismerős nekik valahonnan. Bizony, sok évvel ezelőtt történelemórán volt róla szó, ehhez a városhoz köthető a híres béke, amely az oroszok és a németek között az I. világháború végnapjaiban köttetett.

De térjünk rá magára a sörre. Az észt próbálkozásnál feltétlen jobb, ennek már mintha habja is lenne. Sajnos nagy minőséget azonban ez sem képvisel, teljesen átlagos, minden tekintetben. Még a legérdekesebb jellemzője tán a színe, amely elhajlik a sárgától, s még az aranyon is túllépve már-már félbarna jelleget mutat. De legalábbis kellemes amber... Fehéroroszországból eleddig csak a Lidskoe Premium-hoz volt szerencsém, de annak a szintjét ez a sör sajnos nem üti meg.

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	28
Régi értékelés szerint	5,6

Azeri köök - Shesh-Besh Restaurant (Tallinn, Észtország)

Forrás: Azeri köök

Látogatás időpontja:

2012. május 9.

A "Győzelem napján" jutottunk el erre a helyre, amely Tallinn életében mindig egy különleges nap. Nincsenek pontos adataim arra, hogy mik a pontos arányok, de a városnak kétségkívül nagy hányada orosz nemzetiségű, egyes becslések szerint közel a fele. Számukra 1945 óta május 9. szent nap, ezen a napon tízezrek keresik fel a katonai temetőt, benne a bronzkatona szobrával...

De ne kalandozzunk el, térjünk rá az étteremre. A térképen látszik, hogy nem szigorúan a belvárosban helyezkedik el, így nélkülözni kell az óváros hangulatát. Számos alkalommal elvillamosoztam már mellette, és folyamatosan izgatta a fantáziámat, mert észt barátaim szerint a városban lévő azeri, grúz és örmény éttermek, illetve "evőhelyek" (ahogy ők szokták emlegetni őket) feltétlen megérnek egy-egy misét, még akkor is, ha kívülről nem tűnnek túl bizalomgerjesztőnek sokszor. "Evőhely" alatt ők általában olyan helyeket értenek, amelyek nem kimondottan éttermek, de jót lehet enni, illetve inni az adott helyen...

Forrás: Azeri köök

Az Azeri köök név szó szerint lefordítva azeri konyhát jelent, a Shesh-Besh már érdekesebb. Igazából ez egy játék, a méltán népszerű backgammon játék török változata. Igazából nem tudom, hogy miért jön képbe ez itt, hiába kutakodom. Ha mégis rálelek a megoldásra, egész biztosan közzé fogom itt tenni a fejleményeket, és frissítem a posztot...

Kívülről nézve a helyszín nem tűnik a legjobb választásnak. A '60-as, vagy tán az '50-es években épült bérház jellegű épület alsó szintje ad otthont az étteremnek, s igazából semmi nem utal arra (kiírás sem), hogy éttermet rejt-e a bejárati ajtó, vagy valami más kategóriájú egységet. Mindenesetre mi bátrak voltunk, és beléptünk. Odabent kellemes hangulatú helyiségbe jutottunk, kellemes meglepetés volt kívülről érkezve, otthonosan, bensőségesen berendezett enteriőr.

A személyzet kedves, de sajnos az angol nyelvvel kicsit hadilábon állnak, nem árt az észt és orosz nyelvtudás. Az étlap szerencsére többnyelvű, minden megtalálható rajta angolul is, ugyanez mondható el az étterem honlapjáról is, ahol az azeri konyháról is lehet olvasni. Az étlap nincs rövidre szabva, például a saslik választék csak 13 tételből áll... Személy szerint nekem ez volt az első találkozásom az azeri konyhával, így elég nehéz volt a választás, végül egy bárány saslik mellett döntöttem...

A bárány...

Ez pedig sertés...

Az italválaszték sörök szempontjából nem annyira felemelő már, csapolt sörből csak A. Le Coq Premium van, s az üveges opciók is eléggé limitáltak. A saslikok készítése egész könnyen nyomon követhető, a faszénen sülő hús illata ingerli az érzékszerveinket, érdemes rájuk egy pillantást vetni, amíg az italt kihozzák...

A. Le Coq Premium (csapolt)

Sokadjára kóstolt tételt, csapolt formában is. Mindazonáltal ez volt eddig a legjobb, amit ebből a sörből ittam. Egyetlen jellemzőbe sem lehet nagyon belekötni most, még ha nagyon szőrös szívű vagyok, akkor sem. Korrekt hab, harmónikus íz, kellemes kesernyésség minden kortynál....

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4

A húsok valószínűleg jó sokat pácolódnak, és nem sütik őket agyon. Omlós, puha, s ahogy a képeket elnézegetem, ismét csak megéheztem.... A fűszerezés visszafogott, a húshoz adott szósz egyedi ízű. Nem tudtuk eldönteni, mi viszi szokatlan irányba a karakterét, valószínűleg fahéjat tehettek bele.

Az étkezést egy süteménnyel és kávéval zártuk le, a süteményt úgy hívják, hogy pahlava, Európa déli régióit ismerő olvasóknak valószínűleg ismerős. Törökországban és Görögországban is össze lehet futni vele. Ez a verzió nem volt annyira émelyítően édes, mint amit Krétán ettem legutóbb, a kávéval szépen harmonizáltak.

Hah, vissza kell ide még menni...

Elérhetőségek:

Weboldal: http://www.aserikook.ee/restaurant-in-tallinn/
Cím: Gonsiori 9 / Tallinn.
Telefon: (+372) 6 611 422
Email: info@aserikook.ee
Asztalfoglalás: http://www.aserikook.ee/our-offers/

Невское Имперское

Tesztelés időpontja:

2012. május 6., Tallinn (üveges)

A Невское nem ismeretlen gyártó már számomra, szerencsére már két sörüket is kipróbálhattam, az Имперское volt a harmadik. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez volt a harmadik ilyen sör otthon, amit érdemben sikerült megkóstolnom. Az elsőnek oly mértékben lejárt a szavatossága (elfeledkeztem róla), hogy azt már bátorság (vagy inkább botorság...) lett volna megkóstolni is, kiöntöttem. A másodikkal is majdnem hasonló képpen jártam, akkor a lejáratból két nap volt vissza, azt a tesztet sem éreztem túlzottan relevánsnak ahhoz, hogy itt megjelenjen, de a tapasztalatokat természetesen feljegyeztem.

Harmadjára azonban biztosra mentem, és vásárlás után pár nappal fel is bontottam az üveget... Sajnos a hivatalos honlap nem tesz erről a sörről említést, más forrásokból kellett utánajárnom a sör hátterének.

A sör nevében az Имперское szó "birodalmi" hátteret sejtet, s a gyártó nem titkoltan a XVIII. és XIX. századi Orosz Birodalom értékeivel próbálja a sörét párhuzamba hozni. A sör egy klasszikus, könnyen iható lager lett, s a csomagolása valóban elegáns, prémium minőséget sugall, mind az üvegkialakításban, mind a címkében. Az alkoholtartalom viszonylag visszafogott, mindössze 4,6 %, az extrakttartalom 11%. A sör 2010 áprilisában jelent meg (viszonylag új sör tehát a piacon).

Számomra legfőbb karaktere a kicsit édeskés íz, kinézetre aranysárgás, mérsékelt hab jellemzi. Majdhogynem testesnek nevezhető, de ehhez valahogy minden kortynál hiányzik valami. Korrekt.

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Kapten Tenkeš (Tallinn, Észtország)

Látogatások időpontjai: 2010. október 10 és 16. és október vége, 2012. január 21.


Számos alkalommal megfordultunk már ezen a helyen, mint látszik, és valószínűleg még fogunk is ide menni, a ebben a posztban az eddigi benyomásokat próbálom összegezni.

Az étterem portálja az út túloldaláról

Tán sokan azt gondolják, hogy ez a legészakibb magyar étterem a glóbuszon, de ez nem így van, mert például Helsinkiben is van magyar étterem (Pannónia), ami azért odébb van pár kilométerrel. De térjünk vissza a "Tenkes kapitányára". A szovjet időkben vitathatatlanul legnépszerűbb magyar gyártású film a "Tenkes kapitánya" volt errefelé, szinte minden évben vetítették szünidőben, akár csak nálunk otthon. Észt kollégákkal beszélgetve erről érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire más momentumok maradtak meg belőle az ő emlékeikben, mint nekem... Elmondásuk szerint a szovjet időkben a szünidő nyáron úgy telt, hogy a Tenkes kapitányát tuti, hogy levetítették, minden évben. A történetre magára már nem nagyon emlékeztek, csak arra, hogy ment a harc a magyarok és a gaz elnyomók között. A másik biztos pont az életükben a tavaszi szünetre időzített "A négy páncélos és a kutya" című lengyel eposz volt, mondtam nekik, hogy ez nálunk is volt sokszor...

A névválasztás így eléggé kézenfekvő volt, ebből a névből errefelé mindenki Magyarországra asszociál, az bizonyos. Néhány helyi barátom szerint az étterem már nem olyan népszerű, mint pár évvel ezelőtt. A "Kapten Tenkeš" tehát a Tenkes kapitánya című film alapján kapta a nevét.... Innentől kezdve idézném az első látogatáskori jegyzeteimet (2010. október 10.):

Itt mérték a sörömet...

"Eltökéltem hát, hogy ezt a helyet én bizony meglátogatom, ha törik, ha szakad. A "Kosmos" nevű buszmegállótól egy köpésre van, a Parnu felé vezető úton (Parnu egy tengerparti város délre, nyáron ez a város a főváros, még a "főváros kulcsát" is átadják nekik hivatalosan. Állítólag ott 25 fokos a tenger nyáron... Bizony, Észtországban kvázi hivatalosan van olyan, hogy "Nyári főváros"...), egész konkrétan itt ni. Hogy hogyan jutott valakinek eszébe Tallinnban magyar éttermet nyitni, fogalmam sincs, de most, hogy itt vagyok, igazán jó ötletnek tartottam.

Odaérve azt láttam, hogy az étterem csak délben nyit a nálunk szokásos standard 11 óra helyett. Szerencsére éppen elmúlt dél két perccel, így nyugodt szívvel benyomtam az ajtót. Nagy tolongás nem volt odabent, egy bennfentesnek látszó pali beszélgetett a pincérrel, már túl volt a gulyásán és a kávén. Úgy látszik az ismerősök azért hamarabb is bejöhetnek. Megkérdeztem angolul, hogy nyitva vannak-e már, beljebb tessékeltek, hogy naná.

Ez se nem csillár, se nem ventilátor...

A pincér sajnos magyarul nem beszélt, csak angolul, de ezen nagyon nem csodálkoztam. Tiszta feketébe volt öltözve és nagyon szívélyes volt. Az étterem uralkodó színe a sötétbarna, a falak és oszlopok telis tele magyarnak gondolt motívumokkal, jelképekkel, térképekkel. De hát a fotókon úgyis látjátok...

Ahogy leültem máris hozta az étlapot, és bekapcsolta a zeneszolgáltatást. Leginkább az utóbbi esett nagyon jól. Egy hete nem hallottam magyar zenét egy taktust sem, és akkor, amikor megszólalt a Tízezer lépés, hát tényleg majdnem könny szökött a szemembe. Gondoljatok szentimentális borjúnak vagy marhának, de akkor is bevallom, nagyon jól esett. A zene egyébként változatos, az Omega, LGT és más rockslágerek vegyítve szólalnak meg a keserédes magyar nótákkal. Meglepődtem, mert az utóbbi műfajból leginkább Koós János és Bessenyei Ferenc hangjával találkoztam, pedig aztán nem ők a hazai nótaéneklés oszlopai, de lehet, hogy tévedek.

Ezt kaptam....

Az étlap is tartogatott meglepetéseket, szerencsére magyar információk is voltak rajta. A helyesírást inkább hagyjuk, szerintem egy Grétsy László, Lőrincze Lajos, Balázs Géza álomtriumvirátus (ebben az all stars összetételben soha az életben össze nem állnak, az igaz) külön órákra kötelezte volna az elkövetőt, ebben biztos vagyok. Na félre a morbid tréfát, a lényeg inkább az, hogy olyan ételeket találtam az étlapon, amelyeket életemben addig soha nem hallottam. Lehet, hogy én vagyok gasztronómiailag alapműveletlen, ez esetben kárba veszett az a négy év az államnak, amit a képzésembe invesztált anno. A fenti linken a húsételek angol neveit linkeltem be, nézzétek meg, ha van türelmetek. Például ott van ez a Sárvári palacsinta... Hallott már valaki ilyet? Hát biz isten belenézek a Google-ba, egy pillanat.

Jól néz ki, de minek a tejföl...

Huhh, megnyugodtam, nem kell elkérni a szakközépiskola számlaszámát, ilyen kaja egyszerűen nincs. Aztán ott van még a Soproni sertésszelet, meg még sorolhatnám. Gondolkodtam erősen, hogy mit egyek, miközben a jó hűs Krušovice barna sör már ott gyöngyözött a pohárban előttem. Sajnos magyar sört nem tartanak. Borok vannak, de sajnos nem a legjobb kategóriákból, az árképzésük viszont a hazainak háromszorosa, így eszembe se jutott bort inni. (Azóta a borkínálat változott...) A szokásos történelmi régiókból válogattak egyébként, egyedül Villány rítt ki nekem egy kicsit, de úgy látszik már Észtországban is ismert ez a név. De inkább sörre vágytam amúgy is, így maradt a Krušovice.

Ehhez aztán egy pörköltet választottam, amint a képek bizonyítják, úgy gondoltam, leginkább ezen tudom lemérni majd, hogy érdemes lesz-e idejárni ezentúl, vagy sem. Leadtam a rendelést, belekortyoltam a sörbe, és szerencsére a zene is váltott a magyar nótás blokkról LGT-re, éppen a Neked írom a dalt szólt...

Senki nem jött be az égadta a világon, egyedül költöttem el az ebédemet. Amíg a kajára vártam, próbáltam beszélgetni a pincérrel, láthatóan eléggé unta magát. Próbáltam tőle részleteket megtudni az étteremről, de nem nagyon volt fogékony, csak általánosságokról beszélgettünk. Kis idő múlva megjött az étel, gőzölgött, olyan forró volt. A pörkölt már kész lehetett, valószínűleg a nokedlire kellett várni, az is elég frissnek tűnt. Tettek némi zöldséget a tányérra, a savanyított almával (rózsaszín szeletek, felül) nem voltam kibékülve, de a többi jól jött. Az uborka például kovászos volt...

A tejfölt nem nagyon értettem, de csak díszítés jellege volt, és nem volt végül is zavaró. Nem tudok mindent lehengerlő katarzisról beszámolni, de összességében nézve egy nagyon korrekt pörköltet volt módom elfogyasztani, ezt be kell vallani. Sajnos, idehaza ettem már sokkal rosszabbul elkészítettet is, úgyhogy fogok ide járni, majd szépen végigkóstolok mindent.

Kértem még egy kávét lezárásképpen (sokkal nagyobb adag a presszókávé, mint idehaza, a cukor (kocka), pedig külön be volt csomagolva), és egy óra után távoztam. Akkor sem volt még senki, úgy látszik, nekem kell felvirágoztatni ezt a helyet."

Következő alkalommal egy hét múlva látogattam el ide...

Ezúttal nem voltam egyedül, ültek három asztalnál is. A pincér más volt, mint múlt héten, de ő sem beszélt magyarul, hiába kérdeztem rá. Viszont miután megtudta, hogy magyar vagyok, hozott nekem egy szép képeskönyvet nézegetni, amíg megjött a leves. Ezúttal tehát levest is kértem, elméletig tyúkhúslevesnek volt írva, egy érdekesnek tűnő betéttel, a magyar leírás szerint "sajtgaluska" volt benne...

A tyúkhsúleves

A cigánypecsenye

Alig tudtam belenézni a képeskönyvbe (Budapestről szólt, nagyrészt képek voltak benne), már jött is a leves. (A könyv észt nyelven íródott, de Budapesten adták ki, valószínűleg valami propagandakiadvány lehetett.) A levesben volt sokféle zöldség, érdekes módon még pirított hagymakarika is a zöldborsó és a sárgarépa mellett. Pakoltak bele húst is rendesen (csirkemellet daraboltak bele), de volt egy olyan érzésem, hogy ezt a húst nem ebben a levesben főzték meg, inkább párolt jellege volt. A sajtgaluska érdekes ízű volt, de sajtnak nyomát sem tudtam felfedezni az ízében. De mivel jól át voltam fagyva, egy rossz szavam nem lehetett a levesre, kitűnő volt.

Egy kicsit közelebbről...

A leves után visszatértem a könyvhöz, hát találtam benne bizony olyan épületeket, helyeket, amelyeket soha nem láttam azelőtt. Azt hittem, hogy lesz időm végiglapozni, mert cigánypecsenyét kértem másodikra, azzal azért el kell molyolni egy kicsit. Gondoltam én, de alig értem a könyv feléhez, már jött a pincér az étekkel. Az angol tudása elég limitált volt egyébként, a levesnél csak annyit mondott, hogy "leves" (soup), semmi jó étvágyat, vagy valami. Most sem volt bőbeszédű, letette a tálat, és azt mondta, hogy "the meal" (az étel). Hát gondoltam mindjárt, hogy nem egy multifunkciós nyomtató-szkenner-faxgép, amit lerakott elém...

Érdekes az elképzelésük a cigánypecsenyéről a szakácsoknak... Jól meg volt fokhagymázva, addig rendben is volt, de mi a túrónak kellett beletűzni például ezt a fogpiszkálót aszalt szilvával és meggybefőttel? Hát ők tudják, azért a meggyet meghagytam. Aztán még ott volt mellette egy paprikával és fokhagymával kikevert tejföl alapú mártás. Hát ez is érdekes egy kiegészítés, de nem volt rossz egyáltalán. Sajnos a szalonnát nem úgy pirították meg, ahogy én szeretem, ropogósra, ráadásul nem is igazi szalonna volt, hanem valami vákumcsomagolt bacon szalonna.

A zene ezúttal inkább a magyar nótás vonulat felé tolódott el, talán egy-egy Omega és Illés számot sikerült elcsípnem. A kávéjuk múltkor is nagyon ízlett, azzal zártam az étkezést ismét.

A következő látogatás sem váratott sokat magára (október vége):

Ez meg a Rákóczis husi



Rántott velő Buga Jakab  módra

Akkor már négyen mentünk... Az italok rendelésével elbíbelődtünk egy kicsit, mert ezek az ételekkel ellentétben nem szerepeltek magyarul az étlapon. (Ismét a barna Krušovice lett a befutó.) Társaim rántott sajtot és rántott velőt ettek, én pedig "Rákóczi sültet" (Pork a la Rakoczi). Tulajdonképpen egy jó nagy szelet natúr borda volt, alatta meg egy méretes tócsni. Finom volt, nem volt vele semmi baj, mint ahogy a rántott velővel sem, csak az adagot nem tartották túl nagynak az érintettek. (Tán a bundája vastagabb volt, mint az várható volt...)


Ugyanaz az idősebb pincér volt, mint legutóbb, és ismét megkaptuk a Budapest észt albumot, „book” felkiáltással. Ezúttal elég sokan voltak az étteremben, és még akkor is érkeztek, amikor mi már javában falatoztunk.

Eleddigi utolsó látogatásomra januárban került sor ebben az évben, mivel azt hallottuk, hogy megújult az étterem. Mint később kiderült, a szakács még ugyanaz, így nagy változás az étlapon nincs. Akkor ismét rántott velőt, illetve cigánypecsenyét teszteltünk. Sajnos a velő bundája időközben még vastagabb lett, a cigánypecsenye nagyjából ugyanolyan, legnagyobb bánatom továbbra is a szalonna, nekem az adja a cigánypecsenye sava-borsát...

Végezetül, hogy sörteszt is legyen, minden alkalommal ezt a sört ittam:

Krušovice Černé

A gyártó sörei közül számomra eddig (nem kóstoltam még mindet) ez a sör kedvenc, nem tagadom. Odahaza is, ha éppen csapolták valahol, garantáltan ezt választottam. A főzde több, mint száz éve készíti már megszakítás nélkül, a recept tehát nem újdonság.  Ízében tetten érhető mindig némi karamelles íz, ugyanakkor a komló is érződik szépen, van savassága, ugyanakkor édes. A habjára öröm ránézni, telt és sűrű, folytassam még? Már tán mindenkinek összeszaladt a nyál a szájában...

A víz a Křivoklát ptakaból származik, a komló Saaz-ból. Bárcsak sose állnának le a gyártásával...

Megjelenés	9
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	17
Összesen	42
Régi értékelés szerint	8,4

Egyetlen mondat (ami kettő) még a végére: amennyire tudom, az étterem szakácsa nem magyar, de úgy hallottam, hogy a közeljövőben ebben változást terveznek. Ha tényleg megtörténik, és magyar szakács lesz, feltétlen ideje lesz majd még egyszer ellátogatni ide...

Nyitvatartás és egyebek:

Hétfő-Szombat: 12.00-23.00
Vasárnap: 13.00-22.00
Pärnu mnt. 30, Tallinn
Telefon: +372 6445 630
Email: restoran@kaptentenkes.ee
Weboldal: Kapten Tenkeš

Spendrups Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2012. április 29. és május 1, Stockholm (csapolt)

A Spendrups már nem volt ismeretlen név előttem, volt már rá eset, hogy megkóstoltam az egyik sörüket. Akkor az a sör egész jó benyomást tett rám, így nem is volt kétséges, hogy a csapolt sör választékból mit fogok választani. Hozzáteszem, eléggé fárasztó napon voltunk túl, így szinte bármi jól esett volna... Jártuk a várost Stockholmban egész nap, szinte már csak lerogyni volt erőnk a nap végére.

A második teszt a Tallinnba tartó hajó fedélzetén (még Stockholmban) realizálódott, akkor sokkal nagyobb volt a lehetőség a kellő odafigyelésre...

De térjünk rá a kritikai elemzésekre. A sör alkoholtartalma 5 % körüli a neten talált információk szerint, ami szinte nem is érződik (egyik teszt alkalmával sem). A bárban kóstolt tétel legjellemzőbb ízvonása a malátás íz volt, komló jelenlétére semmi nem utalt az égvilágon. A csapolt söröknél megszokott hab még az első pillanatokban sem látszott, s mire az asztalhoz elsétáltam vele, a citromsárga színű nedű felszíne minden "zavaró" körülménytől mentes volt...

A második alkalommal tesztelt sör jóval túltett a szállodában csapolt sörön. Először is volt habja, nem is rossz. Másrészt a színe is más volt, aranysárgásabb, s már majdnem érezhető teste volt. Egyáltalán nem volt túlsúlyos a maláta íze, kellemes kesernyésség vegyült az édeskés utóízhez, egész jó volt inni. Egyértelműen ez a teszt a felelős azért, hogy a sör pontszámai kicsit magasabbak lettek...

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	27
Régi értékelés szerint	5,4

Laitilan Kukko Premium Pilsner

Tesztelés időpontja:

2012. április 29., Stockholm (dobozos)

Stockholmban sörhöz hozzájutni nem olya egyszerű, így ezt a sört nem is ott vettem, hanem még a hajón, Tallinnból jövet. A hajón egy szép nagy bolt is üzemel, ahol kartonszámra lehet a söröket és más italokat venni (veszik is...), de az árak is úgy vannak kalkulálva, hogy senki ne nagyon vegyen egy-egy darabot. (Például ez a doboz sör 2 euró volt, de ha egy egész kartont vettem volna, megkaptam volna darabonként 60 centért...) Mivel azonban másnapra városnézés volt tervezve, eszem ágában sem volt egy egész kartont venni. No meg különben is, mihez kezdek egy rakomány sörrel, ha ráadásul rossz is? Sose ittam ugyanis még ilyet...

Valamiért azt gondoltam, hogy ez egy svéd sör, de aztán az utánajárás közben kiderült, hogy a főzetért felelős Laitilan Wirvoitusjuomatehdas főzde Finnországban található. A doboz alapján ez a sör exportra készülő pilzeni, 5,5 % alkoholtartalommal. Sajnos honlapjuk csak finn nyelven érhető el, így ott nem lettem sokkal okosabb.

Mivel a sört az utcán sikerült elfogyasztanom frissítő jelleggel (hűtve vettem reggel, délután még kellemes hűvös maradt a hátizsákom alján...), így a színéről jobbára nem tudok nyilatkozni, csak arról a néhány cseppről, amely a felrázott állapotból következően kijött a dobozból felnyitáskor. Ezek a cseppek aranysárágák voltak, a sör illata pedig erősen komlós volt. Ízre ez a hatás nem érvényesült teljesen, a komló nem nyomott agyon mindent, harmónikus kesernyésség jellemzi ezt a sört. Sajnos az életmentő kortyok után kicsit kritikusabban is tudtam látni a helyzetet, így némi kritikával kell illetnem a testességét. Sajnos a tartalom nem teljesen meggyőző. Mindenesetre eltökéltem, hogy egyszer majd (ha még egyszer összefutunk valahol...) egy poharas tesztre is sort kerítünk...

Megjelenés	6 (!)
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	29
Régi értékelés szerint	5,8