2015. december 24., csütörtök

Stari Ír Vörös


Tesztelés időpontja:

2015. december 15., Budapest (üveges)

A Stari Kézműves Sörfőzde már nem újdonság számomra, a tapolcai főzde már előkerült egy korábbi posztban, akkor a meggyes sörüket ízlelgettem, nem is volt rossz, sőt.

Az ír sörökkel eleinte hasonló problémákkal küzdöttem, mint az angol ale-kel, de emlegethetném a különböző belga sörtípusokat is (különösen a lambic kihívás ugye elsőre...), amíg az ember csak a kukoricával gazdagított lagereken szocializálódik, s nem szembesül a felső és spontán erjedés misztériumával, hajlamos első ízlelésre az ilyen söröket érintő irányban elhányni magától...

Ha már azonban ezek az élmények sokasodnak és ülepednek, egy idő után képes lesz a korlátolt tesztelő (most magamról beszélek nyilván...) a különböző stílusok között letisztultan összehasonlítani az adott stíluson belül a különböző képviselőket, és eldönteni, hogy adott kategórián belül mi a jó, és a mi a rossz...

A Stari Ír Vörös tehát nem kérdés, hogy melyik kategóriát lőtte be magának, most már csak azt kéne megnézni, hogy ott hogyan teléjesít. Az ebben a szegmensben szokásos felsőerjesztéssel készül, nem nagyon van benne szén-dioxid sem, de ez is szokásos. Sok komlót nem látott, inkább édeskés karamellmaláta adja a fő ízt, némileg mézszerű íz is felfedezhető. Mindenesetre enyhén vizes, nem túl sűrű ital, s számomra nem éri el a Meggyes sör által felállított lécet...


Megjelenés4
Íz5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás10
Összesen24



S ha már karácsonyi utolsó teszt... A Leffe karácsonyi söre volt már terítéken, de mivel nemrég sikerült újrakóstolni, ezzel a két képpel kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket!



2015. december 23., szerda

Tanker Masinaõli


Tesztelés időpontja:

2015. december 10., Tallinn (üveges)

Elképzelhető, hogy ez a sör lesz az első publikált poszt a Tanker főzdétől (nincs túlmisztifikálva a honlap egyelőre...), de hát ez van: olyan szintű elmaradások vannak már mögöttem, hogy a már meglévő jegyzetek némileg kesze-kusza állapotban vannak. A lényeg tehát az, hogy tavasz óta nem ez volt az egyetlen Tanker sör az életemben (majd jön a többi is...), de annyi baj legyen...

Ezt a sört közelebbről érintve lassan azt hiszem ideje lenne már egy hevay metal vagy rock címkét is nyitnom itt jobb oldalon, mert hogy-hogy nem, de ez a sör is a fémzene inspirációitól született: a "Herold" nevű zenekar új albumának tiszteletére. S ha már zúzás, akkor mi is lehetne más, mint egy sötétebb sör, jelen esetben egy black IPA. Minőségéről annyit bőven elárul kezdésnek, hogy a Ratebeer tesztelők rendesen megszórták, a jelenlegi 92 pont (!) minimum jelzésértékű...


Alkoholra teljesen rendben van (6,6 %), színre is, bár a fekete azért nem áll, inkább mondanám sötétbarnának. Letisztult harmónia jellemzi, tán egy árnyalatnyival kevésbé komlós, mint az IPA-k többsége. Félúton szép gyümölcsös ízek bomlanak ki, leginkább erdei gyümölcsökre emlékeztetve. Nem nagyon kéne nosszogatnia senkinek, hogy kóstoljam meg még egyszer, erre mondják, hogy bármikor, bárhol...

Megjelenés9
Íz7
Aroma és jellegzetességek     8
Összhatás16
Összesen40



2015. december 22., kedd

Hiiu suveõlu

Tesztelés időpontja:

2014. június 28., Tallinn (üveges)

Remélem nem állítok nagy marhaságot, de ha minden igaz, akkor a Hiiu Käsitööõlu főzde sörei közül ez az utolsó a sorban, amely a kezembe került, s volt szerencsém kóstolni. A három sör körül ez a "legegyszerűbb" szerkezetű, tulajdonképpen egy belga típusú blonde ale-ről van szó.

Ez is a szokásos 0,33-as palackban érkezett, alkoholra 4,7 %. Az üvegben megfigyelhető volt némi üledék, de jelen esetben ez normális. Színre hozza az elvártat, szénsavra egy cseppet túlteljesített. Ízre gyümölcsösebb jellegű, mint egy átlagos belga blonde, s mivel akkoriban több alkalommal is kóstolgattam mindenféle rebarbarás étket, így ki tudtam belőle izolálni egy ahhoz hasnonlatos ízt is.

Mondjuk én a rebarbarát nem nagyon kedvelem, de ez a sör értékéből mit sem von le, kifejezetten jól sikerült darab...





Megjelenés6
Íz8
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás13
Összesen34


2015. december 21., hétfő

Aranyszarvas

Tesztelés időpontja:

2015. július 7., Budapest (dobozos)

Tudom, nagyrészt az én hibám, hogy velem született optimista világnézetemből kiindulva mindig pozitív várakozással teli kellemes érzés tölt el, amikor a hazai piac valamelyik nagyobbik szereplője piacra dob egy újdonságot, s először szembesülök vele...

A pécsiek Aranyszarvas söre kapcsán meg ráadásul pozitív inputokat is kaptam a kipróbálás előtt, nem volt hát mese, le kellett rá csapni. Mindenesetre a doboz tetszetősen festett (majdnem...), s bár "erős" sörnek harangozták be nekem, de a dobozon látható 5,2 % felirat, nálam még nem csenget be ebbe a szegmensbe, sőt: ingerküszöböt se lép...

Vannak már drasztikusan gyenge próbálkzások az erősebb lager sörök piacán is idehaza (inkább be se linkelem), a pécsiek alkotását mindenesetre én nem sorolnám ide, inkább az jött le nekem elsőre, hogy szándékuk szerint tán egy minőségibb darabot akartak a fogyasztók kezébe adni. Hát ha ez volt a mögöttes intuíció, akkor ki kell ábrándítanom mindenkit, ez nagyon nem jött be.

Az előbb említett doboz mellett a színét illeti még tán pozitív jelző (szép aranysárga), de itt végeztünk is: fullgagyi ez a sör, csakis mellékíze van, hab semmi (minek is), és azt sem nem tudtam eldönteni, hogy mi a dominánsabb, a mosogatószeríz, vagy a túlzottan kiérződő alkohol. Bizony, ettől minőségre még a Szalon is sokkal jobb, a Szalon Barna minőségével meg még egy lapon se lehet említeni...


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek 3
Összhatás8
Összesen20

2015. december 20., vasárnap

Ikkona Dark Swan

Tesztelés időpontja:

2015. november 25., Budapest (üveges)

Amikor legutóbb Rozsnyón jártam (ez kissé hülyén hangzik, mert még csak egyszer jártam ott...), akkor kezdtem el behatóbban megismerkedni az Ikkona söreivel. Határozottan kellemes emlékeim voltak azokról a tesztekről, így tán nem meglepő, hogy néhány plusz palackkal tértem onnan vissza, amelyeket most kedves barátommal órákon át Skype-on keresztül csevegve sikeresen el is pusztítottam...

A sorban ez volt az első, s van neki egy testvérkéje is, aki White Swan névre hallgat, ő majd később kerül sorra. Gondolom nagy meglepetést nem árulok el vele, ha elmondom, hogy a sör neve fekete hattyút jelent, s ennek megfelelően egy barna sörről van szó. A leírás szerint "hollland Swaen" stílusú sör (Dilis Brown Ale???), s ez a fogalom nekem annyira új, hogy próbáltam is utánanézni, de nem jártam túl sok sikerrel. Annyi bizonyos, hogy szinte nulla széndioxid tartalommal rendelkezik (hab megfigyelhetetlen), s ízben leginkább egy flamand barnára emlékeztető sör. 



Sűrűségre teljesen megfelelő, a sokadik korty után pedig kimondottan gyümölcsös kezd lenni, ideális sör lehet egy kóstolási sor vége felé, mondjuk egy stout előtt. Alkoholra sem túlzottan durva, mindössze 5 % (szárazanyagtartalom 13° Plato).


Megjelenés4
Íz6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás12
Összesen29




2015. december 19., szombat

Hiiu Kõpu Koduõlu

Tesztelés időpontja:

2014. június 26., Tallinn (üveges)

A sörért felelős Hiiu Käsitööõlu főzde már nem újdonság a blogon, a Hiiu Vaskne sör már szerepelt itt, s nem is rossz eredménnyel. Érdekes dolog, hogy a cég honlapja nem tesz említést róla, de a Ratebeer szerint egy azóta megszűnt sörről beszélünk, úgyfogy elképzelhető, hogy ismét a múltba nézésnek vagytok büszke tanúi...

No mindegy, ezen tegyük túl magunkat. Elméletileg ez egy pale ale típusú sör, s azok között inkább a barnák közé tartozik a speciális készítési folyamat következményeként hozzáadott plusz színt adó malátának köszönhetően. (Hú, ez a mondat elég borzalmasra sikeredett, de már azért is benne hagyom...). Ízre némileg kesernyés az elején (kb. mint egy jófajta Mikkeler), de aztán a háttérből belga ale típusú illatok, majd némi édesség érkezik meg. Nem olyan átütő, mint a Hiiu Vaskne, de ez is érdemes szerintem a kóstolásra, feltéve, hogy a Ratebeer téved...





Alkoholra 4,5 %.


Megjelenés6
Íz7
Aroma és jellegzetességek     7
Összhatás13
Összesen33

2015. december 18., péntek

Primátor EPA


Tesztelés időpontja:

2015. június 30., Budapest (csapolt)

Mivel korábban a Holba Kvasničák sörről írt posztnál elkövettem azt a stratégiai hibát, hogy a 2015-ös Cseh sörfesztiválon tesztelt sörökről külön posztokat kezdtem írni így nem borítom már fel ezt az eljárásrendet, de a jövőben (mint ahogy az utóbbi fesztiválok esetében már történt...) az ilyen eseményekről összefoglaló posztok fognak születni, még ha kicsit tovább is kell majd rájuk várni...

Ez volt az első sör aznap, s míg kóstolótársam megérkezett, ezzel múlattam az időt. Primátor sörökből jutott már nekem hideg és meleg is, kellően vegyes tehát a kép. A sör nevéből adódóan ez egy angol típusú félbarna sör, abból is a felső erjesztésű fajtából. Félbarna tehát, kellemes komlós aromával (természetesen angol komlók, némileg intenzívebb íz tehát, mint a Saaz komlók. Az uralkodó íz a komlóktól függetlenül az édeskés íz volt nekem. Mondjuk el tudtam volna vele képzelni egy jó kis csülköt, vagy sült kolbászt, de akkor éppen nem voltam éhes...

Alkoholra pont 5 %, nem is nagyon kell bele több. Nem több átlagosnál...


Megjelenés5
Íz5
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás10
Összesen25



2015. december 16., szerda

Madridi tapas túra...

Látogatás időpontja:

2013. november 11-15.

Sokáig gondolkodtam, hogy mit kezdjek a madridi utazásom során felgyülemlett élményanyaggal, mert az az igazság, hogy akkoriban nem fektettem még elégséges hangsúlyt a kellő dokumentálásra, s még olyan hiánypótló alkalmazások sem álltak rendelkezésre, mint az Untappd. Mindenesetre most úgy döntöttem, hogy mivel a helyszíneket a La Revuelta, a Los Claveles, a Cerveceria La Pequena, a Montaditos és a La Pulperia kivételével nem nagyon tudom már beazonosítani (már aznap sem tudtam volna...), így készül egy általános poszt is a spanyol főváros élményvilágáról, a fenti öt helyről pedig majd külön posztban igyekszem számot adni. Ugyanez vonatkozik a jegyzetekkel ellátott helyben végrehajtott (Madrid) sörtesztekre is, azokról külön emlékezem meg...

Hát akkor csapjunk bele! Az első megálló a Calle Gran Via utcán volt, sajnos a hely nevére egyáltalán nem emlékszem. Itt egy Estrella Damm sört ittam csapolva lengyel barátommal karöltve, amely érdekes módon azért sokkal jobb formát mutatott, mint ez üveges verzió, elfogyasztani pedig ezt sikerült mellé:


Csirkemellfalatok és padlizsán...




Estrella Damm (csapolt)

A hab szinte már jó (szerkezetre biztosan), ízre pedig a light sörtől erőteljesebb érzület az uralkodó.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás13
Összesen32

Másnap ebédidőben (munka miatt voltam a spanyol fővárosban...) kimentünk a szállodából enni, s rögtön a szállodával szemben találtunk egy kis bárt, aminek az volt a neve, hogy Cafiteria Bibey, s a  Calle de Claudio Coello nevű utcán található, ezt még épp megtaláltam a Google térképen, de azért külön poszt nem lesz... Az volt a terv, hogy megiszunk egy pohár sört, meg max bekapunk egy szendvicset. Akkor ért e meglepetés, mert Madridban a következő a standard:


A pohár Mahou tehát nagyjából két deci, meg jár hozzá egy kis nasi is. S ez az esetek 90 %-ban így van! Néstor barátom elmondása szerint az ország déli vidékein ezen is túlmennek a kocsmárosok. Ezt a kis izét (szendvics, hal, chips, olajbogyó, rántott kombájnalkatrész, bármi) a spanyolok tapas-nak híjják. Hogy mennyire változatos is lehet ez a dolog, arról itt lehet bővebben olvasni meg képeket nézni, de majd én is teszek be később képeket. Szóval Néstor barátom szerint délre némely helyen manapság is a tapas konkrét kaját jelent, amit az első sörhöz vagy pohár borhoz adnak. Itt Madridban viszont inkább étvágygerjesztőnek van szánva, illetve arra, hogy megkönnyítsék a döntést, akar-e az ember még egy sört (pohár bort) inni, vagy sem...

Mahou Clasica


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás10
Összesen23

Mindenesetre mi átvonultunk egy másik helyre is még, s ott is megismételtük a dolgot, ebédelni már nem is kellett... Ez a másik hely valahol a Calle de Gral Oraá és a Calle de Lagasca sarkán volt, szintén tipikus tapas bár, kellemes kínálattal (Cerveceria La Pequena, lesz majd külön poszt):

Igen, újabb sör, részletek majd az egységről szóló külön posztban:)






Este egy másik barátommal találkoztam, nagyon rendes volt, eljött értem kocsival. Kérdeztem is tőle, hogy akkor ő nem iszik ma semmit, nézett rám furán. "Egy pohár sör itt belefér", mondta ő, hát ne firtassuk inkább, mennyi lett a vége. Amikor megérkeztünk a belvárosba, megkérdezte, hogy mit szeretnék, hogy leüljünk valahova séta után enni, vagy vegyünk spanyolosra a figurát, és járjunk végig néhány helyet. Naná, hogy az utóbbit választottam... Letettük a kocsit a főtér mögé (Plaza Mayor), majd körbejártuk a környékbeli utcákat, ahol nagy volt az élet. Egymás nyakába értek a tapas bárok, csak néhány kép az ott kapható dolgokból, természetesen a teljesség igénye nélkül:

Igen, lasagna van a tetején...


Fűszeres kolbászkák krumpliszeletbe csomagolva, rajta fürjtojás tükrösen...


Tőkehal sörtésztában
Nekem ez utóbbi volt a kedvenc, a La Revuelta nevű helyre, ahol ezt adták, s a következő napokban oda többször is visszatértem. Szóval a spanyol módi az, hogy bemegyünk egy tapas bárba, megiszunk egy sört (max kettőt), eltöltünk adott helyen 15-20 percet, aztán irány tovább...

Másnap előadást is kellett tartanom ebéd után, szerencsére csak tíz perc volt az egész, hamar túlestünk rajta. Ebédre ezúttal egy másik helyre mentünk (Los Claveles), de most konkrétabbat ebédeltem, megkóstoltam a helyi pacalt, amit ők füstölt kolbásszal főznek igen csak finomra, s úgy hívják, hogy callos:





Szinte minden helyen ott van a "sonkavágó" eszköz, de ezt a Serrano sonka hazájában nem is lehet csodálni: olyan hely nincs is Madridban, ahol ne lehetne megkóstolni a helyi sonkákat és kolbászokat, szalámikat:


Aznap este egy magyar barátommal jártuk kicsit a várost változatosság kedvéért, ezúttal busszal mentünk be. Ő még annyira se ért rá, mint a többiek, úgyhogy egy idő után már csak egyedül bolyongtam, bár pár dolgot megmutatott, amit addig még nem láttam. Például a turistáknak szánt "piacot", ahova a helyiek a "tapas túra" vége felé térnek be reggel felé:



Kb másfél méter tömény randaság

Tengeri sün, nem pedig "szőrös kagyló", ahogy én gondoltam...


Elkészítve.... Kissé borsos az ára



Voltunk a főtéren is, no meg betévedtünk a "Sonkamúzeum" nevű étteremlánc (Museo del Jamón) egyik egységébe, ahol aztán minden tényleg a sonka körül forog:








Mint látszik, az árak nem alacsonyak... Sokáig húzzák egyébként ezek a sonkák (évekig is), de ha ebből a hálóból kikerül, akkor enni kell. Ezért aztán a spanyolok többnyire azt csinálják, hogy megvesznek egészben egy teljes sonkát, és a személyzettel felszeleteltetik géppel. Utána a szeleteket kívánság szerinti csomagméretben hermetikusan lefóliázva becsomagolják, s ha valaki akarja, viheti a csontot is... Ezután a kész csomagokat többnyire lefagyasztják. Ha sonkát akarnak enni, akkor elővesznek egy adagot, ami elég a családnak, majd beraknak egy nagy tányért a mikróba melegedni. A sonkaszeletek (hajszálvékonyak persze) mennek a forró tányérra, s pár perc múlva lehet falatozni...

A következő képek pedig már a Montaditos nevű helyen készültek (szintén lesz majd poszt...), itt nagyon olcsón ehet szendvicseket enni, illetve sört inni:







Hazafelé menet betértem még arra a helyre, ahol a callos-t ettem délben, s a tulaj megismert, kézfogással üdvözölt. Kértem egy sört, ő meg sorra hordta nekem a tapasokat, már-már zavarba
ejtő kedvességgel:

Ez például egy kis kolbász...
De kaptam ezen kívül egy adag tortillát, egy adag chipset, stb. Angol-spanyol keveréknyelven társalogtunk, s végül megkérdeztem tőle, hogy vehetek-e egy poharat, mert nagyon tetszett:


Azt mondta, hogy egy euróért megszámítja, de aztán a végén odaadta ajándékba... Hát ilyennel sem találkoztam még.


November 14.

Aznap megnéztem a Prado-t, s Néstor barátommal a Sol téren találkoztam, addigra ott megint kibontakozott egy szép kis tüntetés, akkor éppen Franco ellen (!), aki már elég régóta hallott.

Vele is a tapas báros túramódszert követtük, s először is elmentünk a piacra, amiről már meséltem. Itt aztán volt alkalmam néhány tengeri dolgot kóstolni, a középső újdonság volt. Sajnos nem jegyeztem meg a nevét, de Néstor szerint nem volt túl friss (nekem azért ízlett):






A következő megállónk a La Pulperia nevű hely volt, a szó polipra utal, s erről majd bővebben is lesz majd külön posztban szó. S tényleg, ott minden a polipokról szól, lehet nézni, ahogy elkészítik. Érdekes mód nem késsel vágják, hanem ollóval... Néstor szerint nem szabad sokáig főzni, mert akkor kemény és gumis lesz, akkor jó, ha még picikét roppanós még a húsa. Mindenesetre soha ilyen jó polipot nem ettem még:




Ezek után éhesek már nem voltunk, s hogy ne menjünk messzire, rögtön az utca túloldalán lévő ír kocsmában folytattuk, de ott kissé túl hangos volt a zene, s végül egy hangulatos kiskocsmában fejeztük be az estét.


Ezek a képek pedig utolsó nap készültek, az Atletico Madrid stadionjának büféjében (első nap voltam a Bernabeu-ban is, de ott nem tértem be a büfébe...)





Itt érdemes egy pillantás a mellékhelyiségre is vetni... Találós kérdés: mi a csapat klubszíne?


No persze így nem lehet befejezni ezt a posztot, így még két kép az utolsó megállóról, ismét a Los Claveles-ben:


Ez ököruszály pörkölt...