Stari Ír Vörös

Tesztelés időpontja:

2015. december 15., Budapest (üveges)

A Stari Kézműves Sörfőzde már nem újdonság számomra, a tapolcai főzde már előkerült egy korábbi posztban, akkor a meggyes sörüket ízlelgettem, nem is volt rossz, sőt.

Az ír sörökkel eleinte hasonló problémákkal küzdöttem, mint az angol ale-kel, de emlegethetném a különböző belga sörtípusokat is (különösen a lambic kihívás ugye elsőre...), amíg az ember csak a kukoricával gazdagított lagereken szocializálódik, s nem szembesül a felső és spontán erjedés misztériumával, hajlamos első ízlelésre az ilyen söröket érintő irányban elhányni magától...

Ha már azonban ezek az élmények sokasodnak és ülepednek, egy idő után képes lesz a korlátolt tesztelő (most magamról beszélek nyilván...) a különböző stílusok között letisztultan összehasonlítani az adott stíluson belül a különböző képviselőket, és eldönteni, hogy adott kategórián belül mi a jó, és a mi a rossz...

A Stari Ír Vörös tehát nem kérdés, hogy melyik kategóriát lőtte be magának, most már csak azt kéne megnézni, hogy ott hogyan teléjesít. Az ebben a szegmensben szokásos felsőerjesztéssel készül, nem nagyon van benne szén-dioxid sem, de ez is szokásos. Sok komlót nem látott, inkább édeskés karamellmaláta adja a fő ízt, némileg mézszerű íz is felfedezhető. Mindenesetre enyhén vizes, nem túl sűrű ital, s számomra nem éri el a Meggyes sör által felállított lécet...

Megjelenés	4
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	10
Összesen	24

S ha már karácsonyi utolsó teszt... A Leffe karácsonyi söre volt már terítéken, de mivel nemrég sikerült újrakóstolni, ezzel a két képpel kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket!