DAB Export / Dortmunder Export

Tesztelés időpontja:

2020. augusztus 4., Laagri (üveges)

Nyilván ittam már DAB sört életem során, de valahogy a "hivatalos" tesztmezőnybe még nem kerültek be, hát akkor nosza...

A DAB Export változata kapható a boltban (Dortmunder Export), de gyanítom nagy különbség azért nincs az alapsörhöz mérten. Malátás illata és íze van, sokkal malátásabb, mint egy átlagos német sör.

Ebből azonban nem tudott számomra hitelesen építkezni, a Dortmunder Actien-Brauerei söre szépen ellaposodott az első kortyok után, és teljesen eltűnt a habja (a képen még egy viszonylag jó állapot látható) és a szénsavtartalma is...

Megjelenés	5
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	11
Összesen	28

Malty smell and taste, average lager.

Appearance (1-10)	5
Taste (1-10)	6
Aromas and other characteristics (1-10)	6
Overall (1-20)	11
SUM (1-50)	28

Paulaner Original Münchner Hell

Tesztelés időpontja:

2014. december 30., Tolna (dobozos)

Az év utolsó sörtesztjeibe ez is belefért, s nem ez volt az egyetlen a Paulaner, bár az egyik tulajdonképpen újrakóstolásnak tekinthető, de erről majd a megfelelő időben és helyen. A Paulaner ezt a sört a XIX. század vége óta készíti, s ha hinni lehet a neten terjesztett igéknek (miért is ne...), akkor ez a lager a főzde legnépszerűbb söre, s maguk is ezt tekintik az első számú tételnek a portfólióban.

Közelebbről megvizsgálva egy dortmundi stílusú lagerről beszélhetünk tulajdonképpen, 4,9 % alkoholfokkal, ami már megfelelő szint ahhoz, hogy "vizesedés" például ne fordulhasson elő. De mivel dobozos verzió jutott ki most épp, voltak félelmeim ezen a téren, de ezek szerencsére ezúttal nem igazolódtak be. Hála az égnek, ez egy kimondottan testesnek tűnő lager, kellemes felvezetéssel és lecsengéssel, határozottan jó volt inni: a komlók és a maláta megfelelően harmonizálnak.

Számomra az idehaza kapható lagerek között egy teljesen üde színfolt mondhatni, azt hiszem gyakrabban nyúlok majd utána a polcon...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	6
Összhatás	13
Összesen	34

Vilkmergés Lengvasis

Tesztelés időpontja:

2013. október 7., Tallinn (dobozos)

Hát először is boldog új évet mindenkinek! Immár ötödik éve üzemel a blog (tényleg), s remélem idén is lesz erőm és időm folytatni. Idén elsőre egy litván jegyzetet dobott a gép, lássuk hogy is láttam ezt a sört még 2013-ban (van még számos jegyzetem arról az évről és korábbról is...)

Az eddigi Vilkmergés sörök egész kellemes nyomokat hagytak maguk után, így nagy reményekkel voltam eziránt a Kaunas-ban vásárolt sörrel szemben is. Az előzőekkel szemben ez dobozos volt, így nélkülöznöm kellett ezúttal az extradizájnos üveget, de ez a doboz sem nézett ki rosszul...

Próbáltam utólag most a cég honlapján információt találni róla, de nem jártam sikerrel, egy szót nem szólnak róla sajnos, ami akár azt is jelentheti, hogy már nem gyártják ezt a sört. A magam részéről meg is tudnám érteni, mert elég gyengécske próbálkozásnak tűnt, főleg az eddigiekkel összehasonlítva.

Alkoholtartalomban általános (5 %), a szárazanyagtartalom 12,8, semmi olyasmi tehát, ami alapján rossznak kéne lennie. Még a színével sincs különösebb baj, mélyebb a színe, mint egy átlagos lagernek, s még a habja is rendben lévő, pláne, hogy dobozos. Azonban a leírásban szereplő Hallertau komló, ami a gyártó szerint a dortmundi stílust erősíti, olyannyir karakteres, hogy hazavágja az egész

sört...

Nem tudok róla, hogy korábban ezzel a komlófajtával találkoztam volna, de a jövőben óvatosabb leszek, és körültekintően fogom az ezzel készült söröket kóstolgatni. Kíváncsi vagyok, hogy hasonlóan letaglózó kesernyésséggel fogok-e találkozni, mindenesetre nekem ez sok volt, semmi mást nem éreztem...

Megjelenés	7
Íz	4
Aroma és jellegzetességek	4
Összhatás	9
Összesen	24

Höss Adlerkönig Urtyp Hell

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (üveges)

Még februárban történt, hogy Németországban jártam, s a müncheni reptéren túl sok időm volt, amit el kellett tölteni. No persze a boltokat végigjárva, jutott arra is idő, hogy a sörkínálatot végigböngésszem, s végül kikötöttem egy hármas csomag mellett.

Szép csatos üveg volt mindhárom, s közülük az egyik volt ez az üveg. A Höss nevezetű cég gyártja, egész pontosan a Privatbrauerei Höss der Hirschbräu. Helyileg ők egy Sonthofen nevű városkában dolgoznak, s a neten lévő honlapjuk sajnos csak német nyelvű... A főzde eredete 350 évre tekint vissza, s mivel ily nagy a múlt, lészen majd részletes poszt is, aki nem tud addig várni, klatty ide. (Kell némi német nyelvtudás, mint említettem...)

Sajnos a honlap diszkréten hallgat erről a sörről, pedig szinte minden forrás ehhez a főzdéhez köti ezt a sört. Kénytelen vagyok tehát csak a szubjektív élményekre hagyatkozni. Dortmundi stílusú lager, nyitáskor a sörivó fülének oly kedves hang, amikor a csatos üveg felszisszen... (Nem csodálkoznék rajta, ha valaki ezt választaná csengőhangnak.)

Gulyásfőzés közben követtem el a tesztet egyébként, s mivel ez nálam egy nagyjából 3-4 órás procedúra (tudom, lehet gyorsabban is...), így volt időm néhány sört közben szigorúan továbbképzési céllal megkóstolni, ez volt az egyik. Csak hogy mindenkinek megjöjjön az étvágya:

Pohárba kitöltve szép hab keletkezett azonnal, kissé túl is csordult, ahogy öntöttem (első kép). A sör alkoholtartalma 4,7 %, de érdekes mód többnek érződik... Pedig aztán nem túl sűrű, személy szerint inkább soroltam első kortyokra a könnyed sör kategóriába, mint a kraft lagerek közé. Finoman kortyolgatva aztán a véleményem formálódott, s ahogy a hab kissé megereszkedett, a szerkezet is kicsit változott. Előjöttek más ízek is a háttérből, s bár lehet, hogy a gulyás kóstolgatása is belejátszott, halványan zöldfűszeres ízeket bírtam érezni. Tipikusan az a sör, amely a vége felé ízlik igazán.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	35

Lāčplēsis Gaišais

Tesztelés időpontja:

2013. május 26., Tallinn (dobozos)

A május vége már Tallinnban is a grillező szezon kezdetének tekinthető (bár jelzem, a hó utolsó morzsái május 10. után tűntek el...), így aznap egy kisebb grillpartit tartottunk, amelynek ez volt a befejező tétele, konkrétan már az asztalnál ülve, nem sütögetés közben. Egyszóval, a sütést letudva, koncentráltan tesztelve::)

A doboz formavilága erőteljesen hajaz pár már korábban tesztelt termékre a baltikumi régióból, úgy tűnik ez a zöldes dizájn errefelé is nagy népszerűségnek örvend. Átlagos (5 %) alkoholtartalmat rejt a sör, s megjelenésre egy tipikus lager, korrekt állagú (nem csak méretű) habbal. Többféle gyártó "gaišais" sörét kóstoltam már Lettországból, a többségnél eddig mindig megfigyelhető volt valamilyen plusz ízanyag, ami elvitte a sört a pilzeni átlagból valamerre, a Lāčplēsis esetében erről nincsen szó. Nincs semmiféle elhajlás, korrekt pilzeni sört kapunk ebben a dobozban, s ennyi. A magam részéről a fél doboz elfogyasztása után, s a hőmérséklet emelkedésével a komlózás selymességét tudtam kiemelni: lágy kesernyésséggel indít a sör ugyanis, de aztán nagyjából öt-hat perc után ez az íz a gabona frissességébe csap át, s ha valakinek élénk a fantáziája, menten ott találhatja magát a Zalai-dombságban valahol az egykori nagykanizsai sörgyár közelében, napsütésben, a komló közelében. Ejha, ez még rímelt is majdnem. De ne álmodozzunk, pontozzunk:

Megjelenés	7
Íz	6
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	13
Összesen	33
Régi értékelés szerint	6,6

Forto Dvaras (Vilnius, Litvánia)

Forrás: Tripadvisor

Látogatás időpontja:

2012. február 8., Vilnius

Ez volt a második hely, amit Vilniusban meglátogattam, ezúttal nem egyedül, kellemes nemzetközi társaságban. Ez az étterem már közelebb fekszik a városközponthoz, sőt mondhatjuk, hogy konkrétan ott van. A környezetét sajnos nem sikerült különösebben felmérnem, mert egyrészt nagyon sötét volt, másrészt meg olyan hideg volt, hogy igyekeztünk minden kint töltött percet kerülni, és minél gyorsabban meleg helyre jutni...

Forrás: GoGlocal

A Forto Dvaras tulajdonképpen egy étteremlánc, és nem csak Vilniusban vannak éttermeik, az ország nagyobb városaiban is képviseltetik magukat. Belépve a dolog kicsit zeg-zugos, mi lementünk az alagsorba. Volt foglalva számunkra egy asztal egy külön benyílóban, hangulatos pincehelyiségbe csöppentünk.... Aznap estére eltökéltem, hogy meg fogom kósolni a "Zeppelint", ez a litván konyha egyik különlegessége. Nem tudom, hogy mennyire litván egyébként (már a név sem...), de mindjárt utánajárok.

Nos, a helyzet az, hogy ez valóban helyi étel. Bár igazából nem csak Litvániában elterjedt, hanem Észak-Lengyelországban is. Kicsit a knédlihez hasonlító gombóc, legalábbis a tésztája. A formája azonban a híres Zeppelin léghajóra hajaz, valamint ez meg is van töltve. Többnyire vagdalthús van benne, de elképzelhető túrós (cottage cheese inkább) és gombás is. A tálalás előtt kaphat sokféle leöntést, így rengeteg féle verzió létezik. A litván étlapokon (ha angol nincs...), Didžkukuliai vagy  Cepelinai néven lehet vele összefutni...

Forrás: Vilnius Tourism

De térjünk vissza a helyhez magához. Az a Forto Dvaras, ahol én jártam, a Pilies utcában van, pontos elérhetőségek alant. Kívülről az épület patinásnak tűnik, s a belépéskori első benyomásokról fentebb már szót ejtettem. Első nekifutásra természetesen italt rendeltünk, s meglepetésemre mindenki sört kér, nem csak én. Először egy barna sörrel kötöttem közelebbről barátságot...

Švyturys Baltijos

A Švyturys Baltijos egy átlagos erősségű (5.8%) barna sör, hagyományosan jelen van a Švyturys portfólióban, immáron 1965 óta. Egyes kutatók szerint ez a "márciusi" sör egyenesen 1784-ig követhető vissza, ugyanis a színe és íze egészen hasonlatos ahhoz, amit akkortájt a cég alapítója, a német Reincke úr ajánlott a lelkes fogyasztóknak. Hogy ezt az állítást mire alapozzák, gőzöm sincs, de az mindenesetre tény, hogy a Baltijos már nyert bronzérmet világversenyen, egész pontosan a World Beer Cup rendezvényen. S ha ez nem volna elég annak bizonyítására, hogy érdemes ezt a sört megkóstolni, akkor elmondom azt is, hogy Grand Golden Medal díjat kapott a nemzetközi Siberian Fair versenyen, amiről én még sajnos nem hallottam túl sokat.

A sör színe és íze elsőre nem kimondottan különleges, inkább az átlagosakhoz soroltam az első kortyok után. A színe mélybarna és a vöröses borostyán között táncol valahol, de abban a világításban, ahol ezt vizsgálgattam, messzemenően azért ezt nem tudnám bizton megítélni. A Švyturys Baltijos ízében olykor azért előjöttek szép dolgok (volt alkalmam kóstolgatni, mert a levesre viszonylag sokat kellett várni...), néha tejkaramellát és csokoládét is éreztem, a véleményem kezdett megváltozni. Kicsit megbántam, hogy bevezetésnek kértem, bizony jól ment volna egy desszerthez is.

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Miután az italrendeléssel megvoltunk, a barátságos és angolul is jól beszélő személyzetnek hála rátérhettünk az étlap tanulmányozására. Az étlap jó részét tradicionális litván ételek viszik, de azért lehet találni nemzetközi viszonylatban kommersz étkeket is. Nálam ez utóbbi semmiképpen sem volt opció, ilyen dolgokat bármikor lehet enni, s mint már említettem, mindenképp egy zeppelinre vágytam.

Előtte azonban kértem egy levest, aminek szép neve volt, úgy hívták, hogy Tyrsriubé duonos kubilélyje su vištienia ar grybais. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy fognak egy köménymagos barna cipót, amit megtöltenek egy sűrű tejszínes gombakrémlevessel, amelyben ráadásul csirkehús is van. Tettek bele némi zöldfűszert és zöldséget is, a végeredmény egész ízletes leves lett...

Második fogásként nem hagytam magam eltántorítani semmiféle csábítás által (volt néhány kísértő fénykép az étlapon...), és a bő zeppelin kínálatból végül a hagymás tejfölös szósz mellett tettem le a garast. Az állaga a "gombócnak" kissé a lágy szilvásgombóc tésztájára hasonlít, de ez természetesen sós. Ennek ellenére érezni édeskést ízt is, valószínűleg a felhasznált krumpli édesebb volt az átlagnál. Finom volt, jó volt, de igazából nem egy olyan különlegesség, amely felemelt volna a magasságokba...

Mivel a söröm erősen fogytán volt már a zeppelin előtt, kénytelen voltam kérni egy kisebb Švyturys Ekstra-t is:

Švyturys Ekstra

Ezt a sört dobozosan már teszteltem, így bővebben nem fogok itt róla értekezni. Csapoltan egy kicsit jobb benyomást keltett, nagyon jó lager, tán nem véletlen, hogy szinte mindenhol ezt csapolják...

Megjelenés	7
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	35
Régi értékelés szerint	7

Az étkezés lezárása képpen kértem egy csokoládé tortát karamell dressing-el, amihez egy kis vanília fagyi is járt díszítés gyanánt, ezzel sem volt semmi hiba. Mindez, amit itt leírtam, nem volt 40 litas, ami a tallinni árak után egész felüdülés volt. Egyébként ez a fajta szerényebb árfekvés egész Vilnius-ra jellemző tapasztalatom szerint, úgy tűnik, hogy az élet maga is sokkal olcsóbb itt, mint Észtországban.

Az éttermet tehát a magam részéről én csak ajánlani tudom, elérhetőségi adatok, és egyebek:

 „FORTO DVARAS“ étterem
Cím: Pilies g. 16, Vilnius
Telefon (mobil).: 8 656 13688
Email.: pilies@fortodvaras.lt

Švyturys Ekstra

Tesztelés időpontja:

2012. február 9., Vilnius (dobozos)

Forrás: Švyturys

Szerencsére a Švyturys-nál gondolnak azokra is, akik eredendően nem litván anyanyelvűnek születtek, és megalkottak egy angol nyelvű honlap verziót is, így némileg több információval rendelkezem róluk, mint a versenytársakról. No persze itt most nem fogok részletekbe menően belemenni a történelem viharaiba, majd tán egyszer később, amikor éppen pangás lesz a teszteknél.

Annyit mindenesetre érdemes tudni, hogy a történelem szálai 1784-ig vezetnek vissza, s az alapító ebben az esetben is egy német úriember volt (Johann Wilhelm Reincke), de ez a Baltikumban mondhatni általános dolog. A főzde Klaipėda-ban jött létre, s kabalaállatnak a tengeri sast választották (lehet, hogy nem ez a helyes magyar faji meghatározás, de annyiféle sas van, hogy bajban vagyok...). A címerben a mai napig megtalálható, bár a Švyturys szó maga világítótornyot jelent egyébként. Később a főzde átalakult, egyesült egy másikkal, s töretlenül virágzott a XX. századi háborúkig. A második világháború után 1946-ban indult újra a termelés, s a folyamatos modernizálásnak hála a Švyturys volt az első főzde Litvániában 1973-ban, amely pasztőrözött sört tudott készíteni.
 
A függetlenség visszanyerése után a céget privatizálták, s 1995-ben új termékekkel jelentek meg. Többek közt a könnyed Ekstra premium lagerrel, amely Džuljeta Armonienė nevéhez fűződik. Jelenleg a cég a dán Carlsberg tulajdona (1999), de ők nem nagyon alakítottak át semmit a sörfőzés folyamatain. 2001-ben jött a következő fontos lépés, a Švyturys és Utenos Alus főzde egyesült (lásd előző tesztben lévő sör gyártója...), s létrejött a Švyturys-Utenos Alus AB, ami most már Švyturys-Utenos Alus UAB, azaz nagy változás a névben nincs.

De most már térjünk rá erre a sörre. 5,2 % alkoholtartalommal bír, pohárba kitöltve kicsit savanykás illat érződik, amely megtalálható az ízben is. Habja gyakorlatilag megsemmisül a kiöntés pillanatában, ez kicsit csalódás. Ízre szerencsére nem vizes, és leginkább egy dortmundi stílusú lagerre hajaz. A színe az aranyhoz közelít leginkább. Az összetevők között megtalálható a rizs is, amely külön nem érződik. A vége kicsit kesernyés íz. Elméletileg ez a legnépszerűbb csapolt sör az országban (valóban sok helyen láttam), s ilyen minőségében pasztőrözés nélkül lehet hozzájutni.

Megjelenés	6
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	14
Összesen	34
Régi értékelés szerint	6,8

DAB Original

Tesztelés időpontja:

2012. január 13. (üveges), Tallinn

Üveges sör készleteim felszámolásakor kerültem szembe ezzel a sörrel, amely már régóta várta, hogy valaki végre betekintést nyerjen az üveg belsejébe. Német sör már régen került be a sorba, üdítő változatosságra számítottam hát.

A DAB rövidítés a Dortmunder Actien Brauerei szöveget jelenti, amely a gyártóra utal természetesen. A dortmundi söröknek megvan a sajátos stílusok, ezek az ízjegyek ennél a sörnél is tettenérhetők. A kesernyéssége a gyári adatok szerint 22-es érték, de ezt az általam végrehajtott teszt nem nagyon tudta alátámasztani, inkább éreztem édeskésnek (az illatban is megjelent), mint keserűnek. A gyártó szerint ez egy premium kategóriás sör, nagyon fájlalom, de nekem ez nem jött át.

Az alkoholtartalma 4,8 %, s mégis olyan, mintha eléggé vizes lenne. Ízlelgetés közben fedeztem fel az üveg címkéjén, hogy itt is szerepel össztevőként a "komlókivonat", úgy látszik ez immáron általános tendencia lészen. Még tán a habja volt a legelfogadhatóbb ennek a sörnek, míg a címkét végigböngésztem, nem omlott teljesen össze.

Megjelenés	6
Íz	5
Aroma és jellegzetességek	5
Összhatás	11
Összesen	27
Régi értékelés szerint	5,4

Mariestads Export

Tesztelés időpontja:

2011. november 27., Tallinn (dobozos)

Forrás: Eumad

Életem első svéd söre, így meg kell becsülni már csak az élmény miatt is... Érdekes körülmények között jutottam hozzá. Minden évben év vége körül rendeznek Tallinnban egy jótékony célú karácsonyi vásárt, ahol általában az összes nagykövetség megjelenik, úgyis hívják, hogy a "Nagykövetségek vására". Minden ország igyekszik helyi specialitásokkal kirukkolni, leginkább helyi ételek, édességek, alkoholtartalmú termékek jelennek itt meg. Most hétvégén volt ez a rendezvény, s ezt a sört a "svéd asztalnál" vettem, nagyon ajánlgatták a hölgyek, hogy micsoda jó sör...

Mondjuk nekem nagyon ajánlgatni sem kellett, mikor megláttam az asztalon, rögtön eldöntöttem, hogy megveszem. Kicsi dobozról van szó, 0,33-as, kívülről aranyszínű... Hogy honnan is ered ez a sör? Volt valamikor a ködös messzeségben egy főzde, amit úgy hívtak, hogy a Mariestads Bryggeri. Ahogy az lenni szokott, egyszer csak jött egy "nagyobb hal", amelyet úgy hívtak, hogy Spendrups, és 1967-ben felvásárolták a gyárat. Egyelőre ennyit erről, de majd később lesz átfogóbb elemzés is...

A Mariestads Bryggeri leginkább a dortmundi stílus mellett kötelezte el magát, ez a sör is ebbe a vonalba illeszkedik. Szerény véleményem szerint egy kicsit meg is haladja azt, mind színében, mind sűrűségében. A szín ugyanis nem citromsárga, felülmúlja a dobozt, s már-már az amber felé kacsingat. A sör sűrűsége is magasabb számomra, mint egy átlagos dortmundié, testesen feszes a szerkezete, bár sok habbal nem bír. Meg kell mondanon, igazán megérte az árát, és fel kéne kutatni, hogy hogyan lehet hozzájutni... Alkoholtartalma 5,3%.

Megjelenés	7
Íz	8
Aroma és jellegzetességek	7
Összhatás	15
Összesen	37
Régi értékelés szerint	7,4