2012. március 8., csütörtök

Švyturys Ekstra

Tesztelés időpontja:

2012. február 9., Vilnius (dobozos)

Forrás: Švyturys
Szerencsére a Švyturys-nál gondolnak azokra is, akik eredendően nem litván anyanyelvűnek születtek, és megalkottak egy angol nyelvű honlap verziót is, így némileg több információval rendelkezem róluk, mint a versenytársakról. No persze itt most nem fogok részletekbe menően belemenni a történelem viharaiba, majd tán egyszer később, amikor éppen pangás lesz a teszteknél.

Annyit mindenesetre érdemes tudni, hogy a történelem szálai 1784-ig vezetnek vissza, s az alapító ebben az esetben is egy német úriember volt (Johann Wilhelm Reincke), de ez a Baltikumban mondhatni általános dolog. A főzde Klaipėda-ban jött létre, s kabalaállatnak a tengeri sast választották (lehet, hogy nem ez a helyes magyar faji meghatározás, de annyiféle sas van, hogy bajban vagyok...). A címerben a mai napig megtalálható, bár a Švyturys szó maga világítótornyot jelent egyébként. Később a főzde átalakult, egyesült egy másikkal, s töretlenül virágzott a XX. századi háborúkig. A második világháború után 1946-ban indult újra a termelés, s a folyamatos modernizálásnak hála a Švyturys volt az első főzde Litvániában 1973-ban, amely pasztőrözött sört tudott készíteni.
 
A függetlenség visszanyerése után a céget privatizálták, s 1995-ben új termékekkel jelentek meg. Többek közt a könnyed Ekstra premium lagerrel, amely Džuljeta Armonienė nevéhez fűződik. Jelenleg a cég a dán Carlsberg tulajdona (1999), de ők nem nagyon alakítottak át semmit a sörfőzés folyamatain. 2001-ben jött a következő fontos lépés, a Švyturys és Utenos Alus főzde egyesült (lásd előző tesztben lévő sör gyártója...), s létrejött a Švyturys-Utenos Alus AB, ami most már Švyturys-Utenos Alus UAB, azaz nagy változás a névben nincs.




De most már térjünk rá erre a sörre. 5,2 % alkoholtartalommal bír, pohárba kitöltve kicsit savanykás illat érződik, amely megtalálható az ízben is. Habja gyakorlatilag megsemmisül a kiöntés pillanatában, ez kicsit csalódás. Ízre szerencsére nem vizes, és leginkább egy dortmundi stílusú lagerre hajaz. A színe az aranyhoz közelít leginkább. Az összetevők között megtalálható a rizs is, amely külön nem érződik. A vége kicsit kesernyés íz. Elméletileg ez a legnépszerűbb csapolt sör az országban (valóban sok helyen láttam), s ilyen minőségében pasztőrözés nélkül lehet hozzájutni.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése