2013. november 29., péntek

Aurum Sabor Limón

Tesztelés időpontja:

2013. november 16., Tallinn (dobozos, 0,33)

Ismét Spanyolhon, s megint egy citromos sör. Legutóbb a San Miguel által előállított tétel került sorra, most pedig az Aurium söre, s most álljunk is meg egy pillanatra. Rövid kutakodás eljutottam oda, hogy az Aurum brand alá tartozó sörök a Font Salem nevű főzdéhez köthetők, akik helyileg Valencia-ban vannak. Mivel vettem még tőlük mást sört is, hamarosan várhatók egyéb tesztek, s természetesen majd egy részletesebb ismertető is.

De most ugorjunk erre a sörre. Annyiban mindenképpen eltér a San Miguel citromos próbálkozásától, hogy ebbe azért szorult némi alkohol, ha nem is nagy mennyiségben (1 % alá csúszik be), de gyakorlatilag tekinthetjük ezt is alkoholmentes sörnek. Szénsavtartalma szinte alig van, s ízre ez is inkább szőlőlé, mint limonádé jellegű sörös ital. Igen csak édes, már-már gej édes kategória, akinek bejönnek az agyoncukrozott üdítőitalok, ezt is fogja imádni. Felfrissülést, pláne sörhöz hasonló ízeket senki ne várjon.

Ennek megfelelőek a pontszámok is...

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 8
Összesen 19

2013. november 27., szerda

Höss Holzar-Bier

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 7., Tallinn (üveges)

A Höss főzde már két alkalommal is terítékre került, de érdekes módon ez volt az első teszt a sorban, de a feldolgozási algoritmusom miatt mégis ez a jegyzet került elő legutoljára. (Aki megfejti az algoritmust, annak nem is tudom, mit fogok küldeni, de majd kitalálom...)

Nem kaptak rossz pontszámokat azok a sörök se, de ennél a sörnél végképp meg kell hajtanom a fejem: félbarna csoda, amivel volt szerencsém összefutni. Szerencsém bizony, mert ezek szerint februárban rendesen beválasztottam ebbe a csomagba: a három sör átlagpontszáma 39,6, azaz majdnem 40. Derék.

No de lépjünk tovább erre a sörre. Nem túl erős lager, az alkoholtartalma mindössze 5,2 %. Pohárba kitöltve szembetűnő a sok szénsav jelenléte vizuálisan, de nem kell tőle megijedni, mert kóstolásnál ez nem hat zavaró tényezőként egyáltalán. A színe szép félbarna, némi gyengéd opálossággal kezdetben, majd letisztultságban a finisben. Az íze változatosan hullámzó: először malátás édeskés, majd nagyon halvány kávé, aztán gesztenye, de mindenütt tetten érhető a kesernyésség, szépen megtámogatja a háttérből a felbukkanó ízeket. Szerintem fenomenális.




Megjelenés 9
Íz 8
Aroma és jellegzetességek       9
Összhatás 17
Összesen 43

2013. november 25., hétfő

San Miguel 0,0% Limón

Tesztelés időpontja:

2013. november 17., Tallinn (dobozos, 0,33)

Ezúttal nem spanyol barátaimnak kell hálát adni: ez a sör saját beszerzés, saját kezűleg követtem el azt a fatális hibát, hogy a múlt héten megvettem ezt a sört Madridban. Elgondolkodtathatott volna egyrészt a "0,0%" is, no meg a korábbi tapasztalatok, de hát aki nem tanul a saját hibáiból, az vessen magára ugye...

Nem igazán futottam össze eddig sok jó spanyol sörrel, s az ízesített sörök tekintetében a hispániai tapasztalatom konvergál a 0-hoz. Félig-meddig így azért érthető, hogy megörültem a boltban, amikor megláttam ezt a sört (s hasonló társait is...), így hát vettem belőle egy dobozzal, s még pár másikkal együtt most folyamatosan tesztelgetem őket. Teljesen világos két hasonló citromos sör után, hogy a spanyol sörszakma külön úton jár a radler világtól, az ő változataik sokkal inkább a francia panaché-ra hajaznak, mint egy radlerre.

Alkoholtartalmuk valahol 0-1 % között van, s eleddig mindre jellemző volt (kettőt kóstoltam meg, egy még van), hogy a színűk az aranysárga felé megy, kevés bennük a szénsav, mérsékelt (szinte nulla) a hab, s az ízük inkább hasonlít a '70-es években kapható Traubi-ra, mint egy citromos sörre. Azaz ez inkább szénsava szőlőízű üdítőital, mint sör.

Mondjuk a San Miguel citromos "söre" valamilyen habot legalább produkált, s a kezdő mélysárga színből a szénsav csökkenése után majdnem citromsárga szín lett. Sajnos az íze azonban nyomokban sem emlékeztet sörre: ha üdítőitalt akarok inni (nem akarok, akkor inkább iszom vizet...), akkor majd választok mást. Részemről ezt viszont soha többet...



Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek      4
Összhatás 9
Összesen 20

2013. november 20., szerda

Aldaris Porteris

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 4., Tallinn (üveges)

Mikor fog már végre az Aldaris megdicsőülni, és kilépni a szürkeségből? Ez volt a nagy kérdés a teszt előtt, s tudtam, hogy most van rá a legnagyobb esély. Nem könnyű egy nagy gyártónak a tömegízlésnek megfelelő ízvilágból kitörnie, erre csak ott mutatkozik némi sansz, amikor egy marginálisabb stílussal próbálkoznak, amit nem kell feltétlen kéttrillió hektoliter szériában legyártani. A baltik porter pontosan ez a szegmens: népszerű ugyan errefelé, de azért annyira mégsem isszák, hogy muszáj lenne mindenkinek megfelelni...

Hogy milyen is lett? Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem már így elöljáróban, hogy ez volt az egyik legjobb baltik porter, amit valaha is ittam (tán a hab méretén lehet egy kicsit polemizálni...). Mondjuk kifejezetten hasonlít arra az ízvilágra, amit az észt baltik porterek képviselnek, de azért mégis egy picit más. (Egyesek szerint a balti országok nagy gyártói ugyanazon receptekkel dolgoznak...) Kellemes karamellás, kávés, időnként testes vörösboros aromák, zavaró kilógás sehol. Kompakt íz, amely leszorítja az embert a kanapéra, és arra készteti, hogy hirtelen kerítsen hozzá egy szelet Sacher tortát.






De tán az sem kell, jöhet ez bármivel (szinte) és bármikor... Végre egy igazán jó Aldaris sör! Egész konkrétan mondjuk én egy jó kis csípős leveshez ettem, amibe került ebből a veszedelmes Acapulco paprikából is:))


Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek     8
Összhatás 15
Összesen 38




2013. november 17., vasárnap

Sörgyártók bemutatása #21 - Užavas alus

Forrás: MB Betons
Hát akkor kezdjünk bele a lett sörkultúra fellegvárainak ismertetésébe is, s kezdjük mindjárt az Užavas alus-al, vagy más néven Ventspils Užavas alus-al, így is szokták emlegetni a céget. Ventspils a helység neve, ahol a cég található, ha valaki rábök a térképre, akkor Kelet-Lettországban fogja megtalálni, az országnak egy olyan fertályán, ami a II. világháborús harcok után szinte teljesen elnéptelenedett, s isten igazából a mai napig nem tért teljesen magához...

A cég elődjét, úgy hívták, hogy SIA „ZAKSI”, s 1994-ben alapították, mindössze pár évvel azután, hogy Lettország visszanyerte a függetlenségét. Nem mondhatja tehát senki, hogy a több évszázados sörfőzési tradíciók bénítóan hatnak a cég friss fejlesztéseire, gond nélkül kijelenthető, hogy a nulláról kezdték az ipart. Próbáltak rögtön nyitni a modern technológiák felé és talpon maradni a '90-es évek keleti típusú eredeti tőkefelhalmozásos időszakában, amikor aztán végképp nem volt egyszerű egy cégnek gyökeret ereszteni.

Ez alatt a rövid időszak alatt viszonylag jól sikerült kiépülniük, több száz üzleti partnerük van saját bevallásuk szerint, s nem csak a szomszédos országokban, sikerült betörniük a skandináv régióba is, s az a vicces, hogy ők még Hollandiát is ide sorolják...
   
S hogy miért éppen Ventspils? A válasz roppant egyszerű, az alapító atya, Uldis Pumpurs itt született, s itt töltötte gyermekkorát... Az Užavas név a régió nevéből jön, s a tulajdonos szerint az ő sörfőzdéjének híre is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több turista érkezik erre a vidékre az ország többi részéből, bár szerintem némileg belejátszik ebbe a tengerpart is...:)

A felhasznált anyagok minőségére nagyon kényesek, s mindenütt kihangsúlyozzák, nincsenek semmiféle adalékanyagok. De nézzük, mit is használnak valójában... A viezet egy artézi kútból nyerik, s hogy minél jobb minőségű vizzel dolgozhassanak, a környéken számos fúrást hajtottak végre. A teszteket lettországi és németországi laborokban végezték, s végül persze az jött ki, hogy a víz alkalmas sörkészítésre, és természetesen jó minőségű ivóvíz is egyben.

A többi hozzávaló három országából érkezik: Belgiumból, Németországból és Ausztriából. Ennek két oka van: egyrészt magasak a cég minőségi követelményei, másrészt meg Lettországban ezek az alapanyagok csak limitált mennyiségben állíthatók elő. A kezdetekkor a cég lett malátát használt, de a napfény hiánya és az ismert éghajlati körülmények nem teszik lehetővé a gazdaságos termelést, ezért aztán a cég importból szerzi be ezeket az anyagokat. Malátából három félét használnak, light malátát, karamell malátát és pörkölt malátát.

A komló Belgiumból érkezik, a cég jó kapcsolatokat ápol egy belga céggel (közelebbről nem tudni kivel). A felhasznált élesztőről különösebben nem lehet tudni semmit. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy stabil beszállítókkal dolgozzanak, így biztosítva az állandó minőséget. A különböző sörök ízvilága közös erőfeszítéssel alakul ki, ebben a folyamatban részt vesz a tulajdonos, barátok, és természetesen a sörfőző mesterek. Ezt a folyamatot ők “Latvianisation of taste”-nek hívják szerényen...

Most pedig nézzük, miféle sörök készülnek náluk... Jelen pillanatban a portfólió eléggé letisztultnak tűnik, mindössze két sörből áll: Užavas TUMŠAIS és Užavas GAIŠAIS. Amint látszik, mindkettőről volt már teszt a blogban, nekem vitathatatlanul a barna változat (TUMŠAIS) ízlett jobban. Sajnos a receptek mikéntjéről a hivatalos honlap szinte semmit nem árul el, mindössze annyit állapítanak meg a sörökről, hogy leginkább Riga és Kurzeme környékén van esélyünk velük összefutni, de azért néha más országok boltjainak polcain is fellelhetők (Németország, Belgium, Észtország)

Aki mondjuk elég kalandvágyó, s elzarándokol a helyszínre, a reggeli órákban szűretlen sört is vásárolhat, 5 literes (!) kiszerelésben. Vállalnak vezetett látogatást is, egyelőre sajnos csak lett és orosz nyelven.

A bolt nyitvatartási ideje:

November 1-től április 15-ig:

Hétköznap és szombat:
10:00 - 17:00
(vasárnap zárva)

Április 16-tól október 31ig:

Hétköznap és szombat:
10:00 - 19:00
Vasárnap: 10.00-17.00

A főzde maga 27 km-re kint van a városból, minden kontakt és egyéb információ megtalálható itt.

2013. november 7., csütörtök

Užavas Tumšais


Forrás: Užavas alus
 Tesztelés időpontja:

2013. október 3., Tallinn (üveges)

Van egy új lett kollégám, akinek legutóbb a havi adekvát közös szaunázás alkalmával az a remek ötlete támadt, hogy meglepi a társaságot néhány jófajta lett sörrel. Nagyon jól tette, mert így alkalmam volt néhány újabb lett tételt megkóstolni, másrészt meg nem ugyanazokat az észt söröket ittuk ezúttal. Érdekessége a dolognak, hogy ő egyáltalán nem iszik sört, sőt, semmilyen alkoholtartalmú italt sem...

Szóval volt néhány új sör a hűtőben, s mivel ennek volt a legizgalmasabb a címkéje, én ezt választottam elsőre. Mint később kiderült, ez volt a legjobb, így jól döntöttem, hogy erre ugrottam rá először, mert ebből a palackból volt a legkevesebb. A címkéről kiderült hamar, hogy az alkoholtartalma nem túl magas (mindössze 4,9 %), de mivel már nem első alkalommal találkoztam olyan lett barna sörrel, amelynek alkoholtartalma ebbe a tartományba esett, nem estem kétségbe. Meg egyébként is, túl voltam már az első Užavas sör tesztelésen, amely egész jó eredménnyel zárult.

Pohárba öntve a színe a bíborvörös és a narancssárga között játszott, s ennek eldöntésében egyáltalában nem voltak segítségemre a nem túl ideális fényviszonyok. A habja közel volt a jóhoz, szerkezetileg pedig inkább tűnt kívülről félbarnának, mint barnának. Az íze elsőre kellemesen karamellás, nem túl telt, még tán könnyednek is mondható. Az ízlelgetés során folyamatosan erősödik, ahogy távozik a szénsav, s közben folyamatosan emlékeztetett valamire. A vége felé jöttem rá, hogy erősen arra az ízre emlékeztetett vissza, amikor először kóstoltam csapoltan Valmiermuiža Tumšais sört Rigában. Hozzáteszem, ez csak jót jelent...

Meg kell mondjam néktek, ez volt e legjobb lett sör mostanság, ami a poharamba került.

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek    8
Összhatás 15
Összesen 38

2013. november 5., kedd

Union Lemon Grapefruit


Tesztelés időpontja:

2013. október 18., Tallinn (dobozos)

Amikor nyáron Magyarországon jártunk, bevásároltam új sörökből, amennyire lehetett. Némelyiket már otthon leteszteltem, de maradt azért még Tallinnra is belőle (s még van is). A magam részéről a Union névvel nem találkoztam korábban (legalábbis sör kapcsán nem), így először egy kis nyomozással nyitottam... Hamar kiderült, hogy a Union egy szlovén főzde, s úgy tűnik szállítanak néhány nagy élelmiszerláncnak odahaza is... Emellett a sör mellett még van számos a polcon, ez volt az első, amit megkóstoltam.

Sajnos a honlapjuk információtartalma elég csekély a tesztalannyal kapcsolatban, de legalább a történetükről és a külkapcsolatokról bőven lehet olvasni. Én azt gondoltam, hogy viszonylag fiatal cégről lehet szó, de nem: az elődök már 1864-ben megalakultak, s a Union első említése 1904-ből való, tehát patinás céggel állunk szemben. 1991 óta a tőzsdén vannak, s földrajzilag Ljubljanához, a fővároshoz köthetők. Ennyi most legyen is elég, nézzük a sört.



Érdekes párosítás van az ízesítésben: citrom és grapefruit egyben. Mondjuk hajlom rá, hogy ha nem is tünetik fel többnyire, a grapefruit-os sörök többsége tartalmaz némi citromsűrítményt is az egyszerűség és az olcsóság kedvéért. Nem tudom, hogy mi volt a vezérfonal a Union esetében, mindenesetre a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat. Ez a szegmens (radlerek, s egyéb ízesített könnyű sörök) tele van új versenyzőkkel mostanság, s tisztelet a kivételnek, a többség célja a nyári nagy melegben jelentkező kereslet meglovagolása minél olcsóbban, s nem feltétlen cél a minőségi termék előállítása.

Nem tudom (tényleg nem...), mi volt a fő cél a Union esetében, de sikerült egy egész jó kompromisszumra megérkezni. Az alkoholtartalma némileg magasabb, mint a 2 %-os átlag ebben a kategóriában, 2,6-ra sikerült feltornászni. Érdekes módon nem üdítőital jellege van a dolognak, érződik, hogy alkohol is van benne. Az íze nem mesterséges (valószínűleg kevesebb benne az édesítőszer...), s majdhogynem gyümölcsös íze van neki, kellemes grapefruit aromával. Kinézetre opálos (inkább sárgás), habja pedig nem sok van.

Részemről ajánlott, de azért a sör jelleget ne kérjen rajta számon senki...

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 11
Összesen 28

2013. november 4., hétfő

Saku Pühadeporter - 2012

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 24., Tallinn (üveges)

Mivel ez a sör már tesztelődött korábban, nem vesződnék a részletek ismertetésével, érdeklődők el tudják olvasni itt. A 2011-es verzió inkább kávés ízzel rendelkező testes baltik porter volt, az újabb verzió íze azonban lényegesen közelebb van a csokoládés ízhez (elméletileg fehér csokoládét tartalmaz...). Az előző évből származó sör kimondottan jó párosításnak tűnt nekem szinte mindenhez, de ez a sör leginkább desszertekhez való szerintem.

Még egy nem elhanyagolható dolog: tavaly vásároltam ezt a sört, s látszik a dátumból, hogy mikor bontottam fel. Jelentem a sörnek semmi baja nem volt, sőt. Továbbra is erősen ajánlott tétel Észtországból...




Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek  9
Összhatás 16
Összesen 41

2013. november 1., péntek

Baltika 0

Forrás: Carlsberg
Tesztelés időpontja:

2013. október 29., Saku (üveges)

Senki nem fogja elhinni, de ezt a sört a Saku sörgyár látogatása során kóstoltuk meg (normális, aki egy sörgyárban alkoholmentes sört kóstol???). Lesz majd erről a látogatásról is poszt természetesen, de azt még kicsit érlelni kell... Szóval nem igazán a mi választásunk volt, a látogatás végén felajánlottak egy hat üvegből álló kollekciót kóstolásra, ahol az erősebb sörök felé haladva ez volt az első a sorban (mily meglepő...)

Abban sincs semmi meglepetés, hogyan kerülhetett bele a sorba. A Saku a Baltika termékek kizárólagos forgalmazója Észtországban, s a Saku saját portfóliójában nincs saját alkoholmentes sör. Nekem az alkoholmentes sör nagyjából olyan sűrűn jut eszembe, mint hogy nagyon meg kéne zsírozni a villanykörtéket, mert erős a fény a szobában, szóval szinte semmikor. Akkor van otthon ilyen sör, ha valami végzetes hiba folytán bekerül a kosárba, egyébként csak ilyen alkalmakkal "jutok hozzá" az ilyen élményekhez.

Érdekes módon mondjuk legutóbb (2011-ben volt utoljára ilyen szerencsére...) sem volt nagyon rossz, amit ittam, ez a Baltika 0 pedig kimondottan jó. Pohárba kitöltve kimondottan emlékeztet egy sörre, és kiállja az illatpróbát is: nyoma sincs az alkoholmentes italokra jellemző tipikus illatnak, aromának. A gyártási folyamat egyébként olyan, hogy a már elkészült "normál" sörből vonják ki az alkoholt, amit ők csak "dialízisnek" neveznek. Mindenesetre a végeredmény meggyőző, sörre emlékeztető illat és íz, mint említettem.

Az első kortyok kimondottan édesek, aztán a finis elkeseredik, de olyanformán, amilyet alkoholmentes sörnél még nem éreztem. Először volt olyan érzésem, hogy nem is hiányzik az alkohol. Lehet, hogy fogok ilyet tartani otthon? Juj, ez már ijesztő...:) Mindenesetre először is veszek egy üveggel visszakóstolásra, mert ezen alkalommal csak 2-3 centiliter jutott (sokan voltunk)...

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek         5
Összhatás 12
Összesen 30