2013. július 16., kedd

Karksi Porter Eripruul

Tesztelés időpontja:

2013. július 12., Tallinn (üveges)

A Karksi brand már nem ismeretlen a blogon, két sör is volt már, az egyik a "minőségibb" barna, a másik a normál változat. Egyik sem kápráztatott el akkoriban, de legalább már annyit sikerült azóta kiderítenem, hogy az eripruul egy külön kategóriát jelent a portfolióban: ezek a minőségibb sörök... Baltik porter kategóriában is van két sörük, a sima porter, valamint a jelen tesztalany...

Mióta utoljára vizsgálódtam utánuk, azóta saját weboldaluk is van, de a nyitóoldalon kívül még semmi nincs belőle kész, marad tehát az észt nyelvű ismertető elvakult sörrajongóknak... A múltkorjában már írtam arról is, hogy az AS Karme Viljandi megye üdvöskéje, de most arról is találtam egy cikket, hogy az A. Le Coq jelentősen bevásárolta magát a cégbe, 2012 februárja óta övék a főzde 49 %-a.Nem tudom, hogy azóta van-e olyan sok sörük a palettán, vagy már előtte is bő volt a választék, mindenesetre a Ratebeer oldalán már egész szép hosszú a lista...

Most pedig térjünk rá erre a sörre. Az alapjáratú baltik porterét a gyártónak még nem sikerült becserkészni, rögtön ezzel a változattal indítunk tehát... Nagy barátja vagyok a baltik portereknek, így az előző két teszt gyengeségeit is felejtve pozitív várakozással tekintettem a kóstolás elé. Az Eripruul 6 % alkoholt tud felmutatni, ami jó indítás (legalábbis nálam...), s szerencsére színében sem okoz csalódást az előző kettőhöz mérten. Habban nem olyan erős, de ezt elnézem neki, mert ízében olyan összetett, hogy az eddig kóstolt másik két sör a nyomába sem ér. Van itt minden: először kis citrusos savasság, később jön a pörkölt cukor halvány érzete, legvégül a biztos kézzel adagolt kevés komló. Jól megszerkesztett ital, egyetlen hibája a viszonylagos "vékonysága", ami tán a kezdeti nagy mennyiségű szénsavnak tudható be (porterhez mérten).

Mindenesetre ha valaki Karksi sört szeretne inni, az eddigiek közül egyértelműen ez a legjobb választás...

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 33


2013. július 12., péntek

Vilkmergės Šviesusis

Tesztelés időpontja:

2013. január 9., Tallinn (üveges)

Szóval egy újabb versenyző a Vilkmergės alus-tól, szintén még januárból... Ez a sör az előzővel ellentétben szűrt és pasztőrözött. A színe ebből adódóan tiszte és világos, aranysárgába hajlik egyértelműen. Különlegesssége tán abban áll, hogy a főzde többi sörénél magasabb hőmérsékleten erjesztik, de hogy ez konkrétan mennyit jelent, nem derül ki a litván leírásból sajnos.

Mindenesetre teltebb, mint az előző tesztalany, kicsikét tán gyümölcsös ízek is érezhetők. A komló szinte elbújik, bár érdekes módon az utóíz legvégén megjelenik, s percekkel a sör elfogyasztása után intenzív igazán. A sör szárazanyagtartalma viszonylag magas (14,5), ugyanez mondható el az alkoholtartalomról is (5,6).




Ajánlott.

Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 12
Összesen 33

2013. július 10., szerda

Cēsu Nefiltrētais

Tesztelés időpontja:

2013. július 4., Tallinn (üveges)

Kedves barátaink nemrégiben Lettországban jártak, s visszatérve megleptek engem néhány üveg lett sörrel, ez volt az egyik. Mivel a Cēsu alus néhány terméke már terítékre került nálam, nem voltam benne teljesen biztos, hogy teszteltem-e már ezt a sört vagy sem. Hamar kiderült, hogy nem, úgy hogy a függetlenség napján is sikerült valami újat tölteni a pohárba otthon...

Kezdek már a lett sörzsargonnal képbe jönni, így a nevéből rögtön lejött, hogy egy szűretlen sör került az asztalra ezúttal.  Ebből adódóan aztán sokáig nem is lehet eltartani, gyorsan ki is bontottam pá nap után, nehogy baj legyen...

Az alkoholtartalma 5,4 %, de valószínűleg a folyamatos palackos erjedés miatt a végére ez több is lehet. A színe kimondottan megnyerő, már-már vörösbe hajlik. Az illat picikét gyümölcsös, ízre elsőre pedig kimondottan komlós. Kellems lágy íz, amely a szénsav távozásával édeskés, a végén már majdnem szirupos lesz, rontva némileg az összképen.



Szénsav viszonylag kevés van jelen egyébként már a kezdetektől (a hab sem túl terjedelmes), de attól még jó ez a sör...

Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 11
Összesen 30



2013. július 9., kedd

Vilkmergės Gyvasis

Tesztelés időpontja:

2013. január 6., Tallinn (üveges)

Mindig azt hiszem, hogy lassanként kifogyok a tavaly beszerzett litván sörök tesztelési jegyzeteiből, de aztán mindég felbukkan egy-egy a várakozási sorból, s ha jól nézem, még van néhány tétel.:) Sebaj.


A Vilkmergės alus még nem szerepelt a blogban, de a belinkelt oldalon található információk eléggé részletesek, csupán az a baj, hogy mindez csak litván nyelven érhető el. Érdekességképp csak annyit jegyeznék most meg, hogy a nevüket állítólag egy XIII. századi papnőről kapták, úgyhogy majd érdekes lesz tán velük később részletesen is megismerkedni.

A söreik készítése során használják a felsőerjesztésű módszereket is, ez is kifejezetten érdekessé teszi őket, ebben a régióban ez ritkaság. A  Vilkmergės Gyvasis egy szűretlen és pasztörizálatlan sör, amelyet litván alapanyagokból készítenek, s a főzés után a pincében négy hétig érlelnek vízszintes tartályokban.



Mivel nem szűrik, a színe és állaga enyhén opálos, már első látásra "tömörnek" tűnik, mikor kiöntjük a pohárba. Rögtön látszik, hogy nem éppen pilzeni típusú sör, ízre tán egy kicsit komlósabb és édesebb. Szárazanyagtartalma viszonylag magas (14,6), alkoholtartalma 5,6 % a címke szerint, bár egyes források szerint csak 5-nek kéne lennie. A színe kifejezetten kellemes aranysárga, és jót tesz neki az enyhe opálosság is. Külcsínre viszont az üvegük megér egy misét, az elmúlt időszakban az ő üvegeik (lesz még teszt...) tetszettek a legjobban.


Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 32

2013. július 7., vasárnap

Brewdog 5 A.M. Saint - iconoclastic amber ale

Tesztelés időpotnja:

2013. július 4., Tallinn (üveges)

Itt van végre a nyár (bár éppen most szakad az eső...), s az ember ilyenkor több sört iszik, mint átalában, de érdekes mód mostanság újdonságok kipróbálására nem nagyon volt alkalmam. Azért tegnap kettőt sikerült kipróbálni a fűnyírás másfél órás küzdelmét ellensúlyozandó, ezek közül ez volt a második. Legutóbb azt fejtegettem, hogy nem is hónap egy hónap Brewdog teszt nélkül, s most tessék, eltelt a június, oszt Brewdog teszt nem volt.

No sebaj, nézzük ezt a sört....

Mielőtt azonban tovább száguldnanánk, egy érdekes befektetési lehetőség... Írtam róla régebben, hogy a Brewdog pár éve a neten keresett befeketetőket, de sajnálkoztam, hogy lemeradtam róla. Most ismét van rá lehetőség júniustól, érdemes sietnei vele,, ha valakit érdekel a dolog, bővebb információ itt. Mindenesetre én már csak az összeg mértékén gondolkodom:)

A szokásokhoz híven, ehhez a sörhöz is többféle malátát használ fel a cég: Maris Otter, Caramalt, München, Crystal és dark crystal. A komló ezúttal Nelson Sauvin, valamint Amarillo, a szárított verziókból pedig Simcoe, cascade, centennial. ahtanum és Nelson Sauvin. Ideje volt egyébként már meginni, ugyanis tavaly vásároltam még, s nagyjából két nap volt még a kifutási idejéből, de a palack tartalmán ez mit sem látszott, semmi fáradtságot idéző jelet nem tapasztaltam. Mondjuk ezt a Brewdogtól el is vártam, a nevük a fejemben lassan összfonódik a minőséggel...






Pohárba kitöltve némi kesernyés illat jön, kellemes krémes hab keletkezik, az ale színe pedig tényleg amber, sőt: majdnem vöröses. Mind illatra, mind ízre idézi nekem a Mikkeler sörök világát, ilyen kesernyés sört tőlük még nem ittam. (Semmi esetre sem édes...) A kesernyésség mégis lágy, nem olyan vad és durva, mint az előbb említett dán sörök esetében. Alkoholtartalma moderált (5 %), s az előbb említettek ellenére is egy könnyen iahtó ale.


Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 34



2013. július 1., hétfő

A. Le Coq Disel

Tesztelés időpontja:

2013. június 22., Tallinn (dobozos)

Azt már rég észrevettem, hogy az A. Le Coq évente több sört is piacra dob, de mindig meglepődök, hogy milyen hangzatos szövegekkel próbálják őket a békés fogyasztóknak eladni. Ennél a sörnél a leírás utolsó mondata ütött nagyon szíven: "For men who don`t cry." Szóval ha nem szeretem ezt a sört, akkor csak egy sírós nyavalygós nőszemély lehetek, esetleg még valami szabadon választott kategória...

Ezt sajnos nem tudtam a teszt előtt, így gyanútlanul kibontottam ezt az 5,2 % alkoholtartalmú 1 pintes light sört. Igen, ez bizony egy light sör. S nem csak azért, mert az ízlelési procedúra során ez derült ki, hanem azért is, mert a gyártó a fent belinkelt leíásban maga is ebbe a szegmensbe teszi. Lehet belőle kapni kétliteres verziót is egyébként, én megelégedtem egy szimpla dobozzal.



Maga a szín a legjobb, amit a sör produkál, a habja elmegy. Illat nem érzékelhető, ízre kicsit "poros" jellegű, komolyabb ízvilágot felfedezni nem lehet, teljesen light jellegű tucatíz taglózza le az embert. Percek múlva kóstolgatva sem tisztul le semmi, bizony nem nagyon illik a gyártó portfóliójába minőségileg. Már pedig ez azt jelenti, hogy vagy nekem kell átgondolnom a magamról idealizált képet az első bekezdés szerint, vagy a gyártói leírás megérett egy frissítésre. Mindenki döntse el maga...

Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 23