2012. január 30., hétfő

Warsteiner Premium Verum

Tesztelés időpontja:


2012. január 4., valahol Budapest és München között, kb. 10.000 méter magsan (üveges)
Forrás: The Light on Beer

Első találkozásom a Warsteiner sörrel nagyjából a '90-es évek elejére tehető, akkor kezdték el Magyaroszágra behozni, s sajnos nem sikerült akkora sikerre szert tennie, mint amilyet megérdemelne. Akkoriban is jóval drágább volt, mint egy átlagsör, s azzal is "kitűnt" a mezőnyből, hogy az általánosan elfogadott fél literes kvantum helyett a sörhöz dukáló pohárban csak 4 deci csapolt nedű volt, ami azóta már nem olyan nagy ritkaság. Szóval nem volt olcsó, így ennek fényében voltak is elvárásaim, nem is kicsinyek. Viszont a helyzet az, hogy a Warsteiner magasan vitte át azt a lécet akkortájt, amit én magamban felállítottam...

Azóta néhányszor még volt szerencsém kóstolni, de csakis csapoltan, üvegesen soha nem találkoztam még ezzel a sörrel. Most amikor januárban többször is repülésre kellett adnom a fejem, egy meg nem nevezett légitársaság gépein újra szembe találkoztunk egymással, a poszt e találkozásoknak kíván emléket állítani...

Szerencsére a cég honlapja nagyon gazdag, mindenkinek csak szívből ajánlani tudom. Ennek fényében el lehet rá készülni lelkileg, hogy egyszer majd egy kimerítő cikk fog róluk születni, most nem töltöm ezzel az időt. Eme fázisban elég annyit tudni, hogy 1753-ig nyúlik vissza a cég története, s bővelkedik eseményekben rendesen...

A Premium Verum összetevői között semmilyen meglepő dolgot nem lehet felfedezni, árpa és komló a fő alapanyagok. A maláta Németország legjobb régióiból származik, de érdekes megjegyezni, hogy Champagne-ból is érkezik szállítmány. A víz a Kaisersquelle nevű forrásból jön, amely az Ambersg erdőben ered, nem messze a mai Waldpark főzdétől. Sokak szerint ez a sör egyik legfontosabb eleme, 1927 óta ebből főzik. A végeredmény egy 4,8 % alkoholtartalmú sör lesz, de a teljes adatlap megtekinthető a fenti linken.

A gépen egy 0,35-ös palackot adtak, letisztult forma, semmi csicsa-micsa. Kiváló habképződés figyelhető meg, a színe pedig egyenesen simogatja a lelket. Az íze harmónikus, telt, csak a legjobbak között lehet továbbra is említeni. Kellőképpen kesernyés, érződik valóban a kiváló alapanyagok használata, különösen a komló ízvilága kiemelkedő. Az egyik legjobb a kategóriájában.

Visszakóstolás:

2012. január 23., valahol Frankfurt és London között, hasonló magasságban....

Másodjára sem okozott csalódást ez a sör, bár az élvezetét egy kis intermezzo előzte meg. Az italosztás megkezdése előtt heves turbulenicán mentünk keresztül, s valószínűleg a sörök is kissé felrázódtak. Amikor a kedves légikisasszony felbontotta az üveget, egy része rögtön hab formájában eltávozott, nem kímélve senkit és semmit. Szegény elég nehezen lett úrrá a helyzeten, de ez az előzmény nem okozott áthidalhatatlan törést sem a sörnek, sem nekem....

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 16
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8

2012. január 20., péntek

Sixtusbräu

Tesztelés időpontja:


2012. január 1., Tolna (üveges)

Ismét egy olyan sör, amely az egyik áruházlánc olcsó sörei között szerepel, ezúttal Ausztriából. A gyártó számomra nem túlzottan familiáris, a Privatbräuerei Zwettler főzdéről van szó. Mint a névből kiderül, ez tulajdonképpen egy magánfőzde Ausztriában. Sajnos a honalpjuk csak németül érhető el, még szerencse, hogy ezt-azt ezen a nyelven is mergértek....

Nagyjából 300 éves főzdéről van szó, azaz nem ma kezdték a szakmát. Érdekes dolog, hogy a honlapon ebben az esetben sincs nagyon reklámozva ez a sör, kezdem azt hinni, hogy az ilyen és ehhez hasonló "sajátmárkás" termékeknél az áruházlánc kiköti, hogy nem lehet róla információt kiadni. Vagy a gyártók nem vállalják fel ezeket szívesen? Nem tudom.

Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy nem a Sixtus a főzde legnagyobb fejlesztése, ennek a minőségére magam sem lennék túlzottan büszke. Egyetlen pozitívuma talán a színe, az már majdnem olyan, mint amilyennek egy minőségi lagernél lennie illene. Az íze viszont az "éppen hogy csak elmegy" kategóriába tartozik, karakteres ízjegyet kiemelni egyszerűen nem lehet. A habképződés némileg erősebb, mint a hasonsó söröknél, de említést ez sem érdemel. A palack 1,5 literes volt...


Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 21
Régi értékelés szerint 4,2




2012. január 19., csütörtök

Grafenwalder Pils

Tesztelés időpontja:

2011. december 27., Tolna (dobozos)
Forrás: Eichfeld

Az egyik nálunk is jelenlévő német bolthálózat tucatsöréhez volt szerencsém, amelyet az internetes források szerint a Frankfurter Brauhaus jegyez, de erről a honlapjukon szemérmesen hallgatnak, vagy egyszerűen nem helytálló a fenti információ.

Ebben a sörben is megjelenik a számomra érthetetlen összetevő (de persze értem...), a komlókivonat, de ezen már meg sem lepődöm. Túlzottan jellegzetes ízre semmiképp se számítsunk, hozza azt a kicsit átlag alatti szintet, amit ezektől a söröktől várni lehet. Az alkoholtartalma kategóriáját tekintve egész magas (4,9 %), bár valahol 5,2-est is lehet kapni külhonban.

Hiba volt pohárba kitölteni, jobb lenne tán a kertben hússütés közben dobozból eliszogatni beszélgetés közben, mert akkor nem látnánk, hogy milyen halovány és áttetsző a szín, s mily kevés a hab is...

Csak túlélés céljára ajánlott.

Megjelenés 3
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 7
Összesen 18
Régi értékelés szerint 3,6

2012. január 18., szerda

Wieckse Rosé

Tesztelés időpontja:

2011. december 31., Tolna (dobozos)

Forrás: The Beer Tasting Blog
Nem tudom meglep-e valakit, de a Wieckse Rosé a Wieckse gyár terméke, amely sajnos nem fordít jelenleg túl sok figyelmet a távoli országok sörkultúrára éhes közönségére, honalpjuk ugyanis csak hollandul érhető el... Holland sörről van tehát szó, mégpedig egy lágy és gyümölcsös sörről. Az alapja búzasör, így a színe kicsit opálosabb, de ez nem okoz problémát (legalábbis nekem).

A színe rózsaszínes, köszönhetően e rengeteg féle gyümölcsnek, amit koncentrátum formájában belépakoltak. 15 % koncentrátum van benne, és nem spóroltak a változatosággal: van benne alma, bodza, meggy, málna és kékáfonya is. Mindezeket nyakon öntik még egy kis E950 édesítővel, hogy adjanak az édességnek, de érdekes módon a végeredmény még így is inkább savanykás, mint édes.

Sajnos, a tesztelt sör már közel járt a lejárathoz, így nem tudom, hogy milyen lehet friss valójában, kénytelen vagyok erre az élményre szorítkozni... Pohárba kitöltve nem sok habja van, az illata definiálhatatlan gyümölcsös illat. Az ízéről már szóltam, még egy megjegyzés hozzá: 4 % alkohol van benne, ami érdemben nem befolyásolja az ízt. Kellemetlen mellékhatás: nem tudom minek a következménye, de még órákkal később is különféle gázokat fejleszt a sör az ember bélrendszerében, ennek következményeit inkább tán nem ecsetelném...

A doboz sajnos csak két decis, kicsit azért lehetne nagyobb is...

Megjelenés 4
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 9
Összesen 22
Régi értékelés szerint 4,4

2012. január 16., hétfő

Egger Naturradler

Tesztelés időpontja:

2011. december 22., Várpalota (dobozos)

Forrás: Austrian Grocery
Se szeri, se száma immáron a radlereknek, egy kis utánajárással hazánkban is számos verziót meg lehet kóstolni. Vannak olyan hazánkfiai, akik ennek a témának körültekintő odaadással nem kevés időt szenteltek, s leteszteltek egyszerre jópár ilyen nedűt, a rendkívül szórakoztató iromány erről az esetről itt olvasható.

Megemlítik ebben a tesztben ezt a tételt is, és elolvasva a leírtakat, véleményük összecseng az enyémmel. De minek is rohannánk ennyire előre, hisz "hol van még karácsony?" Tán nem meglepő, ha azt mondom, hogy ez a sör az Egger főzde kreálmánya. A nevéből kiindulva sejthető a német eredet, ami azért nem teljesen igaz, mert a főzde székhelye Ausztriában van, egész konkrétan Unterradlbergben, a Tiroli utcában...

Egészen a XVII. századig datálják vissza magukat, bár az Egger család csak a XIX. században jött be a képbe. Készítenek manapság ők többféle sört is persze (egyszer tán sor kerül rájuk), most csak pár szót az egyikről, hogy jobban érthető legyen a tesztalany összetétele. Szóval készül itt egy sör, amit úgy hívnak, hogy Egger Märzen. Mint a nevéből tán sejthető, van némi köze a márciushoz. A régi tradicíók szerint ősszel készíették, és nagyjából tavaszra lett jó. A leírás szerint, mire a hordókról leolvadt a jég márciusban, érdemes volt megkóstolni. Ez a sör adja a radler alapját (40 %), és ehhez jön a szűretlen limonádé. Mivel a limonádé aránya viszonylag magas, az alkoholtartalom nem lesz az egekben, esetünkben mindössze 2,2 %.

Az ára e sörnek nem veri agyon a családi kötlségvetést, így nem voltak túl nagy elvárásaim. Ízre inkább savanykás, volt mint édes, de kellemesen felfrissültem tőle. Nyári jó melegben, túra közben valószínűleg még jobb lenne. Pontosan az a kategória, amire nem lehet mondani semmi kiemelkedőt, de nem lehet nagyon lehúzni sem. Megfelelő ár és értékarány...

Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 11
Összesen 27
Régi értékelés szerint 5,4

2012. január 13., péntek

A. Le Coq Chocolate Porter

Tesztelés időpontja:

2011. december 16., Tallinn (üveges)

Kérem szépen, amit itt Észtországban a sörmarketingesek karácsony táján bevetnek, és próbálnak beleplántálni a köztudatba, az minden, csak nem mindennapi. Szószerint majdnem gyökeret vert a lábam, amikor az egyik üzletben a polcon megpillantottam december elején ezt a sört. Az üzletet nem említve (nem kell nekem mindenkit reklámozni...), ez csak azért nem sikerült, mert ez az üzletlánc nem arról híres, hogy Tallinn legjobb takarítóbrigádjait fogadná fel, így a ragadós, zsíros koszon keresztül áthatolni esélye sem lett volna semmiféle gyökérképződésnek...

Sikeresen eltértem a tárgytól, de ez így péntek felé tán megbocsátható, meg egyébként sem törölném ki az előző bekezdést senki kedvéért. Na. Szóval a sör címkéjén ott terpeszkedett a chocolate felirat, s eszembe jutottak pár évvel ezelőtti brüsszeli élményeim. A belga fővárosban szinte mindegyik turistahajhász bizbaszbolt tart a kirakatában csokoládé ízesítésű sört, ezek a nedűk ott figyelnek a pisilős kissrác különféle reinkarnációi mellett. Nem vitt rá a lélek egyszer sem, hogy megkóstoljak egy ilyen italt, de ma már bánom. No persze nem vagyok ezzel tán még elkésve, de ki tudhatja azt...

Levettem a polcról hát az üveget, és alapos vizsgálat alá helyeztem. Magán a szón kívül, semmi nem utalt arra, hogy ez a sör, bármilyen szinten is csokoládét tartalmazna. Hát akkor most mi is van ezzel? A belinkelt oldalon azt írják, hogy "chocolate hop", azaz csokoládé komló van benne, de - bocsásson meg nekem a világ - ilyen dologról én még nem hallottam. Még az lehet, hogy a hop szó itt valami tök mást jelent, ha megtudok valamit, ápdételni fogom sürgősséggel ezt a posztot. Mert ugye olyanról még csak hall az ember, hogy chocolate malt (maláta), és érdekes módon egy másik helyen a gyártó webhelyén már ezt írják.

Egy biztos, pohárba kitöltve érződik egy kissé kávés, kesernyés illat, s a pohárba egy csoda csordogál ki. Régebben nem nagyon rajongtam a porterekért, de jelentem, hogy az utóbbi egy évben ez igencsak változóban van: hovatovább besorolódok a rajongótáborba.

Érdekes módon nem képződött annyi habja, mint az eddigi portereknek itt Észtországban, de mindezért kárpótolt kóstolás előtt az illataroma, amely nagyon szokatlan méreteket öltött. Összesen 6,9 % alkohol került bele, amely a telt ízben nem érződik, és bizony tetten érhető az ízkavalkádban az étcsokoládé kesernyéssége.


Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Kristjan Peäske szerint, akiről sokan azt állítják hogy a Baltikum legjobb sör sommelier-je (ami annyira azért nem nehéz, mert ő az egyetlen a régióban), ezt a sört szobahőmérsékleten kéne inni, amivel én nem tudok teljesen egyetérteni. Számomra az ideális hőfok valahol 14-16 fok környékén van, de ez már tényleg ízlés dolga. S ha már ennél az úriembernél tartunk: az A. Le Coq az első észt sörgyártó, aki igyekszik kultúrát teremteni okítással a sörfogyasztásnak, illetve felszolgálásnak. Bárokban és éttermekben kurzusokat szerveznek, és a sikeres végrehajtás után a hely megkapja a megfelelő tanúsítványt, amit aztán büszkén mutogathat a betérőknek. A tanfolyamokat a fent említett úriember tartja...

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 17
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8

2012. január 12., csütörtök

A. Le Coq Maiz

Tesztelés időpontja:

2011. december 14., Tallinn (üveges)


Lassan nem lesz olyan sörgyártó, aki a piaci részesedés reményében ne készítené el a saját kukoricasörét. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a próbálkozások mennyire hajaznak a mexikói példaképre, elsősorban persze külsőségekben. Beleillik ebbe a sorba az A. Le Coq üdvöskéje is, ennek is szép átlátszó üvege van, és hasonlóan a Coronita-hoz, ezt is kisebb palackban adják az átlagnál.

Ez a sör sem repített fel engem a Kukorica Sör Imádók Galaxisába (a továbbiakban csak KSIG), egyszerűen nem értem meg még rá tán. Vagy csak nem ittam még jót. Vagy netán ott van a harmadik lehetőség is: a kukoricasörök egyszerűen nem jók. Kellő tapasztalat híján elhamarkodottnak tűnne kijelenteni, hogy az utolsó opció felé hajlok, de jelenleg ez a tényállás.

De nézzük ezt a sört. Kitöltve a pohárból szinte semmi illat nem jelentkezik, és hab sem képződik igazán. Ízleléskor mindent elnyom a kukoricaíz, de emellett rögtön érződik az is, hogy nagyon híg. Bár ezt tán nem kéne felrónom neki, minden kukoricasörnél általánosan jelentkező probléma ez számomra. Pedig benne van a 4,6 % alkohol, de mégis. Sajnos jellegtelen.






Megjelenés 3
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8

2012. január 11., szerda

Hinkaali Maja (grúz étterem, Tallinn)

Látogatás időpontja:

2011. december 13.

Ez látszik az útról...
Jártamban-keltemben botlottam bele ebbe az étterembe a buszpályaudvar mellett Tallinnban, valahogy úgy hozza a sors, hogy sokat járok erre... A környék maga nem Tallinn legbizalomgerjesztőbb része, de őszintén szólva a pályaudvarok környéke szinte sehol nem az. A buszok nem csak helyi járatok, bőven találhatunk itt nemzetközi járatokat is, innen mentünk például Rigába is. Ennek megfelelően a forgalom nem csekély, s erre ráérzett néhány vendéglátós is. Van egy étteremszerűség az állomás épületén belül is, de fel sem ér azzal, amit most kipróbáltunk.

A cégér...
Az állomás környékén tehát lehet találni több lehetőséget is, ha van egy-két üres óra két járat között, hisz arra ez már kevés, hogy bemenjünk a városba. Ez az étterem egy kicsit kiesik a látkókörből ilyen szempontból, mert át kell vergődni a többsávos út túloldalára, megküzdve rengeteg lassú járású közlekedési lámpával.

Külsőre ez épület nem túl mutatós, de ne legyünk bizalmatlanok, lépjünk be nyugodtan. A személyzet angolból nem túl erős, de hála az égnek van nekik angol nyelvű étlapjuk is, ráadásul képekkel, ami viszont sajnos nincs teljesen összhangban az aktuális észt és orosz étlappal. Úgy látszik kevés a nemzetközi vendég, hogy nem éri meg sűrűn frissíteni...

Az étterem a Pirosmani csoporthoz tartozik (A cég a nevét Nyikolaj Aszlanovics Pirosmanashviliről kapta, aki jelentős grúz festő volt, de a világ csak Niko Pirosmani-ként ismeri. Egy másik étteremben néhány képe is látható... Egy érdekesség: biztos sokan ismeritek a "Millió rózsaszál" című, örökös "Önök kérték" résztvevő dalt, amelyet Csongrádi Kata interpretált magyarul. Ez a dal róla szólt, illetve az ő szerelméről, amelyet egy Margarita nevű színésznő/énekesnő irányába táplált...), amely Tallinnban három egységet is üzemeltet. Ha hinni lehet a híreknek, akkor minőségben nem a legjobban jártunk, de szerintem ez csak a külcsínre értendő, a szakácsok itt is értik a dolgukat. Az étterem sörkínálata sajnos csapolt sört nem tartalmaz. Üveges sörök vannak hát a kínálatban, s itt tarolnak a Saku és az A. Le Coq termékei.

Sajnos ez is telefonnal készült...
Az étlap viszont bőséges, nehéz volt választani... Végül én a chakapuli-nál kötöttem ki, ami tualjdonképpen párolt birkahús, jó sűrű szósszal. A szósz állaga pörköltszerű sűrűséget mutat, de ízre teljesen más.Van benne paprika (nem por), mindenféle friss zöld fűszerekkel, fehér bor, és gránátalma szósz. Hogy furán hangzik? Hát egy kicsit tényleg, de ami kijön ezekből az összetevőkből, az maga a harmónia. A tányér sem volt piskóta, amin elém tették, szeretem a különleges formájú tálaló edényeket...

A chakapuli (Forrás: Pirosmani)
"Társam a bajban" (Vajh, honnan való az idézet? Az első helyes megfejtőnek küldök egy ilyen csokit, ígérem... Na jó, az idézet nem teljesen pontos, az eredeti "társad a bajban", de ide az sehogyse passzolna ugye...) pedig palacsintát kért, amit az étlap szerint hússal töltenek meg. Ezen kívül volt benne még rizs is, kicsit olyan volt a tölteléke, mint a töltött káposztának, de nagyon ízletes. Kívülről ropogós, oljaban sütötték ki, és kicsit más a tésztája, mint a mi palacsinta tésztánknak. Kértünk még egy adag sültkrumplit is, ahogy a képen látszik. Ezt ilyen helyen sose hagynám ki, ugyanis ők nem szimplán megsózzák, hanem beforgatják egy speciális fűszerkeverékbe, amiről sajnos fogalmam sincs, hogy micsoda. Ez nem csak a grúz konyhákra jellemző itt, megfigyelhető az örményeknél, azerieknél is (számos ilyen hely van Tallinnban).

A sültkrumpli sem kis adag...

Ez meg a palacsinta...
Ha a buszállomás környékén jártok, és nincs időtök az átszállás miatt szétnézni a belvárosban, ugyanakkor olyan éhesek vagytok, hogy egy buszkereket is meg tudnátok enni birkafülszósszal, akkor feltétlenül érdemes meglátogatnatok ezt a helyet, egy próbát megér.

Elérhetőségek:

Cím: Odra 18, Kesklinn, Tallinn, Harjumaa
Email: info@pirosmani.ee

2012. január 10., kedd

Abbot Ale

Tesztelés időpontja:

2011. december 10., Tallinn (üveges)

A sör szülőhazája Bury St. Edmunds, ez a hangzatos nevű település a szigetország keleti felében található, Cambridge-től nem messze. Szerencsére a gyártó webhelye elég gazdag információkban, így kötve hiszem, hogy megúsznátok, hogy egyszer majd részletesen foglalkozzak velük.

Most a történetükről csak annyit, hogy a sörfőzés a környéken ezredéves hagyományokkal bír állítólag, és nem kis része van az üzletág helyi fennmaradásában egy Benjamin Greene nevű embernek, aki 1799-ben megvetette a mai Greene King főzde alapjait. A King név máshonnan jön, de ezt tényleg tartogassuk későbbre. A főzde egy apátság mellett települt, innen aztán adódik a sör neve is...

A malátát a gyártó a környékben termett alapanyagokra alapozza, és nagy büszkén azt állítják, hogy ez bizony a világ legjobb alapanyaga. Egy biztos, érdekes szín jön össze belőle... A víz elméletileg ugyanabból a kútból jön, mint párszáz éve is. A komló is nagyon fontos, az Abbot Ale-hez és a az Abbot Reserve-hez First Gold, Challenger és Fuggles komlók kerülnek a matériába.
A gyártási folyamatot most nem vesézem ki teljes részleteséggel, a végeredmény egy 5 % körüli alkoholtartalmú amber színű ale. Kicsit azért vörösbe is hajlik, az íze pedig kicsit édes, különösen az utóíze. Semmiképpen sem keserű, tán egy kicsit a Saku Manchesterre emlékeztet. Összességében kellemes az aromája, de nem kimagasló.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 14
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

Sörgyártók bemutatása #10 - St-Feuillien


1873 óta, a Friart család számos sör készítésével foglalkozott, többek között a St-Feuillien sörrel is. De a történet ennél sokkal régebben indult…

Forrás: LogMyBeer
          A VII. században egy Feuillien nevű ír szerzetes érkezett a kontinensre, azzal a szándékkal, hogy jó hitre térítse azokat, akikkel találkozik. Sajnos, az útja nem volt túl sikeres, ugyanis 655-ben, amikor keresztülment azon az erdőségen, ahol ma Le Roeulx városa fekszik, akaratán kívül mártíromságot kellett elszenvednie, és még le is fejezték. Ezen a helyen Feuillien kollégái, akik nem felejtették el őt, kápolnát emeltek, amelyből később 1125-ben premontrei apátság lett. A név később „Abbaye St-Feuillien du Roeulx”-ra változott…

Az apátság fejlődése töretlen volt, egészen a francia forradalomig. A forradalmárok azonban egy kicsit leamortizálták azokban a zavaros időkben. A szerzetesek az évszázadok alatt folyamatosan foglalkoztak sörfőzéssel, és ez a tradíció meg is maradt a mai napig. (A cég minden egyes logóján és brosúráján a sörfőzés kezdetének az 1125-ös dátumot jelöli meg.)

Itt vannak konkrétan...
A Friart család negyedik generációja főzi a sört jelenleg, de a lelkesedés állítólag töretlen, arról viszont nincsenek információim, hogy a megfelelő utánpótlásról már gondoskodtak-e…

Erre a sörfőzdére is jellemző a másodlagos erjesztés alkalmazása (palackban), ez legalább 15 napra van tervezve. A főzdét látogatni csak előre bejelentett módon (minimum 10, maximum 35 fős csoportokban) lehet. És hogy hol vannak helyileg?

BREWERY ST-FEUILLIEN SA

Rue d'Houdeng 20 - 7070 LE ROEULX - BELGIUM
Tel. +32 (0)64 31 18 18 - Fax +32 (0)64 31 18 19
Email: info@st-feuillien.com


          Van nekik honlapjuk is, de ez sajnos eléggé szűkszavú: http://www.st-feuillien.com.


          De nézzük, milyen sörök készülnek itt. Először az apátsági söröket:

Apátsági sörök
      

St-Feuillien Blonde
7,5 % alkoholtartalommal megáldott könnyű ale típusú sör.
Rubinvörös színben játszó, szintén 7,5 %-os ital- Erőteljes aromával rendelkezik, egyesek nem átallják az étcsokoládéhoz hasonlítani megjelenésben. Bár ez nekem kicsit erőltetettnek tűnik…
Ebben már 8,5 % alkohol van, a színe pedig szinte fehér. A második erjesztésnek hála, leginkább ebben a sörben találkozhatunk maradvány élesztővel.
St-Feuillien Christmas
Ez erősre sikerült, 9 % alkohol figyel benne. A becsületes neve egyébként St-Feuillien Cuvée de Noël, és természetesen csak időszakosan készül. Legfőbb jellemzője a kesernyés íz.
Saison from St-Feuillien
Érdekes, hogy ezt a sört 33-as kiszerelésben nem gyártják, csak 75-ösben. 6 % alkohol van benne. EZ egy olyan sör, amit a belgák „terroir sörnek” hívnak, hasonlóan a boros szakkifejezéshez. Felsőerjesztésű ez is, természetesen, de itt is van másodlagos erjedés. 2009. márciusában megjelent az amerikai piacon, ahol azóta is nagy sikere van. A bevezetés olyan nagy sikerű volt, hogy Belgiumban a bevezetést el kellett halasztani, minden palack a tengerentúlra ment. 2009-ben a World Beer Awards alkalmával Londonban elnyerte a világ legjobb „Saison Ale” minősítést.
Mac Ben
Ezzel a sörrel már több boltban is szemeztem. Végül lemondtam róla, mondván skót sörökkel nem foglalkozom. Holott csak a típusa az. A Mac Ben Scotch Ale egy könnyű félbarna sör, 7 % alkohollal.
Léon 1893
A Léon 1893 egy felsőerjesztésű blonde sör, amelyet a St-Feuillien speciálisan a híres brüsszeli belga étteremnek, a Chez Léon-nak készít (A Hentesek utcájában van.) Az étterem ezt a sört egy speciális kerek pohárban szervírozza. A sörfőző mester Jean Pagura, aki negyven év tapasztalatát adta bele ebbe a nedűbe. Van benne narancshéj is a tradicionális összetevők mellett. Az alkoholtartalma 6 %.


          A sörfőzdének van még egy vonulata, ez a „Grisette” termékpaletta. Ez leginkább gyümölcsös söröket jelent, de ezekről is volt már korábban egyszer szó...


Grisette sörök


Grisette Cerise
A Grisette Cerise egy lágy felsőerjesztésű sör, 3,5 % alkohollal.
Gondolom, itt sem árulok el túl nagy meglepetést: szintén gyümölcsös sör, erdei gyümölcsökből, 3,5 alkohol. Szintén felső erjesztésű. Egyesek szerint az íze a fiatal burgundi borokra hajaz, hát nekem nem ez jött le…
Grisette Pom'Cool
Ez aztán egy nagy katyvasz. A leírás szerint minden olyan gyümölcs szerepel a receptben, ami Belgiumban megterem. Sokak szerint az alma a domináns íz, de én még nem kóstoltam.
Az alkoholja ennek is 3,5 %.
Grisette Blonde
No, megyünk feljebb alkoholban, itt már 4,5 %-os magasságban járunk, hurrá. Egy egyszerű blonde, semmi több.
Grisette Blanche
Búzasör a lelkem, ennélfogva leginkább nyáron alkalmazandó. 5,5 % alkohol van benne, tán még iható is.

2012. január 9., hétfő

Puls Jõululegend (Tume Eripruul)

Tesztelés időpontja:

2011. december 9., Tallinn (üveges)

Forrás: Puls
Először is boldog új évet mindenkinek! Elnézést mindenkitől, hogy az elmúlt hetekben nem volt a blogban érdemi változás, de némi pihenés nekem is jár, meg még számtalan jó kifogásom van, de felesleges őket itt sorolni... Ennek folyományaként, még egy rakás adósságom van magammal szemben a múlt évből, legelébb is ezek törlesztésébe fogok bele...

Forgassuk hát vissza az idő kerekét december 9-re, ekkor vettem magamhoz ezt a nedűt, mert akkortájt jelentek meg a karácsonyra pozícionált termékek a piacon. Az akkori tesztalany a Puls karácsonyi söre, amely egy sűrű barna sör, majdnem belga szintű ízvilágot idéz, engem leginkább a barna Leffére emlékeztet, kicsit tán édesebb. 5,4 % alkoholja van, de többnek érződik.

A Puls-nak nem ez az első karácsonyi próbálkozása, ha a helyieknek hinni lehet, ez itt már évekre visszamenően hagyomány. A sör neve lefordítva "Karácsonyi legendát" jelent, s beleillik abba a porter vonulatba, ami ilyentájt Észtországban több gyártótól is a piacra kerül, bár ennek az alkoholfoka némileg alacsonyabb az átlagnál. Visszatérve még egy kicsit az ízre: utóízben az édesség mellett a keserűség is előjön, de csak ott. Így azt hiszem bátran lehet fogyasztani a karácsonyi süteményekhez, amíg meg nem száradnak teljesen...

Az egyik legjobb (ha nem a legjobb) Puls sör, amihez eddig szerencsém volt...

Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 16
Összesen 39
Régi értékelés szerint 7,8