2012. január 13., péntek

A. Le Coq Chocolate Porter

Tesztelés időpontja:

2011. december 16., Tallinn (üveges)

Kérem szépen, amit itt Észtországban a sörmarketingesek karácsony táján bevetnek, és próbálnak beleplántálni a köztudatba, az minden, csak nem mindennapi. Szószerint majdnem gyökeret vert a lábam, amikor az egyik üzletben a polcon megpillantottam december elején ezt a sört. Az üzletet nem említve (nem kell nekem mindenkit reklámozni...), ez csak azért nem sikerült, mert ez az üzletlánc nem arról híres, hogy Tallinn legjobb takarítóbrigádjait fogadná fel, így a ragadós, zsíros koszon keresztül áthatolni esélye sem lett volna semmiféle gyökérképződésnek...

Sikeresen eltértem a tárgytól, de ez így péntek felé tán megbocsátható, meg egyébként sem törölném ki az előző bekezdést senki kedvéért. Na. Szóval a sör címkéjén ott terpeszkedett a chocolate felirat, s eszembe jutottak pár évvel ezelőtti brüsszeli élményeim. A belga fővárosban szinte mindegyik turistahajhász bizbaszbolt tart a kirakatában csokoládé ízesítésű sört, ezek a nedűk ott figyelnek a pisilős kissrác különféle reinkarnációi mellett. Nem vitt rá a lélek egyszer sem, hogy megkóstoljak egy ilyen italt, de ma már bánom. No persze nem vagyok ezzel tán még elkésve, de ki tudhatja azt...

Levettem a polcról hát az üveget, és alapos vizsgálat alá helyeztem. Magán a szón kívül, semmi nem utalt arra, hogy ez a sör, bármilyen szinten is csokoládét tartalmazna. Hát akkor most mi is van ezzel? A belinkelt oldalon azt írják, hogy "chocolate hop", azaz csokoládé komló van benne, de - bocsásson meg nekem a világ - ilyen dologról én még nem hallottam. Még az lehet, hogy a hop szó itt valami tök mást jelent, ha megtudok valamit, ápdételni fogom sürgősséggel ezt a posztot. Mert ugye olyanról még csak hall az ember, hogy chocolate malt (maláta), és érdekes módon egy másik helyen a gyártó webhelyén már ezt írják.

Egy biztos, pohárba kitöltve érződik egy kissé kávés, kesernyés illat, s a pohárba egy csoda csordogál ki. Régebben nem nagyon rajongtam a porterekért, de jelentem, hogy az utóbbi egy évben ez igencsak változóban van: hovatovább besorolódok a rajongótáborba.

Érdekes módon nem képződött annyi habja, mint az eddigi portereknek itt Észtországban, de mindezért kárpótolt kóstolás előtt az illataroma, amely nagyon szokatlan méreteket öltött. Összesen 6,9 % alkohol került bele, amely a telt ízben nem érződik, és bizony tetten érhető az ízkavalkádban az étcsokoládé kesernyéssége.


Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Kristjan Peäske szerint, akiről sokan azt állítják hogy a Baltikum legjobb sör sommelier-je (ami annyira azért nem nehéz, mert ő az egyetlen a régióban), ezt a sört szobahőmérsékleten kéne inni, amivel én nem tudok teljesen egyetérteni. Számomra az ideális hőfok valahol 14-16 fok környékén van, de ez már tényleg ízlés dolga. S ha már ennél az úriembernél tartunk: az A. Le Coq az első észt sörgyártó, aki igyekszik kultúrát teremteni okítással a sörfogyasztásnak, illetve felszolgálásnak. Bárokban és éttermekben kurzusokat szerveznek, és a sikeres végrehajtás után a hely megkapja a megfelelő tanúsítványt, amit aztán büszkén mutogathat a betérőknek. A tanfolyamokat a fent említett úriember tartja...

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 17
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése