2015. január 30., péntek

Tooheys Extra Dry

Tesztelés időpontja:

2015. január 26., Budapest (üveges)

Van nekem egy nagyon jó barátom (igazság szerint a legjobb barátom...), aki jelenleg Ausztráliában él, de azért időnként hazalátogat Magyarországra. Hála az égnek most is éppen kis hazánkban tartózkodik, s ha már erre járt, volt olyan kedves, hogy hozott nekem kétféle sört is a kenguruk földjéről, ezek közül az egyiket nézzük meg most közelebbről...

Ausztráliában a tekerős koronazár a divat, így a gyűjtőknek nem okoz nagy gondot sérülésmentes kupakokat begyűjteni. A Tooheys Extra Dry is ilyen, így a nyitással nem kellett nagyon megszenvedni. A sörök űrmérete is más, fél literes kiszerelés nincs: ebből a sörből például 345 és 696 millis verziók vannak (kedves barátom nekem a kisebbet hozta nyilván). A Tooheys főzdében készítik (micsoda meglepetés), s nagy kuriózum, hogy megkóstolhattam, mert csak Ausztráliában terítik, ha forrásaim nem csalnak, export nincs.

A sör maga egy könnyed, 4,6 % alkoholtartalmú lager, nem túl erős komlózással és enyhén vizes szerkezettel. Így télen egy picikét túl light, de simán el tudom képzelni, hogy odaát ez most jól csúszik a 25-30 fokos melegben Melbourne-ben, ahol most tombol a nyár. Igazából két sört kaptam ám, s azzal sem árulok el nagy titkot azt hiszem, hogy a kettő közül ez teljesített gyengébben, de hamarosan sok kerül majd a másikra is...


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás10
Összesen25

2015. január 29., csütörtök

Argus Rubi

Forrás: Ocen piwo
Tesztelés időpontja:

2013. december 13., Tallinn (dobozos)

Ez a sör is jó régóta pihent a garázsban akkor már, még a nyári hosszú autóút alatt szereztem be valahol Lengyelországban. Tudom, ez a fajta sör sokkal jobban illett volna a nyári nagy meleghez, de hát ez van, ha az ember összevásárol mindenfélét, aztán valami elbújik a sarokban, és nem kerül sorra...

No meg azt is tudom, hogy "jóérzésű" sörivó ilyen italokba bele sem kóstol, de ezen a vaskalaposságon én már sok éve túlléptem, s igyekszem megkóstolni mindenféle újat, mert ha esetleg az ilyen szűklátókörűség miatt lemaradnék valamiről, ami jó, akkor húsz év múlva csak a fejemet verhetném a falba, az meg eléggé fájdalmas...

Az Argus számomra egy megbízható márkanév immáron, így nem volt különösebb rossz érzésem a vétel előtt, gondoltam hozza majd az elvárt szintet ez is, no de lássuk konkrétan, mire is jutottunk egymással...

Az első meglepő dolog a címkén az alkoholtartalom: 5 % (!). Mivel egy átlagos gyümölcsös ízesítésű sör a 1,5-2 % tartományba esik, ez nekem némileg meglepő volt. Elolvastam az összetevőket is, hát azt talán nem kellett volna... Van benne minden, aminek nem kéne lenni, rakás antioxidáns, többféle édesítőszer, málna aroma, meg amit még csak találtak a spájzban. Kezdtek rossz előérzeteim lenni a Browar Jedrzejow termékével kapcsolatban (tehát ez is lengyel sör, a cég a Van Pur csoport tagja).

Ízre bizony a málnaszörpöt idézi, de pillanatok alatt megjelennek a sörös illatok és utalások is, s az első kortyok után az összetevők dacára egy harmonikus egésszé állnak össze. No persze azért nem egy belga framboise stílusú dolgot kell várni, de félúton ennek ellenére elégedetten csettintettem: végre egy egész iható gyümölcsös sör!


Megjelenés6
Íz8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás14
Összesen35

2015. január 27., kedd

Põhjala Must Kuld

Tesztelés időpontja:

2014. december 23., Budapest (üveges)

Hát igen... Mondhatnám, hogy rossz az, aki rosszra gondol (mások meg majd azt vetik a szememre, hogy mi ebben a rossz???), de mindenesetre a címke kimeríti az "érdekes" fogalmát, s ez olyannyira így van, hogy még magyar nyelven is lehet olvasni a sör körül kialakult botrányról... A Põhjala egy viszonylag fiatal főzde, olyannyira, hogy nem nagyon vesztegetik az időt a hivatalos honlapon azzal, hogy a történetük áttekintését megosszák a látogatókkal...

Tán nem kell ecsetelni, hogy miből is fakadt a botrány lényege, de a fura a történetben az, hogy egy Észtországban élő dánnak szúrt szemet elsőként a kép, ő értesítette az észt sajtót róla. Természetesen ők már a főzdét is megkeresték, ahol csodálkozásuknak adtak hangot, hogy mily gazdag is a kedves dán olvasó fantáziája, hisz ez csak egy árpaszem, és szó sincs semmiféle manipulációról.... Összehasonlításképpen néhány árpaszem fotója, aztán mindenki döntse el maga, hogy hogy is van ez...

Forrás: Canadian Grain Comission
Mindenesetre a vita valószínűleg jót tett a Põhjala ismertségének, így a fekete arany nevű porterük
valószínűleg szépen fogy... Szerencsére egy kedves kolléga hozott nekem ebből a sörből, így én sem maradtam ki a "jóból", valószínűleg én tesztelhettem idehaza elsőként. Botrány ide vagy oda, ez bizony egy nagyon tisztességesen kimunkált sör. Már a maláták sora is impresszív (most nincs kedvem fordítani, no meg hátha valaki kedvet kap a rekonstruáláshoz:Pale malt, Munich malt, Cara pale, Crystal 50, Crystal 150, Crystal 200, Carafa type 2 special, Chocolate malt, Lactose), komlóból pedig kétfélét (Magnum és Goldings) alkalmaztak.

Mivel porter, az alkoholtartalma nem szerény (7,8 %), és kesernyésségben sem ismertek tréfát, elmentek 45 IBU-ig. Kibontva a sört intenzív illatok jelentkeznek, nagyjából olyan, mintha egyszerre szedném le egy jófajta kávé aromazáró szelepét és egy sok éves jól összeért lekvár tetejét. Fenomenális! Kitöltve a pohárba sűrű, krémes, a hab kőkemény, s az eddigi illatok mellé bejön a fekete csokoládé is. Ízre ezek mind visszaköszönnek, kiegészülve a mézzel, s a kesernyésség átütő ereje csak a kávé után jön el, de akkor sem nyer csatát, nem megyünk el Mikkeller stílusba.



De mielőtt befejezném, térjünk vissza egy pillanatra még egy dizájnra: félretéve, hogy provokatív-e vagy sem, nekem kifejezetten tetszik, mind az üveg formája, mind pedig a címke letisztult formavilága, s ez igaz a főzde többi üvegére is. S hogy végleg tobzódás legyen ez a poszt, ezt a sört ehhez sikerült elfogyasztani:



Mandulás pisztráng, ha esetleg valaki nem ismerte volna fel...
Bizony mondom néktek, eddig ez a legjobb porter eddig Észtországból, amit ittam...


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás14
Összesen36

2015. január 26., hétfő

Harviestoun Old Engine Oil

Tesztelés időpontja:

2013. október 1., Tallinn (üveges)

Hát ez is egy jó ideje függőben lévő jegyzet volt, mert valahogy "elvesztek" a jegyzethez tartozó képek, s magában a jegyzetben a sör neve meg nem volt feltüntetve. No mindegy, az a lényeg, hogy végül azért előjött, így már a maga teljességében készülhet el ez a rövid bejegyzés...

A Harviestoun főzde egy viszonylag fiatal skót főzde, mindössze 1983-ig kell visszamennünk az időben, ha a történeti részt boncolgatjuk. Ez önmagában egy érdekes történet, s majd ha időm engedi, vissza is térek majd rájuk, ehhez kétség sem férhet...

Mivel az elmúlt több mint 30 évben volt idejük egy egész jól skálázott portfóliót és arculatot kialakítani, így nem meglepő az üveg formájának és címkéjének letisztultsága, mint ahogy az sem, hogy volt idő a receptek kiérlelésér is. A "jó öreg motorolaj" egy gazdag ízvilágú sűrű porter, amelynek keserűsége 40 IBU környékén van, amit Galena, East Kent Goldings, Fuggles komlókkal sikerült elérni. Érdekes módon a szokásos árpamaláta mellett kerül a sörbe zab is, tán ez okozza a kicsit kilógó édeskés ízjegyet, amit nem tudtam az első pillanatban hova tenni. Mindenesetre a kesernyés íz szépen el van simítva...




Alkoholfokra 6 % az üvegben tárolt verzió, az érlelés során ez csak 4,7 körül alakul. Pohárba öntve a sör sűrű, nagyon kevés szánsav van jelen, a hab és az állag mégis krémes, és a habra nézve tartós. A hab színe kávés, majdnem feketés, s a kávé az ízben is szépen megjelenik, mellette pedig étcsokoládé. Egy jófajta desszert mellé szerintem kiváló párosítás.


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás15
Összesen38

2015. január 25., vasárnap

Sörtérkép...

Megirigyelve az egyik oldalt belinkelt kolléga sörös térképét, a segítségével én is kreáltam valami hasonlót, ami most az oldalsáv menüjében állandó jelleggel el is érhető. Mindenesetre ez az aktuális állapot az eddig szereplő 31 országgal:

2015. január 24., szombat

Sherwood ale

Tesztelés időpontja:

2015. január 14., Budapest (üveges)

Az egyik kedvenc boltomban jutottam ehhez a sörhöz, s bár erős a késztetés, hogy az intézménynek reklámot csináljak, de erős leszek és nem teszem, hisz ezt már korábban eldöntöttem, hogy itten reklám nincs.:) A Győrzámolyi Serfőzdének viszont hamarosan bizonyos értelemben fogok, hisz készül az őket bemutató írás, de az ugye szimplán csak azért, hogy az arra érdemesek részletesebben is megismerhetőek legyenek az olvasóközönség számára...

Legutóbb a Tuck barát teszjénél említettem, hogy az a sör egy fesztiválra készült, de nincs ez másképp a Sherwood esetében sem. A cég honlapja szerint a sört története 2012-ig nyúlik vissza, ebben az évben rendezték márciusban a VIII. nemzetközi sörversenyt Miskolcon. A névválasztást nagyban megkönnyítette, hogy szerettek volna a Robin Hood mondavilágnál maradni, s ez lett belőle...


A főzde úgy döntött, hogy egy fekete ale-el lepi meg a fesztivál közönségét, s a végtermék egy 6,5 %-os sűrű stout lett, amelynek nem túl durva a kesernyéssége, s talán még picit édes is (legalábbis számomra). Kevés hab és kevés szénsav jellemzi a sörtípus jellegéből adódóan, s egy nagyon jól iható belga típusú stout, ha szimplán akarok fogalmazni. A bírálóknak is elnyerte a tetszését, mert a fesztiválon a barna sörök között a legjobb pontszámot érte el a Sherwood, és gyémánt diplomával nyerte a megmérettetést.

Nagyjából erre a színre lehet számítani...
Alapanyagok tekintetében a sör egészen különleges: nyolc (!) féle malátát használnak hozzá, a mélyfekete szín pedig a gyártó szerint EBC 52-es szintnek felel meg.

A siker természetesen magával hozta azt is, hogy a sört azonnal gyártani kezdték, megindult a palackozás, s azóta is piacon van a termék, nagy szerencséjére mindannyiunknak... Tipikusan az a sör, amit gondolkodás nélkül le fogok venni a polcról, ha olyan szerencsém lesz, hogy legközelebb is szembetalálkozom vele...


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen36



2015. január 23., péntek

Pudel baar (Tallinn, Észtország)

A 2013-as kínálat...
Látogatás időpontja:

2013. április 5.

Ezen a helyen két alkalommal is jártam 2013 tavaszán, kezdjük rögtön az első élményekkel, benyomásokkal. A pudel szó maga észtül üveget jelent, s igazából szerintem arra kívánnak vele utalni, hogy az egység óriási ablakokkal rendelkezik, ami tán télen nem annyira előnyös, de ezt nem volt alkalmam letesztelni...

A cég honlapja nem túl erőteljes, gyakorlatilag egy linket tartalmaz a Facebook oldalukra egy nem túl jól rendezett háttérképpel, és mindezt csak észt nyelven. Szóval onnan sokat nem lehet megtudni, nem mintha a Facebook oldal elhalmozná a látogatókat információval. Helyileg a bár nem Tallinn legfrekventáltabb helyén van, közel van az F. Hoone (már említett) étteremhez, Kalamaja városrészben, ahonnan estefelé hazajutni néha érdekes mutatvány...

A sörözőben bevallottan nem tartanak kommersznek tartott tömegtermékeket, a hangsúly erőteljesen az új hullámot képviselő főzdék irányába tolódik el, s a kínálat folyamatosan változik, leginkább ami a csapolt söröket illeti. Ételt nagyon nem lehet kapni, csak nagyon minimalizáltan, ha látogatást teszünk, akkor leginkább a sörözésre lehet itt koncentrálni.




A már említett mainstream ellenszenvet hűen tükrözi az ajtón található embléma is:

Ha esetleg valaki nem tudná, a Saku a legnagyobb észt sörgyártó...
Első alkalommal asztal is volt foglalva nekünk, ami a második szinten volt, addigra alant már minden asztalnál ültek. A berendezés a más helyeken is megfigyelhető költséghatékony megoldást követi: levetett bútorok (asztalok és székek) mindenütt, két egyforma széket művészet találni. Az árak ugyanakkor a belvárost idézik, hisz bevallottan rétegsöröket tartanak, s ezeknek az ára nem a legalacsonyabb...

Az asztal foglaltságát egy Brewdog üveg jelezte:


No de mi is volt az első tesztelt sör? Hát ez:


To Øl Baltic Frontier Seabuckthorn IPA (csapolt)

No kérem, ennél a sörél aztán kellett nyomozni rendesen. Egyrészt ugye a karakterekből simán leszűrhető, hogy van némi dán eredet, s az is hamar kiderül, hogy egy To Øl nevű koppenhágai cégé a recept, de ugyanakkor a főzést magát a De Proefbrouwerij nevű főzde végzi Belgiumban. Mivel IPA, nem kicsit kesernyés, sőt mondhatom olyannyira komlós, mint egy jó formában lévő Mikkeller sör, de ez dán IPA stílusú söröknél nem meglepő.

Van egy érdekes íz, amit először nem tudtam hova tenni, de most olvasom, hogy áztatnak bele borókát, tán ennek köszönhető. S a névből az is látható, hogy van benne homoktövis is, de én ezt nem nagyon éreztem, pedig azért ennek a bogyónak elég jellegzetes íze van (északon ez a bogyó elég népszerű egyébként...). Komló tekintetében kényeztetnek minket, háromfélét is adnak a sörhöz:
Centennial, Columbus és Cluster. Az eredmény egy cseppet opálos IPA lesz, végeredményben 6,5 % alkohollal. Színre leginkább narancs színű, s nyomokban azért gyümölcsösséget érezni a brutál komlózás mellett.


Megjelenés7
Íz5
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás10
Összesen27

Másodiknak már egy korábban jól bevált sört választottam:

Jobbra a Brewdog, balra a dán csoda...
Brewdog IPA (csapolt)

Számomra ismét hozta az elvárt minőséget, bár kóstolótársam, aki ezt elsőre választotta nem tudott egyet érteni velem abban, hogy márpedig ennek a sörnek aszalt gyümölcsös jellege is van (nekem konkrétan sárgabarack jön le többnyire), ő valami teljesen mást érzett, de azt inkább le sem írom....)


Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás13
Összesen33



Forrás: Ratebeer
Thornbridge Jaipur (üveges)

Ez is egy IPA, egy számomra akkor még ismeretlen gyártótól, de ha már belelendültünk, akkor már egyúttal még egy sört is megkóstoltunk tőlük. Az IPA jellegéből adódóan nyomtak bele komlót rendesen, nekem még elment, a többieknek már annyira nem. No azért nem kell arra számítani, mint egy Mikkeller sör esetében, hogy a keserű íz ívet húz a szánkban, de nem kell azt gyümölcsös beburkolást sem várni, mint a Brewdog IPA esetében, s ezzel meg is adtam választ egy esetleges kérdésre: a Jaipur jóval keserűbb, mint az előző sör.

Alkoholtartalomra 5,9 %-nál jár a sör, s vártam némi gyümölcsösséget, de középtájon sem jött, s a vége egy brutálisan keserű utóíz lett.


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás12
Összesen28

Thornbridge Halcyon (üveges)

De ha már két sör is előkerült a Thornbridge-től, pár szót megérdemelnek... A múltidézést nem kell nagyon hosszúra nyújtani, mert a főzde egyike a fiatal angliai vállalkozásoknak, mindössze 2005-től léteznek. Ennek ellenére tekintélyes a portfólió és az eredménylista is, amit fel tudnak mutatni...
A Halycon meglepő módon újra egy IPA, egész pontosan "Imperial IPA". A lényeges különbséget az előző sörrel szemben ennek gyümölcsössége adja, és némileg alacsonyabb valószínűleg az IBU szintje is, de erről nincs pontos információm. Sokkal ihatóbb sör, annak ellenére, hogy az alkholtartama magasabb, 7,4 %.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás14
Összesen34


Weihenstephaner Hefe Weissbier (üveges)

Azt hiszem, ez az a sör, amit nem nagyon kell bemutatni senkinek... Németország egyik legjobb búzasörét tisztelhetjük benne, no persze ez csak szubjektív magánvélemény, de keményen ragaszkodom is hozzá. A magam részéről az ismerkedést még Oberammergauban (Németország) kezdtem meg vele, ott szerencsére csapolt formában volt hozzá szerencsém. Sajnos azok a jegyzetek még nincsenek teljes mértékben feldolgozva, így a történeti és egyéb nyalánkságokat meghagyom arra az alkalomra, most csak az ízre koncentráljunk... Szóval a ez a búzasör a nem túl édes vonalat erősíti, mindazonáltal nagyon gyümölcsös is: meg sem lehet igazából számolni, hányféle különböző ízű gyümölcsöt lehet érezni, illetve belemagyarázni. Nagyon komplex sör, tökéletes lezárása volt az estének...




Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás15
Összesen37

Hát ez volt az első látogatás, amit pár hónappal később egy másik követett:

Látogatás időpontja: 2013. május 14.

Akkor egy rendezvény keretében voltam ott, s akkor kaptunk szendvicseket is, de gyanús, hogy ezeket úgy hozatták valahonnan, mert az étlapon továbbra sem volt semmi. Igyekeztek kitenni magukért sörkínálatban, s én is találtam szerencsére két új sört magamnak...

Huvila Pale Ale

Finnországban is nagyban dúl a sörforradalom szerencsére, s az Uusimaa régió keleti részében székelő Malmgård főzde is ontja a söröket... Itt van példának okáért ez a szűretlen ale, a maga szerény 4,2 %-os alkoholtartalmával. A színe teljesen rabul ejtő, s láthatóan szűretlen, ez még a hab szerkezetén is látszott. Szinte harapni lehet benne a kesernyésséget, ami nem teljesen, de azért rendesen elnyomja a helyenként érezhető citrusos ízeket és az édességet. Jól lehűtve kellően frissítő jellegű ez a sör, de tipikusan az a típus, amihez idő kell feldolgozni, pláne megszeretni...

Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás12
Összesen31




Mikkeller Porter

A dán gyártó neve nálam összefonódott teljesen a keserűséggel, no persze jó értelemben. Ha meghallom a nevüket, már reflexszerűen húzódik össze az ínyem, nem tehetek róla. Ez a sör a helyszínen többeknél és kiverte a biztosítékot, tipikusan megosztó tétel lett a társaságban: páran kedveltük kimondottan, a többiek ihatatlannak tartották...

Sok más dán sörhöz hasonlóan ez is a belga De Proefbrouwerij főzdéből kerül ki, s érdekes módon ez nem lett olyan brutálisan keserű, mint egy szokásos Mikkeller. Alkoholtartalmában beleillik a stílusba, egy porternél a 7,4 % teljesen jónak tűnik. A színe mély sötét, kiöntve sűrű, szénsav limitáltan van jelen. Nem is habzik durván, ami van, az viszont kemény állagú kezdetben. Ízre enyhén savas és kávés, néha meggyes érzet meg némileg emlékeztet a flamand barnák stílusára. Ahogy a Mikkellertől megszokhattuk, a portert is egy kicsit újragondolták, de nincs ezzel baj...

Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás13
Összesen35

S végül még egy kép, csak annak jellemzésére, mennyire is változik a kínálat (ezt nemrég készítette egy barátom, aki jelenleg is Tallinnban él):


S mielőtt még elfelejteném, elnézést a képek minőségéért, de egy ősöreg telefonnal lettek elkövetve, normális eszköz akkor nem volt nálam...

Elérhetőségek:


Cím: Telliskivi 60a, 10412 Tallinn
Telefon:+372 5866 4496
Email: info@pudel.ee
Web: http://www.pudel.ee/
Nyitva tartás:
H-K: 16-00
Sz-P: 16-02
Szombat: 12-02
Vasárnap: 14-00

2015. január 22., csütörtök

Cruzcampo Shandy Limon

Tesztelés időpontja:

2013. december 13., Tallinn (dobozos)

Annak is el fog jönni az ideje, hogy a Madridban megélt élményeimet billentyűzetbe táplálom, de még nem érett meg rá a helyzet, mint ahogy vannak restanciáim az onnan hazacipelt sörök tesztelése kapcsán is. Pontosabban szólva a tesztelés megtörtént, a jegyzetek megvannak, de ugye az a fránya időfaktor...

Elég a kesergésből, nézzük ezt a Cruzcampo versenyzőt. Az már tán kitűnt az eddig spanyol tapasztalataimból, hogy egyelőre nem nagyon húzta fel egyik sör sem az átlagukat: igazán jó sört még nem találtam az Ibériai-félszigetről. Üde színfolt volt 2013. januárjában a Cruzcampo alapsöre, azt hiszem még az a sör ütötte meg úgy ahogy a középszintet, a többi még azt sem. Arra meg aztán végképp nem is érdemes szót vesztegetni, mennyire másképp gondolkodnak spanyol barátiank az ízesített sörökről (elrettentésül olvashattak egy tesztet itt, egy másikat meg itt). Kíváncsian vártam hát, mit fog letenni a Cruzcampo az asztalra...

Leírtam a másik két tesztben is, hogy a spanyol stílus nagyon közel van a francia panaché-hoz, de ez szerencsére nincs maradéktalanul így a Cruzcampo Shandy Limon esetében (azóta egyébként a cég gyárt narancsos verziót is a Shandy brand néven belül). Egy árnyalattal közelebb került az általam elképzelt radlerszerű ízvilághoz, s külalakban is nagyjából megközelítette azt.

Az alkoholtartalma ennek is erősen moderált, mindössze 0,9 %, s hogy a gyártó mennyire komolyan gondolja a gyümölcsös irányvoanalat, ezt az is jól mutatja, hogy a Shandy brand egy külön weboldalt is kapott. Mindenesetre jobb ez, mint az előző két sör, amit fent belinkeltem, de a világmegváltás azért bőszen elmaradt...


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás9
Összesen23

2015. január 21., szerda

Anonymus

Tesztelés dátuma:

2014. szeptember 29., Budapest (üveges)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak egyszer kóstoltam már ezt a sört, több alkalommal is előkerült már, de nem nagyon sikerült eddig fogást találnom rajta... Elsőre egy szűretlennek tűnő barna IPA-nak tűnt, jellegzetes, a sörtípusra jellemző ízvilággal. Sűrű, de nem túl erős hab, de ez itt presze nem hiba. Az üvegben élesztődarabkák úsztak a kóstolgatás végén, de ez is rendben van, nagyon korrekt sörnek tűnt. Kesernyésségben hozta az IPA-któl elvárható szintet, de a gyümölcsösségbe ez is belesimult, nem volt kellemetlen érzés egyáltalán...

Ezt követően kezdtem kicsit nyomozni, hogy hogyan is állunk ezzel a sörrel. Kiderült, hogy Győrzámolyban mindössze 2013 óta készülget ez a típus, s ez volt tulajdonképpen az első IPA arrafelé. Azt lassan már az óvodások is tudják, hogy az IPA sörök a hosszú hajóutak miatt többlet komlózást kaptak annak idején, de az Anonymous azért erre még ráver egy lapáttal: 100 IBU keserűség van benne. (Ha esetleg az IBU valakinek kínaiul lenne: International Bitter Units, a "sörkeserűség" nemzetközi mértékegysége. Egy normál sör 10-20 IBU).

De mint írtam, nekem keserűséggel nem volt gondom, ilyen egy IPA...


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás13
Összesen32

2015. január 20., kedd

Saku Tokyo

Tesztelés időpontja:

2014. november 16., Tallinn (üveges)

Vicces dolog, de igaz: most kétszeresen is visszamegyünk a múltba! Hozzászokhatott már a lelkes olvasóközönség, hogy krónikus időhiányomnak "hála" sokszor előfordul, hogy egy évnél régebbi jegyzeteket porolok le, így néha becsúsznak olyan véletlenek, hogy az adott sört már ki is vonták a forgalomból.

A Saku "nemzetközi" söreivel már többször is foglalkoztam, ezek között 2013-ban az egyik nem túl jól sikerült próbálkozás volt a Saku Tokyo. Az általános szabály szerint mindig három sörnek kéne a piacon lennie Saku-éknál ebben a kategóriában, de jelenleg ez nem áll, mert valószínűleg keresik ismét a harmadik versenyzőt a jól bevált Saku Dublin és Saku Manchester mellé.

Ez a hátlap már maga a történelem...


A Saku Tokyo az egyre jobban feltörekvő ázsiai sörfőzési stílust próbálta meg megismertetni az észt közönséggel. Az ázsiai országokban nem ördögtől való a sörbe rizst tenni, erre láthattatok példát már a blogban is. A Saku Tokyo is így készült, s ennek eredményeképpen tán, de a sör egy cseppet édeskés lett. Mindazonáltal szerintem az ízlelés során senki meg nem mondaná, hogy ebbe a sörbe rizst is tettek, ízre nem olyan különleges. Valószínűleg ez okozta a vesztét is: nem volt benne semmi olyan különleges faktor, ami hosszabb ideig a polcon tarthatta volna, a különlegességekre vágyó sörivók a karakteresebb opciókat választották...


Megjelenés7
Íz4
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás11
Összesen27



2015. január 19., hétfő

Argus El Bravos

Tesztelés ideje:

2015. január 9., Budapest (üveges)

Eljön majd az idő, amikor majd részletesen fogok foglalkozni a  Lomża nevű főzdével, amely manapság (ha minden igaz), a Van Purhoz tartozik (ők már ismerős, kell hogy legyenek mindenkinek, akik erre szoktak járni...). Már csak azért is említem ezt, mert jómagam is jártam Lomża környékén, és kóstoltam más söröket is az említett főzdétől, csak sehogy sem érkezik el odáig a jegyzetek feldolgozása, hogy említésre kerüljenek (jelenleg több, mint 100 (!) draft bejegyzésem van...).

De mindegy is, ezt dobta most az algoritmus, így elébb ezt a sört fogjuk értékelni. Az ízesített söröknek immáron se vége se hossza, nem kizárt, hogy záros határidőn belül el fogunk jutni például a gránátalma likőrös sörig is akár (le se ellenőrzöm, mert már akár ilyen is lehet a piacon...), ebbe a sörbe példának okáért a lengyel gyártó tequilát adagolt, s adott neki egy jó mexikóis nevet. A név egyébként azt jelenti, hogy "a bátor", s ehhez folyamatban lévő spanyol tanulmányaimnak hála még segítség után sem kellett nyúlnom...

Alkoholtartalomra 6,5 %-ot mutat a sör, azaz jutott azért bele tequila szépen. A színe szemet gyönyörködtetően narancssárgás (legalábbis nekem tetszett), illatra némileg nádcukros, rumos jelleg. Ízre leginkább üdítő ital vonzata van (koktélszerű), megtalálható benne a gyömbér és a tonic ízvilága is (kininszerűen kesernyés kicsit). Összességében nem rossz, de sörnek azért nem nevezném.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás11
Összesen29







2015. január 15., csütörtök

Brālis Gaišais

Tesztelés időpontja:

2013. november 9., Tallinn (üveges)

Volt nekem egy kedves lett kollégám, aki nem egy alkalommal vette a fáradtságot, és hozott nekem lett söröket, amikor éppen otthon járt. A következő három lett sörteszt ugyanattól a gyártótól került hozzám az ő jóvoltából, ezen fórumon is újra köszönet érte!

A Brālis Gaišais sörért felelős Brālis cég egy viszonylag új kis főzde Lettországban, olyannyira, hogy magán a honlapon (van angol nyelvű is), olyannal mint történeti áttekintés, nem is foglalkoznak. Annak ellenére, hogy kicsik, a kínálatban 14 (!) különböző sör szerepel jelenleg, ezek közül nekem hárommal sikerült ugye összefutni, majd szépen sorra kerül a másik kettő is. (Érdekes módon az egyik már hiányzik a felsorolásból, de majd nyomozok, ha sorra kerül...)

A mostani tesztalany nevéből kiderülhet már a lett sörök szerelmeseinek, hogy ez egy szimpla lager, s így nem is vártam tőle sokat, ezzel kezdtem meg a halászlé főzését (a dátumból látszik, hogy abban az évben ez volt az utolsó olyan alkalom, amikor az egész főzési procedúrát kint tudtam tölteni a kertben, még éppen nem voltak mínuszok...).



A sör elméletileg 5,3 % alkoholt tartalmaz, amire nem lehet semmi rosszat mondani, s elméletileg ez egy viszonylag testesebb sört kéne, hogy eredményezzen. De ez meg is marad elméleti síkon, mert közelebb van a lighthoz, mint nem. Na jó, ne legyünk igazságtalanok, nem megy le az átlag alá, de nekem picikét édeskés, kicsit olyan érzet kóstolás szempontjából, mint egy jobban sikerült Szalon palackozás...

S hogy meginduljon mindenkinek a nyálelválasztása, íme a készülő halászlé:





Megjelenés7
Íz5
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás10
Összesen27

2015. január 14., szerda

Argus Maestic

Tesztelés időpontja:

2015. január 2., Budapest (üveges)

Hát akkor ismét egy sajátmárkás termék, s csak azért sem mondom meg, melyik áruházláncé, gondolom úgyis mindenki tudja, én meg továbbra sem reklámozok direktben senkit...:) Olvasva az egyes véleményeket a Pivovar Protivín termékéről a neten azt szűrtem le magamban, hogy ez a sör nem mindig található meg a forgalmazó cég kínálatában, de majd egyszer hazafelé menet azért majd megnézem, mert teljesen meg voltam elégedve mondhatni...


A korábban tesztelt Argus sörök majdnem mind Lengyelországból származtak, ez viszont a címke szerint Csehországból, s a nyomozásom ezt meg is erősítette: a fent említett főzde készíti. Természetesen nagy kedvelője vagyok a jó cseh söröknek, értem ez alatt a valóban ott készült és jó minőségű söröket, a licenszek alapján gyártottakkal finoman szólva nem vagyok nagy barátságban.

A 4,8 % alkoholtartalmú Maestic azonban simán hozza az elvárt szintet, sőt magasan viszi: a szerkezetén nem nagyon találok fogást, a habja közelíti a tökéletest, ízre pedig nem megy el a durván kesernyésbe, igazán jól itatja magát. Azt hiszem ár-érték arányban ma az egyik legjobb itthon kapható sör, bár csak minden magyar átlagsör ilyen lenne...


Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás12
Összesen32