Írtam legutóbb az amerikai cégről szóló posztban, hogy kemény az ellenállás történelmileg a két cég között, s akkor én igyekeztem nem állást foglalni, s most sem nagyon akarok... Nézzük tehát a puszta tényeket, s azok közül is az elsőt, ami a cseh történelmi vonulatot illeti: 1265-ben II. Ottokár cseh király (a magyar történelemből is jól ismerhetjük...) gondolt egyet, s megalapította České Budějovice városát, nagyjából ugyanazzal a lendületes karlegyintéssel, amellyel az ismert vicc szerint Árpád apánk letette Balmazújváros alapkövét...
A híres "sörmérföld"... |
Ezek a jogok 1410-ben újra megerősítésre kerültek, de ennek ellenére voltak renitensek, akik haszonszerzés céljából mégis csak megpróbáltak ezzel szembemenni, ezért České Budějovice polgárai erőnek erejével dózerolták le a térképről ezeket a különböző intézményeket, így szerezve érvényt ősi jogaiknak...
Eme pusztítás után békés évek jöttek, majd 1495 táján felmerült a városházán annak ötlete, hogy létre kellene hozni egy nagyobb sörfőzdét, immáron városi tulajdonban. A megegyezés szerint ez a főzde készítette a "fehér" (búza) söröket, míg a polgárok kisebb főzdéi a sötétebb árpamalátás italokat.
A XVI. század nagy elismertséget hozott a városnak, ugyanis 1532-bnen I. Ferdinánd, aki szintén nem csak cseh király volt, hanem a Szent Római Birodalom császára is nyílt színen zengte a helyi sör és kenyér dicséretét, sőt 1547-ben még ennél is tovább ment: egyenesen megparancsolta, hogy a csehek küldjenek mestereket Augsburgba sört készíteni.
1722-re a polgárok kezdték érezni, hogy a XV. század végén megkötött egyezség rájuk nézve nem is nagyon előnyös, és próbálták erőltetni, hogy legyen az is közös felügyelet alatt (mármint a sörfőző polgároké alatt). A vita végül azzal zárult, hogy központosított lett a sörfőzés, a kisebb főzdék bezártak, a felügyelet pedig megvalósult, s a városban attól fogva két főzde működött, egy kisebb és egy nagyobb (mindkettő városi tulajdonban). Szóval a vita vége nem pont az lett, amit a polgárok előzetesen el szerettek volna érni, de hát ők nyitották ki végül is Pandora szelencéjét...
Nem is zárult le az ügy ezzel a megoldással, folyamatosan ment a zúgolódás, míg végül 1795-re a városvezetés átadta mindkét főzde ügyeit a polgároknak. A termelés innentől kezdve egyre jobban felfutott, s a főzdék a városon belül már nem nagyon tudtak hova terjeszkedni, 1847-re megkezdődtek az építkezések a Linz nevű külvárosban, míg a teljes infrastruktúra át nem vándorolt oda.
1872-re az európai emigránsok inváziója Észak-Amerika irányába elképesztő méreteket öltött, s ez azzal is járt, hogy a különböző nemzetek szerencsében reménykedő fiai vitték magukkal saját étel is ital receptjeiket, s miért is lett volna a sör kivétel. Rengeteg cseh is elhagyta ősei földjét, s megkezdődött a sörök importálása is.
S itt ér össze a két történet, amikor is 1876-ban C. Conrad elkezdte főzni a Budweiser nevű sört Amerikában, a České Budějovice-ben készült sör nevét kölcsönözve, a helyiek szerint csak azért, mert ezt angolul is egész jól ki lehetett ejteni. Erről persze a másik cégnek teljesen más véleménye van, de ebbe most tényleg ne menjünk bele.
1895-re a városban a csehek kezdtek nemzetileg abszolút öntudatra ébredni, s az addig nagyrészt német befolyás alatt álló főzde már nem volt elég jó nekik, létrehoztak egy másikat. A minőségre nem lehetett panasz, mert a következő években sorra nyerték a díjakat. Ugyanebben az évben megnyílt a főzde étterme is, s ettől kezdve ez volt a cseh érzelmű lakosok fellegvára, s nem mellékesen itt jókat lehetett enni és inni is...
1908-ra az új főzde kezdte lekörözni a régit, s bővíteni kellett a gyártó kapacitáson is. Időközben 1907-ben a tengerentúlon az Annhauser-Busch levédette az amerikai piacon a Budweiser márkanevet, ami kellőképpen felbőszítette a cseheket, akik 1906 óta importálták már a saját sörüket az Államokba. No persze a másik városi főzdének sem tetszett ez az ötlet, így közösen próbáltak meg jogi úton tiltakozni, s a vita 1911-re ért véget megegyezéssel. A kialakult helyzetben a csehek úgy döntöttek, hogy elismerik az amerikai cég jogát a névhasználatra kompenzációért cserébe, de továbbra is fenntartották maguknak a jogot, hogy az ő sörüket bárhol a világban az "eredeti Budweiser" névvel hozzák forgalomba.
1930 egy újabb érdekes dátum, a cseh főzde akkor érezte úgy, hogy eljött a pillanat a "Budvar" márkanév levédésére, amellyel az exportra szánt 12-es szárazanyagtartalmú sörüket kívánták védeni. A márka külföldi elképesztő sikere az igazgatókat is meglepte, olyannyira, hogy még a cég nevébe is beemelték 1936-ban a "Budvar" szót.
1939 fekete év volt mindkét csehországi főzdének Észak-Amerikában. Kitört a II. világháború, s a főzdék nem azon a területen voltak Európában, amelyhez az amerikaiak szíve húzott volna, így könnyedén kierőszakoltak egy második "megállapodást" a cégekkel a névhasználatot illetően. Történt ugyanis, hogy elérkezettnek érkezvén az időt, az Annhauser-Busch azzal az ötlettel állt elő, hogy nem túl reális kompenzáció ellenében, a két cég mondjon le teljesen a névhasználatról Észak-Amerikában, konkrétan Panamáig...
A náci megszállás 1942-ben aztán végképp betett az exportnak, ami addig úgy ahogy, de működött. 1946-ban aztán, a háború végével teljesen új korszak kezdődött, megkezdődött az államosítás. A régi német főzde teljesen beleolvadt az újabba, majd végül a főzde a Dél-Csehországban működő nagy sörvállalat kebelében találta magát, bár a Budvar nevet továbbra is használták.
A dolgok 1967-re kezdtek nagyjából rendeződni, bár 1959-ben már megjelentek a címkéken a ma is még használatos dizájnelemek. A "Budweiser Budvar" nevű cég ettől kezdve tekinthető a két régi főzde utódjának, s jogilag és elméletileg egy szintre kerültek a dél-csehországi mamut nemzeti sörvállalattal.
Viszonylag korán, már 1973-ban megindult a cégnél a dobozos sörök gyártása (akkor még volt tartása egy sörösdoboznak, ma már akár körömmel is ki tudom lyukasztani bármelyiket...), de voltak technikai problémák, s a gyártósor sem tudta hozni az elvárt mennyiséget. Így aztán a szlovákiai Zlatý Bažant céget (van-e ember széles e hazában, ki ezt a nevet nem hallotta még?) kérték fel, hogy segítse ki őket.
A következő fontos dátum 1991, a rendszerváltás utáni időszak kezdete. A bársonyos forradalom után január 1-én a cég független lett az állami szférától, s az azóta eltelt időszakban a termelést két és fél szeresére növelték. Beindultak a modernizálási folyamatok, s 1996-ra ennek hála sikerült elérniük az 1 millió hektoliter kapacitást.
2000-re a sört már 56 (!) országba exportálták, a legnagyobb piacot Németország jelentette, ők egymaguk 200 ezer hektoliter Budweisert ittak meg akkor évente. Épült étterem, újabb kapacitásnövelés következett be, aztán 2006-ban megjelent a piacon a barna sör is, kezdetben csak Csehországban. 2009-re a termelés pedig elérte az 1,25 millió hektolitert.
Jelenleg a kínálat a következő sörökből áll, ezekből az alkoholmentes változatot nem nagyon szeretném megkóstolni (többen is szidták már nekem), a többire azért majd igyekszem szemet vetni:
Néhány sör a kínálatból... |
- B:Original, 5 % alkohol
- B: Cherry, 4,4 % alkohol (cseresznyés, csak Csehországban)
- B: Cryo, 21% (!!!) alkohol (csak Csehoszágban, 200 napig pincében érlelt, majd fagyasztásos technikával "erősített")
- B: Dark, 4,7 % alkohol, barna
- B: Special, 5 % alkohol
- B: Classic, 4 % alkohol
- CVIKL, 4 % alkohol
- B: Strong, 7,5 % alkohol
- B: Free, 0,5 % alkohol
Budweiser Budvar, N.C.
K. Světlé 512/4
370 04 České Budějovice
+420 387 705 347
Email: exkurse@budvar.cz
Weboldal: www.visitbudvar.cz/en
A képek és történelmi információk az alábbi oldalakról származnak:
http://www.budejovickybudvar.cz/en/o-spolecnosti/historie-pivovaru.html
http://www.budvar.cz/en/history
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése