2015. január 12., hétfő

Sörgyártók bemutatása #27 - Budweiser Budvar (České Budějovice)

Szokták mondani okos emberek, hogy az ígéret szép szó, s ha megtartják úgy jó, de ezzel nem tudok tiszta szívből azonosulni. Szerintem olyan egyszerűen nincs, hogy valaki ne tartsa meg, amit ígért, a magam részéről ebben a tárgykörben Wass Albert maximalizmusa áll hozzám a legközelebb, természetesen a nyilvánvaló kivételes esetektől eltekintve. Én a legfelül fent belinkelt oldalon annak idején vállaltam, hogy hamarosan sor fog kerülni a cseh Budweiser cégre is, és íme... (Természetesen nyugodtan készpénznek lehet venni az egyéb posztokban elkövetett ígéreteket is, mindegyik csupán idő kérdése...)

Írtam legutóbb az amerikai cégről szóló posztban, hogy kemény az ellenállás történelmileg a két cég között, s akkor én igyekeztem nem állást foglalni, s most sem nagyon akarok... Nézzük tehát a puszta tényeket, s azok közül is az elsőt, ami a cseh történelmi vonulatot illeti: 1265-ben II. Ottokár cseh király (a magyar történelemből is jól ismerhetjük...) gondolt egyet, s megalapította České Budějovice városát, nagyjából ugyanazzal a lendületes karlegyintéssel, amellyel az ismert vicc szerint Árpád apánk letette Balmazújváros alapkövét...

A híres "sörmérföld"...
S mivel II. Ottokár abban a tekintetben hozzám nagyon hasonlatos volt, hogy a sörfőzésre priorizált ipari ágazatként tekintett, a városalapítással egyidőben a sörfőzési jogot is megadta nekik, s ezzel a leendő települést a megfelelő pályára állította. A következő aranybetűkkel beírt dátum a város történelemkönyvébe 1351. május 4. Ekkor ugyanis IV. Károly "római császár" s egyben cseh király olyan jogot adott a városnak, amit csak kevesek kaphattak meg: a városközpont 10 km-es körzetén belül nem lehetett a város engedélye nélkül kocsmát nyitni, illetve sört főzni...

Ezek a jogok 1410-ben újra megerősítésre kerültek, de ennek ellenére voltak renitensek, akik haszonszerzés céljából mégis csak megpróbáltak ezzel szembemenni, ezért České Budějovice polgárai erőnek erejével dózerolták le a térképről ezeket a különböző intézményeket, így szerezve érvényt ősi jogaiknak...

Eme pusztítás után békés évek jöttek, majd 1495 táján felmerült a városházán annak ötlete, hogy létre kellene hozni egy nagyobb sörfőzdét, immáron városi tulajdonban. A megegyezés szerint ez a főzde készítette a "fehér" (búza) söröket, míg a polgárok kisebb főzdéi a sötétebb árpamalátás italokat.

A XVI. század nagy elismertséget hozott a városnak, ugyanis 1532-bnen I. Ferdinánd, aki szintén nem csak cseh király volt, hanem a Szent Római Birodalom császára is nyílt színen zengte a helyi sör és kenyér dicséretét, sőt 1547-ben még ennél is tovább ment: egyenesen megparancsolta, hogy a csehek küldjenek mestereket Augsburgba sört készíteni.

1722-re a polgárok kezdték érezni, hogy a XV. század végén megkötött egyezség rájuk nézve nem is nagyon előnyös, és próbálták erőltetni, hogy legyen az is közös felügyelet alatt (mármint a sörfőző polgároké alatt). A vita végül azzal zárult, hogy központosított lett a sörfőzés, a kisebb főzdék bezártak, a felügyelet pedig megvalósult, s a városban attól fogva két főzde működött, egy kisebb és egy nagyobb (mindkettő városi tulajdonban). Szóval a vita vége nem pont az lett, amit a polgárok előzetesen el szerettek volna érni, de hát ők nyitották ki végül is Pandora szelencéjét...

Nem is zárult le az ügy ezzel a megoldással, folyamatosan ment a zúgolódás, míg végül 1795-re a városvezetés átadta mindkét főzde ügyeit a polgároknak. A termelés innentől kezdve egyre jobban felfutott, s a főzdék a városon belül már nem nagyon tudtak hova terjeszkedni, 1847-re megkezdődtek az építkezések a Linz nevű külvárosban, míg a teljes infrastruktúra át nem vándorolt oda.

1872-re az európai emigránsok inváziója Észak-Amerika irányába elképesztő méreteket öltött, s ez azzal is járt, hogy a különböző nemzetek szerencsében reménykedő fiai vitték magukkal saját étel is ital receptjeiket, s miért is lett volna a sör kivétel. Rengeteg cseh is elhagyta ősei földjét, s megkezdődött a sörök importálása is.

S itt ér össze a két történet, amikor is 1876-ban C. Conrad elkezdte főzni a Budweiser nevű sört Amerikában, a České Budějovice-ben készült sör nevét kölcsönözve, a helyiek szerint csak azért, mert ezt angolul is egész jól ki lehetett ejteni. Erről persze a másik cégnek teljesen más véleménye van, de ebbe most tényleg ne menjünk bele.

1895-re a városban a csehek kezdtek nemzetileg abszolút öntudatra ébredni, s az addig nagyrészt német befolyás alatt álló főzde már nem volt elég jó nekik, létrehoztak egy másikat. A minőségre nem lehetett panasz, mert a következő években sorra nyerték a díjakat. Ugyanebben az évben megnyílt a főzde étterme is, s ettől kezdve ez volt a cseh érzelmű lakosok fellegvára, s nem mellékesen itt jókat lehetett enni és inni is...

1908-ra az új főzde kezdte lekörözni a régit, s bővíteni kellett a gyártó kapacitáson is. Időközben 1907-ben a tengerentúlon az Annhauser-Busch levédette az amerikai piacon a Budweiser márkanevet, ami kellőképpen felbőszítette a cseheket, akik 1906 óta importálták már a saját sörüket az Államokba. No persze a másik városi főzdének sem tetszett ez az ötlet, így közösen próbáltak meg jogi úton tiltakozni, s a vita 1911-re ért véget megegyezéssel. A kialakult helyzetben a csehek úgy döntöttek, hogy elismerik az amerikai cég jogát a névhasználatra kompenzációért cserébe, de továbbra is fenntartották maguknak a jogot, hogy az ő sörüket bárhol a világban az "eredeti Budweiser" névvel hozzák forgalomba.



1930 egy újabb érdekes dátum, a cseh főzde akkor érezte úgy, hogy eljött a pillanat a "Budvar" márkanév levédésére, amellyel az exportra szánt 12-es szárazanyagtartalmú sörüket kívánták védeni. A márka külföldi elképesztő sikere az igazgatókat is meglepte, olyannyira, hogy még a cég nevébe is beemelték 1936-ban a "Budvar" szót.

1939 fekete év volt mindkét csehországi főzdének Észak-Amerikában. Kitört a II. világháború, s a főzdék nem azon a területen voltak Európában, amelyhez az amerikaiak szíve húzott volna, így könnyedén kierőszakoltak egy második "megállapodást" a cégekkel a névhasználatot illetően. Történt ugyanis, hogy elérkezettnek érkezvén az időt, az Annhauser-Busch azzal az ötlettel állt elő, hogy nem túl reális kompenzáció ellenében, a két cég mondjon le teljesen a névhasználatról Észak-Amerikában, konkrétan Panamáig...

A náci megszállás 1942-ben aztán végképp betett az exportnak, ami addig úgy ahogy, de működött. 1946-ban aztán, a háború végével teljesen új korszak kezdődött, megkezdődött az államosítás. A régi német főzde teljesen beleolvadt az újabba, majd végül a főzde a Dél-Csehországban működő nagy sörvállalat kebelében találta magát, bár a Budvar nevet továbbra is használták.



A dolgok 1967-re kezdtek nagyjából rendeződni, bár 1959-ben már megjelentek a címkéken a ma is még használatos dizájnelemek. A "Budweiser Budvar" nevű cég ettől kezdve tekinthető a két régi főzde utódjának, s jogilag és elméletileg egy szintre kerültek a dél-csehországi mamut nemzeti sörvállalattal.

Viszonylag korán, már 1973-ban megindult a cégnél a dobozos sörök gyártása (akkor még volt tartása egy sörösdoboznak, ma már akár körömmel is ki tudom lyukasztani bármelyiket...), de voltak technikai problémák, s a gyártósor sem tudta hozni az elvárt mennyiséget. Így aztán a szlovákiai Zlatý Bažant céget (van-e ember széles e hazában, ki ezt a nevet nem hallotta még?) kérték fel, hogy segítse ki őket.

A következő fontos dátum 1991, a rendszerváltás utáni időszak kezdete. A bársonyos forradalom után január 1-én a cég független lett az állami szférától, s az azóta eltelt időszakban a termelést két és fél szeresére növelték. Beindultak a modernizálási folyamatok, s 1996-ra ennek hála sikerült elérniük az 1 millió hektoliter kapacitást.
2000-re a sört már 56 (!) országba exportálták, a legnagyobb piacot Németország jelentette, ők egymaguk 200 ezer hektoliter Budweisert ittak meg akkor évente. Épült étterem, újabb kapacitásnövelés következett be, aztán 2006-ban megjelent a piacon a barna sör is, kezdetben csak Csehországban. 2009-re a termelés pedig elérte az 1,25 millió hektolitert.


Jelenleg a kínálat a következő sörökből áll, ezekből az alkoholmentes változatot nem nagyon szeretném megkóstolni (többen is szidták már nekem), a többire azért majd igyekszem szemet vetni:

Néhány sör a kínálatból...

Elérhetőségek:

Látogató központ:

Budweiser Budvar, N.C.
K. Světlé 512/4
370 04 České Budějovice
+420 387 705 347
Email: exkurse@budvar.cz
Weboldal: www.visitbudvar.cz/en


A képek és történelmi információk az alábbi oldalakról származnak:

http://www.budejovickybudvar.cz/en/o-spolecnosti/historie-pivovaru.html
http://www.budvar.cz/en/history

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése