Sörgyártók bemutatása #12 - Van Honsenbrouck (Kasteel)

Xavier Van Honsenbrouck, s az ő üdvöskéje

Amikor nekiálltam az információgyűjtésnek ez előtt a poszt előtt, természetesnek tűnt legelőször is a gyártó webhelyét meglátogatni. Rákattintottam a sörfőzde hátterét firtató linkre, s mélyen megérintett, amit ott olvastam.

Bemutatkozásként Xavier Van Honsebrouck hitvallása olvasható ott ugyanis az élethez s a munkához való viszonyáról, különös tekintettel természetesen a sörfőzésre. Végtelenül szimpatikus, amit ezekről a dolgokról ír, mindenkinek érdemes szerintem vetnie rá egy pillantást, s azt hiszem egész más szemmel fog a továbbiakban a Kasteel sörökre tekinteni...

Egy kis történelem...

Emil Van Honsebrouck

A főzde történetében az 1811-es évszámhoz kell legelőször visszamennünk, ugyanis ebben az évben született meg az alapító atya, Amandus Van Honsebrouck Werkenben, ahol életét is leélte, s idővel egy sörfőzdét is alapított.

Sajnos ő nem volt túlságosan hosszúéletű, s tragikusan hirtelen halálából kifolyólag fiának, Emilnek 21 évesen kellett átvennie a családi üzletágakat. 1900-ban ő elhagyta Werkent, s feleségének (Louise) szülőhelyére költözött Ingelmunsterbe. Itt alapították meg saját főzdéjüket, mely a Sint-Jozef nevet kapta.

1922-ben jött a harmadik generáció, Emil Van Honsebrouck a helyét fiainak adta át, Paul-nak és Ernest-nek. Ők nagy beruházásokba kezdtek a '30-as években, 1939-re a főzde új sörfőző helyiséggel bővült, az erjesztés és a tárolás szintén új helyet kapott. Kialakítottak egy palackozót is, s a két testvér áthelyezte a gyártás fókuszát az alsóerjesztésű sörökre, leginkább bock és lager típusú söröket gyártottak.

Luc Van Honsebrouck, Paul fia sörfőző iskolában végzett, tanulóidejét pedig Németországban és Vallóniában töltötte. 1953-ban készen állt arra, hogy átvegye a családi vállalkozást, s ő volt az, aki a főzde nevét Van Honsebrouck-ra változtatta, a főzde azóta ezt a nevet viseli.

Luc Van Honsebrouck korszaka nem csak ezért jelentős: ő volt az, aki szakított a bock-lager világgal, s elsőként a flamand barnák felé kormányozta a főzdét. Ennek első jele volt a Bacchus nevű sör 1955-ben. 1958-ban aztán kipróbált egy újabb irányzatot: a méltatlanul háttérbe szorult lambic sörökre irányította a figyelmét, első próbálkozása ezen a téren egy kriek volt a Saint-Louis brand név alatt.

1969-re a Van Honsebrouck lett a másdik legnagyobb gueuze gyártó Belgiumban (700,000 kg malátát dolgoztak fel akkor). Beszálltak a Club Brugge szponzorálásába is 1978-tól, s három év alatt a Saint-Louis áttörte az 1 millió kg-os határt....

1980-ban, meglovagolva az erős blond sörök iránti keresletet a Van Honsebrouck piacra dobta a  Brigand nevű sörét, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Hát nem tudom, el tudtam volna képzelni valami jobb marketingfogást is, még akkor is, ha csak ez az egyetlen helyi legenda...

1986-ban a Van Honsebrouck család megvásárolta a képen látható kastélyt Ingelmunsterben, s három év múlva megszületett a Kasteelbier Donker, ez volt az első Kasteel sör. 1995-ben a brand portfoliója bővült, megszületett a Tripel, majd 2007-ben Kasteel Rouge, egy évvel később pedig a Blonde változat.

A 2009-es év fontos eseménye volt, hogy a második bekezdésben már említett úriember, Xavier Van Honsebrouck átvette a cég irányítását, az ő személyében már az ötödik generációt tisztelhetjük. Áldásos tevékenységét azzal kezdte meg, hogy piacra került a már korábban tesztelt Cuvée du Château, amely egy 10 éves Kasteel Donker sör tulajdonképpen...

 Sörök...

Hát akkor nézzük, mi is készül itt, bár a többségükről korábban már volt teszt (ezeket be is linkeltem ide). Legelébb is lássuk a Kasteel családba tartozó söröket, valószínűleg ezeket ismerik a legtöbben:

Kastel Donker

Különleges barna sör, szigorú, 11 %-os alkoholtartalommal, és gazdag ízzel. Bővebb információ róla a linken.

Forrás: Belgian Beverage Asia

Kasteel Rouge

Egy nagyon jó kis blend, az előző Donker és egy meggylikőr háziasítása. Az eredmény mondhatni kiváló. Édeskés, ugyanakkor érződnek a Donker erényei, az alkoholtartalom 8 %. Ha választanom kéne, nekem ez a kedvencem a kínálatból...

Forrás: SBB Vietnam

Kasteel tripel

Ezzel a sörrel még sajnos nem futottam össze, de egyszer majd csak szerencsénk lesz egymáshoz. Hagyományos tripel-ről va szó, s a Donkerhez hasonlóan ez is brutálisan erős (11 %).

Forrás: Pubeiie

Kasteel Blond

A sorozat legkönnyebben emészthető söre, gond nélkül beleillik egy egészeestés sörözés kezdő harmadába, bár azért tán nem az első helyre kell tenni. Alkoholtartalma "csupán" 7 %, bővebb információ a tesztnél.

Forrás: Les Moules

Cuvée de Chateau

A főzde külön kategóriaként kezeli, s ez bizonyos szempontból így is van. Én mégis a Kasteel sorozatba teszem, számomra ezekkel rokon. Ha hinni lehet a leírásnak, amit a honlapon közzétesznek, akkor ez egy évjáratos sör, s az éppen tíz éves hordókban érlelt Donkerből készítik. Így az alkoholtartalma szintén 11 %. Kiváló sör.

Forrás: Algorithm Happy Hour Beer Blog

A következő nagy csoport a sörfőzdénél a St Louis brand, ez alá szintén tartozik néhány nedű, némelyik szintén szerepelt már a blogban:

St Louis Premium Kriek

Oblacinska meggyből (szerb eredetű gyümölcs) készült kriek, amely 6 hónapig készül, remélhetőleg tényleg lambic-ból. A végső alkoholtartalma 3,2 %. Amikor kerestem egy jó képet az üvegről a neten (úgy hallottam, hogy új az üveg mostanság, s lőn...), találtam egy érdekes oldalt. De lássuk elébb az új üveget:

Forrás: Food Pairing

Szóval a kép forrásaként oldalon meg lehet tekinteni, hogy ez a sör milyen ételekhez hogyan illeszkedik, sőt még recepteket is lehet ott találni.

De folytassuk a sort a többi sörrel...

St Louis Premium Framboise

Forrás: Food Pairing

25% gyümölcsszirup van a sörben, Willamette nevű málnából. Nem tudom, ki mennyire tájékozott málnafronton, de annyi tán itt elég róla, hogy egy meglehetősen ellenálló fajta, s ha szerencsénk van, akár nyár végén másodszor is bőven terem. Az alkoholtartalma ennek 2,8 %, s a linken a régebbi teszt olvasható.

St Louis Premium Pêche

Sajnos ez még kimaradt az életemből (a link is a gyártó oldalára mutat). Nevéből kitalálható, hogy őszibarackos. Ebben is gyümölcslé van, s az alkoholtartalom már csak 2,6 %. Úgy látszik egyre lefelé megy, ahogy haladunk a branden belül.

Forrás: Beers of Europe

St Louis Premium Gueuze

Ez is nagyon mozgatja a fantázimát... Ennek az alkoholtartalma immáron 4,5 %, bár ebben nincs ugye gyümölcs, csak a fiatal és "öreg" lambic-ok egyvelege...

Forrás: Astonex

St Louis Kriek Lambic

Igazából számomra nem derül ki, hogy ez a sör miben és hogyan különbözik a Premium Kriektől, mert a leírásában ennek is az olvasható, hogy 6 hónapig érlelődik a lambic-al, s akkor lesz kész. Az alkoholtartalom 4 %.

Forrás: De Brouwketel

St Louis Fond Tradition Gueuze Lambic

Ezt aztán végképp meg kéne kóstolni! Sajnos sehol nem láttam még... Kicsit magasbb alkoholtartalommal bír, mint az előbb citált gueuze, s tán magasabb minőséget is képvisel.

Forrás: Food Pairing

Brigand

Eleddig ez a sör is kimaradt sajnos az életemből, így a link "csak" a cég weboldalára mutat ismét. Mint már említettem, 1980-ban jelent meg ez a sör, amely az ingelmunsteri rablók (brigands) francia király elleni lázadásának állít emléket 1798-ból. Akkoriban a Duvel nagy sikerét látva sok gyártó állt be a sorba, s próbált valami hasonlót gyártani, aztán adni neki valami kellően extrém nevet. Ez a Brigand... (Az alkoholtartalma 9 %.)

Forrás: Dingsbeerblog

Bacchus Old Flemish Brown

Amióta a Rodenbach-ot ismerem, vadászok a flamand barnákra, de eleddig csak kevéshez volt szerencsém. Ha minden igaz, akkor Tallinnban fellelhető némelyik Bacchus, így nem adtam fel a rövidtávú reményt, tán karácsony előtt sikerül majd szert tenni egyre... A Bacchus termékvonalból ez az alapsör, a másik kettő ízesített. Alkoholtartalma 4,5 %.

Forrás: Quick Beer Reviews

Bacchus Cherry Beer (Kriekenbier)

Érdekes, hogy az alap jelen esetben az előző sör, s az alkoholtartalom mégis magasabb, 5,8 %. Holott ez fordítva szokott lenni, bár lehet, hogy a gyümölcs cukortartalma indukál némi plusz erjedést.

Forrás: Ocen-Piwo

Bacchus Raspberry Beer (Frambozenbier)

Szintén a flamand barna az alap, de ez már nem rejed annyira, tán a málnában kevesebb a cukor.:) (5 %)

Forrás: A Arte da Bebida

Ha esetleg valaki meg szeretné látogatni a főzdét, akkor sajnos rossz hírem van: a főzde és a kastély nem látogatható. Nem tudom, hogy ez ideiglenes jellegű-e vagy sem...

Cím:

Brewery Van Honsebrouck
Oostrozebekestraat 41
8770 Ingelmunster

A térképen:


Nagyobb térképre váltás

Telefon: +32(0)51 33 51 60
Fax: +32(0)51 33 51 60

Lindemans Cuvée René Grand Cru

Tesztelés időpontja:

2012. április 15., Tallinn (üveges)

Mikor ehhez a sörhöz hozzájutottam, azt gondoltam, hogy ezzel a sörrel végére érek a Lindemans portfólió tesztelésének, de az előbb be kellett látnom, hoyg súlyosan tévedtem, mert létezik még egy sör (többnyire 0,75-ös kiszerelésben), amihez tán még nehezebb hozzájutni, mint a Cassis-hoz, a Kriek à l'ancienne (vagy Kriek Cuvée René). De tán majd egyszer az is összejön...

Ahogy a sör neve is mutatja, ez egy cuvée, még pedig egy gueuze-hoz hasonló cuvée, azaz fiatal lambic sörök háziasítása. A Lindemans hagyományokhoz híven ennél a sörnél is dugó rejtőzik a kupak alatt. Több órán keresztül rendesen hűtöttem (az ajánlott gyári fogyasztási hőfok 2-3 Celsius...), de még így is meglepett, ami történt... Leszedtem óvatosan a kupakot, s a dugó óvatosan elkezdett kicsúszni az üvegből, pedig jéghideg volt az üveg. Megfogtam óvatosan a dugót, amikor már lehetett, s finom mozdulatokkal tessékeltem kifelé, s pezsgő szerű pukkanással távozott. Utána a pezsgőknél megszokott pára hagyta el az üveg száját...

Kitöltve pohárba a színe leginkább narancssárga volt, a habja pedig opálos jelleget öltött, s mikor eltűnt, kristálytiszta ital maradt utána. Nem csak a lambic savassága elementáris benne, a szokásosnál szerintem sokkal több szénsav van benne, vetekszik egy jófajta pezsgővel. Nagy kortyokban nem érdemes (és nem is lehet) fogyasztani, s ha valaki nincs hozzá szocializálódva a lambic ízvilághoz, garantáltan szörnyűnek fogja találni. Ezzel is ismerkedni kell...

Megjelenés	8
Íz	7
Aroma és jellegzetességek	8
Összhatás	15
Összesen	38
Régi értékelés szerint	7,6

Sörgyártók bemutatása #3 - Belle-Vue (Belgium)

Forrás: desras.com

Sajnos, amennyire nagynevűnek tűnik a gyártó, fordítottan arányos a róla található anyag mennyisége a neten és a rendelkezésremre álló szakirodalomban. Viszonylag fiatal sörfőzdéről van szó, 1913-ban alapította Philémon Vandenstock Brüsszelben, jelenleg pedig ez is az InBev tulajdona, fő profilja a lambic sörtípusra épülő gyümölcsös sörök. A cég ezen lambic típusú sörök piacvezetője az egész világon, a spontán erjesztésű sörök hordókban érlelődnek.

 A sörök spontán erjedéssel készülnek tehát, nagyjából mindegyik 5,5 % körüli alkoholtartalommal bír. Jelenleg három alapsört készítenek, ezek a Gueuze, a Kriek és a Framboise. Vannak még „Extra” fantázianévvel kiegészített változatok is a Kriek-ből és a Framboise-ból, de ezeket nem kell teljesen külön változatként kezelni szerintem. Lényegében annyi a változtatás a készítési módban, hogy az alapanyagként szolgáló lambic fiatalabb, és több benne a gyümölcs. Így az íz üdébb lesz, elvileg, de én leginkább édesebbnek találtam őket.

2006-ban még találkoztam egy elvetélt próbálkozással is, amit csak dobozos formában készítettek: „Pamme-Cerise” fantázianéven futott, azaz meggy és alma ízesítése volt.

Ez a legismertebb belga márkanév széles e földön, ha valaki ízesített sörökre kíván assziciálódni. Nálunk is kapható, így első utam alkalmával én is ezt teszteltem először természetesen. Ahogy haladtam előre a belga sörök megismerésének rögös útján, le kellett szűrnöm a tanulságot: ennek az édes íze köszönő viszonyban sincs a hagyományokkal, ez bizony nem egy tradicionálisan készített ízesített száraz lambic. Azért ne essen senki kétségbe, finomak ám ezek is… A Belle-Vue egyetlen tradicionálisnak aposztrofált terméket készít, ez a Selection Lambic. Ez egy limitált széria, sajnos még nem volt hozzá szerencsém.

Egy kis érdekesség a sörfőzde történetéből: Amikor a Willebroek csatorna melletti épület már nem nagyon volt használatban, élelmes emberek elloptak némi réznemű anyagot acélból, hogy a feketepiacon értékesítsék. Ez inspirálta a Belle-Vue főnökét arra, hogy az épületből múzeumot csináljon, ami sajnos elég limitált formában látogatható csak.

A bezárt gyár épülete... (Forrás: Panoramio)

Fogyasztási jótanács: minden Belle-Vue terméket 2-3 fokon hűtve fogyasszunk. Garantált az ízélmény… Végezetül az eddigi tesztjeim összesítve:

Név	Alkoholfok	Ár	Pontszám	Űrméret	Időpont
Belle-vue extra framboise	2,90%	1,24	4	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue extra Kriek	4,30%	0,63	9	25 cl	2006. szeptember
Belle-vue extra kriek (dobozos, visszakóstolás)	4,30%	0,7	7	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue extra Pamme, Cerise	2,40%	0,95	7	25 cl	2006. szeptember
Belle-vue gueuze	5,50%	0,84	7	25 cl	2008. szeptember
Belle-Vue Kriek	5,10%	0,64	9	25 cl	2006. szeptember
Belle-Vue Kriek (dobozos, visszakóstolás)	5,10%	1,09	7	33 cl	2008. május

Mort Subite Oude Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 30., Brüsszel (üveges)

Forrás: Bierproef

Ez a sör a nevéből adódóan elméletileg hagyományos lambic technológiával készült, de akkor sem fog egyelőre a kedvenceim közé tartozni. Az én ízlésemnek túlságosan savas, azt az ízt idézte fel bennem, amit 2006-ban a Cantillon sörfőzdében éreztem, s egyelőre úgy néz ki, hogy erre érnem kell. Nem tudom mi lehet a gond, tán túlságosan fiatal lambic-ok háziasítása, vagy bennem kell keresni a hiba okát, ki tudja.... A sör színe még csak rendben van, de e téren nyomába sem ér a Belle-vue és a Lindemans képviselőjének. Persze, mondhatnánk erre, hogy ebben viszont nincs hozzáadott kandiscukor, ami ezen segíthetne.

37,5 cl-es palackba teszik, a gueuze-ok között átlag feletti, 7 %-os alkoholtartalommal bír. Az ára 1,5 euró, az osztályzata pedig egyelőre 5-ös, de egy visszakóstolással ez természetesen a jövőben változhat...

Belle-Vue Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. szeptember 29., Brüsszel (üveges)

Forrás: Brejas

Végre egy cuvée! Nem olyan erőteljes, mint a Lindemans üdvöskéje, de azért ne essünk kétségbe. Azt sajnálom csak, hogy 25 cl-es palackkal bosszantanak, de majd túlteszem magam rajta. Elméletileg ez is kétféle spontán erjesztett lambic keveréke, de kifejezetten élvezetes inni. Palackja 0,84 euró, így drágának se mondhatnám. Alkoholfoka a spontán erjedésnek megfelelő 5,5 %, az osztályzat 7-es.

Egy kis kesergésnek tán azért van helye: ez a gueuze sem a tradicionális vonalat képviseli, azaz nagy valószínűséggel kapott egy kis cukoradagot az erejesztéshez. Az ízből ez világosan látszik, egy oude gueuze ettől jóval savanykásabb, illetve szárazabb. De elég az ünneprontásból: ettől ez még egy jó sör.

Lindemans Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. május 7., Brüsszel (üveges)

Forrás: Grape & Grain

Nagy hibát követtem el, hogy ezt a sört egészen a tesztelési sor végéig tartogattam. Megvettem már szombaton Leuven-ben, aztán beraktam a „hűtőbe”. Vártam vele napokig, hogy csak-csak beköltözik a tundra a frigóba, de erre csütörtökön kíméletlen módon döbbentettek rá, hogy annyi esélyem van, mint a jegesmedvéknek a Dakar-rally legjobb navigátori címének elnyerésére a kamionos kategóriában.

Szép nagy palack, így csak akkor mertem már csak megkockáztatni a kinyitást, amikor a bőröndöm már be volt pakolva. Addigra már agyilag is úgy leépültem, mint egy jól sikerült workshop után. Megbontottam hát, és vártam a csodát. Lindemans-ban még nem csalódtam, de hát ezt is le kellett volna hűteni. Érdekes íze van ennek a „sörnek”, nem is tudom, mihez tudnám hasonlítani. Leginkább arra a cider-re emlékeztetett, amit a svédek a törpemálnából készítenek, és 2006-ban kóstoltam Stockholmban.

Nem volt olyan édes persze, de az utóíz mégis erre emlékeztetett. Pohárba öntve egy kristálytiszta, aranysárga folyadékot kapunk, rég láttam ilyen szép színű sört. Úgy gyöngyözik, mint egy pezsgő, így a dugó sem véletlen a kupak alatt, de ezt ettől a cégtől már kezdem megszokni. Egyébként az illata is a száraz (milyen más is lehetne…) champagne-hoz hasonlatos. Na persze ezt is ugye 3-4 fokon kéne inni, de erről annyit, mint fent írtam. Az alkoholtartalma 5,5 %, de ez csalóka, sokkal jobban fejbe vágja az embert. Persze ez tán az állapotomból is következett, így erre ne vegyetek mérget. A palack 0,33-as, az ára 0,97 euró, az osztályzata pedig 8-as.

De hogy kicsit a gyártási folyamatról is szó essék, ne csak az én szubjektív asszociációmról... A gueuze, mint típus eredete azokba a történelem előtti időszakokba nyúlik vissza, amikor valakinek a fejéből kipattant, hogy jó lenne a lambic söröket palackozni. A gueuze (tán már volt róla szó, de ismétlés a tudás jó édes anyja...) tulajdonképpen egy házasítás, kétharmad részben fiatal lambic, egyharamada pedig öregecske. Néha ez az arány akár változhat is, érettségtől függően. Az így előállított matériát egy darabig pincében érlelik. Az ízvilág 6 hónap elteltével alakul ki nagyjából. A Lindemans kétféle gueuze-t gyárt, az egyik kommerszebb és édesebb (ezt kóstoltam én), és van egy oude változat, amelyhez sajnos még nem volt szerencsém. Ezt úgy hívják, hogy Gueuze Grand Cru "Cuvée René", de előbb vagy utóbb sört fogok rá keríteni... A kommersz ital ideális fogyasztási hőmérséklete 2-3 fok, a Grand Cru 5 fokon érzi jól magát...

St. Louis Premium Kriek

Tesztelés időpontja: 

2008. május 10. (Waterloo), dobozos

Forrás: Belgian Beer

Túlélési szándékkal vásárolt sör… Ahhoz képest nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Egy ki tudja milyen nevű élelmiszerboltban vettem Waterloo-ban a dögmelegben, de csak azért, mert számomra ismert nevű Kriek nem volt a kínálatban. Ha hinni lehet a doboznak (szinte biztos, hogy nem), 25% gyümölcsöt tartalmaz ez a cucc. Ha ez így lenne, akkor az alkoholtartalom érdekesen alakulna szerintem, ez utóbbit nem is tüntetik fel a dobozon, de én kinyomoztam, 3,2 %. Az íze olyan, mintha nem kicsit cukroznák, de igazság szerint nekem a melegben ez mindegy is volt.

A sör a Brouwerij Van Honsebrouck N.V. gyártó terméke, akikről azt kell tudni, hogy ők forgalmazzák a Kaastel márkanevű söröket is, ezekkel sűrűbben össze lehet funi. Régebben ezt a sört is lehetett odahaza kapni (nem írom le, hogy melyik láncnál, mert annyira azért nem szeretem őket, meg hát úgy sem árulják már...) A cég webhelye nagyon igényes, feltétlenül érdemes felkeresni.

A honlap szerint a sör alapja a Gueuze Lambic, és ott is azt állítják, hogy 25 % friss fekete cseresznyét tettek bele.Természetesen ennek is megvan a saját pohara, erről érdemes egy fotót is eszközölni.


Egy jóindulatú 6-ost azért megér…

Sörgyártók bemutatása #1 - Cantillon (Belgium)

2006 szeptemberében történt, hogy másodmagammal meglátogattuk a Cantillon nevű sörfőzdét Brüsszelben. Ez volt éltem első "sörgyári üzemlátogatása", ha a Szegeden eltöltött egy hetes söripari diákmunkát nem számítjuk...

A "pince"

A "gyár" a Rue Ghaude utcában van, nem messze a Midi Boulevardtól,  kábé húsz perc sétára onnan. Még odahaza interneten néztem ki, hogy nincs messze a szállodától, gondoltam utolsó napra simán beütemezhető... Igazából akkor még fogalmam sem volt róla, hogy mi az, hogy spontán erjesztésű sör, így akkori jegyzeteimet fogadjátok megértéssel:

Nem akartunk kerülni, így megpróbáltam a térkép szerint a legrövidebb úton menni. Ez viszont megint egy bizonytalan nyócker szerű vidéken vitt át, "társam a bajban" meg is jegyezte, hogy egyedül már visszafordult volna. Amikor a Midi Boulevardot elértük, kicsit tisztultabb lett a kép. A Ghaude egy jellegtelen kis utca, kis küzdéssel megtaláltuk.

"Ahogy beléptünk, megcsapott valami furcsa illat. Nem sörgyári illat, valami más. A bejáratnál egy sörözőszerű helyiség volt berendezve, és volt egy jól felszerelt ajándékpult is. A látogatókat fogadó néni két másik emberrel volt elfoglalva, így volt alkalmunk körülnézni. A pulton felfedeztem a Cantillon bio-t, amit tegnap láttam egy boltban. Érdekes, itt jóval drágábban árulták. A falon az alapító atyák fényképei voltak. Pár perc után a hölgy franciául hozzánk fordult, mi gyorsan angolra tereltük a beszélgetést. Rögtönzött egy kis ismertetőt, de adott füzetet is, amiben mindez le volt írva. Kiderült, hogy ezeket a lambic típusú söröket legalább három évig érlelik, hordóban. Némelyiket persze sokkal tovább. A piacon sok lambic típusú sört lehet kapni, de természetesen ezek többsége hamisítvány, nem átallják két-három hét erjesztés után ilyen néven forgalomba hozni őket. Ennél a pontnál látszott rajta, hogy elragadja az indulat. Természetesen ebből a fajta sörből is készítenek gyümölcsös változatokat. Megígérte, hogy ha megnéztük mind az öt termet, akkor megkínál minket egy sima és egy kriek változattal. Megnéztük a 2500 literes tartályokat, a szárítókat, a gépeket, no és a hordókat. Sajnos nem sok látnivaló van, tán húsz perc alatt végeztünk is. (Ma már több érekes dolgot tudnék felfedezni...) Visszatérve a kiindulási pontra, a nénit nem láttuk sehol, pedig most már nagyon kíváncsi lettem volna, milyen ez a lambic. Nagy nehezen előkerült, és hozott két pohár sört. Már az első tájékoztató alatt felhívta a figyelmünket, hogy ne úgy kóstoljuk, mint egy sört, egész más ízvilágra számítsunk. Hát nem volt valami lenyűgöző. Mintha erjesztett citromlevet ittam volna, és a barátom már az elején átöntötte hozzám az ő adagjának kétharmadát. Márpedig ott nem hagyom, az udvariatlanság. Mentünk volna kifelé, de jött a néni a kriek változattal. Nem volt képünk visszautasítani, de jóval kevesebbet kértünk. Nem igazán érte meg, ráadásul a kollégát a lendületes öntéssel sikerült is beterítenie, cipőt, kabátot, és legfőképp a kezét. Sajnos ez sem volt jobb, megköszöntük és eljöttünk. (Ejh, ha még egyszer eljutnék oda, és megkóstolhatnám...)"

Szóval így alakult ez az első látogatás, kellő tapasztalat híján. Azóta már szerencsére több spontán erjesztésű sörhöz is volt szerencsém, és egész más már a véleményem róluk, mint akkor. De térjünk rá magára a "gyárra"...

A Cantillon egy igazi családi sörfőzde, ahol 1900 óta a tradicionális belga sörtípusok készülnek, a lambic, gueuze, faro, illetve a kriek. A főzde a Van Roy-Cantillon családé, de ez tán nem meglepő. Büszkék rá, hogy itt 1900 óta semmi nem változott: ugyanazokat a módszereket, és ugyanazokat az eszközöket használják. Ha a látogatónak szerencséje van, akkor betekintést nyerhet a sörkészítés rejtelmeibe, senkit nem hajtanak el. Ha éppen a látogatás pillanatában valamit készítenek, azt meg is lehet nézni.

Minden sör alapja a lambic, amit itt készítenek, így egy kis ismétlés:

A hagyományos lambic az alábbi szabályok alapján készül:

1. Hozzávalók:

• nyers búza 35%
• árpamaláta 65%
• szárított komló (3 éves!) : 5 g per liter 

2. A készítés folyamata:

• főzés (45°c-ról 72°c-ra)
• szűrés
• forralás, komló hozzáadása
• lehűtés, a sör érintkezik a levegővel
• természetes és spontán erjedés megindulása (baktériumok és élesztő)
• a matéria átpumpálása 18°c fokon tölgyfa és mogyorófa hordókba
• spontán erjedés, először látványos, később lassú
• 3 éves érlelés, ez idő alatt minden cukor átalakul

3. A Lambic külső megjelenése:

Nevében sör, igazából gabonabor. Az erjedés során a hordóból az összes széndioxid megszökik...

Egy kis ízelítő a sörfőzdéről, és a sörfőzés mikéntjéről, videó formájában:

Szóval ez az alap, ebből készül a Cantillon-nál minden, de nézzük meg közelebbről, hogy micsodák...

A címke Raymond Goffin és
André Mollekens alkotása, 2003

Gueuze 100% Organic Lambic

Ez a sör hiteles megtestesítője annak, amit a Cantillon tulajdonosai vallanak: a sört természetes alapanyagokból kell és szabad csak előállítani! Egyrészt védeni szeretnék ezzel a régi tradíciókat, azáltal, hogy spontár erjesztésű söröket állítanak elő. Másrészt pedig azt szeretnék, hogy a gasztronómiában előtérbe kerüljön a hagyományos sörök íze úgy, hogy csak a legjobb nyersanyagok közül választanak a sörkészítés során... Ennek eredménye a Gueuze 100% Lambic Bio is.

Ezen okokból döntött úgy 1999-ben a cég, hogy onnantól kezdve csak  hagyományos módszerekkel termesztett gabonát fog felhasználni. Mivel a gueuze-hoz három különböző évjáratú lambic-ot igényeltetik (ugye ezt már mindenki tudja?), a folyamat beindítására 2003-ig kellett várni e sör esetében, ekkor kerültek a polcokra az első "ecolabel" címkéjű palackok az Ecocert tanúsítványával. Sajnos ez a címke a gyümölcsös sörökre nem kerülhetett rá, mert nem tud a sörfőzde elégséges mennyiségű természetesen nevelt gyümölcsöt beszerezni sem cseresznyéből, sem málnából. 

Gueuze 100% Lambic

A XVIII. században egy bencés barát, Dom Pérignon, felfedezte a pezsgőgyártás mikéntjét, amikor összeöntött többféle fehér habzóbort. Egy évszázaddal később egy brabanti sörfőző mester hasonlót cselekedett különböző lambic-okkal, és spontán erjesztéssel érlelte őket palackban. Ez lett ugye a Gueuze...

A XIX. századig a Brüsszelben és Brabantban lakó népesség meglehetősen egysíkú volt sörfogyasztás terén: a többség lambic-ot ivott, vagy faro-t, mint ahogy mostanság a pilzeni a népszerű. A Gueuze azonban rövid idő alatt nagyon népszerű lett, a brüsszeli sörfőzők büszkeségévé vált...

A Cantillon tölgyfahordóiban érlelt lambic sör egy év konzerválás után kerül be a "fiatal" kategóriába, de a teljes érést három év után éri el. A fiatal sörök rendelkeznek azzal a cukorpotenciállal, amely ahhoz kell, hogy a második erjedés a palackban megindulhasson. A három éves sörök már teljesek, mind ízben, mind pedig aromában...

Raymond Goffin, 1986

De mi a nehéz dolog a gueuze készítésénél? Egyszerű, meg nem is: kóstolni kell hozzá, méghozzá sokat. Legalább tíz lambic végigkóstolása szükséges ahhoz, hogy a sörfőző mester kiválassza azt az ötöt vagy hatot, amely a gueuze készítésénél később szóba jöhet.


Az "elkészült" üvegeket szépen ledugózzák, a tetejére hasonló zár kerül, mint a pezsgőkre, majd jön a nagyjából egy éves érlelődés a pincében, vízszintes helyzetben. Ebben a helyzetben a cukrok könnyebben alakulnak szén-dioxiddá (ez a második erjedés a palackban...). Az átalakulás lassú folyamat, és amikor a matéria elérkezik a habzó fázisba, akkor beszélhetünk gueuze-ról. 

Szinte hihetetlen tűnik, de a gyártók szerint az így előállított gueuze egy jó pincében akár 20 évet is simán kibír. A Cantillon termékek közül ez adja a termelés felét. Van belőle 37,5 cl-es (1/2) és 75 cl-es (1/1) kiszerelés is. 

Hogy mi a véleménye másoknak erről a sörről? Megnézhetitek itt:

Kriek 100% Lambic

Raymond Coumans, 1989

Manapság egy menőbb belga söröző (vagy bárhol máshol a világon) többszáz féle sört tart. No persze ez nem volt mindig így, régebben csak helyi söröket lehetett kapni. Hogy a helyzet kicsit változatosabb legyen, Belgiumban a sörfőző mesterek elkezdték alkalmazni a helyben megtermett gyümölcsöket. Ezek közül a leghíresebb vitathatatlanul a Kriek lett.


Hogy hogyan történik a Kriek készítése a Cantillon esetében? Egy meleg nyári napon kezdődik, amikor egy teherautó Sint-Truiden-ből (van ott focicsapat is, de rendre kikapnak az Anderlechttől...) négy tonna friss Kellery meggyel begördül a főzdébe. No azért nem ez nem teljesen váratlan, a sörfőzde alkalmazottai már készülnek erre, és megtisztítottak néhány 650 literes hordót már napokkal korábban, amelyekbe most hordónként 150 kg gyümölcsöt tesznek. 

Ezután jön a "beöntés" (no nem az a kellemetlen forma...), a hordókba nagyjából másfél éves lambic sört öntenek, nagyjából 500 litert mindegyikbe., a hordókat pedig nyitva hagyják, csak egy papír kerül a lyukra. Öt nappal  később megindul az erjedés. A lambic-ban és a gyümölcsben lévő cukor elkezdi stimulálni ugyanis azokat az élesztőgombákat, amelyek a fában, illetve a gyümölcshéjon vannak. Az öreg hordókat ellepi a szép rózsaszín hab...

Normál esetben az erjedésnek augusztus 10. körül vége van, a hordókat ekkor lezárják. A savas lambic eztán elkezdi megdolgozni a gyümölcsöt, mind az aroma, mind pedig a szín szépen átvándorol a sörbe. Sajnos ekkor megjelennek a legyek és moszkitók, amelyeket vegyi úton lehetetlenség kiirtani, de egy sörös pincében ilyen módszerrel nem is szabad élni. Marad tehát a természetes ellenség, a pókok, akik a pincében nagy becsben vannak tartva.  

Az üvegben erjesztést rendszerint októberben kezdik meg, két hordó az első adagból, illetve kettő a másodikból bekerül egy hatalmas hordóba. (A második adag itt azt jelenti, hogy egy gyümölcsadagot kétszer használnak fel.) Egy másik lehetséges módszer, hogy a krieket egy bizonyos mennyiségű fiatal lambic-al öntik össze, és azzal indítják be a második erjesztést a palackban. Ezt követően 3-5 hónap következik a palackban, de a kriek-et nem érdemes tartogatni ez után: egy éven belül tanácsos elfogyasztani.

Az erjedés határozza meg elsődlegesen az ízt, így a Kriek íze főképp a hozzáöntött lambic karakterétől függ. Az eredeti vörös szín egyre opálosabbá válik. A Kriek tipikusan nyári sör, frissítő jellegű, barna kenyérel és sajttal kiváltképp finom. De jól megy hozzá a retek és a hagyma is...

Évekkel ezelőtt a Kriek-et a kocsmákban cukorral kísérve atták, mert nem mindenki szerette a savanykás ízt, de ma már ez nem jellemző, én nem találkoztam ilyennel. 

A kiszerelések ugyanazok, mint az előző sörnél.

Rosé de Gambrinus

Raymond Coumans, 1986

A Kriek már minden bizonnyal létezett a XIX. század elején, de a helyzet sokkal bonyolultabb Framboise-Lambic megjelenését illetően... Bár végülis, ez majdnem mindegy, az biztos, hogy a XX. század elején már készítették. Ha a Cantillon históriáját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy Paul Cantillon könyvelése szerint 1909 és 1910 között több Framboise volt, mint Kriek. Az I. világháború alatt aztán szépen kiürült a raktár, és csak 1922-től beszélhetünk újra rendszeres Kriek gyártásról. Ami a Framboise-t illeti, a '30-as években újra készleten volt, de aztán megint eltűnt a könyvek szerint...

Az újabb gyártás 1973-ban indult meg, amikor a család barátja, Willy Gigounon, beállított 150 kg málnával a sörfőzdébe, amivel hirtelen kezdeni kellett valamit. Negyven év telt el... Egy hordó készült belőle, a színe pedig a hagymahéjhoz lett hasonlatos. A '80-as évekre a málnás ízesítésű sörök alatt mindenki egy édes, mesterségesen ízesített sört értett, így a sört átnevezték, hogy még véletlenül se azonosítsa senki ezt a terméket azokkal a löttyökkel. Raymond Coumans a rosé elnevezést javasolta, Gambrinus-nak ajánlva.

A sör készítése módja megegyezik a Kriek készítési módszerével (nem részlezetem). Amikor a sör még fiatal, a gyümölcsös íz dominál benne, de az irányítást szép lassan átveszi benne a lambic, és dominálni kezd a gyümölcs felett...

A Rosé de Gambrinus kiszerelése megegyzik a fentiekkel.

Forrás: Flickr

Forrás: Pintley

Grand Cru Bruocsella

Raymond Goffin, 1998

A Grand Cru Bruocsella Cantillon egy különleges  lambic, amely három éven át tölgyfahordóban érlelődik, majd az ilyen típusú sörökből válogatva kerülnek ki azok a tételek szín és íz alapján, amelyeket ezzel a címkével látnak el. (A név Brüsszelre utal, ahogy a címkén is látszik...)

A színe aranysárga, az íze pedig kissé almás, illetve mézes, de ha sokáig tartogatjuk, akkor akár pirított kenyérre jellemző aromák is előjöhetnek, ahogy az a Chardonnay esetében is elő szokott fordulni. Nem titkoltan ez a sör a Cantillon "arisztokratikus" söre, igyekeznek ennek minőségét a legmagasabban tartani.

Halakhoz és tengeri herkentyűkhöz párosítva nagyon jól érzi magát, de állítólag a savanyú káposztás étkekhez is nagyon passzol. A készítés során nincs hozzá adva semmi, amit a spontán élesztők elvégeznek, az van. Ízében inkább borra emlékeztet három év után, mint sörre...

Pieter Brueghel

Iris

Julie Van Roy, 1998

A Cantillon sörfőzde erős szálakkal kötődik Brüsszelhez, az írisz pedig, mint virág, Brüsszel szimbóluma. A dolognak az a háttere, hogy a város történelmi központja mocsárra épült, ahol ez a virág nagyon elterjedt volt.


A brüsszeli Gueuze múzeum 1998-ban ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. A Cantillon úgy döntött, hogy erre a jeles alkalomra készít egy új spontán erjedésű sört, ez lett az Iris. 

Ez a sör, ellentétben a főzde többi termékével, nem tartalmaz búzát, színtisztán malátából készül. A komlózás is másképp megy. A lambic sörökhöz adott komló mindig teljes mértékben szárított komló, de az Iris esetében ez csak 50 %, a másik 50 friss növény. Ez utóbbi adja az ital savasságát, az előbbi pedig azt biztosítja, hogy a benne lévő tanninoknak hála a sör megőrizze hosszú ideig a minőségét.

Két év érlelés után az Iris esetében jön a második komlózás: két héttel a palackozás előtt jön még egy kis friss komló. Ez úgy történik, hogy egy zacskót lógatnak be a sörbe két hétre. Ezzel az eljárással ("hideg komlózásnak" is hívják) a sör íze és illata még intenzívebb lesz, növekszik a kesernyésség is. 

Az Iris egy szezonban csak egyszer készül, és minden felhasznált sör ugyanabból a főzésből van. Ezért aztán ez a sör évjáratos sör. Bár ez is egy spontán erjedéssel készülő sör, a fentiek alapján nagyon különbözik a lambictól. Csak 75-ös kiszerelésben létezik.

 Vigneronne

Raymond Goffin, 1989

A lambic sörfőzdék nem csak a Senne völgyében jöttek létre, hanem az Yssche völgyében is. Ez a kis folyó a Soignes erdőben ered, és keresztül folyik számos településen, mint például Hoeilaart, Overijse és Huldenberg. Ebben a völgyben számos söfőző mester élt, akik remek lambic-ot készítettek.

Ők nem adtak cseresznyét vagy málnát a söreikhez, inkább szőlőt használtak, amit üvegházban termesztettek. Ennek a sörfajtának volt egy speciális neve, úgy hívták, hogy "druivenlambik" (szőlő lambic).

1973-ban Jean-Pierre Van Roy, miután sikeresen felélesztette a málnás lambic gyártását, fehér szőlőt vásárolt, és betette egy lambic-os hordóba. Ez a kísérlet is sikerrel járt, a gyümölcsben lévő fruktóz olyan eredményt produkált, amely egy gueuze vagy más gyümölcsös sör esetében addig nem volt tapasztalható.

Forrás: Shelton Brothers

A sör a Vigneronne Cantillon nevet 1987-ben kapta, amely a fehérboros jellegre utal. A sör nagyon sikeres, ennek ellenére csak a termelés 5 %-át teszi ki. Hogy minél nagyobb cukorfokú gyümölccsel dolgozhassanak, mindig a szezon végén vásárolnak, minden évben egy tonna fehér olasz szőlőt, október elején. Hiába nagy az igény, a sör készítése nem egyszerű, mert minden fürtöt kézzel leszemeznek, az idő pedig sürget: október végén indul a sörfőző szezon.

A második erjedést cukros likőrrel indítják be a palackban (ez így van ez előző sör esetében is). A hatágú csillag a címkén alkimista jelkép, de jelen esetben a sörfőzés négy fő elemét jelképezi a négy háromszög.  

Saint Lamvinus

Julie Van Roy, 1998

Ez a "sör" bizony egy házasítás, mégpedig nagyon különleges: Saint Emillion and Pomerol.-ból származó bor, és Cantillon sör.  A bor merlot és cabernet-franc szőlőkből készült bor, amelyet két és három év közötti lambic sörbe öntenek bele. A palackozás előtt ehhez is likőrt adnak (ez indítja be az erjedést itt is, illetve ez generál habot).

A Saint-Lamvinus Cantillon nagyon ritkán készül, és csak 75-ös palackba teszik

Forrás: Another beer

Fou' Foune

Julie Van Roy, 2000

A sör eredetének története 1998-ba nyúlik vissza, egy baráti vacsoráig. François Daronnat, egy sárgabarack termesztő is részt vett ezen a vacsorán, akinek a beceneve "Foufoune".

Ő nagyon büszke volt a barakcjaira, szerinte a "Bergeron" sárgabarackok a legszebbek, legfinomabbak, legédesebbek és legsavasabbak egyszerre, majdhogynem integrálni is tudnak...

Ezt hallgatva a Cantillon jelen lévő tulajdonosa azt javasolta, hogy tán sört kéne készíteni ezekből a barackokból. Ahogy ezt kimondta, azzal a lendülettel el is felejtette az egészet, de nem úgy a másik fél: Foufoune, az egyik reggel odaállított a Cantillon főzde elé 300 kg barackkal.

Innen már a főzdén volt a sor, valamit kezdeni kellett a gyümölccsel. Az eredmény egy tökéletes sárgabarackos lambic lett, amely limitált szériában készült, és a francia piacon talált vevőre. A sikeren felbuzdulva azóta minden évben 1200 kg barackból készül sör. A gyümölcsöt kézzel magozzák, majd két éves lambicba teszik. A sör gyorsan kiszipolyozza az aromákat a gyümölcsből, két hónap után már lehet palackozni. Az elkészült termék inkább savanykás, mint édes, a színe pedig kissé opálos. Nem készül belőle sok, mindössze 3000 liter évente. A sör nagyobbrészt visszavándorol abba a régióba, ahonnan a barack származik, s a helyiek lokális termékként tekintenek rá.

A Fou'Foune Cantillon-nak csak 75-ös palackja van.

Lou Pepe

Prolo des Marolles, 2001

A hagyományos Lambic sör olyan sörfajta, amelynek spontán erjedésére a sörfőző mesternek nincsen teljes mértékben befolyása, s akkor még finoman fogalmaztam. A sör erjedésébe számos tényező szól bele, így minden egyes főzés íze más más lesz. 

Egy lambic főzdében minden palackozás (a Cantillon esetében ez szezononként kb. 50 palackozást jelent) más és más söröket eredményez. Ezek a különbségek megjelennek a Gueuze-nál, Krieknél  és a Framboise-nál is

A Lou Pepe sörök ezektől a jellemzőktől egy kicsit elütnek. A Gueuze Lou Pepe olyan két éves lambic sörökből készül, amelyeket olyan hordóban érleltek, amelyekben előtte rendszerint bor volt. Júliusban hasonló elvek alapján készül a Lou Pepe Kriek és Framboise. Ezen sörök esetében is a gyümölcs olyan hordókba kerül, amelyek egyenesen Bordeaux-ból jönnek.

A második erjedés ezen sörök esetében nem úgy indul meg, hogy a sörhöz fiatal lambic-ot adnak: édes likőrt alkalmaznak helyette: az élesztő a cukrot szén-dioxiddá alakítja. Minden felhasznált lambic sör ugyanabból a szezonból származik, s a likőr a sört még intenzívebbé és gyümölcsösebbé teszi.  A Kriek és a Rosé de Gambrinus 200 g gyümölcsöt tartalmza literenként átlagosan, ez a Lou Pepe sörök esetében nagyjából 300 g. Ez a gyümölcsös íz, kombinálva a boros ízjegyekkel, amelyeket a bordeaux-i hordók biztosítanak különleges jelleget adnak ezeknek a söröknek a Cantillon palettáján belül. 

A Lou Pepe sörök szintén csak 0,75-ös palackban érhetők el. 

Cantillon Lou Pepe Framboise, 2004

Cantillon Lou Pepe Kriek

A posztban felhasznált képek nagy része a gyártó webhelyéről, illetve saját archívumomból származik. Ahol ez nem így van, igyekeztem feltüntetni mindenhol a forrást, de sajnos némelyik képnéz ez enm sikerült, túl régen mentettem le őket magamnak...

Végezetül néhány hasznos információ azoknak, akik szeretnék meglátogatni a sörfőzdét. Sokszor van "nyílt nap" (meg lehet nézni a főzés folyamatát, vagy más mozzanatot), erről leginkább ezen az oldalon lehet tudomást szerezni. A dolog nem túl drága, 6 euró fejenként. Hogy miről is van szó, egy kis kedvcsináló:

Lehetőség van csoportosan, szervezett vezetéssel megtekinteni a sörfőzdét, de mehetünk egyedül is, ekkor nem kell bejelentkezni. A szervezett túrákról bővebben itt olvashattok.


A nyitvatartásról: hétközben reggel 8:30-tól délután 5-ig, szombaton csak 10-kor nyitnak. Vasárnap és ünnepnapokon ne próbálkozzatok... Ha egyénileg megy valaki, a belépő 6 euró jelenleg, amely magában foglal egy kóstolót is. Az elérhetőségek és a térképi elhelyezkedés rajta vannak a következő képen (katt rá, kinagyítva élvezhetőbb, vagy katt ide):

Bár az email címük nincs rajta, íme: info@cantillon.be