2012. június 6., Tallinn (üveges)
Van némi múltam már a Kasteel sörök terén, ez azt hiszem elvitathatatlan. Hovatovább még azt is gondolom (gondoltam) néha, hogy túlzottan nagy meglepetések elé már nem állíthatnak. Hát mégis... Amikor először megláttam a polcon ezt a sört (csak nagy üvegben, 7 dl-es kiszerelésben árulták), rögtön éreztem, hogy meg kell vennem, és el kell tenni valami jeles alkalomra, mert csak úgy l'art pour l'art elfogyasztani nem lészen érdemes...
Így is történt, s mikor hosszú idő után ismét magyar vendégeink érkeztek Bandi és Karcsi barátom személyében, elérkezett az idő. Addigra már vacsorán és némely hozzá járuló alkholtartalmú italon túl voltunk, a lényeges momentumok lezárása képpen került elő ez az üveg. Mint említettem a bevezetőben, van már némi elképzelésem a múltból, milyen egy Kasteel sör, de ez a sör a teljes meglepetés erejével hatott.
Mielőtt nagyon belemennék a részletekbe, egy furcsa dolog: érdekes mód a Brouwerij Van Honsebrouck főzde honlapján erről a sörről szemérmetesen hallgatnak, nem értem miért. (Legalábbis az angol és francia verzión nem található róla semmi.) Így aztán kénytelen voltam más forrásokra hagyatkozni, midőn a nedű eredete után kutakodtam. Állítólag a sör mögötti idea az volt, hogy legyen egy olyan sör, amely a belga konyha legtöbb fajsúlyos eleméhez kellemesen párosítható, ugyanakkor ne olyan sör legyen, amelynek érésére több évet is várni kellene.Azóta a honlapot ápdételték, s elérhető egy rövid leírás itt. (2012. október 30.)
Ez utóbbi azért kapott hangsúlyos szerepet, mert az ízbéli inspirációt egy tíz éves (!) Bruin tétel adta, amelyben már kellő vörösboros (leginkább madeira és portói jellegű) ízjegyek kezdtek kialakulni, és íze elbűvölte a gasztronómiára is fogékony sörkészítőket. Ezt az ízt próbálták valahogy utolérni ezzel a sörrel, illetve egy ahhoz közelítőt alkotni.
Hogy hogyan készül ez a sör, azt a források, amelyeket találtam, nem tudták kideríteni. Úgy tűnik jótékony homálybe vész (magyarán titkolják...), de annyi bizonyosnak látszik, hogy "normál" sörfőzési eljárások során jutnak el a végeredményig, és nincs szó több éves hordós érlelésről. Mindenesetre a sör évjáratos, lehet találkozni 2010-es és 2011-es tételekkel is, nekem az utóbbi jutott. Pohárba kitöltve hab nem sok képződik, de ez a Kasteel sörök rajongóit gondolom különösebben nem lepi meg. Mivel az alkoholtartalma 11 %, azt vártam, hogy az illatban ez hangsúlyosan elő fog jönni, de nem. Kicsikét édeskés illat lengi körül a poharat, ugyanakkor némi savanykásság és kesernyésség. Ez utóbbi árulkodik egyedül a sör jellegről, enélkül csukott szemmel nehéz dolog lenne rájönni...
Nem érhető tetten túl sok szénsav sem, a színe pedig a barna és a vörös között játszik, ugyanakkor egy kicsit rozés is. Ízre egyáltalán nem olyan édes, mint vártam, inkább a savanykásság felé hajlik el, igencsak vörösboros jelleggel. Csak kortyonként szabad inni. Szépen bomlik ki a komló íze is közben, s bár az alkohol külön nem érződik ki, a pohár ürítésével kellemesen bódulnak a receptorok. Annyira azért nem, hogy az ember ne érzékelje a különösen száraz utóízt, amely az ilyen típusú söröknél, számomra szokatlan mértékű.
Legközelebb mindenképp valami tartalmas étel kísérőjeként fogom kipróbálni....
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 8 |
| Aroma és jellegzetességek | 8 |
| Összhatás | 15 |
| Összesen | 38 |
| Régi értékelés szerint | 7,6 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése