2011. június 30., csütörtök

Lindemans Gueuze

Tesztelés időpontja:


2008. május 7., Brüsszel (üveges)

Forrás: Grape & Grain
Nagy hibát követtem el, hogy ezt a sört egészen a tesztelési sor végéig tartogattam. Megvettem már szombaton Leuven-ben, aztán beraktam a „hűtőbe”. Vártam vele napokig, hogy csak-csak beköltözik a tundra a frigóba, de erre csütörtökön kíméletlen módon döbbentettek rá, hogy annyi esélyem van, mint a jegesmedvéknek a Dakar-rally legjobb navigátori címének elnyerésére a kamionos kategóriában.

Szép nagy palack, így csak akkor mertem már csak megkockáztatni a kinyitást, amikor a bőröndöm már be volt pakolva. Addigra már agyilag is úgy leépültem, mint egy jól sikerült workshop után. Megbontottam hát, és vártam a csodát. Lindemans-ban még nem csalódtam, de hát ezt is le kellett volna hűteni. Érdekes íze van ennek a „sörnek”, nem is tudom, mihez tudnám hasonlítani. Leginkább arra a cider-re emlékeztetett, amit a svédek a törpemálnából készítenek, és 2006-ban kóstoltam Stockholmban.

Nem volt olyan édes persze, de az utóíz mégis erre emlékeztetett. Pohárba öntve egy kristálytiszta, aranysárga folyadékot kapunk, rég láttam ilyen szép színű sört. Úgy gyöngyözik, mint egy pezsgő, így a dugó sem véletlen a kupak alatt, de ezt ettől a cégtől már kezdem megszokni. Egyébként az illata is a száraz (milyen más is lehetne…) champagne-hoz hasonlatos. Na persze ezt is ugye 3-4 fokon kéne inni, de erről annyit, mint fent írtam. Az alkoholtartalma 5,5 %, de ez csalóka, sokkal jobban fejbe vágja az embert. Persze ez tán az állapotomból is következett, így erre ne vegyetek mérget. A palack 0,33-as, az ára 0,97 euró, az osztályzata pedig 8-as.

De hogy kicsit a gyártási folyamatról is szó essék, ne csak az én szubjektív asszociációmról... A gueuze, mint típus eredete azokba a történelem előtti időszakokba nyúlik vissza, amikor valakinek a fejéből kipattant, hogy jó lenne a lambic söröket palackozni. A gueuze (tán már volt róla szó, de ismétlés a tudás jó édes anyja...) tulajdonképpen egy házasítás, kétharmad részben fiatal lambic, egyharamada pedig öregecske. Néha ez az arány akár változhat is, érettségtől függően. Az így előállított matériát egy darabig pincében érlelik. Az ízvilág 6 hónap elteltével alakul ki nagyjából. A Lindemans kétféle gueuze-t gyárt, az egyik kommerszebb és édesebb (ezt kóstoltam én), és van egy oude változat, amelyhez sajnos még nem volt szerencsém. Ezt úgy hívják, hogy Gueuze Grand Cru "Cuvée René", de előbb vagy utóbb sört fogok rá keríteni... A kommersz ital ideális fogyasztási hőmérséklete 2-3 fok, a Grand Cru 5 fokon érzi jól magát...

Szakirodalom bővülés...

Az elmúlt időszakban sikerült szert tennem két újabb irodalmi alkotásra:


1001 Beers You Must Taste Before You Die

Forrás. Amazon
Mint minden válogatás, ez is eléggé szubjektív. A szerzők (Adrian Tierney-Jones és Neil Morrissey) alapkategóriákba sorolva (nem nagyon bíbelődtek a klasszifikációval, öt alapkategória és kész) a söröket megpróbáltak valamelyst átfogó képet nyújtani a világ sörkultúrájáról. Nem tudom mennyire vezette őket üzleti megfontolás, de tény, hogy szerepelnek benne olyan sörök szép számmal, amelyek az üzleti háttér miatt a globális piacon számos helyen jelen vannak, de minőségük alapján nemhogy az 1001-ben, de még a 10001-be se férnének be. Legalábbis nálam, dehát minden szubjektív... Magyarországot egyedül a Dreher Bak képviseli a könyvben, ez legalábbis szerény reprezentáció szerintem... Mindazonáltal ez a könyv jó alap egy kezdő sörbarátnak (mint amilyen én is vagyok...), találhatunk benne bőven felfedezni valót...



Forrás: Definition Ale

  • Kiadó: Universe Publishing(NY)
  • Megjelenés dátuma: 2010. március 23.
  • Formátum: 960 oldal, keménykötés, súlyos testi sértésre alkalmas kategória...
  • További info: Leírás angolul
  • ISBN 13: 9780789320254 ISBN 10: 0789320258
Wildbrews: Beer Beyond the Influence of Brewer's Yeast  

<>
Forrás: Gordsellar
A könyv szerzője Jeff Sparrow, aki azzal az eltökélt szándékkal írta ezt a könyvet, hogy megpróbálja bemutatni a azoknak a söröknek a világát, amely a sörfogyasztók számára többnyire ismeretlen: a flamand barnák, lambic-ok és újvilági (USA) újragondolásuk világát. Szinte minden megtalálható benne, a hordós érleléstől kezdve a blending (különböző évjáratok keverése...) alkalmazásáig. Természetesen nem maradhat ki a könyvből a gyümölcsök szerepe sem... 

  • Kiadó: Brewers Publications
  • Megjelenés dátuma: 2005. június 15.
  • Formátum: 256 oldal, papírkötés
  • További info: Leírás angolul
  • ISBN 13: 9780937381861 ISBN 10: 0937381861

 A könyvek leírása természetesen bekerült a Szakirodalom lapra is...

Żywiec újra...

Tesztelés időpontja:

2011. június 20., Tallinn (dobozos)


Forrás: The Brooklyn Nester
A tesztelés apropóját csupán csak az adja, hogy végre sor került a Lengyelországból hozott dobozos verzió tesztelésére is... Általában nekem a csapolt sörök ízlenek a legjobban, ezt követik az üveges, majd hátul kullognak a dobozos verziók, néha teljesen más minőséggel és sokszor csalódással. Nem így a Żywiec esetében! Meg kell mondanom, hogy ez a sör fémdobozba zártan is igen csak jól teljesít, jelentem, új kedvencem született!

Egy bajom van csak csupán, nem nagyon tudom, hogyan fogok hozzájutni... A sör szemrevételezésével és kritikai elemzésével mostan nem bíbelődnék, a lényeg már megfogalmazódott egyszer itt a blogban...


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen36
Régi értékelés szerint7,2

Jacobins Kriek Max

Tesztelés időpontja:


2008. május 7., Brüsszel (üveges)

Forrás: Bockor
A hűtést itt is nagyon hiányolta a szervezetem. Nagyon rossz ám, amikor az ember felkészül a 3-4 fokos katarzisra, aztán jön a melegvíz. Kicsit meg is tréfált engem ez a palack, kicsit kifutott a tartalma. Mélybíbor szín jellemzi, és a tesztelési időszak leginkább üdítőitalra emlékeztető versenyzőjét tisztelhetjük benne a maga 3,2 % alkoholjával. Kicsit ez a sör nekem olyan volt, mint egy jófajta szörp, az alkoholt szinte nem is érezni.... Az üveg 25 cl-es, és hogy a számmisztika talajára tévedjünk: a gyümölcstartalom a címke szerint ugyanennyi. Tovább ez a számsor nem folytatódik, az ára 0,70 euró, az osztályzata pedig 7-es.

A gyártó jelen esetben a Brouwerij Bockor N.V., amely számomra új név a szakmában... 1892-ig datálják vissza magukat az időben, a főzde maga pedig Bellegemben található. A Kriek Max mellett még készülget náluk néhány sör (bővebb információ a fenti linken), például kriekből is van nekik még egy fajta...



A Kriek Max a gyártótól származó információk szerint egy mixtúra: van benne alsóerjesztésű sör, és spontán erjedésű is (ez a tradicionális kriek alapanyag...). A sör mögötti alapkoncepció a "maximum ízre" törekvés, azaz minél gyümölcsösebb ízű krieket alkotni, ezért van benne ennyi gyümölcs.

Végezetül egy kis bemutató a főzdéről:

2011. június 29., szerda

Hacker-Pschorr Münchner Kellerbier

Tessztelés időpontja: 

2011. június 19., Vikingite Küla (üveges)

Forrás: yopi.de
Na ennek a sörnek aztán derekasan utána kellett nyomoznom, nem volt egyszerű eset... A fent megnevezett intézményben került az asztalra a pisztráng ebéd mellé, amelyhez igen csak illett... Nem volt keserű, nem is volt édes, a halhoz tökéletes választás volt. Az üvege megmelengeti az ember szívét: a régmúltat idéző csatos lezárás, és mikor kinyitjuk, az az utánozhatatlan hang... A látvány nemkülönben, jól le volt hűtve, a pára pedig finom gomolyagban szállt fel az üvegből...

Na de térjünk rá egy kicsit a gyártóra is, ha már ennyit nyomoztam miatta. A Hacker-Pschorr főzde igencsak régi, 1417-ig nyúlnak vissza a szálak, akkor alakult meg a Hacker főzde Münchenben, 99 évvel a híres sörszabályozó törvény előtt... A céget a XVIII. században megvette Joseph Pschorr az apósától, aki a saját neve alatt szintén működtetett egy főzdét. A két fia külön vitte tovább a főzdéket, és majd kétszáz évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a két cég 1972-ben egyesüljön, de 1975-ig a sörök szeparáltsága fennmaradt.

Ha hinni lehet a marketingeseknek, a főzési metódus az elmúlt majd 600 év alatt mit sem változott.... Számos termék köthető a céghez, állítólag a búzasörük a legkedveltebb. A jelenleg tesztelt sör egy lager, amelybe sajnos a komlón kívül kerül komlókivonat is, de ezen manapság nem kell meglepődni. A sör alkoholtartalma 5,5%.

Az már csak hab volt a tortán, hogy a sörhöz egy méltó korsót is kaptam, nem is tudtam megállni, hogy vegyek egy hasonlót...




Megjelenés8
Íz8
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás15
Összesen38
Régi értékelés szerint7,6

Mystic blanche aux cerises

Forrás: Drankgigant
Tesztelés időpontja:



2008. május 7., Brüsszel (üveges)

Nagyon büszke vagyok már a francia tudásomra, így simán meg tudom már fejteni, hogy ez a sör is egy felső erjesztésű gyümölcsös sör, s a gyümölcs ezúttal cseresznye. Sokkal jobb ízhatással találkoztam, mint az előzőleg tesztelt sörnél aznap (Timmermans Pèche Lambic), kimondottan jóízű sör, csak ajánlani tudom. Érdekes módon nem lambic típusú az alapsör, hanem búzasör, ilyennel még viszonylag kevéssel volt dolgom (most hirtelen csak a Hoegaarden kreálmányát tudom felidézni magamban). Az ára 0,80 euró, és viszonylag kevés benne az alkohol, csupán 3,5 %. A gyümölcstartalom a leírás szerint nagyon magas, 25 %(!), de jelen esetben ez csak gyümölcsszirupot jelent (mielőtt mindenki beindulna...), nem igazi gyümölcsöt. A denzitás ennél a sörnél 12,8° Plato.

Forrás: Livraison Boissons
Meg voltam róla győződve egyébként, hogy valamilyen kisebb cég áll a sör mögött, de nem, ez a Mystic márkanév is a Haacht-hoz tartozik, többféle gyümölcsös sört is forgalmaznak e név alatt.

25 cl-es sajnos csak a palack, nálam 8-ast ér.

2011. június 28., kedd

Puls Kerge Sidrun

Tesztelés időpontja:

2011. június 17. (Tallinn, üveges)

Forrás: Humalad
A H.F. Puls is követi a trendet, és elkészítette a maga citromos italát. Igazából én valahová a Gösser Zitrone és a Tuborg Lime Cut közé vártam, de nem oda érkezett be. Meg voltam róla győződve, hogy édes ízt fogok érezni, de egyáltalán nem így történt, és az első kortyok meglehetősen a csalódás irányába vittek el. Nem tudtam hova tenni az ízt, savanykásságot egyáltalán nem éreztem, kesernyésséget annál inkább, az egész ízből semmi nem emlékeztetett a citromra. Hagytam egy kicsit állni, majd visszatértem hozzá pár perccel később...

Akkor már, mivel számítottam rá, hogy milyen íz vár rám, egész más érzés volt kóstolni. Előjöttek a citrusos ízjegyek, de leginkább a reszelt citromhéj illata és íze köszönt vissza. Édes íz továbbra sem volt nyomokban sem, de száraz komlós befejezés az igen. Először úgy gondoltam, hogy le fogom húzni ezt a sört a sárga földig, de meggondoltam magam, mint ahogy az értékelésből is látszik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maradt az üvegben, de még egy naposan állva sem volt rossz... Alkoholtartalma 4,2%.

Megjelenés5
Íz6
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás12
Összesen29
Régi értékelés szerint5,8

Puls Classic

Forrás: Beers of Estonia
Tesztelés időpontja:

2011. június 18., Tallinn (dobozos)

Nem újkeletű sör, pár éve már készíti a Puls. Eredetileg 5 % alkoholtartalmú könnyednek beállított lager volt a márkanév alatti sör, de ezzel kapcsolatban sajnos nem tudok véleményt nyilvánítani. Ebben az évben csavartak egyet a dolgon, és leporolták a receptet... Az új sör fekete dobozba került, és némileg lejjebb vitték az alkoholszintet, most 4,7 %.

Ez a "még jobban gyengített" verzió ízre kicsit savanykás, ugyanakkor telt ízű. Rácáfol a könnyed jelzőre is. Sajnos, ha egy gyár ilyen jelzőt aggat egy sörre, akkor abból többnyire egyenesen következik, hogy a pohárba valami vizes színvonaltalan lötty kerül, de ebben az esetben ez szerencsére nincs így. Kesernyésséget szinte egyáltalán nem érezni, a komló csak az utóízben bújik egy kicsit elő, de ott sem tolakodó.

Nyári estéken tartott grillpartik méltó társa ez a sör, és a kellemes alvás is garantált...

Megjelenés6
Íz7
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen34
Régi értékelés szerint6,8

Timmermans Pèche Lambic

Tesztelés időpontja:


2008. május 7., Brüsszel (üveges)

Forrás: Meenan & Company
Úgy látszik, hogy valamiért akkortájt a Timmermans sörök kerültek sorra a kosárba. Sebaj. Kicsit ez a sör nekem olyan volt, mint egy igazi szirup. Nagyon meleg volt, így alig vártam, hogy kibonthassam. Sajnos ez sem volt hűtve kellőképpen, 4-5 fok lett volna az ideális. Visszatérve az ízre: kicsit édeskésnek tűnt nekem tehát, és kevés barackízt véltem felfedezni. Tudom, hogy ez az én hibám is, kevés barackos példányhoz volt eddig szerencsém. Mindenesetre most ez nem jött be, egyedül az tudta egy kicsit feldobni, hogy az édes szirupos íznek kicsit kesernyés volt a lecsengése. A doboz 25 cl-es, s elméletileg 14 % benne gyümölcs. Mivel sem a retro, sem az oude jelző nincs benne a sör nevében, így ez a gyümölcstartalom tán csak sűrítmény, a hozzáadott cukor viszont valószínűleg nem kétséges...

Az ára 1,14 euró (szóval nem a legolcsóbb), az alkoholtartalma 4 %. Az osztályzat 6-os.

Timmermans Tradition Kriek Retro Lambic

Tesztelés időpontja:


2008. május 6., Brüsszel (üveges)

Forrás: Beeradvocate
Ennek a sörnek olyan szép hosszú neve van, hogy már kimondani sem egyszerű... Egyébként nem tudom, hogy hová tettem a szemem, mert ezt a sört én sima lambic-nak vettem, elkerülte figyelmemet a kriek szó. Amikor kibontottam, akkor tudatosult bennem, hogy ez biza vörös. Na sebaj, azért elfogyott…  33 cl-es palackba teszik, az alkoholtartalma 5%, krieknél átlag feletti. A színe vadabb, mint a többségé, majdnem, mint a vörösbor. Nem édes szutyvar, hozza a gyümölcs ízét, ahogy az elvárható. Majdhogynem savas... Mégsem emelkedik azonban olyan magasságba, hogy egy kiemelkedően jó osztályzatot megérdemeljen, nálam 8-as.

A Timmermans egyébként érdekes utat jár be... Úgy tűnt, hogy teljesen búcsút mondanak a hagyományos kriek készítésének, és előnyben fogják részesíteni a cukrozott üdítőital jellegű kreálmányokat. Igazából már nagyon kevés gyümölcsös sör készül hagyományos módszerrel, ezért a tradíciókhoz ragaszkodó gyártók az oude (öreg, régi) szót használják megkülönböztetésül (más kérdés, hogy a Cantillon számára ez sem jelent semmit...) A Timmermans-nak is megvan a tömegtermékek mellett a saját oude generációja is, de emelett futtatják ezt a retro brandet is. Hogy ennek mi a piaci értelme, számomra rejtély... De mindegy is, a lényeg az, hogy ez a sör feltétlenül kóstolásra érdemes.

2011. június 27., hétfő

Puls Tume Kirss

Forrás: Ratebeer
Tesztelés időpontja:

2011. június 11., Tallinn (üveges)

Ez egy nagyon különleges sör... Igazából azt hittem, hogy egy barna sörrel lesz dolgom, nem tulajdnonítottam túl sok jelentőséget a címkén látható kirss szónak, pedig kellett volna... A tume szóval már nagyon famailiáris vagyok, ebből gondoltam, hogy barna sörrel lesz majd szerencsém tesztelődni. Ebben végülis nem is csalatkoztam, de ez a sör ízesítve volt. Már ízlelés előtt nagyon fura volt az illata, de nagyon emlékeztetett valamire. A színe mélysötét bíbor volt inkább, mint barna, a hab színe pedig halványbarna. Amikor megízleltem, akkor esett le a dolog, hogy ezt a barna sört cseresznyével bolondították meg. Erre hamarosan bizonyítékot is találtam, hisz a kirss szó észtül cseresznyét jelent.

Talán nem veszik tőlem szentségtörésnek Pärnuban, ha azt mondom, hogy az utóíz engem gyermekkorom egyik kedvenc üdítőjére, a meggyízű Márka italra emlékeztetett. Túl vagyok már néhány kriek tesztelésén, amelyeknél az alapanyag tradicionálisan lambic, de barna sörös kísérletről még nem hallottam. Mindenesetre ígéretes próbálkozás, nekem nagyon ízlik. Be is spájzoltam belőle azóta otthonra, hátha újra megjön hozzá a kedvem... (Garantáltan meg fog jönni.) Az alkoholtartalma 4,6 %.

A Pulstól eleddig nálam ez a csúcs...

Megjelenés8
Íz8
Aroma és jellegzetességek9
Összhatás16
Összesen41
Régi értékelés szerint8,2

Wittekerke Rosé

Tesztelés időpontja:


2008. május 6., Brüsszel (üveges)

Forrás: Every dog has his day
A sör a Bavik főzde terméke, amely számomra nem egy nagyon ismert név. Nem csoda, hisz a cég nem túlságosan nagymúltú, 1984-ben alapították Bavikhove városkában... Számos termékük van, ez a Wittekerke is egy termékcsalád... (A holland nyelvben otthonosan mozgók szerintem hamar rájönnek, hogy a név fehér templomot jelent...) A hangzatos név egy framboise-os gyümölcsös sört takar, s az alap jelen esetben nem lambic, hanem búzasör. A címkén nem gyümölcstartalmat tüntetnek fel, hanem gyümölcssziruptartalmat, ami 10 %. Az átlagos értéket megcáfolva nem olyan rossz sör ez, egész iható. Kicsit talán vékonyabb, mint az eddigi lambic alapú framboise-ok, de még melegen sem volt olyan vágyam, hogy ki kéne önteni a csapba. Elméletileg 4-6 fokon kéne inni ezt a 25 cl-es palackba zárt italt. Az ára 0,62 euró, az osztályzata meg 6-os, így az ár/teljesítmény mutatója elég jó…

Sajnos a gyártócég honlapja sem árul el túl sokat a sör paramétereiről, az angol verzión csupán az alkoholfok van feltüntetve (4,3 %).

Grimbergen Goud 8° (Dorée)

Forrás: Belgian Beer Board
Tesztelés időpontja:

2008. május 5. (Brüsszel)


Az egész biztos, hogy nem a megfelelő hőfokon fogyasztottam ezt a sört akkortájt, lehetett vagy 15 fokos. 8 % alkohol van benne, így a hőfok elvileg majdnem jó volt, az ilyen típusú söröknél a „pincehideg” hőmérséklet az ajánlott, de az akkor nem volt meg. Ráadásul ki is futott, ahogy megnyitottam. A színe a blonde stílust idézi, bár sajnos a címkéjéről sok sajnos nem derült ki. Élesztős ízt hagyott maga után, nem volt olyan érett szerkezete, mint egy jó blonde-nak, nálam a 7-esnél megállt egyelőre. 33 cl-es palackban adják, az ára pedig 0,97 euró.

Visszakóstolás:

2010. január 13. (Brüsszel)


A Grimbergen portfólió méltatlanul keveset emlegetett tagja. Természetesen kóstoltam már, de sose árt régi ismerősöket újra köszönteni. Igazából úgy emlékeztem, hogy egy félbarna sör (2008 májusában teszteltem, régiek az emlékek…), de nem, ez egy felső erejesztsű blonde, halványsárga színű költemény. Az íze nem tendál a tripel felé, nem is igazi blonde (bár a gyártó szándéka szerint az…), a pilzeni ízvilág meg pláne nem köszön itt vissza, ne keresse benne senki sem… Akkor milyen? Dorée. Nem tudom elmondani, tessék megkóstolni, megéri. 7-es. Szokták egyébként Goud-ként, vagy Gold-ként is emlegetni…

Forrás: Saveur Biére

Lech Premium

Tesztelés időpontja:

2011. június 10., Tallinn (dobozos)

Forrás: Raf-Buy
Ez a sör is a Lengyelországból hozott ellátmányból van... Ez is a Kompania Piwowarska terméke, sőt, az egyik zászlóshajója. Poznań-ban készül (van aki esetleg nem ismeri a Lech Poznań focicsapat nevét?) Az alkohol és extrakttartalom az átlagos tartományban van, 5,2, illetve 11,1 %. A pohárba kitöltve a habbal semmi gond nincs, pedig ez egy dobozos termék, itt minidg nehezebb korrekt habot prezentálni. Ízleléssel sincs semmi gond, pedig bennem már kialakultak némi előítéletek a zöld színvilágú dobozos sörökkel szemben (márkát most inkább nem mondanék...). Vizesség nem érhető tetten, túlzott kesernyésség sem. Nem is édes, nem is komlós, egyensúlyban van, mint a kínai külkereskedelmi mérleg...

Legyen szó pár mondat erejéig a Lech Browary főzdéről is? Legyen, mert még a hálás olvasóközönség azt fogja gondolni, hogy csak a Kompania Piwowarska létezik a világban... Szóval a poznani főzde jelenleg az egyik legmodernebb főzde Európában, ha a híreknek hinni lehet. (Szívesen ellenőrizném személyesen is...) A gyár eredete 1872-ig nyúlik vissza, és ezzel kapcsolatban feltétlen meg kell említeni Józef Mycielski nevét. Egy másik bejegyzésben a jövőben részletesen elemezgetem majd a következő korszakok történéseit, most folytassuk ott, hogy 1999-ben a gyár egyesült a Tyskie Browary Książęce nevű céggel, amelybe akkortájt már bevásárolták magukat befektetők Dél-Afrikából... Ezzel aztán egy nagyon modern vállalat jött létre, és ez igaz annak ellenére, hogy a két főzde eredete és tradíciói teljesen mások voltak... A többiről majd később.


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen36
Régi értékelés szerint7,2

2011. június 21., kedd

Bass & Co’s Pale Ale

Tesztelés időpontja:


2008. május 4., Brüsszel

Forrás: Argonaut
Egy sör a ködös Albionból, bár én úgy vettem, hogy belga sört fogok kóstolni, de sebaj... A Bass Brewery 1777-ben jött létre William Bass jóvoltából Burton-ben. A cég zászlóshajója kezdetektől fogva a Bass Pale Ale volt, amely egy időben Anglia legfelkapottabb söre volt. A vállalat hamarosan a legnagyobbak közé került a birodalomban, és a vörös háromszög hamarosan az egyik legismertebb jelképpé vált...

A XX. századra olyannyira megerősödtek, hogy már felvásárlásokban is gondolkodhattak, majd következett az egyesülés a Charrington United Breweries nevű céggel a '60-as években s ezáltal létrejött az Egyesült Királyság legnagyobb söripari cége, a Bass Charrington. Ezt követte a cég beolvadása az Interbrew-be (ma már Anheuser-Busch InBev) 2000-ben. Ez a tranzakció kiváltotta a brit kormányzat ellenszenvét, és néhány sörgyárat és márkát kivett a szerződés hatálya alól, de a Bass Pale Ale brand megmaradt az InBevnél. 2010-ben viszont szárnyra kelt a hír, hogy az InBev szívesen eladná a brandet, ha valaki megadná a 10-15 milliós vételárat...

De térjünk rá a sörre. Kicsit nekem kenyérízű ez a sör, nem igazán tudom hova tenni ízre. Az biztos, hogy pár fokkal hidegebben kéne fogyasztani, de így sem rossz (kitettem az ablakba egy órára, a hűtő sajnos nem működött a szobában). A színe kicsit vöröses, de inkább narancssárga. 25 cl-es palack, az ára 0,81 euró, 5,2 % alkohol van benne. Nálam egy 6-ost megért...

H. F. Puls Ice

Tesztelés időpontja:

2011. június 9., Tallinn (üveges)

Forrás: Estonian Beer Guide
Újabb versenyző a H. F. Puls istállóból.. Érdekes ez az "ice" márkanév itt az északi régióban. Megértem én, hogy errefelé az év bizonyos szakában (majdnem hét hónapon át...) sok viszonylag a jég, és magától adódik ez az elnevezés, de miért kell mindenkinek valami erre hajazó fantázianevet kitalálni? Egyáltalán minek kell a másikat utánozni? Csak van mégis valami Darwin úr elméletében... No mindegy, térjünk rá erre a sörre, bármi is a neve.

A Puls Ice egész új szereplő az észt sörpiacon, egész konkrétan ebben az évben vezették be. (Így aztán nyilván ők az utánzók...) A cél eme sör esetében is hasonlatos a Saku üdvöskéjéhez viszonyítva: alkossunk egy viszonylag gyenge alkoholtartalmú sört, célozzuk meg a fiatalságot, illetve a nyári nagymelegben egy könnyed sörre vágyókat. Az alkoholtartalom jelen esetben 4,1 %-ot jelent, senkit nem fog a falnak vinni. A sör a célnak teljesen megfelel, egy világossárga színű pilzenit kapunk a pénzünkért, amely finoman lágy, jól lehűtve pedig egészen kellemes élménnyel ajándékoz meg minket. Igazából fanyalogni semmilyen szempontból nincs okom, csak ez a névválasztás...

Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen34
Régi értékelés szerint6,8

Timmermans Framboise

Forrás: Great brewers
Tesztelés időpontja:


2008. május 3., Brüsszel

Haladjunk hát tovább a Timmermans portfólió lefedésében... Az aznapi tesztnap egyetlen ampullás versenyzője volt ez a sör, de megállta a helyét derekasan. No persze neki sem volt nehéz dolga, útinaplóírás mellé szinte „bármi” jó. Ha dobogót kéne ácsolni Framboise kategóriában, akkor az eddig tesztelt tételek közül a Lindemans és a Mort Subite mögé oda tudna érni. Azt írják a papírján, hogy 15,1% (!!!) gyümölcsöt tartalmaz, amit én egy kicsit kétkedve fogadok. 25 cl-es kis vacak palackban adják (bizony lehetne 0,33-as is), az ára 1 euró. 4 % alkohol van benne, ami ebben a kategóriában a magasabb szegmensbe teszi. Adok neki egy 7-est, aztán legyen boldog a Timmermans...

Olde Hansa dark strong beer with herbs

Tesztelés időpontja:

2011. június 8., Tallinn

Forrás: Travelpod
Az Olde Hansa Tallinn másik kultikus étterme, nem messze a Peppersacktól (az utca túlsó oldala). Középkori étteremként aposztrofálják magukat ők is, és a hírek szerint (még nem próbáltam) az étteremben felszolgált valamennyi étek csak olyan összetevőkből készül, amely a Kolombusz előtti Európában rendelkezésre állt. Amiket a Peppersack esetében leírtam, itt is áll: már csak a hely hangulata miat is megéri betérni, még ha esetleg a vége tán csalódás is lesz... Én mindenesetre eltökéltem, hogy a konyhájukat is kipróbálom.

Forrás: Il Forno
Itt is ihatunk többféle "házi" sört, én ezúttal egy barnát választottam, mézeshez ezúttal nem volt kedvem. Van fahéjas változat is, ez tesztelőtársamnak nagyon ízlett, majd legközelebb megpróbálkozom azzal is. Sajnos nem nagyon tudtam rájönni, hogy milyen fűszerek vannak elrejtve a sörben. Egy dolog biztos, komlót nem látott, abban teljesen bizonyos vagyok. Tán majd legközelebb sikerül beazonosítanom valamit, most csak a globális véleményemet tudom mondani, ettől jobb csapolt barna sört nem ittam még Észtországban... Egyszerűen nagyszerű...


Megjelenés10
Íz9
Aroma és jellegzetességek9
Összhatás17
Összesen45
Régi értékelés szerint9

2011. június 20., hétfő

Peppersack honey beer

Tesztelés időpontja:

2011. június 7., Tallinn (csapolt)

Forrás: Tripadvisor
Na kérem, erről a sörről semleges véleménye senkinek nincs. Ahogy most az előbb egy kis rögtönzött közvéleménykutatást végrehajtottam, nagyon meglepődtem. A vélemények igen csak szésőségesek, valaki nagyon szereti, valaki pedig ki nem állhatja...

De térjünk a lényegre. A Peppersack Tallinn egyik középkori étterme, nem messze a főtértől. Ha időtök engedi, egy látogatást feltétlen megér, ha itt vagytok, bár a vélemények a feltálalt ételek minőségéről is megoszlanak. Mindenesetre a körítés, és a hely hangulata már megér egy próbálkozást szerintem. Az itallapon többféle sör is található, de nem nagyon lehet kitalálni, hogy a gyártó valójában kicsoda. A pincérek folyamatosan "házi" sörről beszélnek, de egyes források szerint a sörök eredete a H.F. Puls főzdéig nyúlik vissza, de erről biztos információm nincs.

Mindenesetre mi ezt a sört próbáltuk ki... Szép pohárban hozták, és elég mutatósan nézett ki, bár habja alig volt. Színre leginkább félbarna, ízre pedig kissé édeskés. Összességében rám túl jó benyomást nem tett, nem tudom mi vehetne rá, hogy még egyszer megkóstoljam, de azért az utálkozók sorába nem állok be...

Forrás: ismeretlen...



Megjelenés8
Íz6
Aroma és jellegzetességek6
Összhatás12
Összesen32
Régi értékelés szerint6,4

Chimay Brune (Rouge, Red Cap, Première)

Tesztelés időpontja:


2008. május 5., Brüsszel

Forrás: Bossa Nova
Csoda, hogy még nem került elő itt egy Chimay tétel sem, de ennek ezennel vége. A Chimay is a trappista sör védjegy használatára jogosult exkluzív klub tagja, és azok között is elég előkelő helyen szerepel (legalábbis nálam). Amikkor ez a sör a kezember került, éppen egy felejthető kagylót ettem Brüsszel híres éttermes utcájában, amelyet hentesekről neveztek el. De nézzük az akkori jegyzetet:

"Ennek a sörnek az volt az egyetlen bűne, hogy egy pocsék kagyló mellé sikerült elfogyasztani. Nem tudom, hogy mennyi alkoholt sikerült beleerőszakolni, de rendesen megnyomta a fejem, még most is érzem. Sűrű, szinte fekete sört adnak a borsos árért (4 eurót kértek érte), de az íze mégsem borzasztó, sőt. Egyszerűen jó. Azt azért nem ajánlom, hogy erre építsetek fel egy nyolckorsós estét, mert még másnap délután is engem fogtok emlegetni. 9-es!!!!"

Azóta azért még egyszer már sikerült belefutnom ebbe a nedűbe, csak nem tudom, hogy napra pontosan mikor (valamikor 2010-ben), de az élményre konkrétan emlékszem. Akkor egy üveges verzió került a kezembe, amit hárman osztottunk el egymás közt az este lezárása képpen, már senki nem tudott volna belőle egy teljes üveggel meginni. Nem is nagyon lehet, azóta utánanéztem, a sör 8 % alkoholt tartalmaz (egyesek szerint 7). Létezik belőle 33-as és 75-ös palack, ez utóbbinak állítólag teljesen más íze van, és leginkább ez szokott bekerülni mindenféle válogatásokba, top 100-ba és hasonlókba a sörszakíróknál. Fájdalmas módon nekem ahhoz még nem volt szerencsém...

Érdekes tapasztalat, hogy a csapolt és az üveges verzió megjelenésben eléggé elüt egymástól, a csapolt, amelyet én ittam nagyon sötét volt, majdnem fekete. Az üveges változat színe korántsem volt ilyen markáns, már-már vöröses színvilágot is felfedezni véltem. Ezt a sör neve és címkéje, valamint a fenti kép is alátámasztja, a vörös szín nem csak az én agyam szüleménye.  A Chimay "Première" (ahogy a neve is mutatja), az első sör volt a Notre-Dame de Scourmont trappista apátság történetében, 1862 óta készítik. A jelenlegi recept Théodore atya nevéhez fűződik, aki magára vállalta a nehéz feladatot a II. világháború után, hogy újrateremtse az életet az apátság falai között. A mai recept természetesen az ősi kezdeményezésen alapszik... Az apátság e sör mellett még készít másik kettőt is, de ezekről majd később. Sajtkészítéssel szintén foglalkoznak, de ez szinte mindegyiknél apátságnál jellemző...

Mort Subite xtreme Framboise

Tesztelés időpontja:


2008. május 3, Leuven (csapolt)

Forrás: Beer and Cider Co
Egy korábbi tesztben már esett szó a Mort Subite xtrem Kriek-ről, ott a visszakóstolási jegyzetben szerepelt már a fenti dátum, május 3-dika, 2008-ból. Akkortájt egy kellemes söröző teraszán üldögéltem Leuven-ben, és az első elfogyasztott pohár sör után nem akarózott még nagyon felkelni. Így aztán a kóstolás helyszíne nem változott, és nem bírtam ki, hogy meg ne kóstoljam a címben jelzett tételt is... Még soha nem láttam itallapon, még a Mort Subite-ban sem… Azt a szintet azért nem éri el, amit a Lindemans ebben a kategóriában alkotott, de azt nehéz is. Ennek is megvan a saját pohara természetesen. Azért nagy bajban lennék, ha egyszer a fejembe venném, hogy ilyeneket akarok gyűjteni.

Szépen érezni a málna ízét, és nincs benne annyi alkohol, hogy megzavarjon. Elvileg ez is lambic sörből készül, alkoholtartalma 4,2 %. Legyen 8-as.

2011. június 17., péntek

Żywiec

Tesztelés időpontja:


2011. május 31., Bygdoszcz (csapolt)

Megfáradt vándorként került sor erre a sörre, nagyjából két órás séta után a tűző napon a fent jelzett városban. Igazából bármit megittam volna (kis túlzással), de örülök, hogy erre a sörre esett a választásom. Azt hiszem, ez volt a legkorrektebb pilzeni sör, amit ezen az úton ittam, de lássuk a részleteket...

A Żywiec sör majdnem 150 évig egy Żywiec nevű falucskában készülgetett (mily meglepő...), a Żywiec nevű főzdében. Az exporttevékenység a városon kívülre, mint olyan, 1913-ban keződött el. A település akkoriban az Osztrák-Magyar birodalom része volt, így az első cépontok között Budapest, Ostrava és Cieszyn jöttek szóba. De a sör igazi sikertörtéene akkor kezdődött, amikor a világ minden tájára kirajzó lengyelek magukkal vitték kedvenc sörüket az emigrációba. Megjelent Franciaországban és Angliában is, főként a második világháború idején. Lengyelország legnépszerűbb söre, de nagyon népszerű olyan országokban és városokban is, ahol nagyszámú lengyel közösség él. A Żywiec a lengyelek számára szimbólum, mindenütt a nagyvilágban... A '90-es években a főzdét megvásárolta a Heineken, és megkezdődött a modernizáció, jelnleg állítólag ez a világ egyik legmodernebb főzdéje...

A sör nem túl erős pilzeni, de nem is a leggyengébb: 5,6 % alkohollal van dolgunk. A vizet a lengyel hegyvidék szolgáltatja, a készítők igyekeznek annyira természetesnek lenni, amennyire a mai világban lehet. A szín szép aranysárga, a szénsavasság megfelelő mértékű. Ízlelés közben a komló jól előjön (Saaz), de érzeni néha mézességet is, ez utóbbi az utóízre is igaz, inkább édeskés, mint kesernyés.






Megjelenés8
Íz8
Aroma és jellegzetességek7
Összhatás14
Összesen37
Régi értékelés szerint7,4

Duvel

Forrás: Ratingworld
Rendhagyó tesztelési jegyzet következik. Szakítva a hagyományokkal, először a mostani tesztelési tapasztalatokról, aztán előveszem a tavalyi jegyzetet is...

Tesztelés időpontja:

2011. június 9., Tallinn (üveges)

Nem kezdek most bele a sör történeti áttekintésébe, ez olvasható alant. Most a sör üdeségét emelném ki, és az óriási szénsavtartalmat. Sokáig küzdöttek a fejlesztők, mire ez a speciális sör létrejött, de megérte, állíthatom. Nincs még egy ilyen aranysárga ale, amelynek az erejét (8,5 %!!!) így elrejtené az ízkompozíció. Vigyázzon vele mindenki, főleg ha mókás belga ismerősei csőstül próbálnák belédönteni egy vacsora alkalmával. Szinte mindenkivel megjátszák, hogy ők isszák a legzsengébb Jupiler-t, esetleg egy Hoegaardent, a gyanútlan vendéget pedig itatják a kétszer erősebbel...

2010. január 16., Brüsszel

Nem ilyen ízre emlékeztem! (Egyszer már teszteltem a történelem előtti időkben.) Savanykás íz élt bennem, de ezt most nem éreztem. Méltó kísérőnek bizonyult a csirkéhez, szinte itatta magát. Tartalmas és tartós hab képződött a kehelyben. A pilzeni típust idéző szín nem realizálódott az ízben, és az alkoholfok sem volt érezhető. Érett 7-es.


Forrás: 'West of'

Egy két érdekesség: A sör a Moortgats sörfőzde terméke, és eredetileg nem Duvel volt a neve, hanem Victory Ale, az I. világháborús győzelem után. Az 1920-as években azonban egy idült alkoholista elnevezte „nen echten duvel”-nek, ami a brabanti dialektusban „igazi ördögnek” vagy gonosznak fordítható. Az elnevezés tán az alkoholfok miatt van, és a név szépen átváltozott Duvellé. Sokan ezt a sört tartják az erős belga arany ale definíciójának, nemzetközi szinten ismert, az biztos. Plizeni maláta van benne, fehér cukor, Saaz komló, az élesztő pedig eredetileg skót származék. Albert Moortgat hozta be Belgiumba az I. világháború után, amikor tanulmányúton járt az Egyesült Királyságban. Bővebbet majd akkor, ha egyszer rászánom magam egy Moortgat sörfőzdei röpke tanulmányra…


 




És hogy mennyire lehet szeretni a Duvelt? Én azt hiszem szeretem, de ezzel a csajszival azt hiszem nem kelhetek nagyon versenyre:

Forrás: Stance / Works

Hapkin

Tesztelés időpontja:


2008. január 17., Brüsszel

Forrás: The Belgian Beer Odyssey
Nem sok mindent lehet ennek a sörnek előnyére elmondani, mondjuk a hátrányára sem. 1877 óta főzik, akkor még a Brouwerij Louwaege főzde készítette Kortemarktban. Azóta a helyzet kicsit változott, 2002-ben az Alken-Maes ezt a főzdét is felvásárolta. Azóta a termék az ő zászlójuk alatt készül... 8,5 % alkoholt tartalmazó blond ale, az íze valahol a Hoegaarden-t is idézi, ami jót is jelenthetne, de ez az idézi kifejezés tényleg csak emlékeztetést sugall a részemről. A gyártó szerint 8 fokon érdemes szervírozni, egy palack 1,06 euróba kerül, tehát nem a legolcsóbb választás.

Ugyanakkor kagyló mellé feltétlenül jó, érdemes kipróbálni. Az utóíze kicsit előtérbe hozza a komlót, de nem zavaró. Részemről egy 7-es kijár neki...

2011. június 16., csütörtök

Żubr

Tesztelés időpontja:

2011. június 9., Tallinn (dobozos)

Forrás: Shop Kaczuszka
Ez már hozott anyagból készült teszt... Van még hátra a Lengyelországban végrehajtott tesztekből is, de majd szép lassan azokra is sort kerítek. A Żubr mint szó, bölényt jelent, ez a sör címkéjén is megjelenik. Hasonlóan a Tyskie nevű sörhöz, ezt is a Kompania Piwowarska SA készíti. A sör extrakttartalma 12.1%, az alkoholtartalma pedig 6 %, ami egy lagerhez képest azért nem gyenge. A brand egyébként eredetileg nem tartozott szorosan a Kompania Piwowarska-hoz, a dolog egy vásárlás eredménye, ugyanis 2003-ig ez a sör a Dojlidy főzdét fémjelezte Białystokban. Ők tették a bölényt a sör címerállatává, és ez állítólag már 1768-ban megtörtént... Manapság a sör a cég három főzdéjében is készülget, Białystokban, Poznanban és Tychy-ben.

Szinte egész Lengyelországban kapható, de a szerencsések az Egyesült Királyságban is fellelhetik, ugyanis az ottani lengyel populáció van olyan jelentős, hogy érdemes importálni. Jelenleg ez a sör Lengyelország második legnépszerűbb söre...

A Kompania Piwowarska SA már másodszor kerül szóba, pár szó róluk is essék. (Jelenleg ők is a SABMiller-hez tartoznak.) A Kompania Piwowarska egy fúzió eredménye, 1999-ben jött létre, amikor a SABMiller egy cégbe hozta össze két leányvállalatát, a Lech Browary Wielkopolski S.A. céget Poznańból, és a Browary Tyskie Górny Śląsk SA. céget Tychy-ből. Ezek közül a Browary Tyskie Górny Śląsk-ot 1629-ben alapították. 2003-ban aztán ehhez jött hozzá a Dojlidy főzde Białystok‎ból, de erről már szóltam.

A három főzde termése együtt mintegy 15,1 millió hektoliter... A cég jelenleg a lengyel piac 45%-át uralja, főbb márkái a Lech (lesz majd róla szó később), és a Tyskie.

De néhány szó a tesztalanyról is. Kicsit töményebb, mint a pilzeniek általában, a színe pedig olyan mély aranysárga, amely nekem a Pilsner Urquell régi arcát idézi, amikor még nem adták el minden normális cuccukat Belgiumba. Az íze harmónikus, egyszerűen élvezet inni. Bárcsak odahaza is lehetne kapni!


Megjelenés8
Íz8
Aroma és jellegzetességek9
Összhatás17
Összesen42
Régi értékelés szerint8,4

Forrás: Ismeretlen...