2015. február 27., péntek

Pécsi Radler Bronz Karamellás Rumos Szilvás


Tesztelés időpontja:

2014. december 29., Tolna (dobozos)

Az év vége felé mindig megszaporodnak az olyan tesztek, amikor speciális ízesített sörök kerülnek a laborba, valahogy ilyenkor mindig nagyobb ingerenciát érzek, hogy ilyeneket kipróbáljak. A pécsi radlerek tekintetében azonban eleddig a sima lageres higításokhoz voltam szokva, úgyhogy érdeklődéssel vizsgálgattam első alkalommal a polcon a számomra új "Bronz" családot, amelynek ott helyben mindjárt két tagját felfedeztem, de ha minden igaz, vannak többen is... (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2013-ban már elém került egy, erről a teszt itt olvasható.)

Szóval ez a "sör" is barna sörös higítással eszközlődik, ami Pécsen még viszonylag új dolognak számít, bár magyar mainstream vonatkozásában már nem annyira, hiszen a Soproni Démon család két versenyzővel is próbálkozott már ezen a téren.

No de térjünk rá a konkrét esetre. A fő kérdés számomra a teszt előtt az volt, hogy érdemes volt-e
megalkotni ezt a páratlan névhosszúsággal megáldott italt, vagy megint kárbaveszett egy rakás munka a fejlesztők részéről... Sajnos erre a kérdésre nem sikerült egyértelmű választ találni, nem tudom, hogy megtalálja-e a piacon azt a réteget, ahol biztos vevőkörre számíthat...

Szubjektív véleményem az, hogy az ízvilága olyan érdekes, hogy ebben a téli időszakban (főleg karácsony táján), feltétlen van létjogosultsága (jelzik ezt a pontszámok is), de nam vagyok róla meggyőződve, hogy az első teszt varázsa után ("hú, nem is volt ez rossz"), egy igazi sörkedvelő még egyszer le fogja-e emelni a polcról. Az íze picikét savanykás, és idézi a szilvát, de nem tudom benne a gyümölcsöt minden kétséget kizáróan azonosítani. Ezt oly értelemben mondom, hogy ha minden előképzés nélkül elém raknák, csak ízlelésből nem mondanám meg szerintem, hogy szilvát kívánnak imitálni.

Ha hasonlítanom kéne valamihez, akkor leginkább egy jó süteményhez tudnám hasonlítani, a színe viszont nagyon ott van...


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás12
Összesen31





2015. február 26., csütörtök

Kalnapilis Lite Grapefruit

Tesztelés időpontja:

2013. december 20., Tallinn (dobozos)

Litvániai bevásárlás eredménye volt ez a sör (mily meglepő), de sajnos nem a nyári időszakban sikerült tesztelni. A nevéből tán az is kiderül, hogy egy light sört vegyítettek a sörvegyészek grapefruit sziruppal. Érdekes módon volt korábban egy Kalnapilis Ice Grapfruit nevű sör is, s könnyen elképzelhető, hogy ez a sör annak az utóda, ezt valószínűsíti az alkoholtartalom is...

A vegyítés ellenére az alkoholtartalom 4 % lett, ami legalábbis kétségbe vonja a fele-fele arányokat. A másik meglepő dolog volt a sör intenzív rózsaszín színe, ami pohárban kitöltés után egy kicsit rágógumira emlékeztető illattal párosult. Hab nem nagyon keletkezett, szénsav viszont annál több, ízre pedig az alkoholtartalom dacára messze volt a sörtől. Nem lehet sörös szempontból igazából semmiféle hasonlóságot felfedezni, azt kell mondanom, hogy nem más ez az ital, mint egy grapefruitos üdítő, némi alkohollal vegyítve...


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek   4
Összhatás8
Összesen19

2015. február 25., szerda

Argus Gold

Tesztelés időpontja:

2015. január 17., Budapest (üveges)

Ha már Argus, akkor lassanként elvárás a minőség (legalábbis részemről...), ugyanis az eleddig a laborban járt sörök az értü kért anyagi javakhoz mérten átlag feletti minőséget produkálnak, vagyis úgy is mondhatnám, hogy a kiadott pénzzel szembeni várakozás általában felülmúlódik. Mivel ez tehát már nem egyszer történt meg velem, így kezdem már szinte elvárni...

Észtországban volt egy A. Le Coq sör, amit úgy hívtak, hogy Premium Extra. De miért is mondom ezt, ugye? Hát azért, mert amikor elsőre "beleharaptam" ebbe a sörbe, szinte visszarepültem Tallinnba, nem tudom, hogy miért... Ugyanaz az íz mondhatni, majdnem igyanaz a szín, és hasonló szerkezet. Kicsit később az íz átment édeskésbe, majd megállapodott egy olyan harmonizált ízben, ami akkor már inkább a '80-as évek végének Gold Fassl sörét idézte. Az észt unokatestvér egyébként egy triplán szűrt sör, de sajnos nem tudom mi a helyzet az Argus versenyzőjével, de egyes források szerint is többször szűrt lager.

Ennél a sörnél azonban nem sikerült kiderítenem, ki a konkrét gyártó, akinek van információja, ossza meg velem...


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás12
Összesen31



2015. február 24., kedd

Хамовники Пильзенское

Tesztelés időpontja:

2014. január 4., Tallinn (üveges)

Mondhatni ez a sör is régen lett tesztelve, s főleg a poszt született meg lassan, s ez még inkább így van, ha megnézzük a gyártó másik söréről készült poszt dátumát. Az az igazság, hogy a két sört egyszerre kaptam egy kedves barátunktól Tallinnban, s valahogy időben a két sör tesztje teljesen elcsúszott, a jegyzetek feldolgozása a jelek szerint pedig végképp... Sebaj, ez is csak azt jelzi, hogy egyszer mindenre sor kerül...

Szóval ki is gyártja ezt a sört? A moszkvai Moscow Brewing Company tulajdonosa a Хамовники brandnek (a rendes orosz nevük Московская Пивоваренная Компания). A másik tesztnél már említettem volt, hogy a Хамовники márkanév Moszkva egyik legrégebbi főzdéjére utal, amelyet 150 éve alapítottak még az orosz fővárosban. Annak idején, a XIX. században cseh sörfőzőmestereket hívtak be, s a termelési csúcsot a század végére, illetve a XX. század elejére érték el.



Maga a Хамовники Пильзенское a nevéből is kitalálható módon egy pilzeni típusú sör, annak minden jellemzőjével. Érdekes módon általában meg tudom mondani, hogy az adott pilzeni illetve lager típusú sör Oroszországból származik (az okát nem tudom, ne is kérdezzétek...), de ennél a sörnél az első pillanattól kezdve inkább közép-európai ízt éreztem, s ez alatt most nem a honi kukoricás mellékízt értem, hanem a cseh és szlovák ízjegyeket.

Kell ennél több dicséret? Azt hiszem nem. Mindazonáltal ezen a paradigmán a sör nem lép túl, extra tulajdonságokat nem vonultat fel.

Megjelenés                  6
Íz                                  7
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás                         13
Összesen                         33

2015. február 23., hétfő

La Corne du Bois des Pendus

Tesztelés időpontja:

2015. február 22., Budapest (üveges)

Amikor tavaly nyáron végérvényesen hazaköltöztünk Észtorszgból, volt a nyárra egy kedves meghívásunk Pimpra barátomtól, de annyi volt a nyűg és az elintézedő dolog, hogy ez sajnos elmaradt. Több okból is nagy kár érte, de remélem idén nyáron majd sikerül bepótolnunk... Mindenesetre, még egy sört is eltett nekem erre a tervezett jeles alkalomra, mert számára sem ismeretlen természetesen a sörkóstolási hóbortom...

Viszont az idő meg szaladt, így az utolsó Lord koncerten, ahol sikerül találkoznunk, inkább odaadta, hogy nehogy megbuggyanjon... Szerencsére a belga sörfőzők nem a párhónapos söröket részesítik előnyben, így azért erre kevés volt az esély...:) Ezúttal is szeretném kifejezni hálás köszönetemet a sörért, megérte vele várni...:)



A sört az Ebly sötrfőzde készíti Belgiumban, s egyelőre szerény portfólióval rendelkeznek: van a blonde, amit most teszteltem, illetve készítenek egy tripelt is. A jelenleg tesztelt blonde 2010-ben Strassbourgban egy megmérettetésen díjat is nyert, elnyerték a közönség ezüstérmét. A sör neve elég "érdekes", s még a szerény francia nyelvtudásommal is nehézkes. Nagyban segít az ábra a címkén, így gyanítom, hogy a bois de pendus akasztófát jelenthet... A corne szó sok nyelvben hasonlatos, szarvat jelent, s ez valószínűleg a mi esetünkben is így van, hisz a sörhöz külön kifejlesztett pohár eléggé sajátos:

A híres pohár, mellette a már említett ezüstérem (Forrás: a gyártó weboldala)
A sör készítői szerint ez a forma egyértelműen visszatérés a hagymányokhoz, hisz őseink szarvból ittak annak idején, példaként ők Asterixet és csapatát hozzák fel. Na szóval a sör neve valószínűleg azt jelenti, hogy "az akasztófa szarva" vagy "az akasztott ember szarva", de tudja igazából a bánat... Még azt azért megemlíteném, hogy ehhez hasonlatos furcsa "pohárral" eddig csak egy esetben találkoztam, az is belga volt: a Kwak nevű sörnél. Az ő poharukból is nehéz inni, de ennél a szarvnál elég nehezen tudom elképzelni, hogy nem önti ki az ember a sört, főleg mikor az állványról leveszi...


Szóval egy blonde típusú sör, van benne pilzeni maláta és búza is. Ízre és kinézetre hamisítatlan blonde, kicsit opálosabb tán a megszokottnál. Van benne a leírás szerint kétfajta komló, az alkoholtartalm 5,9 %, de az érzet ennél sokkal többet sugall. Kezdetben inkább citrusos, mint kesernyés, de az üveg vége felé a kesernyésebb íz veszi át a dominanciát. Ha hasonlítgatni akarom, akkor az íze valahol a Hoegaarden alapsör és a Leffe Blonde között helyezkedik el. No persze nem feltétlenül kell hasonlítani semmihez, önmagában is megállja a helyét, jól összerakott blonde.


Megjelenés6
Íz7
Aroma és jellegzetességek   8
Összhatás15
Összesen36

2015. február 22., vasárnap

Brālis Tumšais

Tesztelés időpontja:

2015. november 9., Tallinn (üveges)

Hát Bernhards barátom már biztos csuklik Tallinnban vagy Rigában, de annyi baj legyen, ennyi emlegetés ráfér...:) A normál és a bitter sör tesztje már megjelent itt a blogon, most pedig az átalam utoljára tesztelt tételt nézzük meg, a barna sörüket (szűrt verzió), de gondolom a tumšais szó után ez maximum már csak az olvasni tudó medvefókáknak meglepetés, vagy tán nekik se...

Nem gyenge alkoholilag (6,6 %), de Lettországban ez a normális, no meg nálam is. Ennek ellenére ízre mintha nem lenne meg a megkívánt mértékű szárazanyagtartalom, azaz nem fedezhető fel az általában tetten érhető egyenes arányosság a két jellemző között. Ha irdatlan pofátlan akarnék lenni, még azt is írhatnám, hogy a lájtos szó is alkalmazható lenne a nedűre, de azért ez tényleg túlzás lenne.

Vitán felül ez a legjobb sör a gyártótól, amihez eddig szerencsém volt, egy kicsikét karamellás (édes) jelleg, s néha azért egy csöpp kesernyésség is áthallik a buborékok között, amikből érzésem szerint kicsit több van a kelleténél.

Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás11
Összesen30

2015. február 21., szombat

Soproni Radler Kajszi

Tesztelés időpontja:

2015. január 21., Budapest (dobozos)

A Soproni töretlenül próbálkozik bővíteni az ízesített sörös portfólióját, és megtalálni azt a pár tételt, amelyek életképesek lehetnek a piacon. Itt a blogon is szerepelt ezekből már nem is egy, teszteltem a meggyes verziót, a grapefruitost, a körtést, a citromost és a narancsos tételt is, hogy a Démonból leszármazott meggyes és szilvás útkeresést már ne is említsem...

Ezúttal a kajszibarack került sorra, s folytatva az eddigi trendet, most is a gyümölcsös íz az uralkodó. Sörízt ennél a verziónál sem nagyon lehet felfedezni, s nincs változás abban sem, hogy ebben is 2 % alkohol van. Sajnos ez sem nyújt újdanságot ebben a szegmensben, teljes mértékben üdítőital jellege van...


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás9
Összesen23


2015. február 20., péntek

Spíler Shanghai

Látogatás időpontja:

2015. január 5.

Hát lassanként ez a folyamat is elkezdődik a blogban, értem ez alatt a honi sörfogyasztásra és egyéb tevékenységekre specializálódott intézményekről szóló leírások publikálását. Eleinte még azt gondoltam, hogy itthoniakról nem írok, de aztán azzal győztem meg magam, hogy nem lesz hátrányos, ha mindenkinek lesz összehasonlítási alapja a külhoni helyekkel, és láthatóvá válik, hogy hol is tartunk mi most...

Az elmúlt pár évben amíg nem voltunk itthon, a főváros ilyen téren nagyon megújult mondhatni, számtalan új és izgalmas egység nyílt, az ember csak kapkodja a fejét. Különösen igaz ez a Gozsdu udvarra és környékére, s mivel egy kedves barátom itthon volt éppen Észtországból, ezúttal erre vettük az irányt, s a fent jelzett helyen kötöttünk ki (néhányszor azért körbe-körbe jártunk, aztán végül itt ragadtunk le).

Belépve a hangulat kicsit nekem hasonlított a Hell Hunt nevű helyhez Tallinnban, azzal a különbséggel, hogy itt egyértelműen fontos volt az egységes arculat az ügyféltérben, így szó sem lehetett a jelek szerint arról, hogy szedett-vedett bútorzattal várják a vendégeket.


A csapolt sör kínálat nem túl bő, de vannak itt is érdekességek azért (megjelenik például a Leffe és a Hoegaarden is a márkák között...). A magyar kézműves sörök sajnos csak üvegesen képviseltetik magukat, s ezekkel sem volt éppen szerencsénk, mert amit éppen kósoltunk volna, azok közül egyik se volt. No persze kompromisszumkészek voltunk azért, de ez nem is lehet kérdés, ha az ember inni akar valamit...

Az étlap felépítése nagyon vegyes, s az is elfér egy oldalon. Eleinte úgy volt, hogy nem nagyon fogunk enni semmit, de aztán a sokadik sör után csak sikerült rábökni valamire, így kipróbáltam a tokajis sült mangalicakolbászt, de tokaji jellegű ízvilág nagyon nem jött át nekem. Mindenesetre azért a Leffe Blonde jó volt hozzá...



Az első Hoegaarden után (szerencsére megkérdezték, hogy akarok-e bele citromot...) azért volt új sörteszt is:

Stari meggysör

A Stari főzde sem került még elő a blogban Tapolcáról, de mivel ez a sör kellemes emlékeket gerjeszt bennem, nem lehet vitás, hogy egyrészt lesz róluk majd részletes poszt, másrészt pedig majd további söröket fogok kóstolni. De kezdjük a negatívumokkal ezen sör kapcsán... A belinkelt oldalon azt állítják, hogy a sör a belga hagyományokon alapulva készül, s még a címkén is az van írva, hogy kriek. Ezen a téren eléggé vaskalapos vagyok, de amennyire én tudom, kriek sört csakis (legalábbis a hagyományosat...) lambic sörből szokás, és lehet készíteni, azt meg idehaza nem nagyon tud produkálni senki sem.

Hogy miért is? Nem akarom ismételni magam (tessék elolvasni a sörtörténelmi bevezetőt itt jobb oldalon), de a lényeg az, hogy a lambic sörök spontán erjednek, s az erejedés beindulásához szükséges baktériumtörzsek csak Belgium adott régiójában élnek (Brüsszel és környéke), ezt a kört elhagyva elpusztulnak. Ez csak az egyik része a dolognak, a több éves hordós érlelési ciklust már ne is emlegessük.

Nem tudom, hogy hogyan készül ez a sör, de élek a gyanúperrel, hogy a fenti feltételek nem feltétlenül vannak megvalósítva. De hagyjuk is ezt, nézzük a pozitívumokat, mert vannak bőven. Sajnos a fent belinkelt oldal nem tér ki a készítés módszerére bővebben, de nekem az az érzésem, hogy egy szűretlen felsőrejesztésű sörrel van dolgunk, amit meggyágyon érlelnek meg. A leírás szerint a gyümölcstartalom minimum 30 %, ami ha így van, feltétlenül dícséretes. Ízre enyhén savanykás, és meg kell mondanom, gyönyörűen hajaz a belga kriekek ízvilágára.

Habja érdekes módon nem sok van, a pohár alján meg marad némi üledék is (vagy gyümölcs, vagy élesztődarabkák tán...). Összességében nagyon meg voltam vele elégedve...

Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás13
Összesen32

Elérehetőségek:

Cím: 1075 Budapest, Király utca 13. / Gozsdu udvar /
Telefon: +36 1 878 1309
Email:  shanghai@spilerbp.hu

2015. február 18., szerda

Pécsi Radler Bronz Fahéjas Meggyes

Tesztelés időpontja:

2013. december 27., Tolna (dobozos)

A pécsi "Bronz" termékvonal viszonylag új kezdeményezés, a 2013-as első teszt óta vannak újabb versenyzők is már, a tesztek is érkeznek ezekről hamarosan. Közös jellemző a barna sörös alap, és az ízesített sörök esetében szokatlanul magas alkoholtartalom, ami jellemzően a 3 % feletti tartományba esik, tehát szó sincs fele-fele higításról, valószínűleg minden esetben a barna alapsör ízesítéséről van szó.

Meggyes söröknek sose voltam ellene, viszont a fahéjjal vannak néha ambivalens érzéseim: palacsintában semmi gondom vele, forralt borban sem, de vannak minősített esetek, ahol nem tudom akceptálni. Kiváncsi is voltam, hogy mi lesz a helyzet ebben az esetben, de szerencsére nem vágta agyon a barna sör és meggy alapot.

Pohárban a szín bíbor és barna közötti, illatra inkább fahéj mint meggy, jellemzően édes. Szénsavtartalom viszonylag magas, ízre pedig kellemes gyümölcsös, ugyanakkor kávés és fahéjas jellegek, igazi karácsonyi ízhatás. Olyan, mintha egy folyékony karácsonyi süteményhez lenne szerencsénk, már hallom is a háttérben a Mennyből az angyalt...

Összességében tehát egy jól megkomponált ízesített sör.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás12
Összesen32

2015. február 16., hétfő

Sörgyártók bemutatása #28 - Győrzámolyi Serfőzde (Bors)

Forrás: Táfelspicc
A főzde több söre (vagy ahogy ők szeretik mondani: sere...) szerepelt már a blogban, s biztos vagyok benne, hogy a nevüket a magyar sörkedvelők zöme már ismeri. Szerettem volna többet megtudni a történetükről, így elkezdtem kutatni, de csak részben jártam sikerrel. Legfőbb forrásnak a saját honlap bizonyult, amire dizájnilag majd mindenképp elférne egy kis ráncfelvarrás, pláne ha majd a jövőben a nemzetközi piacra is ki akar lépni a főzde.

Mert ehhez szerintem minden alap megvan, a minőségi sörök készen állnak a portfólióban már, s ha végképp letisztul, szerintem igazán szép reményekkel indulhatnának "harcba" szinte bárkivel, aki hasonló kategóriájú söröket gyárt a világban. Azt hiszem, ezzel az általános véleményemet kifejezésre is juttattam, alig várom, hogy egyszer személyesen is eljussak Győrzámolyba, és testközelből vethessek egy-két pillantást az ott zajló alkotó tevékenységre.

Szóval amit megtudtam, nagyrészt a cég honlapjáról származik:

A múlt Győrzámolyban nem többszáz éves: ha az alapokhoz akarunk visszanyúlni, akkor 1992-ig kell visszamennünk, a főzde elődje akkor indult, mint családi vállalkozás. Akkoriban még „Likócsi serfőzde és söröző” volt a név, s már akkor készültek "házi sörök", ami akkortájt nagy divat volt. Akkoriban sok ilyen sört kipróbáltam, de sokuknál a minőség finoman szólva nem volt egyenletes, s ahogy teltek az évek, ezek nagy része el is tűnt. Nem úgy ez a főzde, amit később "Bors" főzdeként is hallottam több helyen is említeni, amely túlélte ezt a korszakot, s 2009-ben készen állta a magyar "sörforradalom" kezdetére, s azóta szerencsénkre folyamatosan ontja a jobbnál jobb söröket a Szigetközből. (A "Bors" név, ha nem csalnak információm, Bors Lászlóra utal...)

Mivel személy szerint nekem a nagy változások első évei különböző okok miatt kimaradtak, így először tavaly futottam össze a söreikkel, de rögtön barátságot kötöttünk. A "serek" készítésénél az elmondás alapján szerencsére nem hajlandóak kompromisszumra, ami a felhasznált alapanyagok minőségét, és általában véve ami a minőséget illeti. Az alapanyagok nevének említése nélkül megjegyzik, hogy a lager típusú sörökhöz kétféle maláta, a barna sereket pedig három fajta maláta felhasználásával készítik.

Elkötelezettek a "friss" sörök készítésére is: nem használnak tartósítószereket és adalékanyagokat, cserébe viszont el kell fogadnunk, hogy a sörök nem tarthatók el az idők végezetéig. Ennek hangsúlyozásában odáig mennek, hogy ezzel akkor sem fognak szakítani, ha esetleg a tét az lenne, hogy megjelennek egyes nagy láncok polcain vagy sem. Ez utóbbi feltétel nem légből kapott: több ilyen nagy cég is ragaszkodik bizonyos eltarthatósági időszakokhoz, s némelyiket igazából az sem érdekli, hogy az illető termék babkonzerv-e, vagy éppen sör. Itt nyer értelmet a "ser" szó használata ebben a kontrxtusban. A főzde következetesen kerüli a sör szót, mert szerintük ez a szó devalválódott, s számukra csupán a tömegtermék kategóriát fedi le, az ő termékeiket ezért inkább a "ser" névvel aposztrofálják megkülönböztetés végett...

Nincs ezzel gond, csak hát nagyon nem kell akkor azon csodálkozni, hogy miért van tele a polc olyan zöldséggel és gyümölccsel például, ami két hét múlva is pont úgy néz ki, a "frissességet" nyilván a teljes természetesség adja... Na de ebbe ne is menjünk bele jobban, inkább örüljünk neki, hogy valahol még az érték a fontos...

2010 fontos év volt a főzde életében, mert akkor kezdtek el először kísérletezni a búzasör receptjükkel, és akkor született meg a Bors Búza, amit jelenleg a honlap kínálatban nem szerepeltetnek. Pedig a jelek szerint a sör létezik, legalábbis több híradás ezt támasztja alá. Mindenesetre egy felsőerjesztésű technológián alapuló búzasörről van szó, a receptről magáról különösebben sokat nem lehet tudni.

Az első igazán nagy dobás, a már tesztelt Tuck barát nevű sör megjelenése volt 2011-ben. Abban az évben nyáron került megrendezésre a második Kézműves Sörfesztivá, s erre a rendezvényre mindenki szeretett volna kirukkolni valami igazi újdonsággal. A főzde erre az alkalomra szeretett volna egy "belga" ízhatású barna ale-t előállítani, ami nem olyan egyszerű mutatvány azért. Fellelhetők különféle receptek a neten, s könyvek is közölnek ilyeneket (az oldalsó sávban is találhattok ilyen könyvet a "Szakirodalom" részben...), de ezekből azért nem biztos, hogy a kívánt eredmény fog előállni.

Mindenesetre Győrzámolyban azt az utat követték, hogy rengeteget teszteltek, s próbáltak rájönni tapasztalati úton, hogy az egyes söröknél milyen összetevők okozhatják a keletkező ízhatást. Magyarán módva a Tuck barát receptje teljesen empírikus úton állt elő, s a fesztivál előtt konkrétan még neve sem volt. A névválasztással kapcsolatban a fent belinkelt honlap így ír, ezt érdemes szó szerint idézni: "Egyszer aztán a fesztivál előtti hetekben felhívott a főszervező azzal, hogy akkor mi is lesz a neve a sörnek? Na erre nem számítottunk... Neve is legyen? Mivel először egy szerzetes jutott az eszembe erről az irányvonalról, mellesleg előttem lóg a falon egy festmény, rajta egy sörivó szerzetessel, azt találtam mondani, legyen valami barát... Legyen Tuck Barát... Így született meg a kicsike, a nagyocska sörimádó szerzetes nevére, még ha nem is belga a barát.."

A következő sarokpont a főzde életében a Sherwood nevű stout volt, amely 2012-ben készült el a
A Jégtörő Mátyás...
márciusi, VIII. nemzetközi sörversenyre, amit Miskolcon rendeztek meg. Lagert nem akartak készíteni, s valami olyasmire volt szükség, ami jól illik a Tuck barát vonalhoz. Így született meg ez fekete ale, amelynek névválasztásánál nem távolodtak el a Robin Hood nevével jelzett eszmevilágtól... Talán még ők maguk sem vártak akkora sikert, amely az új sört övezte, a Sherwood a barna sörök kategóriájában nagyot aratott: magasan a legjobb pontszámmal gyémánt diplomát nyert. Innen aztán nem volt megállás, meg kellett kezdeni a palackozást, s április elejére megjelent az üveges változat.

A Sherwood mellett folyt párhuzamosan egy másik fejlesztés, szerettek volna készíteni egy világos ale típusú "ivósört" is, aminek nincs túl magas alkoholfoka, így született meg a már szintén tesztelt Little John, amely szintén ezen a versenyen a 11 Balling feletti kategóriában aranyérmes lett. (Gondolom a névválasztás már nem lep meg senkit, bár a fent belinkelt teszt igazából már a sör újragondolása....)

2013-ban újabb területre merészkedtek be, akkor készítettek először IPA-t, ami a keresztségben az Anonymous nevet kapta, tehát szakítottak némileg Robinnal és társaikkal. Ezt a sört szintén teszteltem már, s a teszt leírásában is olvasható, hogy ez a legkesernyésebb sör a főzdétől eddig a pillanatig.  Az tudvalévő, hogy az IPA sörök történelmi okok folytán extra komlózást kapnak, de az Anonymous ennél tovább megy azért egy csöppet:100 IBU keserűséggel bír. (Az IBU: International Bitter Units, a "sörkeserűség" nemzetközi mértékegysége. Egy normál sör 10-20 IBU). Érdekes módon számomra a tesztelésnél nem ütközött ki ez aggasztó mértékben (harmonikus sör), de kétség kívül ez a főzde legkeserűbb söre.

Ezt követően két újabb sör érkezett a piacra, a Little John újragondolt (reloaded) változata (link fent), valamint a Jégtörő Mátyás, amit már szintén sikerült tesztelni...

Hát nagyjából itt tartunk most, és a főzde honlapján a felsoroltakon kívül is még vannak sörök, amikkel viszont még nem sikerült találkoznom. Tán el kéne zarándokolnom Győrzámolyba...:)

2015. február 12., csütörtök

Mahou Clasica

Tesztelés időpontja:

2014. január 12., Tallinn (dobozos)

2013 novembereében Madridban jártam, de ezt már említettem. Készülőben van az ott szerzett élményekről szóló bejegyzéshalmaz is, de hát az sem lesz egy rövid törtétnet... Spanyol barátom, akit már sokszor említettem, mindig a Mahou márkát dícsérte nekem agyon, s a spanyol fővárosban végre volt alkalmam csapoltan is tesztelni. Hogy milyen is volt, erre most nem térnék ki (elöljróban csak annyit, hogy nem változott szignifikánsan a véleményem...)

A Mahou terméklistájáról eddig a Cinco Estrellas ("ötcsillagos") szerepelt a blogban az alapsörök közül, s sajnos nem a legjobban, 19 pontot ért el, ami nem az acélos kategória. Mindenesetre annyi bizton elmondható, hogy az a sör volt valószínűleg a "prémium" kategória (legalábbis ez volt a gyártói szándék...), s ez a "klasszikus" pedig a legalapabb valami, így sokat itt sem várhattam...

A 4,8 % alkohol nem sejtetett túl sokat, de éppen el is mehet éppen, s a hab ami kijött a kis 0,33-as dobozból, egész bíztató volt. Színre kristálytiszta lager, ebből a tekintetből szó nem érhette a ház elejét. Ízre viszont egy sima light lager, amiben hozzáadott értékként nem jelentkezett semmi, így sima "ivósör", semmi több, bár érdekes módon a piros kollégájának a szintjét azért nálam átlépte. Mindenesetre sokat ne várjon tőle senki, de Madridban az x-dik tapas bárt járva, azért nem rossz legurítani belőle egy pikolóval az aktuális szendvicshez...

Azért ehhez a sörhöz is jutott "tapas" otthon, ez volt az első saját gyártású burgerem, s természetesen a buci is saját készítésű volt:



Megjelenés7
Íz5
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás8
Összesen24

2015. február 11., szerda

Jégtörő Mátyás

Tesztelés időpontja:

2014. november 22., Budapest (üveges)

A Győrzámolyi Serfőzde már olyan szinten képbe került itt a blogon, hogy havatovább nem is húzhatom soká egy részletes poszt megjelentetését (el is kezdtem írni, jelzem...). Mindazonáltal egy sajnálatos dolognak kell hangot adjak, rögtön itt a legelején.... Ez a sör nekem igazán bejött (bár olvastam fanyalgó véleményeket is...), de nem tudok szó nélkül elmenni amellett a tény mellett, hogy a sör nem szerepel a cég hivatalos honlapján. (Mint ahogy hozzáteszem a Little John Reloaded sem, de erről már írtam.)

No de mi is a Jégtörő Mátyás tulajdonképpen? Authentikus forrás híjján bízzuk hát magunkat az internet bugyraira, ahol az összetételre vonatkozóan sok információt nem lehet fellelni, a lényeg az, hogy egy "fűszeres barna ale"-ről beszélhetünk, ahol a fűszerek mibenlétét jótékony homály fedi. A színe szép mély barna, enyhén már fekete felé hajolva, a ha már 6,5 % alkoholnál tartunk, ebben a kategóriában nekem ez kicsit túl keserű. Egyesek szerint az édeskés kicsengésével van inkább a baj, de számomra 6 % fölött ez jöjjön is, de csak nem jött. Csöppet én így karcosnak éreztem, bár ahogy fogyott el szépen, egyre jobban bontogatta nekem az ízeket.

A végső ítélethozatalra nálam így szépen feltornászta magát, s pont ellenkező hatást váltott ki nálam, mint a negatív véleményeknél, ahol sokszor azt emelték ki, hogy rossz indítás után a fokozatos feljavulás után a végére a sör nagyon elfáradt. Szerintem kimondottan ajánlott tétel, de némi tökéletesítés még elfér. Csak így tovább!


Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás14
Összesen36

2015. február 10., kedd

Brālis Bitter

Tesztelés időpontja:

2013. november 9., Tallinn (üveges)

Hát akkor hála ismét Bernhard barátomnak, merüljünk le újra a lett sörfőzés bugyraiba... Nos, a helyzet az, hogy ez a sör tán véletlen módon nem található már meg a cég honlapján, aminek persze több oka is lehet, nekem legvalószínűbbnek a népszerűségvesztés tűnik, de ki tudja...

Mindenesetre, amennyire az én szerény lett nyelvtudásomból telik, a hátlap leírásából következtetve egy intenzívebben komlózott lagerről van szó, aminek a szűrésébe is komoly enrgiákat fektettek, s ha a képeket megnézitek, a tisztaságával nincs is semmi baj. Színre némileg a halvány sárga felett van, s ízre tán picit kesernyésebb, mint az én átlagos ingerküszöböm.

 
 


Minőségre nagyjából az előző szintjét hozza, az alkoholtartalom 5,3 %. Őszintén kíváncsi vagyok, vajon tényleg levették-e a palettáról, vagy még mindig lehet kapni valahol...

Shogy még egy kicsit lökjünk a már múltkor megindult nyálelválasztáson, még egy kép arról a halászléről, ami a sörfogyasztás közben készült:



Megjelenés8
Íz6
Aroma és jellegzetességek   5
Összhatás10
Összesen29


2015. február 6., péntek

James Boag's Premium Light

Tesztelés időpontja:

2015. január 21., Budapest (üveges)

Nem tehetek róla, de ha Tasmániára terelődik a szó, nekem mindig a tasmán ördögök jutnak eszembe, pedig azt is tudom, hogy szegények igen rusnya állatok (legalábbis kinézetre). No meg az is eszembe jut (csak hogy maximálisan elkalandozzunk mindenfelé...), ami egyszer a trolin esett meg, amikor épp az aktuális kék túra (egyszer tán majd abból is lesz blog) etap teljesítése céljából tartottunk hajnalok hajnalán a Keleti pályaudvar felé...

Szóval békésen utazva a trolin felfigyeltünk két brókerarcú csávóra, akik úgy néztek ki, mint két narkós a Trainspottingból, szemlátomást buliból tartottak hazafelé enyhén túltöltve.:) Csillogott a szemük az értelemtől, azaz olyan homályosak voltak, mint a szeptemberi köd a Zsidó-réten a Bükkben. Na. Alig bírtak kapaszkodni, aztán az értelmesebbnek tűnő (hangsúlyozottan csak tűnő!) elkezdett egy olyan társadalomtudományi előadást:

-      Tudod mi a baj apukám?
-      Hát… (csöppnyi elbizonytalanodás). Nem…
-      Megmondom én neked! Az a baj,… szóval az a baj…
-      ???
-      Az a baj, hogy túlképzett vagy! Ez az, túlképzett vagy apukám.


A másik itt egy kicsit kezdte elveszteni a fonalat, de azért próbált tovább figyelni, az ész meg folytatta:
Forrás: Greenfo

-      Így aztán egy választásod marad érted... Be kell gyújtani a hajtóműveket…
-      ?
-      És… és…. És elpályázol! A világföldglóbis másik felére. Érted? Ausztráliába! Mert ott lehet érvényesülni! De itt nem, mert túlképzett vagy, na…
-      Aha…
-      Csak ott aztán egy dologra kell ám vigyázni, ezekre az izékre e. Ezekre a tasmán ördögökre. Az egy kegyetlen veszélyes állat vazze. 40 centi az egész g***, aztán negyvenesével támadnak! Láttam, a Diszkóveri csenellen!
-      ????

Hát én ezen a ponton magam alá dőltem majdnem a 29 kilós hátizsákommal együtt.


No de minek és hogy jön ide Tasmánia? Hát kérem csak úgy, hogy hasonlóan egy korábban tesztelt ausztrál sörhöz (áldassék érte Csongi bácsi neve...), ez is abból a régióból származik, s még csak nem is a nagyobbik "szigetről", hanem ténylegesen Tasmániáról, tehát nyugodtan nevezhetjük tasmán sörnek... Maga a James Boag's főzde is megér majd egy misét, most elég ha azt tudjátok, hogy túl vannak a száz éven, tehát halmozódott ott is fel már némi tapasztalat...

Azt is lehet már tán tudni rólam, hogy a light sör kategória nem a szívem csücske, különösen akkor, ha az adott nedű bekúszik a 3 % alkoholszint alá. Márpedig ennek a sörnek sikerült, mindössze 2,7%. Szerencsére ezt a kóstolás első pillanatában nem tudtam (csak később néztem meg), így ezt az előítéletes szakaszt kihagytam most. Érezhetően light sör volt ízlelésre ettől függetlenül, moderált komlózással, s nagyon enyhén érezhető vizességgel.

Sajnos ez is csak 0,33-as palack volt (szintén tekerős kupak...), így nagyon nem lehetett tartogatni, kóstolgatni, de ezen a rövid távon is érezhető volt, hogy a hűtés kimondottan jót tesz neki, s pár perc elteltével bontogatja szépen ki magát. Ebben a kategóriában (3% alatt), megkockáztatom ez volt a legjobb sör eddig, amit ittam. A gyártó oldala szerint agyon is nyerte magát vele magát mindenféle versenyeken...

S hogy mihez lehet inni ezt a sört? Hát például ehhez (ismét a lányom kreált egy újdonságot a konyhában):




Megjelenés5
Íz5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás11
Összesen26





2015. február 4., szerda

Mahou Mixta Shandy

Tesztelés időpontja:

2013. december 13., Tallinn (dobozos)

Ezzel a sörrel elérkeztünk egy időre az utolsó tételhez a spanyol citromos stílusban, s ezúttal is arra gondoltam, hogy végre történik majd valami, és lesz már egyszer végre egy olyan tétel, ami érdemes a kóstolásra ebben a kategóriában. A Mahou sörei közül nem ez volt az első nekem, s mivel volt már némi tapasztalat, volt bennem egy enyhe előítélet is...

A várakozás volt talán nagy egyébként, hisz tán azt is említettem korábban, hogy az egyik spanyol barátom számára a Mahou alapsöre jelenti az etalont, és mindig sopánkodott Tallinnban, hogy ott nem lehet ezt a fajta sört inni. Sajnos ezt a nézetet nem tudtam osztani, a legalapabb észt sör simán hozta a Mahou szintjét, sőt...

No de nézzük ezt a sört. Rögtön egy másik citromos sör után kóstoltam, így jó összehasonlítási lehetőség kínálkozott, de ez végülis elmaradt. Hogy miért? Hát egyszerűen azért, mert minőségre ugyanazt nyújtotta, s van most már egy igen rossz sejtésem. Mégpedig az, hogy zavart érezek az erőben, s az az érzésem, hogy ezek a fajta spanyol sörök a citromos ízesítéshez szükséges teljesen "természetes" anyagokat ugyanonnan szerzik be... Mindenesetre hab semmi, ízre pedig édes-savanyú citrompótló...


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás8
Összesen19