2013. augusztus 29., csütörtök

Gurmee Jõuluõlu

Tesztelés időpontja:

2013. január 16., Tallinn ("csapolt")

Hangsúlyosan idézőjelbe van téve a csapolt, mert azért ezt egy kicsit meg kell magyarázni. Az év elején megnyitott Tallinnban egy hatalmas áruház (csak azért sem fogok itt nekik reklámot csinálni...), ahol magán az élelmiszerbolton kívül nyílt egy kisebb egység, ahol elvitelre lehet csapolt söröket venni. Többek között csapolnak Leffe-t is, meg lett söröket, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.... A söröket műanyag palackba teszik, s ott címkézik fel, egész jó megoldás szerintem...

Itt sikerült szert tenni erre a sörre, aminek az eredetét "jótékony" homály fedi, címkéjéről csupán annyi derült ki, hogy valahol Észtországban készül, barna sör (mintha nem látszana...), 2-12 fok között és 48 órán belül el kell pusztítani...

A nevéből gyakorlott blogolvasók arra is rájöhetnek, hogy egy karácsonyi időszakra készített sörkülönlegeséggel állunk szemben. Az összes induló paramétert figyelembe véve nem voltak túlottan nagy elvárásaim, de kellemesen csalódtam. Habja persze nem volt sok a főzetnek, de az illata egész kellemes (néhol ánizs?) volt a pohárba öntözgetés közben. Színe sem hagy különösebb kívánnivalót maga után, kellemesen barnás-vörös.


Sajnos az alkoholfokról nincs információ, de ízlelegetés közben érződik, hogy nem a 4+x kategóriában járunk, valahol 6 körül állhat meg szerintem. Ízre inkább édeskés, mint kesernyés, néhol zölddió és mandula aroma érezhető, kimondottan karácsonyi (téli) hangulatot idéz. Na jó, azért nem fogom az egekbe emelni, de feltétlen megérte a pénzét...

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 31

2013. augusztus 27., kedd

Fuller's ESB Champion ale

Tesztelés időpontja: 

2013. július 8., Tallinn (üveges)

Volt-e már Fuller's sör a blogban? Könnyű megfejteni, mert még nem. Sőt, még az is igaz, hogy ez volt életem első Fuller's söre, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most a gyár történeti áttekintésére nem nagyon szeretnék kitérni (nem is fogok), ha valaki mélyre akar az ismeretekbe merülni, katt ide, aztán lehet folytatni itt az olvasást...

Maga az ESB ale egy viszonylag fiatal kreálmány, a Fuller's mindössze 1971-ben dobta piacra, de elég hamar nagy népszerűségre tett szert. Eredetileg azért jött létre, hogy a téli időszakban leváltsa a már kissé megfáradt Old Burton Extra nevű sört. Vették, mint a cukrot, így aztán úgy döntött a menedzsment, hogy nem csak időszakos sör lesz belőle, bevették állandó szereplőnek a portfólióba...

A csapolt verzió alkholtartalma 5,5 %, ez annak idején elég szép számnak számított ale körökben, de ha nagyon megnézzük az Egyesült Királyságban csapolt sörként is forgalomba kerülő nedűket, ma is ez az egyik legerősebb... A népszerűség növekedésében persze nagy szerepet játszott az is, hogy 1978-ban a sör megkapta a CAMRA (Campaign for Real Ale) Beer of the Year minősítését. Emellett még begyűjtött már jópár díjat, de nem vagyok én Fuller's marketinges, hogy itt most mindet felsoroljam... Mindenesetre nem véletlen került oda az a champion szócska...



Az üveges verzó erősebb a csapoltnál, az én palackomra 5,9 % volt írva, hát annyi baj legyen. Létezik hozzá saját pohár is, én csak a szokásos kóstoló pohárkámmal estem neki persze... Mit is érdemes említeni először? Tán a színt. Ennek a sörnek kellemetes vöröses színe szinte rabul ejti az embert az első pillanatban, a feltörekvő szénsav pedig ad némi opálosságot, de aztán hamar kitisztul. Illatában gyümölcsök jelennek meg (leginkább citrusfélék), de érdekes módon az ízben ezek nagyon nem tolakodnak elő kezdetben. Nem túl sok hab keletkezik, ízben pedig leginkább édeskés karamellás érzet alakul ki, testes kis ale ez...

Alapanyagként Northdown, Target, Challenger és Goldings komló kerül bele, a Pale Ale és Crystal maltáta mellett. Folyamatosan jönnek elő a gyümölcsök (grapefruit?), aztán a végére enyhe kesernyésség veszi át a hatalmat. Mit mondjak még? Kéne inni még egyet...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38

2013. augusztus 23., péntek

Vilkmergės Tamsusis

Tesztelés időpontja:

2013. január 10., Tallinn (üveges)

Minden jónak vége szakad egyszer, így a szabadságnak is, de ennek legalább annyi jó hozadéka van, hogy az ember újra gépközelbe kerül, s hódolhat a blogírási kedvének is, ha éppen olyanja van. Régen írtam ide, így ennek is épp ideje volt már. A szabadság alatt persze megint gyűltek fel újabb jegyzetek és élmények, de most még mindig az év elejére kell visszanyúlnom, amikor megkóstoltam a Vilkmergės alus eleddig számomra legjobb sörét... (Azóta sikerült Kaunasban szert tennem egy újabb versenyzőre, teszt majd később...)

Szóval ez volt számomra eddig a főzde legkiemelkedőbb söre, és nem csak azért, mert ennek is nagyon szép a 33 cl-es üvege. Először éreztem azt, hogy a fenébe, is hát ez hamar elfogyott... Az alapanyagok (főleg a maláta) itt is Litvániából származnak, többféle malátát használnak hozzá, karamell malátából mindjárt hármat... Ez is szűretlen sör egyébként, ami errfeleé barna sörből aztán végképp ritkaság, meg kell becsülni az ilyet...





Alkoholtartalmárólé megoszlanak a vélemények a neten, többen 6 %-os sörrel futottak össze, sajnos az én képeimen nem látszik, hogy mi a pontos helyzet, s akkoriban elfelejtettem felírni. Annyi biztosnak látszik, hogy tán öttel kezdődik. Pohárba kitöltve a sör kiváló színkombinációkat mutat: lámpafénytől függően mélysötét, vagy bíbor színben játszik. Az íze elsőre nem túl erőteljes, selymes, harmónikus már az első pillanatban. A karamellás íz dominál, s nem megy utóízben sem kesernyésbe, de ugyanakkor édeskésnek sem mondanám. Egész nyugodtan meg lehetne belőle inni pár üveggel egy kellemes este közben, most éppen csak az a gondom, hogy nincs egy sem kéznél...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 36