2013. december 17., kedd

Bauskas Gaišais Senču

Forrás: Beers of Europe
Tesztelés időpontja:

2013. július 16., Tallinn (üveges)

Kimeríthetetlen forrásnak tűnik a lett sörpiac is, s még ha tudnátok, mennyi tétel van még talonban, illetve jegyzet formájában! A Bauskas alus már nem először tűnik fel ezen a blogon, sőt még a Bauskas Gaišais mint fedőnév sem, volt már belőle egy Bauskas Gaišais Specialis teszt korábban. Kicsit furi a dolog tulajdonképpen, mert a Bauskas címkéken a Bauskas név után sokszor odanyomják a Gaišais szót is, ami csupán arra utal, hogy világos sörről van szó és nem barnáról. S mivel ebben a formában ez csak egy töltelékszó, a legtöbben csak Bauskas Senču néven emlegetik ezt a sört.

A Senču szó a lett nyelvben az ősökre utal, de érdekes mód ez a főzde "legfiatalabb" söre. Lágy komlózás jellemzi, amely visszafogott kesernyésséget szül, s mindamellett, hogy csupán 4 % alkohol szorult belé, mégsem tűnik vizesnek. A színe nem túl mély sárga (light sör...), s az uralkodó íz benne a malátás édeskés íz. Jó dolog, ha az embernek barátai ilyen söröket hoznak Lettországból...:)

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás 11
Összesen 28


2013. december 6., péntek

GB Piney

Tesztelés időpontja:

2013. december 1., Tallinn (üveges)

Viru õlu kivesézése kapcsán már előjöttek a GB sörök. Ezek tulajdonképpen dán sörök, a GB a Gourmet Bryggeriet szavak rövidítése, s mint olyan, az anyacég (Harboe) találmánya. Pillanatnyilag ezek közül három szerepel az észt piacon is, ezek közül az egyik a Piney. A név ugye elméletileg arra utalna, hogy "fenyőízű" a sör, de erről az íze alapján szó sincs. Ezzel a "kézműves" szóval mondjuk picikét félrevezetik a népet, mert a helyzet az, hogy egész komoly modern gyártósor áll a termék mögött, tehát nem igazán lehet azt mondani, hogy egy kis műhelyben állítanák elő...

Többféle malátából készült sötétebb színű felső erjesztésű pale ale, de hogy pontosan milyen maláták vannak benne, azt jótékony homály fedi. Annyit azért lehet tudni, hogy American Cascade és Amarillo komlók kerültek bele. Mint mondtam, a színe inkább félbarna, az íze pedig leginkább kellemesen gyümölcsös, azaz picit édeskés. Engem leginkább ananászra emlékeztet...




Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás 12
Összesen 31

2013. december 4., szerda

Faxe Lite

Tesztelés időpontja:

2013. július 16., Tallinn (dobozos)

Hát akkor ugorjunk térben és időben, még akkor is, ha még nincs meg a mindennapi lehetősége a tér görbítésének (tán túl pihent vagyok ma?). Szóval vissza júliusba, mert vannak még onnan is feldolgozatlan jegyzeteim, sőt, ha őszinte akarok lenni, még vannak tologatott hiányosságaim a tavalyi évről is. De a "kocsmakultúra" része nem oly egyszerű a blognak, azoknak a bejegyzéseknek mindig több időt és energiát kell szentelni, hamar munka meg ritkán jó...

Ennyi nyavalygás után lépjünk a másik dimenzióba, ugorjunk a térben is. Ez nem lesz ezúttal túl nagy ugrás, Nagy-Britanniából épp csak egy ugrás Dánia, aki jó úszó, akár egy fürdőnadrágban is megteheti a távot. Azon esetben a sörfogyasztás viszont ellenjavallott, tapasztalatom szerint a hosszútávú lubickolást semmilyen formában nem segíti elő ugyanis. (Eldőlt, tényleg túl pihent vagyok ma...)

Szóval a Faxe főzde. Akik már jártak ide korábban, olvashattak már róluk három posztot is, az átlaguk 32 pont feletti, ez azért tiszteletparancsoló (mondhatni). Nyáron adta magát tehát a dolog, hogy meg kell kóstolni a light kategóriába szánt sörüket, bár a dobozt elnézve kicsit elcsodálkoztam, ugyanis az alkoholtartalom 4,7 %, ami lényegesen magasabb, mint a Faxe Light-é, ahol ez az érték csak 2,6. (... amitől még egy testesebb császárpingvin sem fog a falnak menni bizonyára, hát még én a 98 kilómmal akkortájt  - most már csak 90,9!!!).

Odáig rendben voltunk, hogy pohárba kitöltöttem, s nézegettem a habot: viszonylag nagyobb bubikból álló szerkezet, összetettség, tartósság semmi. Illatpróba nem hozott eredményt, nagyon távolról némi édeskésség és komlószerű valami, de nagyon halovány érzetek. Ízre ezek után jobb volt, mint vártam: azt gondoltam, hogy egy nagyon vizes nedű lesz az első benyomás, de nem. Teljesen sörszerű az ital, persze mellékzöngék vannak: az íze távolról sem emlékeztet egy rendes lagerre (light a szerencsétlen...), minden letompult benne, de érződik, hogy jó alapanyagokból van. Hiányérzet tehát van bőven, de zavaró mellékízek szerencsére nincsenek. Éppen ha arról van szó, hogy jön vendégségbe 32 ember plusz 3 kutya, s nem lehet lerészegedni kellemesen miközben megfőzi az ember a gulyást a 6,84 kg húsból plusz egyéb anyagok, akkor ez egy jó alternatíva: meg lehet belőle inni korlátlan számban, hogy pótoljuk a folyadékot.

Egyre viszont nem jó: tartalmas sörözős beszélgetésre, amikor az ízek élvezete benne foglaltatik az első prioritásban. Ennek megfelelőek a pontszámok is, a Faxe átlaga meg sajnos romlik, használhtó kép ezúttal pedig sajnos nincs...

Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek    4
Összhatás 10
Összesen 23

2013. december 3., kedd

Iron Maiden beer - Trooper

Tesztelés időpontja:

2013. november 30., Tallinn (üveges)

Az egyik nagy kedvencem az Iron Maiden együttes, így nem is volt vitás, hogy mikor megláttam ezt a sört a polcon, rögtön lecsaptam rá. A címkéje a banda "The trooper" című számát idézi fel, s nem csak az, az üveg hátoldalán még egy kis leírást is olvashatunk róla, hogy miért is keletkezett ez a dal annak idején...

Még az iskolában sokunk fejébe próbálták beleverni történelem órán a Boszporusz és környékének fontos stratégiai szerepét, több kevesebb sikerrel. A környék birtokvédelmi harcai között az angolok számára kiemelt jelentőséggel bír az 1854-es Krím félszigeten vívott háború, amikor az orosz cár törekvéseit próbálták a törökökkel és franciákkal közösen megállítani.

A háború legemlékezetesebb pillanata az angolok számára Balaklava városához kötődik, amely a háború folytatáshoz kevés volt (nem volt elégséges utánpótlási pont a fő cél, Szevasztopol támadásához), viszont az oroszok számára elég fontos volt, hogy visszafoglalják. A csata során az angolok számos baklövést követtek el, nagyrészt azért, mert a parancsnokuk a dimbes-dombos terület legmagasabb pontján úgy adta ki a parancsait, hogy nem nagyon törődött azzal, hogy a völgyekben elhelyezkedő egységeknek fogalmuk sincs a többiek pozíciójáról. Ő jól látott mindent, de a többiek... No mindegy, a könnyűlovasság is félreértelmezett egy nem túl egyértelmű parancsot, s megindultak az egyik legerősebb orosz tüzérségi állás felé rohammal. 2 kilométert (!) kellett megtenniük ágyútűzben, ennek ellenére elérték a vonalat, és el is foglalták azt. Közben elvesztettek persze egy rakás embert és lovat, s "győzelmük" is csak pillanatnyi volt, az oroszok rendezték soraikat, és be is kerítették őket. Ennek ellenére kivágták magukat, s a helyzet súlyossága ellenére viszonylag nem nagy veszteséggel megúszták az ügyet. Bővebb információ itt.

Mindezek után számomra teljesen érthetetlen, mi a túróért van ennek a totális bénaságnak ekkora kultusza az angol hadtörténelemben és kultúrában... Még az Iron Maiden is egy dalt szentelt neki 150 év elmúltával...

A sört magát a Robinson főzde készíti, akik ebben az évben ünnepelték 175 éves évfordulójukat. Nem egy óriáscégről van szó, de mindenesetre van vagy 350 kocsmájuk is (na jó, pub...) Nagy-Britanniában, tehát nem is kicsik. A sört hosszú távra tervezik, ahogy erről Bruce Dickinson is beszél az alábbi videóban:



Az együttes tényleg komolyan gondolja dolgot, még egy saját weboldalt is létrehoztak ennek a sörnek.



De milyen is a sör? Mint a képekből is látszik, egy amber színű (félbarna és vörös közötti színvilággal) tipikusan brit ale, amely ízben picikét hasonlatos a Mikkeller söreihez, de azért persze kicsit más. Ízében visszafogottabb komlózás tapasztalható, mint a dán főzde söreinél, nem olyan brutálisan kesernyés, de azért az utóízben szépen jön a komló. Nem érdemes nagyon lehűteni, szerintem valahol 8-9 fok körül érdemes inni.

Nagyon remélem, hogy a kapcsolat tényleg hosszú távra szól a banda és a Robinson főzde között, s még sokáig élvezhetjük ezt a sört. Addig is, míg újra alkalmam lesz rá, hallgassuk meg a Trooper-t, ha már szóba került:


Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 13
Összesen 34

2013. november 29., péntek

Aurum Sabor Limón

Tesztelés időpontja:

2013. november 16., Tallinn (dobozos, 0,33)

Ismét Spanyolhon, s megint egy citromos sör. Legutóbb a San Miguel által előállított tétel került sorra, most pedig az Aurium söre, s most álljunk is meg egy pillanatra. Rövid kutakodás eljutottam oda, hogy az Aurum brand alá tartozó sörök a Font Salem nevű főzdéhez köthetők, akik helyileg Valencia-ban vannak. Mivel vettem még tőlük mást sört is, hamarosan várhatók egyéb tesztek, s természetesen majd egy részletesebb ismertető is.

De most ugorjunk erre a sörre. Annyiban mindenképpen eltér a San Miguel citromos próbálkozásától, hogy ebbe azért szorult némi alkohol, ha nem is nagy mennyiségben (1 % alá csúszik be), de gyakorlatilag tekinthetjük ezt is alkoholmentes sörnek. Szénsavtartalma szinte alig van, s ízre ez is inkább szőlőlé, mint limonádé jellegű sörös ital. Igen csak édes, már-már gej édes kategória, akinek bejönnek az agyoncukrozott üdítőitalok, ezt is fogja imádni. Felfrissülést, pláne sörhöz hasonló ízeket senki ne várjon.

Ennek megfelelőek a pontszámok is...

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás 8
Összesen 19

2013. november 27., szerda

Höss Holzar-Bier

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 7., Tallinn (üveges)

A Höss főzde már két alkalommal is terítékre került, de érdekes módon ez volt az első teszt a sorban, de a feldolgozási algoritmusom miatt mégis ez a jegyzet került elő legutoljára. (Aki megfejti az algoritmust, annak nem is tudom, mit fogok küldeni, de majd kitalálom...)

Nem kaptak rossz pontszámokat azok a sörök se, de ennél a sörnél végképp meg kell hajtanom a fejem: félbarna csoda, amivel volt szerencsém összefutni. Szerencsém bizony, mert ezek szerint februárban rendesen beválasztottam ebbe a csomagba: a három sör átlagpontszáma 39,6, azaz majdnem 40. Derék.

No de lépjünk tovább erre a sörre. Nem túl erős lager, az alkoholtartalma mindössze 5,2 %. Pohárba kitöltve szembetűnő a sok szénsav jelenléte vizuálisan, de nem kell tőle megijedni, mert kóstolásnál ez nem hat zavaró tényezőként egyáltalán. A színe szép félbarna, némi gyengéd opálossággal kezdetben, majd letisztultságban a finisben. Az íze változatosan hullámzó: először malátás édeskés, majd nagyon halvány kávé, aztán gesztenye, de mindenütt tetten érhető a kesernyésség, szépen megtámogatja a háttérből a felbukkanó ízeket. Szerintem fenomenális.




Megjelenés 9
Íz 8
Aroma és jellegzetességek       9
Összhatás 17
Összesen 43

2013. november 25., hétfő

San Miguel 0,0% Limón

Tesztelés időpontja:

2013. november 17., Tallinn (dobozos, 0,33)

Ezúttal nem spanyol barátaimnak kell hálát adni: ez a sör saját beszerzés, saját kezűleg követtem el azt a fatális hibát, hogy a múlt héten megvettem ezt a sört Madridban. Elgondolkodtathatott volna egyrészt a "0,0%" is, no meg a korábbi tapasztalatok, de hát aki nem tanul a saját hibáiból, az vessen magára ugye...

Nem igazán futottam össze eddig sok jó spanyol sörrel, s az ízesített sörök tekintetében a hispániai tapasztalatom konvergál a 0-hoz. Félig-meddig így azért érthető, hogy megörültem a boltban, amikor megláttam ezt a sört (s hasonló társait is...), így hát vettem belőle egy dobozzal, s még pár másikkal együtt most folyamatosan tesztelgetem őket. Teljesen világos két hasonló citromos sör után, hogy a spanyol sörszakma külön úton jár a radler világtól, az ő változataik sokkal inkább a francia panaché-ra hajaznak, mint egy radlerre.

Alkoholtartalmuk valahol 0-1 % között van, s eleddig mindre jellemző volt (kettőt kóstoltam meg, egy még van), hogy a színűk az aranysárga felé megy, kevés bennük a szénsav, mérsékelt (szinte nulla) a hab, s az ízük inkább hasonlít a '70-es években kapható Traubi-ra, mint egy citromos sörre. Azaz ez inkább szénsava szőlőízű üdítőital, mint sör.

Mondjuk a San Miguel citromos "söre" valamilyen habot legalább produkált, s a kezdő mélysárga színből a szénsav csökkenése után majdnem citromsárga szín lett. Sajnos az íze azonban nyomokban sem emlékeztet sörre: ha üdítőitalt akarok inni (nem akarok, akkor inkább iszom vizet...), akkor majd választok mást. Részemről ezt viszont soha többet...



Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek      4
Összhatás 9
Összesen 20

2013. november 20., szerda

Aldaris Porteris

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 4., Tallinn (üveges)

Mikor fog már végre az Aldaris megdicsőülni, és kilépni a szürkeségből? Ez volt a nagy kérdés a teszt előtt, s tudtam, hogy most van rá a legnagyobb esély. Nem könnyű egy nagy gyártónak a tömegízlésnek megfelelő ízvilágból kitörnie, erre csak ott mutatkozik némi sansz, amikor egy marginálisabb stílussal próbálkoznak, amit nem kell feltétlen kéttrillió hektoliter szériában legyártani. A baltik porter pontosan ez a szegmens: népszerű ugyan errefelé, de azért annyira mégsem isszák, hogy muszáj lenne mindenkinek megfelelni...

Hogy milyen is lett? Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem már így elöljáróban, hogy ez volt az egyik legjobb baltik porter, amit valaha is ittam (tán a hab méretén lehet egy kicsit polemizálni...). Mondjuk kifejezetten hasonlít arra az ízvilágra, amit az észt baltik porterek képviselnek, de azért mégis egy picit más. (Egyesek szerint a balti országok nagy gyártói ugyanazon receptekkel dolgoznak...) Kellemes karamellás, kávés, időnként testes vörösboros aromák, zavaró kilógás sehol. Kompakt íz, amely leszorítja az embert a kanapéra, és arra készteti, hogy hirtelen kerítsen hozzá egy szelet Sacher tortát.






De tán az sem kell, jöhet ez bármivel (szinte) és bármikor... Végre egy igazán jó Aldaris sör! Egész konkrétan mondjuk én egy jó kis csípős leveshez ettem, amibe került ebből a veszedelmes Acapulco paprikából is:))


Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek     8
Összhatás 15
Összesen 38




2013. november 17., vasárnap

Sörgyártók bemutatása #21 - Užavas alus

Forrás: MB Betons
Hát akkor kezdjünk bele a lett sörkultúra fellegvárainak ismertetésébe is, s kezdjük mindjárt az Užavas alus-al, vagy más néven Ventspils Užavas alus-al, így is szokták emlegetni a céget. Ventspils a helység neve, ahol a cég található, ha valaki rábök a térképre, akkor Kelet-Lettországban fogja megtalálni, az országnak egy olyan fertályán, ami a II. világháborús harcok után szinte teljesen elnéptelenedett, s isten igazából a mai napig nem tért teljesen magához...

A cég elődjét, úgy hívták, hogy SIA „ZAKSI”, s 1994-ben alapították, mindössze pár évvel azután, hogy Lettország visszanyerte a függetlenségét. Nem mondhatja tehát senki, hogy a több évszázados sörfőzési tradíciók bénítóan hatnak a cég friss fejlesztéseire, gond nélkül kijelenthető, hogy a nulláról kezdték az ipart. Próbáltak rögtön nyitni a modern technológiák felé és talpon maradni a '90-es évek keleti típusú eredeti tőkefelhalmozásos időszakában, amikor aztán végképp nem volt egyszerű egy cégnek gyökeret ereszteni.

Ez alatt a rövid időszak alatt viszonylag jól sikerült kiépülniük, több száz üzleti partnerük van saját bevallásuk szerint, s nem csak a szomszédos országokban, sikerült betörniük a skandináv régióba is, s az a vicces, hogy ők még Hollandiát is ide sorolják...
   
S hogy miért éppen Ventspils? A válasz roppant egyszerű, az alapító atya, Uldis Pumpurs itt született, s itt töltötte gyermekkorát... Az Užavas név a régió nevéből jön, s a tulajdonos szerint az ő sörfőzdéjének híre is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több turista érkezik erre a vidékre az ország többi részéből, bár szerintem némileg belejátszik ebbe a tengerpart is...:)

A felhasznált anyagok minőségére nagyon kényesek, s mindenütt kihangsúlyozzák, nincsenek semmiféle adalékanyagok. De nézzük, mit is használnak valójában... A viezet egy artézi kútból nyerik, s hogy minél jobb minőségű vizzel dolgozhassanak, a környéken számos fúrást hajtottak végre. A teszteket lettországi és németországi laborokban végezték, s végül persze az jött ki, hogy a víz alkalmas sörkészítésre, és természetesen jó minőségű ivóvíz is egyben.

A többi hozzávaló három országából érkezik: Belgiumból, Németországból és Ausztriából. Ennek két oka van: egyrészt magasak a cég minőségi követelményei, másrészt meg Lettországban ezek az alapanyagok csak limitált mennyiségben állíthatók elő. A kezdetekkor a cég lett malátát használt, de a napfény hiánya és az ismert éghajlati körülmények nem teszik lehetővé a gazdaságos termelést, ezért aztán a cég importból szerzi be ezeket az anyagokat. Malátából három félét használnak, light malátát, karamell malátát és pörkölt malátát.

A komló Belgiumból érkezik, a cég jó kapcsolatokat ápol egy belga céggel (közelebbről nem tudni kivel). A felhasznált élesztőről különösebben nem lehet tudni semmit. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy stabil beszállítókkal dolgozzanak, így biztosítva az állandó minőséget. A különböző sörök ízvilága közös erőfeszítéssel alakul ki, ebben a folyamatban részt vesz a tulajdonos, barátok, és természetesen a sörfőző mesterek. Ezt a folyamatot ők “Latvianisation of taste”-nek hívják szerényen...

Most pedig nézzük, miféle sörök készülnek náluk... Jelen pillanatban a portfólió eléggé letisztultnak tűnik, mindössze két sörből áll: Užavas TUMŠAIS és Užavas GAIŠAIS. Amint látszik, mindkettőről volt már teszt a blogban, nekem vitathatatlanul a barna változat (TUMŠAIS) ízlett jobban. Sajnos a receptek mikéntjéről a hivatalos honlap szinte semmit nem árul el, mindössze annyit állapítanak meg a sörökről, hogy leginkább Riga és Kurzeme környékén van esélyünk velük összefutni, de azért néha más országok boltjainak polcain is fellelhetők (Németország, Belgium, Észtország)

Aki mondjuk elég kalandvágyó, s elzarándokol a helyszínre, a reggeli órákban szűretlen sört is vásárolhat, 5 literes (!) kiszerelésben. Vállalnak vezetett látogatást is, egyelőre sajnos csak lett és orosz nyelven.

A bolt nyitvatartási ideje:

November 1-től április 15-ig:

Hétköznap és szombat:
10:00 - 17:00
(vasárnap zárva)

Április 16-tól október 31ig:

Hétköznap és szombat:
10:00 - 19:00
Vasárnap: 10.00-17.00

A főzde maga 27 km-re kint van a városból, minden kontakt és egyéb információ megtalálható itt.

2013. november 7., csütörtök

Užavas Tumšais


Forrás: Užavas alus
 Tesztelés időpontja:

2013. október 3., Tallinn (üveges)

Van egy új lett kollégám, akinek legutóbb a havi adekvát közös szaunázás alkalmával az a remek ötlete támadt, hogy meglepi a társaságot néhány jófajta lett sörrel. Nagyon jól tette, mert így alkalmam volt néhány újabb lett tételt megkóstolni, másrészt meg nem ugyanazokat az észt söröket ittuk ezúttal. Érdekessége a dolognak, hogy ő egyáltalán nem iszik sört, sőt, semmilyen alkoholtartalmú italt sem...

Szóval volt néhány új sör a hűtőben, s mivel ennek volt a legizgalmasabb a címkéje, én ezt választottam elsőre. Mint később kiderült, ez volt a legjobb, így jól döntöttem, hogy erre ugrottam rá először, mert ebből a palackból volt a legkevesebb. A címkéről kiderült hamar, hogy az alkoholtartalma nem túl magas (mindössze 4,9 %), de mivel már nem első alkalommal találkoztam olyan lett barna sörrel, amelynek alkoholtartalma ebbe a tartományba esett, nem estem kétségbe. Meg egyébként is, túl voltam már az első Užavas sör tesztelésen, amely egész jó eredménnyel zárult.

Pohárba öntve a színe a bíborvörös és a narancssárga között játszott, s ennek eldöntésében egyáltalában nem voltak segítségemre a nem túl ideális fényviszonyok. A habja közel volt a jóhoz, szerkezetileg pedig inkább tűnt kívülről félbarnának, mint barnának. Az íze elsőre kellemesen karamellás, nem túl telt, még tán könnyednek is mondható. Az ízlelgetés során folyamatosan erősödik, ahogy távozik a szénsav, s közben folyamatosan emlékeztetett valamire. A vége felé jöttem rá, hogy erősen arra az ízre emlékeztetett vissza, amikor először kóstoltam csapoltan Valmiermuiža Tumšais sört Rigában. Hozzáteszem, ez csak jót jelent...

Meg kell mondjam néktek, ez volt e legjobb lett sör mostanság, ami a poharamba került.

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek    8
Összhatás 15
Összesen 38

2013. november 5., kedd

Union Lemon Grapefruit


Tesztelés időpontja:

2013. október 18., Tallinn (dobozos)

Amikor nyáron Magyarországon jártunk, bevásároltam új sörökből, amennyire lehetett. Némelyiket már otthon leteszteltem, de maradt azért még Tallinnra is belőle (s még van is). A magam részéről a Union névvel nem találkoztam korábban (legalábbis sör kapcsán nem), így először egy kis nyomozással nyitottam... Hamar kiderült, hogy a Union egy szlovén főzde, s úgy tűnik szállítanak néhány nagy élelmiszerláncnak odahaza is... Emellett a sör mellett még van számos a polcon, ez volt az első, amit megkóstoltam.

Sajnos a honlapjuk információtartalma elég csekély a tesztalannyal kapcsolatban, de legalább a történetükről és a külkapcsolatokról bőven lehet olvasni. Én azt gondoltam, hogy viszonylag fiatal cégről lehet szó, de nem: az elődök már 1864-ben megalakultak, s a Union első említése 1904-ből való, tehát patinás céggel állunk szemben. 1991 óta a tőzsdén vannak, s földrajzilag Ljubljanához, a fővároshoz köthetők. Ennyi most legyen is elég, nézzük a sört.



Érdekes párosítás van az ízesítésben: citrom és grapefruit egyben. Mondjuk hajlom rá, hogy ha nem is tünetik fel többnyire, a grapefruit-os sörök többsége tartalmaz némi citromsűrítményt is az egyszerűség és az olcsóság kedvéért. Nem tudom, hogy mi volt a vezérfonal a Union esetében, mindenesetre a végeredmény felülmúlta a várakozásaimat. Ez a szegmens (radlerek, s egyéb ízesített könnyű sörök) tele van új versenyzőkkel mostanság, s tisztelet a kivételnek, a többség célja a nyári nagy melegben jelentkező kereslet meglovagolása minél olcsóbban, s nem feltétlen cél a minőségi termék előállítása.

Nem tudom (tényleg nem...), mi volt a fő cél a Union esetében, de sikerült egy egész jó kompromisszumra megérkezni. Az alkoholtartalma némileg magasabb, mint a 2 %-os átlag ebben a kategóriában, 2,6-ra sikerült feltornászni. Érdekes módon nem üdítőital jellege van a dolognak, érződik, hogy alkohol is van benne. Az íze nem mesterséges (valószínűleg kevesebb benne az édesítőszer...), s majdhogynem gyümölcsös íze van neki, kellemes grapefruit aromával. Kinézetre opálos (inkább sárgás), habja pedig nem sok van.

Részemről ajánlott, de azért a sör jelleget ne kérjen rajta számon senki...

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 11
Összesen 28

2013. november 4., hétfő

Saku Pühadeporter - 2012

Tesztelés időpontja:

2013. augusztus 24., Tallinn (üveges)

Mivel ez a sör már tesztelődött korábban, nem vesződnék a részletek ismertetésével, érdeklődők el tudják olvasni itt. A 2011-es verzió inkább kávés ízzel rendelkező testes baltik porter volt, az újabb verzió íze azonban lényegesen közelebb van a csokoládés ízhez (elméletileg fehér csokoládét tartalmaz...). Az előző évből származó sör kimondottan jó párosításnak tűnt nekem szinte mindenhez, de ez a sör leginkább desszertekhez való szerintem.

Még egy nem elhanyagolható dolog: tavaly vásároltam ezt a sört, s látszik a dátumból, hogy mikor bontottam fel. Jelentem a sörnek semmi baja nem volt, sőt. Továbbra is erősen ajánlott tétel Észtországból...




Megjelenés 8
Íz 8
Aroma és jellegzetességek  9
Összhatás 16
Összesen 41

2013. november 1., péntek

Baltika 0

Forrás: Carlsberg
Tesztelés időpontja:

2013. október 29., Saku (üveges)

Senki nem fogja elhinni, de ezt a sört a Saku sörgyár látogatása során kóstoltuk meg (normális, aki egy sörgyárban alkoholmentes sört kóstol???). Lesz majd erről a látogatásról is poszt természetesen, de azt még kicsit érlelni kell... Szóval nem igazán a mi választásunk volt, a látogatás végén felajánlottak egy hat üvegből álló kollekciót kóstolásra, ahol az erősebb sörök felé haladva ez volt az első a sorban (mily meglepő...)

Abban sincs semmi meglepetés, hogyan kerülhetett bele a sorba. A Saku a Baltika termékek kizárólagos forgalmazója Észtországban, s a Saku saját portfóliójában nincs saját alkoholmentes sör. Nekem az alkoholmentes sör nagyjából olyan sűrűn jut eszembe, mint hogy nagyon meg kéne zsírozni a villanykörtéket, mert erős a fény a szobában, szóval szinte semmikor. Akkor van otthon ilyen sör, ha valami végzetes hiba folytán bekerül a kosárba, egyébként csak ilyen alkalmakkal "jutok hozzá" az ilyen élményekhez.

Érdekes módon mondjuk legutóbb (2011-ben volt utoljára ilyen szerencsére...) sem volt nagyon rossz, amit ittam, ez a Baltika 0 pedig kimondottan jó. Pohárba kitöltve kimondottan emlékeztet egy sörre, és kiállja az illatpróbát is: nyoma sincs az alkoholmentes italokra jellemző tipikus illatnak, aromának. A gyártási folyamat egyébként olyan, hogy a már elkészült "normál" sörből vonják ki az alkoholt, amit ők csak "dialízisnek" neveznek. Mindenesetre a végeredmény meggyőző, sörre emlékeztető illat és íz, mint említettem.

Az első kortyok kimondottan édesek, aztán a finis elkeseredik, de olyanformán, amilyet alkoholmentes sörnél még nem éreztem. Először volt olyan érzésem, hogy nem is hiányzik az alkohol. Lehet, hogy fogok ilyet tartani otthon? Juj, ez már ijesztő...:) Mindenesetre először is veszek egy üveggel visszakóstolásra, mert ezen alkalommal csak 2-3 centiliter jutott (sokan voltunk)...

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek         5
Összhatás 12
Összesen 30

2013. október 30., szerda

Saku Le Mans

Tesztelés időpontja:

2013. június 28., Narva-Jõesuu (üveges)
2013. szeptember 1., Tallinn (üveges)

A Saku már régóta dob piacra olyan sörkülönlegességeket, amelyek egy-egy városhoz, vagy régióhoz köthetők, de mostantól aztán ezeket a korábbi kezdeményezéseket egy rendszerezett projektbe terelték, s elnevezték Saku World Beers-nek. A jelenlegi aktuális "szabályrendszer" szerint három sör lehet a kollekcióban a piacon, csupán csak racionális megfontolásokból. Érthető a dolog, nem nagyon bír a piac eltartani többet, meg hát némelyik nem is olyan népszerű.

Jelenleg a kollekció három versenyzőből áll: Saku Manchester (ale típusú sör), Saku Dublin (Guiness szerű sör...) és Saku Tokyo (nemrég jelent meg, rizsből készül, hamarosan teszt...) Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tesztalany, valamint a Saku Stuttgart és a Saku Praha kikerültek a pixisből, s nem gyártják őket jelenleg. A honlapon leírtak szerint a kollekció évente egyszer-kétszer frissítésre kerül, szóval igen csak jól kell teljesítenie egy sörnek, ha benne akar maradni a kínálatban.

Így aztán akár azt is mondhatnánk, hogy ez a teszt okafogyott, de tán mégsem: az üzletek polcain még fellelhető azért a Saku Le Mans most is (amíg a készlet tart...), s hátha ennek a cikknek a hatására dönt majd valaki úgy, hogy feltétlen ki kell próbálni ezt a sört is...

A sör tisztességes neve egyébként Bière de blé classique Le Mans volt, amely tulajdonképpen egy lágy búzasör, némi citrusos ízzel a háttérben. Mondhatjuk nyugodtan lágynak, mert az alkoholtartamát a meleg nyárra lőtték be, csupán 4,2 %. Francia sörfőző hagyományok szerint készült, s a citrusos jellege olyannyira hangsúlyos, hogy először én egy szűretlen radlernek gondoltam. A szűretlen stimmel is, de ez mégsem radler... Érdekes módon a kóstolgatás közepette másféle gyümölcsös ízek is jöttek (tropikus gyümölcsök, leginkább banán...), utóízében pedig leginkább édeskés volt. Különösen igaz volt a gyümölcsösség az első tesztre, amikor Narva-Jõesuu-ban nem teljesen behűtve sikerült fogyasztani.

Ez a fajta búzasör eléggé elterjedt Franciahonban, bár nagyban emlékeztet azért a belga és német szomszédok hasonló söreire is. Mondjuk annyiban más, hogy a klasszikus búzasörökkel ellentétben ez könnyedebb, és sokkal jobban érződik a citrusos jelleg, ez tagadhatatlan. Ez a fajta sör (nekem) nagy melegekben ideális, főleg étkezés előtt. Sőt, ha valaki nem nagyon akarja túlterhelni a gyomrát egy kánikulai napon, szerintem gy sajttállal vagy gyümölcsökkel is ideális, és kiválthatunk vele egy főétkezést... Külsőre a sör teljesen rendben volt, még a habján sem nagyon tudnék fanyalogni...





Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás 13
Összesen 34

2013. október 28., hétfő

La Goudale

Tesztelés időpontja:

2013. október 20., Tallinn (üveges)

Ismét főzés közben jött rám a sörfogyasztás vágy (úgy tűnik ez már-már pavlovi reflex...), s aznap ez volt a második a sorban. Az első egy érdektelenebb lager volt (poszt később), pillanatnyilag sokkal érdekesebbnek tűnik ez a tétel.

A sörért a Les Brassaurs de Gayant nevű főzde a felelős, s aki már régóta figyelmes olvasó errefelé, annak ismerősnek csenghet ez a név. Volt már tőlük egy teszt a blogban, az egy irtó erős sör volt, s nem a legjobb volt a kategóriájában, ha őszinte akarok lenni. A Goudale-ről sok mindent nem lehet megtudni a cég weblapján, de legalább lelkesen írnak róla...

A palack és a címke nagyjából pont emlékeztet egy tipikus belga sör csomagolására, s a már korábban citált másik sörüktől eltérően, ez legalább nem csak a külsőségekben emlékeztet arra a nívóra. 7,2 % alkoholtartalmú felsőerjesztésű blonde-ról van szó, amit sajnálatos módon kicsi üvegbe zártak, de tán nem is kell belőle több, hisz azért mégis csak moderáltan erős sörről van szó. A cég állítása szerint ez a blonde recept még a középkorból származik, higgyük el, miért is ne...




Állagra kissé opálos (normális mértékben), habja kimondottan szép, a mellékelt fotókon jól látható. A színe mondhatni gyönyörű, s ezzel tán nem túloztam... Ízében elsőre édeskés, ami lassan megy át aszalt gyümölcsös jellegbe, ugyanakkor kimondottan szénsavas, de nem túlzottan. Egyetlen gond vele csupán a palack mérete (0,25), de erről már szó esett. Mindenképp ajánlott tétel, vessétek rá magatokat ha útba esik... Mindenképp életem legjobb francia söre eleddig...

S csak hogy mindenki megéhezzen megint, ismét egy kép, hogy mi készült aznap...:)



Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek        8
Összhatás 15
Összesen 38

2013. október 25., péntek

1410

Tesztelés időpontja:

2013. június 22., Tallinn (dobozos)

A sör dobozára tekintve elsőre nem az fog beugrani senkinek, hogy vajh ki gyárthatja ezt a sört, mert az bizony nagyon nincsen feltüntetve. Csak egy nagy 1410-es évszám virít rajta, de persze engem nem olyan fából faragtak, hogy ne járjak utána, mi a frászt is jelent ez tulajdonképpen. A dobozt forgatva hamar kiderül, hogy a sör a már sokszor emlegetett litván gyártó, a Volfas Engelmann terméke, s az ő honlapjukról az is kiderül gyorsan, hogy az 1410-es szám egy évfordulóra emlékeztet, jelesül a grünwaldi csata évfordulójára. A sör a 600 éves évfordulóra főzetett első alkalommal, tán nem okozhat nehézséget akkor, hogy mikor is készült először...

Magam részéről mostanra már eléggé járatos vagyok a Baltikum történelmében (tán senki nem veszi nagyképűségnek...), de tán nem mindenki az, így egy kis kitérő... A grünwaldi csata (litvánul Žalgirio mūšis) 1410. július 15-én esett meg. Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelmet a Német Lovagrend hadai fölött, amely terjeszkedésével már közel másfél évszázada fenyegette a két államot, továbbá más országokat is, mint például az orosz fejedelemségeket. Csak jelzésképpen: azért terjeszkedtek leginkább errefelé, mert korábban a Magyar Királyság területéről sikeresen el lettek zavarva...

Forrás: Wikipedia
Az ütközet az 1409–11-es lengyel–litván–lovagrendi háború keretében zajlott és a lengyel-litván szövetséges hadak győzelmével zárult. A csata a középkor egyik legnagyobb és legvéresebb ütközete volt, nagyjából negyvenezren haltak meg a harcokban. A győzelem következtében a lovagrend ereje itt is megtört, és ez véget vetett terjeszkedésének, az ún. Drang nach Osten-nek. Csak még egy érdekesség: A litvánok tatár lovassága élén Dzsalál ad-Dín, az Arany Horda majdani kánja állt...

Maga a sör egy egész erős lager (5,3%), bár érdekes módon a gyártó maga light sörnek említi. Ehhez képest egész tartalmas, ízében leginkább édeskés. A színében tényleg light, halvány sárga leginkább. Habban nem teljesít valami pazarul, de összességében azért közepesnél mindenképp jobb sörnek mondanám. Ez az egyetlen sör egyébként a Volfas Engelmanntól, amit akár kétliteres palackban is meg lehet vásárolni. (Az én dobozom egypintes volt...)



Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek       6
Összhatás 11
Összesen 28

2013. október 23., szerda

Höss Doppel-Hirsch Dunkel

Tesztelés időpontja:

2013. október 5., Tallinn (üveges)

Már többször emlegettem mostanság, de tényleg jó dolog nagyon, mikor az ember a kertben főz valamit és van néhány érdekes sör otthon (miért is ne lenne...). Nincs is ennél üdvözültebb periódus egy jó kis kóstolásra. Nemrég szóba került a Höss főzde is Németországból a Höss Adlerkönig Urtyp Hell kapcsán, lássuk akkor most egy újabb sörüket, amely még azzal is büszkélkedhet, hogy elnyerte 2012-ben a World Beer Cup aranyérmét. Ehhez különösebben kutakodnom sem kellett (bár a honlapon is írják), ugyanis e tény ott virít a címkén is:


Aznap éppen halászlét főztem, s mivel vörösbort kortyolgattam pár perccel előtte (az ugye kell a lébe...), úgy gondoltam nem váltok nagyon az ízvilágban, így ezt a barna sört vettem elő. A habja, mint a képeken látszik korrekt, a színe pedig kimondottan tetszetős, barna és vörös között játszik. Alkoholtartalomban viszonylag szintén erős, 7,2 % a papír szerint.



Ez az alkoholmennyiség ízben nem, erősségben annál inkább érződik: nem értem az üveg végére, de már éreztem, hogy ittam valamit, éreztem is, hogy másodjára valami könnyedebbet kell választani. Az ízvilága az édeskés és kesernyés között hajladozik, s mikor az édeskésebb fajsúly kerül előtérbe, kibogozhatatlan gyümölcsös jelleg uralkodik el benne. Emlékeztet szilvára, ugyanakkor őszibarackra is.

Csak ajánlani tudom, az utóbbi idők egyik legjobb söre...

Megjelenés 10
Íz 7
Aroma és jellegzetességek      8
Összhatás 16
Összesen 41

2013. október 21., hétfő

A. Le Coq Premium Extra Cherry

Tesztelés időpontja:

2013. június 21., Tallinn (üveges)

Itt a nyár (jó, ez már kissé múlt idő, inkább a tél van a nyakunkon hamarost...), legalábbis a teszt, amiről szó van, júniusban volt. Ilyentájt felbolydul a sörszakma, és a gyártók kijönnek az új frissítő hatású söreikkel, amelyek többsége inkább emlékeztet üdítőitalra, mint sörre. Nem lóghat ki ebből a sorból lassan már senki sem, főleg ha a cég akkora gyártó, mint az A. Le Coq Észtországban.

Ez a sör tehát egész friss a piacon, s nyilván nem hagyhattam ki, amikor beköszöntöttek itt a "nagy melegek". Mikor a címkét megnéztem, kissé meglepődtem. Normál esetben egy ízesített sör alkoholtartalma valahol 1,8 -2,3 %, de a Premium Extra Cherry 4,5 % alkoholt tartalmaz... Ízre nem gej édes (sok ízesített gyümölcsös sör sajnos simán cukros vagy édesítőszeres...), az íze inkább bon-bon meggyre emlékeztet, mint normál meggyre.



Picikét kesernyés is, de ez nem komlóféle keserűségnek tűnik, inkább olyan, mintha magosan áztatták volna a meggyet a sörbe. Nem mondanám egy korszakalkotó italnak, de mindenképpen egyedi ízű ez a sör az A. Le Coq-tól...

Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek     6
Összhatás 12
Összesen 29

2013. október 18., péntek

Volfas Engelman Pilzeno

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (dobozos, 1 pint...)

A gulyás főzése elég hosszú folyamat, így simán belefér, hogy közben az ember két doboz sört elkóstolgasson, pláne úgy, ha még valaki közben a zöld szemetet is gyűjti a kertben, mint én. El kellett kezdeni azt is, nincs mese, még pár hét, aztán simán betemet mindent a hó... Egy szó mint száz, ettől bizony csak több vizet veszít az ember, s folyadékot pótolni kell.

Ezúttal második sörként a Volfas Engelman újabb sörére esett a választásom, s a választást nagyban megkönnyítette, hogy ez a sör be volt hűtve. Akik szorgalmasan olvasgatják a blogot (s miért is ne, ugye), már többször is találkozhattak a gyártó nevével, akik esetleg nem ismerősi a cégnek, kattanjanak a fenti linkre, számos teszt található ott korábbról.



A Pilzeno a gyártó egyik legismertebb söre, s a név és a recept elég hosszú múltra tekint vissza. A két háború közötti periódusban kezdték el készíteni, litván malátából, a komló pedig cseh és német eredetű. Ez volt annak az időszaknak a legnépszerűbb pilzeni söre Litvániában, az akkori statisztikák szerint vitte a piac 62 (!) százalékát...



Pohárba kiöltve a színe fogott meg leginkább, bár a habbal sem volt különösebben probléma. Illata konkrétan nem nagyon van, s az első fél perces vizuális ismerkedést követő első kortyok sem hoztak különösebben izgalmas élményeket, egyedül tán a szokatlanul "száraz" komlóízt tudnám kiemleni. Kellemes lágy pilzeni íz, harmonikus light sör, de erről a szintről nem emelkedik feljebb. Viszonylag sokáig kóstolgattam, mert a nagy zsák nehezen telt meg, s időről-időre visszatértem a pohárhoz. Sajnos a levegőztetéssel töltött idő sem javította fel érdemlegesen.

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás 11
Összesen 28