2013. szeptember 4., Tallinn (üveges)
Mikor fog már végre az Aldaris megdicsőülni, és kilépni a szürkeségből? Ez volt a nagy kérdés a teszt előtt, s tudtam, hogy most van rá a legnagyobb esély. Nem könnyű egy nagy gyártónak a tömegízlésnek megfelelő ízvilágból kitörnie, erre csak ott mutatkozik némi sansz, amikor egy marginálisabb stílussal próbálkoznak, amit nem kell feltétlen kéttrillió hektoliter szériában legyártani. A baltik porter pontosan ez a szegmens: népszerű ugyan errefelé, de azért annyira mégsem isszák, hogy muszáj lenne mindenkinek megfelelni...
Hogy milyen is lett? Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem már így elöljáróban, hogy ez volt az egyik legjobb baltik porter, amit valaha is ittam (tán a hab méretén lehet egy kicsit polemizálni...). Mondjuk kifejezetten hasonlít arra az ízvilágra, amit az észt baltik porterek képviselnek, de azért mégis egy picit más. (Egyesek szerint a balti országok nagy gyártói ugyanazon receptekkel dolgoznak...) Kellemes karamellás, kávés, időnként testes vörösboros aromák, zavaró kilógás sehol. Kompakt íz, amely leszorítja az embert a kanapéra, és arra készteti, hogy hirtelen kerítsen hozzá egy szelet Sacher tortát.
De tán az sem kell, jöhet ez bármivel (szinte) és bármikor... Végre egy igazán jó Aldaris sör! Egész konkrétan mondjuk én egy jó kis csípős leveshez ettem, amibe került ebből a veszedelmes Acapulco paprikából is:))
| Megjelenés | 7 |
| Íz | 8 |
| Aroma és jellegzetességek | 8 |
| Összhatás | 15 |
| Összesen | 38 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése