2014. január 29., szerda

Sörgyártók bemutatása #22 - Leffe

Hát akkor ők is szép lassan sörre (akarom mondani sorra...) kerültek, de mint szokták ugye mondani, jobb később, mint sohanapján...

A Leffe tán az egyik leghíresebb belga sör odahaza, annyi egészen bizonyos, hogy az első belga brandek között volt, amelyek a hazai üzletek polcain megjelentek. Magam is ezzel futottam össze legelőször valamikor 2004-ben vagy 2005-ben (Blonde és Brune), s meg kell mondanom, hogy elsőre nem nagyon ízlett egyik sem. Azóta eltelt majdnem tíz év, s mint ahogy a blogban is olvasható, a véleményem alaposan megváltozott.

Sokan azt gondolják, hogy a Leffe trappista sör, pedig nem. Egyike az egyik "apátsági" márkaneveknek, de haladjunk szépen sorjában, nem sietünk sehova. Javaslom inkább mindenkinek, hogy bontson fel egy Leffe-t (mindegy milyet, engedékeny hangulatomban vagyok...), s folytassuk úgy az olvasást, úgy sokkal hangulatosabb.




Szóval a kezdetek... A Leffe söröket közvetett módon egy St. Augustine nevű szentnek is köszönhetjük, ugyanis hozzá köthető a Norbertione szerzetesrend, akik elsődlegesen kapcsolatba hozhatók a Leffe apátsággal. Tulajdonképpen ez is egy premontrei rend, s szállásukat a Leffe völgyében verték fel két folyó között, a Leffe és a Meuse között. Lelkesedésüknek hála két templom is épült itt 1060-ban, azaz már elég régen megtelepedtek itt. De hiába volt a nagy kezdeti lelkesedés, mert Henri gróf Namurból mindkét templomot és a földeket is gálánsan odaajándékozta a Foreffe-ben lévő apátságnak, s ebből lett aztán a Notre-Dame de Leffe apátság 1200-ban. A barátok körében akkortájt nagy izgalmat okozott, hogy felfedeztek egy forrást, amiből kiváló vizet lehetett nyerni, s ez a víz lett az alapja az 1240-ben kezdődő sörfőzésnek. Az apátság újabb földeket vásárolt (közte komlóval bevetettet is), s biztos ami biztos, vettek egy malmot és egy pékséget is.



1250-ben aztán nagy változás következett be, mert a rengeteg felesleges pénzt a barátok hosszas tűnődés után sörfőzde vásárlásba fektették: megvették a főzdét Saint Médart-ban, ami helyileg a Meuse folyó túlpartján volt. Megindult végre a sörfőzés, s nemcsak a kolostor lelkes munkatársai számára, hanem eladásra is: vándorok és zarándokok zengték a barátok dicséretét... Akkoriban egyetlen sörfőzési módszer volt ismert állítólag a vidéken, a felső erjesztéses módszer, de ezzel én helyből vitatkoznék egy kicsit. Szerintem a lambic készítési mód szintén ismeretes volt, de mivel a Leffe manapság is felső erjesztéssel készíti a söröket, nyilván fontos volt ennek a kontinuitásnak a kihangsúlyozása...


A főzde szépen prosperált, de aztán sorozatos árvizek kezdtek pusztítani, no meg Merész Károly burgundiai hercegnek sem volt éppen jobb dolga 1466-ban, mint hogy kissé lerombolja az apátságot. Előbb a templomot építették ezt követően újjá, s aztán csak ezt követően került sor az apátságra. Volt némi adatvesztés is (eltűnt a tulajdoni lap, no meg egyéb más nyilvántartások is...), így az apátság arra kényszerült, hogy eladja egynémely tulajdonát, s így esett, hogy a főzdét a továbbiakban nem éppen hozzáértő emberek próbálták igazgatni. A felügyeletet továbbra is az apát gyakorolta, s a sör ezt követően csak az apátság belső fogyasztására készült.

1719-ig békésen folyt az élet mondhatni, s ekkor került sor az új templom felszentelésére, amely az 1460-as árvíz pusztítása után emeltetett. Az apátság továbbra is töretlenül hitt a sörfőzés jövőjében, sorozatos fejlesztéseket hajtottak végre. Ebben az állapotban érkezett el a vidékre a francia forradalom híre, s az apátokra nézve ennek polgári jellege nem hozott túl szívderítő fejleményeket. Vandálok törtek be a szent helyre, s kifosztották és megrongálták az intézményt. Az apátság a köztársasági jogrendszerben egyszerűen megszűnt létezni, s ezáltal a sörfőzési tevékenység is lankadt, majd végül megállt.

1903-ban sorozatos váltások után az apátság végül a premontreiek kezébe került St. Michel de Frigolet-ből, akiknek még a Combes féle egyházellenes törvény miatt kellett elhagyniuk Franciaországot. Újabb csapás érte az apátságot, amikor Belgiumot támadás érte az első világháborúban, s a tűz elragadta az archívumot. 1928-ban a közeli Tongerlo apátság vette át őket, s egy évvel később újra tűz áldozatává lett minden, s a premontreiek visszatértek: újra létrehozták a Leffe apátságot.

Az 1952-es év újra fekete év volt az apátság történetében, ezúttal fiskális vonulaton: erre az esztendőre az apátság súlyos anyagi helyzetbe került. Ennek orvoslására az apát azt találta ki, hogy üzleti alapon újra kéne indítani a sörfőzést, a nagy múltra való tekintettel. Bízott benne, hogy az emberek emlékezetét fel lehet még rázni, s megállapodást kötött Albert Lootvoet üzletemberrel a sörbiznisz felmelegítésére. Lootvoet sörfőzési háttérrel rendelkezett családilag, s első próbálkozása a Leffe Brune volt, még abban az évben. Szerencsére rögtön az első próbálkozás is sikeres volt, s ezt követték sorozatban a többi variánsok. 1977-ben vásárolta fel őket is az AB InBev, róluk már volt szó ezeken a hasábokon.

S hogy milyen sörök is készülnek errefelé? Nem akarom ismertetőkkel tetézni ezt a posztot, tessék megnézni a teszteket:

Ezeken kívül még létezik a Leffe Royale és a Leffe Nectarl, de ezekhez még sajnos nem volt szerencsém...

A sörkedvelőknek jó hír, hogy az apátság területére mostanság be is lehet jutni, a részletekről itt érdemes tájékozódni. A belépő felnőtteknek 7 euró, de ebben benne foglaltatik egy kis sörkóstolás és egy ajándék is...

Forrás: Travels with homebrew


Elérhetőségek:

Maison Leffe
23, Charreau des Capucins
5500 Dinant
Belgium
Telefon: +32 82 22 91 91
Fax: +32 82 21 92 47

A posztban a képek egy kivétellel a főzde weboldaláról származnak.

2014. január 27., hétfő

Kalnapilis Grand Select

Tesztelés időpontja:

2014. január 25., Tallinn (dobozos)

Csak remélni tudom, hogy tavalyi decemberi utam Vilniusba nem az utolsó volt, ugyanis mindig találok ott valami érdekeset, amit korábban nem (természetesen nem csak a sörre gondolok). Momentán ez alkalommal vagy hét-nyolc dobozzal lettem gazdagabb (tán többel is, de ki emlékszik már arra...), s ezek közül való ez a Kalnapilis üdvöske is.

Volt egyszer egy olyan sör a Kalnapilis kínálatában, hogy Grand, de úgy tűnik, hogy már nincs a cég ajánlatában, amit nem egészen értek, mert még az volt az egyik legjobb sörük eleddig. Most vagy az történt, hogy lecserélték, vagy a másikról egyszerűen megfeledkeznek mostanság a cég honlapján... Sajnos ennek a kérdésnek az eldöntéséhez az internetes forrásaim sem nyújtanak túl nagy segítséget, így marad a szokásos elemzés ezúttal...

Ennek a verziónak az alkoholtartalma 5,3 % (az előzőnek is pont ennyi volt), így némileg ez azt valószínűsíti, hogy csupáncsak ráncfelvarrásról lehet szó, nem pedig érdemi változásról. A dobozt kibontva a sör színe kicsit más, mint amilyen emlék bennem a Grandról élt: ez a sör majdhogynem félbarna, nem pedig lager. Ízre azonban ez nem igazolódik vissza, továbbra sem látok itt különösebb fantáziát. Nem nyújt különlegeset, semmi extra nem domborodik ki, ugyanakkor látványos hibák sincsenek. Az egészben a legjobb a hab és az utóíz: ott némi gyümölcsösség figyelhető meg, definiálhatatlan formában.

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 12
Összesen 30

2014. január 24., péntek

Nikolai Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2013. július 18.,  Tallinn (dobozos, 0,33)

Ezt a sört a hajón vettük Helsinkiből hazajövet ezzel egyetemben, de ezt mindenképp úgy terveztük, hogy majd csak Tallinnba visszatérve fogjuk elfogyasztani. Így is lett... Ez a sör is a Sinebrychoff terméke, mindösszesen 4,5 % alkohollal. Pilzeni típusú sör, s az egész doboz egy könnyed sör benyomását keltette. Érdekes módon ezeken a kompokon normál félliteres söröket nem árulnak egyébként, így ezúttal is be kellett érnünk egy 0,33-as dobozzal, s igazságosan megosztoztunk rajta ketten...

S hogy mégis mire utal a Nikolai név? Természetesen Nikolai Sinebrychoff-ra az alapító atyára, aki mindössze 31 éves (!) volt, amikor megalapította cégét Helsinkiben. Manapság a Sinebrychoff a legrégebben üzemelő sörfőzde
egész Skandináviában... A Nikolai sörök 1988-ban láttak napvilágot, tisztelegve a névadónak, ugyanis abban az évben volt az ő születésének kétszázadik évfordulója. Létezik belőle kétféle verzió is a leírások szerint, az exportra szánt verzió alkoholtartalma magasabb, 5 %.

Maga a sör egy könnyed ízvilágú lager, mérsékelt habzással indítva. Picikét savanykás az elején, de aztán ez inkább dobozíznek tűnik. Enyhén vizes is, nem sűrű, s az első kortyok után bekövetkező óhatatlan pár fokos hőmérséklet emelkedés kimondottan jót tett neki. Grillezés közben fogyasztottam, így kiváltképp jólesett, így az idő múlásával egyre jobb lett.:) Elvileg kukorica nincsen benne (errefelé nem divat...), mégis olyan ízvilága volt úgy összességében mint egy jó szériából való Soproninak... A habja sajnos hamar eltűnt...


Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek    5
Összhatás 11
Összesen 26




2014. január 20., hétfő

Scheldebrouwerij Mug Dryhop Speciaal

Tesztelés időpontja:

2014. január 16., Tallinn (üveges)

Azért nem mindig az északi régió sörei kerülnek itt terítékre, ránduljunk át egy poszt erejéig Hollandiába (vagy Belgiumba?), ott úgyse nagyon szoktam sörtesztelésileg járni. Ennek a mondatförmedvénynek annyi lenne az aktuális üzenete, hogy Hollandia (ellentétben a szomszédos Belgiummal) hovatovább eléggé fehér folt nekem Rejtő Jenői értelemben. Mint ahogy oldalt is látszik, nem sok teszt van még felvésve ide, de még tán van időm ezt a csorbát kiköszörülni...

Január 16. azért volt számomra emlékezetes, mert ismét alkalmam nyílt Pimpa barátommal némi eszmecserére virtuálisan (Skype), s mindeközben mindkét oldalon elfogyott néhány üveg sör tartalma, hisz ennek a nedűfajtának mindketten esküdt ellenségei vagyunk (pusztítjuk, ha csak lehet). Az első tétel az este folyamán a Scheldebrouwerij főzde söre volt, s álljunk is itt meg egy pillanatra.

Számomra a Scheldebrouwerij teljesen ismeretlen volt, így elsőre a honlapjukkal próbáltam ismerkedni, de az sajnos csak hollandul kommunikál a gyanútlan sörbarátokkal. Sajnos a belinkelt sörlista a Mug Dryhop Speciaal-t nem is említi, így kénytelen voltam tovább kutakodni. Egyáltalán nem volt hiába, mert hamar kiderült, hogy a főzde némileg határmezsgyén mozog... Eredetileg ugyanis ezt a sört a Braai Tapperij főzte Middelburgban, saját recept szerint. Ezt követően, 1988. augusztus 17-én jelent meg a piacon a a következő változat, majd 1997 óta a Scheldebrouwerij készíti. Miután ezt kiderítettem, rájöttem arra is, hogy a főzde akkortájt még Hollandiában székelt, manapság viszont Meer-ben (Belgium), csak néhány kilométert jöttek át a határon.

Flamand nyelvtudásom erősen limitált, így sajnos a főzdéről sok mindent ott nem tudtam kideríteni. Annyi bizonyos, hogy az indulás 1994-re datálódik, s az eredeti helyszín Hollandia volt (Bergen op Zoom), s onnan költöztek a szomszédba, s az első lépéseket a főzde létrehozásában Kees van Loenhout és Peter van der Eijnden tették meg. Mivel a főzde viszonylag korán sikeres lett, 1999-ben új beruházások történtek, s változások voltak a mendezsmentben is. Mivel a további bővülés a hollandiai telephelyen a 2000-es évek felé már nem volt lehetséges, ezért mozdultak a határ túloldalára 2007-ben, de a holland gyökereket nem felejtették el...

No de térjünk végre a sörre. Sajnos antiszociális belga üvegbe teszik, s nem egy tipikus belga blonde vagy valami hasonló. Nincs pasztőrözve, szűretlen, s a második erjedés a palackban megy végbe. Nevéből adódóan van némi komlózás a gyártási folyamat derekán is, s az ízben ez érződik is. Az uralkodó íz számomra a kicsikét savanykás ízvilág volt, de még éppen nem zavaró mértékben. Erős közepes, egy próbálkozást szerintem feltétlen megér (alkoholtartalom 5,3 %).

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás 12
Összesen 31

2014. január 16., csütörtök

Karhu A

Tesztelések időpontjai:

2013. július 18., valahol Tallinn és Helsinki között, dobozos (0,33) és
2013. szeptember 25., Tallinn, dobozos (0,33)

Első alkalommal akkor kóstoltam ezt a sört, amikor "hazafelé" tartottunk Helsinki-ből Tallinnba, s a kompot körbejárva találtunk egy rendes nagy boltot, ahol még sört is árultak. Nem érdemes nevesíteni a céget, akinek a hajóján a lenti eset megtörtént, de nézzük csak, hogy is volt...

Vettünk tehát sört a boltban (többfélét is egyébként, nem csak ezt...), s gondoltuk békésen elkortyolgatjuk, míg beérünk Tallinnba. Amikor már nagyjából kiürültek a dobozok, megjelent két "takarító-felszolgáló", s fejcsóválás közepette igényt támasztottak a dobozokra. Nagyon nem fájt, mert alig volt benne, de nem igazán értettük, mi a gondjuk. Elkezdtek végtelen udvarias fejcsóválgatás közepette hablatyolni, hogy márpedig mi egy étteremben ülünk, itt nem lehet fogyasztani mást, amit ők árulnak (gyakorlatilag mindenki saját kaját, italt fogyasztott a hajónak azon a részén, és még csak nyomokban sem emlékeztetett az a régió étteremre egy többnyire zárt báron kívül...), meg különben is: a boltban kapható italokat a fedélzeten a vám szabályok miatt tilos felbontani...

Még az is lehet, hogy így van, de én még soha nem láttam olyat ezeken a hajókon, hogy ezért bárkit molesztáltak volna. S csak a tisztánlátás végett: egy 0,33-as doboz legaljáról beszélünk, a nagy szabályzat tiszteletükkel megfosztottak bennünket kb két köbcenti sörtől, hát legyenek boldogok...

De térjünk rá a sörre. A Karhu egy finn sör (mily meglepő...), egész konkrétan a Sinebrychoff főzde készíti Kerava-ban. A karhu mint szó finnül medvét jelent, de erre már a címke alapján is egész könnyű rájönni. A sör igazi népszerűségnek csak az utóbbi évtizedekben örvend: manapság ez a legnépszerűbb nedű állítólag odaát. Hogy az élet ne legyen egyszerű, három különböző alkoholfokú sör készül ugyanezen a néven:

  • Karhu III (4,6 %), állítólag ez a legkeresettebb
  • Karhu A (5,4 %) - ez jutott nekem
  • Tosi Vahva Karhu (8 %)

Eredetileg egyébként a sört a Pori főzde kezdte el készíteni még a 1920-as években (egyesek szerint 1898-ban), de aztán őket a Sinebrychoff a múlt század '70-es éveiben szépen felvásárolta. Mondjuk őket meg a Carlsberg vette meg, úgyhogy... (A '30-as évek után volt egyébként egy kis szünet, s a termelés 1958-ban indult újra rendszerességgel.) A Pori főzde 2009-ben be is zárt, s a gyártás Poriból átkerült Kerava-ba. Azóta a népszerűségről nincsenek pontos adatok, ugyanis sokan bojkottálják még mindig az "új" Karhut...

Sajnos a hajón eléggé meleg volt a sör (legalább hűtőbe tehették volna), színre mélybarna volt, ízre pedig elég bágyatagnak tűnt, közelebb egy light sörhöz... Másodjára sokkal kellemesebb élményben volt részem, s valószínűleg ebben nem kevés szerepet játszhatott a megfelelő hűtés. Lecsóhoz teljesen kiváló párosítás, s ezúttal egyáltalán nem éreztem light-nak, sőt. Tartalmas volt, akár egy békebeli Pilsner Urquell, s az egyetlen hibája tán a leheletnyi alkoholosság volt. A hajón valószínűleg a fényviszonyok miatt látszódott félbarnának, másodjára teljesen normál lager színt öltött, a szokásosnál tán egy kicsit mélyebb sárga.


Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek   6
Összhatás 13
Összesen 32

2014. január 7., kedd

Union Red Orange

Tesztelés időpontja:

2013. november 28., Tallinn (dobozos)

A Union cég már nem ismeretlen errefelé, a citromos sörük már szerepelt ezeken a hasábokon. Gondoltam visszanézek a honlapjukra, hogy történt-e valami szignifikáns fejlesztés azóta a bejegyzés óta, de csalódnom kellett, nem történt ott semmi. Továbbra sem lehet így különösebben arról értekezni, hogy mi is kerül bele ebbe a sörbe, s az összetevőkkel hogyan bánnak el...

Annyit sikerült csupán kideríteni, hogy az alkoholtartalma ennek is a citrom-grapefruit verzió felé közelít (2,5-2,6 %) a netes források szerint, aminek némileg ellentmond, hogy a dobozomon 2 5 volt írva. Sebaj. Habra nagyon nem számítottam az előző sörük után, ebben a várakozásban nem is csalódtam: szinte semmi nincs.

Inkább illata van, mint íze, rögtön felbontás után narancsos illat érződik, amely keveredik más trópusi gyümölcsök illatával. Más kérdés, hogy az illat sajnos nem tűnik túl természetesnek. Ízre nem kimondottan vérnarancs (általános "narancsaroma" érzés...), s inkább édeskés, mint savanykás. Utóízben már túlontúl is édes, s sajna egyáltalán nem frissít, mert a benne lévő szénsav is moderált mennyiségű. A citromos jobb volt...

Megjelenés 5
Íz 5
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás 11
Összesen 26