2011. november 30., szerda

Maredsous Blonde

Tesztelés időpontja:

2011. november 28., Tallinn (üveges)

Újabb lépcső a Maredsous világban... Kicsit bizonytalan voltam a boltban, hogy melyik is az a Maredsous, amely még nem volt a tesztlaborban, de szerencsére jól választottam... Ezúttal a "leggyengébb" elem jön a kínálatból, itt a jelző csupán az alkoholfokra értendő. Minőségre semmiképpen, ugyanis ez egy korrektül összerakott blonde.

Kicsit túlhűtöttem, és valószínűleg ennek köszönhetően a habja elmaradt a várakozástól, de egyébként is: a 6 % körüli, vagy afeletti söröket mindenképp érdemes melegebben fogyasztani. Hagytam neki egy kis időt, mielőtt rávetettem volna magam, meg hát az étel is elég forró volt (lasagna), amelyhez társul szegődött... A színe kissé opálos, valahol a sárga és az amber között tanyázik. Illata gyümölcsös, az első korty pedig cseppet édeskés. Koriandert véltem felfedezni az első kvantumoknál, bár lehet, hogy tévedek... Sajnos ellenőrzésre nincs mód, a címke nem tartalmazza a receptet, s a honlap sem nyújt biztos támpontot e kérdésben...




Utóízben kicsit tán száraz, s érdemes lassanként meginni. Ez volt a Maredsous első söre egyébként...

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 16
Összesen 39
Régi értékelés szerint 7,8

2011. november 28., hétfő

Mariestads Export

Tesztelés időpontja:

2011. november 27., Tallinn (dobozos)

Forrás: Eumad
Életem első svéd söre, így meg kell becsülni már csak az élmény miatt is... Érdekes körülmények között jutottam hozzá. Minden évben év vége körül rendeznek Tallinnban egy jótékony célú karácsonyi vásárt, ahol általában az összes nagykövetség megjelenik, úgyis hívják, hogy a "Nagykövetségek vására". Minden ország igyekszik helyi specialitásokkal kirukkolni, leginkább helyi ételek, édességek, alkoholtartalmú termékek jelennek itt meg. Most hétvégén volt ez a rendezvény, s ezt a sört a "svéd asztalnál" vettem, nagyon ajánlgatták a hölgyek, hogy micsoda jó sör...

Mondjuk nekem nagyon ajánlgatni sem kellett, mikor megláttam az asztalon, rögtön eldöntöttem, hogy megveszem. Kicsi dobozról van szó, 0,33-as, kívülről aranyszínű... Hogy honnan is ered ez a sör? Volt valamikor a ködös messzeségben egy főzde, amit úgy hívtak, hogy a Mariestads Bryggeri. Ahogy az lenni szokott, egyszer csak jött egy "nagyobb hal", amelyet úgy hívtak, hogy Spendrups, és 1967-ben felvásárolták a gyárat. Egyelőre ennyit erről, de majd később lesz átfogóbb elemzés is...

A Mariestads Bryggeri leginkább a dortmundi stílus mellett kötelezte el magát, ez a sör is ebbe a vonalba illeszkedik. Szerény véleményem szerint egy kicsit meg is haladja azt, mind színében, mind sűrűségében. A szín ugyanis nem citromsárga, felülmúlja a dobozt, s már-már az amber felé kacsingat. A sör sűrűsége is magasabb számomra, mint egy átlagos dortmundié, testesen feszes a szerkezete, bár sok habbal nem bír. Meg kell mondanon, igazán megérte az árát, és fel kéne kutatni, hogy hogyan lehet hozzájutni... Alkoholtartalma 5,3%.

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 37
Régi értékelés szerint 7,4

2011. november 25., péntek

Karpackie Premium

Tesztelés időpontja:


2011. november 23., Tallinn (üveges)

A Van Pur nevű főzde gyártmánya, amely már nem első alkalommal kerül ezen a fórumon megemlítésre. Egy olcsó sör már került a hálómba innen, de ennek a neve és külleme kicsit többet ígért...

Sajnos a lejárati ideje ennek a sörnek már elég közel volt, így a jelen teszt nem tekinthető teljes értékűnek. Persze vannak olyanok a baráti körben, akik az ilyen típusú engedékenységet nem osztják, szerintük egy sör legyen csak ugyanolyan jó a határidő végén is, sőt még azon túl is. Amikor eszembe jut, hogy egy Orvalt öt év múlva is meg lehet inni, hajlok rá, hogy igazuk van. De hát ez mégis csak egy pilzeni...

Az íze felettéb tobzódik a komlótól, és azt hiszem ezen az sem segítene, ha sokkal fiatalabb lenne. Mindazonáltal nem durván keserű, sőt, így ez a jelenség számomra elég egyedi. Még akár különleges ízhatásnak is mondhatnánk, ha ugyanakkor nem lenne ott a szinte teljes tartalom nélküliség. Sajnos elég vizes hatást kelt a sör, nem érződik mögötte semmi, ami egy kicsit előrébb tolná a skálán, habja alig van...




Sajnos elég gyengécskére sikeredett, egy lengyel sörtől én már sokkal többet várok...

Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 7
Összesen 20
Régi értékelés szerint 4

2011. november 23., szerda

Peppersack (Tallinn)

Látogatás időpontja:

2011. október 24.

Forrás: Tripadvisor
Ismét csak az a helyzet, mint az Olde Hansa esetében, már jártam ezen a helyen is korábban... Sajnos a hely kulináris vonaatkozásairól még nem tudok beszámolni, ez a dolog még várat magára. De ami késik, az a pesti gyors, nem pediglen az ilyen irányú tavékenység, effelől mindenkit biztosíthatok. Csak a megfelelő alkalmat kell megtalálni...

Maga az intézmény mondhatni nincs messze az Olde Hansa-tól, mindössze az utca túloldalára kell áttekinteni. A melegebb hónapokban itt is van terasz, amelynek van egy jótékony tulajdonsága azon kívül, hogy az ember kényelmesen elhelyezkedhet. A nap májustól kezdve pont olyan szögben megy le az óváros házai között, hogy a teraszról éppen jó rálátás esik rá... Ha éppen nincsen sok vendég, és abban a kényelemben is lehet részünk, hogy hátradőlve kinyújtóztatjuk magunkat egy gyöngyöző sörrel az asztalon, az már majdnem olyan, mint egy harmadnirvána, hátha még valaki fel is teszi pihentetésképpen egyik (vagy mindkettő) lábát a közel lévő székre, persze szigorúan úgy, hogy a szék ne legyen koszos...

Most pedig tragikus hirtelenséggel vezérelt könyörtelen váltással merüljünk alá a történelem kíméletlen bugyraiba, és repüljünk vissza a XIV. századig... Ugyanis az első dátum, amit a Peepersack esetében tekintetbe kell vennünk, 1370. Akkor említik ugyanis először a helynek otthont adó házakat egy adásvételi szerződés kapcsán. Ezt követően számos említése maradt fent az ingatlannak, és a faházat folyamatosan kővel helyettesítették.

1434-re a ház már teljesen kő volt, és a kornak megfelelő belső terekkel rendelkezett: belépve egy hatalmas hallba ér az ember, ahol a tűzhely is van a kéménnyel, s e mögött van a család szobája, ahol a családtagok alszanak. Az emeleten a család számára nélkülözhetetlen ennivalót tárolták, illetve azokat a javakat, amivel kereskedtek.

A ház (illetve inkább házak...) számos kézen volt a története során, majd 1520-ban érkezett Hans Peppersack, bár az ő nevét inkább Pfeffersack-nak kéne írni, hisz német volt. A "pepper sack" (borszsák) annak idején a fűszerkereskedők gúnyneve is volt, de Hans Peppersack nem szégyellte családnevét, már csak azért sem, mert ebben az üzletágban annak idején a feljegyzések szerint 2000 %-os profitot lehetett termelni, ami azért nem csekélység...

Innentől aztán még sokáig elemezhetnénk a történelmét az étteremnek otthont adó két háznak, a livónai háborún át, napjainkig. Számos újabb tulajdonosváltás történt, az évszázadok viharai többször átsöpörtek itt, a továbbiakban csak az érdekesebb momentumokra hagyatkoznék, akit teljes részletességében érdekel a történet, itt tájékozódhat kedvére.

A vendéglátóipar első megjelenésére 1920-ig kellett várni, akkor egy kávézó nyílt itt a kor divatjának megfelelően, a Viru utca akkoriban már hemzsegett az üzletektől. A kávézót úgy hívták, hogy "Gnoom", mindössze hat asztal volt benne, és nagyon népszerű volt az idősödő vénasszonyok körében, akiknek nem volt más dolguk, mint korzózni, kávéházba járni, kibeszélni az összes ismerőst és szomszédot, és hasonlók.

A hely aztán hamarosan bezárt, és az újranyitásig egészen 1980-ig, a moszkvai olimpia évéig kellett várni. Akkoriban itt rendezték az olimpia regatta versenyeit, így Moszkva adott némi tőkét a város kipofozására, épületek restaurálására. A "Gnoom" épületeit is restaurálták, de érdekes módon a restaurátorok Lengyelországból érkeztek. December 27-én nyitott ki újra a hely, de a gótikus elemek helyenként lengyel barokk stílusú motívumokkal elegyedtek.

Hogy aztán a hely hogyan fejlődött át étteremmé, arról sajnos vajhmi kevés információ található a neten. Egy biztos, egy ideje a hely középkori étteremként funkcionál, hasonlóan a túloldalon lévő konkurrenciához, bár nem annyira szigorúan véve az elveket. A berendezés és a belső enteriőr hasonlóan lenyűgöző, de az ételekről egyelőre nem mondhatok véleményt. Kívülről nézve a tálalás maga ízléses, de meg is kellene kóstolni... Igyekeznek programokkal is csalogatni a vendégeket: nem ritka a megrendezett kardvívás, táncos műsorok, és egyéb huncutságok.

Amiért azonban ez a hely számomra a legérdekesebb, a házi készítésű sörök. Háromféle készül itt is, legutóbb a mézes verzióval kötöttem közelebbi barátságot, most a "Bronze" került sorra. A "Blonde" pedig csak hadd várjon, legközelebb tán enni is fogunk valamit hozzá... Ez a bronze elméletileg barna sör lenne, de inkább félbarna, maradjunk annyiban. Számomra a színe amber, valószínűleg a "bronze" név is erre utal, de a pincércsajszi válltig állította, hogy ez a sör bizony dark. Hát lelke rajta... Nagyon sokan voltak az étteremben a kései óra ellenére, s a kiszolgálás gyorsasága sem volt a legjobb.

Mikor a sör végre megérkezett, még volt habja, de sajnos csapolthoz mérten, hamar kezdett összeroskadni. A szénsavtartalma szintén kissé problémás, egész konkrétan alig van neki olyanja. Az íze egyáltalán nem kesernyés, tán nincs is benne komló, nem tudom. Kóstolásnál rögtön édeskés, az utóíze pedig már kifejezetten édes. No persze nem éri el azt az édességi szintet, mint a mézes sörük, de számomra egy barna sör esetében ez a szint bizony túlzás...

Megjelenés 8
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 10
Összesen 29
Régi értékelés szerint 5,8

A hely elérhetőségi és egyéb adatai:

Ha valaki foglalni szeretne, akkor azt itt teheti meg, de ünnepnapokon és hétvégén csak telefonon működik a dolog...
Cím: Viru 2 / Vana turg 6
Telefon: +372 6 466 800
Fax: +372 6 440 947

2011. november 18., péntek

Olde Hansa (Tallinn)

Látogatás időpontja:

2011. szeptember 3.

Ez a látogatási dátum egy kicsit csalóka, mert már korábban is voltam ezen a helyen, ennek emlékét egy poszt is őrzi, akkor egy érdekes barna sört kóstoltam meg. Mégis inkább ezt a szeptemberi alkalmat tekintem igazi próbának, mert ezúttal nem csak sört kóstoltam, betekintést nyertünk némileg az étlapba is...

De mielőtt ebbe belecsapnánk, néhány gondolat az étterem hátteréről. Igazából történelmileg nem kell sokat visszamenni, mindössze 14 évet, az Olde Hansa ugyanis csak 1997-ben nyílt meg. A ház maga egy kereskedő háza volt, még abban az időben épült, amikor a Hanza Szövetség virágzott, ennek a szövetségnek volt az egyik oszlopos tagja Tallinn városa is.




Az alapítók az étterem megálmodásakor nem csupán egy éttermet akartak létrehozni a négy fal között, igyekeztek minél inkább egy sztorit kiépíteni köré, nem kevés marektinges tehetséggel megáldva. Így manapság még egy "rend" (Olde Hansa Gild) is kapcsolódik a hely szellemiségéhez, amelyhez a csatlakozás nem is túl egyszerű feladat. A lelkes jelöltek először "aszisztensek" lesznek, és a megfelelő próbákat kiállva válhatnak mesterré...


Még a mellékhelyiség is korhű, amennyire lehet...
Az étterem menüjének kialakításakor a vezetést egyetlen szempont vezérelte: legyenek az ételek a hanza hagyományokra építkezők, és semmilyen olyan alapanyag nem használható, amely a Kolombusz előtti Európában sem volt. Az ember azt hinné, hogy ez túlzottan behatárolja a lehetőségeket, de ha valaki komolyan veszi a középkori étterem koncepciót, akkor nem nagyon van más opció... Mindazonáltal, kipróbálva a kulináris élvezeteket, azt kell mondanom, nem kell kétségbe esni. Az étterem szakácsai értik a feladatukat, csupa jó dolog kerül ki a kezük alól...

Mi számos ételt kipróbáltunk, néhány kép róluk:


Csülök sörmártással

Kacsa

Nyúl...

Erra már nem emlékszem, hogy mi volt...

Talán mindenki rájön...

Bárány...
Nem csak egytál ételeket lehet kérni természetesen, aki már napok óta nem evett, nyugodtan benevezhet egy lakomára, ezekből is van jónéhány. Mindegyik legalább három fogásból áll, és garantáltan több órán keresztül eltartó programról van szó... Ezeknél mindenféle ínyencségekkel találkozhatunk, még medvehússal is... A rendelést kicsit nehezíti, ha odabent kapunk asztalt (a melegebb hónapokban van terasz is), ugyanis az ablakok nagyon kicsik. Ez még önmagában nem lenne baj, de a világítás az asztalokon található mécsesekre és gyertyákra korlátozódik, az étlap pedig cirkalmas betűkkel van írva, és eléggé meseszerű... Azért megoldottuk a dolgot, és szerencsére a személyzet kiválóan beszél angolul.

Az itallap már azért nem követ olyan szigorú elveket, mint az étlap, itt azért lehet találkozni olyan dolgokkal is, amelyeket Kolombusz kortársai egész biztosan még hírből sem ismertek. No persze itt is igyekeznek nagyon hangzatos nevekkel ámulatba ejteni a betérőket... Engem természetesen a sörös része érdekelt leginkább, abból is a házilag előállított nedűk.

Háromféle sört csapolnak a házban. Az egyik a fűszeres barna, ezt teszteltem legutóbb. A második a fahéjas verzió (félbarna), illetve van egy mézes sörük is. Ez utóbbi párszáz évvel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett, megpróbálják újra divatba hozni. Az általam választott étel (csülök sörmártással) eleve sörrel volt kísérve, így nem akartam nagyon megbolygatni a harmóniát egy mézes sörrel, ezúttal a fahéjas verziót teszteltem le, amelyet az angol étlap szerint
"Light cinnamon beer"-nek hívnak.

Ízre kicsit édeskés sör, a színéről sajnos érthető módon ezúttal nem tudok nyilatkozni. A fahéj nem túl hangsúlyos, nem nyomja el a sör teljes aromáját, de kétségtelenül meghatározó. Aki nem szereti a fahéjat, meg se próbálja, még akkor se, ha úgy gondolja, hogy a söröket általában azért szereti. Számomra azért a ház fűszeres barnája van a topon, de legközelebb majd a mézest is megkóstolom...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6

Végezetül még néhány érdekesebb kép a helyről, és az elérhetőségi adatok. Ha Tallinnban jártok, szerintem feltétlenül érdemes egyszer ezt a helyet is felkeresni...





Olde Hansa középkori étterem:

VANA TURG 1
10140 TALLINN
Észtország
Telefon: +372-627 9020
Fax: +372-627 9021


E-mail (foglaláshoz, de nem mindig olvassák tapasztalatom szerint): reserve@oldehansa.ee

Nyitva: minden nap 10-24

A foglalást meg lehet ejteni itt is, de jobb a telefonos megoldás tapasztalatom szerint. Foglalni pedig mindenképp érdemes, egyébként néha egész sokat kell várni az épület előtt...

2011. november 15., kedd

Newcastle Brown Ale

Tesztelés időpontja:

2011. november 6., Tallinn (üveges)

Ennek a nedűnek és gyártójának (Newcastle Breweries, most már Heineken) története felettébb érdekes és szerteágazó, úgyhogy úgy döntöttem, hogy majd külön posztban foglalkozom vele, eme részletekkel most nem mennék senki idegrendszerére, ha nem feltétlen muszáj..

Most elég annyit tudni, hogy első alkalommal 1927-ben készült ez a sör, s hogy ne legyen csupán teszt jellege ennek a bejegyzésnek, egy érdekes sztori. 2000-ben a sört átnevezték, mert valamelyik nagyon túlképzett marketinges szerint az "ale", mint szó már nem menő, a fiatalok ezért nem veszik ezt a sört. Így lett a sör neve "Newcastle Brown", de a dolog nem jöhetett be, mert 2004-ben a sör neve szépen csöndben visszaváltozott, ugyanis kiderült, hogy ennek semmi köze nincs az eladásokhoz... Ami azonban érdekesebb: a lokális britek körében a sör beceneve "dog", azaz kutya. Hogy miért? Amikor egy sörbarát házas férfiember a szigetországban megszomjazik, kimondja az oldalbordának a varázsszót:  "Going to walk the dog." (Értsd: Hú de elmennék már kutyát sétáltatni...) No persze ez csak ürügy, szerencsétlen eb nem is sejti, hogy a gazdi nem az ő szükségleteit látja lelki szemei előtt, hanem egy pint ale-t, amit nagyon fel kéne már szippantani a bárpultról... Vannak persze a sörnek más becenevei is, de ezek fele annyira sem izgalmasak ('Brown' vagy ' Broon' északon, illetve 'Newkie Brown' néha délen).




Na de most már térjünk rá a sörre... Fehér palackban adják-veszik, így kellőképpen képbe lehet jönni a színnel még a vásárlás előtt is. Amber és sötétbarna között játszik a sör színe, a színt nagyjából a karamell adja. Ez némi édességet is biztosít, ugyanakkor érződik az is, hogy búzát is tettek a sörbe. Habbal sokkal sajnos nem találkozni, de legalább azt kicsit tovább tartja, mint az átlag. Az édeskés íz mellett megfigyelhető, hogy a csupán 4,7 % alkohol ellenére a sör majdnem testes. Véleményem szerint feltétlenül megér egy kóstolást.


Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 14
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2011. november 14., hétfő

Erdinger Dunkel

Tesztelés időpontja:

2011. november 5., Tallinn (üveges)

Nem iagzán tudom, hogy mikor vettem ezt a sört, de jó, hogy rátaláltam a készletek áttekintésekor, mert hamarosan lejárt volna a szavatossága. A sör (mily meglepő...) az Erdinger Weißbräu nevű cég terméke, amely 1886-ban kezdte el a sörfőzőipart. Tehát nem oly régen, de ez csak viszonylagos: idén ünnepelték fennállásuk 125 éves évfordulóját...

A cég nevéből kitűnik, hogy leginkább búzasörökre adták a fejüket, így ez a barna sör is meglehetősen különlegesre sikeredett. Ugyanis hiába barna a színe az alkalmazott maláta miatt, ez attól még búzasör... Az ízvilág így mondhatni elég érdekes, leginkább édeskésnek mondanám. Az alkoholtartalom 5,3, a szárazanyagtartalom 13 %, de mégsem tudtam kóstolás közben megszabadulni az érzéstől, hogy ez a sör könnyedebb a vártnál.

A pohárba kitöltött kvantum az első pillanatban hatalmas habot produkált, ami sajnos pillanatok alatt eloszlott. Összeségében egy erős közepes.




Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 29
Régi értékelés szerint 5,8

2011. november 11., péntek

Bush de Noël

Tesztelés időpontja:

2010. január 12., Brüsszel (üveges)

Forrás: Belgian Family Brewers
Szintén karácsonyi sör, mint a Leffe Bière de Noël, sikerült a két tesztet ugyanaznap végrehajtani.... Meg kell mondamom, ez a sör már keményebb dió. Tudtam, hogy a Duboisson fivérek nem készítenek gyenge söröket, de ez még engem is meglepett.

A színe ennek valahol a vörös és az aranysárga között van, az íze pedig még nyomokban sem emlékeztet egy sörre. Valahol egy pezsgő és egy érett gueuze között helyezkedik el, s kimondottan jól fogyasztható ital. Azt azonban nem tudom javasolni, amit én tettem, hogy a Leffe után valaki még egy ilyet legurítson karácsonykor. Az meg már végképp a nonszensz kategóriája szerintem, hogy valaki arra vetemedjen, hogy egynél többet pusztítson el: garantált, hogy korábban jön meg neki a Jézuska… Ez is egy 7-es.

A sör alkoholtartalma 12%, az üveg űrtartalma pedig 02,5-ös, de nem is kell több...

Talán nem kiabálom el ismét, de tán ez az utolsó jegyzetem korábbról... Még egy megjegyzés: valamiért a blogger ezt a posztot visszaküldte az időben, pedig ma (2011.11.11.) tettem közzé, és most mégis november 7. lett a közzététel napja. Hogy miért, az ne kérdezzétek. Mindenesetre elég hülyén jön ki, hogy a Leffe posztra hivatkozok benne, ami a rendszer szerint majd csak később jön. De ott egye meg a fene, ez legyen a legkisebb bajom az életben... (Sikerült orvosolni a dolgot, frissítsünk...)

2011. november 10., csütörtök

Baltika №7

Tesztelés időpontja:

2011. november 2., Tallinn (üveges)

Forrás: Popsop
Évközben ahol jártam, mindig betettem egy-egy sört a kosárba, s egy idő után szép nagy mennyiség gyűlt fel otthon különböző sörökből. Elhatároztam hát, hogy kicsit leállok a dologgal, és "végigtesztelem" az otthoni ellátmányt, mert a végén még szégyenszemre le fog járni valamelyiknek a szavatossága. Ez a Baltika sör is otthon pihen már egy ideje, szerintem fél éve is van. Mindenesetre aznap jófajta vacsorát sikerült rittyenteni, amihez egy sör is dukált, nem lehet mindig vizet inni...

Volt már rá példa, hogy Baltika sört teszteltem, a linken az összes ilyen tesztet nyomon lehet követni. Így azzal tán nagy újdonságot nem árulok el, hogy ez a sör is orosz gyártmány, az egyre globálisabbá váló Baltika brand egyik eleme, saját weboldala is van neki.

A sör piacra vitelét a cég a '94-es Jóakarat Játékokra időzítette (emlékszik még valaki erre a rendezvényre?), amelyet akkoriban Szentéterváron rendeztek meg. Azóta a Baltika №7 piacvezető a prémium szegmensben Oroszországban (2008-ban a piac 24%-át uralta)...

A sör gravitása 12%, alkoholtartalma pedig 5,4%. Ez utóbbi adatból annak kéne következnie, hogy egy tartalmas pilzeni sörrel van dolgunk, de én inkább a könnyű sörök közé sorolnám, bár igaz, hogy abban a mezőnyben viszont fajsúlyos. A habja egész korrekt, minimálisan érezhető ízleléskor csak vizesnek. Érződik az alapanyagok gondos kiválasztása, de különösebb élmányt nem nyújt. Korrekt pilzeni.


Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6

2011. november 9., szerda

Leffe Bière de Noël

Tesztelés időpontja:

2010. január 12., Brüsszel (üveges)

Forrás: Guide des Bières
A múltkor kicsit benéztem a dolgot, midőn örvendeztem, hogy végére értem a korábbi tesztelési jegyzeteimnek. Előkerült még kettő, úgyhogy kerítsünk ezekre is sort...

Mindkettő teszt karácsonyi sörről szól, ami tán nem meglepő, januárban még hozzájuk lehet jutni.  Rengeteg sörgyártó készít kifejezetten karácsonyra sört, és többségükhöz Belgiumban szerencsére nem csak ebben az időszakban (novembertől januárig), hanem az év további részében is lehet kapni, bizonyos helyeken. Különösen a „sörtemplomban” (erről az intézményről bővebben majd később olvashattatok) találtam sok ilyen sört, külön polc volt nekik. Meglepő módon még Tallinnban is bele lehet futni ilyen tételekbe időnként.

A Leffe félbarna sört készített az ünnepre, melynek karaktere és sűrűsége valahol a blonde és a bruine között van. A színe valahol az amber és a vörös között játszik, igazán különleges. Pontosan arra való, amire kitalálták, a karácsonyi vacsora tökéletes kiegészítője, ha lehetett volna én is ezt választottam volna idehaza. 7-es.

Forrás: Guide des Bières

2011. november 8., kedd

Gulden Draak

Tesztelés időpontja:

2011. szeptember 20., Mons (üveges)

Visszakóstolás:

2011. november 7., Tallinn (üveges)

A belgiumi út után rögtön meg akartam írni ezt a kis jegyzetet, de aztán felfedeztem ezt a sört Tallinnban is. Úgy gondoltam a bennem élő mérnöki szemlélettel, hogy "egy mérés nem mérés", teszteljük le ezt a sört még egyszer. Mert meg kell mondanom, elsőre nagyon ízlett, és igen csak magas pontszámokat akartam adni...

A Gulden Draak név magyarul aranysárkányt jelent, és le merném fogadni, hogy a többség (engem is beleértve...) először valami nagyon elvadult marketinges agymenésének tudja be ezt a névválasztást, de jelen esetben ez nem teljesen így van, csak részben tán...

Forrás: Chow Bella
A sört a Brouwerij Van Steenberge főzde készíti, amely azt hirdeti magáról, hogy egyedül ők főznek már csak sört a Meetjeland nevű flamand régióban (a főzde története 1784-ig nyúlik vissza, de róluk majd egy másik alkalommal ejtek szót...). De térjünk vissza a sör szimbólumára. Az a helyzet, hogy a sárkányos névválasztást a Ghent főterén lévő torony ihlette, egész pontosan az annak a tetején lévő szobor. Jártam arrafelé pár éve, de mitagadás, nem tűnt fel, hogy miféle szobor csücsül a torony csúcsán. Mentségemre szolgáljon, hogy a torony elég magas...

A legenda szerint ez a fényes kis szörnyeteg első ízben a norvég király, Sigrid Magnusson hajójának orrát díszítette, aki fejébe vette  1111-ben, hogy elhagyja Európát egy keresztes hadjárat kedvéért. Útközben a szobrot felajánlotta a bizánci császárnak, hogy tétesse fel azt az Aya Sophia kupolájára Konstantinápolyban. Pár száz évvel később egy flamand gróf, név szerint  IX. Baldwin az alkotást Flandriába hozta, ahol végül Bruges-be került. No nem sokáig, mert az 1382-ben Beverhout-nál lezajlott csata után a szobrot a ghentiek ragadták magukhoz hadizsákmányként, és feltették a tornyuk tetejére.  Ennyit a háttértörténetről...




Most pedig térjünk rá a tesztalanyra. Egy sötét tripellel van dolgunk, amelynek az ízét bizony nehéz elsőre hova tenni. Sűrűn omlik szét az ember szájában, hol karamell, hol kávé, hol pedig vörösboros ízjegyek kerülnek felszínre. Érződik természetesen a maláta is, és persze a kimagaslóan magas alkoholszint is, 10,5 %. Szerencsére ez nem nyom el mindent, de megjelenik ez is. A boros ízvilág nem véletlen talán, mert a második erjesztéshez borélesztőt használnak.




Pohárba kitöltve a habja lehengerlő, de ez a fotókon tán nagyon jól látszik. Kicsit pihentetni kell, mielőtt nekiesnénk, nagyon hidegen pedig nem is jó, az én ajánlásom 12-15 fok (Celsius). Aperitífnek, illetve desszertek kísérőjének is el tudom simán képzelni, de mindenképp hagyjunk időt magunknak az ital teljes élvezetére...



Az egyik legjobb sör, amit valaha ittam. Egészségünkre!

Megjelenés 10
Íz 9
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 18
Összesen 46
Régi értékelés szerint 9,2


2011. november 7., hétfő

Negra Modelo

Tesztelés időpntja:

2011. október 30., Tallinn (üveges)

A Corona Extra-hoz hasonlóan ez is mexikói sör, olyannyira, hogy még a gyártó is ugyanaz... Ahogy a sör nevéből is látszik (a negra feketét, sötétet jelent), egy barna sörhöz van szerencsénk, egészen konkrétan egy "bécsi stílusú" lager. A főzde ugyan München stílusú "dunkel" sörként aposztrofálja ezt a sört, de ezen nem veszünk össze...


Először 1926-ban sikerült egyébként elkészíteniük, az eredeti recept osztrák emigránsoktól származik. Az alkoholtartalma 5,3 %, nem túl óriási. A pohárba kitöltve hab alig képződik, és hamar el is illan. Az összetevők sajnos nem derülnek ki nagyon, de valószínűleg tartom, hogy némi hozzáadott cukor jelen lehet, mert az íz egy kicsit édeskés. Összetettség nagyon nem jellemzi ezt az italt, kicsit szétesik nekem pár perc után. Ittam már jobbat is, rosszabbat is ebben a kategóriában...




Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 26
Régi értékelés szerint 5,2

2011. november 4., péntek

Corona Extra

Tesztelés időpontja:

2011. október 30., Tallinn (üveges)

Egy újabb "híresség" a laborban, sokak kedvence. Pár éve ment egy szavazás a Facebookon, hogy mi is lenne a legjobb sör a világon. Most tekintsük el attól, hogy a sörfogyasztók milyen mértékben férnek hozzá, illetve használják ezt a közösségi oldalt, a lényeg az, hogy 2,5 millió szavazat érkezett állítólag. Arról sem szól a híradás, amit olvastam, hogy milyen sörökre szavaztak a népek még (s milyen arányban), a végén a Corona jött ki győztesen. Nem tudom, hogy tényleg így van-e ez a valóságban (mármint, hogy tényleg ezt szeretik-e a legtöbben...), de tény, ami tény, ez a sör nagyon népszerű, s a világ 170 országában hozzá lehet jutni...

A Cerveceria Modelo neű vörgyár készíti Mexikóban, immáron elég régóta, még a XX. század elején kezdték (1925). Folyamatosan nőtte ki magát a márka, bár a fő lökést az amerikai piacra történő betörés adta a cégnek, akkor egy kisebb hiány is mutatkozott, hirtelen túl népszerű lett a nedű. Az összetétele kissé faramuci egy lagerhez képest: ellentmondásos összetételeket lehet olvasni, de valószínűelg a kukorica mellett rizs is van benne. A sör üvege is különleges: kezdetektől fogva átlátszó, fehér üvegben palackozzák, bár volt egy időszak, amikor sötét üvegre akartak váltani.



A sör alkoholtartalma 4,6 %, pohárba kitöltve egy átlagos pilzeni színét mutatja, nem meglepő az átlátszó üveg után. Hab minimálisan képződik, illat szinte alig érződik. (Sok helyütt ezt a sört lime vagy citromszelettel szervírozzák, legtöbbször csak beledugva az üveg szájába...) Régebben már kóstoltam ezt a sört, s akkor nem tett rám túl nagy hatást, most kíváncsi voltam ismét, milyen is ez. Hát most sem varázsolt el, finoman szólva... Vizes, igazából különleges íz nélkül tengődik a pohárban, még csak azt sem mondanám, hogy felfrissül tőle az ember. Egyszerűen nem értem, mire föl, és hogy lett ilyen népszerű...



Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 24
Régi értékelés szerint 4,8