2012. március 30., péntek

Blindos Ekstra

Forrás: Blindos alus
Tesztelés időpontja:

2012. március 8., Tallinn (dobozos)

Nem nagyon volt időm mostanában sörtesztelésre, így lassanként elfogynak a draft jegyzetek, alig van már feldolgozatlan. Ez a teszt is már márciusból származik, de legalább lassan utolérem magam...

A Blindos már szerepelt egy versenyzővel a laborban (majdnem azt írtam, hogy lavórban, kissé fáradt vagyok...), akkor a Stripsusis került terítékre. Az egy teljesen más történet volt, annyi alkohol volt benne, hogy majdnem két Esktra kijött volna belőle: ebbe a sörbe "csak" 5 % szorult. A honlap tanúsága szerint 2009-ben agyonnyerték magukat ezzel a termékkel 2009-ben Litvániában, s ebből is készül két literes műanyagos opció is.

Nekem egy fél literes dobozos verzió jutott, amely a pohárba kiöntve kellemes aranyszínt vett fel, de a habképződés erőteljes ráhatásra sem (szinte függőlegesen csorgattam már a végén...) nagyon akart megindulni. Ízlelésre valahol a lengyel light sörök mezsgyéjén evez, de közel van a Tuborghoz is. Amikor pár percig békén hagytam, a hab maradékából érdekes jelenség alakult ki a felszínen: olyan volt, mintha penész lenne. Kicsit nekem édeskés, komlót alig érezni, a nagytesó jobb volt.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 13
Összesen 32
Régi értékelés szerint 6,4

2012. március 29., csütörtök

Очаково (Ochakovo) Premium Light

Tesztelés időpontja:

2012. március 2., Tallinn (üveges)

A kép bal szélére tessék koncentrálni (Forrás: Popsop)
Ezt a sört Halmai Csongor barátom kedves egészségére bontottam meg a jeles napon, mert neki aznap volt a születésnapja, a jó Isten éltesse ezen a fórumon is! (A sör ilyetén apropóból történő megbontásáról ugyan ő nem tudott, mert a jelzett pillanatban nem lehetett elérni, de a vénülés tényének ezúttal is örök emléket állítottunk...)

Szóval lépjünk be újra az orosz sörök univerzumába, s ha már így alakult, akkor egy teljesen új gyártóval is megismerkedhetünk. Az Очаково a legnagyobb teljesen orosz kézben lévő sörgyártó állítólag az országban, s ha hinni lehet a weboldaluknak, akkor a kvasz italok és az alacsony alkoholtartalmú italok terén övék a piacvezetői szerep. Nem csak Moszkvában van főzdéjük, másik három városban is, s a sör mellett borral és koktélokkal is foglalkoznak. A cégnél a szovjet éra legjobbjai dolgoznak, s a cég exportja több, mint harminc ország felé áramlik nap mint nap...

Érdekes módon a cég születése a moszkvai olimpiához kapcsolódik, 1978-ban alapították, elsősorban azért, hogy termékeivel a sportolók szomját csillapítsák majd...  Maga a tesztalany kb. 18 éves múltra tekinthet vissza, maga a márka 1993-ban jelent meg. A népszerűség viszonylag gyorsan nőtt, s hamarosan ez lett a moszkvai régió egyik legkedveltebb söre, és sorra hozták létre a különböző verziókat. Forgalomba került műanyagpalackokban is, ez is csak növelte a kedveltségét, sokszor piknikek alkalmával a fogyasztók a kellően nagy kiszerelést választották. Érdekes módon ezt a sört nem pasztörizálják, a hosszan eltarthatóságát hidegen történő szűréssel érik el: megfelelő sűrűségű polimer membránok segítségével a legkisebb élesztőmorzsákat (Berlinből jön) is kiszűrik állítólag a sörből...

De hogy a magam tapasztalatairól is írjak... Pohárba kitöltve kellően szépen felépített habbal találkozhatunk, az íze könnyed (light ez vagy mi...), kellemesen harmónikus. Testesség nem sajátossága, de összességében nagyon jó benyomást tett rám. Az ízében a frissesség viszi a prímet, nem édeskés, halványan a kesernyésség viszi a dominanciát. (A komló Žatec-ből (Csehország) és Hallertau-ból (Németország). Próbáljátok ki.

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 14
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6


2012. március 28., szerda

Valmiermuiža Tumšais

Tesztelés időpontja:

2012. február 26., Tallinn (üveges)

Forrás: Valmiermuiža (a jobb oldali a nyerő...)
Mielőtt a tesztbe hirtelen belecsapnánk, egy kis visszatekintés. A tegnapi Grand teszt volt a sorban a 300. különböző sör tesztje, így egy újabb százast sikerült átlépni. Szép nagy szám, s csak az vigasztal, hogy azért még akad néhány sör széles-e világon, ami kóstolásra vár...

De térjünk rá erre a gyártmányra. Nem az első alkalom, hogy szorosabb kapcsolatba kerülünk, Rigában már volt szerencsém csapoltan ehhez a sörhöz a Salve étteremben. Akkor a megjelenésével teljesen levett a lábamról, bár ezt a sör íze azért nem követte. Csalódásról természetesen nem lehetett beszéni azért, s ez nem volt másképp most sem. Mivel üveges verziót sikerült találnom, a habbal semmi gondom nem volt, csak annyi aggályom volt a teszt előtt, hogy kissé túlhűtöttem... (5,8 % alkoholt tartalmaz ez az amber és vörös szín között játszó sör, így 2-3 fokra nem érdemes lezúzni, jobban érzi magát kicsit melegebben.)

Ízében és illatában a pár perces pihentetés után sok minden megjelent, ahogy a bordós hab kezdett lebomlani, egyértelműen kávés aroma csiklandozta az orromat. Furcsa ez, mert a karamell és kávé nekem a sötétbarna sörök velejárója, de itt egyértelműen ki lehetett szűrni. Ízlelés közben a kávé mellé némi édeskés ízvilág is társult, nagyon jó volt inni. Továbbra is ajánlott tétel...

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6

2012. március 27., kedd

Kalnapilis Grand

Tesztelés időpontja:

2012. február 17., Tallinn (dobozos)

Sokan felhívták már a figyelmemet korábban erre a sörre, mondván ez az egyik legjobb litván sör. Így aztán mikor Vilniusban jártam, nem volt kérdéses egyáltalán, hogy az egyik célpont ez a sör lesz. Elképzelhető, hogy ilyen felvezetés után kissé nagy várakozásokkal tekintettem a teszt elé, de az ember nem csukhatja be a fülét...

Pohárba kitöltve a Grand kellemes látványt nyújt, kiegyensúlyozott színvilága van. Az íze elsőre lágy és kellemes, simogatóan kelleti magát. Próbáltam kielemezni az ízeket gondosan, az érződik, hogy korrekt komló van az alapanyagok között. Tovább? Nincs tovább. Korrekt pilzenit kapunk a pénzünkért, aminek semmi kimondott hibája nincs, de különlegessége se nagyon. (A habja a dobozos verzióhoz mérten még szépnek is mondható, alkoholtartalma 5,3 %.)




A legnagyobb pozitívum tán az, hogy ez volt eddig a legjobb Kalnapilis, amit ittam.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 14
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

2012. március 26., hétfő

Tauras Pilsneris

Forrás: PolarBeer
Tesztelés időpontja:

2012. február 23. , Tallinn (dobozos)

Még mindig tart a litván "ellátmányom", azokon a draft teszteken kívül (még van pár...), ami már felgyűlt és tisztázásra vár, egy sör még pihen odahaza. Sajnos lassan végére járok, s utána ismét vissza kell evezni a nemzetközi vizekre, de addig is vegyük górcső alá ezt a tételt.

A teszt előtt még mindig vártam arra, hogy mikor jő már el az a pillanat, hogy "igen, ez az a pilzeni íz, amit kerestem", sajnos a litván sörök közül még egyik se ütötte meg ezt az igen szubjektív mércét. Mindegyiknél volt valami hiányosság, ami fanyalgásra adott okot, vagy csak egyszerűen a sör nem volt annyira komplex, illetve átütő erejű, hogy ez az érzés kialakulhatott volna. Mivel a Tauras márka (a Royal Unibrewhez tartoznak ők is) előttem aladdig ismeretlen volt, így bizakodással indultam neki a tesztnek...

Sajnos a cég weboldala csak litván nyelven érhető el, s most nem érzem magamban azt a késztetést, ami arra sarkallna, hogy neki veselkedjek a háttérinformációk lefordításának... A szokásos ömtömjénezésen kívül mindenesetre kiderül, hogy ezt a sört 1999 óta gyártják, 4,6 % alkoholtartalommal. Van belőle mindenféle kiszerelés, a fél literestől az 50 literesig, de akad 2,3 (!?) literes PET palack is.

Szerényen azt állítják, hogy ez a legjobb pilzeni gyártmány Litvániában, amivel a magam részéről az eddig tesztelt termékvonalt figyelembe véve, egyet is tudok érteni. A sörnek valóban telt íze van, kellemesen simulékony stílus jellemzi, könnyedsége mellett nincs semmi zavaró hibája. Érdekes módon habja még a dobozos sörökhöz mérten is kevés, tán ezért az egyért lehet morgolódni. Ennél csak jobbat szeretnék inni, rosszabbat soha. Szerencsére még egy Tauras van otthon, az egy másik fajta...

Megjelenés 6
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 35
Régi értékelés szerint 7

2012. március 23., péntek

Žatecký Gus

Forrás: Pivo Poisk
Tesztelés időpontja:

2012. február 14., Tallinn (üveges)

Ebből a sörből egy dobozos verzió régóta itthon pihent, csak elfeledkeztem róla. Aztán valahogy - "hogy-hogy nem elvtársak..." (No ki mondta ezt? Az első helyes megfejtőnek postázok egy ilyet...) - hazakerült egy üveges verzió is, és azt sikerült legelőször felbontani.

Az üveges változattal kimondottan elégedett voltam, korrekt hab, kellemes, nyáresti sörözőket idéző illatfelhő, s mindemellett telt, békebeli pilzeni íz, amivel egy alsóerjesztésű sörökön szocializálódott egyed, mint én is, bármikor kiegyezne.

Visszakóstolás:

2012. február 21., Tallinn (dobozos)

Ez már egy másik történet. Tekintve, hogy ez a sör már régóta kint állt a garázsban, elszenvedte e téli hideget, amikor bizony sokszor 0 fok alatt, vagy ahhoz közel volt a hőmérséklet. Sajnos odabent nem tudom elhelyezni a sörkészletemet, s csak egy ládát tudok nekik odakint felajánlani, s ez nem túl ideális tárolás, tudom én azt. Sűrűn ellenőriztem őket, megfagyva egyik sem volt hála az égnek, de azért ez biztos befolyásolja az ízt. Elég az hozzá, hogy ez a verzió sokkal édesebbnek tűnt, mint az üveges, mintha nem is ugyanazt a sört ittam volna. Fémíznek szerencsére nyoma sem volt, a habképződés pedig kisebb mértékű (várható volt).

De milyen sör ez a Žatecký Gus? A probléma ott kezdődik, hogy van egy cseh weboldal, cseh domain-nel, csak érdekes módon ororsz nyelvű. Ugyanakkor a sörtesztes oldalakon egyértelműen úgy van beazonosítva ez a sör, mint a Baltika terméke Szentpétervárról... Velük már lehetett itt találkozni a blogon, nem ez az első teszt a márkáikról.


Az ő angol nyelvű weboldalukon sem derül ki egyértelműen, hogy ez most saját márkájú sörük, vagy csak bevettek a protfólióba egy cseh sört. Mindenesetre annyi ott kiderül, hogy a sör neve "Žatecký liba" lefordítva... A készítés során Žatecký komlót használnak, amelyet a hasonló nevű város környékén termesztenek, immáron több, mint 700 éve. Az évszázadok során ez a fajta nem csak a város környékén lett népszerű, hanem világszerte, a várost gyakran a komlóvilág "fővárosaként" is emlegetik. Annyi bizonyos, hogy a sörnek megfelelően kellemes ízt biztosít.

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 37
Régi értékelés szerint 7,4


2012. március 22., csütörtök

Forto Dvaras (Vilnius, Litvánia)

Forrás: Tripadvisor
Látogatás időpontja:

2012. február 8., Vilnius

Ez volt a második hely, amit Vilniusban meglátogattam, ezúttal nem egyedül, kellemes nemzetközi társaságban. Ez az étterem már közelebb fekszik a városközponthoz, sőt mondhatjuk, hogy konkrétan ott van. A környezetét sajnos nem sikerült különösebben felmérnem, mert egyrészt nagyon sötét volt, másrészt meg olyan hideg volt, hogy igyekeztünk minden kint töltött percet kerülni, és minél gyorsabban meleg helyre jutni...

Forrás: GoGlocal
A Forto Dvaras tulajdonképpen egy étteremlánc, és nem csak Vilniusban vannak éttermeik, az ország nagyobb városaiban is képviseltetik magukat. Belépve a dolog kicsit zeg-zugos, mi lementünk az alagsorba. Volt foglalva számunkra egy asztal egy külön benyílóban, hangulatos pincehelyiségbe csöppentünk.... Aznap estére eltökéltem, hogy meg fogom kósolni a "Zeppelint", ez a litván konyha egyik különlegessége. Nem tudom, hogy mennyire litván egyébként (már a név sem...), de mindjárt utánajárok.

Nos, a helyzet az, hogy ez valóban helyi étel. Bár igazából nem csak Litvániában elterjedt, hanem Észak-Lengyelországban is. Kicsit a knédlihez hasonlító gombóc, legalábbis a tésztája. A formája azonban a híres Zeppelin léghajóra hajaz, valamint ez meg is van töltve. Többnyire vagdalthús van benne, de elképzelhető túrós (cottage cheese inkább) és gombás is. A tálalás előtt kaphat sokféle leöntést, így rengeteg féle verzió létezik. A litván étlapokon (ha angol nincs...), Didžkukuliai vagy  Cepelinai néven lehet vele összefutni...



Forrás: Vilnius Tourism
De térjünk vissza a helyhez magához. Az a Forto Dvaras, ahol én jártam, a Pilies utcában van, pontos elérhetőségek alant. Kívülről az épület patinásnak tűnik, s a belépéskori első benyomásokról fentebb már szót ejtettem. Első nekifutásra természetesen italt rendeltünk, s meglepetésemre mindenki sört kér, nem csak én. Először egy barna sörrel kötöttem közelebbről barátságot...

Švyturys Baltijos

A Švyturys Baltijos egy átlagos erősségű (5.8%) barna sör, hagyományosan jelen van a Švyturys portfólióban, immáron 1965 óta. Egyes kutatók szerint ez a "márciusi" sör egyenesen 1784-ig követhető vissza, ugyanis a színe és íze egészen hasonlatos ahhoz, amit akkortájt a cég alapítója, a német Reincke úr ajánlott a lelkes fogyasztóknak. Hogy ezt az állítást mire alapozzák, gőzöm sincs, de az mindenesetre tény, hogy a Baltijos már nyert bronzérmet világversenyen, egész pontosan a World Beer Cup rendezvényen. S ha ez nem volna elég annak bizonyítására, hogy érdemes ezt a sört megkóstolni, akkor elmondom azt is, hogy Grand Golden Medal díjat kapott a nemzetközi Siberian Fair versenyen, amiről én még sajnos nem hallottam túl sokat.

A sör színe és íze elsőre nem kimondottan különleges, inkább az átlagosakhoz soroltam az első kortyok után. A színe mélybarna és a vöröses borostyán között táncol valahol, de abban a világításban, ahol ezt vizsgálgattam, messzemenően azért ezt nem tudnám bizton megítélni. A Švyturys Baltijos ízében olykor azért előjöttek szép dolgok (volt alkalmam kóstolgatni, mert a levesre viszonylag sokat kellett várni...), néha tejkaramellát és csokoládét is éreztem, a véleményem kezdett megváltozni. Kicsit megbántam, hogy bevezetésnek kértem, bizony jól ment volna egy desszerthez is.

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6

Miután az italrendeléssel megvoltunk, a barátságos és angolul is jól beszélő személyzetnek hála rátérhettünk az étlap tanulmányozására. Az étlap jó részét tradicionális litván ételek viszik, de azért lehet találni nemzetközi viszonylatban kommersz étkeket is. Nálam ez utóbbi semmiképpen sem volt opció, ilyen dolgokat bármikor lehet enni, s mint már említettem, mindenképp egy zeppelinre vágytam.

Előtte azonban kértem egy levest, aminek szép neve volt, úgy hívták, hogy Tyrsriubé duonos kubilélyje su vištienia ar grybais. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy fognak egy köménymagos barna cipót, amit megtöltenek egy sűrű tejszínes gombakrémlevessel, amelyben ráadásul csirkehús is van. Tettek bele némi zöldfűszert és zöldséget is, a végeredmény egész ízletes leves lett...

Második fogásként nem hagytam magam eltántorítani semmiféle csábítás által (volt néhány kísértő fénykép az étlapon...), és a bő zeppelin kínálatból végül a hagymás tejfölös szósz mellett tettem le a garast. Az állaga a "gombócnak" kissé a lágy szilvásgombóc tésztájára hasonlít, de ez természetesen sós. Ennek ellenére érezni édeskést ízt is, valószínűleg a felhasznált krumpli édesebb volt az átlagnál. Finom volt, jó volt, de igazából nem egy olyan különlegesség, amely felemelt volna a magasságokba...


Mivel a söröm erősen fogytán volt már a zeppelin előtt, kénytelen voltam kérni egy kisebb Švyturys Ekstra-t is:

Švyturys Ekstra

Ezt a sört dobozosan már teszteltem, így bővebben nem fogok itt róla értekezni. Csapoltan egy kicsit jobb benyomást keltett, nagyon jó lager, tán nem véletlen, hogy szinte mindenhol ezt csapolják...

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 35
Régi értékelés szerint 7

Az étkezés lezárása képpen kértem egy csokoládé tortát karamell dressing-el, amihez egy kis vanília fagyi is járt díszítés gyanánt, ezzel sem volt semmi hiba. Mindez, amit itt leírtam, nem volt 40 litas, ami a tallinni árak után egész felüdülés volt. Egyébként ez a fajta szerényebb árfekvés egész Vilnius-ra jellemző tapasztalatom szerint, úgy tűnik, hogy az élet maga is sokkal olcsóbb itt, mint Észtországban.

Az éttermet tehát a magam részéről én csak ajánlani tudom, elérhetőségi adatok, és egyebek:

 „FORTO DVARAS“ étterem
Cím: Pilies g. 16, Vilnius
Telefon (mobil).: 8 656 13688
Email.: pilies@fortodvaras.lt

2012. március 21., szerda

Születésnap...

Kicsit késésben vagyok, de jobb késő mint soha: tavaly március 17-én indult a blog, szóval immáron több, mint egy éve. Azóta persze sok minden történt, többek között közel 300 különböző sör tesztjének publikálása, stb. (A címkefelhőben lévő szám a teszt címke mellett ne tévesszen meg senkit, némelyik sörről több poszt is szól, a reális szám mindig a Sörtesztek rovat elején ellenőrizhető, jelenleg kicsivel 300 alatt...)

A látogatók száma azóta örvendetesen felfejlődött: akkoriban jó ha harminc ember erre tévedt, manapság a havi 1500 már kevésnek tűnik.:)

További jó szórakozást mindenkinek (beleértve magamat is...)

2012. március 20., kedd

Blindos Stripsusis

Tesztelés időpontja:

2012. február 18., Tallinn (dobozos)

Maradjunk hát továbbra is a litván vonalon, és ismerkedjünk meg egy újabb szereplővel a piacról, a Blindos-al... A cég webhelye mondhatni puritán, a gyártóról magáról sok mindent nem lehet megtudni. Így ezek az információk még váratnak magukra, de majd ha egyszer eljön az idő, amikor annyi időm lesz, hogy tényleg nem tudok vele mit kezdeni, egész biztosan nyomozásba kezdek majd...

A Blindos alus négyféle sört készít, ezek sorrendben: Ekstra, Tradicinis, Stiprusis és a Nefiltruotas. Ezek közül a Stripsusis a legerősebb, nem kevés, 8 % alkohol szorult beléje. A színe mélyarany, s megvan a kellő sűrűsége is hozzá, hogy pilzeni típusú sör létére ezt az alkoholmennyiséget elvigye a hátán. (Érdekességképpen megjegyzendő, hogy költséghatékonyságra is ad a cég, tekintetbe véve az erre érzékeny réteg igényeit is: nem csak fél literes kiszerelés létezik, van 2 littyós PET palack is...)




Az íze számomra nagyon korrekt volt, véletlenül sem vizes, tartalmas mint egy jófajta bor. Kicsit tán édeskés, de ez ebben az alkoholtartományban már mondhatni majdnem természetes.
Ajánlott kategória...



Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2012. március 19., hétfő

Utenos Auksinis Special

Forrás: Sanitex
Tesztelés időpontja:

2012. február 19., Tallinn (dobozos)

Ez is egy pintes dobozka volt, de sajnos nem olyan jó, mint az előző versenyző. Az igazság az, hogy az Utenos még nem nyújtott nekem kimagasló élményt, s igazából ez most sem sikerült nekik. Pedig elméletileg ez volna az egyik legjobb sörük, már a nevéből is látszik, s állításuk szerint a legjobb alapanyagokat használják fel hozzá.

Hát ha a legjobb anyagokból ezt sikerül kihozni, az bizony nem jó hír. Hiába az 5,2 %-os alkoholszint, amely arra predesztinálná ezt az italt, hogy a doboz megteljen tartalommal, fájdalom, de ez nem sikerült. Nagyjából egy közepes pilzeni szintjét alulról csiklandozza, s hiába próbálgattam ízlelgetni (az egy pint azért lassan fogy el...) semmiféle jellegzetes ízt nem tudnék nektek most leírni. Másrészt az is igaz, hogy drasztikus hiba sem fedezhető fel, csak az egész kicsit jellegtelen.

Megjelenés 6
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 26
Régi értékelés szerint 5,2

2012. március 16., péntek

Volfas Engelman Rinktinis

Balról az első... (Forrás: Litmea)
Tesztelés időpontja:

2012. február 19., Tallinn (dobozos)

Ez a doboz egy 1 pintes volt, s mint a nevéből is látszik, angol kapcsolatra lehet gyanakodni. A főzde a két háború között az egyik legnépszerűbb volt Litvániában, s manapság újra gyártanak söröket Kaunasban. Mivel a történelmi sztori szerencsére elég jól dokumentált a gyártó honlapján angol nyelven is, ezzel most nem időznék bővebben, majd egyszer rászánom magam...

A sör nevét magyarra lefordítani elég bajos (tán válogatás lehetne...), angolul a rinktinis select-et, selection-t jelent, ami arra utal, hogy az elkészítése során válogatott, jó minőségű alapanyagokat használnak. Ez vonatkozik természetesen a vízre is, amit gondosan szűrnek. A felhasznált komló ("Perle" és "Magnum") és a főzde saját élesztője érdekes ízkombinációt hoz létre, kicsit tán édeskésebb a kelleténél, de nem zavaró.





Pohárba töltve egész korrekt hab keletkezik, de fél perc alatt teljesen annulálta magát. Harmadik-negyedik kóstolásra az édeskés íz mellett megjelent némi vizesség érzés is, de az összképen ez nagyot nem ront...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 35
Régi értékelés szerint 7

2012. március 15., csütörtök

San Miguel Pale Pilsner

Tesztelés időpontja:

2012. február 13., Tallinn (üveges)

Aki esetleg arra gondolt, hogy ezzel a névvel csak Mexikóban vagy más spanyol ajkú területen lehet sört készíteni, azt ki kell, hogy ábrándítsam. Nem, ez a sör Hong Kongban készül. Az eredet kissé kacifántos, de azért sikerült kinyomoznom. Kiderült, hogy a hasonló nevű anyacég a Fülöp szigeteken leledzik, ők már 1890 óta készítik ezt a sört.

A hong-kongi "leányvállalat" nem az eredeti cég tulajdona teljes mértékben, franchise rendszerben főzik a sört, és Kína nemrégiben visszatért részeiben (Hong Kong, Macau) és Hainan tartományban terítik. Olyan sikerrel teszik ezt, hogy Hong-Kongban például egyharmados piaci részesedéssel bírnak.





Kicsit tartottam a teszttől, de teljesen hiábavaló volt az aggodalom, a San Miguel egy korrekt pilzeni sör. Mondhatni testes, egyáltalán nem volt olyan érzésem, mintha agyonvizezett löttyöt innék. A színe egy árnyalattal sötétebb a világossárgánál, kellemes kesernyésséggel bír, visszafogott komlózással.

Ajánlott.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

2012. március 14., szerda

Utenos Alus Premium Lager

Tesztelés időpontja:

2012. február 11., Tallinn (dobozos)

Elméletileg ez a sör az Utenos tömegeknek szánt söre, amit mindenütt lehet kapni. Kicsit tán olyan (ízre is...) mint a mi Borsodi világosunk. Light sör teljes mértékben (pedig elvileg 5 % alkohol van benne, de ez már sokszor bebizonyosodott, hogy időnként ez önmagában nem sokat számít...), az íze meg egyenesen gyenge, kicsit olyan érzésem volt az ízlelgetés közben, mintha romlott lenne.

Valószínűleg jól lehűtve kicsit jobb lenne, de én ettől azért sokkal jobbat vártam. Habja alig képződött, amikor kiöntöttem, már akkor gyanakodhattam volna. Az íze elsőre kesernyés (de nem a jó értelemben vett...), s utána átcsap fémes ízbe, amit aztán a szénsavszegény állapotban édeskés, negédes utóíz zár le. Nem tudom tiszta szívből ajánlani, hogy próbáljátok ki...







Megjelenés 5
Íz 4
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 9
Összesen 22
Régi értékelés szerint 4,4

2012. március 12., hétfő

Weiss Damm

Tesztelés időpontja:

2012. február 10., Tallinn (üveges)


Hát ilyen sem volt még, búzasör Spanyolországból... Egész pontosan Barcelona-ból. Tán még emlékeztek az Estrella Damm tesztjére, ha nem, akkor most belinkeltem ide. Ez a sör is ugyanahhoz a céghez köthető, mint a korábbi spanyol versenyző.

Sok spanyol sörhöz még nem volt szerencsém életemben, így minden egyes próbálkozás kicsit izgalommal tölt el, nem volt ez másképp most sem. Pohárba kitöltve enyhén opálos beütése volt, az illata pedig rögtön a búzasörök jellegzetes elemeit hordozta magában. Ízlelésre nekem nem a tradicionális német ízvilág köszönt vissza elsőre, hanem leginkább a Hoegaaardenes beütés jött elő, a szó legpozitívabb értelmében.





Megfelelő szénsavtartalom, az íz nem egy elfáradt tucatsöré, sőt. Visszaköszönnek szépen gyümölcsös, fűszeres ízjegyek is, egyszerűen jó inni. A legjobb spanyol sör eddig, ami a kezembe került.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2012. március 11., vasárnap

Alaus Namai (Vilnius, Litvánia)

Kívülről nem egy világbajnok fíling... (Forrás: Alaus Namai)
Látogatás időpontja:

2012. február 6. és 10., Vilnius

Mint látszik, kétszer volt szrencsém ebben az étteremben járni vilnius-i tartózkodásom alatt. Az első alkalom a megérkezés napjára esett, kissé éhes voltam, mire a szállodába megérkeztem. Szerencsére volt net a szobában, így gyorsan szemügyre vettem a közelben elérhető opciókat. Nagyon messzire nem szerettem volna menni, mert odakint barátságtalan időjárás uralkodott, közelebb volt a hőmérséklet a -20-hoz, mint a -10-hez.

A térképen a folyón túl látszott egy étterem, amihez mindössze párszáz métert kellett gyalogolni, és egész pofás képek voltak a honlapon az ételekről. Sajnos angol verzió nem volt (mindössze az étlap található meg jól eldugva angolul...), de bíztam benne, hogy a pincérek tán beszélik ezt a nyelvet is...

Sörben itt nem ismernek tréfát...(Forrás: Alaus Namai)
Megtalálni elsőre a sötétben nem volt olyan egyszerű, mint a térkép alapján látszott, majd szétfagyott az arcom, mire végül beléptem a helyiségbe. Egy sokemeletes ház alagsorában alakították ki az egységet, kívülről a látvány nem ígért sok jót. Belépve azonban máris otthonosnak tűnt a környezet, fiatal törzsközönség töltötte meg a nagy termet, alig volt szabad hely. A nyitvatartás is a fiatalokat célozza, szinte minden nap hajnalig nyitva vannak. A hely fő profilja a zene is, a honlapon lévő galériák tanúsága szerint sűrűn rendezhetnek itt koncerteket. Ha le akarjuk fordítani a hely nevét (már pedig miért is ne akarnánk...), akkor szerencsére megtanulhatjuk néhány alapvető szó litván megfelelőjét, az alaus ugyanis sört jelent, a namai pedig házat. Így már adódik is a "sörház" elnevezés, ami teljesen illik is az intézményre...

Csak hogy tudjunk választani... (Forrás: Alaus Namai)
A pincérlány szerencsére beszélt angolul, és nyomtatva is volt a honlapon lévő angol menüből, így nem kerültem nehéz helyzetbe. Az itallapon kellően szép mennyiségű litván csapolt sör található, de igazán impresszív az üveges sör kínálat is, mindenki meg fogja találni a kedvére valót, biztos vagyok benne... Én a magam részéről elköteleztem magam a helyi specialitások tesztelésére, így üveges import sör most szóba sem jöhetett.

Az étlapról egy egészben sült csülköt választottam (éhes voltam...), amihez egy könnyedebb csapolt sört kerestem, mert aznap este még dolgozni is kellett. Végül egy búzasörre esett a választásom:





Gubernijos Kvietinis Baltas

A Gubernija már szóba került egy teszt kapcsán, de igazából ez a búzasör volt az első, amit tőlük megkóstoltam, a másik teszt időben később történt. Mivel a kajára várni kellett (a csajszi húsz percet jósolt, ami be is jött...), belekóstoltam a sörbe jópárszor természetesen, így volt alkalmam véleményt formálni mindenféle mellékhatások nélkül.

Érdekes volt megfigyelni, hogy saját poharai vannak az Alaus Namai-nak, méghozzá elég tetszetősek. Búzasörnek mondjuk nem ez a legperfektebb forma, de valószínűleg megpróbáltak valami kompromisszumos megoldás irányába elmenni, amely majdnem minden sörfajtának megfelel. A sör színe a fényviszonyok engedte körülmények közepette megfelelőnek tűnt, s a jelek szerint szűretlen volt. Az íze elsőre kicsit savanykásnak tűnt, a szénsav csiklandozta a nyelvemet szabályosan. Ahogy a szénsav távozott belőle, úgy lett egyre édeskésebb, s amikor a csülök mellé szervírozott párolt káposztával kellett a harmóniát meglelnem, realizálnom kellett, hogy némely pillanatban a sör édesebb a káposztánál. Mindazonáltal jobb volt külön inni, a csülökkel valahogy nem passzoltak össze.


Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 12
Összesen 31
Régi értékelés szerint 6,2

Hamarosan megjött az étek is, de a húsz perc körüli időt keményen be is tartották. Az étlapon a csülökről egy különösen étvágygerjesztő képet sikerült elhelyezni, így számomra nem is volt kérdés, hogy ezt fogom választani, az étlap további részének vizsgálata csak formalitás volt. Amit kaptam azonban, az kevésbé hasonlított a képre. Természetesen ez szinte sose nincs így ("a kép csak tájékoztató jellegű..."), de azért mást vártam. Kiderült, hogy a csülök igazából főtt csülök, és nagy valószínűséggel tálalás előtt betolják a sütőbe kicsit pirulni. A 20 perc erre távolról sem elég, valljuk be. Így aztán kicsit visszább szállva a földre kóstoltam bele, de az íze egész jó volt...



Volt hozzá egy jó nagy adag torma és párolt káposzta is, nem beszélve a krumpliról... A külseje a csülöknek nem nagyon pirult meg, mint a képen is látható. Mindenesetre ez a választás akkor is sokkal jobban sikerült, mint a legutóbbi lettországi csülkös kalandom...


Nem tudtam az egész csülköt legyűrni, egy kis bőrös rész és zsír megmaradt, de úgy éreztem, hogy szétdurranok. Közben a klubban még pezsgőbb lett az élet, a hideg idő dacára egyre több fiatal érkezett, én meg úgy láttam, hogy ideje lenne hazamenni, volt még mit dolgozni... Időközben odakint még hidegebb lett, a -20 mindig sokkolóan éri az embert, de akkor még a szél is fújt a folyó mellett...

Második alkalommal pár nappal később tértem ide vissza többedmagammal. Nagyon nem kellett győzködnöm a társaimat, miután elmeséltem az első próbálkozás élményeit. Ezúttal sült kacsacombot választottam. Sajnos képet nem készítettem róla ezúttal, járt hozzá vörös káposzta és steak burgonya, és még egy különlegesség is: félbevágtak almát, a közepébe a magok helyére erdei gyümölcsöket dugdostak, betolták a sütőbe, és a végén nyakon öntötték egy barnás édes szósszal, amiben valószínűleg sok minden más mellett olvasztott cukor lehetett...

Aznap este két csapolt sört teszteltem le, az első egy barna sör volt, sajnos képem nincs róla.

Bačkorių Tamsusis

A nyomozás során kicsit bajba kerültem, mert nem tiszta teljesen a sör ügye... Annyi bizonyosnak látszik (több forrás is megerősíti), hogy a sör előállítója a Vilnius Alus főzde, de a honlapon sajnos ilyen nevű sör nincs, sem a litván, sem az angol verzión nem említik (hála az égnek angol is van...)

No mindegy a sör ettől még egész jó. Szűrt és pasztőrözött barna sör, kellemes aromával, amelyben néha zöldfűszerek is megjelennek. Kicsit vizes hatású, nem annyira telt és sűrű, de a kacsához tökéletesen passzolt, és nem is volt nagyon erős (6 %). Kicsit tán a belga apátsági sörök közepes szintjét üti meg, a végén némi kandiscukor íz is előjött, édeskés lett, ahogy ment ki belőle a szénsav.


Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

A másik sör már csak a kacsa után következett, amolyan levezetésképpen, beszélgetés közben:

Raudonųjų dobilų

Forrás: Essential-oil
Ezúttal belehibáztam valami unikális dologba... Igazából ennél a sörnél éreztem először Litvániában, hogy na, ez igen! Már a leírás is sokat ígérő volt, nem igazán tudtam hova tenni, hogy mi lehet az a "red clover blossom", de aztán rájöttem, hogy vörös lóhere virágzatával ízesítették... Emlékszem gyerekoromban néha rágcsáltuk ezt a virágot, érdekes íze volt. Nincs mese, ezt meg kell kóstolni! (A sör litván neve is ez egyébként...)

A sört a Pinava főzde jegyzi (honlapot nem találtam), valahol Panevėžys mellett van. Pohárban félbarna színt öltött ez az 5,5 %-os alkoholtartalmú sör, korrekt habbal rendelkezett... Nem tudom, hogy a vörös lóhere mennyire játszik bele az íze, de az eredmény egészen különleges. Üdítően friss hatású a sör, rácáfol a színére teljes mértékben. Édeskésnek egyáltalán nem mondható, sőt, mind utóízben, mind ízlelés közben nagy kvantumokban tör előre a kesernyésség, de mindez nagyon jót tesz a sörnek. Tipikusan az a sör, amelyre fel lehet építeni egy kellemes sörözős, beszélgetős estét, s ha az Alaus Namai-ban jártok, akkor feltétlen kérjétek hozzá a helyi speciális sörkorcsolyát, a darabolt füstölt disznófület...:)





Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 16
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8

Végezetül néhány elérhetőségi adat, hogy senki se tévessze el ezt a helyet:


Alaus Namai

Cím: A. Goštauto g. 8, LT - 01108 Vilnius.
Tel/Fax:. 8 5 260 9637,
Email: info@alausnamai.lt
Info: 8 687 28930

Nyitvatartás:

Hétfő-Szerda:    12:00 - 24:00
Csütörtök:         12:00 - 03:00
Péntek:             12:00 - 05.00
Szombat:          15:00 - 05:00
Vasárnap:          15:00 - 23:00