2014. november 11., kedd

Corvinus Rex

Tesztelés időpotnja:

2014. október 29., Budapest (üveges)


A Főzdefesztes posztban korábban már szóba került a Serforrás főzde a gesztenyés sörük kapcsán, s ha már elkezdtem velük az ismerkedést, az otthon lévő készletből az ő sörüket vettem elő legutóbb, ami a hírek és a címke szerint is némi tokaji aszúval van megbolondítva.  Ebben a tekintetben tehát a sör valódi unikum a világ sörgyártásában, ehhez hasonlót valószínűleg Magyarországon kívül egyhamar sehol nem fognak gyártani.


A sör elméletileg 5,6 % alkoholtartalmú, s nagy szívfájdalmam, hogy a fent belinkelt leírás és más források sem tájékoztatnak arról, hogy az aszú a gyártási folyamatban hol jön a képbe, így a magam részéről most csak a szubjektív élményekre tudok szorítkozni. A színe kimondottan szép, bár jelzem szokni kell ezt az árnyalatot. A tokaji íze markánsan érződik, összességében a szénsav pedig nagyon kevés, már a kóstolási folyamat elején is. Komló jelenlétét nehéz észrevenni, s nincs kimondottan "söríze" sem ennek az italnak.


Ha érzékeltetni kellene az ízvilágot, akkor leginkább valamelyik Rodenbach gyártmányhoz tudnám rokonítani, bár a végeredmény nem olyan savas, mint a Rodenbcah több évig hordóban érlelt flamand barna tételeinél.


Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek  6
Összhatás12
Összesen30



2014. november 5., szerda

Főzdefeszt, 2014. szeptember 20-21.

Az elmúlt évek során irigyléssel figyeltem külhonból, hogyan is érlelődik, fejlődik ez a fesztivál, s meg kell mondanom nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam részt venni rajta a kezdetektől. Örvendetes folyamat, hogy a fesztivál létezik és virul, s még örvendetesebb az a folyamat, ami a kialakulásához vezetett. Melengeti a szívemet az egyre több szereplő a piacon (nem csak a fesztiválon megjelenőkre gondolok...), úgy érzem végérvényesen sikerül lassan kitörni abból az állapotból, amikor csak néhány nagy sörgyártó termékeit lehetett kapni Magyarországon.


Remélem, hogy nem múló divathullámnak vagyunk tanúi, amely pár év múlva lecseng, hanem csak az út elején vagyunk, és innen csak feljebb vezet az út. Abban is reménykedem, hogy ezek a különleges sörök is megtalálják a kellő forgalmazási csatornákat, mert az is fontos lenne, hogy ne csak a sörbúvárok által ismert szaküzletek polcain legyenek ezek elérhetők: az átlagfogyasztót is szembesíteni kell azzal, hogy igenis van más is a nap alatt, nem csak az, amit megszokásból iszik. Ez hosszú folyamat (a boroknál sem volt egyszerű...), de mielőbb elkezdődik, annál jobb nekünk...

Ennyi bevezető után térjünk rá, mit is láttam a hétvégén...


2014. szeptember 20.


Az Oktogontól elsőre rossz irányba indultam el, mert elkövettem azt a hibát, hogy nem tájékozódtam előre kellőképpen, hol is kell keresni az Andrássy úton a rendezvény magját. Ennek ellenére féltáv körül a Hősök tere felé belefutottam néhány sörös standba is, de nyilvánvaló volt így is, hogy majd az Opera felé kéne próbálkozni. De ha már ott voltam, végigjártam ezt a részt is (senki ne mondhassa rám, hogy nem voltam alapos...), szép idő volt, egy kis séta igazán nem árthat.


Szóval a séta közben belefutottam ebbe a buszba, s ha már így történt, meg is kóstoltam mindjárt két sört:


Keserű méz (Fóti Kézműves Sörfőzde)



Korábban már említettem, hogy ha valaki végignyálazza a szakirodalmat a jobb oldalon, fog találni a vége felé egy "1001 Beers You Must Taste Before You Die" című könyvet, aminek a nekem meglévő kiadásában csupán a Dreher Bak sör képviseli hazánkat, s több sör a szerkesztők véleménye szerint akkortájt nem fért bele. A bevezetőben jelzett örvendetes folyamatoknak hála azonban a legutóbb megvizsgált kiadásban a növekedés 100 %-os (!) volt, mert abba már belekerült ez a sör is... A 100 % persze csak a vicc része, de a könyvet lapozgatva nem igazán egyszerű egyáltalán bekerülni ebbe a kiadványba... A dolognak még egy érdekességet ad az, hogy mind a Dreher Bakot, mind pedig a Keserű Mézt egy ugyanazon napon sikerült először megkóstolnom...:)

Az új kiadást egyébként még egy évvel ezelőtt lapozgattam, s csak hát akkor még Észtországban éltünk, s nem nagyon volt lehetőségem a kóstolásra, azóta keresem a lehetőséget, ami végre elérkezett. A Fóti Kézműves Sörfőzde legnépszerűbb söréről van szó egyébként, 14-es Ballin fok és 6 % alkohol a legfőbb jellemzők. A főzdével majd egyszer külön poszt keretében ismerkedünk, most csak annyit, hogy 1994 óta főznek söröket, szóval nem kizárólagosan a pár éve elindult "divathullámot" meglovagolva jutottak el eddig a sörig, bár különleges söröket ők is csak pár éve készítenek.

A Keserű méz szépen felépített komlózással büszkélkedhet, a kesernyés jelleg citrusokkal párosulva nem taglózza agyon az embert, ugyanakkor a habja rögtön kirí az átlagos sörök közül. A habon és a nedűn is látszik némi opálosság, de ez számomra nem hogy hátrány, hanem előny, ettől a pontok nem mennek lefelé, sőt...


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás16
Összesen38

Rizmajer Konyakos-Meggyes

Tudom, hogy szégyen és gyalázat, de a sokéves kihagyás miatt a Rizmajer főzde is teljesen ismeretlen volt számomra a Főzdefeszt előtt, de igyekszem a lemaradásaimat pótolni természetesen. A fenti "egységben" számos sör volt kapható, de mivel a meggyes sörök nekem egy ideje a gyengéim közé tartoznak, így örültem neki, hogy kóstolótársam ezt választotta, így alkalmam nyílt ennek a tesztelésére is.

A Rizmajer esetében egy 11 Ballin fokos lágerről beszélünk tulajdonképpen, amely úgy készül, hogy a pilzeni malátával készített lágersört ráfejtik a tisztított meggyre, azaz kicsit más a technológia, mint a klasszikus kriek (lambic) esetében . Ehhez járul még némi konyak, s így alakul ki az ízvilág, a végső alkoholtartalom 4,3 %...

A habja szép rózsaszínes, a színe pedig mélyebb meggyszínt képvisel, mint egy átlagos magyarországi ízesített gyümölcsös sör. Némi opálosság itt is felfedezhető, ízre pedig 80 %-ban a gyümölcsösség köszön vissza, és a konyak-meggy desszert jelleg, bár tesztelőtársamnak túlságosan előtérbe került a söríz.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen34

Bäder Betty Babe

Mily meglepő, egy új főzde ismét a blogban...:) A Bäder főzde kiskunfélegyházi illetőségű, és természetesen próbáltam utánamenni, hogy mit is lehet róluk kideríteni, de csúfos kudarcot vallottam. Szóval ez van, de tán hamarosan sikerül bővebb információforrásra lelnem, s akkor a következő tesztnél majd erre is sort kerítünk. Türelmetlenek addig itt böngészhetik azt a kínálatot, amit az egyik helyen felleltem, bár ez koránt sem a legfrissebb, mert például a Betty Babe hiányzik róla...

A Betty Babe egy belgás stílusú szűretlen witbier búzasör, s ebből mindjárt le is kell jönnie mindenkinek, hogy felsőerjesztésű sörről van szó. A búza maláta tartalom több mint 50 %, de ezt őszintén szólva el is vártam.:) Aadnak hozzá némi pilzeni malátát is, és a végeredmény egy 4,5 % alkoholtartalmú itallá áll össze.


S hogy milyen? Tisztességes búzasör, kellemes aromák jellemzik, semmiképp nem mondanám savanykásnak, inkább édeskés és fűszeres jelleg dominál, ugyanakkor frissnek is tűnik. A színe természetesen nem áttetsző, s nem igazán hajaz a belga fehér sörökre, itt inkább sárgára számítsunk. Szerintem korrekt sör.


Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás15
Összesen36


Kapucinus Söröstyén


Kedves barátom ajánlására megkezdtem ismerkedésemet a Kapucinus főzde söreivel is... A főzde 1994-ben kezdte meg működését Magyarhertelenden, immáron húsz éve. A fent belinkelt bemutatkozásból az derül ki, hogy nem hívei a pasztörizálásnak, így minden sörük a frissesség irányába mutat, s ezen az egy példán felbuzdulva ezt alá is tudom támasztani.


A Söröstyén egy vörös sör, számomra némileg az Old Speckled Hen-re hasonlító ízvilággal. Az alkoholtartalma viszonylag magas (7 %), a készítéséhez pedig pilseni, karamell és festő malátát használnak fel a dupla mennyiségű komló mellett. Érdekes módon ennek ellenére nem éreztem brutálisan kesernyésnek, sőt, némi meggyes beütést is felfedezni véltem. Egyáltalán nem alkoholos, a frissességnek hála "könnyen" iható sör, de nagy valószínűséggel ez csalóka...


Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen35



2014. szeptember 21. (második nap)

Második nap több erőm volt a tesztelésre, s ezúttal a Deák tér felől indultunk el...

Bigfoot 2222

No kérem, a címke szerint ez egy "Díjnyertes, különleges amerikai IPA".

Számomra a Bigfoot főzde is kimondottan ismeretlen volt a fesztivál előtt, de azért itt van némi alapom ismereteim hiányosságainak leplezésére, ugyanis a főzde csupán 2013-ban kezdte el bontogatni a szárnyait. Ehhez képest a portfólió egész szépen alakul, s a sörök között bevallottan a 2222 a zászlóshajó. A névválasztás számomra egy kicsit visszás, a hírhedt Al Capone úr South Wabas sugárúton (Chicago) lévő főhadiszállásának kíván emléket állítani, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem (számomra inkább nem).

Mindegy, ettől vonatkoztassunk el, nézzük magát a sört. Egy IPA-ról van szó, 6,5% alkoholtartalom van benne, a címke pedig olyan amilyen. Első látásra maga a dizájn formátuma nekem eléggé tetszetős volt, s maga a stand is törekedett rá, hogy megfogja a fesztivál látogatóit, tán itt fényképeztem a legtöbbet.



Olcsónak nem mondhatnám, emlékeim szerint ez volt a legdrágább a polcon, de hogy megérte-e? A fellelhető leírások alapján az ár a jó minőségű alapanyagok felhasználásának köszönhető, s ha ez így van, akkor részben rendben is vagyunk. Azért részben, mert általános tapasztalat (erről majd írok később az összegzésben), hogy a lassan számolatlanul megjelenő hazai sörújdonságok számomra kissé túl vannak árazva, s ez csak részben magyarázható azzal, hogy a fesztiválokon az ember mindig magasabb árakkal találkozik... De erre a poszt végén még visszatérek.

De tegyük félre a fanyalgást, nézzük a sört. Színre nagyon kellemes gyümölcsös színt kapunk, de egy IPA-nak ilyennek is kell lenni. Viszonylag kevés hab, kellemes citrusos illat, s ha becsukom a szemem, simán el tudom képzelni, hogy egy Brewdog szintű termék van a pohárban... S hogy ízre milyen? Ahhoz képest, hogy nemrég lett összerakva, s a recept valószínűleg még alakulóban van (remélhetőleg még jobb irányba), szerintem remek. Kötekedhetnék itt azon, hogy némelyik jellemző picikét kilóg (voltak enyhe gondjaim a komlózással), de összességében szerintem ez egy remek sör.

Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás15
Összesen37

Serforrás Gesztenyés (Felsőzsolca)

Hát most írjam megint azt, hogy a Serforrás is egy új főzde nekem? Hát kénytelen vagyok, mert ez a helyzet. Szerencsére van még egy tétel otthon tőlük, a Corvinus Rex, úgyhogy az ismerkedési folyamat folytatása legalább részben biztosítottnak látszik... No de nézzük a sört elmélkedés helyett a jövőre nézve... A magam részéről nagy barátja vagyok a gesztenyés söröknek 2000 óta (éljen soká Korzika), úgyhogy nagyon megörültem ennek a nedűnek az Andrássy úton. Szépen mutatott kimondottan még abban a nyomorult műanyagpohárban is, a színe majdnem mélybarna. Minimális habképződés jellemzi, illatában pedig hangsúlyosan jön a gesztenye. S ízben? Ott meg pláne, s van némi vaníliás édeskés íz, s mellette komló. Hát mit mondjak még? A nap egyik legjobb élménye volt ez a szépen felépített sör...


Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen36

Kéményseprő

Hát ha az előző jó sör volt, akkor mit mondjak erre?  Ezt szintén a Fóti Kézműves Sörfőzde állítja elő, s második nap már a saját standjukba "botlottam bele". Na jó, volt ott némi szándékosság is... A sok sör közül ezt választottam ki, s olyannyira ízlett, hogy hazavittem belőle egy üveges verziót is, az még békésen pihenget a konyhában, végzetére várva...

Szóval a kéményseprő név számomra sötét színű sörre asszociálódik, s nem is kellett csalódnom a sör színében, mert igen csak setétre sikeredett... Szűretlen fekete sör a definíció szerint, nem túlzottan erős alkoholtartalommal, ami jelen esetben 6 %. A komlózás egyenletes és erőteljes, kiegyensúlyozott ízvilággal rendelkező sör, fékezett habzással. Szinte fekete a pohárban, illatra kesernyés. Sokak szerint a fekete Keserű méz, de én ezt tudom alátámasztani, számomra két külön ízvilág...





Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  9
Összhatás15
Összesen39


Ikkona Red Indian Pale Ale

Azelőtt a stand előtt, ahol ezt a sört árulták, volt egy chili készítményeket áruló egység, akár egy kis reklámot is csinálhatok nekik, úgy hívják őket, hogy Sárréti Chilfarm, s a számos termékük mellett (van csoki, lekvár, meg még ki tudja mi...) van nekik egy brutális szószuk, amely "Csak" Norris névre hallgat. Nincs benne más, mint szellem chili (Bhut Jolokia) és a Dorset Naga nevű förmedvény, tán valakinek mondanak ezek valamit... Naná, hogy meg kellett kóstolnom, elsőre nem is volt olyan durva. De aztán 5 másodpercen belül éreztem, hogy innom kell valamit, de AZONNAL. No persze a sör ilyenkor nem segít (mint ahogy a víz sem), de az ember már csak ilyen, ilyenkor inni kell...

Szerencsére ezen a rendezvényen ez nem lehetett probléma, rögtön megálltam a szomszédos standnál, ahol többféle sör is volt...

Az Ikkona egy rozsnyói főzde, akikkel szintén először találkoztam. Sokan húzták a szájukat, hogy némileg túl van árazva a sör még Főzdefeszt szintjén is (800 forint, hát nem kevés..), s a többség arrébb is ment, hogy ezt most talán nem...


Szerencsére én másképp döntöttem, s nem bántam meg. Vöröses színű korrekt IPA jár a pohárba, megfelelően gyümölcsös, és korrektül kesernyés. A gyümölcsös jellegből adódó némileg citrusos édes vonalak jól ellenpontoznak, jól össez van rakva na.


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás15
Összesen36


Ugyanennél a standnál volt lehetőség kisebb pohárkákból kóstolni még néhány sört, ezek következnek most:


Postřižinské Tmavý ležák

Aki ennek a sörnek a nevét ki tudja mondani helyesen, bármikor vendégem egy jófajta sörre. Jómagam csak egyetlen embert ismerek, akinek ez semmiféle gondot nem okozna, de könnyű neki, mert évekig élt Prágában, és tökéletesen bírja a cseh nyelvet.

Szóval a főzde nem egy túl ismert entitás idehaza, sőt, arra is nagy tétben mernék fogadni, hogy viszonylag kevés honfitársunk járt már Nymburkban (ez a főzde székhelye), pedig nincs is olyan messze... A cseh sörfőzdékhez hasonlóan, az ő esetükben is számos sör van a tarsolyban, de náluk még azzal is meg van fejelve a dolog, hogy minden egyes sörnek valóban egyedi brand neve van. A városban dúl a Hrabal őrület, így nem csoda, hogy a sörök neveit is ő ihlette, minden címkén szinte ő díszeleg, s a sörök az ő hőseihez köthetők.


Tudom, elfogadhatatlan, de a Postřižinské Tmavý ležák esetében egyszerűen nem tudtam kideríteni azt az apropót, hogy kiről is lett elnevezve. Úgyhogy, szégyenszemre, de meg kell elégednetek azzal, hogy a sör egy 4,5 %-os barna sör, amely az alkoholtartalmát cáfolva kellemesen testes sör, bár színében inkább félbarna, mint barna. A habja teljesen korrekt (no ezt persze nem az én féldecis poharam alapján szűrtem le...), tán egy kicsinységet édeskés, de ezn nem ront az összképen.

Megjelenés7
Íz6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen34

Žatec Premium

Még egy cseh sör a változatosság kedvéért, ezúttal a Žatecky Pivovar gondozásában. A z ő "sörsorozatuk" is olyan jelzem, hogy nem nagyon férni ki az asztalra, ha mindből érdemei szerint bevásárolnánk, de majd szép lassan tán azokat is alkalomadtán meg fogom kóstolni.

De most nézzük ezt a Premiumot, abból is a féldecis kiszerelést. Igyekeztem gondosan kóstolni, amennyire lehet, de ebből a mennyiségből azért ne várjatok csodákat. Átlagos lager/pilsner ízzel indul, de azért érződik rajta némi erő, aminek a kibontakoztatását erősen gátolta, hogy korábban már kóstoltam a standon két erőteljesebbet. De ne beszéljünk visszalépésről, ez a sör azért átlagon felüli a kategóriájában.

Megjelenés6
Íz6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás14
Összesen33

Sümegi Dínó Csemegéje (ribizlisör)


Ez volt részemről a záróakkord, s mivel már túl voltam néhány nehéz tételen, már csak valami könnyedre vágytam, s így ez jó alkalomnak tűnt egy ribizlisör megkóstolására, még soha nem ittam ilyet ugyanis.

Gyermekkoromban a ribizli nálunk az egyik kedvenc gyümölcs volt, és többnyire szörp készült belőle, illetve ha nagyon bőséges volt a termés, akkor néha bor is. Aki már kóstolta a ribizlibort, azt hiszem soha nem felejti el, az egyetlen baj vele csupán az, hogy csalóka, mint a meggybor: mindkettő édeskés az általában hozzáadott cukortól, s így az ember nem érzi az átlagosnál magasabb alkoholfokot.

A ribizlisörnél erről nincs szó, de valószínűleg itt is bőségesen került a sörbe cukor, mert az édesség mindent elnyom, nem igazán érezni a gyümölcs eredeti fanyar ízét. Szeretem a gyümölcsös söröket (tán már kiderült), de ez sajnos nem jött be.

Megjelenés7
Íz4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás8
Összesen23

Végül pár gondolat zárásképpen... Mivel évek óta nem voltam jelen a hazai sörkultúra fejlődésében, számomra nagy öröm volt részt venni. Örvendetes, hogyan emelkedik a kisüzemi sörfőzdék száma, s ezzel párhuzamosan a termékskála is, igazán sokféle sörrel lehet találkozni. Szerencsére ez nem csak mennyiségi növekedés, a sörök többsége kimondottan minőségi termék, azt hiszem sehol nem vallanának szégyent. Igazából egyetlen dolgot nem értek, az árképzést. Igazából ez a komment már nem a fesztiválhoz kapcsolódik, ilyenkor az árak mindig mások, ezt tudom. Én arra gondolok, amit az üzletekben tapasztalok... Nem nagyon tudom megérteni, hogy egy minőségi magyar sör mitől lehet egy árban, illetve drágább egy minőségi belga sörnél például. A belga sörök Belgiumban sokkal olcsóbbak, ami pénzt nálunk elkérnek érte, az részben mesterséges, részben a szállítás miatt van. De egy magyar sörnél ezt semmi nem indokolja. De ez csak magánvélemény...