2014. december 29., hétfő

Giebelhof Strong

Tesztelés időpontja:

2014. december 3., Budapest (dobozos)

Hát akkor ezennel pillanatnyilag lezárhatom a Giebelhof család tesztelését, s mivel az átlagpontszám három értékelés alapján 19-re jött ki, erre finoman szólva nem lehet büszkének lenni...

A Strong a család legerősebb tagja, mint ahogy a névből is következik, de nem kell azért itt brutális alkoholfokra számítani, az alkoholtartalom (6,5 %). Kezdjük azzal, hogy próbáljuk meg összeszedni azt, amit pozitív... Hosszú lista nem lesz belőle, mert csupán a színét tudom itt megemlíteni, ami majdhogynem megejtően borostyános, kicsit tán narancssárgás. A külcsínnél több origótól jobbra nem jelentkezik, habot nem nagyon látni (így annak milyenségéről is kár lenne vitafórumot indítani...), szénsavfejlődés nem látható.



Ízre az alkohol dominál mindent, vadul vágja taccsra az ízlelőbimbóinkat,s hiába próbál az ember a mögöttes tartalomra koncentrálni, ami a gépízű alkohol mögül kéne, hogy kitüremkedjen, semmi nem bújik elő, marad a jellegtelenség. Tán ez a legrosszabb a három közül...


Megjelenés4
Íz4
Aroma és jellegzetességek  3
Összhatás7
Összesen18

2014. december 21., vasárnap

BøgeBryg

Tesztelés időpontja:

2013. október 7., Tallinn (üveges)

2012-ben Athénban jártam, az akkori élményekről jópár poszt született, ezekről leginkább a Kocsmakultúra rovatban lehet olvasni jobb oldalon. Hazafelé menet meg kellett állnom Koppenhágában vagy 5-6 órára, s csak pár óra elteltével jöttem rá, mekkora marha is vagyok, hisz az a pár óra egy kis városnézésre bőven elég lett volna. Tetézte a butaságot, hogy soha nem jártam még a dán fővárosban, s a marhaságra még az sem mentség, hogy teljesen sötét volt már fél négykor, mikor megérkeztem, akkor is érdemes lett volna bevonatozni a városba...

No de mindegy, kár ezen utólag keseregni. A reptéren így aztán szinte mindenütt jártam, s természetesen a söröket is néztem. A dán sörökről általánosságban véve jó élményeim vannak, s szerencsére a reptéren nem csak a tömegtermékek voltak kaphatók, hanem kicsit egyedibb cuccok is, péládul a Skovlyst főzde termékei is. Szemezgettem sokáig a boltban négy sörrel, de egyrészt a cuccaim mennyisége, másrészt meg az árképzés miatt kiválasztottam egyet.



A sör 5,2 % alkoholtartalmú, borostyánszínű félbarna sör, aminek az adja a különlegességét, hogy három hétig bükkfakivonatos érlelést kap a palackozás előtt. No persze ebben csak reménykedni tudok, hogy jól értettem-e, mert a sör fent belinkelt termékoldala teljes mértékben nélkülözi az angol nyelvet, a Skovlyst főzde a jelek szerint nem nagyon akar kitörni a dán érdekszférából...

Színre egy picikét opálos, a színét már említettem, még az ízén érdemes egy picit elidőzni. Kóstoltam
már "füstös söröket" (rauchbier), s nagyon halványan arra az ízre emlékeztet, ugyanakkor édeskés. Megjegyzem, a füstös íz nekem alapvetően nem jön be, de ez a sör jó. Azt hiszem, ha alkalmam fog nyílni a főzde további söreinek kóstolására, egy pillanatig sem fogok habozni...


Megjelenés8
Íz7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás13
Összesen38

2014. december 18., csütörtök

Giebelhof Lemon

Tesztelés időpontja:

2014. december 15., Budapest (dobozos)

Közeleg az év vége, és közeleg a Giebelhof brand körébe tartozó sörök tesztelésének vége is. "Végeztem" az alkohollal bíró termékek tesztelésével (a Strong még a várakozási sorban, alkoholmentes sörökkel meg elvből nem foglalkozom, pedig van az is...), úgyhogy hamarosan megfogalmazhatom az összefoglaló véleményemet, de előbb lássuk ezt...

Számomra a nagy kérdés az alapsör lesújtó tesztje alapján az volt, hogy lehet-e ezt még fokozni, vagy van már onnan felfelé? Hát így utólag meg kell állapítanom, hogy egyelőre sajnos nincs, de lássuk a részleteket.

A névből ugye kiderül könnyedén, hogy egy könnyed citromos változat jön ezúttal, alkoholban a standard 2 % jön ennél a sörnél is, cukrot még véletlenül sem látott, az édes ízért édesítőszer felel. Sajnos ez az ízben érződik is, olyan szinten mesterséges, hogy na, s ezen még a citrompótló szerű adalékanyag sem segít, sőt.

Édes folyadék, citrom "ízt" alig-alig érezni, habot ne is keressen senki, opálosság zéró.

Ezt sem tudom sajnos ajánlani...


Megjelenés3
Íz4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás7
Összesen18

2014. december 17., szerda

Szent Anna Fogadó, Berkenye

Látogatás időpontja:

2014. november 30.

Na már most a látogatás időpontjánál el kell időzni egy kicsit. Nem ez volt az első alkalom ugyanis, hogy ezen a helyen jártam, kedves barátommal már számos alkalommal voltam itt, de ezek az alkalmak mind a 2010. előtti időszakra estek, így kíváncsian vártam, hogy milyen irányban történtek elmozdulások az elmúlt évek alatt...

Ha esetleg valaki nem tudná, Berkenye a Börzsöny gyöngyszeme, egy varázslatos kis sváb falucska Nógrádtól nem messze (szép időben a vár is kitűnően látható), van egy szép tavacskája is, a hegyek karnyújtásnyira, rend van és tisztaság, soroljam még? Egy szóval: mindenképp érdemes ide ellátogatni. Én a látogatást összekötöttem egy "téli" túrával is, Nógrádról indulva felmentünk a Csóványosra (938 méter, egyesek szerint 939...), s onnan vissza Berkenyére, ami nagyjából 24 km.

Induláskor is hideg volt, de az út nem volt megfagyva, sár mindenütt, 600 méter felett meg teljesen más évszak várt ránk: az új kilátó felé jégbe dermedt fák és szél fogadott minket, s egyre nőtt a hó mennyisége is a földön. Utólag nézve az eseményeket, a szombati nap volt az utolsó, amikor még fel lehetett menni oda, úgy nézzétek ezeket a képeket:










A túra után kellemesen elfáradtunk, így az estét és a következő délelőttöt pihenéssel töltöttük, majd utána látogattunk el ebédelni a Szent Anna fogadóba. Mint írtam, jártam már ott korábban, így nem lepett meg a gondozott porta, bár történtek változások azért. Úgy tűnik, az utca túloldalán lévő épületek is a fogadóhoz tartoznak immáron, szépen rendben vannak azok is, konferenciaterem és "lakodalmas ház" van ott.



A belső enteriőr nagyon nem változott, de megmaradt az igényesség, jó ide belépni. Az étlap nem túl hosszú, de jól felépített, kihívás választani, mert több olyan tétel is akadt, amit szívesen rendeltem volna. Végül a sváb bableves mellett kötöttem ki az izgalmas leírás miatt.

Fedővel...
Sörkínálatban nem vagyunk azonban nagyon elkényeztetve, ott jártamkor például csapolt sör nem szerepelt a kínálatban. Így kértem egy búzasört, de semmi gond nem volt így, a leveshez teljesen tökéletes párosítás volt.
... és anélkül
A levest kis lábosban hozzák ki, mellé még kapunk egy kis savanyú káposztát és tejfölt, ízlés szerint lehet alakítani az ügyet. A leves sűrű, és a zöldségek mellett füstölt csülök gondoskodik a tartalmasságról, s a lábos mérete nagyon csalóka: először azt hittem, hogy kevés lesz, de távolról sem. Valószínűleg tányérban kifejezve több lehet, mint egy normál mélytányérnyi mennyiség...

Mi egyébként nyitáskor érkeztünk, s már akkor is voltak bent, de a vendégek folyamatosan érkeztek, igen csak népszerűnek tűnik az étterem. A magam részéről meg is tudom érteni, csalódásban itt még nem volt részem.

Edelweiss Hefetrüb

Na de ugye azért ittam sört is... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy újdonság volt ez a sör, mert már számos alkalommal kóstoltam ezt a sört az elmúlt évek során. Idehaza nem túl nagy kihívás hozzájutni, mondhatni ez az egyik legkönnyebben hozzáférhető felső erjesztésű búzasör (Ausztria, Kaltenhausen), és máris kapcsolódhatna hozzá a jól bevált sztereotípia, hogy akkor nem is lehet jó.

Szerencsére nem így van, számomra az átlag felett teljesített x évvel ezelőtt. és most is. Megspékelték egy darabka citrommal is, de ebben inkább most több volt a bosszúság, folyton csúszkált, és mindig pont oda, ahová szomjas ajkamat illettem volna...:)

A színe nem túl mély, inkább lagerre hajaz, az opálosság nagyjából 9,5 % (igen, lemértem...), a hab viszont tökély. Ízre enyhén korianderes lime, nem édes. Szerintem tavasz és nyár idején kimondottan hűsítő lehet, de a forró levesnek is kiváló kiegészítője volt.



Megjelenés7
Íz8
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás13
Összesen35

Egy szó mint száz, ha a Börzsönyben vagy környékén kirándultok, s szükség van egy kis energiafeltöltésre a délután a folyamán, akkor ez a hely kiválóan alkalmas rá. (Nem szignifikáns információ gasztronómiailag, de az étterem ingyenes wifi-t is biztosít az arra fogékonyaknak...)

Elérhetőségek:

2641 Berkenye, Petőfi u. 1.
Telefon/Fax: +36 35/362-078
Mobil: +36 30/4811-455
Web: www.berkenyepanzio.hu
e-mail: aniko@berkenye.hu

2014. december 16., kedd

Barry's Premium

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (dobozos)

Tudom, marhaság mindenféle sört úgy összevásárolni, hogy az ember nem nézi meg tüzetesebben, hogy mi a túrót is vesz... Főleg, ha valaki azt állítja magáról, hogy ez a hobbija és próbál az igényesség felé szándékoltan elhajolni a tömegtermékek garmadájából. Ettől függetlenül azt az elvet is magaménak érzem, hogy meg kell kóstolni szinte mindent, mert ahogy az aranyásók is találnak néha méretesebb rögöket, úgy a 4 %-os alkoholtartalommal bíró light sörök között is felbukkan időnként egy olyan tétel, amiért megéri meríteni ebből a forrásból is...

Jelzem, a Van Pur konyhájából kikerült nedű esetében ez messze nincs így, de ezt a bevezetőt akkor is meg kellet írnom, egyrészt a magam szórakoztatására, másrészt meg azért, hogy időnként tisztázva legyen, minek is iszom én néha olyan söröket is, amibe mások még a bakancsukat sem mosnák le a "Magyarországi Forrástúrák" Börzsöny- hegységben végrehajtott 25 km-es szakasza után...

Az egyetlen pozitívum az volt, hogy ezen az enyhén ködös, de mérsékelten hideg észtországi délelőttön a kertben főzéssel töltöttem az időt, s nekem ez oly relaxáló tevékenység, amibe szinte minden nemű és minőségű ital elfogyasztása belefér, ilyenkor nem veri ki nálam a biztosítékot semmi: mondhatni átlényegült állapot ez, ha lehet ilyen marhaságot mondani...


Szóval nem ért letaglózóan egyrészt az sem, hogy a pohárba kitöltött nedű semmiféle (!) illatjeggyel nem rendelkezett, másrészt az sem, hogy nem kellett ízekre szednem az ízek öszzetevőit, mert nem volt mit felszeletelni agymunkailag: ennek a sörnek se íze, se bűze, s a színe is csak azért volt értelmezhető, mert közben megfelelőek lettek a fényviszonyok. Most már csak azt nem értem, hogy a névben mi ez a "Premium" szócska. Viccnek erős...

Sajnos nem az a színvonal, amit lengyel barátainktól elvártam volna:


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek  2
Összhatás6
Összesen15

2014. december 15., hétfő

König Pilsener

Kissé elferdült a kép ezúttal...
Tesztelés időpontja:

2014. november 25., Budapest (dobozos)

Már régen elhatároztam, hogy a sajátmárkás termékeknél nem csinálok reklámot egyik áruházláncnak sem, nem ez lesz másképp most sem, nem fogom elárulni honnan van, reklámot nem csinálok egyiknek sem... Azt sem rejtettem véka alá eddig, hogy az ilyen jellegű sörök esetében a nívósabb tételek olyan ritkák, mint a Ferenc József-földön az antilopok...

Szóval ha ez alól bármilyen módon kivétellel találkozom, az mondhatni üde színfoltja a dolgos hétköznapoknak, s ennek feltétlen örülni kell. (Ahogy Erős Attila szokta mondani: "Tessék hangosan örülni!!!") Szóval volt ez a König Pilsener a boltban, én meg azt gondoltam, mit veszíthetek, gyere a kosárba, nem néztem rajta semmit, ki gyártja, mi ez egyáltalán, van-e neki nemzetbiztonsági bevizsgálása, semmit...

... meg ez is, sebaj...
Nem a legolcsóbb tucatsör egyébként, de persze nem is az az árkategória, ahol a jófajta német sörök csücsülnek. (Nem emlékszem már pontosan, de némileg felülről karcolta a 200 forintot.) Egy König-Brauerei nevű főzde főzi, akikről nyilván nem hallottam soha, de ezzel úgy gondolom, nem vagyok egyedül...

Összesen 4,9 % alkohol van benne, s még a szárazanyagtartalom is vállalható (11,3), de igazából ez nem is fontos. Habra nem egy übersör, de ízre teljesen korrekt, kilóg a tucatsörök közül. Árulnak jobbat is ebben a boltban (még olcsóbban is...), de ettől függetlenül ennek a sörnek van helye a polcon. Kellemes aromák jönnek az első kortyok után (elsőre kicsit összeszedetlen, néha picit citrusos, ami nem pilsner erény), s összeáll egy olyan íz, ami már-már harmonikusnak nevezhető. No persze felmagasztalás nem fog következni, attól ez még egy tömegsör, és nincs olyan önálló karaktere, ami miatt föl kéne kúsznia 30 pont fölé. Mindenesetre nem volt kidobott pénz...


Megjelenés6
Íz5
Aroma és jellegzetességek  5
Összhatás11
Összesen27



2014. december 12., péntek

Piebalgas gaišais

Forrás:Piebalgas Alus
Tesztelés időpontja:

2013. október 3., Tallinn (üveges)

Szaunázás előtt lett barátunk jóvoltából alkalmam nyílt néhány újabb lett sör tesztelésére, amelyek közül némelyik belopta magát a szívembe, némelyik meg nem. A történelmi hűséghez tartozik, hogy ez a tétel az utóbbi csoportot erősítette, de hát nem lehet minden tökéletes...

A Piebalgas Alus számomra eddig ismeretlen főzde volt, s sajnos a honlapjuk sem segít az elmélyedésben, mert nem készítettek belőle angol nyelvű verziót. Mondjuk a magyar sörös cégek honlapjaihoz hasonlatosan ők is a minimalitás hívei, valószínűleg a lett nyelv szerelmesei sem lesznek sokkal okosabbak attól az egy bekezdéstől, amit itt leírásképpen el lehet olvasni...

Szóval a főzde maga egy Jaunpiebalga nevű földrajzi entitáshoz köthető (amit még kimondani is nehéz...:)), s a portfólióban emellett a sör mellett még másik négy sör található jelenleg. Maga a gaišais egy alapsör, 5,6 % alkohollal, így azt gondoltam, hogy a szaunázás okozta folyadékveszteségre elég lesz, s mivel annyira nem erős, még attól sem kell tartani, hogy az ember esetleg az agysejtveszteség hatására érintőlegesen lekezelné a kályhát odabent (bár egyes kutatások szerint az alkohol nem is pusztítja az agysejteket...)

Sajnos ezzel a lehetséges pozitívumokról be is számoltam, ezt a fejezetet le is zárhatjuk. Az ízében a komló sajnos mindent visz, és nem jó irányba, régen ittam olyan sört, amiben ennyire hangsúlyosan jelen lett volna. Önmagában még ez nem is lenne tán probléma (ittam én már kegyetlenül komlós söröket), de ha ez azzal párosul, hogy a felhasznált alapanyag minősége sem üti meg az elvárt szintet, akkor ennek óhatatlanul egy ilyen értékelés lesz az eredménye:


Megjelenés5
Íz4
Aroma és jellegzetességek  4
Összhatás9
Összesen22

2014. december 3., szerda

Little John Reloaded

Tesztelés időpontja:

Budapest, 2014. november 26. (üveges)

A Tuck barát után tehát folytassuk felfedező körutunkat a Győrzámolyi Serfőzde termékeit illetően, s maradjunk a Robin Hood szférában is egyúttal. Mint minden művelt sörfogyasztó tudja, Little John volt a hős Robin másik fősegédje, aki a botjával aprította az ellent, ha éppen arra volt ingerenciája. Közben nyilván időnként akadt ideje a nevezett baráthoz hasonlóan sört is inni, s valószínűleg ezért őrá a választás a névadásnál...

A Little John eredeti verziója 5,5 %-os volt, s ennek felturbózott változatát sikerült most tesztelnem, ami 2013 év végén jelent meg, ha a híreknek hinni lehet. Az eredeti sör egy sima "ivóale" volt, sajnos ahhoz még nem volt alkalmam. A jelenlegi verzió azonban egy erőteljes dubbel, amelynek én személy szerint jobban örülök, mint egy sima ale-nek. Jelzem, az eredeti 5,5-ös verzió sem lehetett az a "megiszunk belőle 12 korsóval gond nélkül" típusú sör, de ez a szintet lépett version 2.0 Kicsi Jánosra hatványozottan érvényes.



Mióta itthon töltöm napjaimat, egyre többször veszem rá magamat (ó, micsoda "kényszer"...), hogy valami irgalmatlanul finom "disznóságot" készítsek elő emberi fogyasztásra, s nem egy alkalommal sikerült az elmúlt időszakban arra rávennem magam, hogy például kolbászt, illetve hurkát süssek. Tudom, nem tartoznak a reformorientált szakácskönyvek ajánlott tételei közé, de néha kell azért mást is enni. Ezek az étkek abból a szempontból is kiválóak, hogy nagyon jól lehet hozzájuk sört inni, s szinte bármelyik típus nagyon jól illik hozzájuk.
Kicsit ferde lett a kép, de sebaj...


Mindenesetre a véres és májas hurkához ez a mélybarna sör nagyon jó párosítás, már csak azért is, mert nem túlzottan keserű, s így a sós főétel és köret (a zsírban hozzá sütött szeletelt burgonyával szoktam enni) kiváló kiegészítője. A habja nem túl kérémes, ugyanakkor zömök és kiváló színben csücsül a sör tetején, szerintem kifejezetten jó ránézni. Ízben gyümölcsök jelennek meg a belgás jelegű ízhatás mellett, bizony jól össze van ez rakva...


Egy újabb érv, hogy tovább kóstoljam a főzde anyagait...



Megjelenés7
Íz7
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás13
Összesen34

2014. december 1., hétfő

Brolijos

Tesztelés időpontja:

2013. október 5., Tallinn (üveges)


Nyomoztam én rendesen ez után a sör után, de sajnos nem sikerült 100%-ra bebizonyítani, hogy ki is gyártotta, az Utenos, vagy a Gubernija., vagy esetleg valaki más... Ebből ugye már ki is derült, hogy litván sörről van szó (ugye???:)), Ebből következően erősen élek a gyanúperrel, hogy a minőségi módszertan, amiben a készítői módszer leledzett, arra predesztinálta a gyártót, hogy beszüntesse a gyártását. Persze nem vagyok biztos felőle, de tán nem négy találatnak kéne jönnie rendszertelenül a gugliban, ha ezt még mindig tolnák a polcokra...


Abban sem találtam egyetértést, hogy 4 illetve 5 % lenne az alkoholtartalom, de én hajlok a 4 %-ra, mert ízre erősen fűnyírószagú volt, ritka gyenge light sör volt, amit az ember jeles alkalomra még véletlenül sem venne elő. Én akkor éppen halászlét főztem a kertben Tallinnban, amely egy nagyon kellemes tevékenység, s egy-két jófajta sör csak javíthat a folyamaton.






Ez volt aznap a második sör, amely ezt a processzust lett volna hivatott támogatni, de már akkor gyanakodhattam volna, amikor kiöntöttem: alig volt habja. (Hogy mi volt az első sör, meg sem merem itt említeni névleg, mert még valaki összehasonlításokat tenne, pedig nem egy lapra valók, érdeklődők nézzék meg itt.) Ízre? Hát azt inkább ne firtassuk... Valahol a gépzsír és az aceton között, kesernyésség, savanyúság váltakozik, ugyanakkor meg vízízű. Ha tényleg kivonták, nem volt kár érte...


Megjelenés4
Íz3
Aroma és jellegzetességek     2
Összhatás5
Összesen14