2012. szeptember 27., csütörtök

Tuborg Beer Mix Grapefruit Mint

Forrás: Jatrgovac
Tesztelés időpontja:

2012. július 25., Várpalota (dobozos)

A neten fellelt források vitatkoznak róla, hogy hol is készül ez a Carlsberg csoporthoz tartozó sör, egyesek szerint Szerbiában, mások szerint Horvátországban. A dolognak olyan túlzottan nagy jelentősége nincs, az már inkább fontosabb, hogy minek is tekintsük ezt az italt. Az első mondatban "sört" írtam, de azt hiszem ezt vissza kell vonni, mert a nevéből is látszik, hogy nem annak szánták, ízesített sörnek se nagyon lehetne nevezni...

A Tuborg számomra kicsit leírta magát a Lime Cut-al, így némileg előítéletesen álltam neki ennek a tesztnek. A dobozon nagy betűkkel virított, hogy 2% alkohol van benne, de azt már a kisebb betűkből kellett kiolvasni, hogy az egyik fő jellemzőnek tartott grapefruitlé mindössze 4 %-ban képviselteti magát a folyadékban. Pohárba kitöltve a színe egy opálos bugyirózsaszínhez közelített leginkább, szénsavas illata pedig gyümölcsösnek (érezhetően grapefruit) mondható.

Vártam volna, hogy visszaköszön majd a számomra kedves gyümölcs fanyarsága, de nem. Ez az ital olyan édes, hogy még, s ami gyümölcsös íz át is üt a menta dominanciáján, az is olyan mesterkélt, hogy a gyümölcs frissességének illuziója pillanatok alatt rombadől.

Nem tudom tiszta szívből ajánlani...

Megjelenés 5
Íz 3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 20
Régi értékelés szerint 4

2012. szeptember 25., kedd

Weißenoher Bonator Doppelbock

Forrás: Klosterbrauerei Weißenohe
Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 17., Tallinn (üveges)

Rég letűnt nosztalgiát idézett fel bennem ez az üveg, arra az időkre emlékeztetett, amikor még akkora volt egy sörösüveg, hogy öt éves gyerekek nem nagyon tudták marokra fogni. Valamikor a '90-es években érkezett el az a fordulat (sokan már nem is emlékeznek rá, fogadjunk...), amikor a szabvány sörösüveg átmérője lecsökkent, s látványosan karcsúbb lett...

A főzetért felelős intézmény Németországban található, nevezetesen a Klosterbrauerei Weißenohe, amely nevéből ítélve egy kolostorhoz próbálja kötni magát. De hogy ez a Weißenohe pontosan micsoda, ahhoz az én lassan 20 éve eltompult inaktív német nylevtudásom (s hozzáteszem a Google sem segít ezen sokat...) nem nagyon volt elégséges, annyi volt csak bizonyos kutakodásom elején, hogy a fehérhez némi köze van...

A cég odafent belinkelt weboldala mellőzi az angol nyelv luxusát, így kénytelen vagyok az előbb említett színvonalú jártasságomat elővenni, amikor pár dolgot szeretnék veletek róluk megosztani. Nem volt hiábavaló átrágnom magamat rajta, mert legalább annyi kiderült, hogy az előbb citált Weißenohe egy település neve, s így nem fontos, hogy valami normális jelentése is legyen ennek a szónak...

Szóval egy bencés kolostor jelen esetünkben az alap, amely a X. században létesült, s mint minden normális helyen, a sörfőzés itt is az élet szerves része volt. No persze nem felejtik el megemlíteni a weboldalon azt sem, hogy egyes források szerint ez a főzde a legrégebbi Németországban, de ennek most nincs kedvem utána nyomozni... Volt egy-két érdekes történet a kolostor falai között az évszázadok során, de ezt most borítsa jótékony homály, majd egy másik posztban kitérek erre is. A szekularizáció 1803-ban érkezett el ide, az egész sörfőző komplexum akkor magánszemélyek kezébe került (a templom és járulékos részek persze nem). De a továbbiakról szintén később... A sörgyárnak tehát volt ideje egy korrekt portfólió kialakítására, jelenleg 11 (!) különböző sör van a kínálatban...

De hogy ne maradjatok teljesen jó sztori nélkül... Ennek a sörnek az eredetéhez kapcsolódik egy jó kis anekdota. A bencés főzde már jó korán belépett az erős bock sörök főzésének világába (a doppelbock kategóriáról elméleti elemzés alant...), s mivel az ő sörük erősebb volt, ez felkeltette más vallási közösségekben az irigységet. Bepanaszolták őket a pápánál, hogy a böjt alatt a bencések ezt a sört nem az ételektől való önmegtartóztatás céljából fogyasztják, hanem tisztán csak élvezeti szándékkal. (Valljuk be, ez valószínűleg nem járt messze az igazságtól...) Azonban Weißenohe-ban sem estek a barátok a fejük lágyára, szépen elküldtek egy hordónyi doppelbockot a pápának, hogy ítéljen ő. Mivel Bavária viszonylag messze esett Rómától, plusz közben volt az Alpok is, mire a hordócska odazötykölődött, a sör már rég döglött volt. A pápa megkóstolta, s azt írta vissza, hogy "Ki ezt a förtelmes italt megissza, az egy igazi bűnbánó." Ilyen ravaszak voltak a sörissza bencés barátok...


Bock és hasonló stílusú sörök voltak már a blogban, de doppelbockból ez az első. A doppel előtag Belgiumban sem ismeretlen, ott arra utal, hogy a sör alkoholtartalma nagyjából duplája a normál sörének, azaz 6-8 % alkoholt kell keresnünk. Németországban a helyzet hasonló, bár a doppelbock alkoholtartalma általában nem duplája egy normal bocknak. A színük általában a halvány amber és a nagyon sötét barna között mozog, az ízükben meg többnyire erőteljesebb aroma érződik, sokszor kiérezve az alkoholt is.

Jelen esetben az alkoholtartalom 8,5 %, azaz a dupla most megvan.:) A habja barna, bár oly hamar elillan, hogy mire a fényképezőgéppel kettőt exponáltam, már szinte semmi sem volt. Illatában leginkább édeskés, gyümölcsös, a színe pedig számomra kicsit átlátszó volt. Ízlelésre nem túl sűrű (bár azt nem mondanám, hogy tartalom nélküli), kicsit nekem a belga barnákra emlékeztető élményt ad. Kicsit tán vizesebb, egy fura utóízzel, amiben valami fura komlós íz keveredik egy kandiscukros érzettel.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 12
Összesen 31
Régi értékelés szerint 6,2

2012. szeptember 20., csütörtök

Cēsu Mītava Gaišais

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos)

Forrás: International B.N.
A sör doboza kívülről úgy néz ki, mintha újságpapírba csomagolták volna a dobozt, ismét egy eredeti doboz tehát a Cēsu alus-tól... A sörnek érdekes története van egyébként, jelen esetben a nedű egy nem mindannapi együttműködés eredménye, amely a sörgyár és a lett rockélet egyik főszereplője között jött létre. Nevezetesen a Prāta vētra nevű rockbandáról van szó, aki esetleg szeretne velük kicsit ismerkedni, annak katt a videóra:












És hogy milyen szintű a kollaboráció? Hát ha hinni lehet a neten keringő híreknek, akkor a recept Jānis Jubalts (az együttes gitárosa) édesapjának féltve őrzött receptes könyvéből származik... Ehhez nem tudok hozzászólni, de marketing szempontból mindenképp figyelemreméltó az ötlet...

A sör maga jóval sötétebb sárga, mint egy átlagos lager, majdhogynem ambernek mondható. A habja korrekt, ízében leginkább az édeskés íz dominál, komló szinte alig. A legfurább benne a szénsav szinte teljes hiánya. Nem tudom, hogy ez annak tudható-e be, hogy már régóta a polcon állt (a lejárati dátum szerint nem), vagy csak ilyen a gyártási technológia. Picit ez nálam levon az értékéből, de semmi esetre sem egy rossz sör ez... 5 % alkohol van benne, s igazából a szénsav hiánya és az édeskésebb ízvilág olyan irányba viszi az embert, mintha tulajdonképpen több lenne. Pedig nem.

S akinek a fenti vizuális élmény esetleg nem lenne elégséges, az vessen egy pillantást az alábbi épületes reklmára (megjegyzem, nem ez az egyetlen, aki keres, az még talál...):



Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 6
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6

2012. szeptember 18., kedd

Staropramen

Forrás: Top Beer
Tesztelés időpontja:

2012. szeptember 15., Tallinn (dobozos)

Mielőtt valaki elküldene melegebb éghajlatra, miközben billentyűzetet ragad: nem, nem ez volt az első alkalom arra, hogy megkóstoltam az "öreg prágait". No persze azt sem állítom, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba először ezt a nedűt, de hogy ismeretségünk nem kétnapos múltra tekint vissza, az egészen bizonyos...

Nagyjából szerintem 12-15 éve lehetett először, amikor belekóstoltam ebbe a sörbe, s az az igazság, hogy akkoriban még teljesen más ízvilága volt. Akkoriban erőteljesen éreztem benne a komlózást, az akkori íz teljesen elütött azoktól a söröktől, amiket odahaza nálunk kapni lehetett. Valószínűleg nagy szerepe volt ebben az összetételnek, s nem csak a komlónak. Gyanítom, hogy a Staropramen akkor sem tartalmazott semmilyen formában tengerit például...

A jelenlegi összetétel szerint az 5 % alkohol mellett ivóvíz, árpamaláta, árpa, maltózszirup (!), komló és komlókivonat van benne. A cseh sörgyártás múltját tán nem kell bemutatni, s a Staroprament főző Smíchovban található főzdével se szeretnék most mélyrehatóan foglalkozni, most csak annyit, hogy 1869 óta készül ez a sör. Tulajdonképpen egy hagyományos lager, de az íze a többi cseh riválistól is megkülönböztethető. Sok jó cseh sört ittam már (vannak tőle jobbak is szerintem...), de vitathatatlan a letisztult, majdhogynem krémes ízhatás, legjellemzőbb a sörre tán a harmónia.

Szinte mindig kellemes szerkezetű hab képződik a pohárban (különösen csapolt verziónál), ebből a szempontból még a dobozos sem vall szégyent. Sose igyunk rosszabbat...

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 8
Összhatás 15
Összesen 38
Régi értékelés szerint 7,6

2012. szeptember 14., péntek

Soproni Körte

Forrás: Ital Club
Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpaolta (dobozos)

Újabb gyümölcsös sört sikerült kóstolnom a Soproni kínálatából. Tavaly már találkoztam a narancsos és a citromos változattal, így kíváncsiam vártam, mit tudhat ez a körtés verzió. Őszintén megmondva, nem indultam túl nagy reményekkel neki ennek a tesztnek, mert az eddigi hazai ízesített sörökkel legtöbbször meggyűlt a bajom.

Nem tudom, mi a problémák fő gyökere, de annyi bizonyos, hogy szinte kivétel nélkül a hazai gyártók úgy gondolják, hogy egy ízesített sörhöz nem kell más, mint egy nem túl jól sikerült adag sör (a jobban sikerültek nyilván máshogy palackozódhatnak...), egy rakás aroma (néha nem is csak a címkén szereplő gyümölcsből...), 8-10 "természetes" adalékanyag, és az "elmaradhatatlan" kukoricapempő....

Sajnos a "bevált" recept szerint készül ez a "sör" is, igazából már nem is volt hozzá ingerenciám, hogy megszámoljam, vajh mennyi összetevőt számlál tételesen a dobozon lévő leírás. A pohárba kitöltve némi opálosság felfedezhető, számomra színben nem sokban különbözik a citromos verziótól. Illatban érezhető a körte, hab szinte semmi. Ízben a sör nyomokban sem fedezhető fel, az íze viszont érdekes. No nem a szónak a jó értelmében, arra akartam utalni, hogy nem igazán van körte íze, pedig az illat alapján akár lehetne is. Nekem inkább felvizezett és szénsavas almalére volt emlékeztető...

Azt hiszem, még mindig várnunk kell arra, hogy a hazai kínálatért felelős sörkészítők magukévá tegyék a három tök egyszerű alapelvet, ha ízesített sörön törik a fejüket:

  1. Jó minőség sör. A félig, vagy semennyire se sikerült NEM JÓ. (Felőlem akár búzasör vagy barna sör is lehet, számos jó példát lehetne itt citálni innen a blogból is...)
  2. Jó minőségű gyümölcskoncentrátum, illetve gyümölcslé.
  3. Minimális számú kémiai lexikonokba való vegyület.
  4. Ez már csak ráadás, de tudom, kevés rá az esély: tessék már elfelejteni a kukoricagrízt...
A posztból tán úgy tűnhet számotokra, hogy nem szeretem a Soproni söröket, de ez koránt sincs így. Csupán csak szeretnék már végre egy jó minőségű, itthoni gyártású gyümölcsös sört inni, ennyi az egész...

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8

2012. szeptember 6., csütörtök

Feldner Radler

Forrás: Flickr
Tesztelés időpontja:

2012. július 24., Várpalota (dobozos)

Manapság se szeri, se száma a "kiváló" minőségű radlereknek... A legtöbb esetben még azt is nehéz felkutatni azonban, hogy az adott sör honnan a bánatból származik tulajdonképpen. Az hamar kiderül, hogy Ausztriában töltik dobozba ezt az italt, de azért már egy kicsit bogarásznom kellett, hogy az apróbetűs Privatbrauerei Fritz Egger Gmbh & Co gyártót megtaláljam.

Innentől kezdve azonban az ügy tiszta sor, nagyon valószínű, hogy a tavaly már tesztelt Egger gyártmányú radler töltődik ebbe a dobozba is, s valamilyen ok folytán Feldner névvel címkézik. Valószínűleg valamelyik nagy élelmiszerláncnak ez volt az igénye, de ebben nem lehetek persze biztos. Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy ennek a sörnek az alkoholtartalma 2,5 %, míg az Egger Naturradleré 2,2 volt tavaly.

No de milyen is ez? Tömören? Nem jó. Amikor kitöltöttem a pohárba, csak vártam, hogy jöjjön hab. Nem jött, bőszebben töltöttem, akkor se jött. Erről ennyit, gondoltam én, végül is sok benne a limonádé. Opálosságnak azonban nyoma sincs, semmi nem deríti a lét, úgy látszik sok citrom nincs benne. Kóstolgatás közben forgattam a dobozt, hát olyan borzadályokat olvastam az összetevők között, amiket inkább le sem írok. Citromról mindenesetre konkrétan nem írnak, így erős a gyanú, hogy valami pótlékkal és édesítőszerekkel idézik elő azt az ízt, amire leginkább azt lehetne mondani, hogy savanyú...

Sokat kéne javítani rajta, hogy erős hűtéssel jó legyen...

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8

2012. szeptember 4., kedd

Brewdog Hardcore IPA Explicit Imperial Ale

Tesztelés időpontja:

2012. augusztus 25., Tallinn (üveges, 0,33)

Azt hiszem, nem lövök túl nagy bakot, ha azt mondom, hogy a Brewdog jelenleg mindenkit felülmúl a termékek extrém reklámozásában. Bár a reklám szó maga itt tán is a megfelelő szó, hisz ha valaki egy pillantást vet a weboldalukra, vagy csak kézbe veszi bármelyik üvegüket, a címkét illetve a weboldal szövegét olvasva kiül majd az arcára a döbbenet...

Gyakorlatilag mindenütt arról van szó, hogy a jelenlegi söripar és a bizniszben érdekelt nagy multicégek által előállított termékek finoman szólva nem érik el egy igényes sörfogyasztó ingerküszöbét, s meg úgy egyáltalán: senki nem tud ebben az univerzumban már normális sört főzni, csak a Brewdog.... Mindezt a dumát még nyakon öntik egy "mindhalálig punk" életérzéssel, s már készen is van egy új marketingstratégia, ami vagy bejön valakinek, vagy nem.

A magam részéről az ilyen szövegek úgy pörögnek le rólam, mint annak a rendje, úgyhogy ezeken egy erőteljes mosolygással túl szoktam lendülni. A cég weboldaláról sok említésre érdemes információ kiderül a cég múltjával kapcsolatban, legelőször is tán az, hogy Skóciához köthetőek geográfiailag (Abrdeenshire).

2007-ben indultak, mint a mesében: ketten alapították a céget, James Watt és Martin Dickie. Az első években keményen meg kellett küzdeniük a piacon maradásért, de 2009 óta mondhatni példátlan sikersztori az övék. Manapság már rengeteg országba exportálják a söreiket, s a kezdeti 2 fős létszám jócskán kibővült, közel 70 alkalmazott van. 2009-ben hirdették meg az "Equity for Punks" nevű programot, amelyben mindenkinek lehetőséget adtak, hogy bevásárolja magát a cégbe, de (fájdalom) ez a lehetőség már nem él...

Mielőtt tovább vesznék el a részletekben: róluk is lesz majd egy részletes poszt, most ennyi elég, térjünk rá a sörre...

Az Explicit Imperial Ale megbontásakor olyan illatfelhő csapta meg az orromat, mint már régen. Gyümölcsös illat volt, s rendkívül bosszantott egy pár percig, hogy nem bírok rájönni, mire hasonlít olyan nagyon.... Aztán beugrott, hogy ez bizony megboldogult gyermekkorom bodzaszörpjeire hasonlít annyira. A színe egy tipikus ale színe pohárba kitöltve, tán leginkább vörösesnek mondanám. Ízében aszalt gyümölcsök jönnek elő (tán leginkább sárgabarack), nagyon kellemes foglalatosság inni. Meg sem fordul az ember fejében az alkoholtartalom, pedig jelen esetben ez brutális: 9,2 %.

Szóval elfelejtve a szövegelést a címkén, ez a sör nagyon korrekt. Türelmetlenül várom a többi kipróbálását...

Megjelenés 7
Íz 8
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 16
Összesen 40
Régi értékelés szerint 8