2012. augusztus 31., péntek

Cēsu Premium National Edition

Tesztelés időpontja:

2012. július 24., Várpalota (dobozos)

A Cēsu alus teljesen új versenyző nálam, ezúttal újra Lettországba látogatunk. Méltatlan dolog, hogy még nem volt dolgom a söreikkel, ugyanis ez az ország egyik legelismertebb főzdéje. 1590 óta főzik a sört egy Cēsis nevű városban, az ország szívében.

A gyár története elég érdekes, így elhatároztam ismét, hogy majd inkább egy külön posztban fogok róluk megemlékezni (dolgozom már néhány ilyenen, szép lassan majd el is készülnek...). A Cēsu Premium maga a főzde egyik zászlóshajója (5,2 % alkoholt tartalmaz). Olyannyira így van ez , hogy a cég még egy saját weboldalt is kreált neki.

A poszt címében szereplő national edition (nemzeti kiadás vagy változat) arra utal, hogy a cég 2012 januárjában kiírt egy pályázatot. 1000 eurós fődíjat tűztek ki annak, aki a Lettországot és a főzdét magát legjobban jellemző dizájnt tervezi meg egy speciális kiadás számára. A pályázatra egy híján 450 pályamunka érkezett, közülük a nyertes Atis Jekabsons (Atis Jēkabsons) munkája lett:

Forrás: Cēsu alus
A pályamunka legfőbb motívuma a tölgyfa, amely a bírálók szerint Lettország egyik legjellegzetesebb fája, leginkább ez fogta meg őket. Kézben tartva a dobozt valóban tetszetős volt a minta, még annak ellenére is, hogy színében kissé egyhangúnak tűnt...

Színében a sör különösebbet nem nyújt, ízben viszont simulékonyabb komlózást tapasztaltam, mint a lett söröknél általában. Mondhatom akár harmonikusnak is, a lényeg az, hogy nekem kimondottan ízlett.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 13
Összesen 33
Régi értékelés szerint 6,6



2012. augusztus 29., szerda

Saku 2,8 %

Tesztelés időpontja:

2012. augusztus 19., Tallinn (dobozos)

Nos hát, ilyen alacsony alkoholtartalmú sörrel sem akadtam össze... Először, amikor a boltban megláttam, nem is nagyon vettem észre se a tizededvesszőt, sem pedig a % jelet, csak pár perc múlva esett le, hogy mit is raktam be a kosárba...

A Saku honlapján azt állítják róla, hogy a szokásosnál is több komlót adtak a sörhöz, de ki kell ábrándítsak mindenkit: ebből semmit nem lehet érezni. Akkor milyen íze van neki? Leginkább semmilyen. Sajnos teljesen jellegtelenre sikeredett, pedig egy light sörnek nem feltétlen kéne ennyire gyengének lennie, akadtak már pályafutásom során rá bőven ellenpéldák.

Valószínűleg az inspirálta a Saku-t ebben az esetben is, mint a citromos sör megálmodásánál: könnyed sört kreálni a nyári hónapokra, grillezés és kerti parti mellé. A szándék jó volt, a kivitelezés viszont nem lett a legjobb...

Megjelenés 4
Íz 3
Aroma és jellegzetességek 4
Összhatás 8
Összesen 19
Régi értékelés szerint 3,8

2012. augusztus 28., kedd

Leżajsk Pełne

Forrás: Robert Kudera blog
Tesztelés időpontja:

2012. július 24., Várpalota (dobozos)

Lengyelországon áthaladva vettem ezt a sört is, számomra akkor a Leżajsk mint márkanév teljesen ismeretlen volt....

A Leżajsk főzde Lengyelország egyik legrégebbi főzdéje, de jelenleg ez is a Żywiec csoport tulajdona. (Tán említettem már korábban a Żywiec kapcsán, hogy a csoport tulajdonképpen öt nagyobb főzdéből áll: Żywiec, Elbrewery, Leżajsk, Cieszyn és a Warka. A cég többségi tulajdonosa ugyanakkor a Heineken.) A Leżajsk főzde a hasonló nevű városban található, s a cég szerint 1525-ben I. Zsigmond lengyel királytól kapták a jogot a sörfőzésre.

A gyár kapacitása viszonylag nagy, egyes becslések szerint 1,85 millió hektoliter évente, ezzel a teljesítménnyel a teljes Żywiec csoport 17%-a az övék. A gyár nevéhez kapcsolódó brand nem túl erőteljes ugyanakkor, jelen tesztalany mellett csak a Leżajsk Mocne nevű sört készítik még a főzde nevével fémjelezve. De ami meglepett: a jelek szerint ők készítik a Podkarpackie, Tatra Jasne Pełne és a Tatra Mocne söröket is, emiről eddig nem volt tudomásom.

A sör pohárba kitöltve kissé haloványabb a vártnál, különösen ha az 5,5 %-os alkoholtartalmat tekintjük. Illat szinte semmi, ízre viszont korrekt pilzeni. Legerőteljesebben a komlót érezni, amely véleményem szerint teljesen elüt az eddigi lengyel söröknél tapasztalt komlós ízhatásoktól. Részemről ajánlott tétel.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 34
Régi értékelés szerint 6,8

2012. augusztus 27., hétfő

Hacker-Pschorr Munich Gold (Münchner Gold)

Tesztelés időpontja:

2012. augusztus 19., Tallinn (üveges)

Régóta pihen már a garázsban ez a sör, de mindig valami könnyedebbet választottam helyette. Nem mintha brutálisan erős sör volna, mindössze a külcsín tekintélyparancsoló. A töltött káposzta készítése közben azonban úgy gondoltam, jó segítség lehet...

Nem ez az első eset arra, hogy a német gyártó termékeit kóstolom, korábban már kezembe került egy búzasörük, valamint egy kellerbier is, egyik sem keltett túl nagy csalódást. Ezt a sört német területen a zárójelben lévő néven lehet megtalálni, itt Tallinnban én az angolosabb hangzású exporttermékbe futottam bele.

Alkoholtartalma 5,5 %, s a weboldal tanúsága szerint nem újekeletű a recept. 1893-ban készült először hasonló néven sör, de a "modern korban" csupán 2005 óta létezik ismét. Pohárba kitöltve a színe mély sárga, majdhogynem a borostyán felé hajlik. Az íze tipikus német lagerre emlékeztet, de a gazdagabb, sűrűbb fajtából. Ha nagyon odafigyel az ember, akkor némi búzasörös ízvilág is előjön, pedig az összetevők között nincs búza.



Kellemes sör.

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 14
Összesen 36
Régi értékelés szerint 7,2

2012. augusztus 24., péntek

Grottenbier Bruin

Tesztelés időpontja:

2012. július 14., Tallinn (üveges, 0,75)

Forrás: PEI Beer Guy
Elöljáróban csak annyit, hogy ez a sör volt mostanában (az elmúlt hónapokban) az egyik legjobb tesztalany, kevés tétel múlta felül, ha egyáltalán...

Sok érdekességet el lehet róla mondani, de az első rögtön szembetűnik, amikor az ember a palackot kézbeveszi. A címke tetején ugyanis Pierre Celis aláírása díszeleg, s akinek e név nem ismerős, nyugodtan lapozza fel a Hoegaarden-ről szóló posztot. Pierre Celis-nek a Hoegaarden mellett sok más egyéb próbálkozása is volt (ezeket most nem sorolnám fel), ebbe a sorba illeszkedik a Grottenbier is, amelynek a története 1999-ig nyúlik vissza. Oly érdekes, hogy muszáj egy kicsit körüljárni, ha érdekel Benneteket, ha nem...

A Grottenbier név mint olyan, "barlangi sört" jelent, ami roppant viccesnek tűnhet, de az egésznek az a háttere, hogy Pierre Celis-re méy hatást tettek a pezsgőspalackokat (bocsánat, inkább champagne...) rejtő barlangok Franciahonban, amikor meglátogatta őket. Fejébe vette, hogy ezt a módszert bizony ki kéne próbálni, s jól figyeljünk a dátumra: 1999. Sokan azt hiszik, hogy a Malheur (Biere Brut, 2001) és a Boostels (DeuS, 2002) az úttörő ezen a piacon, pedig a frászt.

A sör licenszét, miután ki lett találva a készítési mód, Pierre Celis a De Smedt főzdének adta Opwijkban, de manapság már egy másik főzde készíti, a St. Bernardus Watou-ban. (Két sörük ott pihen a garázsban, de még nem volt hozzá hangulatom.) Ennek az az oka, hogy a De Smedt-et bekebelezte a Heineken, akik aztán az opwijki főzdét átnevezték Affligem-re, ezzel a névvel már a blogban is összefuthattatok.

Amikor a főzet először piacra került, valóban barlangban érlelték. A helyszín a belga Limburg tartományban lévő Merlegrotten von Kanne nevű barlang volt Riemst-ben. A neve is más volt a sörnek még ekkor, úgy hívták, hogy Grottenbier Kanne. Ezek a barlangok embervájta létesítmények, olyan nagyok, hogy autóval nyugodtan be lehet hajtani. Manapság turista látványosságok leginkább, állítólag szépek is. Hogy el tudjátok helyezni, Kanne a Jeker folyó völgyében van, ez a folyó a Maas-ba (Meuse) ömlik Maastricht közelében, a holland Limburg tartomány határán.

A hőmérséklet a barlangban konstans 11 fok volt, a páratartalom pedig 95 %, ami ugyen igen csak durva. A palackokat érlelés során rendszeresen forgatták, ahogy az a champagne esetében is történik. Az első változatokra rá is volt szépen írva, hogy barlangban érlelték, ez a mai leírásból már hiányzik, ugyanis manapság a sör már nem ott érlelődik.

2005-ben jelent meg a kékcímkés Blonde változat, ami erősebb, mint a Bruin, sajnos még nem teszteltem. Van belőle szerencsére egy kisebb palack a garázsban, úgyhogy hamarosan arról is lesz szó. 2006 óta egyébként létezik csapolt verzió is ebből a sörből. Sajnos egyetlen helyen csapolják a világon, el kell zarándokolni Ypres-be (gondolom sokaknak ismerős e név az első világégés kapcsán...) a Sint Bernard főzdébe (Korte Torthoutstraat 7, csak hogy könnyebb legyen).

De térjünk már most rá a 6,5 % alkoholtartalmú sörre. Illatban elsődlegesen édeskés, intenzív illatok dominálnak. Pohárba kitöltve a legszebb framboise színeket hozza, nem tűnik barna sörnek. A töltés során a szín kissé mondjuk fakul, de oda se neki, mert szép hab fejlődik, ami harmonizál a sör színével. Az íze is cseppet tán édeskés, elragadóan gyümölcsös. Amikor kóstoltam, nem tudtam a fent említett történelmi háttérről, de fel sem merült bennem, hogy esetleg ilyetén gyökereket keressek. Nagyon impresszív sör.

Végezetül még annyit, hogy ez a nedű Michael Jackson top 10 söre közé is bekerült...

Megjelenés 8
Íz 9
Aroma és jellegzetességek 9
Összhatás 17
Összesen 43
Régi értékelés szerint 8,6

2012. augusztus 22., szerda

Līvu Senču

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos)

Forrás: Royal Unibrew
Lett sör is már régen volt, de most lesz néhány... A Līvu a honlapjának csiszolgatását nem viszi túlzásba, s amennyire az ott lévő lett és orosz nyelvű oldalak nyelvezetének megértéséből tőlem telik, próbáltam információkat szerezni a főzdéről, de vajmi kevés sikerrel. Máshol kellett hát kutakodnom, s kiderült, hogy a Royal Unibrewhez tartoznak ők is. Az ő oldalukon annyi derül ki, hogy a főzde Liepāja-ban van, s a Lāčplēsis 2008-ban vásárolta fel, amikor ők már a Royal Unibrew-hez tartoztak. Az akvizíció után aztán a kapacitásgondokkal küzdő Lāčplēsis egy rakás pénzt fektetett be Liepāja-ban (több millió eurót), s így hozott létre megfelelő mennyiségű gyártókapacitást a Lāčplēsis és Līvu brand-ek számára.

Annyi bizonyos, hogy a gyártó elkötelezett a mennyiségi eladás mellett, de ezzel nincs egyedül a régióban: minden söréből létezik ugyanis kétliteres PET palackos változat is. A senču szó valószínűleg a hagyományok tiszteletére akar utalni, ugyanis amennyire limitált lett nyelvtudásomból telik, próbáltam lefordítani, s arra jutottam, hogy őst vagy ősit jelenthet.

A sör 5,2 % alkoholt tartalmaz, pohárba kitöltve az illata komlós, a habja dobozoshoz mérten jó. A színe kicsit sötétebb egy átlag pilzeninél, az íze viszont semmi extrát nem nyújt, az illatban először megjelenő komló az ízben nem köszön vissza. Egy kellemes pohár sör egy jó ebéd előtt, semmi több.

Megjelenés 7
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 11
Összesen 29
Régi értékelés szerint 5,8

2012. augusztus 21., kedd

Lech Shandy

Tesztelés időpontja:

2012. július 23., Várpalota (dobozos, 0,44)

Forrás: Browland.pl
Rendhagyó teszt, többféle szempontból is. Először is egy újabb citromos sör Lengyelországból, másrészt meg már első látásra fura volt a doboz. A Lech valamiért spórol, nem 0,5-ös dobozba teszi ezt a sört, csupán 0,44 litert engedélyez a nyári nagymelegben kimelegedett fogyasztóknak, ami első látásra nem valami barátságos, de kétségkívül gazdaságosabb a cég számára...

Az összetétel fele-fele, 50 % sör és 50 % limonádé, az alkoholtartalom 2,6 %. Ízlelésre nem túl szirupos, azaz nem túl édes, de nem is túlzottan savanykás, ebből a szempontból megvan az egyensúly. Sört szinte nem érezni, inkább nevezném üdítőitalnak, mint citromos sörnek, számomra kétséges a fele-fele arány, s a színe sem túl meggyőző, szine áttetsző (majdnem "fehér")...

Ha korrekt összehasonlítási alapra akarok helyezkedni, akkor jelenleg csak a Warka versenyzőjével tudnám összeereszteni, nálam ebben az összevetésben a Shandy bizony alulmarad.

Megjelenés 5
Íz 5
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 25
Régi értékelés szerint 5

2012. augusztus 15., szerda

Warka Radler

Tesztelés időpontja:

2012. július 22., valahol Lengyelországban (dobozos)

Forrás: Webtrunki
A Warka márkanév már ismerősen csengett, amikor ezt a sör megpillantottam a benzinkút hűtőjében valahol Lengyelországban, s rögtön tudtam, hogy nekünk barátságot kell kötnünk. Meg is vettem a dobozt, és a gyengített ebéd után el is fogyasztottam. Meglepő módon ebben a sörben nem csak citrom van, hanem narancs is, persze mindkettő csak koncentrátum formájában. Ez az ízben markánsan nem mutatkozik meg, de annyi érződik, hogy édeskésebb, mint egy átlagos radler.

Ezen a nyáron került egyébként ez a sör a lengyel piacra, s ahogy a hűtőt elnéztem, nem ez volt ebben a szegmensben az egyetlen új versenyző, de azokról majd később. Az alkoholtartalma ennek is az átlagot idézi (2 %), ami semmilyen formában nem érhető tetten, de a fő baj inkább az, hogy igazából a 40/% sör íze sem érezhető sehol. Leginkább egy jó szénsavas limonádé benyomását kelti...

Mindenesetre egy próbálkozást azért megért.

Megjelenés 6
Íz 6
Aroma és jellegzetességek 5
Összhatás 10
Összesen 27
Régi értékelés szerint 5,4

2012. augusztus 14., kedd

Gouden Carolus Classic

Forrás: Definition Ale
Tesztelés időpontja:

2012. július 15., Tallinn (üveges, 0,75)

Ezt a felsőerjesztésű sört nyugodtan nevezhetjük hosszú távú befektetésnek, ugyanis a két hetes lagerelés után lepalackozott nedűt 3 évig nyugodtan fogyaszthatjuk. Úgyhogy akinek van ilyesmire alkalmas pincéje, tárazzon be belőle, nagy baj nem lehet...

A sör elnevezése V. Károlynak említ emléket, de ez a Het Anker főzde esetében nem egyedi, egy teljes brand csomagot építettek fel e név köré. A sört a gyártó maga is a "speciale" kategóriába sorolja, ugyanis a denzitása kiugróan magas: 19 Plato. Alkoholtartalma sem csekély, 8,5 % került bele. Pohárba kitöltve a színe a rosé borok színvilágától ellép a vörösborok irányába, ugyanakkor barnás beütése is van. A hab vöröses, majdhogynem mélybíbor, nagyon korrekt, nem roskad össze.

Illatában először savanykásság jelenik meg, kóstoláskor azonban édeskés ízek is előjönnek. Kicsit nekem gyümölcsös, leginkább ribizlire és meggyre emlékeztet. A komló íze egészen egyedi, nem nagyon tudtam hovatenni. Utánaolvasáskor sem nagyon derült ki erről túl sok, mindössze annyit tudtam meg, hogy különleges minőségű belga komló van benne. Nem érdemes nagyon agyonhűteni, szerintem 12-14 fokon nyugodtan neki lehet esni, ami azt jelenti, hogy pincéből felhozva, kibontva akár fel is bonthatjuk.

Forrás: Blog do Cesar Peixoto
Végezetül egy kis személyes élmény: amikor pár éve Mechelenben jártam, eltökélt szándékom volt, hogy a főzdét meg fogom látogatni. Ott is voltam a helyszínen, de sajnos nem volt szerencsém, zárva tartottak. A honlapjukat elnézve nem is csoda, a vasárnap nem nyerő nap náluk, s én akkor voltam ott, no mindegy. A főzde neve egyébként horgonyt jelent, és eléggé gazdag múlttal rendelkeznek (1471-ben alapították). Nem akarom itt most őket nagyon kirészletezni, róluk is készülget egy hosszabb poszt.

Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek 7
Összhatás 15
Összesen 37
Régi értékelés szerint 7,4

2012. augusztus 13., hétfő

Aktivizálódás...

Elnézést a hűséges olvasóktól, de "jól megérdemelt" (reményeim szerint) szabadságom töltöttem, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne kóstoltam volna közben különböző söröket is. Keletkeztek is mindenféle kóstolási jegyzetek, amelyek feldolgozásra várnak, másrészt meg jártamban-keltemben beszereztem néhány új dobozt is, úgyhogy el vagyok látva munícióval egy darabig...

Hamarosan jelentkezem.