2013. október 30., szerda

Saku Le Mans

Tesztelés időpontja:

2013. június 28., Narva-Jõesuu (üveges)
2013. szeptember 1., Tallinn (üveges)

A Saku már régóta dob piacra olyan sörkülönlegességeket, amelyek egy-egy városhoz, vagy régióhoz köthetők, de mostantól aztán ezeket a korábbi kezdeményezéseket egy rendszerezett projektbe terelték, s elnevezték Saku World Beers-nek. A jelenlegi aktuális "szabályrendszer" szerint három sör lehet a kollekcióban a piacon, csupán csak racionális megfontolásokból. Érthető a dolog, nem nagyon bír a piac eltartani többet, meg hát némelyik nem is olyan népszerű.

Jelenleg a kollekció három versenyzőből áll: Saku Manchester (ale típusú sör), Saku Dublin (Guiness szerű sör...) és Saku Tokyo (nemrég jelent meg, rizsből készül, hamarosan teszt...) Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tesztalany, valamint a Saku Stuttgart és a Saku Praha kikerültek a pixisből, s nem gyártják őket jelenleg. A honlapon leírtak szerint a kollekció évente egyszer-kétszer frissítésre kerül, szóval igen csak jól kell teljesítenie egy sörnek, ha benne akar maradni a kínálatban.

Így aztán akár azt is mondhatnánk, hogy ez a teszt okafogyott, de tán mégsem: az üzletek polcain még fellelhető azért a Saku Le Mans most is (amíg a készlet tart...), s hátha ennek a cikknek a hatására dönt majd valaki úgy, hogy feltétlen ki kell próbálni ezt a sört is...

A sör tisztességes neve egyébként Bière de blé classique Le Mans volt, amely tulajdonképpen egy lágy búzasör, némi citrusos ízzel a háttérben. Mondhatjuk nyugodtan lágynak, mert az alkoholtartamát a meleg nyárra lőtték be, csupán 4,2 %. Francia sörfőző hagyományok szerint készült, s a citrusos jellege olyannyira hangsúlyos, hogy először én egy szűretlen radlernek gondoltam. A szűretlen stimmel is, de ez mégsem radler... Érdekes módon a kóstolgatás közepette másféle gyümölcsös ízek is jöttek (tropikus gyümölcsök, leginkább banán...), utóízében pedig leginkább édeskés volt. Különösen igaz volt a gyümölcsösség az első tesztre, amikor Narva-Jõesuu-ban nem teljesen behűtve sikerült fogyasztani.

Ez a fajta búzasör eléggé elterjedt Franciahonban, bár nagyban emlékeztet azért a belga és német szomszédok hasonló söreire is. Mondjuk annyiban más, hogy a klasszikus búzasörökkel ellentétben ez könnyedebb, és sokkal jobban érződik a citrusos jelleg, ez tagadhatatlan. Ez a fajta sör (nekem) nagy melegekben ideális, főleg étkezés előtt. Sőt, ha valaki nem nagyon akarja túlterhelni a gyomrát egy kánikulai napon, szerintem gy sajttállal vagy gyümölcsökkel is ideális, és kiválthatunk vele egy főétkezést... Külsőre a sör teljesen rendben volt, még a habján sem nagyon tudnék fanyalogni...





Megjelenés 8
Íz 6
Aroma és jellegzetességek  7
Összhatás 13
Összesen 34

2013. október 28., hétfő

La Goudale

Tesztelés időpontja:

2013. október 20., Tallinn (üveges)

Ismét főzés közben jött rám a sörfogyasztás vágy (úgy tűnik ez már-már pavlovi reflex...), s aznap ez volt a második a sorban. Az első egy érdektelenebb lager volt (poszt később), pillanatnyilag sokkal érdekesebbnek tűnik ez a tétel.

A sörért a Les Brassaurs de Gayant nevű főzde a felelős, s aki már régóta figyelmes olvasó errefelé, annak ismerősnek csenghet ez a név. Volt már tőlük egy teszt a blogban, az egy irtó erős sör volt, s nem a legjobb volt a kategóriájában, ha őszinte akarok lenni. A Goudale-ről sok mindent nem lehet megtudni a cég weblapján, de legalább lelkesen írnak róla...

A palack és a címke nagyjából pont emlékeztet egy tipikus belga sör csomagolására, s a már korábban citált másik sörüktől eltérően, ez legalább nem csak a külsőségekben emlékeztet arra a nívóra. 7,2 % alkoholtartalmú felsőerjesztésű blonde-ról van szó, amit sajnálatos módon kicsi üvegbe zártak, de tán nem is kell belőle több, hisz azért mégis csak moderáltan erős sörről van szó. A cég állítása szerint ez a blonde recept még a középkorból származik, higgyük el, miért is ne...




Állagra kissé opálos (normális mértékben), habja kimondottan szép, a mellékelt fotókon jól látható. A színe mondhatni gyönyörű, s ezzel tán nem túloztam... Ízében elsőre édeskés, ami lassan megy át aszalt gyümölcsös jellegbe, ugyanakkor kimondottan szénsavas, de nem túlzottan. Egyetlen gond vele csupán a palack mérete (0,25), de erről már szó esett. Mindenképp ajánlott tétel, vessétek rá magatokat ha útba esik... Mindenképp életem legjobb francia söre eleddig...

S csak hogy mindenki megéhezzen megint, ismét egy kép, hogy mi készült aznap...:)



Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek        8
Összhatás 15
Összesen 38

2013. október 25., péntek

1410

Tesztelés időpontja:

2013. június 22., Tallinn (dobozos)

A sör dobozára tekintve elsőre nem az fog beugrani senkinek, hogy vajh ki gyárthatja ezt a sört, mert az bizony nagyon nincsen feltüntetve. Csak egy nagy 1410-es évszám virít rajta, de persze engem nem olyan fából faragtak, hogy ne járjak utána, mi a frászt is jelent ez tulajdonképpen. A dobozt forgatva hamar kiderül, hogy a sör a már sokszor emlegetett litván gyártó, a Volfas Engelmann terméke, s az ő honlapjukról az is kiderül gyorsan, hogy az 1410-es szám egy évfordulóra emlékeztet, jelesül a grünwaldi csata évfordulójára. A sör a 600 éves évfordulóra főzetett első alkalommal, tán nem okozhat nehézséget akkor, hogy mikor is készült először...

Magam részéről mostanra már eléggé járatos vagyok a Baltikum történelmében (tán senki nem veszi nagyképűségnek...), de tán nem mindenki az, így egy kis kitérő... A grünwaldi csata (litvánul Žalgirio mūšis) 1410. július 15-én esett meg. Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelmet a Német Lovagrend hadai fölött, amely terjeszkedésével már közel másfél évszázada fenyegette a két államot, továbbá más országokat is, mint például az orosz fejedelemségeket. Csak jelzésképpen: azért terjeszkedtek leginkább errefelé, mert korábban a Magyar Királyság területéről sikeresen el lettek zavarva...

Forrás: Wikipedia
Az ütközet az 1409–11-es lengyel–litván–lovagrendi háború keretében zajlott és a lengyel-litván szövetséges hadak győzelmével zárult. A csata a középkor egyik legnagyobb és legvéresebb ütközete volt, nagyjából negyvenezren haltak meg a harcokban. A győzelem következtében a lovagrend ereje itt is megtört, és ez véget vetett terjeszkedésének, az ún. Drang nach Osten-nek. Csak még egy érdekesség: A litvánok tatár lovassága élén Dzsalál ad-Dín, az Arany Horda majdani kánja állt...

Maga a sör egy egész erős lager (5,3%), bár érdekes módon a gyártó maga light sörnek említi. Ehhez képest egész tartalmas, ízében leginkább édeskés. A színében tényleg light, halvány sárga leginkább. Habban nem teljesít valami pazarul, de összességében azért közepesnél mindenképp jobb sörnek mondanám. Ez az egyetlen sör egyébként a Volfas Engelmanntól, amit akár kétliteres palackban is meg lehet vásárolni. (Az én dobozom egypintes volt...)



Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek       6
Összhatás 11
Összesen 28

2013. október 23., szerda

Höss Doppel-Hirsch Dunkel

Tesztelés időpontja:

2013. október 5., Tallinn (üveges)

Már többször emlegettem mostanság, de tényleg jó dolog nagyon, mikor az ember a kertben főz valamit és van néhány érdekes sör otthon (miért is ne lenne...). Nincs is ennél üdvözültebb periódus egy jó kis kóstolásra. Nemrég szóba került a Höss főzde is Németországból a Höss Adlerkönig Urtyp Hell kapcsán, lássuk akkor most egy újabb sörüket, amely még azzal is büszkélkedhet, hogy elnyerte 2012-ben a World Beer Cup aranyérmét. Ehhez különösebben kutakodnom sem kellett (bár a honlapon is írják), ugyanis e tény ott virít a címkén is:


Aznap éppen halászlét főztem, s mivel vörösbort kortyolgattam pár perccel előtte (az ugye kell a lébe...), úgy gondoltam nem váltok nagyon az ízvilágban, így ezt a barna sört vettem elő. A habja, mint a képeken látszik korrekt, a színe pedig kimondottan tetszetős, barna és vörös között játszik. Alkoholtartalomban viszonylag szintén erős, 7,2 % a papír szerint.



Ez az alkoholmennyiség ízben nem, erősségben annál inkább érződik: nem értem az üveg végére, de már éreztem, hogy ittam valamit, éreztem is, hogy másodjára valami könnyedebbet kell választani. Az ízvilága az édeskés és kesernyés között hajladozik, s mikor az édeskésebb fajsúly kerül előtérbe, kibogozhatatlan gyümölcsös jelleg uralkodik el benne. Emlékeztet szilvára, ugyanakkor őszibarackra is.

Csak ajánlani tudom, az utóbbi idők egyik legjobb söre...

Megjelenés 10
Íz 7
Aroma és jellegzetességek      8
Összhatás 16
Összesen 41

2013. október 21., hétfő

A. Le Coq Premium Extra Cherry

Tesztelés időpontja:

2013. június 21., Tallinn (üveges)

Itt a nyár (jó, ez már kissé múlt idő, inkább a tél van a nyakunkon hamarost...), legalábbis a teszt, amiről szó van, júniusban volt. Ilyentájt felbolydul a sörszakma, és a gyártók kijönnek az új frissítő hatású söreikkel, amelyek többsége inkább emlékeztet üdítőitalra, mint sörre. Nem lóghat ki ebből a sorból lassan már senki sem, főleg ha a cég akkora gyártó, mint az A. Le Coq Észtországban.

Ez a sör tehát egész friss a piacon, s nyilván nem hagyhattam ki, amikor beköszöntöttek itt a "nagy melegek". Mikor a címkét megnéztem, kissé meglepődtem. Normál esetben egy ízesített sör alkoholtartalma valahol 1,8 -2,3 %, de a Premium Extra Cherry 4,5 % alkoholt tartalmaz... Ízre nem gej édes (sok ízesített gyümölcsös sör sajnos simán cukros vagy édesítőszeres...), az íze inkább bon-bon meggyre emlékeztet, mint normál meggyre.



Picikét kesernyés is, de ez nem komlóféle keserűségnek tűnik, inkább olyan, mintha magosan áztatták volna a meggyet a sörbe. Nem mondanám egy korszakalkotó italnak, de mindenképpen egyedi ízű ez a sör az A. Le Coq-tól...

Megjelenés 5
Íz 6
Aroma és jellegzetességek     6
Összhatás 12
Összesen 29

2013. október 18., péntek

Volfas Engelman Pilzeno

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (dobozos, 1 pint...)

A gulyás főzése elég hosszú folyamat, így simán belefér, hogy közben az ember két doboz sört elkóstolgasson, pláne úgy, ha még valaki közben a zöld szemetet is gyűjti a kertben, mint én. El kellett kezdeni azt is, nincs mese, még pár hét, aztán simán betemet mindent a hó... Egy szó mint száz, ettől bizony csak több vizet veszít az ember, s folyadékot pótolni kell.

Ezúttal második sörként a Volfas Engelman újabb sörére esett a választásom, s a választást nagyban megkönnyítette, hogy ez a sör be volt hűtve. Akik szorgalmasan olvasgatják a blogot (s miért is ne, ugye), már többször is találkozhattak a gyártó nevével, akik esetleg nem ismerősi a cégnek, kattanjanak a fenti linkre, számos teszt található ott korábbról.



A Pilzeno a gyártó egyik legismertebb söre, s a név és a recept elég hosszú múltra tekint vissza. A két háború közötti periódusban kezdték el készíteni, litván malátából, a komló pedig cseh és német eredetű. Ez volt annak az időszaknak a legnépszerűbb pilzeni söre Litvániában, az akkori statisztikák szerint vitte a piac 62 (!) százalékát...



Pohárba kiöltve a színe fogott meg leginkább, bár a habbal sem volt különösebben probléma. Illata konkrétan nem nagyon van, s az első fél perces vizuális ismerkedést követő első kortyok sem hoztak különösebben izgalmas élményeket, egyedül tán a szokatlanul "száraz" komlóízt tudnám kiemleni. Kellemes lágy pilzeni íz, harmonikus light sör, de erről a szintről nem emelkedik feljebb. Viszonylag sokáig kóstolgattam, mert a nagy zsák nehezen telt meg, s időről-időre visszatértem a pohárhoz. Sajnos a levegőztetéssel töltött idő sem javította fel érdemlegesen.

Megjelenés 7
Íz 5
Aroma és jellegzetességek     5
Összhatás 11
Összesen 28

2013. október 16., szerda

A. Le Coq Jõulu Porter

Tesztelés időpontja:

2013. június 18., Tallinn (üveges)

Ahogy megboldogult Hofi Géza mondaná, "hogy kerül a csizma az asztalra?". Mármint hogy, hogy a túróba lehet karácsonyi sört inni június derekán? A magyarázat egyszerű, lelkesedésből ötösöm volt már óvodában is, így minden újdonságra lecsapok azon nyomban, amikor megjelenik. Nos, ez "néha" azzal jár, hogy némelyik sör egész sok időt tölt a várakozási sorban, mert az elsődleges szempont a lejárati idő. A Jõulu Porter esetében ez egész hosszú idő volt, így szegényke egész júniusig húzta, pedig december elején vettem...






Az A. Le Coq üdvöskéje szépen beleillik a cég baltik porter repertoárjába, bár egy fokkal erősebb, mint a normál porterük. Ízre tán nem olyan katartikus élmény, mint a Chocolate Porter volt, sőt azt is megkockáztatom, hogy a 6,5 % alkoholmennyiséghez képest a sör viszonylag "könnyed" (a korábbi kiadás egyébként 7,5-es volt...) A habja mérsékelt, bár a szerény hab eléggé ütős színnel jelenik meg, s viszonylag sokáig bírja is az iramot. Némileg több tán a kesernyésség mint az A. Le Coq hasonló termékeinél, és sokkal erőteljesebben éreztem a kávés ízt is. No azért nem rossz ám ez...

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek    7
Összhatás 14
Összesen 34

2013. október 14., hétfő

Höss Adlerkönig Urtyp Hell

Tesztelés időpontja:

2013. október 13., Tallinn (üveges)

Még februárban történt, hogy Németországban jártam, s a müncheni reptéren túl sok időm volt, amit el kellett tölteni. No persze a boltokat végigjárva, jutott arra is idő, hogy a sörkínálatot végigböngésszem, s végül kikötöttem egy hármas csomag mellett.

Szép csatos üveg volt mindhárom, s közülük az egyik volt ez az üveg. A Höss nevezetű cég gyártja, egész pontosan a Privatbrauerei Höss der Hirschbräu. Helyileg ők egy Sonthofen nevű városkában dolgoznak, s a neten lévő honlapjuk sajnos csak német nyelvű... A főzde eredete 350 évre tekint vissza, s mivel ily nagy a múlt, lészen majd részletes poszt is, aki nem tud addig várni, klatty ide. (Kell némi német nyelvtudás, mint említettem...)

Sajnos a honlap diszkréten hallgat erről a sörről, pedig szinte minden forrás ehhez a főzdéhez köti ezt a sört. Kénytelen vagyok tehát csak a szubjektív élményekre hagyatkozni. Dortmundi stílusú lager, nyitáskor a sörivó fülének oly kedves hang, amikor a csatos üveg felszisszen... (Nem csodálkoznék rajta, ha valaki ezt választaná csengőhangnak.)



Gulyásfőzés közben követtem el a tesztet egyébként, s mivel ez nálam egy nagyjából 3-4 órás procedúra (tudom, lehet gyorsabban is...), így volt időm néhány sört közben szigorúan továbbképzési céllal megkóstolni, ez volt az egyik. Csak hogy mindenkinek megjöjjön az étvágya:



Pohárba kitöltve szép hab keletkezett azonnal, kissé túl is csordult, ahogy öntöttem (első kép). A sör alkoholtartalma 4,7 %, de érdekes mód többnek érződik... Pedig aztán nem túl sűrű, személy szerint inkább soroltam első kortyokra a könnyed sör kategóriába, mint a kraft lagerek közé. Finoman kortyolgatva aztán a véleményem formálódott, s ahogy a hab kissé megereszkedett, a szerkezet is kicsit változott. Előjöttek más ízek is a háttérből, s bár lehet, hogy a gulyás kóstolgatása is belejátszott, halványan zöldfűszeres ízeket bírtam érezni. Tipikusan az a sör, amely a vége felé ízlik igazán.


Megjelenés 8
Íz 7
Aroma és jellegzetességek   7
Összhatás 13
Összesen 35

2013. október 11., péntek

Хамовники Венское

Tesztelés időpontja:

2013. június 14., Tallinn (üveges)

Hát nem volt egyszerű ennek a sörnek az eredetét kinyomozni... A moszkvai Moscow Brewing Company felelős érte, de a rendes orosz nevük Московская Пивоваренная Компания. Maga a Хамовники márkanév Moszkva legrégebbi főzdéjére utal, amelyet 150 éve alapítottak még az orosz fővárosban. Annak idején, a XIX. században cseh sörfőzőmestereket hívtak be, s a termelési csúcsot a század végére, illetve a XX. század elejére érték el. Oly sikeresek voltak, hogy elnyerték a cári legfelsőbb bíróság hivatalos beszállítói címét, s ennek eredményeképpen feltehették a címkére a cári címert.

Московская Пивоваренная Компания számos sört gyárt ezzel a márkanévvel, s voltam olyan szerencsés, hogy ajándékba kaptam ezek közül kettőt is (elnézést a képminőségért, telefonnal készültek):



A Хамовники Венское (bécsit jelent...) sör "bécsi stílusú" maláta felhasználásával készített lager típusú sör, egész konkrétan négyféle maláta van benne. A normál malátán kívül van benne ugye Vienna, Cara Red és karamell maláta. A komlós ízesítés Németországból jön: Sapphire és Tettnanger, s a két komló együttesen kellemes aromát biztosít, egyáltalán nem vad keserű ez a sör. Az alkoholtartalom 4,5 a szárazanyagtartalom pedig 11 %. Ízében engem leginkább a '80-as években kóstolt legjobb sörökre emlékeztet...



Még egy érdekességet feltétlen meg kell említeni, a "csomagolást". Jelen esetben ezért a Dutch Design House felelős, s szerintem egész jól sikerült. Már csak a képek miatt is, érdemes vetni egy pillantást erre az oldalra.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek  8
Összhatás 14
Összesen 36

2013. október 8., kedd

Reval Café (a Nordic hoteltől jobbra...) - Tallinn (Észtország)

Látogatás időpontja:

2012. június 7.

A Reval Café lánc 2005-ben jött létre Tallinnban, mostanra már számos egységgel rendelkeznek a városban, leginkább az óvárosban és környékén. A Reval név Tallinn régi nevére emlékeztet... A cég fő profilja nehezen határozható meg: egyaránt lehet a többségükben reggelizni (némelyik már fél nyolckor nyitva van, nagyon népszerű állítólag ez az opció a helyi üzletemberek körében...), vannak sütemények, vannak egytálételek (tészták például), ugyanakkor meg lehet inni egy-két sört is barátságos környezetben...

Mi a fent jelzett napon egy baráti beszélgetésre tértünk be csupán a Hobujaama utcában lévő kávézóba, az étlapot nem teszteltük, mert máshová indultunk vacsorázni. Mindössze a fokhagymás kenyeret próbáltuk ki az étlapról (ez szinte mindenütt van errefelé...), azzal semmi hiba nem volt. Az összes kávézó úgy van kialakítva, hogy bensőséges hangulatot árasszon, tényleg jó ide betérni:






A képek a cég hivatalos honlapjáról valók. Sört kétfélét teszteltünk, az egyik már oly sokszor szerepelt a blogban (A. Le Coq Premium), hogy nem is vesztegetném itt rá a szót.




A. Le Coq Porter

A másik az A. Le Coq Porter volt, erről készültek a képek. Csapolt verzió volt, s igazán érdemes volt megkóstolni. Még ha nem is okoz oly katartikus élményt, mint a Chocolate Porter, de tartalmas ital ez a 6,5 % alkoholtartalmú változat is. (Korábban már volt róla teszt egyébként az üveges verzióról...) A habját egész sokáig megtartotta, ízében a legérdekesebb az volt, hogy pörkölt magvak (főleg dióra hasonlított) ízét lehetett érezni.

Megjelenés 7
Íz 7
Aroma és jellegzetességek          6
Összhatás 13
Összesen 33

Az A. Le Coq üdvöskéje után még lezárásképpen ittunk egy Corona Extra-t is lime-al, de sajnos az a sör ezúttal sem hagyott bennem mély nyomokat, s mivel már szerepelt a blogban, nem is erőltetem magam vele. Egy oka volt csupán hogy megkóstoltuk: kedves barátaim lecsaptak a pincérnő ajánlatára, aki akciósként lengette be a terméket, amikor már a vége felé jártunk az elébb említett sörnek...

A Reval Café elérhetőségei:

Cím: Hobujaama 5, Tallinn
Tel: +372- 56 50 9991
Email: info@revalcafe.ee
Nyitva tartás: 10:00-23:00

A nyitva tartás a Hobujaame utcában lévő kávézóra vonatkozik, a többit itt lehet ellenőrizni.

2013. október 7., hétfő

Užavas Gaišais

Tesztelés időpontja:

2013. szeptember 28., Tallinn (üveges)

Igazából azt gondoltam mindig, hogy nagyon jól tartom karban a sörösládámat időrendileg, s nem nagyon érhet meglepetés abból a szempontból, hogy lejárat után kell egy sört megkóstolnom. Így aztán nyugodt szívvel vettem ki ezt a lett sört a helyéről, már csak annál is inkább, mert az Užavas alus még soha nem szerepelt a blogban. Amikor jobban megvizsgáltam az üveget, észre vettem, hogy bizony a tartalma már márciusban (!) lejárt. Nem egy-két héttel, tehát hat hónappal...

Azért ez már szignifikáns különbség, így kénytelen voltam nyelni egyet, aztán megvizsgálgattam a palackot. Üledéknek, oda nem illő dolognak semmi nyoma nem volt, a sör tisztának látszott, hát kibontottam... De ne szaladjunk ennyire előre kedves barátaim.

Viszonylag igényes honlappal rendelkezik a cég, ami a külcsínt illeti, s a fent belinkelt oldalon rögtön látható, hogy mindössze 19 év telt el azóta, hogy Ventspilsben Uldis Pumpurs megalapította a céget. A portfóliót nem nagyon bővítették még ki: van egy világos sörük (tesztalany), egy barna, no meg egy redukált alkoholtartalmú nedű, s kész is vagyunk. A barnára sort kerítettem nemrég, s bizony életem egyik legjobb lett barna söre volt, de arról majd a megfelelő időben.




Ez biza lejárt, de csúnyán...
Amikor kinyitottam a palackot, pohárba öntve a sört szépen habzott. Ezen egyébként egész jól le lehet mérni a helyzetet: ha egy lepkefingnyi hab sem keletkezik, akkor kezdhetünk gyanakodni, de nagyon... Szóval habzott, mint a szifon a Csapd le csacsi című örökbecsű filmben. Illatában egy kicsikét tán komlós volt, s ez az ízében is rögtön jelentkezett. Az idő kifejezetten jót tett neki (sötét helyen volt egyébként), tartalmas sör benyomását keltette. Öntés közben sem kerültek elő semmiféle uszadékok, s pár perces levegőztetés után estem neki jobban. A habja nem nagyon csökkent, az íze még tovább simult, komolyan mondom, egyáltalán nem látszott, hogy bármi gond is lenne vele.

Az utolsó kortyokra picikét édeskéssé váló utóíz jött elő a szénsav egy részének távoztával, de még ez is csak jót tett neki.

Megjelenés 6
Íz 7
Aroma és jellegzetességek         6
Összhatás 12
Összesen 31